A gyászjelentésben az olvasható, hogy „2020. november 1-én, életének 85. évében csendesen elhunyt.” De ha 1936-ban született, akkor csupán tavaly lett volna 85. Valami nem stimmel. Már csak elképzelhetem, hogy néhai Péter László, az Új Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője szőregi dolgozószobájában mozgásba lendül. Addig nem nyugszik, amíg ki nem deríti, vajon Lajos mikor halt meg valójában. Majd a háromkötetes lexikonhoz lép, és a P-betűs szócikk elejére, a születési dátumhoz írja a halálozás idejét: 2021-et.
Papp Lajosban az első szerkesztőmet gyászolom. A szegedi színház mögötti moziban néztem meg Kovács András Nehéz emberek című filmjét, és a magyar feltalálók sanyarú sorsáról kézzel írott eszmefuttatást bevittem a Szegedi Egyetem szerkesztőségébe. Harminc körüli férfi fogadott; rögtön elolvasta, majd le is gépeltette a kéziratot. A véletlen úgy hozta, hogy első cikkem a 19. születésnapomon jelent meg. Fölfedezőm az egyetemi laptól visszakerült a Délmagyarországhoz, majd a patinás napilap olvasószerkesztői állását fölcserélte az Észak-Magyarország olvasószerkesztői székével. Attól kezdve Miskolcon látogattam meg.
A hetvenes évek közepén lett a szintén miskolci Napjaink főszerkesztője. Kért tőlem kéziratokat, és szívesen adtam, mert tetszett a nagyalakú, újságpapírra nyomott, publicisztikus hangvételű folyóirat. Akkor még egyikünk sem tudhatta, hogy egy inkább hetilapra, mint könyvszerű irodalmi folyóiratra emlékeztető havilap nagyon is kiteszi magát a politika hullámverésének. Ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás után gyökeresen átalakult, de most már Papp Lajos nélkül. Azóta telefonon beszélgettünk, majd ez is elmaradt. Később számolt be arról, hogy huzamosabb időt töltött Tajvan szigetén.
Mire visszatért Miskolcra, leszoktam a telefonálgatásról. De annyit azért tudok róla, hogy teljesen visszavonult, verseskötete például két évtizede jelent meg utoljára. S hogy milyen költő volt? Csöndes, mélázó, merengő, tűnődő, a pillanatokat felnagyító és kitágító. Ennél alaposabb értékelésre nem telik a szépirodalmi felkészültségemből. Azt azonban képes vagyok sajtószakmailag megítélni, hogy személyében figyelmes, emberséges szerkesztőt veszítettünk. Hamvait március 10-én helyezik el a szegedi temetőben. Legalább a halála után visszatérhetett szűkebb pátriájába.
Tíz mondat a versről
Volt idő, amikor nálunk a fegyveres műgond őrködött azon, hogy érlelődjön a vers. (Kányádi Sándor költő, Respublika, 1995. január 27.-február 2.)
Jobbára akkor írtam verseket, ha valamit nem tudtam megoldani. (Lezsák Sándor költő és MDF-politikus, Magyar Nemzet, 1995. július 29.)
Ritkán születik jó vers, ha a költő az üres papírra legelőször a saját nevét írja fel. (Balla D. Károly költő, Beszélő, 2001/szeptember)
A versírás elhalasztott öngyilkosság. (Iancu Laura költő, Fejér Megyei Hírlap, 2007. október 19.)
A vers lázad. Változtatni akar, varázsol, könyörög, sír, fenyeget. (Szokolay Zoltán költő, Irodalmi Jelen Online, 2016. szeptember 9.)
Én olvasni is olyan verset szeretek, ami ki akar mozdítani. (Erdős Virág költő, Könyves Blog, 2016. november 19.)
Márpedig versekre, lélekerősítő, emberi gyarlóságainkra rámutató, magyar nyelvünket és nemzetünket megtartó irodalomra szükség van, és szükség lesz. (L. Simon László költő és Fidesz-politikus, Látószög,blog, 2019. augusztus 21.)
Nálunk Petri György vers, a Zeneakadémián Orbán Wass Albertet idéz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. október 24.)
Egy jó dalszöveg többet ér, mint egy rossz vers. (Presser Gábor zeneszerző-dalszövegíró, Magyar Hang, 2019. december 6.)
A verseit nem értették a politikai barátai, akik viszont értették, nem voltak a politikai barátai. (Zöldi László újságíró Szőcs Gézáról, Facebook.com, 2020. november 6.)
