Ha ’56-ban csak feleannyi hős lett volna Budapest utcáin, mint amennyi most emlékéremért jelentkezik, az oroszok még mindig nem vették volna be a várost. (Moldova György író, 168 Óra, 1996. szeptember 24.)

Az oroszoknál a válság az egyetlen, amely még birodalmi méretű. (Gothár Péter filmrendező, Népszava, 2004. január 31.)

Nem lehet az oroszokkal olyan megállapodást kötni, amelyet tíz évre titkosítanak. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, YouTube.com, 2008. február 28.)

Én már azzal is megelégednék, ha az oroszok postán adnák fel az atomerőművet, és nem személyesen akarnák elhozni. (Kuncze Gábor liberális politikus, Index.hu, 2014. március 11.)

Nem kellett volna-e a megszállás évtizedeiben eltanulni néhány könnyű fogást az oroszoktól? Egyedül a szotyolázást sikerült. (Végh Alpár Sándor közíró, Magyar Nemzet, 2014. augusztus 2.)

Az a szankciós politika, amit a Nyugat csinál, többet árt nekünk, mint az oroszoknak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. augusztus 15.)

Ha már választani kell, inkább az oroszok tiltsanak ki, mint az amerikaiak. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 22.)

Abból még nem jöttünk ki jól, ha rosszban vagyunk az oroszokkal. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Index.hu, 2016. február 24.)

Mintha az oroszoknak elegük lenne a féktelen ruszkizásból. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2020. június 29.)

Megindultak a medvék a málnásba. (Pásztor Anita Enikő közíró, Facebook.com, 2022. február 26.)

Ha még mindig újságírással kacérkodó főiskolásokat és egyetemistákat tanítanék, akkor a következő szemináriumi foglalkozást a közismert mondásnak szentelném. Ama interjúból olvasnék föl részletet, amely a Jelen című hetilap online kiadásában jelent meg. Alföldi Róbert beszélt a köz- és magánérzetéről, eközben szóba került a Mefisztó című előadás, amelynek főszereplője. A kérdésre, hogy miként jött ki a rendezővel, a Vajdaságból érkezett Urbán Andrással, ezt válaszolta: „Ha van két olyan színházi alkotó, aki a színházcsinálás minden egyes szegletéről annyira távoli dolgot gondol, mint amilyen messze esik Makó Jeruzsálemtől.” (2022. február 26.)

Biceg a mondat, de azért érthető: A köztük tátongó távolság ellenére jól kijöttek egymással. A két város közti távolság egyébként légvonalban 2904, autóval, a szárazföldön pedig 5705 kilométer. Van azonban egy harmadik lehetőség is, a tengeri út. Története az, hogy II. Endre királyunk 1217-ben keresztes hadjáratot hirdetett a Szentföldre, a tegnapi Palesztina és a mai Izrael területére, melyet aakkoriban „a hitetlen muzulmánok” uraltak. A csapata Velencében szállt hajóra, és az egyik tiszt, Makó vitéz azzal ütötte el az időt, hogy iszogatott. Elaludt a fedélzeten, majd arra ébredt, hogy a közeli parton kereszt látható a templom tetején. Azt hitte, hogy Jeruzsálembe érkezett, holott csupán a dalmáciai Spalató (a mai Split) mellett haladt az a vánszorgó hajó.

A közmondások szakértője, Tóth Béla  a Szájrul szájra című könyv 1901-es kiadásában úgy értelmezte a két város közti távolságot, hogy „amikor a király kereszteseket gyűjtött, a makaiak azt mondták: nem megyünk, mert Makó igen messze van Jeruzsálemtől”. Másként fogalmazva nincs semmi közük az uralkodó távoli passziójához. Kelemen Ferenc azonban, a Makó név közmondásainkban című tanulmány szerzője 1971-ben cáfolta e feltételezést. Kimutatta, hogy Makó városa a XIII. század elején még nem is létezett. A helyén egy Völnek nevű, húsz-harminc portából álló falu volt. Évtizedekkel később kétségkívül felbukkant egy Makó nevű bán, valószínűleg róla nevezték el a várost, amelynek tehát semmi köze Jeruzsálemhez.

Mellesleg Alföldi Róbert jobban járt volna, ha ismeri a mondás eredeti jelentését. Az interjúban ugyanis a látszólagos különbségek helyett épp a szellemi hasonlóságot hangsúlyozta. A próbák közben kiderült, hogy a rendezővel nincsenek is távol egymástól. Azt már én fűzöm hozzá, hogy különösen akkor nem, ha az egyik - mint a kótyagos Makó vitéz - közeledik a másikhoz.

Tíz mondat Makó vitézről

Annyira van, mint Makó Jeruzsálemben. (Ballagi Mór nyelvész, Magyar példabeszédek, közmondások és szójárások gyűjteménye, 1850, Szarvas)

Száz emberből 99-nek fogalma sincs arról, milyen történet szülte a „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől.” közmondást. (Ungár Tamás újságíró, Népszabadság, 2014. március 28.)

Talán még szegény Makó vitéz is közelebb jutott Jeruzsálemhez, mint Gyurcsány a baloldal szellemiségéhez. (Fricz Tamás politológus, Napi Gazdaság, 2015. augusztus 12.)

Az árverés olyan messze áll tőlünk, mint Makó lovag Jeruzsálemtől. (Torgyán József volt kisgazda politikus az állami földek licitjéről, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

/A nemzeti banki aranytartalék elkótyavetyéléséről/ A hír szinte két hétig uralta a médiát, pedig a valóságtól és főként az igazságtól olyan messze van, mint a mondás szerint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Boros Imre közgazdász, az első Orbán-kormány tárca nélküli minisztere, Magyar Hírlap Online, 2017. január 19.)

Olyan messze vagyunk ettől, mint Makó kapitány Jeruzsálemtől. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2019. december 3.)

A rég álmodott valódi demokrácia olyan messze áll tőlünk, mint Makó vitéz Jeruzsálemtől. (Ujj János aradi újságíró, NyugatiJelen.com, 2020. június 10.)

Ahogy a mai magyar pártkocsmát elnézem, Makó vezér közelebb volt Jeruzsálemhez, mint a mi pártjaink a demokratikus minimumhoz. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Újnépszabadság.com, 2020. augusztus 6.)

/A vakok érzékeléséről/ Ez az észlelés olyan messze áll a valódi látástól, mint Makó vitéz álldogált Jeruzsálemtől a maga idejében. (Bene Zoltán író, Irodalom Jelen Online, 2021. november 19.)

Az európai topfutballtól olyan messze vagyunk, mint a mondás Makó vitéze Jeruzsálemtől. (Pór Károly újságíró, Nemzeti Sport Online, 2022. január 28.)      

A legutóbbi napokban Orbán Viktor tájékoztatott, Semjén Zsolt gyerekezett, Lázár János keresgélt, Gyurcsány Ferenc putyinozott, Vona Gábor rádiózott, Róna Péter pedig védekezett. Lefülelt mondatok.

Magyarországon sokan vidáman lubickolnak a vesztesek komfortos fürdőmedencéjében. (Végel László újvidéki író, Mozgó Világ, 2022/2.)

Küldetéses embernek tűnik. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Márki-Zay Péterről, Hír TV, február 20.)

Voltam a Külügyben, az is egy színház. (Márton András színész és diplomata, Klubrádió, február 20.)

Két év alatt az emberek besavanyodtak. (Konrád Tibor kisbácsi önkormányzati képviselő, Magyar Rádió, február 21.)

Elfogytak lehetőségeink a plurális megszólalásra. (Gáspárik Attila marosvásárhelyi színigazgató, Jelen.media.hu, február 21.)

Nem akarják a görbe tükröt látni. (Szaniszló Sándor DK-politikus a hatalmon lévőkről, ATV, február 21.)

Az oroszok visszaveszik azt, ami jog és igazság szerint is az övék. (Pilhál Tamás újságíró, PilhálMűvek.blog, február 22.)

Minden politika, ami nem magánügy. (Kukorelly Endre író, ATV, február 23.)

A tőkebarát baloldal kóklernek, hozzá nem értőnek kiáltott ki. (Róna Péter, az ellenzéki pártok köztársasági elnökjelöltje, 168 Óra, február 24.)

A két kiló igazságát általában belecsomagolja két mázsa sértett képzelgésbe. (Székely Csaba drámaíró Vidnyánszky Attiláról, Magyar Narancs, február 24.)

Akármiből csinálnak bármit. (Dévényi István újságíró a kormányzati karaktergyilkosságokról, Magyar Hang, február 25.)

A lájkokat akarják szavazatokra váltani április 3-án. (Sitkei Levente újságíró a fészbukozó ellenzéki politikusokról, Magyar Nemzet Online, február 25.)

Megállapítható, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke, Hajdú Online, február 25.)

Nem kell barátkozni egy agresszorral. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Putyinról és Orbánról, ATV, február 25.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, február 25.)

Talán az sem véletlen, hogy a rádióban még soha nem hallottam annyit bakizni a hírolvasókat, mint az elmúlt napokban. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, február 25.)

Annak adjanak hitelt, amit mondunk! (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, február 26.)

A magánéletében minden honfitársunk azt csinál, amit akar, de a gyerekeink védelmében mindenfajta szexuális propagandát megakadályozunk. (Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Borsod Online, február 26.)

Nincs sok keresnivalóm a politikában, ha Hódmezővásárhelyen nem nyerem el a választók bizalmát. (Lázár János volt kancelláriaminiszter, Privátbankár.hu, február 26.)

Az ellenzék alkalmasságát kellene hihetővé tenni. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, február 26.)

Minél képzettebb valaki, annál kevésbé kedveli a rendszert. (Lengyel László politológus, Népszava, február 26.)

A nyilvánosság szerkezete átalakult. A legközéletibb újságírás-műfaj, a publicisztika elsődleges fóruma immár a Facebook lett. Olyannyira, hogy mindkét politikai oldal oda fizeti be a véleményformálóit. E mozzanatnak minőségi szempontból van jelentősége. Végre összehasonlíthatók a befizetett véleményformálók megnyilvánulásai azokéival, akik szívós munkával, érdekes okfejtésekkel és jó mondatokkal építették fel magukat a közösségi oldalon.

Az utóbbiak közé tartozik Bruck András. 8147 követője van, a legutóbbi bejegyzését 567-en lájkolták, 343-an osztották meg, és 50-en szóltak hozzá. Az egyik kommentáló, maga is ismert publicista azt fejtegette, hogy a választópolgárok „kussban töltöttek tizenkét évet”, és a szabadság helyett inkább a filléres adományokat választották. Bruck András vitába szállt vele, és tegnap ezt írta: „Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a ’győzelem érzete’, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts.”

Az a benyomásom, hogy ez is épp olyan továbbgondolásra késztető álláspont, mint a másik, és mindkettő jelzi a helyzet drámaiságát. A színházban is akkor élhető át a dráma, amikor mindkét szereplőnek van igazsága, és a kényelmetlenül fészkelődő nézőknek kell következtetést levonniuk a látottakból, hallottakból. Bruck következetes az érvelésben. Már tavaly nyár óta azt sulykolja, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.)

A kétféle igazság (a két féligazság) közti ellentmondás azonban feloldható. Nem tekintem ártalmasnak, destruktívnak, ha egy közíró most, a választási kampány kellős közepén is kritikával illeti a szövetségbe tömörült ellenzéki pártok botladozásait, ügyetlenségeit. Miért ne róhatnánk föl nekik, ha azért hozzuk szóba őket, hogy a megbíráltak tanuljanak belőlük? Még azt is megkockáztatom, hogy nem nagyon érdemes ostorozni a kormányzat hibáit, disznóságait. Elvégre aligha akarjuk, hogy Orbánék okuljanak a kritikánkból, és megőrizhessék a hatalmukat.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy ha túl gyakran illetjük kritikával a gőzerővel kampányoló ellenzéket, vajon segítünk-e kelteni, lángra lobbantani, táplálni a kormánypártokat leváltó hangulatot. De akármit is tapasztalunk, a hatalomba törekvő politikusok jobban járnak, ha eltűnődnek a tevékenységüket fürkésző véleményünkön, mintha összetörnék az eléjük helyezett tükröt.       

Tíz mondat a kormányváltó hangulatról

Nincs kormányváltó hangulat. (Krekó Péter szociálpszichológus, ATV, 2014. január 25.)

Ma Magyarországon nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat uralkodik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. november 12.)

Érzek morális értelemben véve kormányváltó hangulatot. (Stumpf István alkotmányjogász, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, 168 Óra, 2019. december 19.)

Pillanatnyilag az ellenzék oldalán nincs nagy leváltó hangulat. (Lengyel László politológus, HírKlikk.hu, 2021. szeptember 9.)

A hangulatot inkább a csöndes dac uralja, mint győzelmi eufória. (Buják Attila újságíró az utcai előválasztásról, 168 Óra, 2021. szeptember 23.)

Nincs ma fontosabb parancs, mint megteremteni a leváltó hangulatot. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2021. december 30.)

Az egyszerű többség is hatalmas fegyvertény lenne, de még akkor is hiányzik a kormányváltó hangulat. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 29.)

Érezhető a kormányváltó hangulat. (Jánosi-Lesi Ágota ráckevei DK-politikus, ATV, 2022. február 22.)

Nem kormányváltó, sokkal inkább ellenzékváltó hangulat uralkodik a baloldalon. (Nagy Ervin politológus, Magyar Hírlap Online, 2022. február 25.)

Ha zsigerileg képtelen vagy hozzájárulni, hogy létrejöjjön a „győzelem érzete”, a kormányváltó hangulat, akkor legalább ne árts. (Bruck András író egy ellenzéki publicistához, Facebook.com, 2022. február 26.)

 A hír azért nem lepett meg, mert Andor Mihály néhány napja a Facebookon vitába keveredett egy másik mértékadó publicistával, Bruck Andrással. Az ellenzéki értelmiségiek két lehetséges viszonyulását fogalmazták meg a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártokhoz. Egy hozzászóló felszólította, hogy álljon fel a fotelből, és menjem pultozni az utcára. „Miki”, ahogy számomra ismeretlen okból hívtuk, azt válaszolta: ha nem kéne kemóra járnia, akkor pultozna. A vérmes hölgy becsületére válik, hogy bocsánatot kért tőle. Tegnap pedig érkezett a hír, hogy a figyelemre méltó közírót kemóról hazafelé menet érte a halál.

A múlt század hetvenes éveiben ismerkedtünk meg a Sárközy Erika-Vincze Péter házaspár Lenin körúti „szalonjában”. Havonta egyszer fiatal értelmiségieket láttak vendégül, köztük az oktatásszociológiával foglalkozó Mikit és e sorok tudományos segédmunkatársként dolgozó íróját. Ő másfél évvel volt idősebb nálam, és bár nemzedéktársak voltunk, azt fejtegette: tapasztalatokban az a különbség köztünk, hogy ő háborús gyerek, én meg háború utáni. Többször megfordultam könyvekkel kitömött, lakótelepi lakásában, és később, már sajtóviták szervezőjeként kértem tőle cikket is, elvégre választott témakörében a legjobbak közé tartozott.

Ritkán állt kötélnek, mi ugyanis egy kolumnánál (újságoldalnyinál) hosszabb cikket nem közöltünk, ő viszont megszokta az esszé és a még terjedelmesebb tanulmány műfaját. A laza kapcsolattartással eltelt néhány évtized, amidőn kétharmaddal vette át a kormányrudat Orbán Viktor. Miki az ellenzéki nyilvánosság egyik legérdekesebb fórumán, a Galamus.hu-n jelentkezett publicisztikákkal. Kiderült belőlük, hogy ha erőszakosabb szerkesztő lettem volna, korábban is túllépett volna az oktatáspolitikán, hogy széljegyzetelje a közélet megnyilvánulásait.

Már akkor is összeállításokat készítettem a mögöttünk hagyott hét legütősebb mondataiból, és nála mindig találtam idéznivalót. A második kétharmad után a Galamus megszűnt, ő ekkor húzódott vissza fészbukos buborékjába. Szemem láttára hódította meg az újabb műfajt, a velős, csípős, csúfondáros jegyzetet. Az érett társadalomtudós nyugdíjas korában lett pályakezdő publicista, majd sokak által méltányolt glosszátor. A bejegyzésem utáni válogatásból kirajzolódik, hogy keveset írt önmagáról, annál szívesebben perszonifikálta (személyesítette meg) a közéleti jelenségeket. Úgy tudom, hogy hamvasztják, béke soraira.

Tíz mondat Andor Mihálytól

A hatalmat, amelyet demokratikus módon nem lehet leváltani, mert ennek lehetőségét szisztematikusan ő maga szüntette meg, erőszakos eszközökkel szokták eltávolítani. (Galamus.hu, 2010. november 10.)

Ha én kormány lennék, olyan szocializmust vezetnék be, hogy barátaim és rokonaim azért tőkések maradhassanak. (Galamus.hu, 2011. március 3.)

/Lázár Jánosról/ Annyitér János.  (Galamus.hu, 2014. szeptember 1.)

/Gréczy Zsoltról/ Nem bízom egy olyan rossz ízlésű politikusban, aki fényképeket csinál a farkáról. (Facebook.com, 2019. december 20.)

/Az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról/ A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Facebook.com, 2020. december 25.)

Röpke húszéves intermezzo kivételével egész életemet diktatúrában éltem le. (Facebook.com, 2021. április 25.)

Gulyás Gergelyről/ Orbán egyik pincsije miniszteri rangban. (Facebook.com, 2021. július 16.)

Karácsony Gergelyről és Márki-Zay Péterről/ Egy örök amatőr és egy született politikai tehetség vetélkedésének vagyunk a tanúi. (Facebook.com, 2021, október 6.)

/Demeter Szilárdról/ Kultúrcsendőr. (Facebook.com, 2021. november 8.)

Kétfarkú Kovács Gergely. (Facebook.com, 2022. január 2.)

A szomszédban dörögnek a fegyverek. Az egyik újságíró kolléga, aki orosz szakot is végzett az egyetemen, évtizedek óta kíséri figyelemmel a nyilvánosság cirill betűs fórumait. Az ukrajnai helyzetről például tegnap két cikket írt, mert fontosnak tartja, hogy a fejleményekről tájékoztassa az érdeklődőket. Hírmagyarázatára a világháló népe nyeglén reagált. Amivel az olvasók értelmezték az információkban bővelkedő bejegyzéseket, azt a témakör avatott ismerőjeként „internetes, tehát hevenyészett komment”-nek minősítette. (Kabai Domokos Lajos, Bekiáltás.blog, 2022.02.24.)

A kommentről sokáig ama hiszemben gondolkoztam, hogy kizárólag az amatőrök kedvenc megnyilvánulása. Azt, hogy egy fillért sem kell fizetniük a digitális tartalomért, azzal hálálják meg, hogy a szerzőt elküldik a fenébe. Mostanában egyre inkább az a benyomásom, hogy a profik is képesek slendriánul fogalmazni.  A politikusok közül nincs gondom például a szakpolitikusokkal. Mint a szakújságírók, ők is beleásták magukat egy témakörbe, és ha álmukból ébresztik fel őket, akkor is naprakészen, árnyaltan, kulturáltan, továbbgondolásra serkentően fogalmazzák meg az álláspontjukat.

Ugyanezek a szakpolitikusok, ha polgármester vagy miniszterelnök lesz belőlük, azzal kerülnek szembe, hogy egyszerre kell különféle szakpolitikákról (témakörökről) véleményt nyilvánítaniuk. Ha ráadásul némelyikükön még erőt is vesz a csalhatatlanság, tévedhetetlenség érzése, akkor igényt formálnak arra, amit a csípős köznyelv mindenhez is értésnek nevez. E magatartásforma kísérő jelensége az a fránya komment. De hogy ne csak a mindenhez is értő csúcspolitikusokat említsem, akik gyakran élnek kommentelmi jogukkal, saját szakmámban sem különb a helyzet.

A tekintélynek örvendő újságírók azzal érdemelték ki helyüket a szerkesztőségi hierarchiában, hogy kommentátorként vétették észre magukat, hírmagyarázóként, egy-egy témakör szakavatott ismerőjeként. Amikor azonban műsorvezetők lettek, egy képzeletbeli futószalag mellé ültették őket. Az eléjük gördített interjúalanyokkal öt-tíz-tizenöt percig beszélgetve kell bizonyítaniuk felkészültségüket a legkülönbözőbb témákban. Természetesen nem érthetnek mindenhez, ám ezt korántsem mindegyikük látja be. Némelyikükön elhatalmasodik a mindenhez is értés borzongató érzése, és ebből már nem kommentár (hírmagyarázat) sül ki, hanem csak komment. Odavetett, rögtönzött, sebtében megfogalmazott vélemény.         

Tíz mondat a kommentről

A komment próbálja az élő beszédet imitálni, de ez csak nagyobb távolságot szül. (Hitka Viktória képzőművész, Népszabadság-Magazin, 2015. július 24.)

A komment az élőbeszéd írott formája. (Prószéky Gábor nyelvész, Heti Válasz, 2015. szeptember 10.)

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2016. szeptember 6.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek 90 százaléka baromság, de a 10 százalék informatívabb, mint a cikk. (Pintér Gábor kommentelő, Facebook.com, 2018. szeptember 18.)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető három szakpolitikushoz: Cseh Katalin orvoshoz, Dávid Ferenc közgazdászhoz és Tordai Bence szociológushoz, ATV, 2020. október 23.)

A közösségi médiában megnyitni és elolvasni a kommentet sokszor jobb, mint egy vígjátékra befizetni a moziban. (Gáll Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 24.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Csütörtökönként a szakállamat egy Kárpátaljáról áttelepült fodrásznő vágja. Ma reggel kisírt szemmel fogadott. Kiderült, hogy hajnali ötkor azzal hívta fel a Munkácson élő édesanyja, hogy orosz repülőgépek bombázzák az ukrajnai repülőtereket. A fodrászom remegő hangon mesélte, hogy aggódik a katonaköteles fivéréért, akinek van ugyan magyar állampolgársága is, de az ukránok már lezárták a határokat. Se ki, se be, kitört a háború.

Úgy rémlik, hiába akartam e sajtószakmai rovatot elzárni a külpolitika elől, nem szigetelhetjük el magunkat a szomszédban zajló hadi eseményektől. Róluk pedig beugrott egy tegnapelőtt esti tévéműsor, amelynek egyik meghívottja, Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter „két járásnak” nevezte a donyecki és luganszki „népköztársaságot”. A fejlemények jelentőségét csökkentő járás kifejezés a történtek lebecsülését sejteti, a népköztársaság viszont a leginkább érintettek felnagyító hajlamát. A kettő közti valóság a megye kifejezésben ragadható meg.

A konfliktust kiváltó - vagy ürügyéül szolgáló - megyéket a tervezett szankciók vetületében így láttatta a neves stúdióvendég: „Az Európai Uniónak jobban fáj az orosz nyersanyag hiánya, mint az Ukrajnától elvett néhány tíz…” Itt szünetet tartott, majd némi hezitálás után pontosította önmagát: „ …vagy száz négyzetkilométernyi terület.” (ATV - A nap híre, 2022.02.22.) Luganszk megye területe 8377, Donyecké pedig 8902 négyzetkilométer, a 4 milliónyi lakosság többsége orosz ajkú.

A szűkebb pátriám, Bács-Kiskun megye 8445 négyzetkilométernyi. S hogy magunk elé képzelhessük, a két ukrajnai megye összterülete nagyjából megegyezik a mai Tiszántúléval, Vásárosnaménytól mondjuk Békéscsabáig. A román tárgyalóküldöttség épp azzal házalt Trianonban, hogy a Tiszántúlt többnyire románok lakják. 1919-ben a román csapatok el is foglalták, ám a békeszerződés végül nem a folyót tekintette államhatárnak.

A másik oldalon azonban a két ukrajnai megyéhez hasonló nagyságú Partium a nagy számú magyar lakosságával együtt mégiscsak Romániához került. Majd a második világháborúban Máramarosszigettől Nagyszalontáig vissza. S hogy teljes legyen az összkép, a háború után ismét román fennhatóság alá került. A szüleim speciel onnan menekültek Bács-Kiskunba. Lehetséges, hogy a most kirobbant háborúban való érintettségem azért ötlött fel, mert a volt honvédelmi miniszter nem készül fel a tévévitára?     

Tíz mondat a háborúról

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 27.)

 Egy globalizációval terhelt világbéke is jobb, mint egy világháború. (Sebeők János író, Napló, 2003. július 12.)

Minden háború népszerű az első hónapban. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2008. július 12.)

Ezek utólag akarják megnyerni a második világháborút. (Krausz Tamás történész az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról, ATV, 2013. augusztus 11.)

Sok csatát megnyertünk, de a háborút még nem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. február 16.)

Zajlik a harmadik világháború. (Eperjes Károly színész, ATV, 2013. szeptember 26.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, 2020. március 16.)

Háború idején még sose kergettek el diktátort. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. április 16.)

A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Andor Mihály szociológus az Orbán-kormány emlékezetpolitikájáról, Facebook.com, 2020. december 25.)

Minden hasonlatából, szófordulatából nyilvánvaló, hogy katonának érzi magát egy pontosan nem meghatározott háborúban. (Odze György író Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

Mielőtt digitális újságírásra adtam volna a fejem, néhány évtizedet eltöltöttem a hagyományos sajtóban. Amit a papír alapúban tanultam  a címadásról, azt el kellett felejteni a világhálósban. Bármilyen fantáziadús és lényegre törő a cím, a netes algoritmus óhatatlanul hátrébb sorolja. De ha névvel kezdődik, a blogger számíthat arra, hogy irománya előbbre kerül, és több kattintásra tehet szert.

A kereső-optimalizáció gyakorlatát az általam vezetett újságíró-szemináriumon magyarázta el egy 19 éves tanítványom. Akkor már két évet dolgozott a megyei napilap online szerkesztőségében. Másik mesterem is tanítvány volt, ő a digitális címadásról írta a diplomamunkáját. Olyan jól sikerült, hogy az amúgy gyér szakirodalom lábjegyzete lett. Tőlük tanultam meg azt is, hogy amit én még kopf-ként (fejként) ismertem, azt ők már lead-nek nevezik, és a címadás akkor ígérkezik kedvezőnek, ha hosszú, csaknem sornyi, és kiderül belőle, hogy miről szól a blog. Vagyis perszonifikálni, személyiséghez, lehetőleg neves emberhez érdemes kötni azt a fránya címet.

Azóta belejöttem a digitális címadásba, és élveztem az előnyeit. Szakmai rovatról lévén szó, elfogadható a Médianapló napi háromezer körüli átlaga, a februári napoké eddig 3198 volt. A tegnapi bejegyzésre 2244-en kattintottak, ennél sokkal kevesebbre számítottam. Becsületbeli üggyé szelídült, hogy egy jó költő és kitűnő szerkesztő emlékét fölidézzem. Gondoltam, lesz néhány száz olvasó. Vajon hányan hagyták abba csalódottan (és megkönnyebbülten) a Papp Lajos fejfájára cím után, amikor a msodik bekezdésből kibontakozott, hogy nem az országos hírű szívsebész halt meg, hanem egy Szeged és Miskolc vonzáskörében ismert költő?

 Elnézést kérek a másik Papp Lajostól, aki remélhetőleg jó egészségnek örvend. Nem mentség, inkább csak magyarázat, hogy miközben elbúcsúztam fölfedezőmtől, a hajdani egyetemi lapszerkesztőtől, föl sem ötlött, hogy van egy névtársa, akinek sok gyógyult páciense és tisztelője rezzent össze a cím olvastán. A sors iróniája, hogy utólag az is kiderült: a Citátum című világhálós összeállítás készítője pontosan idézte ugyan a költő Papp Lajos legjellemzőbb mondatait, de a szívsebész Papp Lajos hajpántos fényképét mellékelte hozzá.

Tíz mondat a címről

A gyorsolvasás bajnoka vagyok, a címekből én már minden látok. (Lányi Zsolt kisgazda politikus, HVG, 1997. március 29.)

Akarok írni egy könyvet, aminek az lenne a címe, hogy Mindenki hülye. (Vágó István műveltségi műsorvezető, Utazóna.hu, 2005. június 8.

/Kertész Imre Nobel-díjáról/ Címlapon haragszanak rá. (Andrassew Iván publicista, Népszava, 2009. november 14.)

/Orbán Viktorról/ A miniszterelnök célja nem az elemzés, hanem a másnapi címlap volt. (Heil Péter közgazdász, Galamus.hu. 2011. március 2.)

Mifelénk az a sztár, aki ostobasággal tud címlapra kerülni. (Berki Krisztián tornász világbajnok, Nemzeti Sport, 2011. október 28.)

Megértem, hogy a címek adják el a lapot, de azért ennek is kell, hogy legyen morális határa. (Vágó István műsorvezető, FN24.hu, 2012. február 27.)

Sokkal gálvölgyibb nem leszek attól, hogy megjelenik rólam hat címlap. (Gálvölgyi János színész, Vasárnapi Hírek, 2016. december 17.)

A Soros és a libernyák csak címke. Nevet adnak az ellenségnek: a globalizmusnak. (Pesty László dokumentumfilmes a kormánypárti sajtóról, Magyar Hang, 2020. október 23.)

Hát olyan nagyon nem lehet kormánypárti az Index, ha engem majd’ minden nap kitesz a címlapra. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2021. május 25.)

Idézhetetlen című mozifilm. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász Kálomista Gábor gyurcsányozó produkciójáról, 168 Óra, 2021. november 18.)

A gyászjelentésben az olvasható, hogy „2020. november 1-én, életének 85. évében csendesen elhunyt.” De ha 1936-ban született, akkor csupán tavaly lett volna 85. Valami nem stimmel. Már csak elképzelhetem, hogy néhai Péter László, az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője szőregi dolgozószobájában mozgásba lendül. Addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, vajon Lajos mikor halt meg valójában. Majd a háromkötetes lexikonhoz lép, és a P-betűs szócikk elejére, a születési dátumhoz írja a halálozás idejét: 2021-et.

Papp Lajosban az első szerkesztőmet gyászolom. A szegedi színház mögötti moziban néztem meg Kovács András Nehéz emberek című filmjét, és a magyar feltalálók sanyarú sorsáról kézzel írott eszmefuttatást bevittem a Szegedi Egyetem szerkesztőségébe. Harminc körüli férfi fogadott; rögtön elolvasta, majd le is gépeltette a kéziratot. A véletlen úgy hozta, hogy első cikkem a 19. születésnapomon jelent meg. Fölfedezőm az egyetemi laptól visszakerült a Délmagyarországhoz, majd a patinás napilap olvasószerkesztői állását fölcserélte az Észak-Magyarország olvasószerkesztői székével. Attól kezdve Miskolcon látogattam meg.

A hetvenes évek közepén lett a szintén miskolci Napjaink főszerkesztője. Kért tőlem kéziratokat, és szívesen adtam, mert tetszett a nagyalakú, újságpapírra nyomott, publicisztikus hangvételű folyóirat. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy egy inkább hetilapra, mint könyvszerű irodalmi folyóiratra emlékeztető havilap nagyon is kiteszi magát a politika hullámverésének. Ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás után gyökeresen átalakult, de most már Papp Lajos nélkül. Azóta telefonon beszélgettünk, majd ez is elmaradt. Később számolt be arról, hogy huzamosabb időt töltött Tajvan szigetén.

Mire visszatért Miskolcra, leszoktam a telefonálgatásról. De annyit azért tudok róla, hogy teljesen visszavonult, verseskötete például két évtizede jelent meg utoljára. S hogy milyen költő volt? Csöndes, mélázó, merengő, tűnődő, a pillanatokat felnagyító és kitágító. Ennél alaposabb értékelésre nem telik a szépirodalmi felkészültségemből. Azt azonban képes vagyok sajtószakmailag megítélni, hogy személyében figyelmes, emberséges szerkesztőt veszítettünk. Hamvait március 10-én helyezik el a szegedi temetőben. Legalább a halála után visszatérhetett szűkebb pátriájába.

Tíz mondat a versről

Volt idő, amikor nálunk a fegyveres műgond őrködött azon, hogy érlelődjön a vers. (Kányádi Sándor költő, Respublika, 1995. január 27.-február 2.)

Jobbára akkor írtam verseket, ha valamit nem tudtam megoldani. (Lezsák Sándor költő és MDF-politikus, Magyar Nemzet, 1995. július 29.)

Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. (Balla D. Károly költő, Beszélő, 2001/szeptember)

A versírás elhalasztott öngyilkosság. (Iancu Laura költő, Fejér Megyei Hírlap, 2007. október 19.)

A vers lázad. Változtatni akar, varázsol, könyörög, sír, fenyeget. (Szokolay Zoltán költő, Irodalmi Jelen Online, 2016. szeptember 9.)

Én olvasni is olyan verset szeretek, ami ki akar mozdítani. (Erdős Virág költő, Könyves Blog, 2016. november 19.)

Márpedig versekre, lélekerősítő, emberi gyarlóságainkra rámutató, magyar nyelvünket és nemzetünket megtartó irodalomra szükség van, és szükség lesz. (L. Simon László költő és Fidesz-politikus, Látószög,blog, 2019. augusztus 21.)

Nálunk Petri György vers, a Zeneakadémián Orbán Wass Albertet idéz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. október 24.)

Egy jó dalszöveg többet ér, mint egy rossz vers. (Presser Gábor zeneszerző-dalszövegíró, Magyar Hang, 2019. december 6.)

A verseit nem értették a politikai barátai, akik viszont értették, nem voltak a politikai barátai. (Zöldi László újságíró Szőcs Gézáról, Facebook.com, 2020. november 6.)

Szekeres Istvánnak népsportos korában szívügye volt a birkózás. Főszerkesztőként pedig helyet teremtett lapjában a literátus újságíróknak is. Nyugdíjasként maradt a birkózásnál, és néha szakmai vitát kezdeményez a közösségi üzenőfalán. Tegnap például az ATV-t hozta szóba, és megemlítette közös szakmánk talán legísmertebb jelmondatát: „Ősi szabály az újságírásban: A hír szent, a vélemény szabad.” Kérdés persze, hogy kitől-mitől és menyire ősi.

A bejegyzésem után összeállításból kiderül, hogy akadnak, akik Pulitzernek tulajdonítják, aki Makón született. Akár honfitársunknak is tekinthetjük, nem tudok azonban arról, hogy ő találta volna ki a nagy hírre vergődött mondatot. Megkérdeztem Wisinger Istvánt, és a több kiadásban megjelent Pulitzer-könyv szerzője azt mondta, hogy az amerikai újságírás megújítója írt ilyesmit, de inkább a szállóige szellemében cselekedett. Mellesleg firtathatjuk ugyan az elsőséget, de nincs sok értelme, mert Joseph Pulitzer a XIX. század utolsó harmadában élte virágkorát, ám a szállóige évtizedekkel korábbi. 1821. május 5-én jelent meg a The Manchester Guardian-ben.

Tartalmáról tavaly, a patinás újság 200. évfordulója alkalmából sokat írtak. Eredetileg így hangzott: „Comment is free, but facts are sacred.” Közösségi üzenőfalamon tavaly nyáron vitatkoztunk is róla. Meggyőzött a műfordító Révbíró Tamás álláspontja, miszerint „’A vélemény szabad’ a gondolat szabadságára támaszkodik, a ’comment is free’ a szólás, a sajtó szabadságára. Nem pontosan azonos a kettő, de mégis jobb, mint az ’opinion’ szó.” (Facebook.com, 2021.06.01.) A comment (kommentár, hírmagyarázat) tehát nem azonos az opinion-nal (a véleménnyel). Ezt azért érdemes megjegyezni, mert az a fránya vélemény hajlamos elszakadni a hírtől.

Ezt régi kedves kollégám, Szále László úgy foglalta össze, hogy „A tény halott, a vélemény szabados.” Aligha véletlenül használta a tény kifejezést, a facts ugyanis tényeket jelent, ráadásul az angol eredetiben a két tagmondat sorrendje más. Szó szerint így hangzana: A kommentár szabad, de a tények szentek. Egyébként az összeállításból az is kirajzolódik, hogy a magyarított változatot boldog-boldogtalan emlegeti. Kormánypárti polgármesterek a magyar sajtó napján, ellenzéki és határon túli újságírók pedig a megnyomorított sajtó jellemzésére. Nekem tetszik a közismert változat, bár egyre inkább az a benyomásom, hogy a hír már csak szentesített, a vélemény azonban talán még szabad.      

Tíz mondat egy szállóigéről

A hír szent, a vélemény szabad - ennek szellemében kért minden helyi sajtóorgánumtól kölcsönösen eredményes munkát és együttműködést a következő időszakra Cserna Gábor polgármester. (Szabó Szabolcs újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2011. március 16.)

Alternatív fórumokra van szükség, ahol - Pulitzer József szavaival élve – „a hír szent és a vélemény szabad”. (Pressburger Csaba és Kókai Péter vajdasági újságírók, a Magyar Szó volt főszerkesztői, Szabad Magyar Szó, 2016. október 22.)

Ma is érvényes és kötelező Pulitzer hitvallása: „A hír szent, a vélemény szabad.” (Pintér M. Lajos hódmezővásárhelyi újságíró, Promenád24, 2018. április 11.)

A hír szent, a vélemény (még) szabad. (Holoda Attila energetikai szakember, az első Orbán-kormány volt államtitkár-helyettese, Infovilág, 2020. április 3.)

A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)

Orbanisztánban annyira szent a hír, hogy a médiaipar betanított munkásai kizárólag a fényességes vallásalapító által szentesített agymenéseket közlik hír helyett. (Szabó Imre újságíró, OKLT, 2021. április 2.)

El sem tudtunk képzelni olyan világot, hogy a hír szabad, a vélemény pedig inkább ne legyen. (Rényi Ádám közíró, Magyar Hang, 2021. június 18.)

A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. július 11.)

A hír szent, a vélemény szabad - mi tartjuk az irányt. (Óry Mariann újságíró, Magyar Hírlap, 2021. december 19.)

Ősi szabály az újságírásban: „A hír szent, a vélemény szabad.” (Szekeres István újságíró, Facebook.com, 2022. február 20.)