„A Facebookon a vicc nemigen működik” - írta Marsovszky Magdaléna. A Németországban élő szociológus azt fejtegette egy digitális hozzászólásban, hogy a közösségi oldalon minden leegyszerűsödött. Egyetlen szó vagy egy tőmondat olvasható, plusz a hozzá illő kép látható. Van benne logika, mégis tűnődöm rajta.  

Azt vettem észre, hogy hiába korlátoztam 2500 karakternyire a Médianapló terjedelmét, sokkal többen nyilvánítanak véleményt, ha egyetlen mondatot írok fel az üzenőfalra. S ha a Facebook jóvoltából színes hátteret és megnagyobbított betűket is adok hozzá, akkor az a fránya szorzó akár tízszeres is lehet. A jelek azonban arra is utalnak, hogy a közösségi oldalakon nem a csattanós történet ment ki a divatból, hanem ami mögötte rejlik: az irónia. Amit az Irodalmi Lexikon 1927-es kiadása úgy határozott meg, hogy „A gúnyolódásnak az a módja, amikor túlzott dicséret vagy kedveskedés formájába öltöztetjük a gáncsot.”

E gúnyolódás enyhébb formája a vicc. Az irónia azonban kétélű fegyver. A golyó nemcsak kimegy a csövén, hanem a légnyomás miatt vissza is üthet a puskatus. Nem mindenki érti a viccet, vagy ha érti is az élcelődést, lefagy, esetleg vérig sértődik. Csaknem három évtizedig tanítottam főiskolákon, ahová nem föltétlenül értelmiségi családokból jelentkeznek a diákok. Egymástól függetlenül panaszolták, hogy minél inkább értelmiségivé válik a gondolkodásuk, annál ritkábban mennek haza. Az immár megszokott beszólások, „benyögések”, ironizálások ugyanis lefagyást eredményeztek a családi asztalnál.

De nemcsak a kevésbé iskolázott szülők és rokonok értetlenek (vagy sértődékenyek), hanem a politikusok és a politikai rajongók is. Ha a múlt század ötvenes éveiben valaki elkottyantotta, hogy Rákosi elvtársnak ritkul a haja, az ÁVH-n köthetett ki. Hisz” mindenki tudta, hogy a diktátor tök kopasz. Ha manapság valaki azt írja az üzenőfalára, hogy Orbán Viktor híres a karcsúságáról, számíthat arra, hogy a miniszterelnök hívei melegebb éghajlatra küldik. Ha pedig Torkos Matild újságíró azt írja Mészáros Lőrincről, hogy „Nyilván nem strómanja senkinek.” (Magyar Hang, 2019.08.09.), akkor ennek az ellenkezőjét kell érteni. Erre nem mindenki képes az olvasók közül.

Visszatérve Marsovszky Magdaléna továbbgondolásra késztető hozzászólására, az a benyomásom, hogy nem a vicc ment ki a divatból. Olyanok is tömegével olvassák a Facebookon megjelenő tartalmakat, akik nem értik a viccet. Vagy nagyon is értik, és rossz néven veszik.

Tíz mondat az iróniáról

Akit lekötnek a pártja ügyei, azt idegesíti az irónia. (Konrád György író, Magyar Hírlap, 1990. június 16.)

Ez a hét rendszerváltást megélt, szerény és rokonszenves ember, akinek rajzára nem jellemző a nevéből következő rosszindulat, irigység, kárörvendezés, sokkal inkább az elgondolkoztató irónia. (Kovács Dénes újságíró Kaján Tiborról, FigyelőNet, 2005. május 26.)

A teológiában nem viccelünk, a politikába belefér az irónia. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, Index.hu, 2007. december 28.)

A magyarok nem ismerik az iróniát - a képzetteket kivéve. (Kertész Imre író, Die Welt, 2009. november 10.)

Nem tudok nem egyetérteni a szavaiban rejlő iróniával. Túlontúl sok hibát követtem el politikusként, megérdemlem a kritikát. (Kóka János volt gazdasági miniszter, FN24.hu, 2011. november 7.)

A politikában veszélyes fegyver az irónia, mert sokan nem értik, hogy van egy második jelentése a szövegnek. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ATV, 2015. március 30.)

A normális kommentelő néha még az iróniát is felismeri. (Pusztai Olivér blogger, Stíler.bog, 2018. június 30.)

Az ellenkezőjét vagy mást mondani ahhoz képest, mint amit/amire gondolunk. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2019. január 12.)

Feri szereti az iróniát, kifordítani a mondatot. (Dobrev Klára DK-politikus, Magyar Hang, 2019. április 5.)

A Facebookon a vicc nemigen működik. (Marsovszky Magdaléna szociológus, Facebook.com, 2022. szeptember 22.)

Két színésznő kering a világhálón. Az egyik túl van a hetvenen, és a legszebb lányok közé tartozott ama városban, ahol diákoskodtunk. A másik hamarosan hetven lesz, és rajta is látszanak az öregedés jelei. Nem baj. Úgy vagyok velük, mint az egyetemi csoporttársnőimmel. Unokáikról számolnak be ősz vagy festett hajjal, és húsz kilóval súlyosabban, de látom bennük a sugárzó tekintetű és ötven kiló körüli lányt.

Aztán megtörik a varázs. Amidőn ugyanis a közös videó-felvételen a két színésznőt arról faggatja a riporter, hogy miként összegeznék a pályafutásukat, szerepből vett idézettel válaszolnak. Az egyik Csehovtól kölcsönözte, a másik Shakespeare-től. Nincs különösebb ok a borongásra, hisz’ hivatkoztak a szellemi kútfőre. Eljárásukat bocsánatos vétekké enyhíti, hogy egész életükben mások szavait mondták föl a színpadon. Miért éppen most fogalmaznák meg saját szavaikkal egy életút tanulságát?

De hogy én is mások szavaival érzékeltessem az idézet mibenlétét, Tóth Béla szállóige-kutató 1901-ben azt fejtegette, hogy „A szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni.” Lengyel Miklós irodalomtörténész egy 1927-es lexikon-szócikkben úgy határozta meg az idézetet, hogy „Gondolataink megvilágítására nagy tekintélyű államférfiak, tudósok, költők mondásaira hivatkozunk.” Forbáth Imre Csehszlovákiában élő orvos-író 1937-ben pedig azt állította, hogy „Az idézet tekintély pirulaformában.”

Egész életemben mondatokkal foglalkoztam. Szerkesztőként a másokéival, manapság a sajátjaimmal. Az a benyomásom, hogy két szakma van kitéve az idézés veszélyeinek. Az egyik a színészet, a másik a politikusság. A színészek azért lehetnek alkotótársak, mert a próbákon csiszolják a látszólag legjobban hangzó mondatokat is. Felülmúlhatatlan érzékük van addig formálni a szerző szavait, amíg tapsot nem váltanak ki a nézőtéren. E hatást gyakran nem is a bemutatón érik el, hanem néhány előadás tapasztalatai után.

A politikusok szintén átértelmezik, „kicsontozzák” mások szavait, de ritkábban jelzik, hogy kinek a darabjában játszanak. Nem teszik ki azt a fránya idézőjelet, és ezt még csak nem is röstellik. Bár a bejegyzésem utáni összeállításban akad, aki utólag bevallotta, hogy kinek a kútfejéből merített. A két hivatásrend közti felfogásbeli különbség akkor is elgondolkoztató, ha elismerem, hogy bizonyos értelemben mindenki plagizál. Elvégre csupán Ádám ősapánknak lehettek eredeti gondolatai.

Tíz mondat az idézetekről

Idézetnek azt a szöveget nevezzük, melyet más írt, de mi vesszük fel utána a honoráriumot. (Moldova György író, Hócipő, 1996. július 17.)

A posztmodern irodalom haladó hagyományait követve, más szerzők idézőjel nélküli idézeteiből (ahogy a mai irodalmi kádernyelven mondják, „vendégszövegekből”) montírozok össze egy élenjáró alkotást. (Szerdahelyi István irodalomtörténész, Ezredvég, 1997/4.)

Németh Miklós a fontos lenini idézetektől jutott el a fontos londoni igézetekig. (Molnár Pál újságíró, Magyar Nemzet, 2000. május 24.)

Azt, hogy „három gyerek, három szoba, négy kerék”, először egy francia polgári politikus mondta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. december 27.)

Vannak, akik csak azért idéznek, hogy mások szavaival bántsanak. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2002. július 27.)

Én szeretem a magamét mondani, a színész pedig kénytelen a másét. (Jankovics Marcell rendező, Origo.hu, 2011. december 6.)

Az idézőjel nélküli átvétel plágium. (Majoros Pál kutatásmódszertani szakértő, Népszabadság, 2012. január 13.)

A szövegeink sok kézen mennek keresztül, aztán megjárják a színészeket. Kicsontosodnak a mondatok. (Mohácsi János rendező, Népszava, 2013. március 2.)

Néha az a benyomásom, hogy nincs önálló gondolatom, csak idézet van a fejemben. (Szacsvay László színész, Magyar Katolikus Rádió, 2019. január 2.)

A politikában nincs szerzői jog. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2021. augusztus 26.)

G. Fodor Gábor egy államilag kistafírozott szellemi műhely vezető elemzője. Tanácsokat ad a miniszterelnöknek. Könyveket ír, amelyeket a másik politikai oldalon is érdemes elolvasni és értelmezni. Ezért veszem komolyan minapi megállapítását. A közszolgálati tévé Ez a kérdés című műsorában azt fejtegette, hogy a másik oldal képviselői kiosztják a szerepeket, és ezzel védekezésre kényszerítik az elkötelezett jobboldali szereplőket. Elvégre ők már nem lehetnek függetlenek és objektívek, ha a vitapartnerek annak vallják magukat. Ezt a következtetést vonta le: „A független-objektívről mindig kiderül, hogy baloldali.”

Az objektív szó szerint tárgyilagost, tárgyszerűt jelent, átvitt értelemben pedig elfogulatlant, pártatlant, részrehajlás nélkülit. Azon tűnődöm, vajon hová sorolható, amit idestova két évtizede csinálok. E szakmai rovatban a nyilvánosságról írok naponta 2500 karakteres jegyzeteket, eddig hétezernél valamivel többet. Az értékrendem baloldali, ez azonban nem akadályoz abban, hogy ha szembe ötlik a sokszínű ellenzék valamelyik botránya, butasága, mutyija, akkor elemzem azt is. A gyakran előforduló „Az a benyomásom, hogy…” félmondattal pedig jelzem, hogy miközben igyekszem utánanézni a tényeknek, vitairatnak tekintem a bejegyzést. Olyannyira, hogy az utóbbi időben még tíz-tíz mondatot idézek mások véleményéből, köztük az álláspontommal vitatkozókat is.

Már az esetemben is sántít G. Fodor Gábor megjegyzése, amennyiben az objektivitás szerinte is a tárgyszerűséget, a tények tiszteletét jelenti. Ráadásul felkészültségéhez nem volna méltó, ha ama kormánypárti megmondó-emberek közé tartozna, akik egyszerűsítés, lebutítás céljából mindenkit egy kalap alá vesznek. Azért nevezik baloldalinak, mert bírálja a hatalmon lévőket. Itt van például a Magyar Hang című hetilap, amely a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain jött létre. Egy fillérnyi állami hirdetést sem kap, magyarországi nyomda nem vállalja az előállítását, munkatársait nem hívják meg kormányzati sajtótájékoztatókra. Íme, néhány szerzője: Dévényi István, György Zsombor, Lányi András, Lukács Csaba, Pápay György, Pethő Tibor, Szerető Szabolcs, Wekerle Szabolcs.

Ahány név, annyiféle irály. Egyben azonban közösek: nem baloldaliak. Az a benyomásom, hogy G. Fodor Gábor elemzői tekintélyét növelné, ha nyilvánosan is szembenézne azzal, vajon konzervatív értékrendű írástudó létükre miért ábrándultak ki Orbánék hatalomgyakorlásából.                 

Tíz mondat a véleményformálókról

A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 28.)

Én nem pártatlan, hanem független vagyok. (Bárdos András műsorvezető, Magyar Hírlap, 2002. július 19.)

Népszerű nem lettem, de független és sikeres igen. (Havas Henrik műsorvezető, Heti Válasz, 2007. április 18.)

Azért küzdöttem, hogy sehová se kössenek. (Veiszer Alinda műsorvezető, FN24.hu, 2012. december 20.)

Aki érintkezik a politikával, az nem lehet független. (G. Fodor Gábor politológus, hvg.hu, 2013. november 25.)

Független médiumok nincsenek, független újságírók vannak. (Nagy József újságíró, Hír TV, 2017. április 24.)

Én még a büdös életben nem láttam úgynevezett független újságírót. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. szeptember 12.)

Aki magát függetlennek mondja, az gyanús. (Kiszelly Zoltán politológus, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)

Tizenkét napos késéssel Bauer Tamás is kifejtette álláspontját az úgynevezett Kitartás-botrányról. Arról, hogy Gelencsér Ferenc, a Momentum újdonsült elnöke hódolt az egyszavas üzenetek fészbukos divatjának, és szeptember 7-én a kitartás kifejezést választotta. Még aznap felrótták neki nyilván idősebb és tájékozottabb kommentelők, hogy a történelmileg kompromittálódott szó a nyilasok köszöntése volt. A 31 éves politikus vitába elegyedett velük, és véleménye még több olajat öntött a tűzre.

Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, a botrány a következő huszonnégy órában csúcsosodott ki. Ehhez képest Bauer alant olvasható álláspontja utánlövésnek látszik. De csak látszik. A neves közgazdász, a hajdani SZDSZ politikusa, a néhai országgyűlés leggyakrabban felszólaló képviselője, a Demokratikus Koalíció félig-meddig visszavonult tagja fölírta az üzenőfalára, hogy a hozzászólását szeptember 9-én fogalmazta meg. Tegnapig azért tartózkodott a közléstől, nehogy „bárkit is elriasszon attól, hogy az időközi önkormányzati választáson a Momentum három jelöltjének valamelyikére szavazzon”.

 A három időközi közül az egyiket a budai Várban tartották. Gelencsér innen került az I. kerületi önkormányzat képviselőtestületébe. Az alpolgármesteri funkciót cserélte föl a pártelnökséggel és még két jól fizető állással az országgyűlésben. A várhegyen sok állami intézmény és kevés lakos zsúfolódott össze. 797-en szavaztak. A Fidesz jelöltje 423 voksot kapott (53 százalékot), a Momentumé 363-at (45 százalékot), egy független jelölt pedig 11 szavazatot (1,38 százalékot). A különbség mindössze hatvan, és ha Bauer Tamás álláspontja a megírás utáni percekben jelenik meg olvasott, jól megírt és értelmiségiek körében hatásos blogjában, akár még nagyobb is lehetett volna.    

Elismerésre méltó a közgazdász-publicista visszafogottsága, taktikai érzéke, ha úgy tetszik: kései megnyilatkozása. Most kezdem kapiskálni, miért távolodott el a jelenlegi pártjától. Tagja maradt ugyan, de az írásaiból érzékelhető, a tegnapiból pedig ki is bontakozik, hogy nem föltétlenül híve a Demokratikus Koalíció kiválásának az ellenzéki pártok együttműködéséből.

Most már „csak” az a kérdés, vajon Gelencsér Ferenc és a Momentum miért nem mérte föl, hogy felsőbb szintre lépése az ellenzéki többség megszűnését eredményezheti az I. kerületi önkormányzat képviselőtestületében. És persze az időközi választás előtt megjelent kitartásos bejegyzés sem csinált kedvet a momentumos jelöltek támogatásához.

Tíz mondat Gelencsér Ferencről

Fiatalember, maga ellógta a történelemórákat. Ez a nyilasok jelszava. (Fábri Péter költő, Facebook.com, 2022. szeptember 7.)

Vállalhatatlan. (Ujhelyi István szocialista politikus, M1, 2022. szeptember 8.)

Intellektuálisan nem áll azon a színvonalon, ahol egy pártelnöknek kellene. (Hídvéghi Balázs Fidesz-politikus, M1, 2022. szeptember 8.)

Egy pártelnöknek tudnia kell, hogy vannak szavak, amelyek foglaltak. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2022. szeptember 8.)

Ennek semmi köze a nyilasokhoz. Ő csak további kitartást kér. Mi mást tehetne egy kitartott? (Menyhért Jenő kommentelő, Facebook.com, 2022. szeptember 8.)

Gelencsér Ferencnek se magyaráznia kellett volna a magyarázhatatlant, hanem beismernie a tájékozatlanságot. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. szeptember 10.)

Súlyosan elhibázott szóhasználat, de nem ilyen egyszavas bejegyzésekről kellene vitatkozni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Válaszonline.hu, 2022. szeptember 12.)

Nem vele csináltatnám meg a szúnyoghálónkat, de simán vennék tőle használt autót. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2022. szeptember 12.)

Önmagában, kontextus nélkül valóban nem szerencsés egy ilyen kiírás. (Soproni Tamás Momentum-politikus, Magyar Hang, 2022. szeptember 16.)

Nem hiszem, hogy aki jónak tartja a kitartás szót a maga politikai üzeneteként kiírni a Facebookra, az lehet egy demokratikus magyarországi párt elnöke, parlamenti frakcióvezetője, sőt egyáltalán országgyűlési képviselő. Ha érti, hogy mit jelent a „kitartás” szó, azért, ha meg nem érti, akkor azért. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 19.)

Az értelmiségi hajlamos megfigyelni és nyilvánosan is pontosítani önmagát. De vajon egy pártnak van-e önreflexiója? A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül. Idézési alkalmat teremtett a tegnapi bejelentés, hogy Dobrev Klára dékás árnyékkormányt alakít.

Emlékezzünk az ellenzéki előválasztásra! A miniszterelnök-jelöltek versenyéből úgy került ki győztesen a hódmezővásárhelyi polgármester, hogy a budapesti főpolgármester máig tisztázatlan körülmények között lépett vissza a javára. Ez lehetett gyurcsányfóbiás megnyilvánulás, nehogy „Gyurcsány mellekkel” (by Puzsér Róbert) lehessen az ellenzék közös jelöltje. Mégis inkább úgy érzékeltem a hangulatot, mintha az ellenzéki pártok fölmérték volna a helyzetet. Arra jutottak, hogy hangsúlyozottan baloldali programmal nem lehet legyőzni Orbánékat. Alkalmasabbnak tartották erre Márki-Zay Pétert, aki mögött a Fideszből kiábrándult szavazók tömegeit vélték fölfedezni.

A DK tessék-lássék módon kampányolt, ha már Márki-Zay megkérte Gyurcsányt, hogy fogja vissza magát. A dékás aktivisták a nem dékás jelöltek szavazókörzetében csakugyan visszafogták magukat, a saját jelöltjeikét azonban felszántották. A választási vereség estéjén pedig elnökük nem állt a közös miniszterelnök-jelölttel a kamerák elé. A párt-szóvivő első megnyilvánulása az volt, hogy a kétharmados vereségért Márki-Zay a felelős. Egy nappal később Gyurcsány Ferenc azt írta föl a fészbukos üzenőfalára, hogy „Dobrev Klárával győztünk volna.”

A nyarat a többi ellenzéki párt sebek nyalogatásával és elnökök lemondatásával, megválasztásával töltötte. A dékások változatlanul járták az országot, hogy a parlament immár legnagyobb ellenzéki képviselőcsoportja mögé társadalmi támogatottságot tehessenek. Most pedig a Demokratikus Koalíció elérkezettnek látja az időt, hogy hangsúlyozottan baloldali programmal vágjon neki az árnyékkormányzásnak. Az a benyomásom, hogy ezzel még kevésbé lehet Magyarországon választást nyerni, ráadásul tegnap megkezdődött az ellenzéki pártok leszalámizása.

Az utóbbi csúnya dolog ugyan, ám a politikai harc jellegzetes terméke. Vannak tehát kétségeim, de ami történt, annak az egyetlen ellenzéki napilap mai számában nagyobb terjedelmet kellett volna kapnia, mint ama cikknek, hogy a nagyvárosi járókelőnek zebrán életveszélyes mobiltelefonozni.  

Tíz dékás mondat a DK-ról

Mi az Orbán-ellenes koalíció része leszünk, az MSZP pedig maga akar lenni az egész. (Molnár Csaba, Népszabadság, 2011. november 8.)

A nagy cél az Orbán elleni világ összefogása. (Molnár Csaba, Népszabadság, 2012. január 2.)

Amit mi képviselünk, annak Magyarországon nagyon-nagyon sokáig nem lesz többsége. (Gyurcsány Ferenc, Mozgó Világ, 2013/10.)

Ha így viselkedtek, mi előbb tesszük rendbe az országot nélkületek, mint ti nélkülünk. (Gyurcsány Ferenc az ellenzék többi pártjának, ATV, 2017. február 4.)

Az online kommunikációban vertük a teljes ellenzéket. (Gyurcsány Ferenc, 24.hu, 2019. május 29.)

Ha a DK-nak lesz miniszterelnök-jelöltje, akkor az Klára lesz. (Gyurcsány Ferenc, Telex.hu, 2020. december 14.)

Nincs liberalizmus a párt politikájában. (Bauer Tamás, Facebook.com, 2021. október 25.)

A Demokratikus Koalíció tíz év alatt a legerősebb ellenzéki párt lett. (Gyurcsány Ferenc, Facebook.com, 2022. június 8.)

A Demokratikus Koalíció érett, erős közösség lett. Alkalmas feladatára: vezetni az országot. (Gyurcsány Ferenc, Facebook.com, 2022. szeptember 4.)

A Demokratikus Koalíció bárkit befogad, aki csatlakozni akar. (Dobrev Klára, Facebook.com, 2022. szeptember 18.)

 A legutóbbi napokban Gyurcsány Ferenc fizetett, Dobrev Klára árnyékolt, Horn Gábor árnyalt, Karácsony Gergely vallott, Lendvai Ildikó pedig szavaztatott. Lefülelt mondatok.  

A Rózsadomb ránk szavaz, Borsod és Szabolcs szegényei meg a Fideszre. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Válaszonline.hu, szeptember 12.)

Az ellenzéki szavazók jelenleg hitehagyottak. (Závecz Tibor szociológus, ATV, szeptember 12.)

Az ellenzéken belül a Gyurcsány-párt viselkedik leginkább pártszerűen. (Nagy Attila Tibor politológus, Facebook.com, szeptember 13.)

A közös jelöltekkel és közös listával induló ellenzéket egységesnek azért túlzás lett volna nevezni. (Lakner Zoltán politológus, Jelen.media.hu, szeptember 13.)

Pintér Sándor valóra váltotta Dúró Dóra álmát, a szívhang meghallgatásához kötik az abortuszt. (Csengel Karina újságíró, Mérce.hu, szeptember 13.)

Takarodjatok a nők lába közül! (Rangos Katalin újságíró, Újnépszabadság.com, szeptember 13.)

A gyerek nem hülye, csak kicsi. (Karsai György klasszika-filológus, Klubrádió, szeptember 13.)

Mindannyian éreztük, hogy ez az ellenzék ebben a formában nem fog tudni győzni. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, 168.hu, szeptember 14.)

Ha kellett fizetnem bármiért is, mostanra megfizettem. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, szeptember 14.)

Az Alapjogokért Központ azt állítja, hogy a Fidesznek alapból joga van mindenhez. (Hegedűs Arno nemzetközi jogász, ATV, szeptember 15.)

A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit jogász, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, Klubrádió, szeptember 15.)

Az ősz forróbb lesz, mint a nyár. (Soproni Tamás Momentum-politikus, terézvárosi polgármester, Magyar Hang, szeptember 16.)

Az árnyékkormány bejelentése megbontja az ellenzéki együttműködést. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus a DK-ról, ATV, szeptember 16.)

Megalakul az egyik árnyékkormány, aztán majd sorra alakulgat a többi. (Csillag Ádám filmrendező az ellenzéki pártokról, Facebook.com, szeptember 16.)

Az árnyékkormány annak okán született, hogy beszéljünk róla. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Újnépszabadság.com, szeptember 17.)

Az árnyékkormány nem a Fidesznek szól, hanem az ellenzéki pártoknak. (Bőhm András volt SZDSZ-politikus, Facebook.com, szeptember 17.)

A Fidesznek tíz év után először kell válságos gazdasági helyzetben kormányoznia. (Miklósi Zoltán újságíró, 444.hu, szeptember 17.)

A kormány most a túléléshez várja az uniós milliárdokat. (Friss Róbert újságíró, Jelen.media.hu, szeptember 17.)

Az abortuszrendőrök a vajúdás kezdetétől ellenőrzik a kismama, vagyis a biológiai 3D-nyomtató és mobil inkubátor életfunkcióit. (Bálint Orsolya újságíró, Népszava, szeptember 17.)

A Demokratikus Koalíció bárkit befogad, aki csatlakozni akar. (Dobrev Klára DK-politikus, árnyék-miniszterelnök, Facebook.com, szeptember 18.)

Orbánék a mi családi szennyesünk. (Batka Zoltán újságíró, Újnépszabadság.com, szeptember 18.)

Mielőtt szemügyre vennénk a folyamatot, azon tűnődöm, vajon miként magyarázhatóak az előzmények.

Az árnyékkormány a rendszerváltás utáni ellenzék politikusait foglalkoztatta. A kormánypártiaknak nem érdekük felvilágosítani a közvéleményt az angolszász demokráciákból szalajtott intézmény létjogosultságáról. Arrafelé az ellenzékbe szorult másik párt igyekszik bizonyítani, hogy tulajdonképpen a kormányrúdnál van a helye. Igen ám, de ha egy párt minimális hátránnyal szenvedett vereséget, akkor nem érdeke árnyékkormányt alakítani, hisz’ mindenki tudja róla, hogy akár a kormányrúdnál is lehetne. A magyar politikai elemzők két legszorgalmasabbika, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is tisztában van e sajátosságokkal.

Az árnyékkormány digitális dossziéjába 36 idézetet sikerült összegyűjteni, szinte kizárólag ellenzéki politikusoktól, köztük a két ellenzéki helyzetben lévő volt miniszterelnöktől is. Gyanítom, hogy azért pedzegetik az árnyékkormányzást, mert máskülönben pártjuk nem nőhet fel a hatalmon lévők mellé. Ahhoz azonban, hogy a sokpárti rendszert kétpártivá alakíthassák, le kell szalámizni (beolvasztani, egyesíteni, felszívni, megszüntetni) a többi ellenzéki pártot. Vagyis nálunk az árnyékormány bejelentése nem más, mint kísérlet az ellenzéken belüli vezérszerep átvételére.

A minapi bejelentés például kezdődött a sejtelmes készülünkkel. A dékás politikusok fegyelmezetten ismételgették a nyilvánosság fórumain, és mostanra kiderült, hogy mire fut ki az egész. A bejegyzésem utáni fészbukos megnyilvánulások időrendjéből kibontakozik, hogy a pártelnök Gyurcsány Ferenc, a királynő-csináló ügyvezető alelnök Molnár Csaba és a miniszterelnök-jelölt Dobrev Klára milyen árnyékkormányt hozott össze. Engem leginkább a felkiáltójelek gondolkoztattak el. Az írásjel nemcsak felszólítást vagy óhajt jelent, akár érzelmet is kifejezhet. A kijelentő mondatok végére érzelmi okból kitett felkiáltójelek még beleférnek az értelmezési tartományba, de ha indulat rejlik mögöttük, akkor már nem.

A dékások oly régóta készítették elő az árnyékkormányt, hogy lehiggadhattak. A három kulcsember közül Gyurcsány kilóg a sorból. Már tegnapelőtt, egy perccel délután hat előtt is kacérkodott a ponttal, tegnap az első kijelentő mondatnál mégis alávetette magát az immár kötelező felkiáltójelnek. Nyugtalanító, hogy a következő végén már nincs írásjel. Vajon miért spórolta meg a felkiáltójelet? Vagy miért nem tette ki azt a fránya pontot?               

Tíz mondat az árnyékkormányról

Nem alakítunk árnyékkormányt, s remélem, nem az árnyékot, hanem a fényt jelentjük. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Kelet-Magyarország, 2003. október 20.)

Kétpárti versengő rendszerben van igazán súlya az árnyékkormánynak. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, InfoRádió, 2018. február 14.)

A Demokratikus Koalíció elnöksége a mai napon arra kérte fel Dobrev Klárát, hogy alakítsa meg a magyar történelem első igazi árnyékkormányát. (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 16. 13.00)

Dobrev Klára árnyékkormányt alakított! (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 16. 13.36)

Árnyékkormányt alakítok! (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 16. 14.02)

Megalakult Dobrev Klára árnyékkormánya! (Molnár Csaba DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 16. 14.35)

A politikai alternatíva megtestesítője Dobrev Klára árnyékkormánya. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2022. szeptember 16. 17.59)

Elfogadtam a felkérést! Árnyékkormányt alakítok! (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 17. 7.24)

Készen állunk! Dobrev Klára árnyékkormányt alakított (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2022. szeptember 17. 10.44)

Elvállaltam a Demokratikus Koalíció elnökségének felkérését, árnyékkormányt alakítok! (Dobrev Klára DK-politikus, Facebook.com, 2022. szeptember 18. 11.00)

Tegnap a Demokratikus Koalíció bejelentette a Dobrev-árnyékkormányt. Nem sokkal később Simkó János bejegyzést tett föl a fészbukos üzenőfalára. Üdvözölte a politikai újítást, amennyiben kezdeményezői magukévá tesznek egy Deák Ferencnek „tulajdonított” mondást. miszerint „hazudni nem szabad”. Hozzászólt Majtényi László, aki barátilag figyelmeztette, hogy e mondás eredete homályba vész. Simkó pedig Majtényit emlékeztette, hogy ő Deáknak tulajdonított mondástól tűnődött.

Ezzel az alaptémához (az árnyékkormányhoz) képest másodlagos vitácska lezárult. A Médianaplóban viszont olykor foglalkozom a szállóigék eredetével, ezért leemeltem a polcról Tóth Béla Szájrul szájra című  könyvét. Az 1901-es kiadásban a művelődéstörténész ötoldalnyi elemzést szentelt Deák Ferenc szállóigéinek. Kilenc közül nyolc eredetét tisztázta, a tisztázatlant így intézte el: „Deák Ferenc gyakran mondogatta bizalmas körben: Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egy paragrafusa volna: hazudni nem szabad.”

A bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak értelmezések, amelyek szerint a gyakran idézett, bár kétes mondás szerzője Deák Ferenc. Vagy nem foglalnak állást az eredet kérdésében, ám Deák szellemében akarják „felügyelni” a neki tulajdonított sajtótörvény gyakorlatát. Csakhogy a „haza bölcse” csupán egyszer, 1848 közepén öt hónapig, a Batthyány-kormány igazságügyi minisztereként volt olyan helyzetben, hogy szerepet játszhasson bármiféle sajtótörvény elfogadásában. Leltem arra írói utalást, hogy talán interpellálták az országgyűlésben, és e frappáns mondattal zárta volna rövidre az ügyet.

Ennek a Simkó-bejegyzés óta eltelt húsz óra alatt még nem sikerült utánanézni, Kossuth Lajos nevéhez fűződik azonban egy szállóige, a „Tengerre magyar!”, amelynek sorsa elgondolkoztat. 1841-ben írt egy cikket a Pesti Hírlapba, a fiumei utazásáról számolt be. Érdemes volna vasúti sínpárt építeni a kikötőig, hogy hazánk gabonatermékek és egyéb exportcikkek révén kapcsolódhasson be a nemzetköz vérkeringésbe. Mindezt olyan cikornyásan adta elő Kossuth, hogy Tóth Béla így értelmezte a nagy hírre vergődött szállóigét: „Eredeti alakja nem ez volt, s egyik bizonyító példája annak, hogy a szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni és csattanóssá tenni.”

Nem lepődnék meg, ha egy alaposabb vizsgálat szerzője ugyanerre a következtetésre jutna a Deák Ferencnek tulajdonított mondás esetében is.          

Tíz mondat a deáki „sajtótörvényről”

Mily kellemes lenne Deák Ferenc egymondatos bölcsességét sajtótörvényként megszavazni: „Hazudni nem szabad.” (Thurzó Tibor újságíró, Élet és Irodalom, 1990. július 6.)

Nagyon jó volna legalább elemi szabályokat megállapítani. Legalább annyit, amennyit annak idején boldogult Deák Ferenc mondott, hogy a sajtótörvény egy pontból is állhatna: „Hazudni nem szabad!” (Katona Tamás MDF-politikus, Magyar Hírlap, 1991. augusztus 27.)

Amikor Deák Ferencet, a „haza bölcsét” az Országházban egy képviselő sajtótörvény meghozatalára sürgette, Deák az interpellációt azzal hárította el: „De hiszen van már sajtótörvény. Egyetlen paragrafusból áll: hazudni nem szabad. (Halász Péter író, Amerikai Magyar Népszava, 1999. december 31.)

Kormánybiztos lennék, aki a sajtószabadságot felügyeli. Beterjeszteném elődöm, Deák Ferenc sajtótörvényét, amelynek egyetlen paragrafusa így szól: „Hazudni nem szabad.” Aztán felügyelném a törvény betartását. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Zalai Hírlap, 2001. december 31.)

Deák Ferenc „sajtótörvénye” így szólt: „Hazudni nem szabad.” (Szikora József újságíró, Új Ember, 2003. május 25.)

Deák Ferenc sajtótörvény-javaslata ez volt: Hazudni nem szabad. (Ludwig Emil újságíró, Magyar Nemzet, 2005. január 21.)

Amikor Deák Ferencet megkérdezték, mi legyen az új sajtótörvényben, a fáma szerint így felelt: „Elég egyetlen paragrafus: Hazudni nem szabad.” (Nóvé Béla író, Kritika, 2011./4.)

Nem véletlen Deák Ferenc válasza arra a kérdésre, hogy milyen sajtótörvényre lenne szükség. A haza bölcse azt mondta, a sajtótörvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: hazudni nem szabad. (Fricz Tamás politológus, Magyar Idők, 2017. augusztus 28.)

Újságíróként leginkább a sajtószabadság helyreállítását tartom halaszthatatlan tennivalónak. Mivel a Deák Ferencnek tulajdonított szimpatikus sajtótörvény - „Ha tőlem függene, a sajtótörvénynek csak egyetlen paragrafusa volna: hazudni nem szabad.” -, már akkor sem bizonyult elegendőnek, új európai értékrendet követő médiatörvényre és új közmédiára lesz szükség. (Simkó János újságíró, a Bálint György Újságíró Akadémia igazgatója, Facebook.com, 2022. szeptember 16.)

Sehol sincs nyoma annak, hogy Deák ezt valaha mondta volna. Jól hangzik ugyan, de sejtésem szerint idegen is Deák karakterétől. (Majtényi László alkotmányjogász, a Magyar Rádió és Televízió Testület volt elnöke, Facebook.com, 2022. szeptember 16.) 

Kedves Tibor, köszönöm a képeket. A plitvicai tó kéklő vize gyönyörű. Eszembe jutott róla a minapi osztálytalálkozónk. Már elárulhatom, hogy Feri, aki kinézte a dunaparti állóhajót, úgy ültetett benneteket a fedélzeti asztalhoz, hogy szembe legyetek a Gellért-heggyel, és szemetek sarkába férjen a budai Vár is. Remélem, ez a látvány is tetszett a feleségednek.

Meglepett, hogy ő is európai. Most derült ki számomra, hogy Munkácsról került Amerikába. Ő talán ismeri azt a történetet, hogy egy amerikai újságíró a Kárpátaljára látogatott, és a figyelmébe ajánlottak egy matuzsálemet. Az órásmester elmesélte neki, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában született, majd csehszlovák állampolgár lett, aztán ismét magyar, majd szovjet, végül pedig ukrán. A viszontagságos történelmünket nem igazán ismerő újságíró meg is dicsérte, hogy világlátott ember. Az öreg azzal hűtötte le, hogy ki se mozdult Munkácsról.

A hajón elfelejtettem átadni Karcsi üdvözletét. Tőle tudom, hogy itthon ugyanabba a súlyemelő klubba jártatok edzeni. Később ügyvéd lett Szekszárdon, és azért nem jött el az osztálytalálkozóra, mert kigyógyult ugyan a rákból, de még gyöngének érezte magát a százötven kilométeres utazáshoz. Azt üzeni: jól tetted, hogy kimentél Amerikába. Ami pedig engem illet, melletted ülve az volt a benyomásom, hogy egy szakmailag alaposan felkészült amerikai mérnök kitűnően beszél magyarul. A kint töltött évtizedek alatt is megmaradtál annak a gimnazistának, aki a világ talán legfejlettebb repülőgépgyárában sajátította el a versenyképes szemléletmódot.

Ezt nemcsak én gondolom így, hanem Ferinek, Jancsinak és Menyusnak is ez volt a benyomása. Béla pedig üdvözölt mindnyájunkat. Egy kétezres lélekszámú halászfaluban él, szép házat épített, sokat pecázik, és a Csendes-óceán partján talált magának egy öblöt is, amely legalább olyan gyönyörű, mint a plitvicai tó. Képzeld, a fényképpel együtt elküldte a szikláihoz csapódó hullámok hangját is. Veled egy időben ment ki Amerikába, és a sors iróniája, hogy ő szintén Kaliforniában lakik. Tudom persze, hogy az államotok akkora, mint Franciaország. De ha már mindkettőtökkel sikerült kapcsolatot teremteni a Facebookon, vajon kívánhatom-e, hogy egyszer végre fussatok össze?

A dalmát tengerpartért (meg az osztálytalálkozóért) tízezer kilométert utaztál. Mi az a mindössze ezer kilométernyi távolság az óceán kanyargó partján, ha helyettünk élőben is meghallgathatod Béla öblében a hullámok zúgását?            

Tíz mondat Amerikáról

Amerika bizonyos értelemben Európa. (Vajda Mihály filozófus, Népszabadság, 1990. április 5.)

Egy politikus minálunk bármikor képes megsértődni, az amerikai politikus viszont csak akkor, ha az érdekében áll. (Dlusztus Imre újságíró, Délmagyarország, 1993. december 31.)

Amerikában mindig az volt a varázslatos, hogy működik. (Szinetár Miklós rendező, Népszabadság, 2003. január 4.)

Az európai többet ad a szokásra, az amerikai a jogra. (Heller Ágnes filozófus, 168 Óra, 2003. június 26.)

Amerika pontosan olyan, mint a filmekben. Egyetlen különbséggel: amikor ott vagy, képtelenség kikapcsolni a vetítést. (Nagy-Pál Levente úszó, Napló, 2004. január 3.)

Amerika rémes, de működik. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Magyar Televízió, 2006. július 30.)

Az Amerikába költözött Hosszú Katinkát aranytömbhöz hasonlítanám. Kint egy aranyműves fogadta ezt az egyedi értéket. Cizellált rajta. (Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke, Népszava.hu, 2009. augusztus 22.)

Amerikában semmi sem kötelező. (Tarics Sándor Egyesült Államokban élő olimpiai bajnok vízilabdázó, Magyar Rádió, 2011. április 14.)

Amerikában az együttműködés a megszokott hozzáállás, itthon az ellenségeskedés. (Mezei Ferenc fizikus, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)

Azt tanultam meg Amerikában, hogy Isten odaadja a hajót, de ő nem fog helyetted evezni. (Téglás Zoltán magyar származású rockénekes, Magyar Nemzet, 2019. április 20.)

A 168 Óra eltűnt a standokról. Nem szűnt meg, csak éppen a digitális változatot viszi tovább a kiadóhivatal. A papír alapú hetilap utolsó főszerkesztője, Szombathy Pál már nincs a 168.hu impresszumában, de még valamilyen szerepet játszhat a redakció életében, mert érdekes interjút készített két volt LMP-s politikussal.

Schiffer András pártalapító és az általa fölfedezett Karácsony Gergely még mindig csak középkorú, de már megjárták a hadak útját. Schiffer visszatért eredeti szakmájába, és jól kereső védőügyvédként dolgozik. Karácsony pedig a budapesti polgárok első embere, szintén jó fizetésért. Pályafutásuk arról árulkodik, hogy amit hajdani pártjuk rövidítésű sugall - Lehet Más a Politika -, annak, vagyis egy „zöld rendszerkritikus” pártnak egyelőre nincs létjogosultsága. Ennél többet nem is időznék közös szenvedélyüknél, a környezettudatosságnál, az ügyesen irányított beszélgetésből ugyanis más tanulság bontakozik ki.

Bár politikailag eltávolodtak egymástól, mindketten sejtetik, hogy az április 3-i vereség mögött az ellenzéki csoportosulások kétlelkűsége rejlik. Azért nem használom a párt kifejezést, mert a hat összefogást mímelő párt mellett feltűnt a hódmezővásárhelyi polgármester is, aki épp úgy beárazta a fejleményeket, ahogy a többi ellenzéki vezető. Igyekeztek elhitetni a győzelmi esélyt, de volt egy B-forgatókönyvük is. Elszólásaikból, hivatalos mondandójukat ellenpontozó metakommunikációjukból kirajzolódott, hogy nem hittek a választási győzelemben.

Ezt azonban, lássuk be, mégse üzenhették a választópolgároknak. Úgy kampányoltak tehát, hogy nagyobb, erősebb képviselőcsoportjuk lehessen az országgyűlésben. Legföljebb abban reménykedhettek, hogy elkerülik a Fidesz kétharmados többségét. Ez sem sikerült, de az ellenzéki összefogás révén ama kispártok is maradhattak az ország házában, amelyek külön-külön nem érték volna el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ez is eredmény persze, különösen akkor, ha az ellenzéki elit tagjai további négy évig jó pénzért érezhetik rosszul magukat. Az őfelsége ellenzéke szerepkör nem tetszik Schiffer Andrásnak, ki is szállt belőle. Karácsony Gergely is fanyalog, de még nem szállt ki.

Úgy tapasztalom, hogy egy újságoldalnyi terjedelmű interjú akkor jó, ha az alany legalább tíz figyelemre méltó (idézhető) mondattal véteti észre magát. A páros interjú két alanyának becsületére válik, hogy azért ötöt-ötöt sikerült összehozniuk.         

Tíz mondat Karácsony Gergelytől és Schiffer Andrástól (168.hu, 2022. szeptember 14.)

Mindannyian éreztük, hogy ez az ellenzék ebben a formában nem fog tudni győzni. (K. G.)

A Fidesz magatartásmintái sajnos uralják az ellenzéket. (K. G.)

Az Orbán-rendszer mindig kínál valamennyi reményt az ellenzéknek. (K. G.)

Az Orbán-kormányt a német nagytőke tartja hatalmon. (K. G.)

/Gyurcsány Ferencről/ Adottság. (K. G.) 

/Gyurcsány Ferencről/ Kártékony miniszterelnök. (S. A.)

/Gyurcsány Ferencről/ Tragikus módon jelen pillanatban a legtehetségesebb ellenzéki vezető. (S. A.)

Mindenkit azzal lehet hatékonyan amortizálni, aminek azért van valamennyi tapadási pontja. (S. A.)

Ma nincs zöld rendszerkritikus párt a magyar politikában. (S. A.)

Fidesz-szavazók tömeges elcsábítása nélkül nincs kormányváltás. (S. A.)