A legutóbbi napokban Orbán Viktor a másikra mutogatott, Parragh László, Karácsony Gergely és Hiller István katázott, Puzsér Róbert bokrosozott, Csehák Judit pedig covidozott. Lefülelt mondatok.

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró a katáról, Klubrádió, július 11.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, július 12.)

Az adónem célja a kifehérítés. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, július 12.)

A liberonácik verik a tamtamot. (Pilhál Tamás újságíró a katások tüntetéséről és hídfoglalásáról, Magyar Nemzet Online, július 12.)

Nem tud nem nagy formátumú lenni. (Köves Slomó rabbi Orbán Viktorról, Index.hu, július 13.)

Az én olvasatomban egy rendszerhiba kiigazítása. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a katáról, Klubrádió, július 13.)

A Fidesz a szavazóbázisát is pofán csapta. (Kéri László politológus a katáról, ATV, július 13.)

A rezsicsökkentésből szinte csak Rezsi Szilárd marad. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, július 14.)

Legfontosabb politikai termékét, a rezsicsökkentést gyakorlatilag feladta a kormány. (Dezső András újságíró, hvg.hu, július 14.)

Kimondhatjuk: a kormány megtévesztette a választókat. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, július 14.)

Nem az érdemel közpénzt, aki arról hozsannázik, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni. (Puskás Tamás színigazgató, Magyar Narancs, július 14.)

Polgár László az egyedüli apa a világon, akinek három nagymester van a családjában, és mindhárom nő. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, július 14.)

A választási kampányban bebizonyították, hogy nem lehet rájuk bízni az országot. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéki pártokról, Magyar Rádió, július 15.)

Hullanak a „politikai nagyvadak” az ellenzéki pártoknál. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA elnöke a lemondásokról és a leváltásokról, Facebook.com, július 15.)

Egy Bokros Lajos minden nemzedéknek kijár. (Puzsér Róbert publicista a kormányzati megszorításokról, Magyar Hang, július 15.)

Az üres pénztárcák mellett a szavak is üressé válnak. (Németh Péter újságíró a megszorításokról, Népszava, július 16.)

A katából mindent megszüntettek, amit meg kellett volna tartani, és mindent megtartottak, amit meg kellett volna szüntetni. (Krémer Balázs szociológus, Klubrádió, július 16.)

A kataszabályozás átalakítása 4,5 millió főt előnyösen érint, hátrányosan 300 ezret. (György László innovációs minisztériumi államtitkár, Magyar Nemzet Online, július 17.)

 Ami fontos, azt a kormány bármi áron kigazdálkodja. (Szűcs Katalin Ágnes újságíró Orbán Viktor és a miniszterek fizetésemeléséről, Facebook.com, július 17.)

A baráti társaságból, ahová Falus Ferenc meghívására hetente jártam, a tíz emberből hárman haltak meg az elmúlt másfél év alatt. (Csehák Judit volt egészségügyi miniszter, HírKlikk.hu, július 17.)

Tegnap böngésztem a Petőfi Népe online változatát. Egyetemi évfolyamtársat fedeztem föl benne, aki a diploma megszerzése után Kecskeméten helyezkedett el, a megyei művelődési ház fotóriportereként. Épp úgy megöregedett, mint én, és elismerően írták róla, hogy nyugdíjasként madarakat fényképez, sőt verset is ír róluk. Nocsak, ez érdekes, bár a feledés homályából más is beugrott, ami még érdekesebb. A korjellemző adalék évtizedek óta nem jutott eszembe.

Feri elmesélte 1975 augusztusában, hogy az emeleti kiállítóteremben Melocco Miklósnak nyílt egy tárlata. A neves szobrász azzal botrákoztatja meg az idősebb látogatókat, hogy A múlt szellemóriásai - ez a kiállítás címe - kezébe a szokványos kard vagy toll helyett az elcsépelt, semmitmondó kifejezési formáktól gyökeresen eltérő tárgyakat helyez. Például villanykörtét. Felháborító, hogy a csinovnyiknak nevezhető főnöke esténként a vendégkönyvből kitépi a rendezők felelősségét firtató beírásokat. Glosszám szeptember 9-én jelent meg az Élet és Irodalom Páratlan oldalán.

Magát a jelenséget vázoltam, ezért nem is említettem a sugalmazó évfolyamtárs és a tépkelődő főnök nevét. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a következő héten hat megyei művelődési központ igazgatója tiltakozott. Közölvén, hogy ők aztán nem cenzúrázzák azt a fránya vendégkönyvet, noha volna okuk rá. A kecskeméti igazgató néhány nap múlva jelent meg a szerkesztőségben. Kezében gépelt papír, egyenesen a szomszédos utcában lévő kulturális minisztériumból hozta. Egy főosztályvezetője írta alá, és tájékoztatott bennünket arról, hogy vizsgálatot indított az ügyben, és megállapította, hogy „a vendégkönyvből senki egy lapot sem tépett ki”.

A glossza Tépkelődés címe tehát félrevezető, mert nem felel meg a valóságnak. Büntetésül nekem kellett megírni a helyreigazítást. Kecskeméten újra megnéztem a kétségkívül oldalszámozott vendégkönyvet, és önkritikus következtetésre jutottam. Most azonban már megnevezve a Bács-Kiskun megyei művelődési központ igazgatóját elismertem, hogy a cikkbéli állítással ellentétben esténként nem tépte ki az őt bosszantó beírásokat. Ollóval vágta ki.

Tíz mondat a szobrokról

A szobrok sorsa, hogy az emberek leköpjék, a verebek leszarják. (Petri György költő, Magyar Hírlap, 1993. október 30.)

A szobrok megőrzik a galambok emlékét. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1994. május 26.)

Akiről szobor készül, az nem feltétlenül szent. (Földes György történész, Kisalföld, 2001. szeptember 29.)

Nem szívügyem, hogy hazánkban Horthy-szobor álljon, de ettől még el tudom képzelni, hogy másoknak az. (L. Simon László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2012. június 21.)

Soha életemben nem értettem egyet azzal, hogy Horthy Miklósnak szobra legyen. Se neki, se Kádárnak nem jár szobor. (Rogán Antal Fidesz-politikus, ATV, 2013. november 3.)

Magyarország szoborpark. (Bakos András szegedi újságíró, Délmagyarország, 2014. július 22.)

A szobor helye fontosabb, mint maga a szobor. (Moldova György író, 24.hu, 2016. december 26.)

Egyelőre csak szobrokat visznek el, nem embereket. (Gomperz Tamás publicista Nagy Imre Parlamenttel szembeni szobráról, hvg.hu, 2018. december 31.)

Kádár a holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg. (Rajk László építész Nagy Imréről, Magyar Narancs, 2019. február 7.)

Horn Gyulának szobra már van. Nem az a dolgunk, hogy szavakban is szoborrá merevítsük. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2022. július 4.)

Parragh László, a hangerősítővel fölszerelkezett kormányzati súgó interjúiból hetek óta sejthettük, hogy a kisadózók dolgában készülnek valamire Orbánék. Keddre kiderült, hogy a parlamenti többség egyeztetés nélkül akarja kiszűrni az „adócsalókat”, mindössze 300 ezer embert. Az immár csak egyetlen ellenzéki napilap szerkesztőségében ekkor kellett volna megfogalmazni a kérdést, vajon a fővároson túl készülnek-e megmozdulásokra. Ha másra nem is, legalább egy közlekedési csomópont korlátozására.

A kérdés azért indokolt, mert a Népszavának akadnak tudósítói a vidéki Magyarországon. Ahhoz túl kevesen vannak (Doros Judit, Králik Emese, Ungár Tamás és Vas András), hogy hálózatnak nevezhessük őket, szívós munkával azonban mintha sikerült volna a szerkesztőséget kiszabadítani a budapesti és Pest megyei kalodából. Szerdán a parlamenti többség megszavazta a katások kivéreztetését. A Népszava azóta megszólaltatott politikusokat, politológusokat, alkotmányjogászokat, könyvelőket, szakszervezeti vezetőket. Majd’ mindenkit, akinek a véleménye számít. A politikai és gazdasági újságírók kitűnő munkát végeztek.

Kár, hogy néhány tisztségviselő megszólaltatásán (rövid cikken), és egy Parragh-szervezethez tartozó újságíró idézésén (még rövidebb keretes anyagon) kívül egy sort sem írtak a vidéki megmozdulásokról. De ha a fővároson túli Magyarországot nem foglalkoztatja a katások ügye, akkor bizony megérdemli a sorsát. Ehhez képest kedden, szerdán és csütörtökön megmozdultak Szombathelyen, Debrecenben és Szegeden. Talán több településen is, ám a villámcsődületekről kevés az információ. Annyi azért tudható, hogy Szombathelyen „70-80” tüntető gyűlt össze (Nyugat.hu, 2022.07.13.), Debrecenben „körülbelül 200-an” (Debreciner.hu, 2022.07.14.). A szegedi sajtó munkatársai nem saccolták meg a tiltakozók számát, de az első sorban ott is ételfutárokat fedeztek föl.

Kétségkívül nem tüntettek sokan, ennyi ember rögtönzött összejövetele talán nem is hírértékű egy pesti újság számára. A fővárosban éjszakánként 1,7 millió ember hajtja álomra a fejét, ám nappal kétmilliónyian is vagyunk. S bár a tudósítók csupán annyit írtak, hogy „több ezren” tiltakoztak, tételezzük fel, hogy annak van igaza, aki kétezerre becsülte a számukat. Ezt kéne arányosítani a kétmillióhoz. Akkor pedig a 200 ezres Debrecen 200 tüntetője és a 78 ezres Szombathely 70-80 tiltakozója megfelel a fővárosi helyzetnek. Az egyetlen ellenzéki napilap igazán megemlíthette volna őket.

Tíz mondat a pestiségről

Budapestről és Facebook-lájkokkal nem lehet választást nyerni. (Kakuk György újságíró, Galamus.hu, 2012. október 27.)

Bár Budapestnek óriási hatása van a magyarországi politikai klímára, hiba lenne azt hinni, hogy a fővároson kívül nincs politikai élet. (Lakner Zoltán politológus, lakner.blog.hu, 2015. február 3.)

Minden vidék Budapesthez képest. (Botka László szegedi polgármester, szocialista politikus, ATV, 2016. november 30.)

Az ellenzék úgy viselkedik, mintha az ország csak és kizárólag Budapestből állna. (Ungár Péter LMP-politikus, 9970.hu, 2018. július 30.)

Lassan a Pesttel. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2018. október 17.)

Debrecen nem attól lesz nagyobb, hogy leszólja, hogy kisebbnek híreli Budapestet. (Porcsin Zsolt újságíró, Debreciner.hu, 2020. január 30.)

Az önkormányzat a Kecskeméti Gábor Kulturális Központ élére egy csorvási születésű, orosházi lakosú, Judapesten élő vezetőt nevezett ki. (Földesi Mihály, a Mi Hazánk Mozgalom békési képviselője, Facebook.com, 2021. január 26.)

A nyafogó pestiséget betegségnek tartom. (Boross Péter volt miniszterelnök, volt MDF-politikus, Pesti TV, 2021. május 1.)

Budapestről nem lehet jövőre választást nyerni. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, 168.hu, 2021. október 4.)

Az ellenzék gyakorlatilag fővárosi nagypárttá vált. (Lánczi Tamás politológus, Pesti TV, 2022. április 12.)

A két szó ugyanarról a tőről fakad. A latin rego azt jelenti, hogy valaki igazgat, intéz, irányít, kormányoz, szabályoz valamit. Ebből lett francia közvetítéssel a német Regiekosten (kezelési költség) és a Regierung (kormány). Az osztrák-magyar együttélés nyomán a kezelési, megélhetési költség nálunk rezsivé egyszerűsödött, és a rezsim olyan kormányzattá vált, amelyet ama politikusról nevez el a közvélemény, aki tartósan uralja a rendszert. A múlt században így jött létre a Rákosi-rezsim és a Kádár-rezsim, napjainkban pedig az Orbán-rezsim.

A házi archívumban átnéztem a két idézetgyűjteményt. Kiderült belőlük hogy 2012-től meglepően érdekes vita robbant ki az úgynevezett rezsicsökkentésről. Olyannyira, hogy a kifejezés a 2014-es választási kampányban a második Orbán-kormány leghatékonyabb hívószavává nőtte ki magát. A rezsim szót az idő tájt még ritkán használták az ellenzéki politikusok, a hatalomgyakorlást értelmező újságírók és politológusok. A rendszer nem érte el azt a szintet, hogy rosszalló hangsúllyal nevezhessük rezsimnek. A rezsicsökkentés 2018-ra se tűnt el a közbeszédből, bár szerepét a választási kampányban a migránsok vették át.

Lassacskán, ahogy a rendszer illiberális demokráciává terebélyesedett, a már-már teljhatalmú miniszterelnök rezsimet formált belőle. A bejegyzésem utáni idézetcsokorból kirajzolódik, hogy a rezsicsökkentés, amelyet a rezsibiztos Németh Szilárd 2013-ben még energiapolitikai helyett szociálpolitikai műveletnek nevezett, politikai termékké alakult át. A rendszer egyik ideológusa, G. Fodor Gábor így írta körül a fogalmat: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a ’polgári Magyarország’ hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt.” (Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Talán nem tévedek, ha ezt úgy értelmezem, hogy semmit se kell túl komolyan venni. Majd’ minden felhasználható, melynek révén a politika uralhatja azt a fránya pillanatot. Most azonban az energiaválság mégis elsodorta az Orbán-kormány időtállónak látszó politikai termékét, a rezsicsökkentést. Az a benyomásom, hogy több embert érint érzékenyen, mint a kancelláriaminiszter Gulyás Gergely szerint a magyar társadalom egynegyedét. Óhatatlanul fájni fog a nemrégiben Fideszre szavazóknak is, és elgondolkoztatja őket. Minél többe kerül tehát a rezsi, annál leválthatóbb, megdönthetőbb lesz a rezsimmé fajult rendszer.     

Tíz mondat a rezsiről

A rezsicsökkentéssel kapcsolatos aláírásgyűjtésben minden körzetünk száz százalék felett teljesített. (Törő Gábor Fidesz-politikus, Fejér Megyei Hírlap, 2013. augusztus 12.)

Be kell betonozni a rezsicsökkentést. Ne gondoljuk, hogy a szocialisták nem emelnék az árakat, ha bármikor újra kormányra kerülnének. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2013. szeptember 28.)

Ez nem energiapolitikai, hanem szociálpolitikai kérdés. (Németh Szilárd rezsicsökkentési kormánybíztos, Index.hu, 2013. december 6.)

Az a politika, amelyik alapvetően rezsicsökkentésre épít, és a kelet felé megy, bukásra van ítélve. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 2014. február 17.)

A rezsicsökkentést nem lehetett 2010-ben elkezdeni. Már annak is örültem, hogy sikerült befagyasztani a rezsit. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. március 30.)

Nem lehetne befejezni ezt a rezsicsökkentést, és végre csökkenteni a rezsit? (Marnitz István gazdasági újságíró, Népszava, 2020. július 13.)

A rezsicsökkentés nem politikai termék, hanem hungarikum. (Halkó Petra, a Századvég-alapítvány vezető elemzője, Mandiner.hu, 2022. április 26.)

A rezsicsökkentésből szinte csak Rezsi Szilárd marad. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2022. július 13.)

Legfontosabb politikai termékét, a rezsicsökkentést gyakorlatilag feladta a kormány. (Dezső András újságíró, hvg.hu, 2022. július 14.)

A rezsicsökkentés csökkentése rezsinövelés. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, 2022. július 14.)

Az adónem célja a kifehérítés. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2022. július 12.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook, 2022. július 12.)

Az én olvasatomban egy rendszerhiba kiigazítása. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. július 13.)

A katára ráfért a ráncfelvarrás. (Trencséni Dávid újságíró, ATV, 2022, július 13.)

A Fidesz szavazóbázisát is pofán csapta. (Kéri László politológus, ATV, 2022. július 13.)

A kata kinyírása magyarul rezsinövelés és adóemelés. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2022. július 13.)

Még jobboldali berkekben is frontokat nyitott. (Trombitás Kristóf publicista, PestiSrácok.hu, 2022. július 14.)

A kata átalakítása szó szerint éhhalálra ítél több tízezer embert. (Kácsor Zsolt publicista, Népszava, 2022. július 14.)

A kata fő előnye, hogy egyszerű volt. (Harkai István, a Minősített Könyvelők Egyesületének elnöke, Népszava, 2022. július 14.)

Lebukott egy éremre esélyes atléta - adta hírül a világsajtó. Egy nappal vagyunk a világbajnokság előtt, amelyet az Oregon állambeli Eugene-ben, Amerika talán legjobb pályáján rendeznek. Nijel Amos botswanai nyolcszázas futó doppingolt. Legjobb eredménye 1.41.73, közel a világcsúcshoz. Lesz még néhány híres atléta, aki ma meg holnap hirtelen lebetegszik, megsérül. Jobb, ha otthon „szűrik ki” őket, mint hogy a világversenyen hozzák kínos helyzetbe a nemzeti szövetségüket.

Mi összesen két sportolóval képviseltetjük magunkat a vébén. Egy hétpróbázó hölggyel, akinek azért nem éri meg doppingolni, mert ami növeli rövidtáv-futásban a teljesítményét, az csökkenti a dobószámokban. S fordítva. Más a helyzet a kalapácsvetőnkkel. A 25 éves Halász Bence a szombathelyi dobóiskola neveltje, és ellentmondásos hagyomány rejlik a szakmai hátterében. A dobóiskola alapítója, Németh Pál mesteredző ellenezte a teljesítményfokozó szereket, egy időre ketté is szakadt a kalapácsvetők csapata. Akadt köztük Európa-bajnok (Gécsek Tibor), olimpiai bajnokságtól megfosztott (Annus Adrián), és meg nem fosztott (Pars Krisztián). Pályafutásuk bizonyos szakaszában mindhármat eltiltották doppingolás miatt.

Annus tartja az országos csúcsot 84.74 méterrel. A világcsúcs 36 éve 86.74, és a szovjet-ukrán Szedih nevéhez fűződik. Halász Bence legjobbja, a 79.88 azt sejteti, hogy tiszta. Máskülönben már régen túl volna a bűvös nyolcvan méteren. Azért vélem túlzottnak a hazai szakemberek derűlátó esélylatolgatását, mert a jelek arra utalnak, hogy az úgynevezett nagy nemzetek laboratóriumaiban olyan teljesítményfokozó szereket kísérleteztek ki, amelyeket a doppingellenőrök pillanatnyilag képtelenek kimutatni. Egy magyar sportorvos kesernyés megállapítása szerint akkor tekinthető valaki igazi bajnoknak, ha tíz év múlva is hiteles lesz a hűtőszekrényben tárolt vizsgálati anyaga.

Ama évtizedet jól ki lehet használni. A korántsem tiszta győztesek nagy összegű jutalmat, majd életjáradékot kapnak, elvégre öregbítették nemzetük tekintélyét, a doppingolás kimutatásáról viszont legföljebb három napig beszél az utókor. Remélem persze, hogy Halász Bence legalább a döntőbe jut. Ezt az okfejtést pedig kétméteres és 120 kilós barátom emlékének ajánlom, akit edzőtáborban ismertem meg. A doppingolás szövődményei alig 50 éves korában ölték meg.    

Tíz mondat a doppingról

Az doppingol, akit elkapnak. (Gécsek Tibor Európa-bajnok kalapácsvető, Fehérvári Hét, 1994. szeptember 8.)

A dopping olyan, mint az olaj, amellyel mindenki jól keres. (Németh Pál szombathelyi kalapácsvető-edző, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 31.)

A doppingot tiltják, de a lebukás a bűn. (Frenkl Róbert sportorvos, Magyar Televízió, 2004. november 13.)

Azt látom, hogy akárhová megyek, az emberek tisztelnek. (Annus Adrián volt olimpiai bajnok kalapácsvető, RTL Klub, 2010. április 9.)

Nem vagyok sem rosszabb, sem jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert volt olimpiai bajnok diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)

Átalakulóban van a mezőny, és sorra potyognak ki azok a kalapácsvetők, akik úgy érték el sikereiket, ahogy azt nem feltétlenül kellene. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Napló, 2012. augusztus 29.)

Sok volt a doppingeset is. Néha olyan érzésem van, hogy ezt a számot csak én éltetem. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Vas Népe, 2013. február 15.)

A dopping jó agyakkal történő, negatív szándékú dolog. (Funk Sándor orvos, drog-szakértő, ATV, 2016. augusztus 4.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Bakanek György orvos, dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

A hormonakrobatáknak előbb-utóbb súlyos árat kell fizetniük. (Pars Krisztián doppingolásért másfél évnyi kihagyásra ítélt olimpiai bajnok kalapácsvető, Nemzeti Sport Online, 2018. november 28.)

Megkerülhetetlen. 2000 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és azóta minden kormány tárgyalt vele. Elvégre a vállalkozók érdekvédelmi szervezetét képviseli. Orbánék is letudhatják a törvényhozás előtti kötelező egyeztetést. Ráadásul nemcsak egyetért velük, hanem a nyilvánosság fórumain még a nótájukat is fújja.

A megafonos súgóval interjút készített az egyetlen ellenzéki napilap. Ama kérdésre, hogy mit szól a KATA (kisadózó vállalkozások tételes adója) szigorításáról szóló híresztelésekhez. ezt válaszolta: „Egy falusi fodrász, aki az egész falunak vágja a haját, az a vállalkozó, akire ezt a kedvezményes adózást kitaláltuk. Az viszont nem helyes, ha például egy ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT-szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól.” (Népszava, 2022.05.06.) Figyelemre méltó a többes szám első személyben való fogalmazás („kitaláltuk”).

Az is, hogy amikor tegnap az országgyűlési többség megszavazta a 430 ezer katázót közvetlenül és legalább ennyi családtagjukat közvetve érintő adónem kivéreztetését, őt vették elő az értelmezők. A kamara budapesti szervezete elhatárolódott tőle. Az ellenzéki pártok felszólították, hogy távozzon a közéletből. Az újságírók és művészek pedig azt üzenték neki, hogy menjen a fenébe. Parragh úr vitte el a balhét. Kiábrándító szerepre vállalkozott, mégis megfontolásra javaslok két mozzanatot. Az egyik, hogy nem azért kéne eltávolítani, mert szembe fordult a vállalkozókkal.

Az ő logikájából az következik, hogy nem velü(n)k fordult szembe, hanem kiszűrte közülü(n)k az „ügyeskedőket”. Inkább azért kéne lemondatni, mert a Kamarát megfosztja körülbelül 200 ezerszer ötezer forinttól. Attól a pénztől, amelyet kötelező tagdíj gyanánt évek óta legombol rólunk. Ez még akkor is egymilliárd forintos vétség, ha majd kitüntetést kap, hogy a kamarai bevétel jelentős részét átterelte az államkasszába. A másik mozzanat közelebbről érinti szakmámat, az újságírást. Tegnap este, az ATV stúdiójában három vendég közül ketten fölrótták neki, hogy miközben segített megrövidíteni a katásokat, busás pénzt vesz föl az elnökségért.

Nem ártott volna, ha a szerkesztő rámondja a műsorvezető fülére, hogy Parragh László társadalmi munkában vezeti az érdekvédelmi szervezetet. S mert csempe-üzletét két évtizede föladta, kérdés, vajon miből telik neki arra, amit így fogalmazott meg: „Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz.” (hvg.hu, 2018. 05.06.)

Tíz mondat a katáról

Meglepő módon az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katás. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Olyan vállalkozó kör is csatlakozik a katához, amely a legtöbbször nagyobb üzleti megrendeléseket teljesít, illetve munkaviszony elkerülésére, átminősítésére használja a katát. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Nemzet Online, 2022. július 9.)

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2022. július 11.)

Az adónem célja a gazdaság kifehérítése. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Kissé erőteljesre sikerült. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, VG.hu, 2022. július 12.)

Ezt a fürdővizet valóban ki kellett önteni, de sajnos a gyerek, a szellemi szabadfoglalkozásúak esetenkénti számlázása is benne maradt. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2022. július 12.)

A kata mostani, gyakorlatilag kivezetése nemhogy állatorvosi ló, hanem egy komplett ménes. (Rajcsányi Gellért újságíró, Mandiner.hu, 2022. július 12.)

Azért verték át másfél nap alatt, hogy ne szerveződhessen ellene komoly ellenállás. (Hadházy Ákos állatorvos, független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. július 12.)

Parragh László pont azokat árulta el, akiket elvileg képviselnie kellene. (Gelencsér Ferenc, a Momentum-párt elnöke, Népszava, 2022. július 13.)

Az én olvasatomban rendszerhiba-kiigazítás történt. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, július 13.)

Halász Bence az egyik reménységünk. Másodmagával ő képviseli hazánkat az Egyesült Államokban megrendezendő atlétikai világbajnokságon. Az ELTE szombathelyi tagozatán pallérozódik, de nem a szavak embere. Egyik mondatát föl is vettem az elszólások gyűjteményébe, így hangzott: „A szombathelyi ELTE kihelyezett karján tanulok.” (Sport TV, 2020. május 4.) Most a Magyar Rádióban szólaltatták meg. Esti műsorban 13-szor mondta, hogy „igazából”. Percenként kétszer.

Mindenkinek vannak gyakran használt szavai, de ha unos-untalan, ráadásul funkciótlanul használja őket, a mondandója egyhangúvá, érdektelenné válik. Szurkolok a kitűnő kalapácsvetőnek, hogy a vébén túldobja a bűvös 80 métert, meg kéne azonban tanítani arra, hogy eladja magát a nyilvánosság fórumain. Mi, újságírók ugyanis kedveljük a szabatosan és érdekesen fogalmazó interjúalanyokat. Följegyeztem néhány stúdióvendég szavajárását, akik nem profi sportolók és amatőr interjúalanyok, hanem a gondolataikból élnek.

Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, vérbeli értelmiségi és kulturáltan fogalmazó értelmező. Teljesítményét beárnyékolja, hogy pergő nyelvvel használja a „természetesen” kifejezést akkor is, ha az, amit joggal bírál, korántsem természetes. Ha pedig befejezi az okfejtést, a kijelentő mondat végére kérdő hangsúllyal biggyeszt egy „nemde” szócskát. Mintha bólogatást várna a láthatatlan tévénézőtől.

Mesterházy Attila politikust gyakran szólaltatják meg mostanában, leginkább a kormánypárti nyilvánosság fórumain. Érdekeseket mond az ellenzékről és pártjáról, az MSZP-ről. Észrevettem, hogy az egyesből halad az általános felé. Majd rájön, hogy össze kéne foglalni a mondandóját, és a következtetést e szóval kezdi: „magyarul”. Az eszmefuttatást lefordítja azok nyelvére is, akik jobban járnának, ha azonnal a „magyarul” után következő mondattal kezdené a gondolatmenetét.

 A tévések fölfedeztek egy Szalai Szabolcs nevű kerek arcú, mosolygós újságírót is. Szavajárása az „ilyen szempontból”. Ami azt sejteti, hogy a politikai fejleményeket sajátos nézőpontból látja és láttatja. Ez rendben is volna ilyen szempontból, fölösleges azonban állandóan hangsúlyozni. Egyszóval baj van az unos-untalan hangoztatott szavainkkal. Ez a korlátozottan nyilvános fórumokon is kiderül. A társasházunk mosókonyhájában részt vettem egy megbeszélésen. A házkezelőség vezetője másfél óra alatt 136-szor használta az „egyébként” kifejezést. Vétek volna meghívni egy tévé- vagy rádióstúdióba, bár nem lógna ki a sorból.             

Tíz mondat a szavakról

A szavak, amelyekkel beszélek, a köznyelvben kialakult szavak. Az különbözik, amit mondok velük. (Varga Imre szobrász, Tolnai Népújság, 2001. március 11.)

Ha a mondatok elég szorosan fűződnek egymáshoz, akkor már nem szavakat, hanem gondolatokat közlünk. (Gáspár Tibor színész, Zalai Hírlap, 2003. január 13.)

A szavaknak nem a kimondásához kell bátorság, hanem a megfogalmazásához. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)

Rúzsa Magdi jobban tenné, ha az éneklésnél marad. Neki nem az a kenyere, hogy szavakkal játszva, mondatokat csűrve, gondolatait fényes köntösbe öltöztetve hasson ránk. (Nagy Zsófia diák-újságíró, Klubháló.hu, 2009. január 20.)

A választó talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2011. március 2.)

Az elmúlt tíz évben a szavakat tettük tönkre. (Mundruczó Kornél rendező, Hír TV, 2015. szeptember 30.)

A politikusok között is sokan elnyelik a szavakat, befelé beszélnek. (Lukács Sándor színész, Heti Válasz, 2016. április 21.)

Birkózik a szavakkal. (Majláth-Mikes László humorista Németh Szilárd Fidesz-politikusról, a Magyar Birkózó Szövetség elnökéről, Magyar Hang, 2018. november 23.)

A szavak közt elvesznek a mondatok. (Bakonyi Péter újságíró, Facebook.com, 2018. október 5.)

Főleg az s végű szavakat szereti, mert azokat jól lehet sziszegni: liberális, migráns, Soros, vírus. (Farkasházy Tivadar újságíró Orbán Viktorról, Válaszonline.hu, 2020. május 8.)

Akik átélték, aligha feledik a netadó elleni tüntetést. A világsajtót bejárta a felvétel: az Erzsébet-híd budai oldalán, a tömegben majd’ mindenki zsebében mobiltelefon lapult. Egyszerre villantották föl az apró fényforrást. Aznap este 40 ezer digitális szentjánosbogár világította meg a szürkületet. Egy újságíró meg is kérdezte a miniszterelnököt: ”Lesz-e jövőre netadó?” Orbán Viktor ezt válaszolta: „Szerintem nem.” (MTI, 2014.11.04.)

Ennek azért volt előzménye. A nyarat azzal töltöttük, hogy vitatkoztunk egy másik adónemről. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy a kormánypárti oldalon is kiverte a biztosítékot a reklámadó. Fél év múlva mégis sikerült lenyomni a médiacégek torkán. Amit a világhálót használó magánemberek elutasítottak, azt tudomásul vették, amikor a kormány nem őket adóztatta, hanem ama vállalkozásokat, amelyeknek a szolgáltatásait igénybe vették. A cégek beépítették költségeikbe az 5,3 százalékos reklámadót, és tőlünk szedték be.

Most, az országgyűlési választás előtt kiköltekezte magát a kormány, és onnan próbál pénzt szerezni, ahonnan csak lehet. Az emberei is berzenkednek: bezzeg a „globális techóriásokat” nem képes megadóztatni, helyettük a hazai vállalkozásokat bünteti. Azokat is, amelyek félig-meddig hozzá tartoznak. Például az állami hirdetésekből kistafírozott kormánypárti médiacégek adóztatása azt jelenti, hogy az állam az egyik zsebéből átteszi a pénzt a másikba. A nyilvánosság egyéb fórumait is támogatja a kormányzat, lásd erről Rogán Antal propaganda-miniszter megnyilvánulását a függelékben.

A tervezett reklámadó érdekes helyzetet teremthet. Az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava tavaly szolid nyereségre tett szert. 1 milliárd 817 millió forintnyi bevételéből 200 millió forintnyi osztalékot adhatott a tulajdonosainak. Ha „kormányzati kommunikációs költésekből” az idén is a bevételek 50-60 százalékát kapja meg, akkor az új reklámadó épp az osztalékot vinné el. Vagyis az ellenzéki sajtó államilag finanszírozott részének már nem érné meg visszafogni magát. S bár károsnak tartom a reklámadót, látok egy előnyét is.

Amíg a kormányzat nem sújtotta különadóval a saját médiumait (is), a hirdetési bevételekből diszkréten át lehetett szivattyúzni néhány milliárdot párt- és egyéni kasszákba. Ha a duzzasztott reklámadó is az adóhivatal révén jut majd el az államkasszába, akkor ezekkel a pénzekkel el kell számolni a nyilvánosság előtt.

Tíz mondat a reklámadóról

Nagy valószínűséggel lesz reklámadó. (Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Magyar Rádió, 2014. június 2.)

A reklámadó pórázra veszi a médiát. (Csermely Péter újságíró, Magyar Nemzet Online, 2014. június 3.)

Az álláspont egyértelmű: lesz reklámadó. (Trócsányi László igazságügyi miniszter, Magyar Televízió, 2014. június 9.)

Mindenkit egyaránt sújt - homályos célok érdekében. (Gajdics Ottó újságíró, Hír TV, 2014. június 12.)

A reklámadó az extraprofit lehetőségét akarja megszüntetni. (L. Simon László Fidesz-politikus, ATV, 2014. június 30.)

Én keveslem, de a szakmai érveket elfogadtam. (Orbán Viktor miniszterelnök a végül is 5,3 százalékos reklámadóról, Magyar Rádió, 2015. április 10.) 

Jó néhány olyan baloldali médium van, a Népszavát is beleértve, de akár az RTL Klubig vagy az ATV-ig bezárólag, aki ha ebben az időszakban nem részesült volna a kormányzati kommunikációs költésekből, akkor nehezebben tudta volna sikeresen zárni ezt az évet. (Rogán Antal Fidesz-politikus, 444.hu, 2020. november 24.)

Főleg a stratégiai növekedési céljaink teljesülését lassíthatja az adónem. (Vaszily Miklós, az Indamedia Csoport és a tv2 társtulajdonosa, VG.hu, 2022. június 28.)

Az állami hirdetések tartják életben a KESMA-konszernt, ahol a közéleti termékek listaáron számolt reklámbevételeinek több mint 80 százalékát állami vállalatok és szervek garantálják. (Rényi Pál Dániel újságíró, 444.hu, 2022. június 29.)

Remélem, a törvényhozók is úgy ítélik meg, hogy egy reklámadó többet ártana, mint használna a gazdaságnak. (Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, Index,hu, 2022. július 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor valutázott, Kövér László lefelé nivellált. Lendvai Ildikó szobrozott, Mesterházy Attila magyarozott, Vona Gábor mérlegelt, Kelemen Hunor pedig demokráciázott. Lefülelt mondatok.

A rend és a biztonság Magyarország legkeményebb valutája. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, július 3.)

A kormánynak fontos, hogy népszerű legyen. (Róna Dániel szociológus, ATV, július 4.)

Horn Gyulának szobra már van. Nem az a dolgunk, hogy szavakban is szoborrá merevítsük. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, július 4.)

Gyöngyösi Márton megérkezett a honi politikába, na nem üstökösként, inkább afféle öreg. szőrehullató kutyaként. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, július 4.)

Ahhoz, hogy újra Európa-parlamenti képviselő lehessen, sikeresen kell vezetnie a pártot, de ahhoz, hogy sikeresen vezethesse a pártot, nem lehet EP-képviselő. (Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke Gyöngyösi Mártonról, a Jobbik újdonsült elnökéről, Index.hu, július 5.)

Akik totális hatalomra törnek, azoknak ma is a tulajdon nélküli, önértékelési képességüktől és önbecsülésüktől megfosztott, kulturálisan lefelé nivellált tömeg az eszményük. (Kövér László Fidesz-politikus, Mandiner.hu, július 5.)

Ha megfelelő fülbevalót hordasz, mostanság nem pusztán főispán, de köztársasági elnök is lehetsz. (Hegyi Iván újságíró Novák Katalinról, Népszava, július 5.)

Az inflációt egyharmad részben a nemzetközi hatások okozzák, kétharmad részben a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikája. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Klubrádió, július 5.)

Magyarország lényegében a szégyenpadon ül. (Fodor Gábor volt Fidesz-politikus az Európai Unióról, ATV, július 6.)

A harsánysággal lehet átütni az ingerküszöböt. (Németh S. Szilárd, a Spirit FM-et működtető egyesület elnöke a Puzsér-jelenségről, Index.hu, július 6.)

Orbán mindig olyan karakternek öltözött, ami a leginkább szolgálja a politikai érdekeit. (Virág Zsófia divattervező, Telex.hu, július 7.)

Az ellenzék nincs jelen a magyar társadalomban. (Ujhelyi István szocialista politikus, Magyar Narancs, július 7.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, július 8.)

A demokrácia lehet kereszténydemokrata, lehet szociáldemokrata, lehet liberális, lehet illiberális, lehet népi, lehet sokféle. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese, Transtelex.ro, július 8.)

A nemzeti szégyen kormánya. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, július 8.)

Bayer Zsolt, a Fidesz Goebbels-nagydíjas véleménypribékje. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, július 8.)

Ellenfél nélkül nincs meccs. (Kukorelly Endre író, Mandiner.hu, július 9.)

Azért próbálom híresztelni, hogy magyar vagyok. (Hanga Ádám kosárlabdázó, a Real Madrid játékosa, Telex.hu, július 9.)

Az ima úgy hat, mint a vízpára. (Csókay András idegsebész, Magyar Hírlap, július 9.)

Évtizede rutinosan haldokló szocialisták. (Tömpe István közgazdász, Népszava, július 9.)

Nagyobb hangsúlyt adtam az „M” betűnek a párt nevében. (Mesterházy Attila volt MSZP-elnök a Magyar Szocialista Pártról, Mandiner.hu, július 10.)