A kiábrándulás időpontja 2006. július 27. A tanítványaimmal együtt fönt voltunk Csillebércen, a hajdani úttörőtáborban fogadtuk az újságírás nagyjait meg a legjobb szociológusokat, közgazdászokat, filozófusokat. Aznap este a szabadba kitett televízió körül világítottak a szentjánosbogarak, és a képernyőn váratlanul megjelent a miniszterelnök. Budáról magasodott Pest fölé, háta mögött a Lánchíd. Azt kérdezgettük egymástól, vajon mi a csudát akar mondani.

Nem tudtuk, hogy túl van az őszödi beszéden. Azt sem, hogy nem egészen két hónap múlva valaki kiszivárogtatja majd a szalonképtelenségig őszinte mondatait, és beléjük remeg az ország. Mintha ama bizonyos hat percben akart volna mondani valami nagyon fontosat, de csak idáig jutott: „Mutassuk meg a világnak, hogy nem akármilyen fából faragtak bennünket.” Mintha az utolsó pillanatban lebeszélték volna a munkatársai, hogy immár szalonképes szavakkal foglalja össze azt, amit a kormányüdülőben fejtett ki az országgyűlés legnagyobb frakciója előtt.

 A 2009-es bukás után is képes volt a felszínen maradni. Új pártot alapított, a Demokratikus Koalíciót, mellyel az egyik választáson épp csak átcsúszott a Parlament küszöbén. Jelenleg a legnagyobb kispárt elnöke, és a feleségével dékás árnyékkormányt hozott létre. A meghökkenésüket, fanyalgásukat alig leplező ellenzéki pártok politikusai közül az egyik nem akart színt vallani a véleményét firtató újságírók előtt, és azt találta mondani róla, hogy „Adottság.” Az idézőjelbe tett szó fejezi ki leginkább a Gyurcsány Ferenchez fűződő érzelmeimet.

Elismerem az elnyűhetetlenségét. A tehetségét senki se vonja kétségbe, mégis az a benyomásom, hogy egyszerre mozgatója és tehertétele egy kétségkívül hatékony politikai szervezetnek. A legutóbbi két évtizedben 622 oldalnyi, körülbelül ötezer mondatot jegyeztem fel tőle és róla. Ha könyv készülne belőlük, és fejbe vágnánk vele valakit, letaglózó csapás volna. Egyébként a másik hatékony politikai személyiséggel, Orbán Viktorral együtt pocakosodott meg. De mert húsz centivel magasabb nála, a túlsúly arányosabban oszlik meg rajta. Ezzel magyarázható, hogy a kevés vonallal dolgozó karikaturisták inkább az orrát emelik ki.

A legszívesebben elfelejteném, ő azonban nem hagyja magát. S persze a politikai ellenfelei sem hagyják őt parlagon heverni. A karaktergyilkosság első számú áldozata, mindazonáltal a gyurcsányozáshoz azért kellett Gyurcsány is.

Tíz mondat a gyurcsányozásról

Nem szívesen gyurcsányoznék. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2011. december 8.)

Gyurcsányozás minden olyan szöveg, amelynek lényege Gyurcsány lerugdosása a színpadról. (Gusztos István tanár és közíró, Gépnarancs.hu, 2016. október 19.)

A gyurcsányozók is kellenek a kormányváltáshoz. (Szigetvári Viktor Együtt-politikus, ATV, 2016. október 24.)

Botka és az MSZP többet gyurcsányozik, mint a Fidesz. (Molnár Csaba DK-politikus, ATV, 2017. május 4.)

Gyurcsányozni márpedig kell, hisz’ a Demokratikus Koalíció a 2010 előtti idők visszahozatalára szerveződött. (Ungár Péter LMP-politikus, Népszava, 2018. június 14.)

Hiába próbál az ellenzékben bárki bármilyen alternatívát alapozni a Fidesszel szemben, Gyurcsány odamegy, és összegyurcsányozza. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Gyurcsányozás a fideszes tábor kötőanyaga. (Gréczy Zsolt DK-politikus, 2021. március 2.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2021. október 3.)

A Fidesz jórészt azzal győzött, hogy Pétert „összegyurcsányozták”. (Berényi Károly hódmezővásárhelyi gyermekorvos Márki-Zayról, Magyar Narancs, 2022. szeptember 8.)

Akarunk-e változást, vagy elkezdünk gyurcsányozni? (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, Facebook.com, 2022. szeptember 18.)