Vajon szintet léptek-e Orbánék? Ezen tűnődöm, amióta olvastam egy fészbukos bejegyzést. Lendvai Ildikó nyugalmazott pártelnök ma, az éjfél utáni percekben azt írta föl az üzenőfalára, hogy „A hatalom szintet lépett.” Egy ügyesen kiválasztott fővárosi gimnáziumból kirúgtak öt tanárt, mert polgári engedetlenkedtek. A hatalmon lévők nyilván felmérték, hogy ha eltávolítanak néhány közérzetének nyilvánosan is hangot adó pedagógust, akkor megfélemlítik a több mint százezres hivatásrendet.

Az a benyomásom, hogy a tanárok és tanítók sosem voltak a társadalmi elégedetlenség zászlóvivői. Engedetlenkedésükből annyira telt, hogy magukra csukták a tanterem ajtaját, és úgy okítottak bennünket, ahogy jónak látták. Tegnap kaptam egy levelet Kaliforniában élő osztálytársamtól. Amikor itthon járt, dicsértem, hogy fél évszázadnyi amerikázás után is választékosan beszél magyarul. Mire most ezt válaszolta: „Kis Pista tanár úr nélkül” nem tanult volna meg úgy magyarul, hogy a mérnöki munkáját kifogástalanul végezhesse angolul. Ha sokat káromkodó magyartanárunk hallaná ezt a sírjában, elégedett lehetne önmagával. A múlt század hatvanas éveiben alig titkolt szemléletével fejezte ki elégedetlenségét a magyarul rosszul beszélő hatalommal szemben.      

A bejegyzésem utáni összeállításban többen is meghatározták a polgári engedetlenséget. Nem versenyeznék velük. Beérem azzal Kleist világhírű drámahőse, Kohlhaas Mihály és a nála hatékonyabb Gandhi nyomán, hogy polgári engedetlenség az, amikor a polgárok nem titokban tiltakoznak. A titokban tiltakozást nagyon megtanultuk az évszázadok során, korunk hősének mégis Simkó Edit általános iskolai tanárt tekintem. Néhány hónapja betoppant az igazgatójához, és azt mondta neki, hogy akkor ő most polgári engedetlen lesz. A magányos tettből országos mozgalom lett, és már a megértő igazgatók sem tarthatják az iskola falain belül.

A hatalmon lévők politikusok, akik ellenzéki korukban maguk is gyakorolták azt a fránya polgári engedetlenséget, most példát statuálnak. Szintet léptek, és félő, hogy eredménnyel járnak. A polgári engedetlenséghez ugyanis polgárok kellenének. Olyan emberek, akikről ezt mondta az úgynevezett polgári kormány miniszterelnöke, néhány héttel a hatalom elvesztése után: „Polgár az, aki megadja a másik ember méltóságának kijáró tiszteletet, és saját maga számára is elvárja azt.” (Orbán Viktor, Magyar Nemzet, 2002. július 6.)

Tíz mondat a polgári engedetlenségről

Ilyenkor marad a polgári engedetlenség. Azt jelenti, hogy tudjuk, mit teszünk, és vállaljuk annak minden szükséges következményét. (Orbán Viktor Fidesz-politikus a kordonbontásról, RTL Klub, 2007. február 2.)

A polgári engedetlenség a fennálló jog kötelező erejét tagadja egy magasabb rend érvényére hivatkozva. (Varga Csaba jogászprofesszor, Magyar Nemzet Online, 2007. február 8.)

A polgári engedetlenség erkölcsi célzatú, erőszakmentes és nyilvános, arccal, névvel elvállalt, közérdekű törvénysértés. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, KettősMérce.blog, 2016. március 23.)

A polgári engedetlenség békés ellenállás. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2017. június 15.)

A magyar jogrendszerben polgári engedetlenség nincsen. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2017. június 16.)

A polgári engedetlenség valamilyen szabály vagy rendelkezés tudatos megszegése. (Sándor Zsuzsa nyugalmazott bíró, 24.hu, 2021. március 27.)

Bementem a főnökömhöz, és mondtam neki, hogy holnap és is polgári engedetlen leszek. (Simkó Edit általános iskolai tanár, 24.hu, 2022. február 17.)

Az egyszemélyes polgári engedetlenség nem része a jogrendnek, így nem fogadható el. (Pintér Sándor rendőr vezérezredes, kozoktatásért felelős belügyminiszter, Telex.hu, 2022. május 18.)

A polgári engedetlenség morális okból vállalt jogsértés. (Zeller Judit államjogász, a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet munkatársa, Klubrádió, 2022. szeptember 15.)

A civil engedetlenség, az a jövő. (Demszky Gábor volt budapesti főpolgármester, Klubrádió, 2022. szeptember 24.)

 Mi a nyílt tervezés hívei vagyunk. Egy éve bevezettük a nemzeti konzultációk politikáját. (Metropol, 2011. szeptember 19.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2012. május 25.)

A nemzeti konzultáció az emberekkel való közös kormányzás kulcseszköze. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció valós tények helyes értelmezésén alapul. (M1, 2017. április 27.)

A nemzeti konzultáció akarat-kifejezési, döntéshozatali forma. (Magyar Rádió, 2017. június 2.)

Nemzeti konzultáció nélkül is elég elszánt tudnék maradni. (Magyar Rádió, 2017. június 16.)

Az egyetértési pontok létrehozásának legjobb módja a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A nemzeti konzultációból kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Napló, 2018. február 15.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Magyar Rádió, 2021. február 12.)

A nemzeti konzultáció jogilag a legrugalmasabb forma. (Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

Országunk első embere végre megszólalt a közszolgálati adóban. Utoljára július 29-én fejtette ki álláspontját az időszerű kérdésekről. A történeti hűség kedvéért megemlítendő, hogy akkor is a Magyar Rádió új csillaga, a szokatlanul felkészült Törőcsik Zsolt beszélgetett vele. Azóta a magyar miniszterelnök megjárta a hadak útját.

A szomszédban zajló háború miatt megszavazott szükségállapot idején három hétre elment nyaralni a dalmát tengerpartra. Remélem, hogy utazásához nem vont el honvédségi repülőgépet, mert az ebben a nehéz helyzetben nem volna szép tőle. Mindazonáltal elkönyvelhetjük, hogy kipihenten tért vissza a kormányrúdhoz, ismét irányt mutatott nekünk. Legfőbb ideje, elvégre a Závecz közvéleménykutató cég szerint a Fidesz 700 ezer szavazót vesztett. Szerencsére az elemeire hullott, demoralizált ellenzék nem szívta fel őket, csupán a bizonytalanok táborát gyarapíthatták.

Ilyen előzmények után kérdezte a nagyra hivatott műsorvezető Orbán Viktortól, vajon e vészhelyzetben „Számíthat-e a kormány a hazai baloldalra?” Őszintén szólva arra számítottam, hogy miniszterelnökünk tartja magát ahhoz, amit Gulyás Gergely kancelláriaminiszter dobott be a köztudatba. A már nem is Márki-Zay Péter vezette ellenzéket, amely nemcsak baloldali pártokból áll, egy amerikai alapítvány pénze miatt dollárbaloldalnak nevezte. Országunk első emberének azonban becsületére válik, hogy átlátott a szitán.

Tartotta ugyan magát a központi direktívához, miszerint a másik oldal politikusai a külső erők nótáját fújják, mégis árnyaltabban fogalmazta meg róluk a véleményét: „Az ellenzék nem ura saját magának.” Na, ugye - idézhetném közismerten fociszurkoló miniszterelnökünket egy román-magyar válogatott mérkőzés számunkra kedvező eredménye után. Kétségkívül külföldi ügynöknek minősítette a politikai ellenfeleit, mégse állt be a papagájkommandóba. Inkább ellenzéknek nevezte a legalább hatféle párthoz tartozó közéleti személyiségeket.

Nyilván annak szellemében, amelyet egy korábbi nyilatkozatában így fogalmazott meg: „Igaz, hogy a spin doctor egy hasznos állatfajta, de megérteni a problémát nekünk, politikacsinálóknak kell.” (Hír TV, 2022. május 19.) Nem sokáig örülhettem azonban a visszafogottabb értelmezésnek, mert a következő mondatban az ő száján is kicsúszott a dollárbaloldal. Lehetséges, hogy e szellemes, találó, mélyen szántó kifejezés ugyanolyan karriert csinál a kormánypárti nyilvánosság fórumain, mint Törőcsik Zsolt a közszolgálati rádióban?   

Tíz mondat a miniszterelnöktől (Magyar Rádió, 2022. szeptember 30.)

A politika tapasztalati műfaj.

Most nehéz időket élünk.

A vállalkozások nehézségei most halmozódnak.

Az árak meg az égben vannak.

Az emberek fizetik meg a szankciós politika árát.

Mi nem szavaztuk meg a szankciókat.

Dühösek vagyunk, mert becsaptak bennünket.

A nemzeti konzultáció jogilag a legrugalmasabb forma.

Az ellenzék nem ura saját magának.

A dollárbaloldal a hátunkban van.

Tömpe István publicista. Azért nem egészítem ki azzal a jelzővel, hogy vérbeli, mert nálam publicista az, aki nem újságíróként tett szert műveltségre, szakmai felkészültségre és íráskészségre. (Vagy újságíróként jutott el arra a fokra, hogy az olvasók adjanak a véleményére.) Tömpe végigjárta a közgazdászok ranglistáját, vagy tucatnyi állami szervezetnél töltött be vezető szerepet. Mostanában nyugdíjasként ír ide-oda.

A fészbukos üzenőfalára, vagy mint például ma is, a Népszava publicisztikai rovatába. Cikke csupán fél újságoldalnyi, mégis négy mondatot húztam alá benne, melyek a szerző gondolati kultúrájáról és átlagosnál jobb íráskészségéről árulkodnak. Közülük itt csak egyet idézek, azt is félig. Miközben az ellenzék helyzetét elemzi, azt fejtegeti, hogy a siralmas állapota miatt nem lesz képes kihasználni az ősszel kirobbanó társadalmi feszültségeket. Ezért aztán a sokak által megjövendölt „Forró ősz helyett inkább langyos hűtőtest … várható.”

Először arra gondoltam, hogy a közérzetet hitelesen jellemző félmondatban sajtóhiba olvasható, és a fűtőtest helyett hűtőtest látott napvilágot. Lassanként rájöttem, hogy a hűtőtest pontosabb kifejezés. A lakásomban ugyanis még nem kapcsolták be a központi fűtést. Helyette a légkondicionáló berendezést használom, de nem a nyári hűtő fokozatban. Tartok attól, hogy a következő hónapban borsos lesz a villanyszámla, ezért naponta csak kétszer egyórányira kapcsolom be a „hűtőtestet”. Reggel, hogy fölmelegítsem az éjszaka lehűlt lakást, és este, lefekvés előtt, hogy ne vacogjam végig az éjszakát.

Így válik érthetővé a mondatból kihagyott rész, amely a bejegyzésem utáni összeállításban már olvasható. Az a benyomásom ugyanis, hogy energiaválság nem föltétlenül azokat a szegényeket hozza még kilátástalanabb helyzetbe, akik eddig sem gázzal vagy villanyárammal, hanem hulladék fával, gumiabronccsal és szeméttel fűtöttek. Az energiaválság inkább a vállalkozókat és értelmiségieket hozza nehéz helyzetbe. Elvesztettük a kedvezményesen adózó katás cégünket, és azon törjük a fejünket, vajon hogyan úszhatnák meg a lecsúszást.

Ami pedig az egyetlen ellenzéki napilapot illeti, kétségtelen, hogy Tömpe István cikkében „csak” négy idézhető mondatot találtam. De a teljesítményét ahhoz érdemes mérni, hogy a Népszava szeptemberi számaiban a mai napig összesen kilenc érte el az idézhetőség szintjét. 

Mondatok a Pánik, homály és árnyék című cikkből (2022. szeptember 29.)                

A mai ellenzék nem tudja Orbánt leváltani.

Az árnyékkormány bejelentése lépéskényszerbe hozza a többi ellenzéki pártot.

A DK az ellenzéket hívta vetélkedőre, s ha győz, ha felszívja a protest oldalt, nekimehet Orbánéknak.

Forró ősz helyett inkább langyos hűtőtest és riadozó középosztály várható.

Az aranytollas újságírók elnöke tegnap este azt kérdezte, írnék-e nekrológot BIG-ről. Azt feleltem, hogy igen, de a kapcsolatunk régebbi, mint az életmű-díjas öreg újságíróké. Benedek István Gábor volt az első zsurnaliszta, akit ismertem.

Kecskeméten, ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk. Én számon tartottam őt, mert olvastam cikkeit a Petőfi Népében. Ráadásul udvarolt házunkban a negyedik emeletem lakó gyermekorvos, Rotter bácsi mostohalányának, akit később el is vett feleségül. Ő viszont aligha tartott számon egy nyolc évvel fiatalabb kamaszt. Futólagos ismeretségünk azonban lehetőséget teremtett arra, hogy évek múlva, amikor végeztem az egyetemen, fölkerestem a Magyar Hírlap szerkesztőségében. Elintézte, hogy hetenként kétszer kritikát írhassak tévéműsorokról, és kiegészíthessem az 1400 forintnyi fizetésemet.

Sosem voltam a lakásán, de évtizedekig összejártunk. A lipótvárosi főutca végén található Dunapark-kávéházban smúzoltunk, ahogy ő mondta. Négyszemközt, hatszemközt, kisebb társaságban. Szívesen hallgattam, mert élőszóban is csillogtatta epikai adottságát. Nehéz eldönteni, hogy mesélőkészsége, poentírozó képessége a kávéházi törzsasztaloknál vagy az újságokba írt tárcák révén csiszolódott-e. Utoljára négy-öt hónapja, hármasban beszélgettünk egy kis asztalnál. Akartam kérdezni tőle valamit, amit végül mégse firtattam, mert ott ült a mostani felesége is.

Szerintem BIG a novellában jobb volt, mint a regényben, és egy sejtelmet szerettem volna tisztázni vele. Életművéből a kedvenc novellámat egy ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonatisztről írta. Aki igyekezett távol tartani magát a bennszülöttektől, de közeledett egy zsidó ünnep, és hogy újra megélhesse a szülői háznál töltött idő otthonosságát, bekéredzkedett egy helybéli orvos ünnepi asztalához. A mi emeletünkön, az elsőn lakott egy szovjet tiszt. Ő tanított sakkozni, és többször jártam a kopár „otthonukban”. Hatalmas katonaláda foglalta el a fő helyet, amely megjárta a kelet-európai országokat.

Gazdája nemcsak egy megszálló tiszt volt, hanem sebészorvos is. Házunkból a negyedik emeleti kollégával németül tartotta a kapcsolatot. Már sosem tudom meg, vajon BIG e kecskeméti mozzanatot dolgozta-e föl a kesernyés hangulatú, rá oly jellemző novellában. Utoljára a Pozsonyi úton futottunk össze. 14 éves unokámat bemutattam neki, és néhány percig beszélgettünk. Panna utóbb megkérdezte, ki volt ez a bácsi. Átvillant az agyamon, hogy kiselőadást tartok a literátus újságírókról, akik a két rokonszakma közti keskeny mezsgyén közlekednek. De aztán csak annyit mondtam, hogy egy író.                 

Tíz mondat a zsidókról

Vannak országok, ahol zsidók már nincsenek is, csak antiszemiták. (Kishont Ferenc - Efrájim Kishon izraeli magyar humorista, Népszabadság, 1990. január 6.

A fenti bűnbak a zsidó, a lenti bűnbak a cigány. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, Magyar Hírlap, 2000. december 9.)

Engem nem lehet lezsidózni, csak felzsidózni. (Székhelyi József színész, Bors Online, 2014. november 16.)

Aki zsidónak születik, annak százszor nagyobb a „kockázata”, hogy Nobel-díjas legyen. (Czeizel Endre genetikus, ATV, 2014. november 28.)

A zsidókat nem szeretni kell, hanem megbecsülni. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Klubrádió, 2017. január 9.)

Jocó, Apa, Papa - Székhelyi Józsefet így szólították sokan. És volt helyi hatalmasság, aki egy testület előtt büdös zsidónak. (Hajba Ferenc újságíró, 168 Óra, 2018. augusztus 29.)

Egy olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem zsidónak lenni sem jó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2019. december 2.)

Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, 2020. január 19.)

Ne zsidózz! Most a melegeket gyűlöljük. (Vasvári Tímea kommentelő, Facebook.com, 2021. szeptember 2.)

Kellér Dezső mondta, hogy a kabaré az öreg zsidók és a fiatal árja lányok műfaja. (Kalmár Tibor rendező, HírKlikk.hu, 2021. december 31.)

Hajdani kollégám, akivel ugyanabban a szerkesztőségben dolgoztunk, telefonon fejtette ki véleményét a tegnapi bejegyzésemről. Szerinte nem volt semmitmondó Gyurcsány Ferenc rendkívüli bejelentkezése a köztévé 2006. július 27-i műsorában. Úgy vélte, hogy a miniszterelnök igenis utalt az egy hónappal korábban elhangzott őszödi beszédére. Ez igaz, ennek ellenére a semmitmondó jelzőt fenntartom.

Gyurcsány a hatperces adásban csakugyan beszélt hazugságról és féligazságról, e szavai azonban azért lógtak a levegőben, mert ama százezrek, akik figyelemmel kísérték, nem lehettek ott az őszödi kormányüdülőben. Nem tudtuk mire vélni az utalásokat, amelyek csupán azok számára hatottak érthetőnek, akik tagjai voltak az MSZP országgyűlési frakciójának. Plusz ama néhány politikusnak az ellenzéki pártokból, akik valamilyen forrásból megkapták az őszödi beszéd hangfelvételét. Van azonban egy újságíró, aki tudhatja, hogy az éppen Győrött időző miniszterelnököt meglepte-e a titkos beszéd nyilvánosságra kerülése.

Koloszár Tamás, a Kisalföld főmunkatársa 2006. szeptember 17-én, vasárnap készített interjút Gyurcsány Ferenccel a hétfői számba. Kollégája, Laczó Balázs szintén a szeptember 18-i számba írta meg a szerkesztőség hangulatát. Az ügyeletesek hallgatták a Kossuth Rádiót, az őszödi beszédből kiemelt mondatokat, és rádöbbentek, hogy ha azt az interjút adják le, amelyet vezető munkatársuk készített a miniszterelnökkel, akkor kinevettetik magukat. Nem azért, mert a város vendége lényegtelen dolgokat mondott, hanem mert épp a lényeg nincs benne. Szóltak is Koloszárnak, hogy közelítse meg újra Gyurcsányt, és firtassa, vajon mit szól a kiszivárogtatáshoz.

Felhívtam tegnap az immár Táncsics-díjas újságírót, aki szerint a miniszterelnök nem tőle tudta meg, hogy titkos beszéde nyilvánosságra került. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az országos politikusok a közelgő önkormányzati választás miatt kampányoltak Győrött. A helyi napilap pedig, amely 78 ezer példányban fogyott el, 2006. szeptember 16. és 20. között hivatása magaslatán állt. A közéleti személyiségek minden lényeges rezdüléséről tudósított. Az idézetcsokorban megemlített munkatársai már nem dolgoznak a Kisalföldnél, a kormány közeli alapítványhoz rendelt újság példányszáma 30 ezerre csökkent.

Ha a jelenlegi miniszterelnök esetleg vállalkozna a maga „őszödi” beszédére, a Győr-Moson-Sopron megyei olvasók aligha értesülnének róla.     

Tíz mondat a 2006-os Kisalföldből

A kormány ma olyan intézkedésekkel sújtja a társadalmat, amelyre nem kapott felhatalmazást. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, 2006. szeptember 16.)

Ne csináljunk úgy, mintha az országban nem lenne csalódottság, elégedetlenség és félelem a jövőtől. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, 2006. szeptember 16.)

Ami az adót illeti, a csökkentés programját félre kellett tenni, hogy a többit megtarthassuk. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, 2006. szeptember 18.)

/Miért indul a pártelnökségért? Nem elég a miniszterelnökség?/ Az az érdeke az országnak és a szocialista pártnak, hogy a lehető legnagyobb legyen az egység a nagy közös reformpolitika végrehajtásában a kormány és a párt között. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, MSZP-politikus, 2006. szeptember 18.)

Az a sejtés, hogy a kormány nem mindig mondott igazat a kampány során, eddig is átfutott már a választók agyán. (Laczó Balázs győri újságíró, 2006. szeptember 18.)

/Az őszödi beszéd „hazudtunk reggel, éjjel meg este” mondatáról/ Még nem láttam a szeptember 18-i országos lapokat, de abban biztos vagyok, hogy az ’56-os, örkényi áthallás a szalagcímmel bajlódó szerkesztők kedvence lesz. (Laczó Balázs győri újságíró, 2006. szeptember 18.)

Létezik-e ilyen hangfelvétel, miniszterelnök úr? (Koloszár Tamás győri újságíró az őszödi beszédről, 2006. szeptember 18.)

Nyilvánosan is és zárt üléseken is arról a politikai hazugságról beszélek, amiben nyolc éve vergődik a magyar politikai elit. Örülök annak, hogy a magyar baloldal végre ki fog törni ennek a sehova sem vezető politikának a hazugságából. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, 2006. szeptember 18.)

Véleményem szerint Gyurcsány Ferencnek miniszterelnökként folytatnia kell a megkezdett munkát, amivel tizenhat év hazugságait akarja felszámolni. (Molnár Csaba, az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei szervezetének elnöke, 2006. szeptember 19.)

A média jól működik, hiszen nem félt nyilvánosságra hozni a/z őszödi/ beszédet. (Bugovics Zoltán győri szociológus, 2006. szeptember 20.)      

A kiábrándulás időpontja 2006. július 27. A tanítványaimmal együtt fönt voltunk Csillebércen, a hajdani úttörőtáborban fogadtuk az újságírás nagyjait meg a legjobb szociológusokat, közgazdászokat, filozófusokat. Aznap este a szabadba kitett televízió körül világítottak a szentjánosbogarak, és a képernyőn váratlanul megjelent a miniszterelnök. Budáról magasodott Pest fölé, háta mögött a Lánchíd. Azt kérdezgettük egymástól, vajon mi a csudát akar mondani.

Nem tudtuk, hogy túl van az őszödi beszéden. Azt sem, hogy nem egészen két hónap múlva valaki kiszivárogtatja majd a szalonképtelenségig őszinte mondatait, és beléjük remeg az ország. Mintha ama bizonyos hat percben akart volna mondani valami nagyon fontosat, de csak idáig jutott: „Mutassuk meg a világnak, hogy nem akármilyen fából faragtak bennünket.” Mintha az utolsó pillanatban lebeszélték volna a munkatársai, hogy immár szalonképes szavakkal foglalja össze azt, amit a kormányüdülőben fejtett ki az országgyűlés legnagyobb frakciója előtt.

 A 2009-es bukás után is képes volt a felszínen maradni. Új pártot alapított, a Demokratikus Koalíciót, mellyel az egyik választáson épp csak átcsúszott a Parlament küszöbén. Jelenleg a legnagyobb kispárt elnöke, és a feleségével dékás árnyékkormányt hozott létre. A meghökkenésüket, fanyalgásukat alig leplező ellenzéki pártok politikusai közül az egyik nem akart színt vallani a véleményét firtató újságírók előtt, és azt találta mondani róla, hogy „Adottság.” Az idézőjelbe tett szó fejezi ki leginkább a Gyurcsány Ferenchez fűződő érzelmeimet.

Elismerem az elnyűhetetlenségét. A tehetségét senki se vonja kétségbe, mégis az a benyomásom, hogy egyszerre mozgatója és tehertétele egy kétségkívül hatékony politikai szervezetnek. A legutóbbi két évtizedben 622 oldalnyi, körülbelül ötezer mondatot jegyeztem fel tőle és róla. Ha könyv készülne belőlük, és fejbe vágnánk vele valakit, letaglózó csapás volna. Egyébként a másik hatékony politikai személyiséggel, Orbán Viktorral együtt pocakosodott meg. De mert húsz centivel magasabb nála, a túlsúly arányosabban oszlik meg rajta. Ezzel magyarázható, hogy a kevés vonallal dolgozó karikaturisták inkább az orrát emelik ki.

A legszívesebben elfelejteném, ő azonban nem hagyja magát. S persze a politikai ellenfelei sem hagyják őt parlagon heverni. A karaktergyilkosság első számú áldozata, mindazonáltal a gyurcsányozáshoz azért kellett Gyurcsány is.

Tíz mondat a gyurcsányozásról

Nem szívesen gyurcsányoznék. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2011. december 8.)

Gyurcsányozás minden olyan szöveg, amelynek lényege Gyurcsány lerugdosása a színpadról. (Gusztos István tanár és közíró, Gépnarancs.hu, 2016. október 19.)

A gyurcsányozók is kellenek a kormányváltáshoz. (Szigetvári Viktor Együtt-politikus, ATV, 2016. október 24.)

Botka és az MSZP többet gyurcsányozik, mint a Fidesz. (Molnár Csaba DK-politikus, ATV, 2017. május 4.)

Gyurcsányozni márpedig kell, hisz’ a Demokratikus Koalíció a 2010 előtti idők visszahozatalára szerveződött. (Ungár Péter LMP-politikus, Népszava, 2018. június 14.)

Hiába próbál az ellenzékben bárki bármilyen alternatívát alapozni a Fidesszel szemben, Gyurcsány odamegy, és összegyurcsányozza. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Gyurcsányozás a fideszes tábor kötőanyaga. (Gréczy Zsolt DK-politikus, 2021. március 2.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. október 3.)

A Fidesz jórészt azzal győzött, hogy Pétert „összegyurcsányozták”. (Berényi Károly hódmezővásárhelyi gyermekorvos Márki-Zayról, Magyar Narancs, 2022. szeptember 8.)

Akarunk-e változást, vagy elkezdünk gyurcsányozni? (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Facebook.com, 2022. szeptember 18.)

A legutóbbi napokban Dobrev Klára árnyékolt, Vona Gábor gyurcsányozott, Kunhalmi Ágnes dékázott, Márki-Zay Péter százalékolt, Demszky Gábor engedetlenkedett, Szijjártó Péter pedig fájt. Lefülelt mondatok.

Tegnap nem szerettem a DK-t, de ha azt látom, hogy csak ők dolgoznak, akkor melléjük állok. (Bruck Gábor szociológus, Facebook.com, szeptember 18.)

Az önkormányzati politika nem az ellenzéki pártok kifizetőhelye. (Várnai László zuglói civil aktivista, Klubrádió, szeptember 19.)

A Doktorminiszterelnök úr katonája vagyok. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója Orbán Viktorról, Mandiner.hu, szeptember 19.)

Az egyszínű árnyékkormány nem jelent kihívást a hatalomnak. (Németh Péter újságíró, Népszava, szeptember 20.)

A politikai erőt a szavazók adják. (Dobrev Klára DK-politikus, árnyék-miniszterelnök, ATV, szeptember 20.)

Nehezen hihető, hogy egy Dobrev-kormány esetén Ferenc háztartásbeli first gentlemanként vasalná a fellépőblúzokat. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, szeptember 21.)

Tizenkét éve nem képes elmozdulni a népszerűtlenségi lista aljáról. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Gyurcsány Ferencről, ATV, szeptember 21.)

A mai magyar viszonyok között a baloldalnak soha nem lesz 51 százaléka. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, HírKlikk.hu, szeptember 21.)

A magasságot nem lehet tanítani. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Bama.hu, szeptember 21.)

Mintha a harmincas évek frigyre lépett volna a hatvanas évekkel. (Cserhalmi György színész, Magyar Narancs, szeptember 22.)

Ha az ellenzék nem tud szellemileg megújulni, sosem fog választást nyerni. (Donáth Anna Momentum-politikus, Index.hu, szeptember 22.)

Nem látom annak nyomát, hogy a különféle pártok levonták volna a következtetéseket a választási kudarcból. (Őrsi Gergely, II. kerületi polgármester, szocialista politikus, Magyar Hang, szeptember 23.)

A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat. (Hajnal Miklós Momentum-politikus a kormányzati kommunikációról, ATV, szeptember 23.)

A Fidesz frakcióvezetője az energiatakarékosság érdekében lemondott egyik akváriumáról. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Kocsis Mátéról, Facebook.com, szeptember 23.)

Sem ellenállóként, sem opportunistaként nem akarok ennek a rendszernek a része lenni. (Hajdu Szabolcs filmrendező, Józsefváros.hu, szeptember 23.)

Azért volt egy-két szép színésznő is a kamerám előtt Garason és Kernen kívül is. (Sándor Pál filmrendező, Mandiner.hu, szeptember 24.)

A civil engedetlenség, az a jövő. (Demszky Gábor volt SZDSZ-politikus, volt budapesti főpolgármester, Klubrádió, szeptember 24.)

Lehet Dobrev a legjobb kormányfő-jelölt, a férje terhétől nem tud megszabadulni. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, szeptember 24.)

Az látszik, hogy a DK-nak személyek kellenek, de a pártok nem. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, szeptember 25.)

Az uniós szankciók jobban fájnak Európának, mint Oroszországnak. (Szijjártó Péter külügyminiszter, Magyar Rádió, szeptember 25.)

Senki sem volt örökké belga, és senki sem volt örökké független. (Zalán Tibor költő, Helyőrség.ma, szeptember 25.)

A Bekiáltás.blog gazdája elmarasztalta az LMP társelnökét és parlamenti frakcióvezetőjét. Ungár Péter az ATV stúdiójában úgy ítélkezett a Ribbentrop-Molotov paktumról, hogy elfelejtette megemlíteni az előzményét. Mielőtt ugyanis a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió megosztotta volna a köztük lévő ütközőállamot, Lengyelországot, a mértékadó nyugati politikusok az áhított béke érdekében feláldozták Csehszlovákiát.

Miközben Kabai Domokos Lajos, az újságíró-blogger történeti szempontból gondolta végig a kiegészítő okfejtést, egy látszólag mellékes megjegyzésben „az internet egysoros mondatokhoz, hangharapásokhoz szokott népéről” értekezett. Az interjú hiányosságát azzal magyarázta, hogy az „Egy-két mondatnál hosszabb szöveg érdektelen a mai közönség nagy része számára.” Lehetséges, hogy az LMP-politikus tisztában volt a tévénézők befogadóképességével, ezért nem tért ki a történelmi előzményre?

Ironikus, hogy az egyszemélyes Bekiáltás.blog egysoros mondataiból az idén többet jegyeztem föl (nyolc és háromnegyed hónap alatt kilencet), mint az újságírók hadát foglalkoztató Origo.hu-ból (hetet) és a PestiSrácok.hu-ból (szintén hetet). A bejegyzésem utáni összeállításból pedig kiderül, hogy a közéleti személyiségek felismerték az egysoros mondatok jelentőségét. Gondoljunk csak arra, hogy milyen karriert futott be a pufajkás előélet emlegetése nyomán Horn Gyula parlamenti megjegyzése, a „Na és?”! Vagy Orbán Viktor kijelentése, immár a világhálón egy magyar győzelemmel végződő válogatott labdarúgó mérkőzés után, a „Na, ugye.” Esetleg a hosszú és unalmas választási program helyett a „Folytatjuk.”

Idén nyáron miniszterelnökünk kevert fajos tusványosi elmélkedését így értelmeztem a Facebookon: „Fajsúlyos szöveg.” (2022. június 25.) Sokkal többen lájkolták, mint az ugyanerről írt Médianapló-bejegyzést, amely idestova két évtizede azért lett 2500 karakternyi, mert kiszámoltam, hogy ennyi fér a monitorra, és az érdeklődők egy szuszra, görgetés nélkül olvashatják. Ráadásul a Lefülelt mondatok című összeállításban egysoros mondatokat idézek a mögöttünk hagyott hét sajtójából.

Az a benyomásom, hogy például a fajsúlyos szövegből azért nem lesz szállóige, mert kikopik mögüle Tusványos is meg a kevert fajúság is. A hetente kiemelt idézetek közül pedig csak abból lesz szájról szájra szálló ige, amelyik a körülményekre való utalás nélkül is érthető lesz a világháló amúgy csakugyan egysoros mondatokhoz szokott népének. 

Tíz mondat az egysoros mondatokról

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

A nyilvánosság a politikát kevés számú szereplőre és szimpla mondatokra egyszerűsíti. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2005. február 14.)

Orbán Viktor a dolgok leegyszerűsítésére való hallatlan képességével és az érthető tőmondatok világosságával sokak számára tette átélhetővé politikáját. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Nemzet, 2006. április 29.)

Nyerni a gyufacímkére is elférő mondanivalóval lehet. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2009. augusztus 15.)

/”Egykulcsos szja, családi kedvezmény-elemmel, söralátéten?”/ Bezony. (Orbán Viktor miniszterelnök, InfoRádió, 2010. október 1.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszélni. (Pokorni Zoltán volt oktatási miniszter, Mandiner.hu, 2015. május 6.

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

Karácsony ad egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz. (Pető Péter újságíró, 24.hu, 2021. október 6.)

Az egy-két mondatnál hosszabb szöveg érdektelen a mai közönség nagy része számára. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, szeptember 22.)

Tegnap este az ATV stúdiójában megjelent egy Momentum-politikus. Hajnal Miklóson SZABADSÁG feliratú póló feszült, ebben mondta ki a kormánypártokról, hogy „A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat.” Érdemes megvizsgálni a kijelentés valóságtartalmát.

A megafont évtizedek óta használják hangerősítésre. „Bömbiként” akkor honosult meg a köztudatban, amikor Tarlós István budapesti főpolgármester az önkormányzati választás kampányában megafont ragadott a Margitszigeten, és leüvöltötte egy ellenzéki politikus fejét. Tordai Bence Párbeszéd-politikusét, akitől nem állt távol a hangerősítő kisipari használata. Aztán a mindent mérő Fidesz rájött, hogy a médiában, vagyis a nyilvánosság eszközrendszerében előnyre tett szert a hagyományos (papír alapú) sajtóban, a rádióban és a televízióban, a világhálóban rejlő lehetőségeket viszont az ellenzék ügyesen használja ki. E felismerés eredménye a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft.

A megafon hatalmas hangot jelent, és a kisbetűs szócsőből világhálós vállalkozás lett. Igen ám, de alapítói váratlan akadályba ütköztek. Hiába hirdettek meg trollképző tanfolyamot, a koronavírus-járvány miatt kevesen jelentkeztek. Csak ’21-ben lendült mozgásba a lefékezett gépezet, és a közösségi médiumokban, leginkább a Facebookon megjelentek az anyagilag és szakmailag is kistafírozott véleményformálók. A bejegyzésem utáni összeállításban a „nonprofit” cég 56 milliós és egy politikai elemző 17 milliós támogatása ma már aprópénznek számít. Az országgyűlési választás kampányában több százmillió forint „égett el” a fészbukon.

Bár sejthető, hogy milyen forrásból származik, de az összeállításból az is kiviláglik, hogy ügyesen van „leparírozva”. Árnyalja az összképet, hogy a másik politikai oldal döntéshozói is befizették a fészbukozó politikusakat a közösségi oldalra. Meglepően sok pénzt költöttek rájuk, noha az összeg csupán töredéke a kormánypárti véleményformálók támogatásának. Az ellenzéki gyakorlat szintén fölvet kérdéseket. Például nem jutott pénz a politikusoknál sokkal jobban író publicistákra. A másik oldalon egyenletesebben oszlott meg a támogatás a politikusokra és az írásból élő véleményformálókra.

A szakmai következtetés azonban mégiscsak az, hogy a kisipari módon használt bömbikéből az önkormányzati választás óta eltelt csaknem három évben nagyipari hangerősítő vállalkozás lett. Ógörög nevét, a megafont írhatjuk akár nagy kezdőbetűvel is.

Tíz mondat a Megafonról

Egyfajta balliberális véleménycunami jön velünk szembe a közösségmédia-felületeken. (Kovács István, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft alapító-ügyvezetője, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, 888.hu, 2020. július 4.)

Alig két hónapos volt a Megafon Központ, máris került bele valahonnan 56 millió forint. (Sarkadi Nagy Márton újságíró, Átlátszó.blog, 2021. március 8.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Tegnap egy olyan „elemzővel” ültem egy stúdióban, aki eltitkolta, hogy 17 millió forintot kapott a Fidesztől az elmúlt két hónapban. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem a Fidesztől kaptam pénzt, hanem a Megafon ad fel hirdetéseket azért, hogy a jobboldali hangok is erősen megjelenjenek a Facebookon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafont az Alapjogok tartja fent, azt pedig a Fidesz. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Van nagyjából 3 millió ember, aki a jobboldali közösséghez tartozik, ők támogatják a Megafont is, köztük sok vállalkozó, aki szintén nem szeretné, hogy a jobboldal el legyen nyomva a közösségi médiában. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat. (Hajnal Miklós Momentum-politikus, ATV, 2022. szeptember 23.)