A Délmagyarország című szegedi újságban megjelent róla egy cikk, amely április első napján sem bizonyult tréfának. Egy hódmezővásárhelyi Fidesz-politikus szerint a város polgármestere „bort iszik, és vizet prédikál”. Miközben „folyamatosan szidalmazza a kormány intézkedéseit”, igénybe veszi a kormány támogatását egy hétszemélyes kisbusz megvásárlásához. Az újságíró helyében megkérdeztem volna Márki-Zay Pétert is, hiszen szakmánk egyik alapszabálya, hogy hallgattassék meg a másik fél is.

Körülbelül öt percbe telt, hogy az ellenzéki politikus közösségi üzenőfalán megtaláltam a kiindulópontot. Számított arra, hogy a kormánypárti sajtó megtámadja, ezért elébe ment a karaktergyilkossági kísérletnek. Megírta, hogy két évtizede használt, egyébként svéd gyártmányú gépkocsija elöregedett, és állami kedvezménnyel meg hitelből vásárolt egy román gyártmányú autót magának, a feleségének és a hét gyermekének. Az a benyomásom, hogy a csere nagyobb méltányosságot érdemelne.

A Facebook-bejegyzésből kiviláglik, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester úgy véli: ha ő és politikus társai jövő tavasszal átveszik a kormányrudat, akkor meg kéne tartani ama kormányzati intézkedéseket, amelyek a nagycsaládok javát szolgálják. Jó volna, ha például azok is kisbuszhoz juthatnának, akik a jövedelmükből nem képesek a hitel részleteit törleszteni. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a miniszterelnök-jelöltségre bejelentkezett ellenzéki politikusból a kormánypárti ellenlábasnak is kijáró együttérzés szólalt meg. A jelenlegi miniszterelnök ugyanis szintén nagycsaládos, öt gyermeket kell eltartania.

Márki-Zay Péter polgármesterként körülbelül egymillió forintot visz haza. Ez nem kevés, de ennyiből sem könnyű eltartani hét gyermeket. Nem csoda, ha a Volvo helyett beéri egy Dáciával. Beleérző képességéből telik arra is, hogy megértse: Orbán Viktor sincs könnyű helyzetben, bár a mintegy másfél milliós havi jövedelméből valamivel könnyebb öt gyermeket eltartani. Január 26-án kitöltött jövedelem-bevallásában olvasható, hogy egy hitelintézetnek 882110 forinttal tartozik, nincs megtakarítása, ráadásul gépkocsija sincs. Rajta is segítene, ha jövőre az új kormány bővítené a nagycsaládi kedvezményeket.

Vajon a kormánypárti sajtó miért nem vette észre a Márki-Zay Péter javaslatában rejlő lehetőséget? Elvégre nemcsak a civil nagycsaládosok helyzetét könnyítené meg, hanem a jelenlegi rendszernek nevet adó politikusét is.        

Gyurcsány Ferenc oltakozásának élénk visszhangja támadt. A volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció nevű ellenzéki párt elnöke megosztotta velünk közösségi üzenőfalán, hogy milyen körülmények között vette föl a védőoltást. Dicsérte a rezidenseket, az orvostanhallgatókat és a kiskatonákat, akik részrehajlás nélkül tették a dolgukat. A többnyire elismerő kommentek közül kilógott Pápai Gábor velős hozzászólása: „Lósz.rt, papa. Felismertek.”

Voltak persze, akik értették a finom utalást, és kattintással méltányolták a csípős, bár nem éppen szobatiszta humort. A többség felháborodása, méltatlankodása, szörnyülködése, tiltakozása azonban elnyomta a szórványos dicséreteket. A volt miniszterelnök nevében kikérték maguknak a koholmányt, rágalmat, és a csúnya szóért csúnya szavakkal szidták a "neveletlen" hozzászólót, mellesleg egyik legnevesebb karikaturistánkat. Föl sem ötlött bennük, hogy Pápai Gábor olyasmire utalt, amit Gyurcsány-hívőként talán ismerniük kéne.

Az akkori kormányfő 2006. május 26-án, egy Balaton parti kormányüdülőben, az MSZP országgyűlési frakciója előtt fejtette ki, hogy hiába vannak programok, amelyek csökkentenék a társadalmi rétegek közti különbségeket, a közpénzből nem a legelesettebbek részesülnek, hanem a tehetősebbek. S mert anyanyelvi szinten beszélte a pápai lakótelepen házgyári elemekből összerótt épületekben élők dialektusát, hatásos példával világította meg a helyzetet.

Gyári munkás édesanyját Gyurcsány Katusként ismerték városszerte. Miután beszámolt betegségéről és a kedvező rendelőintézeti tapasztalatokról, ezt kérdezte a miniszterelnöktől: „Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam?” Erre Gyurcsány Ferenc: „Lósz.rt mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet.” Erre utalt a jobb sorsra érdemes Pápai Gábor a csipkelődés műfajában. Az irónia ugyanis az irodalomtörténész Benedek Marcell szerint a „gúnyolódás ama módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük” az elmarasztalást, a fenn- és távolságtartást.

Ha például azt írnám, hogy Gyurcsány Ferenc a visszafogottság jelképe, a közélet eszményi háttér-embere, aki szerény királycsinálóként írta be magát a történelemkönyvekbe, akkor akadnának néhányan, akik ezt elhinnék róla. A többség azonban kétségbe vonná az elmeállapotomat. De annyi azért talán elvárható a DK-fanoktól, hogy fölismerjék: a karikaturista ironikus megjegyzése a Gyurcsány-legendárium szerves részét képező őszödi beszédre utalt. 

Csakugyan fekete, ezért a borosta marcona külsőt kölcsönöz neki. Ráadásul ehhez még pattog is. Tegnap este, az ATV stúdiójában azzal ostorozta a "kormányhoz hű médiákat”, hogy 2014 óta 399 sajtópert veszítettek el. De miért éppen 2014 óta tartja számon a hírhamisításokat és a karaktergyilkosságokat?

Akkor határozta el, hogy hazatér Párizsból, és visszavezeti Magyarországot Európába. Azt már én fűzöm hozzá, hogy azért nem tarthatja számon 2010 óta Orbánék túlkapásait a nyilvánosságban, mert vele kezdődik minden. Többször is kifejtette, hogy 2026-ra készül. Pártja, a Momentum még nem parlamenti, a célja tehát az, hogy jövőre legyen frakciója. Az sem baj persze, ha egy kormánykoalíció részeként. Az áttörést 2026-ra várja, amidőn átveheti a hatalmat. Láttunk már ilyet. A Fidesz 1988 márciusában alakult, és Orbán Viktor tíz év múlva lett Magyarország miniszterelnöke.

Fekete-Győr András tegnap este nyüstölte a nyilvánosság fórumait. A baráti újságíróktól csak fanyalgást kap, a kormánypárti „propagandistáktól” karaktergyilkosságot. E bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy berzenkedésében van igazság, füstölgése azonban tegnap este felkészületlenséggel párosult. A pályakezdő politikusok tragikai vétsége, hogy téves premisszák alapján ítélik meg a nyilvánosságot, ezért a kritikájuk gellert kap. Mire megtanulják, hogy nincsenek „médiák”, mert a média a nyilvánosság eszközrendszere, és a nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió meg a világháló gyűjtőfogalma, már ki is égnek.

Az a fránya média pedig nem a „negyedik hatalom”. Azért hiszi annak a miniszterelnök-jelölt, mert a kormányzat (a végrehajtó hatalom) maga alá gyűrte a másik két hatalmi ágat, a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. Helyettük a nyilvánosság eszközrendszerével próbáljuk ellenőrizni a kormányzatot, egyelőre nem sok sikerrel. Az ellenzéki politikusnak azért sem érdemes mereven szétválasztani az újságírókat és a propagandistákat, mert akik őt a kormánypárti médiában halomra gyilkolják, az újságírás pártsajtós vonulatát képviselik. Azt a magatartásformát, amelyből a baráti oldal véleményformálói már többé-kevésbé kigyógyultak.

Nem az a baj, hogy egy pályakezdő és tudatosan építkező politikus az imént felsorolt mozzanatokkal nincs tisztában. Úgy bírálja azonban a nyilvánosság képviselőit, hogy nem ismeri az újságírás alapfogalmait. Márpedig a velük kapcsolatos viták megemésztése nélkül 2026-ban sem vezetheti vissza Magyarországot Európába.

Tíz mondat Fekete-Győr Andrásról

Fekete-Győr András nem Orbán rezsimjét akarja leváltani, hanem Orbánt. (Föld S. Péter újságíró, Gépnarancs.hu, 2017. március 9.)

A Momentum Fegyőrnek becézett elnöke. (Fábri Péter költő, Facebook.com, 2017. május 11.)

A Momentum meglehetősen ügyetlen elnöke. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2020. szeptember 28.)

Fekete-Győr Andrást is támadják - mondta Fekete-Győr András. Rossz jel. Legutóbb Torgyán József beszélt így Torgyán Józsefről. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2020. szeptember 30.)

A csürhe ifjúsági tagozatának vezetője. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, 2021. január 25.)

Ha Fekete-Győr András megborotválkozna, megőszülne, megöregedne, meghízna és összemenne, akkor pont úgy nézne ki, mint Orbán Viktor. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. február 21.)

Fekete-Győr jelentkezését most még viccnek gondolom, de 2036-ra biztosan beérik. (Kéri László politológus, Magyar Hang, 2021. február 26.)

Ha én vagyok a reguláris hadsereg, akkor ő a szabadcsapat. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Azonnali.hu, 2021. március 1.)

Többen vannak előtte, mint utána. (Pulai András szociológus az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekről, ATV, 2021. március 1.)

Kedves FeGyőr! Akkor leszel miniszterelnök, amikor én római pápa. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Facebook.com, 2021. március 10.)

A Kossuth Rádió szerint az ország első embere tegnap este „exkluzív” interjút adott az M1-nek. Az újságírásban íratlan szabály, hogy ha a jelzett szó idegen, illik magyar jelzőt választani hozzá. Ennek hiánya a kisebbik baj, nagyobb gond a jelző értelmével van. Az exkluzív a görög kleidosz (zár, retesz) szóból örökült át a latin claudo-ba, és az ex- (ki-) szócskával lett kizárólagos. De hogyan lehetne kizárólagos a tegnapi interjú a közszolgálati tévében, amely a közszolgálati rádióval közös épülettömbben működik, egy közös cég irányításával?

A miniszterelnök csak az idén 13 interjút adott a Magyar Rádiónak. Igaz, hogy az idén először ült be az M1 stúdiójába, de tavaly is interjút adott a közszolgálati tévének. A szeptember 12-i beszélgetésnek valóban exkluzív (kizárólagos) jelleget kölcsönzött a sokat idézett kijelentése, miszerint a koronavírus-járvány kezelését egyetlen mérőeszköz hitelesíti: a halottak száma. A pontos idézet megtalálható a bejegyzés után olvasható összeállításban. A miniszterelnök vitatott megállapításait tartalmazza, melyek a bírálók szerint a következetlenség mintapéldái. Bár nem osztom e felfogást, az kétségtelen, hogy Orbán Viktort a szaván lehet fogni.

Őt azonban nem zavarja, ha néhány százan átlátunk a szitán. Számára az a fontos, hogy négy nullával többen higgyék el a mondandóját, akik nem emlékeznek arra, vajon ugyanerről mit mondott néhány hónappal azelőtt. Csakhogy ami Orbán megnyilvánulásaiban következetlenségnek hat, az mostanában inkább a rugalmasság jele. A járvány ugyanis kiszámíthatatlan, szinte percről percre változik, és amit ő mond róla, annak szavatossága gyorsan avul el. Például tavaly március 13-án, pénteken reggel bejelentette, hogy nem zárja be az iskolákat, majd még aznap, 13 óra múlva kijelentette, hogy bezárja őket.

E hajlékonyság az alkalmazkodó képesség megnyilvánulása. Azért öltheti magára a következetlenség álcáját, mert miniszterelnökünk a rendelkezésére álló propaganda eszközök segítségével kialakította magáról a tévedhetetlenség látszatát. S mert nem tévedhetett a maga kreálta ellenfelek megítélésében, pillanatnyi állításait hajlamosak vagyunk kőbe vésettnek tekinteni a nem általa választott ellenség, a koronavírus megítélésében is. Tegnap este olyannyira nem mondott semmi egyedit - ez is az exkluzív jelentéstartományába tartozik -, hogy mindössze egyetlen mondatát jegyeztem föl: „A nyitás csalóka kifejezés.” Illett a bezárkózásról szóló kizárólagos interjúba.

Tíz Orbán-mondat a járványról

Emberéletekről van szó, ez minden mást megelőz. (Magyar Rádió, 2020. március 13.)

Nem kéregetünk, tehát nem megyünk az unióhoz, hogy adjatok meg segítsetek, meg ilyesmi, mert az nem működik, hanem magunkról gondoskodunk. (Magyar Rádió, 2020. március 20.)

Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy egyetlen beteg ember életéről se kelljen lemondani. (Magyar Rádió, 2020. április 24.)

Ezt a munkát én irányítom, tehát személyes garanciát is vállalok érte. (Magyar Rádió, 2020. május 1.)

Jobb állapotban fogunk kijönni a járványból, mint ahogyan belementünk. (Magyar Rádió, 2020. július 31.)

A védekezés sikerét a halálesetek, illetve a megmentett életek számában tudjuk mérni. (M1, 2020. szeptember 12.)

Április, amikor nagy valószínűséggel győzelmet hirdetünk a járvány ellen. (Magyar Rádió, 2020. október 30.)

Itt nem haltak meg emberek azért, mert nem volt ellátás a kórházban. Itt nem kellett a folyosókon fektetni az embereket. (Magyar Rádió, 2021. január 3.)

Aki nem regisztrált, azon nem tudunk segíteni. (Magyar Rádió, 2021. február 5.)

Szabad nyarunk lesz. (Magyar Rádió, 2021. március 26.)

Hont András publicista. Magyarul közíró, a közélet ügyeivel foglalkozó tollforgató. S bár van állása - egy hetilapban sokáig szerkesztette a publicisztikai rovatot -, a munkahelyén éppen most mondott fel. Álláspontját többnyire a közösségi üzenőfalán fejti ki. 43024-en követik, 40384 olvasónak tetszik az irálya. Vagyis 2640-en fontosnak tartják a bejegyzéseit, érdeklődésüket azonban nem föltétlenül a rokonszenv indokolja.

A sorsfordító napokat élő közírónak tegnapelőtt interjúja jelent meg az Azonnali.hu nevű portálon. A közösségi üzenőfalán úgy harangozta be, hogy „a sajtóról mint katasztrófa sújtotta területről” beszél. Az első hozzászóló, Berkó Pál újságíró kollégánk így fogadta a csakugyan érdekes megnyilvánulást: „Kézigránátot dobtál a sajtó latrinájába. Megérdemelte volna az interjú, hogy megjelenés előtt átfésülje egy gondos olvasószerkesztő.” Nem tudhatom, hogy mire utalt Pali, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szóhasználatot kifogásolta.

Hont András szerint „k….ra nincs rendben”, ami a hazai nyilvánosságban történik (egyetértek), „egy ország kib..,ósdit játszik saját magával” (ez az interjú címe is), továbbá „ezeknek a sz…háziaknak - érthető ezalatt a fényes tekintetű ellenzék - ez kiválóan megfelel” (mármint Orbánék hatalomgyakorlása). A kipontozás tőlem származik. Bizonyos helyzetekben elismerem persze az indulatszavak dramaturgiai funkcióját, de a közíró által használt kifejezések ama tíz szóba tartoznak, amelyeket tiltok a Médianaplóban. Magamnak is, másoknak is. S ha idézem, bizony kipontozom őket. Még akkor is, ha az említett interjú a kiégés jeleit mutatja, és érzékelteti a közíró lelkében dúló érzelmeket.

A sz..házis mondatot megpróbálom a saját szavaimmal összefoglalni. Hátha sikerül. Nem szép a hat ellenzéki párttól, hogy kiszorítják a kis pártokat és a civileket a választási szövetségből. Van rá ok, elvégre csökkentik a közösen fellépő politikusok esélyeit a képviselőségre a majdani, valószínűleg Fidesz többségű országgyűlésben. Az együttműködő pártok meghirdetik ugyan, hogy jövő tavasszal győzni szeretnének, de valójában azzal is beérnék, ha megakadályozhatnák a jelenleg is hatalmon lévők kétharmadát. Azért hívjuk őket őfelsége ellenzékének, mert megszavazták a fizetésemelésüket, és jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben.

A lényeget az utolsó félmondat fejezi ki. Nélkülözi az indulatszavakat, ezzel magyarázható, hogy a bejegyzéseim évi olvasottsága mindössze milliós.     

Egyik legkedvesebb tanítványom diszkrét. Ha valami ellentmondást vél fölfedezni a bejegyzéseimben, azt nem nyilvánosan jelzi, hanem a Messengeren. Ezúttal például ezt firtatta: „Nyíregyen olyat is tanultam, hogy minden hír információ, de nem minden információ hír. Tehát a kettő nem csereszabatos. Lehet, hogy tévedek?”

Nem tévedett. Mielőtt azonban részletezném a választ, hadd írjam meg, hogy Nyíregy a nyíregyházi főiskolát jelenti, ahol kommunikációs szakon szerzett diplomát, majd megfejelte a miskolci egyetemen egy politológusi diplomával is. Tudja, hogy miről beszél. Kérdését pedig az indokolja, hogy felróttam a kormánypárti sajtó egyik vezetőjének: egy interjúban fölöslegesen kettőzte a hírt és az információt. Ebben változatlan az álláspontom, azt viszont elfogadom a tanítványi hozzászólásból, hogy fogalmazhattam volna árnyaltabban is. Ha lehetővé tette volna a bejegyzés szabott, 2500 karakternyi terjedelme. De ha ilyen vagy ehhez hasonló kérdés érkezik, akkor a válasz újabb 2500 karakternyi okfejtés lehet.

Az információ értékét nemcsak az igazság keresése vagy a befolyásért (a hatalomért) folyó harc határozza meg. Az is, hogy érdekli-e a médiafogyasztókat. Sikerül-e úgy megfogalmazni, hogy érdekelje őket? Csak akkor lesz hír az információból, ha szakemberek dolgozzák fel. Amidőn például Orbán Viktor 2020. február 28-án, a Magyar Rádióban azt fejtegette, hogy „Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni.”, akkor abból indult ki, hogy ő meg a szerkesztői döntik el, mi a fontos információ, másrészt pedig a Magyar Távirati Irodában dolgozzák föl hírré.  

Az önkormányzati választás (2019. október 13.) után nem véletlenül javasolta Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a mintegy 3 millió magyar állampolgárt irányító ellenzéki kollégáknak, hogy alakítsák meg a Szabad Városok Szövetségét, dobjanak össze néhány százmillió forintot, és hozzák létre az „ellen MTI-t”. Tisztában volt azzal, hogy mit jelent információt kiválasztani, és tömegfogyasztásra alkalmassá tenni. Úgy rémlik, az ellenzéki polgármesterek mögött álló pártok nem értették meg azt, amit ért Orbán Viktor és Márki-Zay Péter.

A Szabad Városok Szövetsége nem működik, mert több politikus is pályázott a vezetésére. Az Ellenzéki Távirati Iroda sem jött létre. A választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok hatpontos kormányváltó programjába pedig nem fért bele a nyilvánosság átalakítása.         

A magyar Kafka ritkán szólal meg, akkor is kevesen hallják meg. Bruck András a legsötétebben látó publicistánk, aki félrevonult (visszaszorult?) a Facebookra. Tegnapi kulcsmondata például ez volt: „Szinte szovjet időkbeli a tájékoztatás.”

A járványkezelésre gondolt, amelyet két nappal korábban, a Magyar Rádió stúdiójában úgy foglalt össze a miniszterelnök, hogy a koronavírusról és a vakcinákról rengeteg információ halmozódott fel, amelyek értelmezése hangzavarba fulladt. Ezzel magyarázta álláspontját, miszerint „A kakofóniában kell néhány biztos tájékozódási pont.” Amelyeket persze ő maga kölcsönöz a nyilvánosságnak. Régi vita ez. Ha egyvégtében olvasnánk el a legutóbbi három törvényt a nyilvánosságról, és semmi mást nem tennénk, mint megszámolnánk, hányszor jelenik meg bennük a tájékozódás és a tájékoztatás, akkor kiderülne, hogy az Orbán Viktor említette tájékozódás legalább tízszer kevesebbszer látott napvilágot.

A legutóbbi három és fél évtizedben a hatalmon lévők már nem vonták kétségbe a választópolgárok jogát a sokoldalú, több forrásból való tájékozódáshoz. Csak éppen megnehezítették a tájékozódásunkat, nehogy csökkenjen a kormányzati tájékoztatás hatékonysága. Ezt a bejegyzés után olvasható dokumentációban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fogalmazta meg a legplasztikusabban, és Orbán Viktor miniszterelnök fejlesztette tökélyre. Járványos példánknál maradva, manapság csaknem mindent tudhatunk arról, hogy Magyarország miben vezeti az uniós mezőnyt, és szinte semmit arról, hogy miben sereghajtó.

Nem azt várom el a kormányzati forrásoktól, hogy bontsák ki a valóság minden szeletét, ez ugyanis egyetlen hatalmon lévő politikai csoportosulásnak sem áll érdekében. Az azonban elvárható egy magát demokratikusnak valló elittől, hogy ne szorítsa félre azokat az orgánumokat, amelyek a valóság homályban maradt részleteit is igyekeznek megvilágítani. Bruck András velős megfogalmazása azért pontos, mert tartalmazza a szinte szócskát is. Abban ugyanis Orbán Viktor médiapolitikája különbözik a szovjet időkbelitől, hogy eltűri az övétől eltérő tájékozódási pontokat, és megsemmisítés helyett „csak” a nyilvánosság peremére száműzi őket.

A kafkai hangvételű publicistának helyet adó Facebookon Bruck András 7765 követőre tett szert. Ez tiszteletre méltó teljesítmény. De ha majd helyzetjelentései kötetben is megjelennek, eltűnődhetünk, vajon korjellemző és gondolatébresztő írásai miért nem fértek bele még az Orbánék által félreszorított ellenzéki sajtóba sem.

Tíz mondat az igazságról és a hazugságról

A hazugság könnyen felismerhető: a nő elpirul, a férfi elsápad, a politikusnak mozog a szája. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 2001. június 20.)

A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Kvári Sinkó Zoltán újságíró, Napló, 2004. május 7.)

A kampányban nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. június 28.)

A politikában a hazugság azt jelenti, hogy az embereket megszerzendő voksnak tekintik, aztán semmibe veszik őket. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2007. június 28.)

Az igazság is csak annyit ér, amennyit tudunk róla. (Dévényi István újságíró, Heti Válasz, 2010. április 22.)

A hazugság akkor veszélyes, ha van egy kis igazságtartalma. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2016. április 18.)

A politikában a győzteseké az igazság. (G. Fodor Gábor politológus, Látószög.blog, 2018. február 27.)

Amikor fontos információ keletkezik, azt a magyar emberek meg fogják tudni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. február 28.)

A médiákból megbízható híreket gyűjteni egyre nehezebb. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. május 8.)

Kérdezhetnek bármit, nem arra kell válaszolni. Azt kell válaszolni, amit épp aznap kommunikálni szeretnél. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, 168 Óra, 2021. március 18.)       

A legutóbbi napokban Orbán Viktor szabadkozott, Szájer József tiszteletet várt, Jakab Péter jobbikozott, Vona Gábor jakabozott, Lengyel László pedig zsákutcázott. Lefülelt mondatok.

Nekünk kell magunkra és egymásra vigyázni. A dubajozó csapat nem fog. (Dési János újságíró, Klubrádió, március 22.)

Deák Ferencek kellenek, nem Kossuth Lajosok. (Kereszty András újságíró az ellenzékről, Újnépszabadság.com, március 23.)

A Jobbik százalékosan erősödött, a többi ellenzéki párt nem gyengült. (Jakab Péter Jobbik-politikus a közvélemény-kutatásokról, ATV, március 23.)

Jakab Péter képes egy elfogadhatatlan pártból elfogadhatót építeni. (Bruck Gábor kampányszakértő, Facebook.com, március 24.)

Jakab Péter a legjobb szónok az egész mezőnyben. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Mandiner.hu, március 24.)

Mire észbe kaptam, fideszes lettem. (Nagy Feró újdonsült Kossuth-díjas rocker, hvg.hu, március 24.)

A miniszterelnök hajlamos arra, hogy konyhanyelven fogalmazzon. (Simon András a rezidensek leinasozásáról, ATV, március 24.)

Minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog. Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárom. (Szájer József volt Fidesz-politikus, Súlyegyen.hu, március 24.)

A karantén rövid távú, a társadalom kis részét érintő jogkorlátozás a többség érdekében. (Karsai Dániel ügyvéd, Azonnali.hu, március 24.)

A járvány nehezíti a WADA és a nemzeti doppingügynökségek ellenőrzési lehetőségeit. (Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Magyar Narancs, március 25.)

A diákok jobbak a neten, mint a tanárok, ami nem jelenti, hogy elég jók is. (Buják Attila újságíró, 168 óra, március 25.)

Köpönyegforgatók pártja lett a Fidesz. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, március 25.)

A Fidesz addig lesz, amíg Orbán Viktor aktív a politikában. (Lánczi András filozófus, Mandiner, március 25.)

Szabad nyarunk lesz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 26.)

Magyarországon az országgyűlési választás valójában torz elnökválasztás, csak az elnököt miniszterelnöknek hívják. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, március 26.)

Az ellenzék úgy tesz, mintha lehetne bármit barkácsolni ezen a rendszeren. (Elek István volt MDF-politikus, Magyar Hang, március 26.)

A polgári engedetlenség gyakorlatilag valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, március 27.)

Vasból, betonból lehet a legjobban lopni. (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, ATV, március 27.)

Ezt az országot utódaink bevitték a történelmi zsákutcába. (Lengyel László politológus, Népszava, március 27.)

Istent még sosem láttam, de az ördögöt minden nap. (Hobó-Földes László rocker, Mandiner.hu, március 27.)

Ha a lelkük mélyén megelégszenek a képviselőség nyújtotta kényelmes megélhetéssel, akkor marad a rezsim. (Bruck András író az ellenzéki politikusokról, Facebook.com, március 28.)

Digitális ismeretségi körömben vita robbant ki az ellenzék durvuló hangvételéről. Valaki szóba hozta, hogy a választási szövetségbe tömörült pártok stílusa kezd hasonlítani a kormánypárti megmondó emberekéhez. Gorombul, vadul, és rohamosan tegeződik. A legtöbben egyetértettek azzal, hogy talán mégse kéne átvenni a Fidesz kocsmai stílusát. Például a csendőrpertut, amidőn a hatalomban lévő letegezi a hatalmában lévőt, aki nem meri visszategezni.

Azért nem szóltam hozzá, mert miközben egyetértettem az intellektuális felfogással, azon tűnődtem, hogy az ellenzék aligha jut el a bizonytalan szavazók milliós tömegéhez, ha visszafogottan, fentebb stílusban fejti ki az álláspontját. Minél inkább közeledik a választási kampány, annál hajlamosabbak a politikusok megjátszani a módosult tudatállapotú vitatkozót. Aki a kocsmai állórészből indul a nyilvános ház közös illemhelyére, és „tévedésből” a kávéházi részben köt ki, hogy mímelt dühkitörésével borzolja az asztaltársaságban üldögélő úriemberek (polgárok) idegeit.

Aztán elolvastam a Magyar Hang legfrissebb számát, amiből elgondolkoztatott az egyik interjú. Ketten szólaltak meg benne. A hajdani SZDSZ-ből Horn Gábor volt államtitkár, jelenleg egy közvélemény-kutató cég vezetője. Az egykori MDF-ből pedig Elek István ideológus, majd az ifjú miniszterelnök, Orbán Viktor egyik főtanácsadója, jelenleg biogazdálkodó. A liberális politikus azzal hűtötte le az ellenzéket méltányosabb, nemesebb hangvételre ösztökélő konzervatív beszélgetőpartner kedélyét, hogy „Az ellenzék elsődleges kommunikációs felülete a közösségi média, ott pedig a siker, a hatékonyság érdekében annak a bevett nyelvét kell használni.”

Ez azért figyelemre méltó érvelés, mert Horn Gábor nem azt pedzegette, hogy az ellenzékben lévők követik-e, másolják-e a hatalmon lévők útszéli stílusát. Eleve abból indult ki, hogy a közösségi média korában érdemes alkalmazkodni a befogadókhoz. Igaz ugyan, hogy nem szépen beszélnek, a szókincsük pedig nemcsak szűkösebb, hanem vaskosabb is, a kampányolók azonban a siker reményében igazodnak hozzájuk - mindkét oldalon. Az a benyomásom, hogy csakugyan a kormánypárti megszólalók járnak élen az indulatos értelmezésben és a megalázó csendőrpertuban. Ez a módszer azonban keveredik azzal, hogy például a vitapartner letegezése magától értetődik a közösségi médiában. Nem föltétlenül azért jött divatba, hogy jelezzük megvetésünket az ellenség iránt.                

Gajdics Ottó járja az országot. A Hír TV tartalmi igazgatóját és a Karc FM főszerkesztőjét azért faggatják a megyei sajtóban, mert rádiója a miskolci után debreceni hullámhosszra is szert tett. Már nemcsak a fővárosban és környékén hallható. A kormánypárti nyilvánosság egyik kulcsembere tegnap kifejtette: „A hírek, információk olyan magyarázatával, kommentjeivel, értelmezésével tudunk szolgálni a hallgatóknak, ami eligazítja őket ebben a hangzavarban, ami manapság a közéletet jellemzi.”

Okfejtése a Hajdú Online-on olvasható, a Hajdú-bihari Napló digitális változatában. S mert első cikkeimet a debreceni újság közölte, feltételezem, hogy Magyari Vili, a néhai olvasószerkesztő szelíden firtatta volna, mi a különbség a hírek és az információk között, és hogy jön ide a komment, az amatőr hozzászólók véleménye. A profik ugyebár, akiket újságírónak nevezünk, kommentárral magyarázzák a híreket. Tegnap Orbán Viktor is megszólalt. Azt mondta a Magyar Rádióban, hogy „A kakofónia meg a hangzavar nem kerülhető el, mert egy modern demokráciában élünk.” Majd hozzáfűzte: „A kakofóniában kell néhány biztos tájékozódási pont.”

Ezek szerint hangzavar úgy keletkezik a nyilvánosságban, hogy a Magyar Távirati Irodán kívül akadnak még szerkesztőségek, amelyek szintén hírekkel kecsegtetik a vidéki Magyarországot. Gajdics Ottóék arra valók, hogy megszűrjék az alternatív híreket. Vagy ha ez nem lehetséges, akkor megfelelő hírmagyarázattal (kommentárral) lássák el őket. Mielőtt a Hajdú-bihari Napló az úgynevezett KESMÁ-hoz csatlakozott volna, átmenetileg Heinrich Pecina tulajdonában volt - a Népszabadsággal együtt. Az osztrák üzletemberről tudtuk, hogy közvetítő: olcsón vesz, és drágán ad tovább, alkalomadtán pedig politikai megbízatásokat is teljesít. Az viszont magyarázatra (kommentárra) szorul, hogy miközben vidéki újságjai a vélemény-műfajokban már a kormány nótáját fújták, a híreket még a Népszabadságtól kölcsönözték.

Az ellentmondást úgy oldotta fel a kormányzat, hogy megszüntette az alternatív hírek forrását. Nem azt állítom, hogy emiatt végezte ki a Népszabadságot, de azt igen, hogy ez is hozzájárult a likvidálásához. Nemrégiben a kormányzat száműzte a Klubrádiót a nehezebben hozzáférhető online térbe, és könnyebben hozzáférhető hullámhosszokat ad a kormánypárti hírszolgáltatást kormánypárti magyarázatokkal kiegészítő Karc FM-nek. Ez sem szép tőle, de bársonyosabb megoldás, mint a Népszabadság puccsszerű megszüntetése.