Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltnek inkább a szemlélője vagyok, mint a bírálója. Kivárok, bár nincs sok idő a következtetések levonására. Annyit már most méltányolok a közéleti tevékenységéből, hogy a szűkebb pátriájában legyőzte Lázár Jánost, az ellenzéki előválasztáson pedig Karácsony Gergelyt, majd Dobrev Klárát is. Most Orbán Viktor tornyosul előtte. Egyelőre azonban a nyilvánosságról alkotott véleménye érdekel. 

Ezért mentem el 2019. február 2-án egy budapesti konferenciára. A hódmezővásárhelyi polgármester „a helyi nyilvánosság megújulási lehetőségeiről” fejtette ki az álláspontját. Ehhez képest szabványszöveget adott elő, melyet valószínűleg sokszor mondott el lakossági fórumokon, mert gyorsan és rutinosan beszélt, bele-belenézve egy A/4-es formátumú, kék színű, vastag füzetbe. S hogy a politikai generálszósz ízletesebb legyen, a gondolatmenetébe néha beleszőtte a nyilvánosság vagy a média kifejezést is.

Kár, hogy elfelejtett alkalmazkodni a helyzethez és a témához. Elvárta ugyanis, hogy a túlnyomórészt újságírókból álló közönség alkalmazkodjon hozzá. A diszkrét üvegpohár-kocogtatásra sem állt le. Tíz perccel túlbeszélte a kiszabott időkeretet, majd összecsomagolta a holmiját. Mielőtt azonban elhúzta volna a csíkot, leállt beszélgetni az előcsarnokban iddogáló és cigarettázó firkászokkal. Nem mondta, hogy miniszterelnöknek készül, de a viselkedéséből sugárzott, hogy immár országos politikusnak képzeli magát. Érdekes színfoltnak véltem, ezért tartom számon a megnyilvánulásait.

Eddig 120 figyelemre méltó mondatát jegyeztem föl. 23-szor érintette az őt pajzsra emelő ellenzéket, ebből 17-szer bíráló hangsúllyal. Vajon használ-e neki, ha a mögé állt pártvezetők kezében lesi a tőrt? E kérdésnél is jobban foglalkoztat azonban, hogy 20-szor értelmezte a nyilvánosságot. 4-szer a sajtószabadságot, 3-szor a Magyar Távirati Iroda ellenzéki alternatíváját, ugyancsak 3-szor a Facebookot. 2-szer a kommunikációt, az országos, illetve a helyi nyilvánosságot, egyszer pedig a médiát, az internetet, a híreket és azokat a fránya újságírókat.     

A legérdekesebb tízet idézem is a bejegyzés utáni összeállításban. A mondatai pontos megfigyelésekről és pontatlan értelmezésekről árulkodnak. Nem állnak össze médiaszemléletté. Ismerős ez a félkész állapot. Ha így jöttek vizsgázni a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták, akkor közepesnél jobbat nem adtam nekik. 

Tíz mondat Márki-Zay Pétertől

Az a groteszk helyzet állt elő, hogy Simicska Lajos a sajtószabadság utolsó bástyája. (Promenád.hu, 2018. február 6.)

Szerencsére az internet szabad, és a felületemet rengetegen látogatják. (Magyar Narancs, 2018. február 15.)

A Fidesz országosan jelentkező problémája a Facebook. (ATV, 2018. október 16.)

/A Vásárhelyi Valóság című lapról/ A felelős kiadó természetesen én vagyok. (Klubrádió, 2019. november 14.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (ATV, 2020. január 3.)

A kormány betiltja a rossz híreket. (ATV, 2021. március 10.)

A médiát nyugodtan tarthatjuk a negyedik hatalmi ágnak. (Azonnali.hu, 2021. július 19.)

Több mint egy éve könyörgök, hogy indítsunk ellenzéki MTI-t. Még mindig nem sikerült. (Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Természetesen helyre kell állítanunk a sajtószabadságot, a jogállamot, a demokráciát. (Klubrádió, 2021. november 12.)

/Orbán újrázásáról az ellenzéki sajtóban/ Vannak publicisztikákat író emberek, akik ennek drukkolnak. (ATV, 2021. december 22.)

Kedvenc műfajom lett az interjú. Nyilván azért, mert mi, újságírók gyakran faggatunk ismert embereket. Majd’ mindig akad egy mondatuk, amelyet átemelhetek a mögöttünk hagyott hét legérdekesebb gondolatait tartalmazó válogatásba. Az interjúk olvasása közben feltűnt, hogy a megszólaltatottak kétféleképpen reagálnak a kérdésekre.

A politikusok szükséges rossznak tartanak bennünket. Dühösen, elutasítóan, ironikusan, kioktatóan, lekezelően, pikírten kezelnek minket - ki hogyan. A legyőzendőt látják az újságíróban. Talán azért, mert a nyilvánosság képviselőiként elismerjük ugyan, hogy a választott képviselők helyettünk döntenek, de indoklásra késztetjük a döntéshozókat. A nem politikusok hajlamosabbak beszélgetni. Leginkább a művészek, akik szükséges jónak vélik az újságírókat. Jól jövünk nekik, mert közeleg a premier, vagy hamarosan megérkeznek a hakni vidéki színhelyére. S persze azt se zárom ki, hogy szeretnek beszélgetni.

De ha már gyűjtögettem az interjúkból való mondatokat, mellékesen följegyeztem a legjellemzőbb reagálásokat is. A bejegyzés utáni összeállítás a hízelgő, kedvező, tapintatos, udvarias válaszokat rögzíti. A tíz között két politikusé is akad. Az egyik városvezető volt, és interjúhelyzetben leginkább a sértődöttet játszotta. Meglepődtem, hogy egyszer dicséretre is telt a pokróc stílusából. A másik csak volt politikus, aki egy időben az ország kulturális ügyeit intézte. Megnyilvánulása a rutinos kéjnőére emlékeztet, aki a nyilvánosházba befizetett kamasz fiút biztatja, pátyolgatja.

A többi idézett rádió- és tévébemondónő, edzőként dolgozó hajdani műkorcsolyázónő, énekesnő, országjáró színésznő, rapperkén is tevékenykedő civil aktivista, illetve védőügyvéd. A politikusokhoz hasonlóan ők szintén nyilvános szakmát művelnek, lényeges különbség azonban, hogy nekik kevésbé kell a döntéseiket indokolni. Szívesen csevegnek, dumálnak, smúzolnak, tereferélnek, különösen akkor, ha az még a hasznukra is válhat. Ez a gondolatmenet például aligha ötlött volna fel, ha ma reggel hatkor nem ébredek egy ismerős hangra.

Kertész Zsuzsával sugárzott interjút a Klubrádió. A hajdani bemondónő alól kiment a szakmája, és kócsként (lélektani tréningeket tartó szakemberként) munkálkodik. Ezúttal is igyekezett megnyerni magának a kérdezőt. Nem dicsérte agyba-főbe, de elismeréssel adózott a felkészültségének, és ezt a riporter fülhallomást jó néven is vette. A kellemes és tartalmas interjúalanynak köszönöm a bejegyzés címét.

Tíz mondat a válaszokból

/”Melyik testrészét tartja a legtökéletesebbnek?”/ Harminc évvel ezelőtt még kapásból válaszoltam volna erre a pikáns kérdésre. (Esztergályos Cecília színésznő, Békés Megyei Hírlap, 2003. február 1.)

Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy ezt megkérdezte. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Hír TV, 2012. február 2.)

Sok érdekeset kérdezett eddig is. (Pozsgay Imre volt politikus, ATV, 2013. január 22.)

Juj de jó, hogy kérdezi. (Téglássy Tamara műkorcsolyázó-edző, Nemzeti Sport, 2014. március 22.)

Hálás vagyok, hogy megkérdezte. (Dúll Andrea környezetpszichológus, Magyar Rádió, 2015. február 19.)

A legérdekesebb kérdést tetszett föltenni. (Nagy Gábor ügyvéd, ATV, 2015. február 26.)

Hej de bátor, merész kérdéssel kezdtél. (Kulka János színész, Story4 TV, 2015. július 4.)

Köszönöm szépen, hogy megkérdezi. (Molnár Áron színész-rapper, Hír TV, 2018. május 22.)

Tök jó, amit mondasz. (Tóth Vera énekesnő, ATV, 2021. május 4.)

Jaj de jó, hogy mondja. (Kertész Zsuzsa bemondónő, Klubrádió, 2021. december 24.)

A címadásban van némi gyakorlatom. Első cikkem megjelenése óta több mint fél évszázad telt el, és a címek sokat változtak ugyan, de az semmit sem, hogy kétféle közegben látnak napvilágot.

Az egyik a nyilvánosság ama fóruma, amelyet olyan emberek kísérnek figyelemmel, akik fogalmi gondolkodásúak. A minőségi médiumok olvasói, nézői, hallgatói. A másik az a fórum, amely a tömegeknek szól. Másképpen kell eladni a portékát a kis és a nagy olvasottságú, nézettségű, hallgatottságú médiumokban. Például a Médianaplót évente egymilliónyian olvassák. Ezzel magyarázható, hogy a bejegyzések címébe majd’ mindig csempészek egy igei állítmányt.  

A pártprogramokat kevesen olvassák. Leginkább olyan emberek. akik már eljutottak a fogalmak megértéséhez, és képesek azokat alkalmazni is. De abban a pillanatban, ahogy a politikusok a nyilvánosság elé lépnek, már cselekvésre ösztönző mondattá kéne formálniuk az elvont fogalmakat. 2010 óta tapasztalhatjuk, hogy a választópolgárok számarányban jelentősebbik részét hidegen hagyják a fogalmak, bármilyen magasztosak is. Az igei állítmányt tartalmazó mondat viszont mozgósító erejű. Például a hatalmat gyakorló Fidesz kommunikációjában szinte minden jelmondat tartalmaz érzelmi kötőanyagot, amelynek hivatalos neve igei állítmány.

Tegnap este az ATV stúdiójában két szlogent emlegetett a műsorvezető. Azt firtatta, vajon a hat ellenzéki pártnak lesz-e végre közös neve. „Van - válaszolta Márki-Zay Péter -, az Egységben Magyarországért, amit ilyen munkacimként…” Itt az ellenzéki miniszterelnök-jelölt félbehagyta a mondatot, majd néhány másodperc múlva így folytatta: „Ez most már végleges, ezt fogjuk használni.” Ízlelgetem. „Tudsz az eemről?” „Mit szólsz az eem legújabb döntéséhez?” „Képzeld el, mit olvastam az eeemről!”  

Második gondolatom, hogy van logika a két fogalom, az egység és Magyarország összehozásában. Kár, hogy hiányzik közülük az érzelmi kötőanyag, amelyet mondjuk a teremteni szóval lehetne megteremteni. Egységet Teremtettünk Magyarországért. Etéem. Benne van az ellenzéki pártok 12 éve tartó széthúzása, gyötrődése, de talán még nem kései felismerése is. Ám ha a politikusok nem a mögöttük hagyott kitérőkre, tévhitekre, kölcsönös sértésekre akarják emlékeztetni a választópolgárokat, akkor inkább Teremtsünk Egységet Magyarországért! Esetleg Teremtsünk Egységet Magyarországon!

Téeem? Rövidítésnek kevésbé jó, de legalább a jövőre összpontosít, és cselekvésre ösztönöz.

Tíz mondat az ellenzéki egységről

Nincs mondanivaló, nincs egység, nincs vezér. Így néz ki a baloldal hiánylistája. (G. Fodor Gábor politológus, Heti Válasz, 2013. november 7.)

Az úgynevezett demokratikus baloldalnak csak azért ez a neve, mert valódi egység hiányában találni kellett egy szimbolikus gyűjtőnevet. (Lánczi András filozófus, Heti Válasz, 2016. január 21.)

Nehéz lesz ebből a széthúzásból egységet és erőt kovácsolni. (Fenyvesi Gábor salgótarjáni újságíró, nhc24.hu, 2016. szeptember 3.)

Napról napra erősödik mögöttem az egység. (Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, hvg.hu, 2017. február 27.)

Gyurcsány meghekkelte a baloldali pártok nélküle formálódó egységét. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, ATV, 2017. március 6.)

Négy év múlva egy nagyon felkészült és nagyon egységes ellenzéknek is erős kihívás lesz a Fidesz legyőzése. (Borókai Gábor újságíró, Heti Válasz, 2018. május 10.)

Mi, szocialisták új politikát hirdettünk, sikerre vittük az előválasztást, és megteremtettük az ellenzéki akcióegységet. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2019. március 6.)

Ha ilyen széles egységet létrehozva sem lesznek sikeresebbek, mint öt éve voltak, akkor minden reményük elvész. (Török Gábor politológus az ellenzéki pártokról, Nyugat.hu, 2019. szeptember 12.)

Az ellenzéket a Fidesz terelte természetellenes egységbe. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2020. október 13.)

A kulcsszó az egység, ami több mint összefogás. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2021. december 22.)

A nyilvánosságban még a Fidesznél is nagyobb úr a kíváncsiság. A vezető kormánypárt hiába akarja a nyilvánosság fórumaira erőltetni a napirendjét, ha a miniszterelnök tegnapi sajtókonferenciája után az újságírók egy mellékesnek szánt bejelentést emeltek ki. Novák Katalin jelölését a köztársasági elnökségre. Jellemző, hogy a javasoltból is leginkább egy fülbevaló érdekelte őket.

November közepén, a Fidesz kongresszusán az említett hölgy olyan fülbevalóval jelent meg, amelyen ezt olvashattuk: „OV’22”. Hadházy Ákos rögtön szóvá is tette, hogy a családügyi miniszter asszony egy korábbi fülbevalóval cserélte föl, amelyen még a Fidesz neve díszelgett. Azt fejtegette, hogy Novák Katalin már nem is annyira a pártjához lojális, mint inkább annak elnökéhez. Ezen aztán a nyilvánosság képviselői el is rágódtak. Maradék energiájukból legföljebb arra telt, hogy megorrontsák: a Fidesz alelnökét azért váltották le a kongresszusi küldöttek, mert kiesett a pikszisből.

Holott a tegnapi fejlemény azt sejteti, hogy Orbán Viktort már öt hete is az foglalkoztatta, miként lehetne a fölfedezettjét fideszmentesebb helyzetben javasolni a nemzeti egység képviseletére. Az már a bejelentés pikantériája, hogy ezt a teljhatalmú miniszterelnök Csuhaj Ildikó kérdésére tette meg. A kolléganő sokáig a Népszabadság munkatársa volt, és a legrutinosabb parlamenti tudósítónak számított. Akár markáns véleményeiről ismert publicista is lehetett volna, ha az olvasókat megosztó szerepkör nem ütközne a tudósítói feladatkörrel. S ami ezzel egyet jelent: a visszafogottsággal, amellyel kivívta magának, hogy mindkét szekértáborból súgnak neki a politikusok.

Az már a sors iróniája, hogy miközben tegnap délben az atv.hu főmunkatársaként hozta szóba Novák Katalin esetleges jelölését, este, az Egyenes beszéd című műsorban mulatságos elszólással vétette észre magát. Ezt is tartalmazza a bejegyzésem utáni összeállítás, amelyben fontosabbnak tartottam a politikai elemzők (politológusok, újságírók) álláspontját, mint a politikusok elsietett kommentárjait. Gyurcsány Ferencét is csupán azért idézem, mert úgy marasztalta el Novák Katalinban a pártkádert, hogy elfeledkezett arról: miniszterelnökként ő is köztársasági elnöknek javasolta Szili Katalint.

Ötletét a koalíciós partner SZDSZ nem vette jó néven, sőt le is szavazta. Elképzelem, hogy a KDNP kikéri magának Orbán maga felé hajló javaslatát…

Tíz mondat Novák Katalinról

Novák Katalin gyakorlatilag kizárta a Néppártot a Fideszből. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2020. január 14.)

Nemzeti savanyítás. (Kövesdi Péter újságíró Orbán Viktor, Németh Szilárd és Novák Katalin kovászos uborkájáról, Népszava, 2020. június 16.)

És végre itt vannak közöttünk a fiatal és tehetséges női vezetők is: Kata, Judit a kormányban, vagy éppen Dia Debrecenből. (Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz-kongresszuson, Miniszterelnök.hu, 2021. november 14.)

Már a Fidesz sincs, csak a Főnök van. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Novák Katalin OV’22 fülbevalójáról, Facebook.com, 2021. november 14.)

/„Maradok, aki vagyok.” Novák Katalin, Facebook.com, 2021. december 21./ Igen, mi is ettől tartunk. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2021. december 21.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2021. december 21.)

Novák Katalin nincs annyival lejjebb a lojalitási mutatón, amennyivel messze feljebb áll az eladhatóságin. (Török Gábor politológus, Facebook.com, 2021. december 21.)

Ha Orbán marad hatalmon, inkább olaj legyen a fogaskeréken, mint bot a küllők között. (Kerner Zsolt újságíró, 24.hu, 2021. december 21.)

Természetes önazonossággal jeleníti meg a politikai generációváltást. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. december 21.)

Párttitkár-helyettes lesz az államfő egy pártállami kísérletben. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a Fidesz volt alelnökéről, Facebook.com, 2021. december 21.)

Bekapcsolva felejtettem az online vevőkészüléket, és hajnalban ismerős hangra ébredtem. Mintha egyik tanítványom beszélt volna a Klubrádióban. Kiderült, hogy Kati, aki hozzám írta a diplomamunkáját, az UNICEF kommunikációs igazgatója lett. Arról számolt be, hogy világszerte 1,6 milliárd gyerek sínylette meg a digitális távoktatást.

Emlékszem a tavalyi péntekre, midőn miniszterelnökünk reggel, a Kossuth Rádió stúdiójában még nem akarta bezárni az iskolákat, estére mégis bejelentette „a tanterven kívüli digitális munkarendet”. Hétfő reggelig adott haladékot a felkészülésre. A döntés 1,2 millió gyereket érintett. Ha hozzájuk vesszük a pedagógusokat és a szülőket, akkor a koronavírus körülbelül minden harmadik országlakót hozott nehéz helyzetbe. Azóta kiviláglott, hogy az a fránya digitalizáció félrement. Az oktatási kormányzat 300 ezer asztali számítógépet telepített az iskolákba, ahová csak elvétve jutottak be a diákok. Holott úgy kellett volna megtervezni a fejlesztést, hogy kiterjeszthető legyen a hordozható tabletekre és az okostelefonokra is.

Harmadikos unokám a két és fél tanév nagyobbik részét az iskola falain kívül töltötte. Szerdánként számítástechnikai tanfolyamra viszem, ahol játékos körülmények között tanulja a programozást. Elmesélte, hogy neki bejött az „otthonsuli”, mert az osztálytársai nem rendetlenkednek, és képes összpontosítani a feladatokra. (Van neki tabletje, de mobiltelefont még nem kapott a fiaméktól.) Ha a gyerekek digitális esélyegyenlőségét firtatjuk, aligha táborozhatunk le a (nagy)városi értelmiség sarjainál. Például a Zalai Hírlapban olvastam, hogy Letenyén, az Andrássy-iskolában tanuló „266 gyerekből 34-nél nem adottak a digitális oktatás feltételei”.

Vas András, a Népszava munkatársa pedig megírta, hogy Baglaspusztáról kéttucatnyi gyerek járt át a kaposmérői iskolába. Vajon a bezárás után hogyan kapcsolódtak be a távoktatásba, ha a cigánytelepen két számítógép és „egy vagy két” okostelefon volt? Hermann Zoltán oktatáskutató szerint Szabolcsban és Borsodban a tanulók egyharmada maradt ki a távoktatásból. Arra jutott, hogy a diákok 20 százaléka, vagyis minden ötödik számára a világháló nem érhető el. Miniszterelnökünk szintén áttekintette a helyzetet, és 10 százaléknyira becsülte a gyerekek számát, akik lemorzsolódtak.

Ama 1,6 milliárdból vagy 120, vagy 240 ezer magyarországi gyerek sínylette meg a szemérmesen „tanterven kívüli digitális munkarendnek” elnevezett távoktatást.

Tíz mondat a digitális távoktatásról

A közoktatás teljes egészében áttért a távoktatásra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. március 16.)

Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, 2020. március 17.)

A digitális távoktatást elsősorban az okostelefonra fókuszálva kellett volna fejleszteni. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2020. március 21.)

Anya! Kidobott a Kréta. (Kövesdi Péter újságíró a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszerről, Népszava, 2020. április 7.)

Tíz százalék fölötti diák egyszerűen eltűnt a rendszerből. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. augusztus 21.)

Többségüknek semmilyen eszköze nincs otthon, néhányan még számítógéppel sem találkoztak. (Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszolgálat szociális igazgatója a hátrányos helyzetű gyerekek digitális fejlesztésére szervezett nyári táborról, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 22.)

Az elsős gimnazisták gyakorlatilag nem ismerik az osztálytársaikat. (Selmeci János újságíró, Klubrádió, 2021. január 8.)

Otthonsuli. (Hegyi Erika miskolci újságíró, Borsod Online, 2021. március 19.)

A diákok jobbak a neten, mint a tanárok, ami nem jelenti, hogy elég jók is. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. március 25.)

Vannak olyan térségek és iskolák, ahol a digitális oktatás nem nagyon működik. (Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, Hajdú Online, 2021. szeptember 23.)

Ha élne, büszke lehetne magára. 28 éve adott interjút a Veszprémben szerkesztett Napló nevű újságnak. Ebből emeltem ki az egyik mondatát, és versenyeztettem a Facebookon. Bulcsúé 33 szavazatot kapott, a másik két szállóige 16-ot, illetve 6-ot. De nemcsak nagy fölénnyel nyert, negyedszázaddal a halála után még vitát is gerjesztett. Idézem az 1993. december 18-án megjelent gondolatát: „Ha a hatalomhoz közel megy az író, megég. Ha túl távol tartja magát, megfagy.”

A 12 hozzászóló tollából 24 komment látott napvilágot. A hozzászólók minden másodikja újságíró, a 33 lájkoló közül pedig 18-an dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig szerkesztőségben. A többiek dalszövegírással, irodalomtörténettel, műfordítással, szakszervezeti munkával, tanítással foglalkoznak. Az újságírók értették a szállóige mögöttes tartalmát. mert szerkesztőségi tevékenységük közben szembesültek vele. A nem újságírók között akadt, aki az idézett mondatban Bertha Bulcsu „opportunizmusát”, a hatalommal való kiegyezését sejdítette.

Az Élet és Irodalom főmunkatársát szinte minden főszerkesztői értekezleten elmarasztalták. A múlt század nyolcvanas éveiben az MSZMP agitációs-propaganda osztályát képviselő Lakatos Ernő többször is „privatizálással” vádolta, ami értelmezésében azt jelentette, hogy az író közügy gyanánt fogalmazta meg a magánügyeit, és ez nem tetszett a hatalmat gyakorlóknak. Azt már csak mellékesen említem, hogy az írótársak Bertha Bulcsút többször is fölterjesztették a Kossuth-díjra, és Aczél György mindig lehúzta a listáról.

De vajon a tetszésnyilvánító és hozzászóló újságírók miért értették a szállóigét? Azért, mert a bőrükön érezték. A pécsi újságíróból lett író érzékelte és érzékeltette, ami politikára érzékeny szakmánkban lelkiismereti kérdés volt, és az is maradt. A választott politikusok döntenek helyettünk, és mi, újságírók a választópolgárok képviseletében kérjük, kényszerítjük indoklásra a döntéshozókat. Ha kapcsolatteremtés közben túl közel kerülünk hozzájuk, elveszíthetjük önmagunkat. De ha a kelleténél távolabb kerülünk tőlük, akkor nem teszünk szert azokra az információkra, melyekre szükségünk van, hogy elvégezhessük a munkánkat.

Ezzel magyarázható, hogy 28 évvel a figyelemre méltó mondat megfogalmazása után egy sajtóban otthonosan mozgó író termékeny vitát váltott ki. Negyedszázaddal a halála után pedig aktualizálta az újságírók egyik legszemélyesebb gondját.

Tíz mondat az újságírókról

Az újságíró szakmában két nagy veszélyt látok: a túl-, illetve az alulinformáltságot. (Göncz Árpád köztársasági elnök a MÚOSZ-iskola évnyitóján, Népszava, 1992. szeptember 15.)

A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)

A politikusok általában nem szeretnek arról beszélni, amiről az újságíró kérdezi őket. (Simon András műsorvezető, Teleszuper, 2003. február 3.)

Mi, újságírók mások helyett vagyunk kíváncsiak. (Arany Horváth Zsuzsa zalaegerszegi újságíró, Zalai Hírlap, 2004. március 13.)

A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)

Az újságíró a sajtószabadság érdekében jár el, mert csak informáltan lehet véleményt alkotni. (Sólyom László köztársasági elnök, Index.hu, 2007. december 4.)

Az újságírónak nem az a dolga, hogy egyik vagy másik fél oldalára álljon, hanem hogy mindkét fél álláspontjáról tájékoztassa az olvasót. (Zöldi László újságíró, Klubháló.hu, 2011. március 23.)

Egyetlen indoka a szigornak, hogy még mindig vannak valódi újságírók, akik nem átallnak igazi kérdéseket a képviselőknek szegezni, méghozzá éppen ott, ahol vannak. (Mong Attila újságíró az országgyűlési sajtószabályzatról, hvg.hu, 2015. május 28.)

Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.)

Képtelenség, hogy újságírókat tüntessen ki az állam, akiknek elsődleges feladata éppen a hatalom működésének kontrollja. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook, com, 2021. március 15.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor harcolt, Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Bajnai Gordon távozott, Donáth Anna védekezett, Kuncze Gábor áderezett, Vona Gábor pedig végrehajtott. Lefülelt mondatok.

Mi a szabadságharcosok és az utcai harcosok világából jöttünk a politikába. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, december 13.)

Hacsak a halak nem jelentették fel, mert látták a tavak körül ólálkodni, horgászbottal a kezében. (Kuncze Gábor volt belügyminiszter Áder János lehallgatásáról, Klubrádió, december 14.)

Kevés utáltabb szakma van a végrehajtókénál, talán csak a politikusoké. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus a Völner-ügyről, Index.hu, december 14.)

Az igazságügyi minisztérium elveszítette igazságügyi jellegét. (Szakács László DK-politikus, ATV, december 14.)

Azt kellene vázolniuk, hogy szupergyőzelem esetén hogyan korlátoznák a saját hatalmukat. (Stumpf András újságíró az ellenzéki pártokról, Válaszonline.hu, december 14.)

Ahol megjelenik a politikában a vallás, ott van vége a demokráciának és a szabadságnak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, december 15.)

Nem akartam az „egykori miniszterelnök” szerepébe ragadva leélni az életemet. (Bajnai Gordon Londonban dolgozó üzletember, hvg.hu, december 16.)

Az állam maga szeret lopni. Nem szereti, ha mások lopnak. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Völner-ügyről, ATV, december 16.)

Most a demokrácia maradékát kell megvédenünk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 168 Óra, december 16.)

Magyarország nyitólapja volt. (Tóta W. Árpád publicista az Indexről, Válaszonline.hu, december 16.)

Ha látható helyen szerepelne az ő neve, akkor a választást elveszíttettük. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltje Gyurcsány Ferencről, Szabad Európa Rádió, december 17.)

Nem gondolom, hogy ez hatalom. Ami most van, az „csak” visszaélés a hatalommal. (Cserhalmi György színész a NER-ről, Magyar Hang, december 17.)

A cél egyértelműen a kormányváltás. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, ATV, december 17.)

Mi a közös Gattyán Livejasmin Györgyben és Orbán Pegazus Viktorban? Mindketten online kukkolásban utaznak. (Ónody-Gomperz Tamás publicista, Jelen.media, december 18.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, december 18.)   

Van még idehaza színvonalas szöveges és audiovizuális újságírás. Más kérdés, hogy egyre inkább csak előfizetésekkel elérhető. (Forgács Iván kritikus, Népszava, december 18.)

Senkinek ne legyen felhatalmazása, hogy saját képére formálja az országot. (Fleck Zoltán jogszociológus, Klubrádió, december 18.)

Orbán nyakló nélkül kezdett osztogatni és ígérgetni. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, december 19.)

Míg a kormány cselekedett, az ellenzék „dumált”. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, december 19.)

Az ellenzék rossz állapotban van. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Magyar Hírlap Online, december 19.)

Inkább taszít, mint vonz. (Szőke László volt MDF-politikus Gyurcsány Ferencről, Index.hu, december 19.)

Magyarországon 30 ezer blogger van, a Bekiáltás gazdája a 30 legjobb közé sorolható. Kabai Domokos Lajos továbbgondolta tegnapi bejegyzésemet az Index mibenlétéről. Arról tűnődött, hogy az új tulajdonosok igyekeznek bulvárosítani a hírportált. Feltételezése nem zárja ki az enyémet.

Abban pedig egyetértünk, hogy az ellenzéki hangadók egyike milyen alapon kéri számon rajtunk, vajon miért maradtunk az átalakított Index blogketrecében, ha az ellenzéki pártok eleve nem tanúsítottak érdeklődést a digitális naplónk iránt. A különbség csupán az kettőnk látásmódja között, hogy nem is vártam tőlük érdeklődést, az újságírókat ugyanis szükséges rossznak tartják. Ezt persze nyilvánosan nem vallják be, mert tartanak a nyilvánosság képviselőitől. A polgármestereik 3 millió magyar állampolgár ügyeit intézik, és a kommunikációs keretből kizárólag a saját újságjukat, rádiójukat, tévéjüket, portáljukat támogatják.

De ha már a településükön működő független médiumot is a sorsára hagyják, miért várhatnánk el, hogy a tájékoztatásra költhető százmilliókból akár csak egy forintot is áldozzanak a blogjainkra? Például Márki-Zay Péter 2018 februárjában lett polgármester Hódmezővásárhelyen. Kinevezte magát az önkormányzati kiadóhivatal vezetőjévé. Bár ezt az önkormányzati törvény tiltja, a kormánypártok mégse szankcionálták. Ha bíróság elé citálták volna, akkor a holdudvarokban lévő polgármesterek százaira hozzák az igazságszolgáltatást.

Sorstársa, Baranyi Krisztina észrevette, hogy a fideszes polgármester-előd alkalmazta a Ferencvárosi Lokálpatrióták Egyesületét vezető úr feleségét, aki havi százezer forintért ellenőrizte az önkormányzati újságba szánt kéziratokat. Az ATV stúdióvendége, Barabás Richárd újbudai alpolgármester 2019. november 28-án meg is kérdezte: „Nem arra tartjuk a főszerkesztőt?” Így folytatta: „Önkormányzatban azért van valaki, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” Mellesleg a Párbeszéd nevű párt szóvivője is, és napjainkban Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt oldalán tűnik fel.

Az ellenzéki pártok készülő közös programjáról néhány morzsát elszórtak a hatalomba készülő politikusok. Arról azonban hallgatnak, hogy mihez kezdenének a nyilvánossággal. Talán már meghaladták ’18-as és ’19-es médiaszemléletüket. De még nem jutottak el odáig, hogy elfogadják a nyilvánosság független és bizony szabad szájú képviselőit.     

Tíz mondat a függetlenségről

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

Nyilván mértéktartó, független sajtónak kellene uralnia a nyilvánosságot, melynek politikai korlátozottságai nincsenek, szakmai normái erősek. (Révész Sándor újságíró, Népszabadság, 2013. február 21.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

A médiatulajdonosok nem pártatlanságot és függetlenséget várnak el, hanem a saját nézeteik hatékony és erőteljes képviseletét. (Halmágyi Miklós szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. április 1.)

Teljesen független médiában gondolkodom, ahol mindenki véleménye megjelenhet. (Déri Tibor újpesti polgármester, Magyar Hang, 2019. november 1.)

A szerkesztőség a kabinettől és a polgármestertől függetlenül fog működni. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki többségű városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Esetleg közös finanszírozási és elosztási projektekkel is kísérletezhetnének a független médiumok, ami nem könnyű feladvány, mert most az egymás közti verseny is ez ellen hat. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)    

Tóta W. Árpád szerint nem szabad. A hvg.hu kitűnő publicistája vitába keveredett Puzsér Róberttel. A harsány publicista szemére vetette, hogy újabban az Indexbe ír, ami a rendszerrel való kollaboráció minősített esete. Puzsér azzal érvelt, hogy őt a kormány nem fizeti be a világhálóra. A piacról él, és a véleményét megosztja a Magyar Hang, a Hírklikk és most már az Index olvasóival is. Kár, hogy a második menetben, amelyet a Válaszonline szervezett, már nem vállalkozott a vitára.

Helyette Vona Gábor szólalt meg, aki szintén csatlakozott az Index szerzőköréhez. A volt Jobbik-politikus azzal indokolta a jelenlétét, hogy amíg a szerkesztőség nem nyúl bele a véleményébe, miért ne írhatna az Indexbe. Ekkor vágta ki TWÁ a döntő érvet, miszerint az Index tulajdonosa a Fidesz „gauleitere”. Túlzás lenácizni az üzletembert, aki tavaly szerezte meg a portált, ettől azonban a hasonlat még találó. Bár nem egészen úgy, ahogy TWÁ gondolja.

Albert Speer fegyverkezésügyi miniszter emlékiratában olvasható, hogy 1945 elején Hitler a tartományfőnökök értekezletén meghirdette a „fölperzselt föld” stratégiáját. A hozzá sokáig hű gauleiterek lebeszélték erről. Arra hivatkoztak, hogy a német nép nem bírná elviselni a következményeket. Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy az Index tulajdonosa meggyőzte Magyarország első emberét. Nem érdemes propaganda-eszközzé silányítani (origosítani) a legolvasottabb portált, inkább olyan publicistákat kellene szerződtetni, akik nem viszik, hanem hozzák az olvasókat. S ami velük egyet jelent: a hirdetési bevételeket.

TWÁ szigorúságából telt arra is, hogy meghatározza a hatalommal való együttműködést. „Zsoldos az, akinek megmondják - és ezért fizetik -, hogy ’őt meg kell védened, és őt kell letámadnod’.” (Válaszonline.hu, 21.12.16.) Kétszeresen is megnyugtat a definíció. Puzsér Róbert és Vona Gábor cikkei alapján nem képzelem, hogy karaktergyilkosságokra vetemedtek volna. Magamról pedig tudom: a Médianapló bejegyzéseit havi átlagban hússzor úgy közölte és közli a régi meg az új Index, hogy senkit nem ismerek a szerkesztőségből. Mellesleg engedélyt se kért tőlem a közlésre.

Érzékelhető persze, hogy az új Index néha furcsán viselkedik. A munkatársak újságíróként teszik a dolgukat, a cikkeik címét azonban mintha egyik-másik szerkesztő a hatalom érdekében változtatná meg. Mindazonáltal ez még nem érte el azt a mértéket, hogy röstellni kéne sajtószakmai bejegyzéseimet az Indexen.  

Tíz mondat az Indexről

A NER a tulajdonosváltással formálisan is belülre került, ebben az értelemben elesett a lap. (Szombathy Pál, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

A csaknem egymilliós látogatottságot vonzó, kormány közeli tulajdonosi körbe került Index határeset. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2021. február 9.)

Maradt az Index, és még kormánykritikusabb lett, mint korábban. (Bohár Dániel újságíró, 888.hu, 2021. március 14.)

Nem szoktam olvasni a kormánypártivá fazonírozott Index.hu-t. (Andor Mihály szociológus, 2021. Facebook.com, május 25.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, 2021. Facebook.com, május 25.)

Az Index tisztességes lap. Nem nevezhető klasszikus liberális újságnak, de közel áll a nyugati konzervatív orgánumokhoz. (Kereszty András újságíró, Facebook.com, 2021. május 25.)

Index-Telex-444 tengely. (Rákay Philip publicista (Patrióta, 2021. május 28.)

Hosszú távon mégiscsak van politikai-közéleti hatása az Index táján végbement váltásnak, még ha ez nem is feltétlenül a kormányzat-ellenzék összefüggésében érzékelhető. (Kabai Domokos Lajos újságíró a bulvárosításról, Bekiáltás.blog, 2021. június 1.)

A NER konkrétan a keblére ölelte az újságot. (Fábián Tamás újságíró, Telex.hu, 2021. június 12.)

Magyarország nyitólapja volt. (Tóta W. Árpád publicista, Válaszonline.hu, 2021. december 16.)

A digitális ismerősök közül néhányan azt firtatták, vajon miként értelmezem Rákay Philip három szóból álló kommentárját Fekete-Győr András hordozókendős fényképéhez. Erre csakugyan nem válaszoltam a tegnapi bejegyzésben. Mentségemre szóljon, hogy inkább a kormánypárti véleményformálás jelenségét próbáltam elhelyezni a hazai nyilvánosságban. Ennél több nem fért a 2500 karakternyi terjedelembe. Ma azonban van újabb 2500 karakter a válaszra.

 Ama bizonyos mondat ugyebár ez volt: „SZÉP ÚJ VILÁG.” Csupa nagybetűvel, mellette egy sírva nevetős emoi. A fényképet megosztó blogger rácsodálkozott a világhálón szerteágazó értelmezésekre, és a Klubrádióban elmondta az anglomán  műsorvezető kérdésére, hogy eszébe sem jutott Huxley 1931-ben írt könyvének címe. Amit persze sokan feltételeztek, gondolván, hogy a blogger műveltségéből nem  telik a harmadik évezred utolsó harmadában játszódó társadalomparódiára. Ezt azonban nem rovom föl neki, mert felvázoltam egy időrendet, amely más értelmezést tesz lehetővé..

A Momentum-politikus kispapás fényképe december 14-én, kedden 21.15-kor látott napvilágot a Facebookon. S bár Rákay a sok elmarasztaló és nem kevés otromba komment miatt törölte a rá utaló posztját, annyit mégis sikerült rekonstruálni, hogy másnap reggel 9-kor jelent meg a számomra Huxley könyvét idéző mondat. Erre reagált Fekete-Győr András 9.39-kor, szintén a Facebookon. De van egy másik számsor is. Orbán Viktor december 14-én, kedden mondott beszédet Sopronban (a „hűség városa” kerek száz éve népszavazással tért vissza a nemzet kebelére). A Kisalföld nevű napilap tudósítása szerint 19 óra körül kezdődött a szónoklat, amelyet Rákay Philip 20.16-kor vett tudomásul az üzenőfalán.

Az ünnepi beszéd utolsó harmadában ez olvasható: „Vannak olyanok, akik nemet mernek mondani a brüsszeli ’szép új világra’, és arra, amit ott számukra kifőztek.” Az a benyomásom, hogy Orbán Viktor vagy a beszédírói hallottak már harangozni Huxley könyvéről, és aligha véletlenül aktualizálták a „brüsszeliták” és magyar kormány viszontagságos kapcsolatára. Rákay Philipet Szele Tamás újságíró szerint a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft befizette a Facebookra, és 61 posztjáért 78 millió 352 ezer 193 forintot utalt át. Ennyi pénzért illik időben tudomást szerezni az Első Ember kulcsmondatáról. Rákay becsületére válik, hogy ő legalább névvel vállalja a trollkodást..    

Tíz mondat az állami trollbamondásról

A troll megtanulta, hogy a hangerő és a provokatív fellépés sokkal gyakrabban biztosítja a figyelmet, mint a cizellált érvelés. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, 2018. március 15.)

A legfontosabb kormányzati kommunikációs eszköz a trollbamondás. (László József újságíró, Facebook.com, 2019. január 16.)

A troll szerepe a párt vagy ideológiai propaganda gátlástalan terjesztése a megadott kulcsszavak alapján. (zord íjász kommentelő, Blog.hu, 2020. május 29.)

Troll az, aki kéretlen üzenetekkel árasztja el a digitális sajtót. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2020. május 29.)

A skandináv népi kultúrából ismert troll szó a kissé buta, agresszív, tipikusan barlangokban élő, nem rettenetesen veszélyes, de kellemetlen mitológiai lényt jelöli. (Petykó Márton nyelvész, Magyar Narancs, 2021. február 18.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel politológus, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

A trollokat nem azért alkalmazták, mert az önálló gondolkodásban erősek. Az ő feladatuk csak annyi, hogy a központi mondatokat hajtogassák. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. december 17.)

Akadnak, akik csak automatikusan nyomulnak a tetszetős hazugságklisék után, de ha valaki megpiszkálja az agyukat, akkor kiderül, hogy az még életképes. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2021. december 17.)