A legutóbbi napokban Kövér László ekézett, Schmidt Mária putyinozott, Gyurcsány Ferenc szajházott, Demeter Szilárd, Kácsor Zsolt és Odze György gyurcsányozott, Fekete-Győr András pedig ismételt. Lefülelt mondatok.

Átfogó jogszabályi környezet biztosítja az újságírói és a szerkesztői szabadságot. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, július 5.)

A médiát teljes egészében leigázták. (Szakonyi Péter újságíró a kormánypártokról, ATV, július 5.)

Béke helyett Békemenet. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, július 5.)

Most már az ország sem egy kóceráj. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterenök.hu, július 6.)

Ha a hat párt úgy gondolja, hogy a pártkádereikkel töltik meg a parlamentet, akkor az az érzésem, hogy a választáson nem fognak nyerni. (Pálinkás József, az Új Világ Néppárt miniszterelnök-jelöltje, 168.hu, július 6.)

Elvesznek a részletekben. (Kabai Domokos Lajos újságíró az ellenzéki politikusokról, Bekiáltás.blog, július 6.)

Gyurcsány Ferenc a baloldal momentán teljhatalmú ura. (Bán Károly újságíró, Magyar Hírlap Online, július 7.)

A kocsmában mindenki józan, a börtönben mindenki ártatlan, a politikában mindenki demokrata. (Bognár László pécsi blogger, Facebook.com, július 7.)

Már nincs olyan film, sorozat, könyv, amelyben ki nem derülne valamelyik - kivétel nélkül szimpatikus - szereplőről, hogy a saját neméhez vonzódik. (Fülöp Zoltán újságíró, Dunántúli Napló, július 7.)

A fideszes hatalom csak arra kér választ, amit már eldöntött. (Szénási Sándor műsorvezető a nemzeti konzultációról, Klubrádió, július 7.)

Minden hasonlatából, szófordulatából nyilvánvaló, hogy katonának érzi magát egy pontosan nem meghatározott háborúban. (Odze György író Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, július 7.)

Putyin nem Sztálin. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, 168 Óra, július 8.)

Az ellenzék némely tagja kirívóan modortalan, arcátlan és gonosz. (Kövér László, az országgyűlés elnöke, Mandiner, július 8.)

Minden lépésemet kormánypárti médiaszajhák kísérik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, július 8.)

Az elmúlt harminc év politikai elitje lepaktált a mutyizással, a lopással, a hazugsággal. (Fekete-Győr András, a Momentum miniszterelnök-jelöltje, Magyar Narancs, július 8.)

Az elmúlt harminc évben a politikai elit lepaktált a lopással, a hazugsággal, a mutyival. (Fekete-Győr András, a Momentum miniszterelnök-jelöltje, Magyar Hang, július 9.)

A nemzeti konzultáció kérdései porosak. (Zsuppán András újságíró, ATV, július 9.)

Gyurcsány prédaállatként kínálta fel magát professzionális ragadozók között, mert azt hitte magáról, hogy ő is csúcsragadozó. (Kácsor Zsolt publicista az őszödi beszédről, Népszava, július 10.)

Mintha Gyurcsány Ferenc köré egy rakás funkcionális analfabéta gyűlt volna össze. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Mandiner.hu, július 10.)

A járványt legyőztük. Egyelőre. (Szepesi András egészségügyi menedzser, Weborvos, július 10.)

A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, július 11.)

Elég gyakran foglalkozom a patinás napilappal, érdeklődésem azonban nem a hibáinak szól, inkább a múltjának és a jövőjének. A hozzá kapcsolt, csapódott részekből mostanában kezd újra összeállni. A régi munkatársak, a Népszabadságtól és a Vasárnapi Hírektől érkezett újak olyan újságot csinálnak, amely igyekszik kapcsolatot teremteni a magyar társadalom mértékadó csoportjaival. Ehhez képest másodlagos egy-egy elszólás vagy tévedés. Nem ér többet egy kézlegyintésnél, vállrándításnál vagy baráti telefonnál.

Tegnap például Balassa Tamás úgy foglalkozott a miniszterelnök 82 másodperces videójával, hogy szegény Orbánt elküldte egy erzsébetvárosi standhoz ellenzéki újságot vásárolni. A nagy hírre vergődött akcióról legalább száz cikket írtak, és a Népszava munkatársa volt az egyetlen, aki a Szigony és a Práter utca sarkát eligazolta a Józsefvárosból. Pillanatnyi kihagyás, amelyet a szerkesztő sem vett észre, spongyát rá. Különben is, a szerző csak helyettesítette a Heti abszurd című rovat valószínűleg nyaraló gazdáját. De mihez kezdjünk a másik megjegyzésével, miszerint Orbán Viktor interjúi egyszerre jelennek meg „19 megyében”?

Abban persze igaza van az alkalmi szerzőnek, hogy a miniszterelnök sorai szinte varázsütésre látnak napvilágot a megyei sajtóban. Abban is, hogy Magyarországon 19 megye van. Ebből azonban az következik, hogy az a fránya megyei sajtó „csak” 18 megyében adja közre a kormányfő gondolatait. A fővárost övező közigazgatási egységben ugyanis nincs megyei napilap. Valaha volt, amidőn a Pest Megyei Hírlap és a Népszava is Fenyő János sajtóhálózatába tartozott. Akinek meggyilkolása után azonban széthullott a birodalma. Pályakezdő sajtótörténész tollára kívánkozna, vajon az 1,3 milliós lélekszámú Pest megyében miért jártak kudarccal a napilap-alapítási tervek.

Köztük az, hogy az ország legnépesebb megyéjében a Népszava venné át a megyei napilap szerepét. Afféle közép-magyarországi újságként próbálná kielégíteni a fővárosi lakosokkal együtt körülbelül hárommillió potenciális olvasó igényeit. A terv elbukott, de azért maradt valami belőle. Ha a kormányzat az önkormányzati választás idején Pest megyében is működtetett volna napilapot, akkor a Budapest körüli települések tucatjaiban aligha vehették volna át a hatalmat az ellenzéki pártok. A sikerben nem becsülném le a Pest megyében ellensúly nélkül maradt Népszava hatását. Kár, hogy ez nem tudatosodott az alkalmi cikk szerzőjében.

Tíz mondat a Népszaváról

Értelmetlen hadakozás az MSZDP részéről a Népszava tulajdonjogának visszaszerzése. Egy pártnak nem lapra, hanem szimpatizáns sajtóra van szüksége. (Egri György szocdem újságíró, Népszava, 1992. január 8.)

Önmaga ura szerkesztőség. (Debreczeni József közíró, Népszava, 1999. december 9.)

A Népszava nem egy párt lapja, hanem az egész baloldalé. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Gépnarancs.hu, 2014. július 9.)

A Népszava nem fog leleplezni repkedő bulibárókat, férjjellegüket elvesztő bankelnököket. Nincs rá erő, ember, pénz, tudás. (Dési János újságíró, a Népszava volt főszerkesztő-helyettese, B1, 2016. október 15.)

A Népszava, ha továbbra is hozzá húznak a bezárt Népszabadság olvasói, hamarosan a legnagyobb példányszámú országos közéleti napilappá válhat. (Juhász Gábor újságíró, hvg.hu, 2016. december 8.)

A Fidesz hirdetésekkel tartja lélegeztetőgépen a Népszavát. (Volner János Jobbik-politikus, ATV, 2017. június 19.)

A vidék hangsúlyosabban jelenik meg a Népszavában, mint bárhol máshol. (Horváth Gábor főszerkesztő, Kreatív Online, 2019. március 4.)

A Klubrádió bezárásával lényegében a Népszava maradt az egyetlen, ahol még valóban van baloldaliság. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2021. március 8.)

A Népszava még nem elég baloldali ahhoz, hogy kormányzati hirdetések mellett erősítse a rendszerváltó hangulatot. De már elég baloldali ahhoz, hogy a bérből és fizetésből élők érdekeit képviselje, közérzetét tolmácsolja. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. március 9.)

Levitézlett lap. (Kötter Tamás kormánypárti publicista, Facebook.com, 2021. május 10.)

Sajtóbotrány borzolja a pécsi kedélyeket. A megyei napilap július 7-i számában megjelent egy hangzatos szalagcím, miszerint „Gyerekeket sem kímélik már a homoszexuálisok”. A szerkesztőség elhatárolódott azoktól a civil szervezetekről, amelyek rendezvényen „érzékenyítették” volna a helybéli gyerekeket. 

Az okfejtést úgy fogtam föl, hogy a kormányzattal bensőséges kapcsolatot ápoló nonprofit alapítványhoz, a KESMÁ-hoz sodort Dunántúli Napló hangulatot próbál kelteni egy kisebbség ellen, amelynek két orvos tagját az előző napokban verték meg a pécsi utcán. A gyűlölet fokozása persze korántsem mellékes mozzanat, aki azonban figyelemmel kíséri a megyei sajtó lejtmenetét, tisztában van azzal, hogy a mintegy 250 ezer példányban megjelenő újság-hálózat együtt rezdül a miniszterelnöki kabinetiroda kívánalmaival. Ezúttal azonban a pécsi újság főszerkesztője még egy jegyzetet is mellékelt a tiltakozáshoz.

Ezt fejtegette: „Már nincs olyan film, sorozat, könyv, amelyben ki nem derülne valamelyik (kivétel nélkül szimpatikus) szereplőről, hogy a saját neméhez vonzódik.” Ez már nem a frissiben elfogadott „gyerekvédelmi törvény” érzelmi alátámasztása, hanem kürtszó a miniszterelnök által legújabban kijelölt ellenség, a homoszexuálisok elleni harcra. A szerző magyar szakon végzett a pécsi egyetemen, és tudnia kéne, hogy az írók nem a „homokosokról” írnak, a rendezők pedig nem a „buzikról” készítenek filmet, hanem emberi sorsokról. Azt látják és láttatják, hogy az ellenszenvet, gyűlöletet, kiközösítést, kizárást, megaláztatást, megkülönböztetést, megvetést sokkal inkább megszenvedik a kisebbségben lévők.

A Dunántúli Naplóból kirúgott újságírók most a a csalódásuknak adnak hangot. Elvégre régi kedves kollégájukat, sőt némelyikük barátját nem úgy ismerték meg, mint az éppen hatalmon lévők „propagandistáját”. Engem azért nem lep meg a pálfordulás, mert olvastam egy interjút, amelyben az újdonsült főszerkesztő azt mondta el, hogy mit tanult a sportújságírásból: „A lefújás után soha nincs idő finomkodásra, nagy átgondolásra - lényegre törően és gyorsan kell dolgozni, hezitálás nélkül.” (Nyílhegyen.hu, 2016. december 10.)

Azzal magyarázom a sportújságíróból lett főszerkesztők gyakori kinevezését, hogy politikára érzékeny szakmánkból leginkább talán ők hajlamosak a hatalmi igények befogadására. Megszokták, hogy a sportegyesület utaztatja őket, és ennek fejében rossz néven veszi, ha kritikával illetik a csapat teljesítményét.

Tíz mondat az újságírókról

Az újságíróknak minden reggel egy csepp mézet kell csepegtetniük a nemzet kávéjába. (Katona Tamás MDF-politikus, tájékoztatásért felelős államtitkár, Népszabadság, 1993. október 16.)

Az újságírónak nehéz az élete, mert minden tévedését nyilvánosan követi el. (Bodor Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének volt elnöke, Esti Hírlap, 1996. október 1.)

Újságíró az, akit engednek, hogy az legyen. (Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Zalai Hírlap, 2004. január 12.)

A politika szeretné szolgálónak tekinteni az újságírót, pedig az újságíró nem személyzet. (Győrffy Miklós újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. március 14.)

A független újságíró mitikus lény, aki valójában sosem létezett, vagy megölték, mielőtt írni kezdett volna. (Szentmihályi Szabó Péter közíró, Magyar Hírlap, 2011. július 19.)

Egyetlen indoka a szigornak, hogy még mindig vannak valódi újságírók, akik nem átallnak igazi kérdéseket a képviselőknek szegezni, méghozzá éppen ott, ahol vannak. (Mong Attila újságíró az országgyűlési sajtószabályzatról, hvg.hu, 2015. május 28.)

Minden újságíró álma, hogy egyszer eljusson a legmagasabb szintre, hogy az egész lapon tükröződjön a te értékvilágod. (Fülöp Zoltán, a Dunántúli Napló újdonsült főszerkesztője, Nyílhegyen.hu, 2016. december 10.)

Az újságíró nyilvános számonkérő. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2019. október 15.)

Nem az újságírók lettek gyengébbek, hanem a kormány lett érzékenyebb a kritikára. (Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Magyar Hang, 2020. július 10.)

Az újságíró őrkutya, akit azért tartunk, hogy jelezzen, ha róka dézsmálja a tyúkokat. (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2021. március 20.)

Minden csoda három napig tart, most a harmadikon vagyunk. Még érdemes tűnődni arról, hogy szerdán a miniszterelnök nem utazott Strasbourgba. Nem kért a pofonból az Európai Parlamentben. Helyette a pesti VIII. kerületbe ment, hogy egy 5 négyzetméternyi kuckóból vásároljon nemszeretem újságokat. A fészbukos üzenőfalára föltett videó 81 másodpercig tart. 26 ezer Orbán-hívőnek tetszett, 4,2 ezren szóltak hozzá, és 6,2 ezren osztották meg.

Igazuk van azoknak, akik úgy vélték, hogy a munkatársai kínos helyzetbe hozták a miniszterelnököt. Orbán Viktor ugyanis szerdán kereste az őt kritizáló, sőt gyalázó lapokat egy - ő fogalmazott így - „klasszikus újságosnál”, és egyiket-másikat nem találta. Pedig csupán azért fogytak el, mert a múlt csütörtökön jelentek meg a hetilapok. Ha egy napot várt volna, akkor mindegyiket megleli. Ezért nem vehette kézbe például a „Narancsot”. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kilencvenes évek elején, amikor a Magyar Narancsot még a Fidesz lapjának tartotta, néhány cikket írt is belé. Kézbe vette az ÉS-t, de valamilyen okból nem említette a kritizáló-gyalázkodó hetilapok között. Továbbá a 168 Órát, a Hócipőt, amely azonban kéthetente lát napvilágot, és a Népszavát, amely naponta.

Sajtószakmailag félrement a látványosnak ígérkező akció, máskülönben viszont sikeresnek mondható. Orbán ugyanis nem az újságírókat akarta meggyőzni arról, hogy ért a sajtóhoz. Inkább a választópolgárokat, hogy miközben külföldön és itthon felróják neki a nyilvánosság beszűkítését, annyi ellenzéki újság jelenik meg, hogy csak na. A jelenlegi kormányfő digitális bevándorló. A bejegyzésem után olvasható összeállításból kirajzolódik, hogy kapcsolata ellentmondásos (alkalomtól függő) a nyilvánosság képviselőivel, látóhatára pedig nem terjed az online sajtóig, amelynek cikkeiből legföljebb szemlét (menedzser-kivonatot) kap.

Nem hiteles érv, hogy a tevékenységét fürkésző újságok példányszáma csökken. Ezzel a kiadók és szerkesztők is tisztában vannak, ezért fejlesztik az online változatot. Ha igazi hatásukat akarta volna érzékeltetni a miniszterelnök, akkor az offline és az online olvasottságot együtt kellett volna kezelnie. Ez azonban megint csak szakmai szempont, amely a célba vett közönséget nem foglalkoztatja. Ráadásul a digitális portálokat nem is lehetett volna kézbe venni, és diadalmasan felmutatni, hogy országunk első embere ironikusan kijelenthesse: „Nyomorúságos helyzetben van a sajtószabadság, hogy csak ennyi helyen gyaláznak.”    

Tíz Orbán-mondat a sajtóról, az újságról, az újságírókról

A hírhez nem lehet hozzájutni, és a hírforrás eldugul, ha az újságíró nem működik közre. (168 Óra, 1992. január 21.)

Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Népszabadság, 1992. február 7.)

Tulajdonképpen nem is nagyon ismerem, miről írnak a lapok, és miről szól a rádió meg a televízió. Csak sajtó-összefoglalókat olvasok, illetve ha van időm, akkor a Napi Magyarország meg a Magyar Nemzet a kezembe akad. (Kis Újság, 1998. szeptember 11.)

Lehetőséget kell teremteni, hogy mindkét gondolatvilág egyenlő mértékben meg tudja mutatni magát a sajtó nyilvánossága előtt. (Napi Magyarország, 1998. szeptember 28.)

Ha én azokkal foglalkoznék, amiket az újságok írnak, akkor nem tudom, hogy mikor kormányoznék. (Magyar Rádió, 1999. június 9.)

A sajtó szeret sót hinteni a nyitott sebbe. (Heti Válasz, 2006. április 20.)

Ha reggel megnézem a sajtót, akkor azt látom, hogy többen vannak ellenem, mint velem. (Hír TV, 2019. január 10.)

Eddig sem vállaltuk, és ezután sem vállaljuk, hogy megmondjuk az újságíróknak, mit írhatnak és mit nem. (444.hu, 2019. március 18.)

/A járványkezelés bírálatáról/ A sajtót kevésbé okolom, a baloldali politikusokat igen. (Magyar Rádió, 2020. szeptember 18.)

Gondoltam, keresek egy helyet, és megnézem, milyen kormánykritizáló vagy gyalázó újságok vannak. Vásárolok belőlük, és megmutatom, hogy mennyi van. (Facebook.com, 2021. július 7.)

Hajdani négyszázasként elfogult volnék, ha számon kérném a Népszaván, hogy nem foglalkozott a magyar atlétika idei legnagyobb eseményével. Ráadásul tévednék is, mert foglalkozott a Gyulai Memoriállal. Igaz, csak 21 sorban harangozta be a keddi főnapot, amikor tengerentúli világnagyságok és szintén kitűnő európai atléták népesítették be a székesfehérvári pályát. S bár az olimpiára készülők feltűnően jó eredményeket értek el, a vendégek felsorolásából kihagytam volna azt a két és fél sort, amely így jelent meg: „valamint a holland Dafne Schippers, a 400 méter olimpiai bajnoka”.

A csinos és rokonszenves hölgy 29 éves, 179 centi magas és 70 kilónyi. Ha valaki nem alkalmas a leghosszabb rövidtávra, akkor az épp ő. Valaha volt legjobb négyszázas gátfutónk, a ma már szakíróként is dolgozó Kovács Dusán így foglalta össze a táv nehézségét: „A négyszáz méter háromszáznál kezdődik.” (Eurosport TV, 2015.06.21.) Befordulunk a célegyenesbe, és vagy telik felkészültségünkből az utolsó százra, vagy besavasodunk, és elkezdünk vánszorogni. A csodálatos izomzatú Schippers azért hagyta abba a hétpróbát, amelynek hat számában világklasszis volt, mert a 800-at végigfutotta ugyan, de az eredmény miatt majd’ mindig lecsúszott a dobogóról, és sokáig nem is tért magához.

Aki konyít az atlétikához, tudja róla, hogy a százhoz nem túl jó a rajtja. („Csak” 10.81 másodpercet ért el.) A négyszázat az utolsó száz miatt hanyagolja, maradt neki a a kétszáz. Legjobb eredményével, a 21.63-mal Magyarországon még a férfiak között is dobogóra állhatna az országos bajnokságon, a nők között pedig világbajnokságot is nyert. Speciel a 2016-os olimpián második lett, túlzás tehát olimpiai bajnoknak kinevezni olyan távon, amelyet nem felel meg az alkatának. S mert ezzel tisztában is van, úgy kerüli a négyszázat, mint ördög a tömjénfüstöt.

Mégsem az a bajom a Népszavával, hogy elhanyagolta a Gyulai Istvánról, a hajdani négyszázas futóról, majd tévériporterről, később pedig a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkáráról elnevezett versenyt. Obsitos szerkesztőként felülírom a bennem lakozó atlétát, hisz’ a szerkesztő joga eldönteni, hogy mit közöl és mit nem. A sportrovat vezetője a foci Európa-bajnokságot részesítette előnyben. Döntését olyannyira nem vonom kétségbe, hogy az atlétikai verseny beharangozását még sokallom is. Ama két és fél sorban ugyanis a holland futónő nemzetiségén és nevén kívül semmi se stimmel.     

Az Újnépszabadság.com-on fedeztem föl egy publicistát. Fábián András szerint „A teljes magyar médiát uralni vágyó Orbán és a gang ma már nagyon is odafigyel a közösségi hálóra.” Vagyis nem mindig figyelt oda a netre. E megállapításhoz mellékelek egy dokumentációt a Fidesz és a Facebook ellentmondásos kapcsolatáról.

Orbán Viktor arról beszélt, hogy 2010-ben a Facebook révén nyert. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a hivatalban lévő kormány hajlamos ragaszkodni a befolyási övezetében lévő hagyományos médiumokhoz, az anyagilag kevésbé kistafírozott ellenzék pedig a korszerűbb és olcsóbb médiumokra fanyalodik. Az összeállításból kirajzolódik, hogy az immár kormányzó Fidesz meg akarta adóztatni a net használóit. A tömegtüntetések hatására elállt ugyan ettől, de a miniszterelnök kommunistának minősítette a kevésbé ellenőrizhető és az eszköztelenebb ellenzéknek kedvező Facebookot. A munkatársai pedig nyilvánosan hezitáltak a közösségi oldal mibenlétérről.

A G-napon, 2016. február 6-án szakított a rendszer két legerősebb embere, és a Simicska-féle médiabirodalmat elveszítette a miniszterelnök. Az országgyűlési választásig újra kellett építeni a befolyási övezetét, ezért a bizalmi embereivel fölvásároltatta a megyei lapokat. Nem azt állítom, hogy 2018-ban ezzel nyert, „csak” azt, hogy a falusi társadalomba beágyazódott megyei sajtó révén szerzett a teljhatalom gyakorlásához szükséges kétharmadot. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Orbán a haldokló újságok révén tehetett szert fölényre a nyilvánosságban. Mintha megismétlődött volna a folyamat. A hatalmon lévők ragaszkodnak a hagyományos médiumokhoz, az ellenzék pedig a korszerűbb és olcsóbb médiumokra fanyalodik.

A fideszes politikusok hirtelen ráébredtek a világháló jelentőségére. Azért kezdtek cenzúrára panaszkodni, mert a Facebook-oldaluk olvasottsága visszaesett, és a közösségi oldal megrendszabályozását követelték. Ama fészbukozók is cenzúrára panaszkodnak, akik kormánykritikus tartalmakat próbáltak megosztani. Úgy rémlik, hogy néhány hónapja a kormánypárti politikusok fészbukos bejegyzéseit fizette be az állam, és most követik példájukat az ellenzéki pártok meg politikusok. A Facebook szerint pedig nem illik megosztani véleménynek álcázott politikai hirdetéseket. Minderről a nyilvánosság fórumain oly sokféle álláspont fogalmazódott meg, hogy talán ez a megközelítés is tűnődésre készteti az olvasókat. Az igazság egyszer majd úgyis kiderül.         

Tíz mondat a Facebookról

A magyar választási kampányban mi a választást javarészt a kontrollálhatatlan interneten és a Facebookon nyertük meg. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2011. január 22.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Nekünk, politikusoknak tűrni kell, ami a Facebookon történik. (Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter, Facebook.com, 2018. március 21.)

A Facebook csak egy eszköz. Nem misztifikálnám túl. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Heti TV, 2019. december 3.)

A Digitális Szabadság Bizottságot nem azért hozta létre a kormány, hogy cenzúrázza a Facebookot, hanem hogy a jogállami garanciákat vizsgálja az interneten. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Origo.hu, 2020. október 2.)

A legsikeresebb, több száz kommentet és lájkot kapó bejegyzéseim is maximum csak 10-12 ezer embert érnek el, a Facebook nemhogy segítené a tartalmaim terjesztését, mint a boldog békeidőben, de konkrétan a saját követőim elől is elrejti azokat. Mondom: 26 ezer kedvelőről és 28 követőről beszélünk. (Apáti Bence publicista, Origo.hu, 2021. január 28.)

A törvény erejével kell arra kényszeríteni ezeket a cégeket, hogy a magyarországi viszonyok között azt tegyék, amit mi megengedünk nekik. (Trombitás Kristóf publicista a Facebookról, Magyar Nemzet Online, 2021. február 12.)

Szeretnénk felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafon Nonprofit Alapítványról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

Hosszas kivárás után még a számítástechnikai analfabéta Orbán is szükségét látta, hogy inkább a Facebookon folytatott kommunikációra helyezze a hangsúlyt. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, 2021. július 5.)   

Jámbor András túlsúllyal küszködő, harmincas férfi. Blogját portállá fejlesztette Mérce.hu névvel, aztán visszament magánzónak. Egy Szikra nevű mozgalom képviseletében és a Párbeszéd meg az MSZP támogatásával indul az ellenzéki előválasztáson. Tegnap este ült be az ATV stúdiójába. Pályakezdő politikusként még nem találta a ritmust, amely szükséges ahhoz, hogy a műsorvezető elé futószalagon szállított interjúalanyok zökkenőmentesen válthassák egymást.

A rutinos vendég a beszélgetés végén néhány másodpercig a székben marad, máskülönben a reklám- és egyéb bejátszások képei nem takarhatják el a távozás-érkezés pillanatait. Jámbor a kelleténél korábban állt fel, majd visszaült, mert rájött, hogy maradnia kellett volna. Nem ez volt az egyetlen baki, amely megbocsátható neki. „Bajor kancellár”-nak titulálta a Keresztényszociális Unió első emberét, mentségére szóljon azonban, hogy pontosította magát, és „tartományvezető”-nek nevezte, nem is ok nélkül. Ügyesen kecmergett ki mindkét kelepcéből, és mindezt nem is osztottam volna meg a nyilvánossággal, ha a bajor kormánypárt nevét jól ejti ki.

Csakhogy a Christlich-Soziale Union rövidítését, a CSU-t „c s u”-nak susogta. A németben van ugyan s hangzó, de sch-nak írják. A sima s-t másként ejtik ki. Előbb-utóbb ezt is megtanulja a pályakezdő politikus, és át is siklanék a harmadik bakija fölött. Csakhogy a CSU-zásnak van előzménye a hazai közéletben. 2015. november 4-én reggel, szintén az ATV stúdiójában a szocialista Kunhalmi Ágnes ugyancsak s-sel ejtette ki a középső hangzót. Őt is mentegetném a hajdani rutintalanságával, meg azzal, hogy épp az angol középfokúval küszködött, ami nélkül nem vehette át a diplomáját. Vörös Vince azonban mindkettőjüket felülmúlta.

Az agg kisgazda politikus a rendszerváltás után lett a magyar parlament egyik alelnöke. Néha ülést is kellett vezetnie, és az országgyűlési jegyzőkönyv szerint 1990. július 17-én így fogalmazott: „Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a díszpáholyban helyet foglaló Dr. Wolfgang Bötsch urat, a CSU parlamenti frakciójának vezetőjét.” Azt már a jegyzőkönyv nem rögzítette, hogy a párt rövidítését „csu”-nak mondta. A rendszerváltáskor még ifjú képviselőtársa, Ómolnár Miklós ezt nyilatkozta róla a hvg.hu 2015. március 25-i számában: „Vörös Vince bácsinak senki se meri megmondani, hogy a bajor Keresztényszociális Unió rövidítését nem ’csu’-nak kell ejteni.”                

A jegyzet íratlan szabálya a keretezés. A publicista bedob egy fogalmat, amelyről tudja, hogy a cikk végén visszatér rá. A keret abroncsként fogja össze a mondandóját. Gulyás Balázs, a Magyar Hang munkatársa a miniszterelnökünk brüsszeli magányával foglalkozott. Ama fénykép ihlette meg, amelyet egy szemfüles fotóriporter készített az Európai Tanács június 25-i ülésén.

A kormányfőnk zakója kigombolva, arcán maszk, egyik kezével a szék karfájára támaszkodik. Betartja a másfél méternyi járvány-távolságot egy négytagú csoporttól. Két hölgy hátat fordít neki, két férfi szemben áll vele. Egyikben se ismertem föl miniszterelnököt, akikhez odamehetne beszélgetni. De ha csupán valamelyik országvezető munkatársai, miért is elegyedne szóba velük? A publicistát Orbán Viktor nemzetközi elszigeteltsége hozta lázba, talán nem is ok nélkül, ama bizonyos kerettel azonban baj van. Úgy képzeli, hogy a miniszterelnökünket már a felcsúti óvodában is kiközösítették, és a jegyzet tanúsága szerint a brüsszeli exkommunikáció épp úgy fájt neki, mint a felcsúti kirekesztés, ahol állítólag a kakukkfióka volt a jelképe.

A képzelődés a publicisták gyakori fogása, nem árt azonban, ha a valóságból indulnak ki. Orbán ugyanis nem járt óvodába Felcsúton. Ö maga mondta el, nem is akárhol. Felcsúton hozta szóba, hogy ha az ellenzéki politikusok és újságírók „Támadják a kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig, és ha akkor is támadják, akkor meg Lovasberényig.” (Magyar Távirati Iroda, 2015. 11.07.) E mondat azóta a publicisztikák vissza-visszatérő témája, és aki utánanéz a részleteknek, az árnyékában érdekes vallomást fedezhet föl. Orbánt meghívták a felcsúti Kastély-óvoda 60. születésnapján, és a Miniszterelnöki Kabinetiroda 2015. november 9-én, 14.47-kor kiadott közleménye szerint ezt mondta: „Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra.” (Kormány.hu, 2015.11.09.)

Vagyis Gulyás Balázs olyan keretbe zárta Orbán Viktor magányát, amely nem felel meg a valóságnak. Felült a szóbeszédnek, miszerint kis híján teljhatalmú miniszterelnökünk azért látja el minden földi jóval Felcsútot, mert ott látta meg a napvilágot. Olvasóként azzal is beérném, ha következő jegyzetében a felületes képkeretező megosztaná velünk, amit saját hibájából okulva nyomozott ki. Vajon 1971-ben az Orbán-család miért költözött Alcsútról Felcsútra? Kiindulópontnak ajánlom az alábbi dokumentációt.  

Tíz mondat Orbán Viktorról

/”Hol született? Székesfehérvárott?”/ Nem. Alcsútdobozon születtem. Aztán Felcsútra kerültem, ott nőttem fel. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Képes 7, 1989/december)

Alcsútról, vagyis olyan átlagos dunántúli faluból származom. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, 168 Óra, 1992. június 9.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 13.)

Igazából nem is világos, hogy milyen alapon hívtak meg engem most ide a felcsútiak, hiszen én nem ebbe az óvodába jártam, és most ezt szégyellnem kell, látom, de az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. Viszont menti a helyzetet, hogy Editnek osztálytársa voltam, és így talán a meghívásom a hiányzó óvodai évek ellenére is menthető. (Orbán Viktor miniszterelnök, Kormány.hu, 2015. november 9.)

A felcsúti Rodolfó. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2020. május 8.)

Felcsúti úr. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. június 18.)

A felcsúti legkisebb fiú. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 2.)

A felcsúti óvoda középső csoportjában (Kakukktojás csoport) a többi gyerek nem vette be a játékba. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 2.)

A szünetben szokásos smúzolásból ezúttal kihagyták. (Gulyás Balázs publicista az uniós állam- és kormányfők brüsszeli találkozójáról, Magyar Hang, 2021. július 2.)

Érezte ő már évek óta, hogy nem annyira őszinték az informális beszélgetésekben a feléje görbített mosolyok, de olyan még soha nem volt, hogy így hátat fordítsanak neki. És ez fájt, nagyon fájt. Mint akkor ott régen, a felcsúti óvodában. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 2.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor járványozott, Dobrev Klára orbánozott, Lendvai Ildikó strómanozott, Kunhalmi Ágnes ellensúlyozott, Kuncze Gábor pedig erősködött. Lefülelt mondatok.

Az élet a legtehetségesebb karikaturisták közé sorolható. (Sinkó Zoltán humorista, Újhét.com, június 27.)

Mindaz, amit Orbánék csinálnak, a demokrácián belül van. (G. Fodor Gábor politológus, 24.hu, június 28.)

A Fidesz rottyon van a 9-ben. (Ács Dániel újságíró a kormánypárt ferencvárosi helyzetéről, 444.hu, június 28.)

Ahányan mennek, annyian jönnek. (Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke az ellenzéki pártok közti mozgásokról, ATV, június 28.)

A párt végleg áttette székhelyét a Köztársaság térről a Facebookra. (Kohán Mátyás újságíró az MSZP-ről, Mandiner.hu, június 29.)

Azért erős a DK meg a Jobbik, mert választóik vannak. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, június 29.)

Az előválasztás kezd súlyt vesztve lebegni, pedig deklarált célja, hogy a választók nevezzék meg a nyerésre legalkalmasabb ellenzéki jelölteket. (Friss Róbert újságíró, Népszava, június 30.)

Nem az eladósodásból lehet baj, hanem abból, ha a betont is betonba öntjük. (Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, hvg.hu, június 30.)

Ha vannak még értékei, akkor azokat is a strómanjainál tartja. (Lendvai Ildió szocialista politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, június 30.)

A neve miatt hívhatták meg Jennifer Lopezt Mészáros Lőrinc esküvőjére. (Para-Kovács Imre újságíró, Klubrádió, július 1.)

A mai kormányban vannak ikonok, akik ezért a szabadságért megküzdöttek. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Telex.hu, július 1.)

Ez az ember azt hiszi, hogy leválthatatlan. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje Orbán Viktorról, Facebook.com, július 1.)

Azért van előválasztás, mert az ellenzék szétaprózódott, és nincs egyetlen olyan formáció, mely messze a többi fölé tudott volna nőni. (Böcskei Balázs politológus, 168 Óra, július 1.)

Aki kilóg - nyaktiló. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus az ellenzéki összefogásról, ATV, július 1.)

Az egyszerű többség olyan volna, mint amikor a félholt fuldoklót kihúzzák a vízből, a kétharmad, hogy életre is keltik. (Bruck András író az ellenzék választási esélyeiről, Újnépszabadság.com, július 2.)

Csak abban látok pártok feletti konszenzust, hogy Magyarország legyen Európa Bangladese. (Filippov Gábor politológus az olcsó munkaerővel kecsegtető gazdaságpolitikáról, Magyar Hang, július 2.)

A politikusok ne képezzék át magukat járványügyi szakembernek! (Orbán Viktor miniszterelnök. Magyar Rádió, július 2.)

A legdrágább szenteltvíz. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi publicista a Sinopharmról, Újhét.com, július 2.)

Nekünk Hofi volt a parlament. (Bödőcs Tibor humorista, YouTube.com, július 2.)

Dinamikus fejlődés alatt van az előválasztás intézménye. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Mandiner.hu, július 3.)

Az ellenzéki együttműködés több helyen is látványosan repedezik. (Mirkóczki Ádám egri polgármester, volt Jobbik-politikus, Népszava, július 3.)

A kormánypárti sajtóban elmarasztalták a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltjét. Az országjárás során ugyanis „polgármester úr”-nak titulálta Kecskemét polgármesternőjét. A bakit pedig „kínos”-nak nevezték. Ilyenkor érdemes utánanézni a részleteknek, hátha túlzásba vitték.

Dobrev Klára föltett az üzenőfalára egy félórás videó-felvételt, és becsületére válik, hogy nem vágatta ki az elszólást. A Neumann János Egyetemről beszélt, amelyet a kormány alapítványba szervezett ki, és a DK-s politikus azt találta mondani, hogy „hálás lehet a polgármester úr”, mert a kuratórium tagjaként havonta 500 ezer forinttal egészítheti ki a jövedelmét. Ekkor szólt közbe egy őszes üstökű férfi. „Asszonyság” - pontosított nevetve. Ezzel utalt a miniszterelnök úr bakijára, aki „kisújszállási asszonyság”-nak nevezte a Nobel-díj várományosát, Karikó Katalin biokémikust.

Dobrev Klára ügyesen kecmergett ki a kelepcéből, és elszólásának a túlnyomórészt idősebb asszonyokból álló közönség nem is tulajdonított különösebb jelentőséget. Szemereyné Pataki Klaudia neve azonban engem emlékeztet a Református Gimnázium legendás igazgatójára. Sz. Bandi bácsi a jogutódban, a Katona József Gimnáziumban tanított matematikára. A leszármazottjai (vállalkozók, bankárok) uralják a jelenlegi Kecskemétet, bizonyára az uralásból ered a DK-s politikus bakija, amelyet nem neveznék kínosnak. A jelzőt inkább ama interjú tartalmának tartogatom, amely az Azonnali.hu-n jelent meg.

Az újságíró a lakossági fórum után szólította meg Dobrev Klárát, és azt firtatta, vajon mivel kecsegteti a kecskeméti választópolgárokat. A DK-s politikus ismét a helyi egyetem visszaállamosítását emlegette, valamint a város környéki földek elorzását az eredeti tulajdonosoktól. Ahogy a Szemerey-családról is felületesen tájékozódott, úgy azt se vette észre, hogy utalása az uniós földjáradék megszerzésére gyökeresen más kérdéseket vet föl Kecskeméten. A Mercedes-gyár egy helybéli kosárlabda-edző családi birtokát vásárolta meg, és nem valószínű, hogy egy miniszterelnöknek készülő magyar politikus a német autógyár telephely-ügyeit akarta pedzegetni.

Mindazonáltal a kormánypárti újságíróknál megértőbben értelmezem a szónokló politikusok országjárását. Elvégre majd’ mindenütt ugyanazt mondják el vagy föl, és nem csoda, ha olykor becsúszik egy helyi tájékozatlanságból fakadó baki. De ha valamelyik településen elmondják a begyakorolt szöveget, talán mégsem ártana őket fölkészíteni legalább arra, hogy férfi-e vagy nő a polgármester.        

Tíz mondat Dobrev Kláráról

Nagyon helyes asszony. (Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége, Reggel.hu, 2005. június 20.)

Dobrev Klára a férfiak uralta közéletbe új színt hozott. (Gálvölgyi János színész, BTL.hu, 2006. március 21.)

Nem tudom azt ígérni, hogy Dobrev Klárából nem lesz miniszterelnök. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Amióta Dobrev Klára a DK listavezetője, már tudom, honnan származik a párt rövidítése. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. május 10.)

Nem lehetne, hogy Gyurcsány, ha már nem fér a bőrébe, menjen Brüsszelbe hadakozni, Klára pedig itthon maradjon melózni? (Kereszty András újságíró, AHaza.blog, 2019. május 29.) 

A választópolgárok ki vannak éhezve az új arcokra, még egy levitézlett politikus felesége is előrelépés. (Pogátsa Zoltán közgazdász, Magyar Hang, 2019. június 7.)

Gyurcsány mellekkel. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Egy Gyurcsányból két Gyurcsány lett. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. szeptember 29.)

Csak hát örökké Gyurcsánynénak fogják hívni. (Bojár Gábor üzletember, Magyar Hang, 2021. március 19.)

Dobrev Klára ellen szól, hogy a férjének a felesége. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2021. április 3.)