Az adónem célja a kifehérítés. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2022. július 12.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook, 2022. július 12.)

Az én olvasatomban egy rendszerhiba kiigazítása. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, 2022. július 13.)

A katára ráfért a ráncfelvarrás. (Trencséni Dávid újságíró, ATV, 2022, július 13.)

A Fidesz szavazóbázisát is pofán csapta. (Kéri László politológus, ATV, 2022. július 13.)

A kata kinyírása magyarul rezsinövelés és adóemelés. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2022. július 13.)

Még jobboldali berkekben is frontokat nyitott. (Trombitás Kristóf publicista, PestiSrácok.hu, 2022. július 14.)

A kata átalakítása szó szerint éhhalálra ítél több tízezer embert. (Kácsor Zsolt publicista, Népszava, 2022. július 14.)

A kata fő előnye, hogy egyszerű volt. (Harkai István, a Minősített Könyvelők Egyesületének elnöke, Népszava, 2022. július 14.)

Lebukott egy éremre esélyes atléta - adta hírül a világsajtó. Egy nappal vagyunk a világbajnokság előtt, amelyet az Oregon állambeli Eugene-ben, Amerika talán legjobb pályáján rendeznek. Nijel Amos botswanai nyolcszázas futó doppingolt. Legjobb eredménye 1.41.73, közel a világcsúcshoz. Lesz még néhány híres atléta, aki ma meg holnap hirtelen lebetegszik, megsérül. Jobb, ha otthon „szűrik ki” őket, mint hogy a világversenyen hozzák kínos helyzetbe a nemzeti szövetségüket.

Mi összesen két sportolóval képviseltetjük magunkat a vébén. Egy hétpróbázó hölggyel, akinek azért nem éri meg doppingolni, mert ami növeli rövidtáv-futásban a teljesítményét, az csökkenti a dobószámokban. S fordítva. Más a helyzet a kalapácsvetőnkkel. A 25 éves Halász Bence a szombathelyi dobóiskola neveltje, és ellentmondásos hagyomány rejlik a szakmai hátterében. A dobóiskola alapítója, Németh Pál mesteredző ellenezte a teljesítményfokozó szereket, egy időre ketté is szakadt a kalapácsvetők csapata. Akadt köztük Európa-bajnok (Gécsek Tibor), olimpiai bajnokságtól megfosztott (Annus Adrián), és meg nem fosztott (Pars Krisztián). Pályafutásuk bizonyos szakaszában mindhármat eltiltották doppingolás miatt.

Annus tartja az országos csúcsot 84.74 méterrel. A világcsúcs 36 éve 86.74, és a szovjet-ukrán Szedih nevéhez fűződik. Halász Bence legjobbja, a 79.88 azt sejteti, hogy tiszta. Máskülönben már régen túl volna a bűvös nyolcvan méteren. Azért vélem túlzottnak a hazai szakemberek derűlátó esélylatolgatását, mert a jelek arra utalnak, hogy az úgynevezett nagy nemzetek laboratóriumaiban olyan teljesítményfokozó szereket kísérleteztek ki, amelyeket a doppingellenőrök pillanatnyilag képtelenek kimutatni. Egy magyar sportorvos kesernyés megállapítása szerint akkor tekinthető valaki igazi bajnoknak, ha tíz év múlva is hiteles lesz a hűtőszekrényben tárolt vizsgálati anyaga.

Ama évtizedet jól ki lehet használni. A korántsem tiszta győztesek nagy összegű jutalmat, majd életjáradékot kapnak, elvégre öregbítették nemzetük tekintélyét, a doppingolás kimutatásáról viszont legföljebb három napig beszél az utókor. Remélem persze, hogy Halász Bence legalább a döntőbe jut. Ezt az okfejtést pedig kétméteres és 120 kilós barátom emlékének ajánlom, akit edzőtáborban ismertem meg. A doppingolás szövődményei alig 50 éves korában ölték meg.    

Tíz mondat a doppingról

Az doppingol, akit elkapnak. (Gécsek Tibor Európa-bajnok kalapácsvető, Fehérvári Hét, 1994. szeptember 8.)

A dopping olyan, mint az olaj, amellyel mindenki jól keres. (Németh Pál szombathelyi kalapácsvető-edző, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 31.)

A doppingot tiltják, de a lebukás a bűn. (Frenkl Róbert sportorvos, Magyar Televízió, 2004. november 13.)

Azt látom, hogy akárhová megyek, az emberek tisztelnek. (Annus Adrián volt olimpiai bajnok kalapácsvető, RTL Klub, 2010. április 9.)

Nem vagyok sem rosszabb, sem jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert volt olimpiai bajnok diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)

Átalakulóban van a mezőny, és sorra potyognak ki azok a kalapácsvetők, akik úgy érték el sikereiket, ahogy azt nem feltétlenül kellene. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Napló, 2012. augusztus 29.)

Sok volt a doppingeset is. Néha olyan érzésem van, hogy ezt a számot csak én éltetem. (Pars Krisztián olimpiai bajnok kalapácsvető, Vas Népe, 2013. február 15.)

A dopping jó agyakkal történő, negatív szándékú dolog. (Funk Sándor orvos, drog-szakértő, ATV, 2016. augusztus 4.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Bakanek György orvos, dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

A hormonakrobatáknak előbb-utóbb súlyos árat kell fizetniük. (Pars Krisztián doppingolásért másfél évnyi kihagyásra ítélt olimpiai bajnok kalapácsvető, Nemzeti Sport Online, 2018. november 28.)

Megkerülhetetlen. 2000 óta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, és azóta minden kormány tárgyalt vele. Elvégre a vállalkozók érdekvédelmi szervezetét képviseli. Orbánék is letudhatják a törvényhozás előtti kötelező egyeztetést. Ráadásul nemcsak egyetért velük, hanem a nyilvánosság fórumain még a nótájukat is fújja.

A megafonos súgóval interjút készített az egyetlen ellenzéki napilap. Ama kérdésre, hogy mit szól a KATA (kisadózó vállalkozások tételes adója) szigorításáról szóló híresztelésekhez. ezt válaszolta: „Egy falusi fodrász, aki az egész falunak vágja a haját, az a vállalkozó, akire ezt a kedvezményes adózást kitaláltuk. Az viszont nem helyes, ha például egy ügyvéd, biztosítási ügynök, bróker, IT-szakember, aki lehetne normál foglalkoztatott, így bújik ki az adózás alól.” (Népszava, 2022.05.06.) Figyelemre méltó a többes szám első személyben való fogalmazás („kitaláltuk”).

Az is, hogy amikor tegnap az országgyűlési többség megszavazta a 430 ezer katázót közvetlenül és legalább ennyi családtagjukat közvetve érintő adónem kivéreztetését, őt vették elő az értelmezők. A kamara budapesti szervezete elhatárolódott tőle. Az ellenzéki pártok felszólították, hogy távozzon a közéletből. Az újságírók és művészek pedig azt üzenték neki, hogy menjen a fenébe. Parragh úr vitte el a balhét. Kiábrándító szerepre vállalkozott, mégis megfontolásra javaslok két mozzanatot. Az egyik, hogy nem azért kéne eltávolítani, mert szembe fordult a vállalkozókkal.

Az ő logikájából az következik, hogy nem velü(n)k fordult szembe, hanem kiszűrte közülü(n)k az „ügyeskedőket”. Inkább azért kéne lemondatni, mert a Kamarát megfosztja körülbelül 200 ezerszer ötezer forinttól. Attól a pénztől, amelyet kötelező tagdíj gyanánt évek óta legombol rólunk. Ez még akkor is egymilliárd forintos vétség, ha majd kitüntetést kap, hogy a kamarai bevétel jelentős részét átterelte az államkasszába. A másik mozzanat közelebbről érinti szakmámat, az újságírást. Tegnap este, az ATV stúdiójában három vendég közül ketten fölrótták neki, hogy miközben segített megrövidíteni a katásokat, busás pénzt vesz föl az elnökségért.

Nem ártott volna, ha a szerkesztő rámondja a műsorvezető fülére, hogy Parragh László társadalmi munkában vezeti az érdekvédelmi szervezetet. S mert csempe-üzletét két évtizede föladta, kérdés, vajon miből telik neki arra, amit így fogalmazott meg: „Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz.” (hvg.hu, 2018. 05.06.)

Tíz mondat a katáról

Meglepő módon az állatorvosok közül kerül ki a legtöbb katás. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Olyan vállalkozó kör is csatlakozik a katához, amely a legtöbbször nagyobb üzleti megrendeléseket teljesít, illetve munkaviszony elkerülésére, átminősítésére használja a katát. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Nemzet Online, 2022. július 9.)

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2022. július 11.)

Az adónem célja a gazdaság kifehérítése. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Kissé erőteljesre sikerült. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, VG.hu, 2022. július 12.)

Ezt a fürdővizet valóban ki kellett önteni, de sajnos a gyerek, a szellemi szabadfoglalkozásúak esetenkénti számlázása is benne maradt. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2022. július 12.)

A kata mostani, gyakorlatilag kivezetése nemhogy állatorvosi ló, hanem egy komplett ménes. (Rajcsányi Gellért újságíró, Mandiner.hu, 2022. július 12.)

Azért verték át másfél nap alatt, hogy ne szerveződhessen ellene komoly ellenállás. (Hadházy Ákos állatorvos, független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. július 12.)

Parragh László pont azokat árulta el, akiket elvileg képviselnie kellene. (Gelencsér Ferenc, a Momentum-párt elnöke, Népszava, 2022. július 13.)

Az én olvasatomban rendszerhiba-kiigazítás történt. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Klubrádió, július 13.)

Halász Bence az egyik reménységünk. Másodmagával ő képviseli hazánkat az Egyesült Államokban megrendezendő atlétikai világbajnokságon. Az ELTE szombathelyi tagozatán pallérozódik, de nem a szavak embere. Egyik mondatát föl is vettem az elszólások gyűjteményébe, így hangzott: „A szombathelyi ELTE kihelyezett karján tanulok.” (Sport TV, 2020. május 4.) Most a Magyar Rádióban szólaltatták meg. Esti műsorban 13-szor mondta, hogy „igazából”. Percenként kétszer.

Mindenkinek vannak gyakran használt szavai, de ha unos-untalan, ráadásul funkciótlanul használja őket, a mondandója egyhangúvá, érdektelenné válik. Szurkolok a kitűnő kalapácsvetőnek, hogy a vébén túldobja a bűvös 80 métert, meg kéne azonban tanítani arra, hogy eladja magát a nyilvánosság fórumain. Mi, újságírók ugyanis kedveljük a szabatosan és érdekesen fogalmazó interjúalanyokat. Följegyeztem néhány stúdióvendég szavajárását, akik nem profi sportolók és amatőr interjúalanyok, hanem a gondolataikból élnek.

Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, vérbeli értelmiségi és kulturáltan fogalmazó értelmező. Teljesítményét beárnyékolja, hogy pergő nyelvvel használja a „természetesen” kifejezést akkor is, ha az, amit joggal bírál, korántsem természetes. Ha pedig befejezi az okfejtést, a kijelentő mondat végére kérdő hangsúllyal biggyeszt egy „nemde” szócskát. Mintha bólogatást várna a láthatatlan tévénézőtől.

Mesterházy Attila politikust gyakran szólaltatják meg mostanában, leginkább a kormánypárti nyilvánosság fórumain. Érdekeseket mond az ellenzékről és pártjáról, az MSZP-ről. Észrevettem, hogy az egyesből halad az általános felé. Majd rájön, hogy össze kéne foglalni a mondandóját, és a következtetést e szóval kezdi: „magyarul”. Az eszmefuttatást lefordítja azok nyelvére is, akik jobban járnának, ha azonnal a „magyarul” után következő mondattal kezdené a gondolatmenetét.

 A tévések fölfedeztek egy Szalai Szabolcs nevű kerek arcú, mosolygós újságírót is. Szavajárása az „ilyen szempontból”. Ami azt sejteti, hogy a politikai fejleményeket sajátos nézőpontból látja és láttatja. Ez rendben is volna ilyen szempontból, fölösleges azonban állandóan hangsúlyozni. Egyszóval baj van az unos-untalan hangoztatott szavainkkal. Ez a korlátozottan nyilvános fórumokon is kiderül. A társasházunk mosókonyhájában részt vettem egy megbeszélésen. A házkezelőség vezetője másfél óra alatt 136-szor használta az „egyébként” kifejezést. Vétek volna meghívni egy tévé- vagy rádióstúdióba, bár nem lógna ki a sorból.             

Tíz mondat a szavakról

A szavak, amelyekkel beszélek, a köznyelvben kialakult szavak. Az különbözik, amit mondok velük. (Varga Imre szobrász, Tolnai Népújság, 2001. március 11.)

Ha a mondatok elég szorosan fűződnek egymáshoz, akkor már nem szavakat, hanem gondolatokat közlünk. (Gáspár Tibor színész, Zalai Hírlap, 2003. január 13.)

A szavaknak nem a kimondásához kell bátorság, hanem a megfogalmazásához. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 2006. március 25.)

Rúzsa Magdi jobban tenné, ha az éneklésnél marad. Neki nem az a kenyere, hogy szavakkal játszva, mondatokat csűrve, gondolatait fényes köntösbe öltöztetve hasson ránk. (Nagy Zsófia diák-újságíró, Klubháló.hu, 2009. január 20.)

A választó talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. (Török Gábor politológus, Index.hu, 2011. március 2.)

Az elmúlt tíz évben a szavakat tettük tönkre. (Mundruczó Kornél rendező, Hír TV, 2015. szeptember 30.)

A politikusok között is sokan elnyelik a szavakat, befelé beszélnek. (Lukács Sándor színész, Heti Válasz, 2016. április 21.)

Birkózik a szavakkal. (Majláth-Mikes László humorista Németh Szilárd Fidesz-politikusról, a Magyar Birkózó Szövetség elnökéről, Magyar Hang, 2018. november 23.)

A szavak közt elvesznek a mondatok. (Bakonyi Péter újságíró, Facebook.com, 2018. október 5.)

Főleg az s végű szavakat szereti, mert azokat jól lehet sziszegni: liberális, migráns, Soros, vírus. (Farkasházy Tivadar újságíró Orbán Viktorról, Válaszonline.hu, 2020. május 8.)

Akik átélték, aligha feledik a netadó elleni tüntetést. A világsajtót bejárta a felvétel: az Erzsébet-híd budai oldalán, a tömegben majd’ mindenki zsebében mobiltelefon lapult. Egyszerre villantották föl az apró fényforrást. Aznap este 40 ezer digitális szentjánosbogár világította meg a szürkületet. Egy újságíró meg is kérdezte a miniszterelnököt: ”Lesz-e jövőre netadó?” Orbán Viktor ezt válaszolta: „Szerintem nem.” (MTI, 2014.11.04.)

Ennek azért volt előzménye. A nyarat azzal töltöttük, hogy vitatkoztunk egy másik adónemről. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy a kormánypárti oldalon is kiverte a biztosítékot a reklámadó. Fél év múlva mégis sikerült lenyomni a médiacégek torkán. Amit a világhálót használó magánemberek elutasítottak, azt tudomásul vették, amikor a kormány nem őket adóztatta, hanem ama vállalkozásokat, amelyeknek a szolgáltatásait igénybe vették. A cégek beépítették költségeikbe az 5,3 százalékos reklámadót, és tőlünk szedték be.

Most, az országgyűlési választás előtt kiköltekezte magát a kormány, és onnan próbál pénzt szerezni, ahonnan csak lehet. Az emberei is berzenkednek: bezzeg a „globális techóriásokat” nem képes megadóztatni, helyettük a hazai vállalkozásokat bünteti. Azokat is, amelyek félig-meddig hozzá tartoznak. Például az állami hirdetésekből kistafírozott kormánypárti médiacégek adóztatása azt jelenti, hogy az állam az egyik zsebéből átteszi a pénzt a másikba. A nyilvánosság egyéb fórumait is támogatja a kormányzat, lásd erről Rogán Antal propaganda-miniszter megnyilvánulását a függelékben.

A tervezett reklámadó érdekes helyzetet teremthet. Az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava tavaly szolid nyereségre tett szert. 1 milliárd 817 millió forintnyi bevételéből 200 millió forintnyi osztalékot adhatott a tulajdonosainak. Ha „kormányzati kommunikációs költésekből” az idén is a bevételek 50-60 százalékát kapja meg, akkor az új reklámadó épp az osztalékot vinné el. Vagyis az ellenzéki sajtó államilag finanszírozott részének már nem érné meg visszafogni magát. S bár károsnak tartom a reklámadót, látok egy előnyét is.

Amíg a kormányzat nem sújtotta különadóval a saját médiumait (is), a hirdetési bevételekből diszkréten át lehetett szivattyúzni néhány milliárdot párt- és egyéni kasszákba. Ha a duzzasztott reklámadó is az adóhivatal révén jut majd el az államkasszába, akkor ezekkel a pénzekkel el kell számolni a nyilvánosság előtt.

Tíz mondat a reklámadóról

Nagy valószínűséggel lesz reklámadó. (Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Magyar Rádió, 2014. június 2.)

A reklámadó pórázra veszi a médiát. (Csermely Péter újságíró, Magyar Nemzet Online, 2014. június 3.)

Az álláspont egyértelmű: lesz reklámadó. (Trócsányi László igazságügyi miniszter, Magyar Televízió, 2014. június 9.)

Mindenkit egyaránt sújt - homályos célok érdekében. (Gajdics Ottó újságíró, Hír TV, 2014. június 12.)

A reklámadó az extraprofit lehetőségét akarja megszüntetni. (L. Simon László Fidesz-politikus, ATV, 2014. június 30.)

Én keveslem, de a szakmai érveket elfogadtam. (Orbán Viktor miniszterelnök a végül is 5,3 százalékos reklámadóról, Magyar Rádió, 2015. április 10.) 

Jó néhány olyan baloldali médium van, a Népszavát is beleértve, de akár az RTL Klubig vagy az ATV-ig bezárólag, aki ha ebben az időszakban nem részesült volna a kormányzati kommunikációs költésekből, akkor nehezebben tudta volna sikeresen zárni ezt az évet. (Rogán Antal Fidesz-politikus, 444.hu, 2020. november 24.)

Főleg a stratégiai növekedési céljaink teljesülését lassíthatja az adónem. (Vaszily Miklós, az Indamedia Csoport és a tv2 társtulajdonosa, VG.hu, 2022. június 28.)

Az állami hirdetések tartják életben a KESMA-konszernt, ahol a közéleti termékek listaáron számolt reklámbevételeinek több mint 80 százalékát állami vállalatok és szervek garantálják. (Rényi Pál Dániel újságíró, 444.hu, 2022. június 29.)

Remélem, a törvényhozók is úgy ítélik meg, hogy egy reklámadó többet ártana, mint használna a gazdaságnak. (Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, Index,hu, 2022. július 6.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor valutázott, Kövér László lefelé nivellált. Lendvai Ildikó szobrozott, Mesterházy Attila magyarozott, Vona Gábor mérlegelt, Kelemen Hunor pedig demokráciázott. Lefülelt mondatok.

A rend és a biztonság Magyarország legkeményebb valutája. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, július 3.)

A kormánynak fontos, hogy népszerű legyen. (Róna Dániel szociológus, ATV, július 4.)

Horn Gyulának szobra már van. Nem az a dolgunk, hogy szavakban is szoborrá merevítsük. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, július 4.)

Gyöngyösi Márton megérkezett a honi politikába, na nem üstökösként, inkább afféle öreg. szőrehullató kutyaként. (Bayer Zsolt publicista, Magyar Nemzet Online, július 4.)

Ahhoz, hogy újra Európa-parlamenti képviselő lehessen, sikeresen kell vezetnie a pártot, de ahhoz, hogy sikeresen vezethesse a pártot, nem lehet EP-képviselő. (Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke Gyöngyösi Mártonról, a Jobbik újdonsült elnökéről, Index.hu, július 5.)

Akik totális hatalomra törnek, azoknak ma is a tulajdon nélküli, önértékelési képességüktől és önbecsülésüktől megfosztott, kulturálisan lefelé nivellált tömeg az eszményük. (Kövér László Fidesz-politikus, Mandiner.hu, július 5.)

Ha megfelelő fülbevalót hordasz, mostanság nem pusztán főispán, de köztársasági elnök is lehetsz. (Hegyi Iván újságíró Novák Katalinról, Népszava, július 5.)

Az inflációt egyharmad részben a nemzetközi hatások okozzák, kétharmad részben a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikája. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Klubrádió, július 5.)

Magyarország lényegében a szégyenpadon ül. (Fodor Gábor volt Fidesz-politikus az Európai Unióról, ATV, július 6.)

A harsánysággal lehet átütni az ingerküszöböt. (Németh S. Szilárd, a Spirit FM-et működtető egyesület elnöke a Puzsér-jelenségről, Index.hu, július 6.)

Orbán mindig olyan karakternek öltözött, ami a leginkább szolgálja a politikai érdekeit. (Virág Zsófia divattervező, Telex.hu, július 7.)

Az ellenzék nincs jelen a magyar társadalomban. (Ujhelyi István szocialista politikus, Magyar Narancs, július 7.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, július 8.)

A demokrácia lehet kereszténydemokrata, lehet szociáldemokrata, lehet liberális, lehet illiberális, lehet népi, lehet sokféle. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese, Transtelex.ro, július 8.)

A nemzeti szégyen kormánya. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, július 8.)

Bayer Zsolt, a Fidesz Goebbels-nagydíjas véleménypribékje. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, július 8.)

Ellenfél nélkül nincs meccs. (Kukorelly Endre író, Mandiner.hu, július 9.)

Azért próbálom híresztelni, hogy magyar vagyok. (Hanga Ádám kosárlabdázó, a Real Madrid játékosa, Telex.hu, július 9.)

Az ima úgy hat, mint a vízpára. (Csókay András idegsebész, Magyar Hírlap, július 9.)

Évtizede rutinosan haldokló szocialisták. (Tömpe István közgazdász, Népszava, július 9.)

Nagyobb hangsúlyt adtam az „M” betűnek a párt nevében. (Mesterházy Attila volt MSZP-elnök a Magyar Szocialista Pártról, Mandiner.hu, július 10.)

Ezt kéne fölírni rá: 1968. május 16. - 2022. július 11. Holnap már nem jelenik meg drágított papírra nyomtatva. Követi a Világgazdaság és a Figyelő példáját. Az országgyűlési választás után a győztesek újragombolták a nyilvánosság kabátját. Ama lapoktól köszöntek el, amelyek már nem hajtanak nekik hasznot. Száműzik őket a digitális térbe. Egy Meyer nevű amerikai médiakutató könyvet szentelt a print sajtó haldoklásának, és 2043-re jósolja az utolsó napilap megszüntetését. E folyamatot gyorsított fel a papírárak növelése és a magyar politika.

Vajon milyen mondatot lehetne fölírni a Magyar Hírlap fejfájára? A hazai nyilvánosság történetében sokféle Magyar Hírlap létezett. Egy újságot kézenfekvő volt hírlapnak nevezni, és könnyen került elé a magyar jelző is. A legutóbbi újraélesztés 1968-ban ment végbe, amikor létrehozták a Minisztertanács napilapját. Nem voltam ott az indulásnál, de 1969 őszétől hetenként kétszer este hattól fél nyolcig néztem a tévét. Nyolcra kellett leadni a hasábnyi terjedelmű jegyzetet Fazekas Gyuri bácsinak, az olvasószerkesztőnek. Attól tanultam a gyorsújságírást, akit Nagy Imre perében tíz évre ítélték, és ebből ötöt le is ült.

Főnököm a kulturális rovatban Papp Antal volt. A Don-kanyarban veszítette el az egyik lábát, és az ötvenes évek elején Rákosi távolíttatta el a sajtóból. Ismertem a riporter Fahidy Józsefet, aki a Szabad Európa Rádióból tért haza. De volt egy tábornokunk is, akit rejtélyes okból szereltek le. Sokfelől érkezett társaság gyűlt össze a szerkesztőségben, amelynek az kölcsönzött jelentőséget, hogy lassan, fokozatosan elvált egymástól a párt és a kormány álláspontja. Innen nézve se tudnám megfogalmazni a fejfára való mondatot.

De ott kéne keresgélni, hogy a legutóbbi 54 évben a Magyar Hírlap mindig a második napilap hálátlan szerepét töltötte be. Kezdetben a Népszabadság árnyékában működött. A mostani (Széles Gábor-féle korszakban) pedig a hol Magyar Nemzetnek, hol Magyar Időknek, hol megint Magyar Nemzetnek nevezett napilap mögött kullogott. A kiadó évek óta nem is auditáltatta (hitelesíttette), nehogy megtudhassuk, hány példányban nyomtatták ki, és mennyi lett a remittenda (az eladatlan példányok száma).

Az utolsó szám hétvégi mellékletét egy Csókay Andrással készített interjúnak szánták. A híres idegsebésztől Kő András három olyan mondatot jegyzett föl, amelyeket bevennék a hét legjobbjai közé. Az újságíró nevét a beszélgetés végére tették, és a lehető legapróbb betűvel szedték.     

Vadászom a jó mondatokra, és Bauer Tamásra mindig számíthatok. A hajdani SZDSZ-politikus a rendszerváltás utáni országgyűlés egyik leggyakrabban és talán legszakszerűbben megszólaló képviselője volt. Néhány év múltán pártjával együtt kimaradt a parlamentből, azóta a közösségi médiában fejti ki tárgyszerű, közgazdaságilag megalapozott álláspontját. Alkatára jellemző, hogy jelenlegi párttársáról, a DK-s Varju „Laci”-ról jegyezte meg: „Rossz a kedvem, ha saját pártom politikusa beszél komolytalan dolgokat.” (Facebook.com, 2022. június 25.)

Két napja megrótta Ungár Pétert is. Nem alázta porig, nem dorongolta le a mostani országgyűlés egyik leggyakrabban és talán legszakszerűbben megszólaló képviselőjét. Csupán árnyaltabb fogalmazásra ösztökélte. A rögtönzés hevében ugyanis a fiatal LMP-politikus olyasmit talált mondani egy tévéstúdióban, amit talán végig kellett volna gondolnia. Bauer szabatosan elmagyarázta, hogy Ungár miben tévedett. A vitájuk tárgya mondandóm szempontjából mellékes, akadt azonban egy mondata, mely tűnődésre késztet. Ezt írta: „Egy rossz szó miatt nem akarom őt méltatlan váddal illetni.” (Facebook.com, 2022. július 7.)

E stílusnak neve is van, sandwich compliment-nek hívják. A c-vel kezdődő szó ugyebár bókot, dicséretet jelent, a szendvics pedig annyira ismert kifejezés, hogy nem is érdemes magyarra fordítani. Az elmarasztalást tehát két dicsérő mondat közé csomagoljuk. Erkölcsi épülésünkre válna, ha ez a magatartásforma terjedne el a hazai közéletben. Aligha véletlen azonban, hogy az olyan politikusok, mint Bauer Tamás, kimaradtak a parlamentből, és a pártjuk is inkább csak megtűri őket.

Ez az irály azért rokonszenves, mert amióta írom a Médianaplót (2002 óta), szinte csak azokkal vitatkozom, akiket becsülök. Fogalmazhatnak félreérthetően, akár még tévedhetnek is, de legföljebb megcsipkedem - nem akarom őket pellengérre állítani. Jó okom van erre. 1993 szeptembere óta tanítok újságírással kacérkodó fiatalokat, és nem arra szeretném megtanítani őket, hogy a szavakkal miként semmisítsenek meg másokat. Hanem arra, hogy pontatlanságukban, tévedésükben is becsüljék meg bennük a gondolkodó embert. Van más okom is a szendvicsbe csomagolásra.

Olyan szakmát művelünk, amelyben minden tévedésünket nyilvánosan követjük el. Nem esne jól, ha a felületességünkre, pontatlanságunkra, rögtönzésünkre emlékeztetőktől ugyanazt a durvaságot, otrombaságot, útszéli stílust kapnánk, amellyel mi illettük őket.    

Tíz mondat a stílusról

A származásomat tekintve én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz: van bennem talán valami alulról jött nyersesség. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Mozgó Világ, 1993/október)

Elismerem: megnyilatkozásaim olykor valóban megosztják a közvéleményt, sőt nem egy beszédem még azoknak sem tetszik, akik a tartalmával egyetértenek. Szerintem ez a stílus még belefér a parlamenti demokráciába. (Kövér László Fidesz-politikus, 24 Óra, 2000. július 8.)

Az utcai politizálás nem egy új stílus, hanem a többi párténál eredményesebben alkalmazott módszer. (Áder János Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. május 25.)

Azokat a politikusokat hiányolom, akiknek az eszükön kívül stílusuk is van. (Jávor Béla publicista, Heti Válasz, 2003. május 9.)

Alapvetően nem a parlamenttel van baj, hanem azzal a stílussal, amit a vitákban megengedünk magunknak. (Szili Katalin szocialista politikus, az országgyűlés elnöke, Népszava, 2006. augusztus 19.)

Egy romhalmazt örököltünk. Ilyen helyzetben az ember kevéssé tud a stílusra, az egésznek a körítésére ügyelni, mert lépni kell. (Lázár János Fidesz-politikus, Délvilág, 2010. december 18.)

A stílus maga a rendszer. (Sólyom László alkotmányjogász, volt köztársasági elnök, Origo.hu, 2011. augusztus 1.)

Célba ért ez a stílus. (Magyar György ügyvéd Simicska Lajos O1G megjegyzéséről, ATV, 2015. február 14.)

Régi posztbolsevik trükk: ha belekötünk a stílusba, nem kell a tartalommal foglalkozni. (Csontos János publicista, Magyar Idők Online, 2016. szeptember 4.)

Orbán egyedül a seregben használt stílusban képes kifejezni magát. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2021. június 8.)

Voltak, akik számon kérték, miért írtam kétszer is egy „tökismeretlen” atlétalányról. Sokáig nem volt ésszerű magyarázatom rá, most végre leesett a tantusz.

Abby Ohio államból érkezett a tőle délnyugatra fekvő Kentucky-be, melyet Bluegrass State-nek (kékfű államnak) neveznek az ott tenyésző réti perje színéről. Kék pólóban, nadrágocskában, melegítőben fényképezték a végzős egyetemistát, aki az idén 10.90 másodpercet futott százon. Kétszázon 21.77-tel nyert amerikai bajnokságot. Négyszázas váltóban pedig 30 méteres hátrányt dolgozott le az egyetemi bajnokságon. Rosszul rajtol, de olyan utazó sebességet vesz föl, hogy fél távnál szinte állva hagyja a többi sprintert. A négyszáz lesz az igazi száma, a hamarosan kezdődő világbajnokságon azonban még valószínűleg kétszázon indul.

Akár meg is nyerheti, ami azért volna szenzáció, mert kifehérlik az esélyesek közül. Most kihagyom azt a bekezdést, amelyben a különleges genetikai adottságokkal megáldott fekete atlétákról morfondíroznék, akik uralják a rövid távokat. Néhány napja kiderült, hogy a Puma szerződést kötött Abby-vel évi kétmillió dollárról. A 398 forint 47 filléres mai árfolyammal számolva ez csaknem 800 millió forint. Az amerikai influenszerek persze parázs vitába keveredtek. Feltűnt nekik, hogy jóval nevesebb sprinterekkel a Puma csupán egy- vagy félmilliós szerződést kötött, igaz, hogy ők nem fehérlenek ki a döntőre esélyes hölgyek közül. Rasszizmust orrontanak.

A Puma német cég. Elődjét 1924-ben alapította két testvér. Ők látták el futócipővel az 1936-os berlini olimpia német és amerikai résztvevőit. Majd kisebb-nagyobb mértékben közösséget vállaltak Hitler rendszerével, és az azonosulás különbsége kenyértörést eredményezett. 1948-ban szétváltak, az egyik alapította az Adidast, a másik meg a Pumát. Abby vezetékneve Steiner, és ahonnan érkezett a Kentucky-i egyetemre, ott sok a német eredetű család. A 800 millió forintos szerződés aláírását világkampány előzte meg, például az első bejegyzésem óta a Puma érdeklődött, vajon számítok-e további információkra. Eltűnődtem, hogy miért éppen a Puma, de igennel válaszoltam. Azóta Herr Algorítmus háttér-anyagokkal lát el.

A digitális képcsarnokban fél évre visszamenőleg néztem  meg Abby Steiner fotóit. A szíve fölött 47-szer látszott a közismert jel. Ezzel szoktuk a tennivaló elintézését kipipálni. A nagy hírre vergődött diáklánynak most már „csak” a vébét kéne megnyernie kétszázon, hogy a fehér vásárlók még inkább bekapcsolódhassanak a Puma vérkeringésébe.

 Korai még nekem a kertészkedés. (TérKép, 1989. augusztus 31.)

Nem hiszem, hogy gyorsan „behozhatjuk” a nyugat-európai demokráciát, mert ilyen szegény alapokon olyan demokráciát teremteni nem lehet. (Pesti Hírlap, 1990. november 3.)

/Egy régi hajbókoló nem veszi észre az utcán/ Ha a seggem beszélni tudna. (Új Hírnök, 1993. október 25.)

Az MSZMP nem volt demokratikus szervezet. (168 Óra, 1998. február 17.)

Engem a hetvenes években reformistának tartottak, a nyolcvanas évek végén pedig merevnek. (Kelet-Magyarország, 2000. december 9.)

Úgy látom, hogy az Orbán vezérelte Fidesz alkalmazza legkiválóbban a dialektikus materializmust. (Vasárnap Reggel, 2003. április 27.)

Óriási szerepe van a szónak, ha látják mögötte az embert. (Kelet-Magyarország, 2003. június 18.)

A politikusnak naponta, a papnak csak a túlvilágon kell felelnie a tetteiért. (Kisalföld, 2004. augusztus 7.)

Egy rendszer legerősebb kritikája a fegyver, a második a sajtó, a harmadik pedig a választás. (Népszabadság Online, 2012. május 22.)

/Medgyessy Péterről/ Azt hittem, hogy közgazdász. (Népszabadság Online, 2012. május 22.)