Az értelmiségi hajlamos megfigyelni és nyilvánosan is pontosítani önmagát. De vajon egy pártnak van-e önreflexiója? A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül. Idézési alkalmat teremtett a tegnapi bejelentés, hogy Dobrev Klára dékás árnyékkormányt alakít.
Emlékezzünk az ellenzéki előválasztásra! A miniszterelnök-jelöltek versenyéből úgy került ki győztesen a hódmezővásárhelyi polgármester, hogy a budapesti főpolgármester máig tisztázatlan körülmények között lépett vissza a javára. Ez lehetett gyurcsányfóbiás megnyilvánulás, nehogy „Gyurcsány mellekkel” (by Puzsér Róbert) lehessen az ellenzék közös jelöltje. Mégis inkább úgy érzékeltem a hangulatot, mintha az ellenzéki pártok fölmérték volna a helyzetet. Arra jutottak, hogy hangsúlyozottan baloldali programmal nem lehet legyőzni Orbánékat. Alkalmasabbnak tartották erre Márki-Zay Pétert, aki mögött a Fideszből kiábrándult szavazók tömegeit vélték fölfedezni.
A DK tessék-lássék módon kampányolt, ha már Márki-Zay megkérte Gyurcsányt, hogy fogja vissza magát. A dékás aktivisták a nem dékás jelöltek szavazókörzetében csakugyan visszafogták magukat, a saját jelöltjeikét azonban felszántották. A választási vereség estéjén pedig elnökük nem állt a közös miniszterelnök-jelölttel a kamerák elé. A párt-szóvivő első megnyilvánulása az volt, hogy a kétharmados vereségért Márki-Zay a felelős. Egy nappal később Gyurcsány Ferenc azt írta föl a fészbukos üzenőfalára, hogy „Dobrev Klárával győztünk volna.”
A nyarat a többi ellenzéki párt sebek nyalogatásával és elnökök lemondatásával, megválasztásával töltötte. A dékások változatlanul járták az országot, hogy a parlament immár legnagyobb ellenzéki képviselőcsoportja mögé társadalmi támogatottságot tehessenek. Most pedig a Demokratikus Koalíció elérkezettnek látja az időt, hogy hangsúlyozottan baloldali programmal vágjon neki az árnyékkormányzásnak. Az a benyomásom, hogy ezzel még kevésbé lehet Magyarországon választást nyerni, ráadásul tegnap megkezdődött az ellenzéki pártok leszalámizása.
Az utóbbi csúnya dolog ugyan, ám a politikai harc jellegzetes terméke. Vannak tehát kétségeim, de ami történt, annak az egyetlen ellenzéki napilap mai számában nagyobb terjedelmet kellett volna kapnia, mint ama cikknek, hogy a nagyvárosi járókelőnek zebrán életveszélyes mobiltelefonozni.
Tíz dékás mondat a DK-ról
Mi az Orbán-ellenes koalíció része leszünk, az MSZP pedig maga akar lenni az egész. (Molnár Csaba, Népszabadság, 2011. november 8.)
A nagy cél az Orbán elleni világ összefogása. (Molnár Csaba, Népszabadság, 2012. január 2.)
Amit mi képviselünk, annak Magyarországon nagyon-nagyon sokáig nem lesz többsége. (Gyurcsány Ferenc, Mozgó Világ, 2013/10.)
Ha így viselkedtek, mi előbb tesszük rendbe az országot nélkületek, mint ti nélkülünk. (Gyurcsány Ferenc az ellenzék többi pártjának, ATV, 2017. február 4.)
Az online kommunikációban vertük a teljes ellenzéket. (Gyurcsány Ferenc, 24.hu, 2019. május 29.)
Ha a DK-nak lesz miniszterelnök-jelöltje, akkor az Klára lesz. (Gyurcsány Ferenc, Telex.hu, 2020. december 14.)
Nincs liberalizmus a párt politikájában. (Bauer Tamás, Facebook.com, 2021. október 25.)
A Demokratikus Koalíció tíz év alatt a legerősebb ellenzéki párt lett. (Gyurcsány Ferenc, Facebook.com, 2022. június 8.)
A Demokratikus Koalíció érett, erős közösség lett. Alkalmas feladatára: vezetni az országot. (Gyurcsány Ferenc, Facebook.com, 2022. szeptember 4.)
A Demokratikus Koalíció bárkit befogad, aki csatlakozni akar. (Dobrev Klára, Facebook.com, 2022. szeptember 18.)
