Médianapló

Médianapló - Búcsú Bangónétól

2022. március 09. 08:55 - Zöldi László

A szinte kizárólag érzelmileg politizáló óvónő fénykorában hajlamos volt kikotyogni, amit az ügyesebben kommunikáló ellenzéki politikusok nem kötöttek az orrunkra. S bár a szociális érzéke feltűnést keltett az országgyűlésben, idestova két esztendeje, a nagy hírre vergődött patkányozása után a Médianaplóba jegyeztem: „A szocialista politikusok nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy időzített bomba. Ha nem állítják le, a választási kampányban fel is robban.” (Index.hu, 2019. április 30.)

Annyiban tévedtem, hogy diplomabotránya korábban, január végén robbant. (A választási kampány csak három hete kezdődött.) Bangóné másfél hónapig eltűnt a nyilvánosság elől, most azonban, egy hónappal az országgyűlési választás előtt az Index munkatársa, Csekő Imre szóra bírta. A jelenleg még honanya azt állította, hogy ő lépett ki a pártjából, megelőzve politikai közösségét abban, hogy kizárja. S föltette a forintos kérdést: „Ha eddig nem derült ki, hogy nincs diplomám, miért pont most történt ez meg?”

A leleplezést pedig azzal magyarázta, hogy a Fidesz fogást keresett az MSZP-n, ami jól jött az ellenzéki pártoknak is. Arra használták föl az ügyét, hogy a választási koalíción belül gyöngítsék a szocialistákat. Ha ezt a parlamenti folyosókon és a párt-székházak tárgyalótermeiben így élte meg, akkor nincs okom cáfolni az egyébként álnaiv kérdését. Legföljebb azt fűzöm hozzá, hogy amikor a diplomabotrány kirobbant, több szocialista politikus is elmondta a nyilvánosság fórumain: nem tudott arról, hogy Bangóné nem létező diplomát írt az életrajzába. Rosszul emlékeznek.

Bangóné Borbély Ildikó szűkebb pátriájában, Hajdú-Bihar megyében összerúgta a port a debreceni MSZP-szervezettel. Annak egyik legtekintélyesebb tagja, Pallás György iskolaigazgató már a patkányozós botrány idején, 2019. május 5-én emlékeztetett arra, hogy a Kabáról elszármazott óvónő „Diplomája olyan, mint Columbo felesége, még soha senki nem látta.” Csodálkoznék, ha a csípős megállapítás elkerülte volna a szocialista pártvezetők figyelmét. A jelek arra utalnak, hogy megvárták, amíg a kormányzati kommunikátorok előszedik a Bangóné-dossziét. Ezzel nemcsak a pártjuk gyöngítéséhez járultak hozzá, hanem az egész ellenzékéhez is.

A parlamenttől búcsúzó politikusnő valószínűleg utolsó interjúját úgy fejezte be, hogy immár a civil életben keresi a kihívásokat. Március 29-én lesz ötven esztendős. A nyugdíjig van még másfél évtizede, hogy végre kiteljesítse önmagát.

 

Tíz mondat Bangónétól (Index.hu, 2022. március 8.)

 

Egy férfi politikus nem kapott volna akkora ütést, mint amekkorát én nőként kaptam.

Úgy éreztem, hogy a Kossuth téren egy máglyán fognak elégetni.

Az ellenzéki oldalon nem én vagyok az egyetlen, aki érintett ilyen ügyben.

A szocialista pártot most még az ellenzéki szövetségen belül is mindenki gyengíteni akarja.

Nem mindenki játszik kormányválásra.

Úgy tűnik, hogy valóban nem kellenek a tisztességes emberek a politikában.

A politikusok burokban élnek.

Az a legnagyobb baj Márki-Zay Péter esetében, hogy sokat kell utólag magyarázni a kijelentéseit.

Az egyik nap úgy érzem, hogy van esélye az ellenzéknek.

A másik nap úgy fekszem le, mint sok választópolgár, hogy úgy gondolom, nem lehet megnyerni ezt a választást.

komment

Médianapló - A három "új" szerkesztő közül miért válik ki az egyik?

2022. március 08. 10:00 - Zöldi László

Három kollégám van, akinek a portálja régi (hagyományos) lap online változata. Pályakezdő szerkesztőnek aligha mondhatóak. Farkas László (1931.08.10.) a kilencvenen túl csinálja Zuglóban az Újírás.hu-t. Kereszty András (1942.09.21.) a nyolcvanhoz közel Szentendrén az Újnépszabadság.com-ot. Ágoston Hugó (1944.05.20.) pedig Marosvásárhelyen az ÚjHét.com-ot. A két idősebbnek tartozom egy-egy portréval, most azonban kell a hely a legfiatalabbnak.

A 78-hoz közeledő tegnap jelentette be, hogy szünetelteti A Hét digitális változatát. Farkas Lacinak és Kereszty Andrisnak akad segítsége a családban, Hugó azonban tökegyedül szerkeszti a legendás bukaresti hetilap korszerű folytatását. 500 napja indította, azóta 5842 bejegyzés látott napvilágot. Barátként általában este pittyeg a világhálón, pontosítja reggeli bejegyzésemben az elírást. (Szürkehályog miatt a számítógép képernyőjén egyre kevésbé veszem észre az ékezeteket.) Szerkesztő kollégaként hajnali háromkor küldte a tegnapi olvasmányélmények alapján összeállított cikkválogatást. A legkülönösösebbet, amelyet valaha is olvastam.

Úgy szemelget A Hét hajdani számaiból, hogy mindig figyelembe veszi szűkebb szakmája szempontjait. Fizikát tanított középiskolában, majd rovatszerkesztőként jelentős szerepet játszott abban, hogy az erdélyi magyarok nyelvében meghonosodjanak ama szakkifejezések, amelyeket műszaki foglalkozású honfitársai románul tanultak. Napjainkban úgy foglalkozik a Kárpát-medencében élő magyarsággal, hogy a fáktól látja az erdőt. Ökumenikus szemléiben arra összpontosít, ami a világnézeti különbségek ellenére is összetart bennünket.

Lista a legutóbbi szám szerzőiből: Bajor Andor, Balla Zsófia, Beke György, Bretter György, Csiki László, Faludy György, Fischer István, Gálfalvi Zsolt, Horváth Gábor, Huszár Sándor, Kosztolányi Dezső, Lovász László, Majtényi Erik, Méliusz József, Petőfi Sándor, Pléh Csaba, Szász János, Székely János, Szilágyi Ákos. Klasszikusok. Élők és holtak. Magyarországiak és határon túliak. Művészek és tudósok. A máshol megjelent és Marosvásárhelyről megrendelt kéziratok szerzői hatásos elegyet alkotnak, amely példa nélküli a magyar szellemi életben. 

Az alkotni igét azért nem tettem múlt időbe, mert Ágoston Hugó csupán hónapnyi betegszabadságot kért tőlünk. Kezelésre jár, és az idejéből nem telik napi 10-12 órányi szerkesztésre. Kivárom, de az egyik legfontosabb tájékozódási pontom, az ÚjHét.com már most is hiányzik.           

komment

Médianapló - A nyilvánosság szélsőségei

2022. március 07. 10:28 - Zöldi László

A mögöttünk hagyott hét talán legérdekesebb mondata a Népszava szombati számában jelent meg. Tamás Ervin két újságoldalnyi terjedelemben elemezte a nyilvánosság helyzetéről. Az alapos áttekintésből emeltem ki azt, amelyet a Lefülelt mondatok című összeállítás élére helyeztem. Így hangzik: „A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban.”

Az egyik újságíró kollégának ismerősnek rémlett a tömör, velős gondolat, és fanyalgott a telefonban, mondván, hogy korábban mástól is hallotta már ezt. Jó füle van, Tamás Ervin azonban egy szóval sem állította, hogy ő találta ki. A helyzetet jellemezte azzal, hogy a két szélsőség között képzelte el, pártsajtó (politikusoknak elkötelezett nyilvánosság) nélkül. A Fidesz hívei ugyanis magától értetődőnek tartják a pártsajtót, és a kormánypárti véleményformálók egyhangú fegyelmezettségét. Az ellenzék meggyőződéses szavazói pedig a választási kampány idején jó néven vennék, ha az ellenzéki véleményformálók fegyelmezettebben, egységesebben fogalmaznának.

Ő maga poénnak nevezi az általam idézett mondatot, amelyről az jut eszembe, hogy megjárta a szállóigévé válás útját. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódnak az előzményei. A kupleráj szó a német kuppeln igéből származik, és azt jelenti, hogy csatolni, kapcsolni, összeboronálni. Átvitt értelemben pedig, hogy a gyakorlati tevékenységtől már visszavonult örömhölgy (Kupplerin=kerítőnő) a város szélén kibérelt egy házat, hogy mutatós nőket szervezett körülmények között bocsásson a polgárok rendelkezésére. Nyilvánosháza csak annyiban hasonlított a másik kulcsszóra, a kaszárnyára, hogy azt is a város szélén építették föl.

A latin casa arme (sereg háza) francia közvetítéssel (caserne) került német nyelvterületre, és az osztrákok révén örökült át a nyelvünkbe. A Die Kaserne kemény fegyelmű, elzárt helyet jelentett, és elődeink kísérleteztek a magyarításával. Nevezték hadlaknak, katonaszállásnak, katonalakháznak, majd kikötöttek a laktanyánál. Nem kérdeztem meg Tamás Ervint, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a stílusérzéke sugallta a változtatást. Mivel a mondatában van már két idegen szó (a kommunikáció és a kupleráj), a kettő közti kaszárnyát ösztönösen magyarra fordította.

Annak tekintem, aki a nyilvánosház és a laktanya ellentétpárjáról lehámozta a fölösleget. Ezzel a szájról szájra formálódó szállóigét tömörítette, élvezhetővé és idézhetővé tette.

             

Tíz mondat egy szállóige előzményeiről

 

Úgy vagyok a vendégszerepléssel, mint egy jó férj, aki néha elmegy a kuplerájba. (Ujhelyi Dénes színész, Vas Népe, 2002. július 13.)

Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, 168 Óra, 2010. július 22.)

Nem fogunk kaszárnyát csinálni az MSZP-ből. (Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, Duna Televízió, 2010. november 15.)

Ő a madám a kuplerájban. (Bartus László újságíró Szalai Annamáriáról, a Fidesz médiapolitikusáról, Amerikai Népszava, 2010. december 12.)

Itt egy kuplerájt örököltünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2011. december 30.)

Kaszárnyakapitalizmus nem lehet ennek az országnak a jövője. (Jávor Benedek LMP-politikus, Budapesti Lámpás. 2012/ősz-tél)

A Fidesz egy kaszárnya egy nagyon energikus és mindenre elszánt őrmesterrel az élen. (Paul Lendvai bécsi újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2012. november 24.)

Hogy várjuk el, hogy az országban rend legyen, ha a politikában legnagyobb a kupleráj? (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, 2013. október 22.)

A szocialista párt soha nem lesz kaszárnya. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, InfoRádió, 2017. augusztus 7.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2022. március 5.)

 

komment

Médianapló - "A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban"

2022. március 06. 18:27 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor zakózott, Kövér László bélyegzett, Prőhle Gergely oroszozott, Róna Péter hevert, Mesterházy Attila kormányozott, Lányi András pedig parlamentált. Lefülelt mondatok.

 

Egy új Oroszországot ismertünk meg. (Bencsik András újságíró, Hír TV, február 27.)

Nemcsak szolgálta, hanem másolta is őt. (Tóta W. Árpád publicista Orbánról és Putyinról, Facebook.com, február 27.)

Mi mindig jó szimattal állunk a rossz oldalra. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, február 27.)

Mindig többet beszél az éppen szükségesnél. (Gusztos István liberális politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, február 28.)

Valószínűbb egy kormánypárti, mint egy ellenzéki győzelem. (Tóka Gábor politológus az országgyűlési választásról, Népszava, március 1.)

A magyar kormány azokat a döntéseket hozza meg, amelyeket nem tud elkerülni. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, március 2.)

Még azt is megérhetjük, hogy Orbán visszamagázódik Putyinnal. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, március 2.)

A miniszterelnök egyetért-e valamelyik egykori önmagával? (Kárpáti János újságíró, Klubrádió, március 3.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró Putyinról, 444.hu, március 3.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, március 3.)

A háború ötödik napján megjelent a „háború” szó. (Urbán Ágnes médiakutató a közmédiumok szóhasználatáról, Magyar Narancs, március 3.)

Oroszország brutális módon érdeket érvényesít. (Prőhle Gergely volt külügyi államtitkár, ATV, március 3.)

A világpolitika nem a mi zakóméretünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 4.)

A magyar külpolitika romokban hever. (Róna Péter ellenzéki köztársasági elnökjelölt, ATV, március 4.)

A Tisztelt Ház megszavaz és gyalázkodik, más dolga nem maradt. (Lányi András publicista az országgyűlésről, Magyar Hang, március 4.)

Az nem munka, hogy bejárnak hőzöngeni, mint egy kocsmába. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke az ellenzéki képviselőkről, Délmagyarország, március 4.)

Nem lehet nem észrevenni a Demokratikus Koalíció túlsúlyát. (Nagy Ervin publicista az ellenzéki pártok közös listájáról, Magyar Hírlap Online, március 4.)

Amíg nem kerül hatalomra, nem akarok hozzá viszonyulni. (Gerő András történész Márki-Zay Péterről, Hír TV, március 4.)

Ha valamiben bizonytalan voltam, megnéztem az MTI-ben. Ha ma megnézem az MTI-t, bizonytalan leszek. (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 4.)

A hatalom kommunikációja laktanyában készül, az ellenzéké kuplerájban. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, március 5.)

Putyin lenullázta Orbán tizenkét évét. (Bruck András író, Facebook.com, március 5.)

 

komment

Médianapló - Putyin kivel táncolt a finnugor csúcson?

2022. március 06. 10:23 - Zöldi László

 

Szűkebb pátriám az ország legnagyobb megyéje, elszármazott lokálpatriótaként naponta olvasom a Petőfi Népe online változatát. Mi történt Kecskeméten, ahol tíz évig laktam? Dunapatajon, ahol születtem? És Kalocsán meg Kiskőrösön, ahol szintén évekig éltem? Tegnap például azt olvastam a címoldalon, hogy „Így táncolt Putyin és Gyurcsány a finnugor csúcson”. Nocsak, ez érdekes, bár semmi köze a Duna-Tisza közéhez.

A cikk szerzői elővettek egy videó-felvételt, amelyet a köztévé híradója 2007. július 20-án sugárzott. Akkori miniszterelnökünk elutazott Szaranszkba, a mordvin rokonok fővárosába, ahol részt vett a finnugor népek világtalálkozóján. A szervezők meghívták a Debreceni Hajdú Együttest is, és a véletlenül épp ott tartózkodó Putyin elnököt annyira magával ragadta a kavargó, színes látvány, hogy beállt csárdásozni. Alacsony termetének megfelelő lányt forgatott, a 190 körüli Gyurcsány is magához illőt. Bár a cikk címe megengedné, hogy a két államférfiú egymással is csárdásozott, e feltételezés egyelőre nem aktuális. A választási kampány utolsó heteiben még előkerülhet.

Ekkor értettem meg Orbán Viktor kommunikációját. Miközben óvatosan elhatárolja magát az orosz hadsereg ukrajnai háborújától, azért nem ejti ki a száján Putyin nevét, mert ha szóba hozná, akkor a megyei sajtója akaratlanul is vele kötné össze az orosz diktátor nevét. Így viszont aki a vidéki hívei közül rokonszenvez a megtámadott ukránokkal, a cikk olvasása közben óhatatlanul Gyurcsánnyal társítja Putyint. Az állami propaganda-gépezetnek jól jött a 2007-es csúcstalálkozó. A kormányzati emlékezetpolitikának nem kell a „halzsíros atyafiság”, elvégre a türkök között keresi a magyarság gyökereit. Ki van ez találva.

Az egészet persze nem akarom a Petőfi Népe nyakába varrni. A fővárosban fundálták ki a 18 megyei napilap címlap-sztoriját. Tegnap körülbelül 250 ezer példányban jelent meg, és az online változatokkal együtt mintegy 1,2-1,3 millió emberhez jutott el. Eggyel több vagy kevesebb igazán nem számít az ellenzéki pártokat állítólag háttérből irányító Gyurcsány Ferenc rovásán, a szaranszki csárdás azonban szavazatokat hozhat Orbánéknak a közelgő választáson. Azt meg kecskeméti kollégám, a helyi sajtót kitűnően ismerő Ballai József  talán megírja egyszer, vajon a múlt század nyolcvanas éveiben 75-80 ezer példányban megjelenő Petőfi Népe hogyan jutott el napjainkban a tizenvalahány ezerhez és a központi véleményformáló anyagok szolgai közléséig.

 

Tíz mondat a megyei sajtóról

 

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az Fejér Megyei Hírlap volt szerkesztője, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

A kormány jól végzi a dolgát, az egészségügy világszínvonalú, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. Ezt a kormányhoz közeli sajtó megírhatja anélkül, hogy retorziótól kellene tartania. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2020. november 14.)

Nincs egyetlen helyi lap, amelynek vezetőjét nem a kormány tette oda. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. február 9.)

komment

Médianapló - A politikusok miért krákognak rögtönzés közben?

2022. március 05. 09:39 - Zöldi László

A szomszédban dörögnek a fegyverek, itthon küszködünk a koronavírus ötödik hullámával, e sorok írója pedig ismételten a krákogással foglalkozik. Nem mentség, csupán magyarázat, hogy a varjak vészjósló hangját utánzó szó olyasmit takar, aminek helye van egy Médianapló című szakmai rovatban. Különösen akkor, ha országunk első embere divatot teremtett.

Azt vettem észre, hogy ha Orbán Viktor rögtönözve fejti ki az álláspontját, akkor nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva keresi a szavakat, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A járványkezelésben százszor elmondott kifejezéseket zökkenőmentesen ismételget ugyan, de ha új téma kerül szóba, akkor bizony hallatszik a cirákolásnak, harákolásnak, hertyegésnek és kerregésnek is nevezhető zörej. Sokáig azt gondoltam, a légúti betegségek országlása idején normális, hogy a politikusok sem lógnak ki a sorból. Aztán vitába keveredtem egy újságíró kollégával, aki szerint a torokköszörülés inkább az idegrendszeri tikkelés egyik válfaja.

Egyelőre nem találom a hiteles választ, már kizárható azonban valami. Február közepén miniszterelnökünk évértékelő beszédet tartott. Csaknem egy órán át tartotta szóval a híveit, és egyszer sem krákogott. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kigyógyult egy légúti betegségből, hanem csak azt, hogy nem kényszerült rögtönzésre. S bár a meggyőzésnek kevésbé hatékony eszköze az előre megírt és rutinosan felolvasott szöveg, ám ha a fejből mondott beszéd gyakori torokköszörüléssel párosul, akkor az eredmény nem igazán élvezhető. Ráadásul miniszterelnökünket bizonyos értelemben már letaszították a trónról.

Ö tartotta 2021. július 16. óta az országos csúcsot. A Magyar Rádióban 26 perc alatt 34-szer köszörülte a torkát. Ezt múlta felül Huszár Tamás óbudai ellenzéki politikus a Klubrádió 2022. február 10-i adásában. Körülbelül 10 perc alatt 40-szer krákogott. Február 25-én pedig a szintén Óbudáról érkezett volt budapesti főpolgármester, Tarlós István azzal vétette észre magát az ATV-ben, hogy mintegy 10 perc alatt 16-szor köszörülte a torkát. Produkciója fajlagosan (percenkénti adagolásban) többé-kevésbé megfelel Orbán Viktor tavalyi csúcsteljesítménynek.

Máskülönben országunk első embere tegnap, a szokásos péntek reggeli rádióműsorban 26 perc alatt 23-szor krákogott. Biztató fejlemény, hogy önmagához képest javuló formában van.

 

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2022. március 4.)

 

A világpolitika nem a mi zakóméretünk.

Ez igazi háború.

Mi a békében vagyunk érdekeltek.

Gyenge ember nem kap békét.

Beton szilárdságú biztonságunk van.

Ebben a pillanatban Magyarország A menedék.

Magyarország egy magyar ország, ahol mindig mindenről vita van. Arról is, amiről nem kéne.

Ha beszélni kell, akkor Brüsszelre mindig lehet számítani.

A kampány értelme, hogy a végén egy jó kormánya legyen az országnak.

A vírust az ötödik hullámban is legyőztük.

komment

Médianapló - Putyin miért nem vette át a debreceni kitüntetést?

2022. március 04. 11:12 - Zöldi László

Biztos voltam benne, hogy néhány évnyi szünet után ismét akadnak a szakmánkból, akik szóba hozzák az orosz elnök díszdoktorságát Debrecenben. Idestova öt éve, hogy 2017 nyarán az egyetemi szenátus megszavazta a Civis Honoris Causa kitüntetést, amit az újságíró kollégák díszdoktorságnak véltek. Holott tiszteletbeli polgárt jelent, mellesleg a cívisek (a tehetős, mezőgazdasággal is foglalkozó és a jöttmenteket nem kedvelő „pógárok”) városában. Azt azért nem gondoltam, hogy a nyilvánosság munkatársaira oly jellemző tévedést az egyik legjobb magyar újságíró eleveníti föl. Pedig Szénási Sándor jól indult.

A Klubrádió kellemes hangú, művelt és jól író főmunkatársa szinte naponta olvas föl glosszát (rövid, csípős jegyzetet) az általa vezetett műsorokban. Március 2-án azzal kezdte, hogy az orosz diktátor kitüntetése nemcsak a debreceni egyetemre vet rossz fényt, hanem Orbán Viktor külpolitikájára is, eközben háromszor említette Putyin díszpolgárságát. Majd a glossza közepén már csak Putyin „díszségéről” beszélt, amely a végén sajnálatosan alakult át, mondván, hogy „Az, ami tegnap díszdoktorságot eredményezett, ma már nem létezik.” Mármint az, hogy az Ukrajnát napjainkban megtámadó orosz diktátor elfelejtette átvenni a díszpolgári oklevelet, ezért a szenátus most okafogyottnak tekinti a kitüntetést.

A műsorvezetői bicsaklás kínos, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki egy olyan szakmában, amelyben majd’ minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Bogarat ültetett azonban a fülembe. Vajon Putyin miért nem vette át a kimagasló közéleti tevékenységét méltató oklevelet? Orosz-specialista kollégám, akivel öt évig koptattuk az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem lépcsőit Debrecenben, azt válaszolta: ahol 97 városnak van 200 ezernél több lakosa, ott egy nagyhatalom vezetője nem utazgat magyar kisvárosba. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha Putyinnak nem létező tudományos életművéért ajánlották volna föl azt a fránya díszdoktorságot, talán kegyeskedett volna átvenni.

Amidőn a szenátus megszavazta Putyinnak a díszpolgárságot, az ATV 2017. szeptember 4-én még pályakezdő bemondója belekezdett abba, hogy emiatt tiltakozott Vajda Mihály, és a debreceni egyetem nyugalmazott tanára lemondott professor emeritusi címéről. A latin kifejezés azonban idegenül hatott számára a súgógépen, ezért azt mondta az idős filozófusról, hogy „lemondott professzor emirátusi címéről”.

 

Tíz mondat Putyinról

 

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Putyin azért jött ide, hogy Magyarországon keresztül Európába lépjen be. (Nagy Csaba újságíró, ATV, 2015. február 16.)

Az a figura, aki minden gyengeséget kihasznál arra, hogy növelje a mozgásterét. (Szabó Dávid, a Századvég Alapítvány külügyi igazgatója, 888.hu, 2017. január 31.)

Putyin nem Sztálin és nem Brezsnyev. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap, 2017. február 1.)

Putyin látogatása súlyt ad Magyarországnak. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Idők, 2017. február 3.)

Putyin nem Sztálin. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, 168 Óra, 2021. július 8.)

Szemmel láthatóan Putyin végig főnök volt és nem házigazda. (Fábián András publicista Orbán moszkvai látogatásáról, Újnépszabadság, 2022. február 4.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

Életre galvanizálja az orosz történelem démonait. (Szent-Iványi István diplomata, 168 Óra, március 2.)

Vagyonbevallása szerint Orbán puritánsága jellemzi. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2022. március 3.)

komment

Médianapló - Az állami nyilvánosság eszközrendszerétől miért nem telik kiegyensúlyozott tájékoztatásra?

2022. március 03. 10:48 - Zöldi László

Az Újnépszabadság nevű portálon tegnap megjelent egy eszmefuttatás. Kereszty András vette górcső alá a Médiatanács egyik közleményét. Okfejtése meggyőző, van azonban egy mozzanat, amelyet tovább gondolnék. Íme, a közlemény egyik mondata: „A médiának és különösen a közszolgálati médiának ilyen időkben kiemelt felelőssége van a megfelelő tájékoztatásban.” (2022. március 1. - 12 óra 43 perc)

Az „ilyen idők” a választási kampányt és az orosz-ukrán konfliktust jelenti. Az egyre élesebb  belpolitikai küzdelem és a világháború közeledte fokozott figyelmet érdemel a nyilvánosság intézményeitől és munkatársaitól. A tájékoztatáshoz biggyesztett „megfelelő” jelző azonban tűnődésre késztet. Azért zavar, mert a közlemény fogalmazói is használják ugyan a kiegyensúlyozottság kifejezést, amelyet egyébként igényel tőlük az alkotmány funkcióját betöltő Alaptörvény is, ám a válságos helyzetben mégis a „megfelelő” szót említik helyette. Vajon a szövegezők mire gondolhattak? A részrehajlásra tippelek.

Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület (a hajdani médiahatóság) elnöke a Medgyessy-kormány országlása idején így fogalmazott: „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004. április 26.) Ez a média alábecsülése, leszűkítése, ráadásul korjellemző megállapítás. Az akkor hatalmon lévők körülbelül így képzelték a nyilvánosság eszközrendszerét. E szűkkeblűségre néhány év múlva rá is fáztak. Egy másik meghatározás az őket váltók korai elképzelését tükrözi. Belényessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója nem sokkal a második Orbán-kormány hatalomra jutása után ezt nyilatkozta: „Egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez.” (168 Óra, 2010. december 9.)

Az MTI-nek szintén a kiegyensúlyozott tájékoztatásra kéne törekednie, miután azonban állami kötődésű, a hagyományaihoz tartozik, hogy szordínósan adja közre a kormányzatot bíráló álláspontokat. Ha a legutóbbi 12 év nyilvánosságát vesszük figyelembe, nem érdemes meglepődni azon, hogy a nyilvánosság államilag pénzelt eszközrendszeréből telik a kormányzat iránti lojalitásra. De vajon mivel magyarázható, hogy a közszolgálati médiumok, mint például az állami televízió, a Duna TV, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda tevékenységéből hiányzik az ellenzéki álláspontok tisztességes közlése?       

 

Tíz mondat a tájékoztatásról

 

Magyarországnak szüksége lenne egy korszerűsített sajtótörvényre. A szocialista időszakból fennmaradt jogszabály semmire sem való. A tájékoztatás legyen igaz, a média tárgyilagos! (Boross Péter volt miniszterelnök, Békés Megyei Hírlap, 1998. október 9.)

A magyar televízió egy versenyképes, korrektül tájékoztató közszolgálati médium kell hogy legyen, amelynek a műsorkészítéséből a politika kivonul. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2002. augusztus 31.)

A médiának nem az a dolga, hogy érzelmeket mutasson, hanem az, hogy tájékoztasson. (Baló György műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 12.)

 Szájkosár-törvényeknek hívom őket, mert mindegyik valamilyen eszköze annak, hogy sokféle vélemény, szabad vélemény, kiegyensúlyozott tájékoztatás a közszolgálatban biztos ne legyen. Ott csakis kormánypárti irányítás legyen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fidesz médiacsomagjáról, ATV, 2010. június 17.)

A szabályozás megfelelő arra, hogy a köz- és magántulajdonban lévő médiumok a jövőben kiegyensúlyozott, minden területre kiterjedő tájékoztatást biztosítsanak a magyar állampolgároknak. (L. Simon László Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2010. december 2.)

A nemzeti kormány kicsit áramvonalasította a tömegtájékoztatást. (Endrődi Gábor közgazdász, Galamus.hu, 2011. november 25.)

A sajtót nem azért találták fel, hogy tájékoztatás helyett félretájékoztasson. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2012. július 9.)

A minőségi tájékoztatás hozzáférhetetlen. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Népszava, 2015. október 12.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Orbán Viktor olyan sajtótájékoztatót tart, ahol újságírók nem lehetnek jelen. (Balogh Judit újságíró, ATV, 2018. április 8.)

 

komment

Médianapló - Egy digitális mondatverseny margójára

2022. március 02. 10:14 - Zöldi László

Több olvasónak is feltűnt, hogy az üzenőfalamon tegnap már nem jelentek meg szállóigék. A magyarázat egyszerű: február utolsó napjával megszűnt a közös játékunk. Több mint három évtizede gyűjtöm az ütős (erős, szellemes, korjellemző) mondatokat, és a mintegy négyezer szállóige-gyanúsból naponta föltettem kettőt-hármat. Körülbelül ezerre szavazhattak a digitális ismerősök.

A színes alapon nagyított betűkkel elhelyezett, maximum 130 karakternyi mondatok kora reggel láttak napvilágot. Sokan keltek velük, és nemcsak kedvet csináltak az élet elviseléséhez, hanem vélemény-nyilvánításra is serkentettek. Akadt napi győztes, aki negyven-ötven szavazatot is kapott, ez a köreimben soknak számít. Kizárólag olyanok tartózkodnak e fészbukos olvasókörben, akik profilképpel jelentkeztek. Egyharmaduk tanítvány, velük felsőoktatási intézményekben találkoztam, egyharmaduk szakmabeli, akikkel különböző szerkesztőségekben. Egyharmaduk pedig az élet más területeiről ismerős.

A napi győztesektől összejött 365 mondat. Plusz egy 366. is, elvégre néhány velős gondolat a február 29-éken jelent meg a nyilvánosság fórumain. Kirajzolódott egy képzeletbeli szövőév. Akadnak olyan közéleti személyiségek, akiket az olvasóim többször is beszavaztak a válogatottba. Például Moldova Györgyöt, Orbán Viktort, Temesi Ferencet és Szele Tamást ötször is. A két író nem meglepetés. Abból élnek, hogy jó mondatokat találjanak ki. A miniszterelnöknek pedig, amíg hivatalban van, mindig lesz apparátusa ahhoz, hogy a világirodalomból és a külföldi sajtóból alapot kapjon a továbbgondoláshoz.

Meglepetés egy újságíró jelenléte az élmezőnyben. Szele kolléga a maga ura. Több blogot is működtet, hogy megéljen, ráadásul nem kötődik egyetlen politikai szervezethez sem, amelyek szürkítenék a gondolatait. A négymondatosak közül Kuncze Gábor humorral megáldott politikus, ami ritkaság a hivatásrendjében. Majtényi László pedig olyan alkotmányjogász, aki nem megy a szomszédba jó mondatokért. Leginkább Gyurcsány Ferenc megítélése lepett meg. Elég gyakran véltem érdemesnek arra, hogy versengjen az aznap többi kiemeltjével. Ő is volt miniszterelnök, neki is volt apparátusa a szellemi bedolgozásra. A digitális ismerősök mégis kiszavazták, holott aligha tartoznak a kormánypárti voksolók közé.

Lehetséges, hogy a közismert emberek iránti rokonszenv is szerves része volt közös játékunknak, az immár mögöttünk hagyott napi mondatversenynek?

 

Tíz mondat a mondatokról

 

A legócskább mondatokat is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava, 1999. augusztus 7.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

Nekem nem egyszerű, jól hangzó mondatokat kell kitalálnom, hanem az ország számára valós megoldásokat. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 2006. február 23.)

A szállóigéket nem lehet betiltani. (Lendvai L. Ferenc filozófus, Galamus.hu, 2011. október 19.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A politika eszmékből is áll, nemcsak mondatokból. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Népszava, 2019. február 25.)

Mindenki ismeri a tőle eredő szállóigét: „Nem elég tisztességesnek lenni. Annak is kell látszani. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kósáné Kovács Magdáról, (Facebook.com, 2020. július 27.)

Híres mondása most már a sírig is elkíséri. (Zöldi László újságíró Kósáné Kovács Magdáról, Blog.hu, 2020. július 28.)          

komment

Médianapló - A nix ugribugriból hogyan lett stratégiai nyugalom?

2022. március 01. 07:47 - Zöldi László

A miniszterelnök nyilvánosságunk első számú kedvezményezettje. Nem mindegy, hogy milyen szavakat használ. Orbán Viktor nyelvérzékéből telt a cokira, a kokira, a libernyákra, a sallerre és a Vona Gáborhoz társított szemöldökcsipeszre. Szavai vezérfonalul szolgálnak a kormánypárti politikusok és publicisták megnyilvánulásaihoz. Most csatlakozott hozzájuk a stratégiai nyugalom is.

Orbán Viktor szerint az ukrajnai helyzet zűrzavarral jár. Ahhoz, hogy mi itt, a szomszédban ne kapkodjunk, nyugalomra van szükség. „Ezt úgy hívják, hogy stratégiai nyugalom.” (M1, 2022.02.27.) Az országgyűlési választás előtt tehát nem akarja beleártani magát a geopolitikai játszmába. Oké, de akkor is zavar a stratégiai jelző. Azt sugallja, hogy stratégaként (magyarul hadvezérként) ura a helyzetnek. Csakhogy a stratéga fogalomkörébe belefér az ügyes, furfangos ember is. A leleményes vezérkari főnök nyugalomra int bennünket, egyszóval nyugi. Innen már csak egy lépés a nix ugribugri.

Egy kormánypárti honatya halála miatt 2015. április 12-re időközi választást írtak ki a tapolcai körzetben. A miniszterelnök április 9-én érkezett kampányolni, és azt fejtegette, ha veszítenének is, a kétharmad nélkül dolgozna tovább a kormánya: „Nincs ugribugri. Végigcsinálja a három évet úgy, ahogy kell.” Később, 2019. február 10-én az M1-nek adott interjúban németesebben fogalmazott: „Nix ugribugri.” Ugyanebben az évben, december elején pedig így nyugtatgatta a közvéleményt: „Ahogy szoktam mondani, nix ugribugri.” Ez nála azt jelenti, hogy béketűrés, csigavér, hidegvér, lassan a testtel.

A nix ugribugrit más is szokta mondani. Például Moldova György, aki számon kérte rajta, hogy elfelejtette kitenni az idézőjelet. Már 1986-ban, A pénz szaga című könyvben megírt egy magyar kamionsofőrt, aki Bécs környékén vette igénybe a világ legősibb mesterségét űző hölgy szolgálatát, majd azt vette észre, hogy lapostetű kúszik a testén. A patikában gyatra nyelvtudással hárította el a bolhapor helyett ajánlott gyógyszert: „Nix ugribugri, hanem langsam spazieren.” Ugyanezt a mondatot Hofi Gézától is hallottam, ő azonban magyar focistával mesélte el, és ujjaival mutatta a lassú, ráérős sétát.  

Vajon melyikük tekinthető az elsőnek? Miniszterelnökünk becsületére válik, hogy tiszteli az ugrabugráló elődöket. Mással aligha magyarázható, hogy a nix ugribugri helyett kitalálta a stratégiai nyugalom kifejezést. Ami inkább a szorult helyzetére utal, mint arra, hogy uralja a helyzetet.

 

Tíz mondat Orbánról és Putyinról

 

Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2007. október 1.)

Amikor a magyar miniszterelnök a választási kampányban Putyin oldalán tűnik fel a képernyőnkön, akkor ez olyasmit sugall, hogy nincs ellenére, ha Putyinhoz kötik az ő imidzsét is. (Hörcher Ferenc publicista, Mos Maiorum, 2014. január 16.)

Nem Európa taszította Orbánt Putyin karjaiba, ő maga választotta a keleti csábítót. (Horváth Gábor újságíró, Népszabadság, 2014. január 20.)

Putyin elnök úr vitatott, de elismert szereplője az európai politikának. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. február 13.)

Mondjon valaki egy bíráló szót, amit Orbán mondott Putyinra! (Kovács László szocialista politikus, ATV, 2017. január 27.)

Azért fontos Putyin látogatása, mert a Krim annektálása óta nem találkozott uniós tagország vezetőjével. (Csuhaj Ildikó újságíró, ATV, 2017. január 31.)

Orbán Putyin kottájából játszik. (Botka László szocialista politikus, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Sonline.hu, 2017. április 12.)

Nem Európát képviselte Moszkvában, hanem Putyint képviseli Európában. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Orbán Viktorról, ATV, 2022. február 1.)

Orbán nagyobbnak és erősebbnek érzi magát Putyin mellett. (Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, Magyarul a Dennik N-ben, 2022. február 25.)

Orbán azért akar „kimaradni”, hogy még esetleg megtartson pár jó pontot Putyinnál. (Pintér Bence újságíró, Úgytudjuk.hu, 2022. március 1.)

komment
süti beállítások módosítása