Sokáig nem volt kétséges az államformánk. 1989. október 23-án népköztársaságból lettünk köztársaság. Az ellenzéki politikus Orbán Viktor többször is megvédte köztársasági államformánkat a részvénytársaságival szemben. Akkor kezdte alaposabban tanulmányozni a kérdést, amikor pályakezdő miniszterelnökként elveszítette az országgyűlési választást. Ismét ellenzékben azt találta mondani, hogy „A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha.” (Magyar Nemzet, 2006. március 14.) Ebből akár az is következhetett, hogy a ruhatárát gyakran bővíti, olykor ki is cseréli az ember.

Lakner Zoltán politikai elemző ezzel magyarázta, hogy „Köztársaság van még, de nem így hívják.” (ATV, 2012. január 4.) Arra utalt, hogy a nevünk már csak Magyarország, amely válogatott sportolóink melegítőjén is helyettesíti az évtizedekig használt Hungary-t. A nemzetközi rendezvények nem magyar nézői hadd törjék a fejüket, mit is jelent a számukra kimondhatatlan szó. Ráadásul Orbánék 2010-es újbóli hatalomra jutása után így jellemezte a helyzetet egy azóta a nyilvánosságtól visszavonult publicista, utalva az úgynevezett Alaptörvényre: „Magyarország nevében nem köztársaság, és nincs alkotmánya.” (Nagy N. Péter, Népszava, 2018. december 12.)

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy a sajtóbeli értelmezők egyre inkább a hatalomgyakorlás módjából próbálják kihámozni az államforma jellegét. Ami a magyar banánköztársaságot illeti, hamarosan olyan lesz az éghajlatunk, hogy az elsivatagosodott Alföldön a banán is megterem. A polgárháborús államformához azonban a hatalom labilitása, a hadsereg puccsra való hajlama még nem párosul. Több esélyünk van a csárdáskirályságra, mely az operettállam népszerűbb megnevezése. Nemrég lett hozzá vármegyénk, és vannak immár főispánjaink is.

Szerencsére püspöklila kacagányba egyelőre csak Bödőcs Tibor humorista öltözött. Az orfűi fesztiválon „zeneipari főispánként” üdvözölte a népes közönséget. Kilenc perces magánszáma láttán az a benyomásom, hogy a ruházatához talán túl fiatalok voltak a szórakozni vágyók. Mondandójából egyetlen mondatot emelnék ki. Legújabb államformánk lényegét imigyen érzékeltette: „Az Andik nem katáznak, de a Lőrincek andiznak.” (Népszava, 2022. augusztus 29.)       

Tíz mondat Magyarország államformájáról

Magyarország államformája részvénytársaság. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Hírlap, 2002. június 17.)

Rosszul fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy Magyarország államformája szocialista bőrbe bújtatott részvénytársaság. Valójában főcsoporfőnökség. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 2004/11.)

A mai Magyarország nemzetállam, államformája illiberális demokrácia. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2015. május 14.)

Magyarország államformája már régóta fekete doboz. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2016. március 3.)

Magyarország államformája már nem demokrácia, hanem parlamentáris diktatúra. (Tóth Zoltán választási szakértő, FüHü.hu, 2018. január 31.)

Magyarország államformája banánköztársaság. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. november 25.)

Magyarország államformája mostantól alapítvány. (Brenner Koloman Jobbik-politikus, Alfahír.hu 2021. május 4.)

Magyarországnak az új államformában nem kormánya, hanem örök időkre kuratóriuma lesz? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2021. május 29.)

Magyarország államformája csárdáskirályság. (Láng Zsuzsa újságíró, Jelen.media.hu, 2022. július 24.)

Magyarország államformája a rezsicsökkentés volt. (Heiszler Ákos kommunikációs szakértő, ATV, 2022. augusztus 26.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin kovászolt, Nagy Márton és Orbán Balázs államosított, Márki-Zay Péter időjárásozott, Jakab Péter márkizayzott, Ujhelyi István gatyázott. Sós Csaba pedig katinkázott. Lefülelt mondatok.

Minden le nem írt, ki nem mondott mondat ellenünk dolgozik. (Parászka Boróka publicista, Mozgó Világ, 2022/7-8.)

A tehetsége nem szállt el, de az edzettsége és az állóképessége igen. (Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya Hosszú Katinkáról, InfoRádió, augusztus 19.)

Nincsen pénz lóvéra. (Molnár Bálint publicista, KolozsváriSzalonna.blog, augusztus 20.)

A család pedig a nemzet kovásza. (Novák Katalin köztársasági elnök, Facebook.com, augusztus 21.)

Az áram én vagyok - mondta a rezsikirály. (Dési János újságíró, Klubrádió, augusztus 22.)

A tranzakció közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető. (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Vodafone-ról, Mandiner.hu, augusztus 22.)

Ma már odaállnék Márki-Zay mögé a választási vereség estéjén. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, 24.hu, augusztus 22.)

Recsegő, berozsdásodott szócső. (Gábor György vallástörténész Bayer Zsoltról, Facebook.com, augusztus 23.)

Át kell állni a megújuló energiaforrásokra. (Palkovics László innovációs miniszter, Mandiner.hu, augusztus 24.)

Az MTA rendetlen tagja. (Sulyok Gábor kommentelő Palkovics László akadémikusról, Facebook.com, augusztus 24.)

Bár elcsalják őket, de legalább vannak. (Horn Gábor liberális politikus az országgyűlési választásról, HírKlikk.hu, augusztus 24.)

Nem kell megijedni a politikusoktól, mert úgy képzelték, szakmai szinten is ők osztják a lapokat. (Hamran István, Szlovákia magyar származású rendőr-főkapitánya, Napunk.sk. augusztus 24.)

Sokszor úgy jósoltak, mintha kávézaccból próbálták volna kiolvasni a várható időjárást. (Apáti Bence publicista az Országos Meteorológiai Szolgálatról, Origo.hu, augusztus 25.)

Meteorológusaink nem a politikusok szájíze szerint formáltak véleményt. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt az augusztus 20-i tűzijátékról, Facebook.com, augusztus 25.)

A telekommunikációs szektorban legyen magyar szereplő, amely magyar logikával, magyar üzleti központtal dolgozik. (Orbán Balázs, a miniszterelnökség stratégiai államtitkára a Vodafone-ról, tv2, augusztus 25.)

Eljelentéktelenedő törpepártok versenyévé vált a baloldali blokk. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, hvg.hu, augusztus 25.)

A kedvesemnek nagyon jó dolga van mellettem, mert ha úgy vesszük, akkor bárkit megkaphat. (Somogyi András parodista, Magyar Hang, augusztus 26.)

Magyarország államformája a rezsicsökkentés volt. (Heiszler Ákos kommunikációs szakértő, ATV, augusztus 26.)

Jelentősen csökkent az adásokban szereplő ellenzéki politikusok aránya. (Forgács Iván kritikus az ATV-ről, Népszava, augusztus 27.)

Gatya állapotban van most a magyar ellenzék. (Ujhelyi István szocialista politikus, Telex.hu, augusztus 27.)

Azoknak az intézményeknek, művészeknek adunk lehetőséget, akiket világ életükben lebecsültek csak azért, mert a nemzeti oldalon voltak. (Csák János kulturális miniszter, Mandiner.hu, augusztus 28.)

Sajtószakmai körökből gyakran fordulnak hozzám információért. Tegnap egy kolléga azt kérdezte, hol jelent meg Csurka István híres kijelentése. Kétségkívül így hivatkoznak rá több mint három évtizede a nyilvánosság fórumain, de nem így látott napvilágot. Ráadásul nem is az író-politikus házi lapjában, a Magyar Fórumban, ahol sokan keresték.

Az Antall-kormány második évében megalakult a Demokratikus Charta, és a petícióját Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is aláírta. Ezt használta ki a miniszterelnök, hogy megszabaduljon az államtitkári besorolású közgazdásztól. A liberális Magyar Hírlap teljes újságoldalt szentelt a nap legnagyobb hírértékű eseményének. Megszólaltatta Balsai István igazságügyi minisztert, Bauer Tamás SZDSZ-politikust, Csurka Istvánt, az MDF alelnökét, Furmann Imre szintén MDF-politikust, Konrád György és Kornis Mihály írókat. Vajon manapság az ellenzék egyetlen napilapja, a Népszava megszólaltathatna-é ennyi kormánypárti és ellenzéki személyiséget? (Nem.)

De vissza a Magyar Hírlaphoz! Bauer Tamás szerint „Az MDF-kormány közvetlen ellenőrzése alá akarja vonni a jegybankot is.” Konrád György és Kornis Mihály pedig a Demokratikus Charta jelentéségét hangsúlyozta. Az utókor nézőpontjából okkal tették, hisz’ nélküle 1994-ben aligha alakult volna meg az MSZP és az SZDSZ koalíciós kormánya. Furmann Imre tudomásul vette a miniszterelnök-pártelnök döntését. Balsai István Érsekcsanádon egy zászló átadása közben kifejtette, hogy „Minden legitim politikai hatalom természetes követelményül támasztja a lojalitást és a szakmai alkalmasságot.” Figyelemre méltó a két tulajdonság sorrendje, de mégsem ebből lett a mostanában is gyakran idézett mondat.

Csurka István megnyilvánulása így hangzott: „A szakmai indokok túlhangsúlyozása ócska bolsevista trükk.” Az író-politikus nem ment a szomszédba olyan gondolatokért, amelyeket fölvehettem a szállóigék gyűjteményébe, e kijelentése speciel nem tartozik közéjük. Miután azonban kormányaink azóta is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a szakértelmet, a kávéházak és kocsmák népe addig faragta a döcögő gondolatmenetet, amíg a Balsainál ismertebb István, Csurka nevéhez köthette. A segítséget kérő újságíró kollégának tehát azt üzenem, hogy „A szakértelem ócska bolsevista trükk.” szállóige alapjául szolgáló Csurka-eszmefuttatás a Magyar Hírlap 1991. december 2-i számában jelent meg.              

Tíz mondat Csurka Istvántól

A volt bolsik új Kremleket keresnek. (Pesti Hírlap, 1990. október 21.)

Nem jó az a rendszer, amelyik rosszul kezdődik. (Kecskeméti Lapok, 1994. január 20.)

Ez a mostani többpártrendszer büdös. Bele van pecsételve a kommunista étlap minden szaftja. (Magyar Fórum, 1994. február 17.)

Politikában az ember tudja, hogy miért ütik. (Pesti Hírlap, 1994. március 28.)

Nem lehetünk filter Nyugat- és Kelet-Európa között. (Reggeli Délvilág, 1995. április 5.)

A művész világot teremt, a politikus viszont hatni akar a világra. (Mai Nap, 1996. február 4.)

Nem árt, ha egy párt belülről irányított és nem kívülről vezérelt. (Heves Megyei Hírlap, 1997. június 28-29.)

A rendszer lényege, hogy minden csak kvázi valósul meg. (Magyar Nemzet, 1998. május 20.)

/Miért nem írt drámát 1990 óta?/ De írtam. Utcán előadott, egyfelvonásos drámákat. (Napló, 1998. november 16.)

/Orbánék mozgalmáról/ Hogy mit érnek a Polgári Önképző Csoportok, megtudhatja, aki összeolvassa a három szó kezdőbetűit. (Zalai Hírlap, 2002. június 4.)

Nem azért mellőztem a legutóbbi számot, mert megutáltam a hetilapot. A szomszédban lévő boltvezető unta meg a főszerkesztő-cseréket, és a közéleti magazin eltűnt a kínálatból. Amióta a két alapító eladta az újságot, hét év alatt öt szerkesztő próbálta életben tartani. A jelek arra utalnak, hogy a mostani főnöknek sincs könnyű dolga.

Szombathy Pált nemrégiben egy hírportál éléről váltottak le, és így foglalta össze a tapasztalatait: „Az Indexet a közélet viszi, és a legjobban akkor, ha a középtől kissé balra van a fókusz.” (24.hu, 2020.12.) Aki most megbízta a 168 Óra átfazonírozásával, nagyjából vele egy időben fejtette ki, hogy „Objektív, mértéktartó lapot szeretnénk, amely minél szélesebb olvasótábort ér el.” (Milkovics Pál, 24.hu, 2020.09.03.) A két felfogás között van némi különbség. Értem persze a politikai környezetet, a szakmai lényeget mégis másban látom.

A két mostani kulcsember, Köves Slomó és Milkovics Pál közül a rabbi 700 millió forintról beszélt, amelyet külföldi támogatói a 168 Órára és a Klubrádióra fordítottak. A befektető törekvéseiből pedig kirajzolódik, hogy kevés pénzből próbál jó újságot csináltatni. Az a benyomásom, hogy a vállalkozásba nem azért tört bele a szerkesztők bicskája, mert ide vagy oda helyezték a hangsúlyt. Más és más összetételben, de mindannyian 10-12 fővel képzelték el a lapcsinálást. Ebből az jött ki, hogy volt olyan szám, amelyben egy-egy munkatárs 3-4 cikkel szerepelt, és hogy ez ne tűnjön fel, dívott az álnév is.

A befektetők tragikai vétsége, hogy megszüntették a külső szerzők honoráriumkeretét. E felfogásból óhatatlanul múzeumi (tematikus) számok, egyhangúság és unalom kerekedett. Amikor az alapítók átadták a lapot, a példányszám 12 ezer volt. Az utolsó nyilvánosan elismert 4 ezer lett, de a cég már vagy két éve nem auditáltatja (hitelesítteti) a nyomdai futószalagról legördülő hetilapot. Buják Attila volt az utolsó mohikán, aki még a beszélgetős (olvasmányos), az interjúalanyban nemcsak embert, hanem sorsot is látó (literátus) újságírást képviselte. Annyit elismert, hogy a szerkesztőség „A gyorsuló tempót már nem tudta felvenni.” (Népszava, 2022.07.09.)

Szerepet játszott ebben, amit Jolsvai András tárcaíró így fogalmazott meg: „A sebesség fontosabb, mint a mondat.” (24.hu, 2019.12.26.) Örülnék, ha a pofonegyszerű, de mélyen szántó megállapítást az immár kizárólag online szerkesztőségnek sikerülne cáfolnia. Nem lesz könnyű.

Tíz mondat a 168 Óráról

Az volt a vágyam, hogy a 168 óra riportere lehessek. Hála istennek ez sikerült, csakhogy a rádióműsort gyorsan megszüntették. (Hadas Kriszta riporter, Origo.hu, 2006. január 14.)

A 168 Óra olyan, mint egy kiszáradt teve a sivatagban. (D. Horváth Gábor kormánypárti újságíró, Magyar Nemzet, 2011. február 22.)

Mester Ákost már régóta kísértette a gondolat, hogy meg kellene jelenni írásban is, mivel az emberek szívesen hallgatták a műsort. (Bölcs István rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztőhelyettese, Népszava, 2012. március 12.)

Vörös T. Károly egyetlen szót sem emel ki a mai 168 Órából, nem említi a független lapok kategóriájában, amelyek „az egyensúlyt még valamennyire tartják”. (Mester Ákos rádiós újságíró, a 168 Óra alapító-főszerkesztője, 168 Óra, 2012. október 25.)

Én is ingyen szoktam repülni. Hol innen, hol onnan. (Bolgár György újságíró, a 168 Óra volt külső szerzője, Népszava, 2018. október 6.)

A Fidesz a Népszabadságnál gyakorolt hirtelenség helyett itt a lassú kivéreztetés mellett döntött. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2019. szeptember 10.) 

A folytatáshoz olyan szakmai befektetőt kerestünk, aki komoly szakmai vízióval a további fenntartható működés lehetőségét biztosítja. (Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, hvg.hu, 2020. szeptember 30.)

Én vagyok az, aki megmenti a 168 Órát, nem az, aki bezárja. (Milkovics Pál, a Michaeli, Schwartz & Brit Média Holding Zrt vezérigazgatója, Válaszonline.hu, 2020 október 9.)

Azt hitték, hogy a 168 Óra néven megveszik majd azt, ami nem a 168 Óra? (Barát József újságíró, a 168 Óra volt munkatársa, HírKlikk.hu, 2022. május 20.)

A személyesség maradéka is eltűnik. (Buják Attila, a 168 Óra volt munkatársa, Népszava, 2022. július 9.)

A szomszédos boltban szoktam bevásárolni, és minden második nap veszek egy 30 dekás kenyeret. Rozslisztből készül, alacsony a szénhidrát-tartalma, ezért az átlagosnál többe kerül. Nemrégiben emelték 400-ról 629 forintra. Az eladónő azonban 630-at ütött be az adóhivatallal összekötött számítógépbe. Egyforintnyi a különbség, ami szót sem érdemelne, ha egy közgazdasági tanulmányból nem tudnám, hogy 1946-ban, a forint bevezetésekor 96 fillérbe került egy kiló kenyér. Ki se merem számolni, hogy mostanság a hányszorosába.

Egy liter benzin 1 forint 60 fillért kóstált, egy liter tej 2 forintot, egy tojás 2.50-et, egy kiló cukor 7.60-at. Az ötvenes évekbeli gyerekkorból pedig arra emlékszem, hogy egy fogak közé ragadó stolverkért 10 fillért fizettem, egy zsömléért 40-et, egy gombóc fagylaltért 50 fillért. Egy jegy a kiskőrösi mozi legelső sorába 1 forint 20 fillérbe került, hátrébb 2.70-be, Fából eszkábált hűtőszekrényünkbe a jeges 4 forintért hozott egy táblányit. Fővárosi újságíró emlékiratából tudom, hogy a Hungária kávéházban 1 forint volt a ruhatár, és 1,20-ért két szimpla kávét lehetett rendelni.

A boltból kifelé jövet megnéztem az utcára kirakott gyümölcs-választékot is. Már van szilva, egy kiló 990 forint. Erről beugrott egy 1969. június 29-i jelenet. Azért jegyeztem meg, mert a június 30 napos, és egy nap volt még hátra belőle. B. Pali barátommal sétáltunk a Duna-parton, és miközben beszélgetünk - mellesleg Juhász Ferenc Virágzó világfa című  verseskötetéről -, a magokat köpködtük a folyóba. Fél órával korábban kiforgattuk a zsebeinket, és sikerült összeadni 2 forint 70 fillért. Telt belőle fél kiló szilvára.

Az egyetemi ösztöndíjat abból egészítettem ki, hogy hetente 50 forintért írtam rádiókritikát a Hajdú-bihari Naplóba, 150-ért pedig egy másikat a Magyar Ifjúságba. Körülbelül 1400 forintos jövedelemből fizettem az 500 forintos albérletet. A debreceni újság az idő tájt 80 fillérbe került, a fővárosi hetilap 2 forintba. (Az utóbbi 1957 januárjában 1 forinttal indult.) Apám hagyatékából előkerült két példány a Népszava 1946-os évfolyamából. A forint bevezetése előtt 50 billió pengőt kértek érte, majd 40 fillért. Jelenleg 400 forint az utcai ára, előfizetőként azonban 225 forintért vehetem ki reggelenként a lépcsőházi postaládából.

Az immár egyetlen ellenzéki napilap egyik cikkét így foglalnám össze: hogy a magyar állam megakadályozza a forint mélyrepülését, megadóztatja a légitársaságokat.

Tíz mondat a forintról

Amíg volt forintunk, nem kaphattunk dollárt. Most kaphatunk dollárt, de nincs forintunk. (Donát Róbert veszprémi tanár, Napló, 1992. július 8.)

Nem minden forint látható. (Tóth Ilona tatabányai újságíró, 24 Óra, 2002. december 14.)

Miért kellett a forintból fillért csinálni? (Farkasházy Tivadar újságíró, RTL Klub, 2011. november 6.)

Magyarországnak ma erős Matolcsyja és gyenge forintja van. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Együtt2014.hu, 2013. március 13.)

Új csúcsra gyengül a forint. (Samu János közgazdász, ATV, 2014. augusztus 6.)

Jobban hiszek az euróban, mint a forintban. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2017. március 4.)

A tegnapi vitán elköltöttünk 1000 milliárd forintot. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd budapesti főpolgármester-jelöltje az ellenzéki pártok eszmecseréjéről (ATV, 2019. június 20.)

1:1-hez váltják a forintot a fabatkához. (Veress Jenő újságíró, Faceook.com, 2020.  szeptember 19.)

Egy évtized alatt a forint elvesztette értékének egyharmadát. (Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Magyar Narancs, 2022. július 21.)

Könnyen lehet, hogy a forintnak annyi. Csak azt nem tudjuk, mennyi. (Szűcs Róbert Gábor volt diplomata, Facebook.com, 2022. július 31.)

Apám fiókjában találtam egy lufit. Fehér volt, az alján furcsa kidudorodással. Felfújtam, és bekötöttem a szárát. A szüleim arra jöttek haza, hogy lógott a plafonról. Apám nevetett, nagyfiúnak nevezett, és száműzött a nappali sezlonjára. Fűtésére nem telt a családi jövedelemből, ezért a múlt század hatvanas éveit ősztől tavaszig dunyha alatt töltöttem, néha melegített téglával a lábamnál. A régi történet azért bukkant föl emlékezetem mélyéről, mert épp a miniszterelnök egyik mondásának néztem utána.

Évértékelőt tartott a Vigadóban, és 2000. február 3-án, csütörtökön tíz pontban foglalta össze a céljait. Ezek egyike volt, hogy „Mindenkinek lehessen három gyereke, három szobája és négy kereke.” Volt, aki a szlogent 1928-ból eredeztette. Az amerikai republikánusok azzal kampányoltak, hogy „Csirkét minden fazékba, autót minden garázsba!” De olyan értelmező is akadt a nyilvánosság fórumain, akit az orbáni mondás a Steyr-Puch reklámjára emlékeztetett a múlt század ötvenes éveiből. A cég német nyelvterületen így hirdette az 500-as kisautóját: „Eine Frau, zwei Kinder, drei Zimmer, vier Räder.” Vagyis egy feleség, két gyerek, három szoba, négy kerék.

Az évértékelőt követő eredetkutatás a miniszterelnököt arra ösztönözte, hogy bevallja: a szállóigét egy francia politikustól kölcsönözte, aki egyébként nem nevezett meg. Azóta több mint két évtized telt el, és bár a művelődéstörténeti nyomozásban nem jutottunk dűlőre, a magyar nyelvterületen Orbán Viktornak tulajdonított mondás az értelmezők szerint a kispolgári eszmény, a polgári életforma, az akkoriban félmilliós, manapság pedig a pénzromlás miatt milliós havi jövedelem szerves tartozéka. Csakhogy nyakunkon az energiagondokkal súlyosbított gazdasági válság, és firtatjuk a lehetséges következményeket.

Unokáim ingyenesen kapják ugyan a tankönyveket, de a papírár 30 százalékos növelése miatt a füzeteikért fejenként 30 ezer forintot kellett fizetni, és az iskolai étkezés is 30 százalékkal lesz drágább. A gyerekeim szobái közül az egyik a szülők hálója, a másik az unokáké, a harmadik pedig a nappali, ahol az élet zajlik. A sokszorosára emelendő gázár miatt melyiket ne fűtsék? A családi nagykocsit, amelyben mindenki kényelmesen fért el, a hatósági sapka alól kikerült üzemanyag-ár miatt már csak nagyon indokolt esetben használják. Az a benyomásom, hogy az Orbán-rendszer talán legsikeresebb politikai terméke a szemünk láttára porlad szét.

Tíz mondat a „Három gyerek, három szoba, négy kerék” szállóigéről

Nemcsak születni lehet a napos oldalra, hanem el is tudunk jutni oda. S remélhetőleg nem „csigalassúsággal”, hanem négy keréken. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Nemzet, 2000. február 5.)

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor nem úgy gondolta: holnap vagy holnapután engedheti majd meg az ország minden polgára, hogy három gyereke és három szobája legyen. Nem is beszélve a négy kerékről - különösen, ha nem a gépkocsira gondolunk. (Molnár László Gábor olvasó, Magyar Hírlap, 2000. február 17.)

A Vasárnap Reggel című lap nemrégiben kiszámolta, hogy ezt az álmot félmillió forintos havi fizetésből meg is lehet valósítani. (Kósáné Kovács Magda szocialista politikus, Hetedhéthatár, 2000. március 17.)

Ha a három gyerek esetleg föl lesz emelve négyre, akkor a négy kerék sajnálatosan ugrik. (R. Székely Julianna újságíró, Magyar Hírlap, 2000. július 21.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

A „három gyerek, három szoba és négy kerék” (kis)polgári szlogenje még csak-csak benne volt a panellakásos-trabantos-nyaralós kádári világ levegőjében, így ezt nem nehéz újra a szívünkbe lopni. (Várhegyi Éva közgazdász, Mozgó Világ, 2001/1.)

Demagóg, de nem visszhangtalan jelszó. (Kende János és Wéber Attila politológusok, Népszabadság, 2001. március 10.)

A Fidesz olimpiai kampánynyitóján kibővített kívánságlistát Orbánék mintha nem fejezték volna be. Szerintem így hangzana: Három gyerek, három szoba, négy kerék, öt karika, hatalom. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2002. március 1.)

Eltenném a „három gyerek, három szoba, négy kerék” mondást is. Majd átpofozom: Három gázáremelés, három miniszteri útilapú, négy bankbotrány. (Mathiász Ferenc publicista a Medgyessy-kormányról, Magyar Nemzet, 2003. szeptember 22.)

Érdekes módon mostanában nem emlegeti Orbán Viktor a három szobát, három gyereket és négy kereket. De még mindig szeret álmodozni a miniszterelnöki bársonyszékről. (Kőrösi Ferenc dunaharaszti olvasó, Vasárnapi Hírek, 2005. szeptember 18.)

A külföldi tulajdonban lévő cég tervezett „államosítása” nálam is kiverte a biztosítékot. S bár az ellenzéki sajtó felháborodása indokolt, médiafogyasztóként másként közelítem meg a nagy hírre vergődött ügyet. 

Évekkel ezelőtt olyan céget kerestem, amely egyetlen csomagban kínálja az összes telekommunikációs szolgáltatást. A Vodafone-nál kötöttem ki, mert híre kelt, hogy megvásárolja az UPC-t. Az OTP-t meg is bíztam azzal, hogy havi 20 ezer forintig álljon a szolgáltató rendelkezésére a világhálóért, a telefonért és a tévéműsorokért. Csakhogy a Vodafone csupán 10 ezret emelt le a számlámról, és levélben kapacitált, hogy egyenlítsek ki egy másik, 8 ezer forintos számlát is. Munkatársa elmondta, hogy egyelőre nem sikerült összehangolni a két cég digitális rendszerét.

Ez furcsának hatott a XXI. században, néhány hónap múlva be is bizonyosodott, hogy miért. A magyar állam korlátozta a két cég fúzióját, elvégre „gazdasági erőfölény” alakult volna ki a piacon. Most pedig megérkezett a visszautasíthatatlan (715 milliárd forintos) ajánlat. Egy kormány közeli magáncég és egy állami vagyonkezelő ugyanolyan erőfölényt alakíthat ki a telekommunikációs piacon. Már lehetséges ez, hisz’ a külföldi Vodafone-tulajdonos nagyvonalú kitessékelése „közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető” (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, Mandiner.hu, 2022.08.22.).

S mert a Gazdasági Versenyhivatal épp ezért nem vizsgálhatja az ügyet, kezdem kapiskálni a NER viselkedését. Volt idő, amikor egy svájci cég, a Ringier adta ki a Népszabadságot. Szerette volna 50 százaléknál nagyobb arányban birtokolni az újságot, a GVH azonban megakadályozta ebben. Majd a Ringier összefogott volna a német Springerrel, hogy megmentse a legnagyobb példányszámú politikai napilapot. A Gazdasági Versenyhivatal ezt is meghiúsította.

A gazdasági erőfölény nem ördögtől való indoklás. De ha azzal párosul, hogy az állami hirdetésektől megfosztott újságot egy osztrák stróman (Herr Pecina) átjátszotta egy kormány közeli alapítványnak, és e folyamatot már nem vizsgálhatja a Gazdasági Versenyhivatal, akkor bizony kilóg az ördög szőrös patája. Sikerült előbb veszteségessé tenni az ellenzéki hangvételi napilapot, aztán pedig megszüntetni. A Vodafone-koreográfia kísértetiesen hasonló, azzal a különbséggel, hogy a majdani telekommunikációs gigacéget aligha szünteti meg az állam.

Gondoskodik inkább arról, hogy a szolgáltatási csomagokból kimaradjanak azok a tévék, közösségi oldalak és digitális portálok, amelyek nem a kormány nótáját fújják.     

Tíz Orbán-mondat a Vodafone-akcióhoz

Olyan médiatörvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a magyar televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is. (Magyar Nemzet, 2002. szeptember 2.)

Én igyekeztem védekezni a modern civilizáció vívmányaival szemben. Először a mobiltelefonnal szemben építettem ki védelmi vonalakat, de ezeket áttörte az élet. (tv2, 2011. május 1.)

Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség. (Tolna Online, 2013. június 21.)

Van egy zavar. Nem az erőben, hanem a tájékozódásban. Ennek az az oka, hogy elvesztettük a médiánkat. (Echo TV, 2015. május 1.)

Öt évvel ezelőtt a magyar média meghatározó része még német tulajdonban volt. (888.hu, 2016. december 15.)

A média-, az energia- és a bankrendszer többségét magyar kézbe vettük. (Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

A szociális média a hivatalosság alatti szinten működő internetes felület. (Echo TV, 2018. április 1.)

Az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra a döntő tényező lett, ezért a bankrendszert, az energia- és médiaszektort hazai kézbe vettük. (YouTube.com, 2018. május 10.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Hír TV, 2021. október 23.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

Több szálon is kötődik e hónap második feléhez. 1980. augusztus 16-án született. 2019. augusztus 19-én jelentkezett be a Jobbik elnöki posztjára. Majd némi elnökösködés után kilépett a pártjából, és 2022. augusztus 20-án megalapította a Nép Pártján Mozgalmat. Nyári gyerek, aki megtanulta, hogy Szent István napján kezdődik újra a politikai szezon. Ráadásul abban az életkorban van, a negyvenes éveiben, amikor a kiégés tüneteit mutató férfiak hajlamosak a régi életüket maguk mögött hagyni.

A függetlenség ellentmondásos jelenség a politikában. Miközben Jakab Péter kiszabadult a pártfegyelem szorításából, immár független országgyűlési képviselőként elveszítette a legélesebb fegyverét. Az azonnali kérdések órájában már nem szólíthatja meg a rendszer, vagy ahogy ő szokta mondani, a „rezsim” megtestesítőjét, Orbán Viktort. Elvileg persze volna rá lehetősége, ha akadna a parlamentben akár csak egyetlen ellenzéki frakcióvezető is, aki épp őt bízná meg azzal, hogy kínos kérdést tegyen föl a miniszterelnöknek. A képviselőcsoportok vezetői azonban a saját embereiket jelölik ki e kényes feladatra, nem az ilyen-olyan okból párt nélküli honatyákat és honanyákat.

Ezzel az ellentmondással Jakab Péter is tisztában van. Tegnap két interjúja látott napvilágot, és az egyikben ezt találta mondani az újságírói megállapításra, hogy „Ősztől már nem tud Orbánhoz beszélni.”: „Piszkosul fog hiányozni.” (24.hu, 2022.08.22.) Jakab slágfertig közéleti személyiség. Az elmagyarosodott német szóban a schlag csapást, ütést jelent, a fertig pedig készt. Ütésre készen, gyorsan reagálóként, ügyesen visszavágóként adta a két interjút, amelyek közös kicsengése, hogy az új helyzetben mérsékli a parlamenti jelenlétet. Székhelyét azonban már nem az utcára tervezi áthelyezni. Ha már szék, inkább a lakásfórum műfaját választja.

Egyesével, családostul, kisközösségekben próbálja a maga oldalára állítani „a rezsim veszteseit”. Árulkodó jel, hogy ő akar lenni a nép pártján, nem pedig a nép pártját alapítaná meg az újdonsült mozgalomból. Vajon mire lesz képes a hazai közélet talán legszínesebb egyénisége? A zsidó felmenőkkel megáldott, katolikus vallásban nevelkedett, roma gimnáziumban történelmet tanító, de a zsidókat és a cigányokat gyűlölő pártból indult politikus képes lesz-e képviselni az Orbán-rendszer áldozatait?           

Tíz mondat Jakab Pétertől (2022. augusztus 22.)

Ma már odaállnék Márki-Zay mögé a választási vereség estéjén. (24.hu)

Törpepártból van elég. (ATV)

Önmagukba temetkező pártok vannak. (24.hu)

A Jobbik tért át a hatalom útjára. (ATV)

A Jobbik átállt a hatalom oldalára. (ATV)

A Jobbik jelenleg a Fidesz szekerét tolja. (24.hu)

Az egész rendszer rohad. (24.hu)

A rezsim veszteseit akarom képviselni. (24.hu)

Sokat mondó, hogy néhány nap alatt 14 ezren jelentkeztek online. (24.hu)

Online módon 16 ezren jelentkeztek. (ATV)

Ha átgondolt elképzelést tulajdonítunk a hatalmon lévőknek, akkor a kata módosítását egy sarcolási folyamatba illeszthetjük. A kormányzat közteherviselésbe édesgette a (kényszer)vállalkozókat, akik ügyesen cselezték ki az adózást. Majd a 2022-es választás után elérkezettnek látta az időt, hogy több pénzt sajtoljon ki belőlük. De ha nem feltételezünk távlatos gondolkodást a kormányzókról, az országgyűlési választás eredményéből indulhatunk ki. Miután a (f)osztogató állam kiköltekezett, a győzelem után körülnézett, vajon miként lehetne betömködni a költségvetésben tátongó lyukakat.

Mindkét változat alapja a kérdés, hogy a katások, akiket „régen maszeknek hívtak” (Orbán Viktor, Magyar Rádió, 2022.07.15.) valójában hányan is vannak. E bejegyzés utáni összeállításból négy magatartásforma rajzolódik ki. Az a benyomásom, hogy a politikusok inkább saccolnak, mint pontosan fogalmaznak. Holott a kormánypárti döntéshozók súlyos milliárdokért közvélemény-kutató intézeteket működtetnek, és majd’ mindent mérnek. Az ellenzéki politikusoknak kevesebb esélyük van ugyan a tisztánlátásra, de azért az ő pártjaikhoz is kapcsolódnak közvélemény-kutató cégek.

A közgazdászok álláspontját egy volt politikus, Bokros Lajos hajdani pénzügyminiszter fogalmazta meg a legőszintébben. Szerinte „A kata úgy rossz, ahogy van.” (ATV, 2022.08.10.) Ő kimondhatja ezt, ellentétben azokkal, akiknek még van politikai ambíciójuk. Márpedig ha van, akkor hajlamosak kihasználni a katások elégedetlenségben rejlő politikai lehetőséget, noha majdani hatalomgyakorlóként a kiegyenlítettebb közterherviselésben volnának érdekeltek.

A harmadik magatartásformát az érdekvédelmi szervezetek képviselik, például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egymással is vetélkedő vezetői. Az ötezer forintos kényszer-tagdíjjal sorozták be a legtöbb katás vállalkozót, és ahelyett, hogy a saját adataikat használnák, képmutató módon a módszerei miatt nem túl hiteles Központi Statisztikai Hivatal „adataira” hivatkoznak.

Mi, újságírók testesítjük meg a negyedik magatartásformát. Nem könnyű persze a döntéshozókat szóra bírni, mégis attól tartok, nem követtünk el mindent, hogy a nagy hírre vergődött katamódosítás ügyében indoklásra kényszerítsük azokat a fránya politikusokat. Ennek következtében káosz alakult ki a nyilvánosság fórumain, ezt tükrözi az alább olvasható idézetcsokor.  

Tíz mondat a katásokról

A kata olyanokat is bevont a közteherviselésbe, akik korábban nem voltak részesei annak. Nagyon sikeres lett, talán túlzóan is, ma már csaknem 430 ezren adóznak ilyen kedvezményes formában. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Orbán kényszerít több százezer magyart több adó fizetésére és bonyolult könyvelési adminisztrációra a kata megszüntetésével. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2022. július 12.)

460 ezer ember érintett a katában. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. július 13.)

50-150 ezer kisvállalkozónak találtuk ki a katát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

Háborús körülmények között elbír az ország 100-150 ezer katást, de nem bír el 450 ezret. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A kataszabályozás átalakítása 4,5 millió főt előnyösen érint, hátrányosan 300 ezret. (György László államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2022. július 17.)

Több mint 400 ezer vállalkozóra kimondják, hogy csalók. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2022. július 19.)

Jelenleg 430 ezren katáznak. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, 2022. július 28.)

A 800 ezer egyéni vállalkozó közül 450 ezer katás. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. augusztus 2.)

A KSH adatai szerint mintegy 800 ezer vállalkozás van, ebből 450 ezer katás. (Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Narancs, 2022. augusztus 11.)

A legutóbbi napokban a politikusok kivonultak a közéletből. Helyettük Tóta W. Árpád gyurcsányozott, Vásárhelyi Mária nyelvelt, Gajdics Ottó morzsolt, Fluor Tomi pedig rolexezett. Lefülelt mondatok.

Marad a tiltakozgatás, a sajtótájékozgatás, a közvéleményezkedés. (Rab László újságíró az ellenzéki pártokról, VárosiKurír.hu, augusztus 14.)

A Mi Hazánk könyveket darál tüzelőként, nyugdíjasoknak. (Szűcs Róbert Gábor nyugalmazott diplomata, Facebook.com, augusztus 15.)

Az ellenzékünk tényleg egy rakásnyi szerencsétlenség. (Gyenge Dániel publicista, Azonnali.hu, augusztus 16.)

Lennivalók is vannak, nemcsak tennivalók. (Müller Péter Sziámi költő, Válaszonline.hu, augusztus 16.)

Nem jó érzés így, nyolcadik helyen látni Katinkát. (Mutina Ágnes volt válogatott úszó, M4, augusztus 16.)

Hosszú Katinka lassanként állam lett az államban. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, augusztus 17.)

Legalább az anyanyelvünk ne váljon a Fidesz martalékává, ha már az országunk azzá vált. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, augusztus 17.)

A magyar külpolitika álcázott belpolitika. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, augusztus 18.)

Lassan ott tartunk, hogy minden olyan kulturális produkciónak csak örülni lehet, amely mögött nem a magyar kormány kultúrfelelősei állnak. (Legát Tibor újságíró, Magyar Narancs, augusztus 18.)

Ha tudtam volna, hogy 7 milliós rolexszel jár a kereszténység, kicsit jobban hittem volna istenben. (Fluor Tomi celeb Tóth Gabi celebről, Twitter.com, augusztus 18.)

Társaival szemben kivételezett helyzetet harcolt ki magának a szövetségben és a politikai térben is. Ő az úszás Tóth Gabija. (Vincze Attila újságíró Hosszú Katinkáról, Népszava, augusztus 19.)  

Minden politikai oldalon vannak kevésbé elkötelezett, ide-oda csapódó, a nehézségek láttán könnyen lemorzsolódó választópolgárok. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 19.)

Elhihető-e, hogy pont ő tudná jobban csinálni? (Tóta W. Árpád publicista Gyurcsány Ferencről, hvg.hu, augusztus 19.)

Mostantól nem szeretnék csak a saját buborékomban élni. (Osvárt Andrea színész-producer, Magyar Hang, augusztus 19.)

A beszélgetés a semmittevés legkellemesebb formája. (Odze György író, Facebook.com, augusztus 19.)

Jó volt nézni, ahogyan megy a bot. (Tóth Anna atléta, a 4x100-as váltó tagja a müncheni Európa-bajnokságról, Masz.hu, augusztus 19.)

A mérkőzést rögtön érdekessé tették a villámok. (Hornyák Zsolt felcsúti fociedző, Baon.hu, augusztus 20.)

Az eső elmossa a rongyrázást. (Molnár Bálint publicista a tervezett budapesti tűzijátékról, KolozsváriSzalonna.blog, augusztus 20.)

Hatékony megoldás, ha a közéletben nem hozzájuk beszélnek az őket leváltani készülők, hanem róluk. (Lévai Júlia publicista, Facebook.com, augusztus 20.)

Szabó Bálintnak sikerült gazdatüntetést szerveznie gazdák nélkül. (Péter Alvarez újságíró, 168.hu, augusztus 21.)

Mit csináljak, nem tudok lassabban úszni. (Milák Kristóf világ- és Európa-bajnok úszó, NemzetiSport.hu, augusztus 21.)