A legutóbbi napokban Novák Katalin minősített, Gyurcsány Ferenc vétett, Békesi László féltett, Jakab Péter büntetett, Kuncze Gábor pedig völnerezett. Lefülelt mondatok.

Pártpolitikusok minősítenek pártpolitikusnak. (Novák Katalin, a Fidesz köztársasági elnökjelöltje, Index.hu, december 27.)

Köztársasági elnő. (Pápai Gábor karikaturista Novák Katalinról, Apápai.blog, december 27.)

Nem az a probléma, hogy Novák Katalin nő, hanem hogy néhány hónapja még orbánviktoros fülbevalót hordott. (Szelényi Zoltán szocialista politikus, ATV, december 27.)

Van, akit nem leváltani kell, hanem lecsukni. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Mfor.hu, december 27.)

Az ellenzék csapatai valóban harcban állnak, ám momentán nem a legyőzendő ellenséggel, hanem többnyire egymással csatáznak. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, december 27.)

Ha az országot nem is lehet megmenteni a Fidesztől, a kétharmadot meg kell akadályozni. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadazÁ.blog, december 27.)

Itt sokaknak megváltó kell, nem tisztességes, elszámoltatható „jószágigazgató”. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, december 28.)

A pandémia alatt mi, zenészek voltunk az elsők, akik elvesztették a munkájukat, és az utolsók, akik visszaszerezték. (Pásztor Anna énekesnő, Népszava, december 28.)

Kapás van - jelentették a lehallgató tisztek. (Trunkó Barna humorista Áder Jánosról, Hócipő, december 29.)

Annyira fölerősödtek az ellentétek, hogy nem lehet túlságosan optimista az ellenzék. (Hann Endre szociológus, Klikk TV, december 29.)

Márki-Zay egyedül kampányol, az ellenzék sehol. (Kardos András filozófus, Facebook.com, december 29.)

Baloldali szempontból csak baj van vele. (Szijjártó Imre rendszerkritikus aktivista Márki-Zay Péterről, Mérce.hu, december 30.)

Időnként mi is elvétettük, elvétjük. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, december 30.)

Egy kormánytagot évek óta, folyamatosan megvesztegettek. (Kuncze Gábor liberális politikus a Völner-ügyről, ATV, december 30.)

Az ellenzék a Fidesz legfeljebb kétharmados többségét tudja megakadályozni, de hatalomban maradását nem. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, december 31.)

Egy politikai párt vallásos híve azt is elhiszi, amit saját szeme, tapasztalata cáfol. (Almási Miklós filozófus, Népszava, december 31.)

Vidékre, kisvárosokba és falvakba semmi sem jut el abból, amit ők, Orbánék nem akarnak. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, december 31.)

Kellér Dezső mondta, hogy a kabaré az öreg zsidók és a fiatal árja lányok műfaja. (Kalmár Tibor rendező, HírKlikk.hu, december 31.)

Áder falazott a kormánynak. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, január 1.)

Egyelőre minden kutatás azt mutatja, hogy marad a Fidesz-KDNP kormányzat, csak az arány kétséges. (Palóc André, a Századvég Intézet vezető elemzője, M1, január 1.)

Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, január 2.)

Hamarosan vége a közös játéknak. Február 14-én kezdtük, és néhány hét van még hátra belőle. Azóta naponta fölteszek két-három mondatot a rendszerváltás óta gyűjtött szállóigékből, és a digitális ismerősök szavaznak rájuk. Nagyobb sikerük van, mint a Médianapló 2500 karakternyi bejegyzéseinek. Könnyebb elolvasni és értékelni maximum 130 karakternyi szövegeket, mint egy médiatanár szakmai témájú glosszáit. Az utóbbiakba csempészek néha okfejtéseket, mert a kiadónak azt ígértem, hogy a készülő könyvbe írok egy esszét a szállóigéről is. 

A múlt év utolsó napján föltett mondatok szerzői közül Hofi Géza épp úgy 14 szavazatot kapott, mint Maksa Zoltán. Valószínűbb, hogy a kevésbé ismert humoristáé marad meg az olvasók emlékezetében, a gondolkodásra késztető esemény nélkül ugyanis aligha mond valamit az utókornak. Márpedig Hofié kötődik Horthy Miklós kenderesi újratemetéséhez, amelyből legföljebb az örökült át a köztudatba, hogy egy tévéfölvételen különös öltözékben jelent meg a humorista. Félig öltöny volt rajta, félig kacagány a Horthy-korszakbeli előkelőségek jellegzetes külsőségeivel.

Mindkét mondaton látszik a műgond. Az előadóművészek járták az országot (hakniztak), és a dübörgő tapsból vagy a mérsékelt tetszésnyilvánításból okulva addig csiszolgatták a gondolatukat, amíg a tévé vagy a rádió szilveszteri műsorában az országnyi közönség elé állhattak. Maksa fél évtizeddel korábban, az ATV műsorában már kísérletezett vele. Kétszer is említette Magyarországot, e szócséplést korrigálta a végső, lecsupaszított változatban. De föltettem a fészbukos üzenőfalra egy harmadik mondatot is, amely szintén 14 szavazatot kapott. Ez saját kútfőből származik, és versenyen kívül indult.

Az olvasók azért vették a lapot, mert alapja egy magyar közmondás volt. („Szegényt az ág is húzza”, először Dugonics András író említette 1820-ban.) Ezt alakítottam át a XXI. században. Feltűnt a nagypolitikában egy Kunhalmi Ágnes nevű hölgy, és csetlésével-botlásával csaknem annyi mulatságos perccel ajándékozott meg bennünket, mint a két humorista. Ha persze a szállóigét hivatalosan indítottam volna, háttérbe szorult volna, ama bizonyos utalás ugyanis már kimosódott a mai olvasók tudatából. A három azonos pontszámot pedig csak azért nem nevezem holtversenynek, mert ketten még élünk.

A verseny nem zárult le. Kíváncsian várom, vajon a digitális ismerősök Hofi Géza vagy Maksa Zoltán gondolatát szavazzák-e a készülő könyvbe.

Tíz mondat

Újra temetni már tudunk, újra élni még nem. (Hofi Géza humorista, RTL Klub, 1993. december 31.)

Az új évben nem kezdek új életet. Jó nekem a régi. (Gregor József operaénekes, Mai Nap, 1995. december 31.)

A korrupció az, amiből téged kihagynak. (Hofi Géza humorista, Népszava, 1998. január 2.)

Ahol van vezér, ott nincs demokrácia. (Giczy György kereszténydemokrata politikus, 2014. január 2.)

Az a gazdagodás, ami másnak is jó. (Semjén Zsolt kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök-helyettes, Magyar Rádió, 2015. január 1.)

Magyarország földrajzilag a régi Magyarországgal, gazdaságilag a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, ATV, 2015. október 25.)

Szegény szocikat az Ági is húzza. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2016. december 31.)

Nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőzni. (Áder János Fidesz-politikus, köztársasági elnök, M1, 2019. január 1.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2020. december 31.)

Áder falazott a kormánynak. (Kabai Domokos Lajos újságíró a búcsúzó köztársasági elnökről, Bekiáltás.blog, 2022. január 1.)

Az új esztendő első napján a tavalyi elszólásokról tűnődöm. Essünk túl a szótári jelentésen! A latin eredetű lapsus esést, siklást, átvitt értelemben kisiklást jelent. A bűnbeesés kifejezése, a bocsánatos véteké. Baklövés, rövidítve baki. Nyelvbotlás, tévesztés. Bármelyikünkkel megeshet, akiket nyilvános pályára sodort a sorsunk. Nem is tulajdonítanék túl nagy jelentőséget neki, csakhogy az ismert emberek előszeretettel bakiznak. Íme, néhány lapszus a közelmúltból, amelyek magyarázattal szolgálnak a tavalyi termésre is.

Az elszólások koronázatlan királya Medgyessy Péter. A miniszterelnök 2004. február 16-án, a parlamentben értékelte a mögöttünk hagyott évet, és többször is belebonyolódott az útelágazás kifejezésbe. A 15 másodpercnyi hangharapás (cube) a YouTube-on eddig 150 ezer nézőt, olvasót érdekelt. Egy másik miniszterelnökünk, a jelenlegi pedig arra vállalkozott, hogy elbúcsúzzon a Magyar Művészeti Akadémia alapítójától és első elnökétől, Fekete Györgytől. Orbán Viktor ezt találta mondani a ravatalon fekvő belsőépítészről: „Boldogan távoztál közülünk.” (Miniszterelnök.hu, 2020. június 23.) Az ironikusan is értelmezhető kijelentést nem kapta szárnyára a hír, ettől azonban még figyelmeztet a beszédírók felelősségére.

Figyelemre méltó két pályakezdő szárnypróbálgatása is. Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikával foglalkozott, alighanem ezzel magyarázható, hogy magától értetődőnek tartott egy szakmai rövidítést, amely azonban az iskola falain kívül óhatatlanul más jelentést kapott. Orbán Viktorra utalva fejtegette élő adásban: „Minden pöcs a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni.” (ATV, 2015. szeptember 29.) A hivatalosan kitalált Pedagógiai Önértékelési Csoport-jelentések rövidítése szerencsétlenül mulatságosra sikeredett.

Legalább ennyire hátborzongató egy másik pályakezdő, a tévébemondó Holló Márta szárnypróbálgatása. Négy éve a debreceni egyetem szenátusa díszpolgári címet adományozott Putyinnak, amit az orosz államfő azóta sem vett át. Bizonyára megsúgták neki, hogy az egyetemen tanító Vajda Mihály filozófus sok magyar értelmiségi nevében tiltakozott. A nyugalmazott (emeritus) professzor elhatárolódó gesztusát a felsőoktatásban járatlan híradós így olvasta a súgógépről: „Lemondott professzor emirátusi címéről.” (ATV, 2017. szeptember 4.)

Nehéz kenyér a nyilvános fellépésekkel járó pálya. Különösen élő adásban, amikor már nem lehet visszaszívni a kimondott szavakat.

Tíz mondat a tavalyi elszólásokból

Az önkormányzat a Kecskeméti Gábor Kulturális Központ élére egy csorvási születésű, orosházi lakosú, Judapesten élő vezetőt nevezett ki. (Földesi Mihály, a Mi Hazánk Mozgalom békési képviselője, Facebook.com, 2021. január 26.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultációról, Magyar Rádió, 2021. február 12.)

Afrikai civilizáció nincs. Ott a fekák az őserdőben lóf.szt se csinálnak. (Gulyás László történész, egyetemi tanár, Szeged.hu, 2021. április 7.)

Meg kell keresni és kitartóan birizgálni az emberek jóindulatú G-pontját. (Barka Roland szamaras zarándok, Civishír.hu, 2021. május 31.)

Nem szabad felülnünk a gumicsontokra. (Beleznay Zsuzsanna Jobbik-politikus, terézvárosi alpolgármester, ATV, 2021. június 17.)

A Jobbik támogatását is élvezem. (Doros Dávid Párbeszéd-politikus, országgyűlési képviselőjelölt, ATV, 2021. augusztus 27.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a brit miniszterelnökhöz, Facebook.com, 2021. szeptember 3.)

Vannak nagyon tisztességes DK-s politikusok is. (Ungár Péter LMP-politikus, Hang.hu, 2021. október 28.)

Három nyelven beszél, plusz még spanyolul is. (Csuhaj Ildikó újságíró Novák Katalinról, ATV, 2021. december 21.)

Szerkesztettem napilapot és folyóiratot is, de leginkább a hetilapnál éreztem otthon magam. Túl lassú voltam a napilaphoz, és túl gyors a havihoz. Azon tűnődöm az év legutolsó napján, vajon a hetilapok munkatársai meddig engedhetik meg maguknak, hogy kipihenjék az évközi fáradalmakat?

Például a Magyar Hang december 17-én jelent meg a karácsonyi, dupla számmal, amelyért 990 forintot kért. (Tízet nem kértem vissza.) A munkatársak kipihenték magukat karácsony utolsó napjáig, majd a két ünnep között megcsinálták azt a számot is, amely mai dátummal látott napvilágot, és 640 forintot kóstált. A Simicska-féle Magyar Nemzet romjain létrejött hetilap kizökkentette ritmusukból az olvasókat, a munkatársai azonban még egy idei számot kipréseltek magukból, hogy aztán 2022-ben újult erővel harcoljanak a fennmaradásért.

A Hócipő kéthetente jelenik meg. Olvasási szempontból nincs heti ritmusa, ehhez képest bámulatos erővel tartja életben magát. Most úgy jött ki az ideje, hogy a december közepi megjelenés után tegnapelőtt, 29-én látott napvilágot az idei utolsó (szimpla) száma 595 forintért. Ki van ez találva. Ha nem kérjük vissza az öt forintot, akkor az árus nem dugja el a hátsó sorba. Az év utolsó napjaiban se maradtunk fényképekkel tarkított vélemények nélkül.  

A Jelen december 21-én jelent meg, és 1290 forintot kért az összevont számért. Sajnos nem derült ki, hogy ez volt-e az idei utolsó száma, mert ahol élelmiszert szoktam vásárolni, ott nem kapható a tavaly nyáron alapított hetilap, amelynek szimpla száma 790 forintba kerül. Idestova másfél év alatt sem sikerült kapcsolatot teremtenie a külföldi tulajdonban lévő áruház-láncolattal. Kár, mert jó cikkek vannak benne. Ami pedig a 168 Órát illeti, a dupla szám december 23-án jelent meg 1100 forintért. A jelek arra utalnak, hogy a munkatársai csak szilveszter után rugaszkodnak újra neki.

Az összkép nem rossz, bár az a benyomásom, hogy a tulajdonosok és a szerkesztők nem érzik, hogy torkukon a kés. Ilyenkor, az év végén sokkal inkább vágynak pihent szerzőkre, mint az olvasók kielégítésére. Pedig szívesen tartanánk a heti ritmust, és könnyebben viselnénk el a szimpla lapszámok árát is. „Szerencsére” a digitális sajtó ritkán használja ki a nyilvánvaló ziccert. Nem nyomul a légüres térbe minőségi riportokkal, interjúkkal és véleményekkel. Azon tűnődöm, vajon a visszafogottságával becsüli-e meg a papír alapú ellenfelét, vagy csak nincs pénze a két ünnep közti ügyeletre.              

Ma és holnap még előrukkolhat valaki azzal, hogy az ellenzéki pártok kétharmadra hajtanak. Akadtak ilyen politikusok a mögöttünk hagyandó esztendőben. Az eltorzított választási rendszerben van esély arra, hogy a választópolgárok egyharmadával is kétharmados többségre tehessenek szert. Méghozzá úgy, hogy a szavazásra jogosultak egyharmada eleve nem járul az urnákhoz, a maradék kétharmad pedig két szekértáborra különül el. Ha az egyik a voksolók nagyjából ötven százalékát mozgósítja, akár alkotmányozó többséget is szerezhet. Azt csinálhat, amihez kedve szottyan. Ezt szenvedjük meg most.

Néhány ellenzéki politikus a kétharmadra „gyúr”, mint ahogy a bejegyzésem utáni összeállításban is olvasható. A városokban sikeres önkormányzati választás után még csak arról álmodoztak, hogy 2022-ben a Fidesz kétharmadát kellene megakadályozni. De ahogy telt az idő, és a Fidesz meg az ellenzéki szavazók választási szövetségbe kényszerítették az egymással harcoló pártokat, az ellenzéki politikusok felbátorodtak. Kezdtek beszélni a kétharmadukról. A torz választási rendszer kétségkívül tápot ad az efféle értelmezésnek, az előválasztás utáni fejlemények azonban óvatosságra intenek.

A jelek arra utalnak, hogy az ellenzéki pártpolitikusok újra önmagukkal foglalkoznak. Több energiát fordítanak a közös listán elfoglalt helyükre, mint a választókkal való kapcsolattartásra. Eme állapotot Lengyel László fogalmazta meg a legérzékletesebben: „A politikusoknak fontosabb, hogy mi lesz velük, mint velünk.” (Klubrádió, 2021. december 20.) Lefordítom: akkor sem esnek kétségbe, ha a majdani parlamentben jó pénzért érezhetik rosszul magukat.

Az még megbocsátható, ha valaki idestova egy éve kétharmadot jósolt az ellenzéknek. Az is elnézhető, ha valaki áprilisban vagy szeptemberben. De ha decemberben, a mélyponton jött elő ezzel, az már arról árulkodik, hogy elveszítette a valóságérzékét. Vagy ami még rosszabb, azt a fránya kétharmadozást csupán színjátéknak tekinti. Azt mégse mondhatja a nyilvánosság fórumain, hogy voltaképpen tisztes vereségre készül.

Miközben az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a párt nélküli Márki-Zay Péter járja az országot, az ellenzéki pártvezetők mintha a B-forgatókönyvet latolgatnák. Vajon miként lehetne minél több mandátumot szerezni maguknak és híveiknek a majdani parlamentben? Máskülönben aligha lesznek képesek megakadályozni Orbánék újabb kétharmadát.

Tíz mondat a kétharmadról

2022 tétje az újabb kétharmad megakadályozása. (Batka Zoltán újságíró,  Újnépszabadság.com, 2020. június 3.)

Ha nincs közös lista, a kétharmadot sem tudjuk megakadályozni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. augusztus 6.)

Már most kijelenthető: a Fidesznek nem lehet többé kétharmada. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szeged.hu, 2021. január 11.)

Ha nem lesz kétharmadunk, akkor nagyon sok bajunk lesz. (Vágó István DK-politikus, Partizán, 2021. február 1.)

Gyúrni kell a kétharmadra. (Burány Sándor Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. április 30.)

Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. szeptember 10.)

A kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, 2021. szeptember 16.)

Azt gondolom, hogy jövőre az ellenzéknek kétharmada lesz. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, ATV, 2021. december 1.)

Kétharmadot az ellenzéki összefogás sosem fog összeszedni. Nekem erre most nagyobb az esélyem. (Gattyán György milliárdos, Forbes.hu, 2021. december 12.)

Ha az országot nem is lehet megmenteni a Fidesztől, a kétharmadot meg kell akadályozni. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadazÁ.blog, 2021. december 27.)

A kommunikáció szakos diákok vizsgáján az egyik beugrató kérdés, hogy mi a különbség a sajtótájékoztató és a sajtókonferencia között. Általában nem tudják, honnan is tudhatnák. Ilyenkor jön elő a médiatanár azzal, hogy a sajtótájékoztatón csak pogácsát adnak, a konferencián viszont kávét is. E vizsgakérdést tette elavulttá a koronavírus-járvány.

Az ellenzéki pártok hosszas hallgatás után online tájékoztatót hirdettek meg, amelyet a meg nem hívott újságírók otthon vagy a szerkesztőségben nézhettek végig. Épp most zajlik a harmadik, ezúttal az egészségügyi elképzelésekről. Tegnap, kedden a gazdasági ügyek kerültek szóba, tegnapelőtt, a sorozat első napján a szociális kérdések. Holnap, csütörtökön pedig a választási szövetségbe tömörült pártok szakpolitikusai arról beszélnek majd, hogyan képzelik el az oktatást, ha jövő tavasszal ők állhatnak a kormányrúdhoz.

A szükség felülírta az elavult formát, ami nem is baj. Régebben a meghívott újságírók kornyadoztak a sajtótájékoztatón, és le-lecsukódó szemhéjjal „reagáltak” a szintén bágyadt politikusok szavaira. Ehhez képest a Népszava kedden nem az első oldalon tudósított az online „összejövetelről”. A negyedik oldal alján jelent meg a név nélküli és 73 sornyi cikk, amelyet túlzás volna élménybeszámolónak nevezni. A szerkesztőség ma, szerdán 65 sorban ugyanide száműzte a tegnap elhangzott gazdasági okfejtéseket is.

Ha az ellenzék egyetlen napilapja így kezeli az ellenzéki szakpolitikusok régóta várt bejelentéseit, vajon az ellenzéki pártoktól távolabb álló független orgánumok mennyire figyeltek oda az online sajtótájékoztatókra? Nem is szólva az egyesített ellenzék tevékenységét ellenségesen értelmező vagy elhallgató kormánypárti médiumokról. Máskülönben az a benyomásom, hogy indokolt volt a Népszava távolságtartása. Az eddig elhangzott szakpolitikai részletekből nem bontakozott ki a vízió, amelyet érdemes lett volna a címoldalra tenni.

Ráadásul van még egy külön gondom is. Természetesen tudomásul vehető, hogy az első négy napon az ellenzéki pártok a négy legfontosabb témakört veszik elő. (Még ha a szakpolitikusaik érdekesebben is beszélhettek volna róluk). De a nyilvánosság eszközrendszere, amit médiának hívunk, mikor kerül terítékre? Vajon a jövő héten fejtik ki az ellenzék médiapolitikusai, hogy mit terveznek vele? Vagy épp a nyilvánosságról vallott elképzeléseik adják azt a bűvös tíz százalékot, amelyről állítólag még nem sikerült megegyezniük?

Tíz mondat a nyilvánosságról

Nyilvánosságunk beszűkült, időnként poros és unalmas. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, Kapcsolat.hu, 2010. május 5.)

Politikusnak nincs más eszköze, mint a nyilvánosság. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2010. augusztus 12.)

A teljes nyilvánosság pártján vagyunk. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Népszava, 2013. április 30.)

Minden köldöknéző vita, ami nálunk vagy rólunk a nyilvánosság előtt zajlik, egyértelműen rombolja a mozgósító képességünket. (Ujhelyi István szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2014. május 18.)

Az elszámoltatás nem a politika dolga, hanem a nyilvánosságé és az igazságszolgáltatásé. (Karácsony Gergely PM-politikus, zuglói polgármester, Hír24.hu, 2015. január 23.)

Legfőbb fegyverünk a nyilvánosság. (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2016. augusztus 31.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

Amit csak lehet, a nyilvánosság előtt kell intézni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, 24.hu, 2019. május 29.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)

Van egy játékunk a digitális ismerősökkel. A három évtized alatt összegyűjtött szállóigékből naponta fölteszek kettőt-hármat a fészbukos üzenőfalra, ők meg szavaznak rájuk. Amelyik mondat a legtöbb lájkot kapja, azt szerkesztem majd kötetbe. Tegnap hármat tettem föl, amelyek 1989 és 2021 között december 27-én láttak napvilágot. Az egyikből vita kerekedett.

Jóna Dávid pénzügyi szakember hívta föl a figyelmet arra, hogy ama bizonyos szállóigét eredetileg Stanislaw Jerzy Lec lengyel költő írta. Feltételezte, hogy Lezsák Sándor csak idézte a Kurír egyik 1996-os számában. Fábri Péter költő a háttér-anyagot mellékelte, és szigorúbban fogalmazott. Kiderítette, hogy Lec „fésületlen gondolatai” a Nagyvilág egyik 1963-as számában, majd 2000-ben kötetben is megjelentek. S mert Péter a dalszövegírók érdekeit képviseli egy nemzetközi szervezetben, összefoglalta a szállóigék és a szerzői jog viszontagságos kapcsolatát is. Köszönöm mindkettőjük továbbgondolásra serkentő hozzászólását.

Jóna Dávidnál kevésbé vagyok jóhiszemű. De Fábri Péter álláspontját se osztom, hogy törölni kéne a Lezsáknak tulajdonított szöveget, mert csak így szolgáltathatunk igazságot Lecnek. Szerintem épp most szolgáltatunk igazságot neki, a Lezsák-„idézet” pedig hadd legyen mementó. Arra emlékeztet, hogy a közéletben sokan hajlamosak idegen tollakkal ékeskedni. Gyurcsány Ferenc örökbecsű meghatározása szerint ugyanis „A politikában nincs szerzői jog.” Márpedig Lezsák Sándor nem költőként szólalt meg, hanem az ellenzékbe szorult MDF elnökeként jellemezte a politikai viszonyokat.

Nem azt állítom, hogy a politikus Lezsák többet engedhet meg magának, mint a költő Lezsák. Csupán azt, hogy a politikusok lazábban kezelik a szerzői jogot, mint az írók. Íme, egy példa. A kormánypárti politikusok és publicisták gyurcsányozó megjegyzéseiben a leggyakrabban olvasható idézet az úgynevezett őszödi beszédből való: „Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Az idézők vagy nem tájékozódtak eléggé, vagy érdekükben áll, hogy e kijelentést a volt miniszterelnökre égessék. Holott eredetileg Örkény Istvántól származik, és 1956-ban hangzott el. (Olvasható a bejegyzés utáni összeállításban.) Gyurcsány azonban maga is hozzájárult a félreértéshez, mert elfelejtette kitenni az idézőjelet.

Egyébként azért se fogadom meg Fábri Péter tanácsát, mert a mondatversenyben nem Lezsák Sándor, hanem Spiró György nyert. Az ő hiteles szállóigéjét szerkesztem a majdani kötetbe, „Lezsákét” pedig felejtsük el. 

Tíz vitatott mondat

A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. (Örkény István író, Szabad Kossuth Rádió, 1956. október 30.)

Másképp illatozik a széna a lovaknak, és másképp a szerelmeseknek. (Stanislaw Jerzy Lec lengyel költő, Nagyvilág, 1963/730. oldal)

A valóság olyan, mint a széna. Másképpen illatozik a lónak, másképpen a szerelmeseknek. (Lezsák Sándor, az MDF elnöke, Kurír, 1996. december 27.)

Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke. Ez az a jövő, amelyet a tömeges felemelkedés eredményeképpen szeretnénk látni. (Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédéből, Népszabadság Online, 2000. február 3.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Olyan Magyarországot kell teremteni, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. (Horn Gyula volt miniszterelnök Nyíregyházán, Kelet-Magyarország, 2003. március 29.)

Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az őszödi kormányüdülőben, Népszava, 2006. szeptember 18.)

A magyar szocialisták olyan országot akarnak, ahol nemcsak megszületni, hanem élni is érdemes. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a pesti Városligetben, hvg.hu, 2016. május 2.)

Mi, emeszpések olyan országot akarunk, ahol nemcsak megszületni, de élni is érdemes. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, a budapesti MSZP elnöke, YouTube.com, 2017. december 9.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)       

Egy születésnapi ajándék jóvoltából ismét hallgathatom az online tartományba száműzött adót. A tulajdonos nemrégiben könyvet írt róla, ennek beharangozó műsorában fejtegette Arató András, hogy egy illúzióval szegényebb lett. 2019 végén, az önkormányzati választás után még azt hitte, hogy az ellenzéki polgármesterek „büdzséjéből” telik majd a Klubrádió támogatására is. Azóta egy fillér sem érkezett tőlük, „pedig kaptak volna érte ellenszolgáltatást”.

Az idézőjelbe tett kesernyés mondat úgy értelmezhető, hogy a meglepően sikeres választás nyomán egy csomó ellenzéki politikus településvezető lett. S bár a kormány mindent elkövetett, hogy megnyirbálja a bevételi forrásaikat, az újdonsült polgármesterek annyira fontosnak tartották a tájékoztatást, hogy legkevésbé a kommunikációs költségvetést kurtították meg. Ahelyett  azonban, hogy létrehozták volna a Magyar Távirati Iroda ellenzéki alternatíváját, vagy támogatták volna a sajtószabadság még független szigeteit, kiépítették a maguk helyi nyilvánosságát.

Szomorú, hogy így alakult, de csak az lepődött meg ezen, aki abból indult ki, hogy a polgármesterré választott ellenzéki politikusok megszűnnek politikusok lenni. Miért támogatták volna a saját hatalmuk rovására például a Klubrádiót?  De Arató András se naiv, mert ellenszolgáltatásról beszélt. Arról, hogy anyagi támogatás fejében a Klubrádió műsorokat készített volna az adott településen az adott településről. Kitöltötte volna azt az űrt, amely február közepe óta tátong a fővárosra és környékére visszaszorított, de Floridában és Kaliforniában is fogható rádió akciórádiusza között.

A Klubrádió a hatalomba került ellenzéki politikusok „önzése” miatt is filléres gondokkal küszködik. Értem, sőt megértem Arató András keserűségét, mégis azon tűnődöm, vajon szemléletébe belefért volna-e a „pestiségből” való kitörés. Hisz’ analógként se törekedett arra, hogy legalább a fővárost övező Pest megye híreit gyűjtse össze. Hogyan is tehette volna? A szakmai hierarchiában második embere, Hardy Mihály főszerkesztő-helyettes egy német közszolgálati tévének adott interjúban úgy jellemezte a magyarországi nyilvánosságot, hogy 19 megyei napilap fújja a kormány nótáját.

Csak 18. Épp a legnépesebben, az 1,3 milliós fővároskörnyékiben nincs megyei napilap. A Klubrádió analóg állapotában is nyugodtan lehetett volna Pest megye meghatározó hírforrása.

Tíz mondat a Klubrádióról

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

200-250 ezer napi hallgatóból nagyjából 20 ezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető az online rádiózásról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

Ha Klubrádió volnék, már rég összegyűjtöttem volna a Bézs, a Civil, a Class FM és a Fiksz netrádiós tapasztalatait. Most pedig nem esnék kétségbe, hogy gyökeres technikai és szemléleti váltásra kényszerített a digitális analfabéta hatalom. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2021. február 10.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

Nyilván a Klubrádió, amíg marad ez a hatalom, kénytelen lesz az interneten száműzve működni. (Rózsa Mihály kommentelő, Újnépszabadság.com, 2021. február 13.)

A Klubrádió sosem volt kiemelkedő hallgatottságú országos adó. (Dull Szabolcs újságíró, Telex.hu, 2021. február 14.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Tartalmában, műsorstruktúrájában semmit sem változik a Klubrádió attól, hogy elvették a frekvenciánkat, és az internetre kényszerültünk. (Stock Richárd, a Klubrádió vezérigazgatója, hvg.hu, 2021. február 17.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin úgy ment, hogy maradt, Szél Bernadett és Márki-Zay Péter spórolt az idővel, Vona Gábor latolgatott, Lengyel László fontoskodott, Hajós András pedig karácsonyozott. Lefülelt mondatok.

Nagykanállal eszi a hazafiságot. (Rab László újságíró Kövér Lászlóról, VárosiKurír.hu, december 19.)

Az ellenzék közelebb van a kormányváltáshoz, mint tavaly ilyenkor. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, december 20.)

A politikusoknak fontosabb, hogy mi lesz velük, mint velünk. (Lengyel László politológus az ellenzéki közös lista körüli vitákról, Klubrádió, december 20.)

Könyörgök, ne keressük, ki lesz a hibás, ha veszítünk. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, december 20.)

Akkor álltam be Karácsony Gergely mögé, amikor még ő sem állt maga mögött. (Hajós András humorista, ATV, december 21.)

Nem jó a lapjárásom a nemzetközi politikában. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, december 21.)

A rezsim a vezető személyéhez kötődik, nélküle életképtelen. (Stefano Bottoni olasz-magyar történész, Jelen, december 21.)

Maradok, aki vagyok. (Novák Katalin, a Fidesz köztársasági elnökjelöltje, Facebook.com, december 21.)

Igen, mi is ettől tartunk. (Kárpáti Iván újságíró Novák Katalinról, Klubrádió, december 21.)

Rövidesen egy politikai szempontból tökéletesen megbízható elvtársnő kötöget a budavári Sándor-palotában. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, december 22.)

A nők többnyire nem megreformálják a politikát, hanem hozzáromlanak a férfiakhoz. (Kósa András újságíró, Azonnali.hu, december 22.)

Minden köztársasági elnök pártszínekben politizált, mielőtt elkezdte megpróbálni kifejezni a nemzet egységét. (Szilvay Gergely újságíró, Mandiner.hu, december 22.)

Nincs még négy évünk arra, hogy az ellenzéki padsorokat feltöltsük képviselőkkel. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, december 22.)

Márki-Zay Péter nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Haraszti Gyula újságíró, Hír TV, december 23.)

Nem voltak éveink a készülésre. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, 168 Óra, december 23.)

Az ellenzék kovácsolja azt a bizonyos kardlapot. (Z. Kárpát Dániel Jobbik-politikus, ATV, december 23.)

Ahhoz, hogy a baloldal összefogjon, mindig is kellett egy húzószemélyiség. (Ferge Zsuzsa szociológus, Népszava, december 24.)

A diktatúra nem kormányoz, hanem „tetszeni akar”. (Kardos András filozófus, Facebook.com, december 24.)

Szerettek velünk mutatkozni. (Heller Tamás színész a Mikroszkópba járó politikusokról, Klubrádió, december 25.)

A Covid-járvány kisebb veszélyt jelent, mint az ideológiai vírus. (Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, Délmagyarország, december 25.)

Újra a Fidesz uralja a médiateret. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, december 26.)

Akadtak néhányan, akik a tegnapi bejegyzésből rossz néven vették Márki-Zay Péter minősítését. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt médiaszemléletét ugyanis közepesre értékeltem. Ők többet látnak a hódmezővásárhelyi polgármesterben, én viszont médiatanárként a fogalmak pontatlan értelmezését vettem észre nála.

A közepes amúgy méltányos osztályzat. A diák igyekezett felkészülni, de még nem állt össze fejében a tananyag. A politikusok közül jóra (négyesre) értékelem Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc teljesítményét. Ők legalább megértették a média működését, bár vannak homályos foltok a felkészültségükben. Jelesre három politikus áll nálam: Haraszti Miklós, Lendvai Ildikó és Pető Iván. Azokat a fogalmakat használják, amelyekkel a szakemberek jellemzik a médiapolitikát. A fogalomkészlethez Haraszti még hozzá is járult.

Értelmezésében a politikai tömbösödés azt jelenti, hogy a rendszerváltás után a sajtó kettévált. A fővárosi újságok inkább voltak politikai, mint gazdasági vállalkozások, és csak az egyik szekértáborban olvasták őket. A vidéki lapok azért veszítettek lényegesen kevesebb példányszámot, mert inkább voltak gazdasági, mint politikai vállalkozások. De hol van ez már? 2010 után úgy alakult a helyzet, hogy a megyei napilapok is a politikai tömbösödés áldozatai lettek.

Mindhárom jeles politikus túl van a hetvenen. Sebezhető pontjuk, hogy nem föltétlenül a digitalizáció nézőpontjából látják a nyilvánosság médiának nevezett eszközrendszerét. Vannak fiatalabb politikusok államtitkár- és frakcióvezető-helyettesi szintig bezárólag, akiknek kisujjában van a számítástechnika, de nincs áttekintésük a médiapolitika százéves folyamatáról. Arról, hogy a kormányzatok Magyarországon miként próbálták befolyási övezetükbe vonni a nyilvánosság fórumait.

E történetet hat felsőoktatási intézményben 69-szer adtam elő. A vizsgázók között minden szemeszterben akadt legalább egy, aki úgy látta át a folyamatot, hogy habozás nélkül írhattam be neki a jelest. Hatvanan-hetvenen lettek volna alkalmasak arra, hogy kormányrúdnál vagy ellenzékben lévő politikai szervezetek foglalkoztassák őket. Egyről tudok, aki alpolgármesterségig vitte egy vidéki nagyvárosban. Pártja, az MSZP félretolta, mert fogalomkészlete és médiaszemlélete eltért a vezetőkétől. A Momentumban találta meg az elismerést. Ezen nemcsak nekem kéne elgondolkodni. 

Tíz mondat a médiapolitikáról

Pillanatnyilag egyetlen pártnak sincs kidolgozott médiapolitikája. (Szegvári Katalin műsorvezető, Magyar Hírlap, 1990. május 26.)

Ha demokráciát akarunk, akkor hozzá kell szokni a demokratikus médiapolitikához. (Konrád György író, Zalai Hírlap, 1991. december 3.)

Bármilyen értékrendszer mögé lehetséges médiapolitikát szervezni. (Szente Péter médiaszakértő, Médiafüzetek, 2004/1.)

A Fidesznek az a fő baja kormányon és ellenzékben, hogy voltaképp nincs tudatos médiapolitikája. (Csontos János újságíró, Magyar Nemzet, 2006. október 14.)

Gyurcsánynak négy és fél évig egészen jól bejött a médiapolitizálás, a túlmozgásos, szeszélyes ötletelés, de ebben a helyzetben ez a módszer csődöt mondott. (Kósa Tamás szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2009. március 30.)

Az elmúlt nyolc évben kormányzati médiapolitika nem volt. (Szabó László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2010. október 21.)

Alapelv, hogy ami offline tilos, az online is tilos. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)

A médiapolitikában fontos az arc. (Botka László szocialista politikus, 168 Óra, 2011. november 24.)

Maximálisan ellenzem ezt a médiapolitikát, amit a kormány folytat, és ennek hónapok óta hangot is adtam. (Simicska Lajos üzletember, Magyarnarancs.hu, 2015. február 6.)

A kilencvenes évek derekán, amikor még volt befolyásom az MSZP médiapolitikájára, ügyeltünk arra, hogy az ellenzék ne maradjon média nélkül. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, a Hír TV volt műsorvezetője, Magyar Narancs, 2018. augusztus 9.)