A hét eseménye, hogy a parlamenti többség Csipkerózsika-álmából életre keltette a történelmi ódonságú vármegyét. A jelenséget kivesézték a közösségi nyilvánosságban. Ha nem volna olyan mozzanata, mely érinti szűkebb érdeklődési körömet, akkor nagy ívben kerülném. Kérdés azonban, hogy a vármegyésítés hoz-e majd változást a megyei sajtóban. Könnyű változtatni, elvégre a megyei lapok egy kézben vannak, egy kormány közeli nonprofit alapítvány, a KESMA működteti őket.

Kissé kilóg közülük a salgótarjáni napilap, amely bizonyos értelemben családi vállalkozás, bár külsejében és tartalmában zökkenőmentesen alkalmazkodik a megyei sajtót gondozó fővárosi cég, a Mediaworks vonalvezetéséhez. Egyébként a Nógrád Megyei Hírlap épp úgy a közvetlenül érintett szerkesztőségek csoportjába tartozik, mint a békéscsabai Békés Megyei Hírlap, a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlap és az egri Heves Megyei Hírlap. Nem lepődnék meg, ha javában készítenék elő azt a fránya névváltoztatást, a Vár toldást az immár kis kezdőbetűs megyei elé.

Látszólag szerencsésebb helyzetben vannak ama újságok, amelyek annak idején tájegységi alapon választottak nevet. A debreceni Hajdú-bihari Naplót, a kaposvári Somogyi Hírlapot, a szekszárdi Tolnai Népújságot, a szombathelyi Vas Népét és a zalaegerszegi Zalai Hírlapot körülményesebb a Vármegyei jelzővel ellátni, de korántsem lehetetlen. A harmadik kategóriába tartoznak azok a megyei újságok, amelyeket eleve megyén túlmutató regionális szándékkal hoztak létre.

Ilyen a szegedi Délmagyarország, a pécsi Dunántúli Napló, a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a győri Kisalföld. Joggal kérdezheti a figyelmes olvasó, vajon mivel magyarázható, hogy az országunk részeit tartalmazó újságneveket másként írják. Azzal, hogy a Délmagyarországot 1910-ben alapították, az egybeírás az akkori nyelvszabályt tükrözi. (Mellesleg a jelenleg is megjelenő lapok közül csak a Népszava régebbi nála.) Az Észak- és Kelet-Magyarország nevében látható kötőjel pedig a napilapok 1944 végi, ’45 eleji keletkezésére utal.

Van még egy csoport, amelybe a tatabányai 24 Óra, a veszprémi Napló, a kecskeméti Petőfi Népe és a szolnoki Új Néplap sorolható. Ezeket a szerkesztőségeket is lázba hozhatja persze a vármegyei elnevezés-hevület, a Nemzeti Együttműködés Rendszere csekélyebb feladatokat is megoldott már.             

Tíz mondat a megyei sajtóról

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az MSZP-ről, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

Nem az a baj, hogy több megyei lap van egy kézben, hanem az, hogy minden megyében csak egy napilap van. (Debreczeni József MDF-politikus, Vas Népe, 1992. november 27.)

A megyei lapok többsége versenyben volt a helyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támogatással létrehozott vidéki testvérlapjaival, s eközben kénytelen volt elsajátítani a pártsemlegesség szakmai gyakorlatát. (Bokor Pál újságíró, Vas Népe, 1993. július 30.)

A nagy kiegyenlítő a médiaügyben a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek nagyon láthatóak. És jó néhány olyan regionális lapról tudunk, amely nagyságrenddel több példányban jelenik meg, mint az ország fontos, vezető napilapjai. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

A 24 Óra már régen nemcsak egy napilap, inkább egy sok csatornás hírgyűjtő centrum. (Takács Zoltán újságíró, Regio Regia, 2010. június 8.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, 24.hu, 2018. május 3.)

Az országos tematikájú cikkek egységesítése messze nem ördögtől való dolog, hanem nagyon is racionális média-gazdaságtani megfontolások is állhatnak mögötte, ugyanakkor az arányok és maga a tartalom az, ami túllő a célon. (Bogatin Bence újságíró a KESMA-napilapokról, Mértékblog.hu, 2019. augusztus 12.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Tegnap a katásokról tűnődtem, és egy bekezdést szántam arra, hogy milyen foglakozásokat űznek. Az olvasók tizennégy munkalehetőséggel toldották meg a listát. A kiegészítéseket köszönettel vettem, most pedig egy félreértést tisztáznék.

Például marosvásárhelyi barátom azt firtatta, vajon milyen adatsorban találtam a furcsának ható foglalkozásokat. Utaltam erre, de talán nem elég nyomatékosan. Az elnevezések korántsem adóhivatalból valók, bár bizonyára van ilyen lista, ha kormányzati tényezők azzal magyarázták a kata-törvény „módosítását”, hogy adócsalók a katások. De a közölt lista nem is a képzeletem szüleménye, amit szintén feltételezett néhány olvasó. Májusban Parragh László kormányzati hangerősítő belengette a katásók megrendszabályozását. Azóta följegyeztem, hogy mivel keresik a kenyerüket, akik a nyilvánosság fórumain beszámoltak a néha csakugyan furcsa munkájukról.

Mire a parlamenti többség megszavazta a törvény módosítását, vagyis „a kiskapu bezárását” (by Lázár János), meglepően sok szakma gyűlt össze a cédulákon. Ezeket egészítették ki pótlólag az immár megjelent bejegyzés olvasói. Többnyire a tanítványaim. Három évtizedig tanítottam újságírással kacérkodó kommunikáció szakos főiskolásokat és egyetemistákat, akik 169 szerkesztőségben helyezkedtek el. Bár a legutóbbi évtizedben sokan hagyták el a pályát, a Médianaplót több-kevesebb rendszerességgel figyelik, olykor véleményezik is. Mostani érdeklődésük hajdani kötelezettségükből fakad: szemináriumi dolgozatot kellett írni szűkebb pátriájuk nyilvánosságáról.

A tizennégy kiegészítés közül kilenc tőlük származik, köztük a jeges is. A kiskőrösi gyerekkorból ismertem a kánikulában trikót viselő, izmos felsőtestű bácsit. Rongyot helyezett a vállára, arra fektette a hosszú jégtáblát, amelyet bent, a konyhában jégcsákánnyal darabolt, hogy a mintegy félkilónyi részek beférjenek az apám által lécekből eszkábált jégszekrénybe. Azóta több évtized telt el, és nehéz elhinni, hogy az elektromos hűtőszekrények korában még szükség van jegesre. Falun élő tanítványom elmesélte, miből tengődik a jegesük. Ha tavasztól őszig meghal valaki, és nem temethetik el egy-két napon belül, akkor a ravatalozó melletti hullakamrában jégtáblák közé fektetik.

A szükségből eredő szokás hány faluban dívik? Ama bizonyos bekezdésben ugyanis többes számban vettem számba a katásokat. Vajon a listájukba utólag okkal írhattam be a jegeseket? S a jegelés illik-e a katásokra?       

Tíz mondat a katásokról

Olyan vállalkozó kör is csatlakozik a katához, amely a legtöbbször nagyobb üzleti megrendeléseket teljesít, illetve munkaviszony elkerülésére, átminősítésére használja a katát. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Nemzet Online, 2022. július 9.)

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2022. július 11.)

Ezt a fürdővizet valóban ki kellett önteni, de sajnos a gyerek, a szellemi szabadfoglalkozásúak esetenkénti számlázása is benne maradt. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2022. július 12.)

Orbán kényszerít több százezer magyart több adó fizetésére és bonyolult könyvelési adminisztrációra a kata megszüntetésével. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2022. július 12.)

A liberonácik verik a tamtamot. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. július 12.)

Ha a kata ellen hoznak döntést, gyakorlatilag a kulturális éra szereplői ellen hozzák. (Czinkl Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke, Népszava, 2022. július 13.)

A katásokat régen maszeknek hívták. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

Több mint 400 ezer vállalkozóra kimondják, hogy csalók. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2022. július 19.)

Vissza fog térni a feketepiac, mert inkább számla nélkül csinálják meg a munkát. (Varga Viktória Beáta győri katás vállalkozó, Kisalföld, 2022. július 19.)

Aki úgy érzi, hogy a kata bevezetési módja nem volt sportszerű, attól én országgyűlési képviselőként elnézést kérek. (Lázár János Fidesz-politikus, Rádió7, 2022. július 21.)           

Évtizedek óta dokumentálom a közérzet megnyilvánulásait. Mostanság érdekes jelenségre figyeltem föl. Két téma borzolja a kedélyeket: a katások megrendszabályozása és a rezsicsökkentés csökkentése. Az utóbbi majd’ mindenkit érinthet, mégis a kisadózók kormányzati ellehetetlenítése váltotta ki az erőteljesebb visszhangot.

Ezt úgy fedeztem föl, hogy a katások helyzetéről 51 figyelemre méltó mondatot sikerült összegyűjteni, az energiaválság várható következményeiről pedig még a felét sem. Ami nemcsak arról árulkodik, hogy a rezsinövelés 23 mondatából nehezebb összeállítani egy tízes idézetcsokrot. Arról is, hogy eleve kevesebb benne az ütős gondolat. De hányan is vannak azok a fránya katások, akik a társadalmi többségnél hatékonyabban képesek megfogalmazni a közérzetüket?

A tőlük kamarai tagdíjat beszedő Parragh László 430 ezerről beszélt május 6-án a Népszavában. Július 13-án, a Klubrádióban 460 ezerre pontosított. Orbán Viktor miniszterelnök két nap múlva, a Magyar Rádióban 450 ezernél kötött ki. Újabb két nap múlva György László innovációs államtitkár a Magyar Nemzetben nem foglalt állást a katások létszámáról, ám a törvény-módosítás „300 ezer embert érint hátrányosan”. Újabb két nap múlva, tegnapelőtt Donáth Anna Momentum-politikus pedig az ATV szerint így szólalt meg egy győri hídfoglaláson: „Több mint 400 ezer emberről mondják ki, hogy csaló.” Kik azok, akik a nyilvánosság fórumain katásnak nevezték magukat, vagy a hatalom képviselői katásnak nevezték őket?

Betegápolók, biztosítási ügynökök, bloggerek, bohócdoktorok, borbélyok, böllérek, burkolók, cipészek, dalszövegírók, díszletmunkások, dramaturgok, ételfutárok, fazekasok, fodrászok, foltvarrók, gázszerelők, gerillamarketingesek, grafikusok, hangoskönyv-olvasók, háztartási alkalmazottak, hullamosók, időjósok, informatikusok, ingatlanközvetítők, írók, jegesek, keresztrejtvény-készítők, képkeretezők, kiadói szerkesztők, koreográfusok, kovácsok, kozmetikusok, könyvelők, könyvkötők, könyvügynökök, könyvvizsgálók, közönségszervezők, kutyasétáltatók, lakatosok, lovasterapeuták, masszőrök, műkörmösök, nyelvtanárok, őszeresek, öregtársalgók, pedikűrösök, pesztonkák, pékek, pincérek, publicisták, sintérek, sírásók, súgók, személyi edzők, szikvíz-készítők, színészek, szobafestők, szobrászok, takarítók, táncosok, tévészerelők, újságírók, üvegesek, varrónők, versfelolvasók, villanyszerelők, virágkötők, vízvezeték-szerelők, zenészek, zugügyvédek.

Nálam egy bekezdés nem hosszabb hét sornál. A létében veszélyeztetett kisebbség felsorolása kilenc sort tesz ki a számítógép képernyőjén.

Tíz mondat a katáról

Aki az egész falunak vágja a haját, az a vállalkozó, akire ezt a kedvezményes adózást kitaláltuk. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Az adónem célja a gazdaság kifehérítése. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2022. július 12.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook, 2022. július 12.)

A kata fő előnye, hogy egyszerű volt. (Harkai István, a Minősített Könyvelők Egyesületének elnöke, Népszava, 2022. július 14.)

Ételfutárok és magamfajta íródeákok, színészek és művészek utolsó mentsvára volt. (Rab László publicista, VárosiKurír.hu, 2022. július 14.)

50-150 ezer kisvállalkozónak találtuk ki a katát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A katából mindent megszüntettek, amit meg kellett volna tartani, és mindent megtartottak, amit meg kellett volna szüntetni. (Krémer Balázs szociológus, Klubrádió, 2022. július 16.)

Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetések után születik döntés. (Novák Katalin köztársasági elnöke, Facebook.com, 2022. július 18.)

A katás az új kulák. (Kardos Gábor publicista, Index.hu, 2022. július 20.)

Tegnap este korán tértem nyugovóra. Az atlétikai világbajnokságot az Egyesült Államok nyugati partján rendezik, az a fránya zónakülönbség 9 órányi, és női kétszázon magyar idő szerint hajnali 3-kor kezdődtek az elődöntők. Nos, Abby Steiner, akiről eddig háromszor írtam, „csak” kifehérlett, de nem ragyogott ki a mezőnyből. Bár a legjobb eredménye 21.77 másodperc - összehasonlításul a mi Takács Boglárkánké 23.60 -, az amerikai diáklány az előfutamban, majd az elődöntőben is 21-ön kívül futott.

Vajon azért-e, mert először az egyetemi bajnokságban kellett csúcsformába lendülnie, aztán néhány hét múlva az országos bajnokságon is? Máskülönben aligha jutott volna el a szomszédban megrendezett világbajnokságra. Csakhogy egy idényben nem lehet háromszor kihegyezni a formát. Sok amerikai atléta bukott el így. A másik feltételezés szerint Abby visszafogta magát. Megelégedett azzal, hogy helyezéssel jut tovább, lépésről lépésre közelebb a döntőhöz, amelyben kétségkívül ő lett az egyedüli fehér. Még a svájci lány sem az, akit Mujinga Kambundjinak hívnak, és a papája kongói.

De nem ecsetelem tovább a fekete sprinterek genetikai adottságból fakadó robbanékonyságát. Nem érdemes ugyanis bedőlni az amerikai influenszereknek, akik szerint az amerikai diáklány a bőrszíne miatt került az érdeklődés középpontjába. Megosztó témával gerjesztik az érdeklődést, s bár nem vonom kétségbe a rassz-szálat, a jelek arra utalnak, hogy más ok rejlik a feltűnő jelenség mögött. Abby egyetemistaként pipás holmikban futott, mert amerikai klubja az amerikai Nike sportszer-gyárral kötött szerződést. Ha hazáját képviseli, mint a világbajnokságon, akkor megint csak pipás mezben feszít, elvégre az amerikai atlétikai szövetség is előnyben részesítette az amerikai Nike-t.

Igen ám, de Abby azzal keltett figyelmet, hogy évi 2 millió dolláros (800 millió forintos) szerződést kötött vele a Puma. A harmadik bejegyzésem után pedig figyelmeztetett egy régi atléta-barát, aki nálam otthonosabban mozog az élsport hátországában, hogy a végzős egyetemistának szervezett reklám-hadjárat igazi tétje a piaci siker. A 330 milliós Egyesült Államokban 50 milliónyian futkároznak, és a német Puma igyekszik lecsípni az amerikai Nike vásárló közönségéből néhány milliónyit. Ehhez kell neki a kirakatba egy csinos amerikai próbakisasszony, aki mellesleg kifehérlik a világbajnoki döntőből.              

Tíz mondat a marketingről

A Fidesz győzelmével Magyarországon is sikerágazattá vált a politikai marketing: a látszatok művészete. (Tanács István újságíró, Népszabadság, 1999. május 29.)

Győzike marketingeszköz, akit hasznosítani kell. (Sváby András tévémenedzser, Antennamagazin, 2003/II. negyedév)

Középre a politikusok, a marketingesek beszéljenek. A médiaszereplőknek szerintem karakteresnek kell lenniük. (Hajós András tévészemélyiség, Magyar Hírlap, 2004. december 16.)

A pártok kezdenek a látszatnak megfelelni, és kezdik fontosnak tekinteni, ami érdekes. Politikai marketing helyett így lesz marketing politika. (Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Origo.hu, 2007. augusztus 20.)

A szakma fontosabb, mint a marketing. (Róth Kálmán győri kézilabda-edző, Nemzeti Sport, 2009. augusztus 26.)

Márki-Zay Péter óraadóként marketinget tanít a szegedi egyetemen. (Török Anita újságíró, Délmagyar.hu, 2009. október 26.)

Egy olimpiai bajnoknak helyből jobb a marketingje. (Malonyai Péter sportújságíró, Nemzeti Sport, 2009. december 13.)

Egy díjnak „csak” marketing értéke van. (Almási Tamás filmrendező, ATV, 2015. augusztus 27.)

Abból él Eger, hogy a város legjobb marketingese még mindig Gárdonyi Géza. (Mirkóczki Ádám Jobbik-politikus, ATV, 2019. szeptember 4.)

Marketingesként azt látom, hogy „kiváló termék”. (Gurzó Ákos, a Mindenki Magyarországa Mozgalom kommunikációs stábvezetője Márki-Zay Péterről, 444.hu, 2021. október 20.)

Az említett úr a kormánypártok intelligens szárnyát képviseli a nyilvánosság fórumain. Jurátus korában alapított egy civil szervezetet, amelyet intézményesített a hatalom, azóta a hegyesre (huszárosra) pödört bajszú, idegen szavakat előszeretettel használó igazgató konferenciákat szervez, és tudóst játszik. Ráadásul a csaknem félszáz szerkesztőséget magába foglaló KESMA-alapítvány első embereként egzecíroztatja az újságírókat. Most végre sikerült megcsillantani a műveltségét is.

Közösségi üzenőfalán így jellemezte az MSZP társelnökét, Tóth Bertalant: „A következetességéről ismertté vált (sicc!) politikus.” Az idézetben két mozzanatot árult el magáról. Az egyik az, hogy macskás családból származik. Megszokta, hogy a doromboló háziállatot elhessegeti, ha illetéktelen helyen és időben nyávog. A másik ismertetőjel pedig, hogy ő is volt gyerek. Lapozgatta Grätzer József Sicc című, „szórakoztató időtöltésekről, cseles csalafintaságokról” szóló könyvét, amely 1935 óta számtalan kiadásban látott napvilágot.

A szerző Karinthy Frigyes titkára volt. A mintaképének sok pénzt szerzett azzal, hogy az orvul közölt jegyzeteket, tárcákat, verseket számon kérte az újságok kiadóhivatalain. A két világháború között őt tekintették a „rejtvénykirálynak” is. Akkor teremtett magának tekintélyt, amikor az egyik keresztrejtvényben azt kellett megfejteni, hogy „Grätzertől lopva”. Kitört a botrány, és a rajtakapott újság kénytelen-kelletlen kifizette neki a honoráriumot. Innen már csak egy lépés a zárójelbe tett és felkiáltójellel nyomatékosított sic igazi értelme.

A híres költő, Vergilius úgy 2200 éve így leplezte le a tőle verssorokat plagizálókat: „Sic erat scriptum.” Így vala írva. Azóta a (sic!) azt jelenti, hogy az itt olvasható szöveg lopott, esetleg hibás. Az utóbbira példa, hogy nemrégiben két honanya kiállt a képviselői irodaház folyosójára, keblükhöz ölelték a két példányban kinyomtatott papírlapot, hogy ország-világ elé tárhassák, mennyire elégedetlenek Kövér házelnök úr parlamenti garázdálkodásával. Ezt firtatták: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?” A latin sic (így) szónak azonban van egy gunyoros jelentése is.

Szánthó Miklós szerint például Tóth Bertalan nem a következetességéről híres, hanem épp az ellenkezőjéről. Ahhoz azonban, hogy a művelt (sic!) központi igazgató és alapítványi elnök viccelődését megérthessük, meg kellett volna spórolnia egy c-t.          

Tíz mondat az elírásról

Gojóstol. (Bartus László újságíró Schmitt Pál köztársasági elnökről, Amerikai Népszava, 2011. június 24.)

Kiérdemelte a doktori cím helyett a zárójelet. (Tóta W. Árpád újságíró Schmitt Pálról, hvg.hu, 2012. február 14.)

Lemondott professzor emirátusi címéről. (Holló Márta műsorvezető Vajda Mihály filozófusról, aki Putyin díszpolgársága miatt lemondott professzor emeritusi címéről a debreceni egyetemen, ATV, 2017. szeptember 4.)

Képviselőkbe folytani a szót illendő? (Bangóné Borbély Ildikó és Kunhalmi Ágnes szocialista politikusok, 444.hu, 2019. február 18.)

Engem legkevésbé a saját sorosom érdekel. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2020. február 28.)

Bíró Zoltán a kizárásáig párttag volt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az MSZMP-ről, 24.hu, 2020. május 26.)

Meg kell keresni és kitartóan birizgálni az emberek jóindulatú G-pontját. (Barka Roland szamaras zarándok, Civishír.hu, 2021. május 31.)

Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a brit miniszterelnökhöz, Facebook.com, 2021. szeptember 3.)

A Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban. (Volner János volt Jobbik-politikus, Facebook.com, 2021. szeptember 30.)

A következetességéről ismertté vált (sicc!) politikus. (Szánthó Miklós jogász, az Alapjogokért Központ civil szervezet igazgatója és a Közép-Európai Sajtó és Média Nonprofit Alapítvány kuratóriumi elnöke Tóth Bertalanról, az MSZP társelnökéről, Facebook.com, 2022. július 15.)

Az étkezőkocsiban 347-szer ültem. Az InterCity a Nyugatiból indult, és Szolnokon szálltak le a Szavasra, Békéscsabára, Aradra igyekvő professzorok, Püspökladányban pedig a nagyváradiak. Néhányszor, ha épp nem képviselősködött az Európa-parlamentben vagy főpolgármester-jelöltként nem kampányolt Budapesten, Bokros Lajos Debrecenben szállt le. Előtte végigjárta a vagont, és összeszedte az asztalon felejtett újságokat. Jók lesznek még valamire. Visszafelé jövet talán olvasgatta őket, esetleg otthon fával tüzel, és kellenek a gyújtóshoz.

Ennyit a megszorítás atyjáról, bár ő maga nem használta a nagy hírre vergődött kifejezést. Miközben válogattam a megszorítás körülírásait, egy meghatározást is leltem közöttük. Fiatal politológus kormányzati nézőpontból világította meg, majd ahelyett, hogy alaposan körbejárta volna, elment konzulnak angolszász nyelvterületre. Az a választópolgári benyomásom, hogy a rendszerváltás óta mindegyik kormány adókedvezményekkel és úgynevezett helikopter-pénzekkel édesgetett magához bennünket. S ha megnyerte a választást, akkor „elinflálta” a forintot, és adót emelt. Számtalan formáját találta meg annak, amit előbb-utóbb megéreztünk a bőrünkön és a pénztárcánkon.

Vajon a négyévente ismétlődő folyamatot a Fidesz művészi tökélyre fejlesztette? Vagy az Európai Unió által visszafogott anyagi támogatás híján olyan helyzetbe kormányozta magát, amelyből csak nem megszorításnak nevezett megszorításokkal jöhet ki? A politikusai úgy kerülik a sokszorosan kompromittálódott kifejezést, mint ördög a tömjénfüstöt, nyakunkon viszont a legutóbbi napok két politikai terméke. A nyugdíjasok védelme ürügyén a kisadózók (katások) kivéreztetése és a rezsicsökkentés ürügyén a rezsinövelés. A jelek arra utalnak, hogy a kormányzat a többséggel állítja szembe a kisebbséget, és ez a kommunikáció be is válik, amíg nem jönnek azok a fránya számlák.

A Bokros-csomagot így jellemezte egy fullánkos tollú újságíró: „Az államháztartási reformról mindenkinek egy nagy fekete bajusz és egy fűnyíró jut az eszébe. Meg a béka feneke.” (Szilvás István, Heves Megyei Hírlap, 1996. február 10.) Horn miniszterelnöknek még volt annyi esze, hogy maga elé tolta a pénzügyminiszterét. A jelenlegi miniszterelnök azonban annyira a kezében tart mindent és mindenkit, hogy ugyanezt nem engedheti meg magának. Mégis úgy válaszolnék a címben föltett kérdésre, hogy igen, megbokrosodtunk. Kár, hogy az újságot már senki sem szedi össze utánunk.   

Tíz mondat a megszorításról

Nem teketóriáztunk, amikor arról volt szó, hogy az ország talpon marad-e. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Kisalföld, 1996. április 26.)

Nem lesz szükség megszorító intézkedésekre. (Medgyessy Péter miniszterelnök, Délmagyarország, 2002. augusztus 29.)

A megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2005. november 18.)

Tudtuk, hogy a megszorításokért meg fognak büntetni a szavazók, mégis kiálltunk a Bajnai-kormány mellett. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Magyar Narancs, 2010. április 8.)

A megszorításnál gyűlöletesebb szót nem termelt ki a magyar gazdaságtörténet. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2010. október 2.)

A politikai beszédben megszorításként bélyegezhető bármely olyan költségvetést érintő kormányzati intézkedés, amellyel kapcsolatban az ellenzéknek érdekében áll a „megszorítás” fogalom használata. (Kumin Ferenc politológus, Index.hu, 2011. augusztus 31.)

Az Orbán-kormány megszorítástól megszorításig botorkál. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, ATV, 2013. augusztus 29.)

Az átcsoportosítás lánykori neve megszorítás. (Surányi György közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, ATV, 2020. május 13.)

A nemzeti szégyen kormánya nem meri megszorításnak nevezni a megszorítást. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, 2022. július 8.)

Egy Bokros Lajos minden nemzedéknek kijár. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2022. július 15.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor a másikra mutogatott, Parragh László, Karácsony Gergely és Hiller István katázott, Puzsér Róbert bokrosozott, Csehák Judit pedig covidozott. Lefülelt mondatok.

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró a katáról, Klubrádió, július 11.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, július 12.)

Az adónem célja a kifehérítés. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, július 12.)

A liberonácik verik a tamtamot. (Pilhál Tamás újságíró a katások tüntetéséről és hídfoglalásáról, Magyar Nemzet Online, július 12.)

Nem tud nem nagy formátumú lenni. (Köves Slomó rabbi Orbán Viktorról, Index.hu, július 13.)

Az én olvasatomban egy rendszerhiba kiigazítása. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a katáról, Klubrádió, július 13.)

A Fidesz a szavazóbázisát is pofán csapta. (Kéri László politológus a katáról, ATV, július 13.)

A rezsicsökkentésből szinte csak Rezsi Szilárd marad. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, július 14.)

Legfontosabb politikai termékét, a rezsicsökkentést gyakorlatilag feladta a kormány. (Dezső András újságíró, hvg.hu, július 14.)

Kimondhatjuk: a kormány megtévesztette a választókat. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, július 14.)

Nem az érdemel közpénzt, aki arról hozsannázik, hogy a világ legjobb dolga magyarnak lenni. (Puskás Tamás színigazgató, Magyar Narancs, július 14.)

Polgár László az egyedüli apa a világon, akinek három nagymester van a családjában, és mindhárom nő. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, július 14.)

A választási kampányban bebizonyították, hogy nem lehet rájuk bízni az országot. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéki pártokról, Magyar Rádió, július 15.)

Hullanak a „politikai nagyvadak” az ellenzéki pártoknál. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA elnöke a lemondásokról és a leváltásokról, Facebook.com, július 15.)

Egy Bokros Lajos minden nemzedéknek kijár. (Puzsér Róbert publicista a kormányzati megszorításokról, Magyar Hang, július 15.)

Az üres pénztárcák mellett a szavak is üressé válnak. (Németh Péter újságíró a megszorításokról, Népszava, július 16.)

A katából mindent megszüntettek, amit meg kellett volna tartani, és mindent megtartottak, amit meg kellett volna szüntetni. (Krémer Balázs szociológus, Klubrádió, július 16.)

A kataszabályozás átalakítása 4,5 millió főt előnyösen érint, hátrányosan 300 ezret. (György László innovációs minisztériumi államtitkár, Magyar Nemzet Online, július 17.)

 Ami fontos, azt a kormány bármi áron kigazdálkodja. (Szűcs Katalin Ágnes újságíró Orbán Viktor és a miniszterek fizetésemeléséről, Facebook.com, július 17.)

A baráti társaságból, ahová Falus Ferenc meghívására hetente jártam, a tíz emberből hárman haltak meg az elmúlt másfél év alatt. (Csehák Judit volt egészségügyi miniszter, HírKlikk.hu, július 17.)

Tegnap böngésztem a Petőfi Népe online változatát. Egyetemi évfolyamtársat fedeztem föl benne, aki a diploma megszerzése után Kecskeméten helyezkedett el, a megyei művelődési ház fotóriportereként. Épp úgy megöregedett, mint én, és elismerően írták róla, hogy nyugdíjasként madarakat fényképez, sőt verset is ír róluk. Nocsak, ez érdekes, bár a feledés homályából más is beugrott, ami még érdekesebb. A korjellemző adalék évtizedek óta nem jutott eszembe.

Feri elmesélte 1975 augusztusában, hogy az emeleti kiállítóteremben Melocco Miklósnak nyílt egy tárlata. A neves szobrász azzal botrákoztatja meg az idősebb látogatókat, hogy A múlt szellemóriásai - ez a kiállítás címe - kezébe a szokványos kard vagy toll helyett az elcsépelt, semmitmondó kifejezési formáktól gyökeresen eltérő tárgyakat helyez. Például villanykörtét. Felháborító, hogy a csinovnyiknak nevezhető főnöke esténként a vendégkönyvből kitépi a rendezők felelősségét firtató beírásokat. Glosszám szeptember 9-én jelent meg az Élet és Irodalom Páratlan oldalán.

Magát a jelenséget vázoltam, ezért nem is említettem a sugalmazó évfolyamtárs és a tépkelődő főnök nevét. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a következő héten hat megyei művelődési központ igazgatója tiltakozott. Közölvén, hogy ők aztán nem cenzúrázzák azt a fránya vendégkönyvet, noha volna okuk rá. A kecskeméti igazgató néhány nap múlva jelent meg a szerkesztőségben. Kezében gépelt papír, egyenesen a szomszédos utcában lévő kulturális minisztériumból hozta. Egy főosztályvezetője írta alá, és tájékoztatott bennünket arról, hogy vizsgálatot indított az ügyben, és megállapította, hogy „a vendégkönyvből senki egy lapot sem tépett ki”.

A glossza Tépkelődés címe tehát félrevezető, mert nem felel meg a valóságnak. Büntetésül nekem kellett megírni a helyreigazítást. Kecskeméten újra megnéztem a kétségkívül oldalszámozott vendégkönyvet, és önkritikus következtetésre jutottam. Most azonban már megnevezve a Bács-Kiskun megyei művelődési központ igazgatóját elismertem, hogy a cikkbéli állítással ellentétben esténként nem tépte ki az őt bosszantó beírásokat. Ollóval vágta ki.

Tíz mondat a szobrokról

A szobrok sorsa, hogy az emberek leköpjék, a verebek leszarják. (Petri György költő, Magyar Hírlap, 1993. október 30.)

A szobrok megőrzik a galambok emlékét. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1994. május 26.)

Akiről szobor készül, az nem feltétlenül szent. (Földes György történész, Kisalföld, 2001. szeptember 29.)

Nem szívügyem, hogy hazánkban Horthy-szobor álljon, de ettől még el tudom képzelni, hogy másoknak az. (L. Simon László Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2012. június 21.)

Soha életemben nem értettem egyet azzal, hogy Horthy Miklósnak szobra legyen. Se neki, se Kádárnak nem jár szobor. (Rogán Antal Fidesz-politikus, ATV, 2013. november 3.)

Magyarország szoborpark. (Bakos András szegedi újságíró, Délmagyarország, 2014. július 22.)

A szobor helye fontosabb, mint maga a szobor. (Moldova György író, 24.hu, 2016. december 26.)

Egyelőre csak szobrokat visznek el, nem embereket. (Gomperz Tamás publicista Nagy Imre Parlamenttel szembeni szobráról, hvg.hu, 2018. december 31.)

Kádár a holttestét, Orbán a szobrát gyalázta meg. (Rajk László építész Nagy Imréről, Magyar Narancs, 2019. február 7.)

Horn Gyulának szobra már van. Nem az a dolgunk, hogy szavakban is szoborrá merevítsük. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2022. július 4.)

Parragh László, a hangerősítővel fölszerelkezett kormányzati súgó interjúiból hetek óta sejthettük, hogy a kisadózók dolgában készülnek valamire Orbánék. Keddre kiderült, hogy a parlamenti többség egyeztetés nélkül akarja kiszűrni az „adócsalókat”, mindössze 300 ezer embert. Az immár csak egyetlen ellenzéki napilap szerkesztőségében ekkor kellett volna megfogalmazni a kérdést, vajon a fővároson túl készülnek-e megmozdulásokra. Ha másra nem is, legalább egy közlekedési csomópont korlátozására.

A kérdés azért indokolt, mert a Népszavának akadnak tudósítói a vidéki Magyarországon. Ahhoz túl kevesen vannak (Doros Judit, Králik Emese, Ungár Tamás és Vas András), hogy hálózatnak nevezhessük őket, szívós munkával azonban mintha sikerült volna a szerkesztőséget kiszabadítani a budapesti és Pest megyei kalodából. Szerdán a parlamenti többség megszavazta a katások kivéreztetését. A Népszava azóta megszólaltatott politikusokat, politológusokat, alkotmányjogászokat, könyvelőket, szakszervezeti vezetőket. Majd’ mindenkit, akinek a véleménye számít. A politikai és gazdasági újságírók kitűnő munkát végeztek.

Kár, hogy néhány tisztségviselő megszólaltatásán (rövid cikken), és egy Parragh-szervezethez tartozó újságíró idézésén (még rövidebb keretes anyagon) kívül egy sort sem írtak a vidéki megmozdulásokról. De ha a fővároson túli Magyarországot nem foglalkoztatja a katások ügye, akkor bizony megérdemli a sorsát. Ehhez képest kedden, szerdán és csütörtökön megmozdultak Szombathelyen, Debrecenben és Szegeden. Talán több településen is, ám a villámcsődületekről kevés az információ. Annyi azért tudható, hogy Szombathelyen „70-80” tüntető gyűlt össze (Nyugat.hu, 2022.07.13.), Debrecenben „körülbelül 200-an” (Debreciner.hu, 2022.07.14.). A szegedi sajtó munkatársai nem saccolták meg a tiltakozók számát, de az első sorban ott is ételfutárokat fedeztek föl.

Kétségkívül nem tüntettek sokan, ennyi ember rögtönzött összejövetele talán nem is hírértékű egy pesti újság számára. A fővárosban éjszakánként 1,7 millió ember hajtja álomra a fejét, ám nappal kétmilliónyian is vagyunk. S bár a tudósítók csupán annyit írtak, hogy „több ezren” tiltakoztak, tételezzük fel, hogy annak van igaza, aki kétezerre becsülte a számukat. Ezt kéne arányosítani a kétmillióhoz. Akkor pedig a 200 ezres Debrecen 200 tüntetője és a 78 ezres Szombathely 70-80 tiltakozója megfelel a fővárosi helyzetnek. Az egyetlen ellenzéki napilap igazán megemlíthette volna őket.

Tíz mondat a pestiségről

Budapestről és Facebook-lájkokkal nem lehet választást nyerni. (Kakuk György újságíró, Galamus.hu, 2012. október 27.)

Bár Budapestnek óriási hatása van a magyarországi politikai klímára, hiba lenne azt hinni, hogy a fővároson kívül nincs politikai élet. (Lakner Zoltán politológus, lakner.blog.hu, 2015. február 3.)

Minden vidék Budapesthez képest. (Botka László szegedi polgármester, szocialista politikus, ATV, 2016. november 30.)

Az ellenzék úgy viselkedik, mintha az ország csak és kizárólag Budapestből állna. (Ungár Péter LMP-politikus, 9970.hu, 2018. július 30.)

Lassan a Pesttel. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2018. október 17.)

Debrecen nem attól lesz nagyobb, hogy leszólja, hogy kisebbnek híreli Budapestet. (Porcsin Zsolt újságíró, Debreciner.hu, 2020. január 30.)

Az önkormányzat a Kecskeméti Gábor Kulturális Központ élére egy csorvási születésű, orosházi lakosú, Judapesten élő vezetőt nevezett ki. (Földesi Mihály, a Mi Hazánk Mozgalom békési képviselője, Facebook.com, 2021. január 26.)

A nyafogó pestiséget betegségnek tartom. (Boross Péter volt miniszterelnök, volt MDF-politikus, Pesti TV, 2021. május 1.)

Budapestről nem lehet jövőre választást nyerni. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, 168.hu, 2021. október 4.)

Az ellenzék gyakorlatilag fővárosi nagypárttá vált. (Lánczi Tamás politológus, Pesti TV, 2022. április 12.)

A két szó ugyanarról a tőről fakad. A latin rego azt jelenti, hogy valaki igazgat, intéz, irányít, kormányoz, szabályoz valamit. Ebből lett francia közvetítéssel a német Regiekosten (kezelési költség) és a Regierung (kormány). Az osztrák-magyar együttélés nyomán a kezelési, megélhetési költség nálunk rezsivé egyszerűsödött, és a rezsim olyan kormányzattá vált, amelyet ama politikusról nevez el a közvélemény, aki tartósan uralja a rendszert. A múlt században így jött létre a Rákosi-rezsim és a Kádár-rezsim, napjainkban pedig az Orbán-rezsim.

A házi archívumban átnéztem a két idézetgyűjteményt. Kiderült belőlük hogy 2012-től meglepően érdekes vita robbant ki az úgynevezett rezsicsökkentésről. Olyannyira, hogy a kifejezés a 2014-es választási kampányban a második Orbán-kormány leghatékonyabb hívószavává nőtte ki magát. A rezsim szót az idő tájt még ritkán használták az ellenzéki politikusok, a hatalomgyakorlást értelmező újságírók és politológusok. A rendszer nem érte el azt a szintet, hogy rosszalló hangsúllyal nevezhessük rezsimnek. A rezsicsökkentés 2018-ra se tűnt el a közbeszédből, bár szerepét a választási kampányban a migránsok vették át.

Lassacskán, ahogy a rendszer illiberális demokráciává terebélyesedett, a már-már teljhatalmú miniszterelnök rezsimet formált belőle. A bejegyzésem utáni idézetcsokorból kirajzolódik, hogy a rezsicsökkentés, amelyet a rezsibiztos Németh Szilárd 2013-ben még energiapolitikai helyett szociálpolitikai műveletnek nevezett, politikai termékké alakult át. A rendszer egyik ideológusa, G. Fodor Gábor így írta körül a fogalmat: „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a ’polgári Magyarország’ hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt.” (Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Talán nem tévedek, ha ezt úgy értelmezem, hogy semmit se kell túl komolyan venni. Majd’ minden felhasználható, melynek révén a politika uralhatja azt a fránya pillanatot. Most azonban az energiaválság mégis elsodorta az Orbán-kormány időtállónak látszó politikai termékét, a rezsicsökkentést. Az a benyomásom, hogy több embert érint érzékenyen, mint a kancelláriaminiszter Gulyás Gergely szerint a magyar társadalom egynegyedét. Óhatatlanul fájni fog a nemrégiben Fideszre szavazóknak is, és elgondolkoztatja őket. Minél többe kerül tehát a rezsi, annál leválthatóbb, megdönthetőbb lesz a rezsimmé fajult rendszer.     

Tíz mondat a rezsiről

A rezsicsökkentéssel kapcsolatos aláírásgyűjtésben minden körzetünk száz százalék felett teljesített. (Törő Gábor Fidesz-politikus, Fejér Megyei Hírlap, 2013. augusztus 12.)

Be kell betonozni a rezsicsökkentést. Ne gondoljuk, hogy a szocialisták nem emelnék az árakat, ha bármikor újra kormányra kerülnének. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2013. szeptember 28.)

Ez nem energiapolitikai, hanem szociálpolitikai kérdés. (Németh Szilárd rezsicsökkentési kormánybíztos, Index.hu, 2013. december 6.)

Az a politika, amelyik alapvetően rezsicsökkentésre épít, és a kelet felé megy, bukásra van ítélve. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Fejér Megyei Hírlap, 2014. február 17.)

A rezsicsökkentést nem lehetett 2010-ben elkezdeni. Már annak is örültem, hogy sikerült befagyasztani a rezsit. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. március 30.)

Nem lehetne befejezni ezt a rezsicsökkentést, és végre csökkenteni a rezsit? (Marnitz István gazdasági újságíró, Népszava, 2020. július 13.)

A rezsicsökkentés nem politikai termék, hanem hungarikum. (Halkó Petra, a Századvég-alapítvány vezető elemzője, Mandiner.hu, 2022. április 26.)

A rezsicsökkentésből szinte csak Rezsi Szilárd marad. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, Facebook.com, 2022. július 13.)

Legfontosabb politikai termékét, a rezsicsökkentést gyakorlatilag feladta a kormány. (Dezső András újságíró, hvg.hu, 2022. július 14.)

A rezsicsökkentés csökkentése rezsinövelés. (Szerető Szabolcs újságíró, ATV, 2022. július 14.)