Szűkebb pátriám az ország legnagyobb megyéje, elszármazott lokálpatriótaként naponta olvasom a Petőfi Népe online változatát. Mi történt Kecskeméten, ahol tíz évig laktam? Dunapatajon, ahol születtem? És Kalocsán meg Kiskőrösön, ahol szintén évekig éltem? Tegnap például azt olvastam a címoldalon, hogy „Így táncolt Putyin és Gyurcsány a finnugor csúcson”. Nocsak, ez érdekes, bár semmi köze a Duna-Tisza közéhez.
A cikk szerzői elővettek egy videó-felvételt, amelyet a köztévé híradója 2007. július 20-án sugárzott. Akkori miniszterelnökünk elutazott Szaranszkba, a mordvin rokonok fővárosába, ahol részt vett a finnugor népek világtalálkozóján. A szervezők meghívták a Debreceni Hajdú Együttest is, és a véletlenül épp ott tartózkodó Putyin elnököt annyira magával ragadta a kavargó, színes látvány, hogy beállt csárdásozni. Alacsony termetének megfelelő lányt forgatott, a 190 körüli Gyurcsány is magához illőt. Bár a cikk címe megengedné, hogy a két államférfiú egymással is csárdásozott, e feltételezés egyelőre nem aktuális. A választási kampány utolsó heteiben még előkerülhet.
Ekkor értettem meg Orbán Viktor kommunikációját. Miközben óvatosan elhatárolja magát az orosz hadsereg ukrajnai háborújától, azért nem ejti ki a száján Putyin nevét, mert ha szóba hozná, akkor a megyei sajtója akaratlanul is vele kötné össze az orosz diktátor nevét. Így viszont aki a vidéki hívei közül rokonszenvez a megtámadott ukránokkal, a cikk olvasása közben óhatatlanul Gyurcsánnyal társítja Putyint. Az állami propaganda-gépezetnek jól jött a 2007-es csúcstalálkozó. A kormányzati emlékezetpolitikának nem kell a „halzsíros atyafiság”, elvégre a türkök között keresi a magyarság gyökereit. Ki van ez találva.
Az egészet persze nem akarom a Petőfi Népe nyakába varrni. A fővárosban fundálták ki a 18 megyei napilap címlap-sztoriját. Tegnap körülbelül 250 ezer példányban jelent meg, és az online változatokkal együtt mintegy 1,2-1,3 millió emberhez jutott el. Eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít az ellenzéki pártokat állítólag háttérből irányító Gyurcsány Ferenc rovásán, a szaranszki csárdás azonban szavazatokat hozhat Orbánéknak a közelgő választáson. Azt meg kecskeméti kollégám, a helyi sajtót kitűnően ismerő Ballai József talán megírja egyszer, vajon a múlt század nyolcvanas éveiben 75-80 ezer példányban megjelenő Petőfi Népe hogyan jutott el napjainkban a tizenvalahány ezerhez és a központi véleményformáló anyagok szolgai közléséig.
Tíz mondat a megyei sajtóról
Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)
A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)
Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)
A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)
Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)
A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az Fejér Megyei Hírlap volt szerkesztője, 24.hu, 2018. május 3.)
Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)
Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. február 12.)
A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)
Nincs egyetlen helyi lap, amelynek vezetőjét nem a kormány tette oda. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)
