Anna sokkal keményebb, mint én. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

/”Lehetne belőle az ország első női miniszterelnöke?”/ Akár. A képességei megvannak hozzá. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

Nem elég pártelnöknek lennie, annak is kell látszania. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 20.)

Donáth Annában tényleg látok lehetőséget. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2022. október 19.)

Olyankor is világítótoronyként mutatja az irányt, amikor nem ő vezeti a közösséget. (Soproni Tamás Momentum-politikus, Telex.hu, 2023. február 4.)

Neki van olyan alakja (szép, magas, fiatal, nő), aki kívülről a legegyértelműbben Orbán ellentettjének tűnik. (Csatári Flóra Dóra újságíró, hvg.hu, 2023. február 4.)

Van egy kisbaba. Mostantól nézegethetjük a Momentum kismamáját a plakátokon. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság, 2023. február 4.)

Apja országgyűlési képviselő, nagyapja neves baloldali politikus volt. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2023. február 10.)

Donáth Annának van önálló karaktere, ami nagyban megkülönbözteti a többi ellenzéki politikustól. (Lass Gábor újságíró, Demokrata, 2023. február 11.)

Az országot rábíznák, de a Momentumot nem? (Nótin Tamás újságíró, Index.hu, 2023. február 17.)

Bodor Palinál Pilisszentivánon, a tó fölötti házban. Öreg, hamarosan 72 éves barátom elpanaszolta, hogy sok pénzt költött a Diurnus című kötet kiadására, és az MSZP kongresszusán mindössze hat példányt adott el belőle. Bezzeg Kende Péter nyolcszázat A Viktorból, Juszt László pedig százat az interjúkötetéből. Azzal vigasztaltam, hogy lesz ez még rosszabb is.

Ha Orbán Viktor újabb négy évre prolongálja a hatalmát, még inkább bezárulnak Pali előtt a könyvkiadók. Tűdőtágulása miatt oxigénpalackra szorul, nincs hangja a folyamatos előadáshoz, a tanítást is abba kellett hagynia a Budapest Média Intézetben. Ez újabb kereset-kiesés. Erről jutott eszembe, hogy Havas Henrik, a BMI tulajdonosa, aki közös főnökünk volt a szegedi egyetem Kispestre kihelyezett tagozatán, egy szombaton kivitt hozzá Szentivánra. Elhatározta, hogy szobrot emeltet magának. Én majd kifaggatom Bodor Palit meg őt, és a párhuzamos életrajzokat összeszerkesztem.

Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki az egészből. Havas elkezdett beszélni az újpesti gyerekkoráról, a sváb apja intelmeiről, az autószerelő műhelyről, ahol szakmát tanult, és a rádió hírszerkesztőségéről, ahol egy másikat. Mi ketten hallgattuk. Pali figyelmesen, én egyre lankadtabban. Vagy öt óra múlva megkérdeztem, hogy Pali mikor meséli el az életét, számomra ugyanis érdekesebb az ő újságírói pályája. De ha Henrik úgy gondolja, hogy Bodor Pál, az egyik legjobb publicista csak mellékfigura lesz az ő szobránál, akkor más kőfaragót kell keresnie.

Havas föl is kérte Szegvári Katit egy életrajzra. Szegény Kati fölvett vele egy kötetnyi interjút, és sokat dolgozott a kéziraton. Henriknek nem nagyon tetszhetett, mert elállt a kiadásától. Egyszer szívesen olvasnám Kati Havas-arcképét. igazán kár, hogy Henrik ezt a kísérletet bulvárújságban is bejelentette. Nyilvánosan alázta meg Katit. Aztán néhány hónap múlva kaptam egy meghívót, miszerint megjelenik Odze György tollából a Henrik című könyv. A budai Feneketlen-tónál lévő bárban a „cím” tisztelettel dedikálta a kötetet. Néhány méterrel arrébb Gyuri is, de ő beszédes arckifejezéssel fordított egy lapot, nehogy ugyanazon az oldalon legyen az ő dedikációja is.

Félrehúzódtunk. Arra kért, hogy amint elolvastam a könyvet, azonnal hívjam föl. Otthon elalvás előtt átlapoztam a karcsú kötetet. Olvastatta magát, nem kell szégyellnie a szerzőnek. Egy magyarosan provinciális médiasztár képét rajzolta meg. Henrik pedig dicshimnusznak olvasta azt, ami tulajdonképpen gúnyrajz. Mindezt el is mondtam Gyurinak, hajnali fél háromkor. Álmából riasztva küldött el a pokolba. Mire „ártatlanul” emlékeztettem: mintha este azt mondta volna, hogy azonnal hívjam föl, amint elolvastam a könyvet. Levágta a kagylót. Délelőtt tizenegykor azzal hívott vissza, hogy köszöni az éjjeli véleményt. Azt kapta tőlem, amit író ritkán kap kritikustól.

Képtelenségnek tartottam, hogy vasfüggöny zuhanhat Balzac és Dosztojevszkij közé. (Csepeli György szociálpszichológus, Békés Megyei Hírlap, 2003. március 18.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc szekszárdi újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

Vasfüggöny nélkül is elszigetelődtünk Európa boldogabbik részétől. (Bitó László író, Népszabadság, 2011. december 6.)

Új vasfüggöny épül. Csak nehogy mindkét oldalán magunkat találjuk. (Munkácsi Imre újságíró a déli határzárról, Dunaújvárosi Hírlap, 2015. június 18.)

Egy drótkerítés fölhúzása emlékeztet a vasfüggönyre. (Rezsőházy Rudolf Belgiumban élő szociológus, Mos Maiorum, 2015. június 24.)

Az új vasfüggönyt az ásotthalmi polgármester, Toroczkai László dobta be a köztudatba. (Bíró-Nagy András politológus, ATV, 2015. június 25.)

Civilizációs szakadék tátong az egykori vasfüggöny helyén. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Heti Válasz, 2016. június 16.)

Mi a rossz oldalán voltunk a vasfüggönynek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalaegerszegi TV, 2019. május 20.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, 2022. február 25.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2023. február 25.)

Milyen hely az, ahol a gazdaságot a tankgyártás fűti? (Szénási Sándor műsorvezető Oroszországról, Klubrádió, február 1.)

A legutóbbi harminc évben az ellenzék egyetlen megjegyezhető jelmondata a „Fizessenek a gazdagok!” volt. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, február 2.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő az ellenzéki pártokról, Magyar Hang, február 3.)

Orbán Viktor napjai naponta meg vannak számlálva. (Ungár Péter LMP-politikus, Telex.hu, február 4.)

A Momentum tudja, amit a DK, csak kevesebb ballaszttal. (Szarvas Koppány Bendegúz volt DK-politikus, 444.hu, február 5.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Rádió, február 6.)

Az ellenzéki pártok megnézték a 2022-es választás eredményét, és magukban nem találtak hibát. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, február 7.)

Mindig helyzet van. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Nemzet Online, február 8.)

A Demokratikus Koalícióval szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, február 9.)

Az igazságnak jót tesz-e, ha pont ő mondja ki? (Hadházy Ákos országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, február 10.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, február 11.)

Nekünk a balliberális értelmiségből is a legalja jutott. (Rákay Philip publicista, Mandiner, február 12.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, február 13.)

Magyarország Nyugatra tart, de újra meg újra Keleten köt ki. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, február 14.)

Csak az egyik politikai erő - az, amelyik kormányon van - vett emberszámba. (Deák Bill Gyula blues-énekes, Mandiner.hu, február 15.)

Az időjárás kegyesebb volt a kormánynál. (F. Szabó Emese újságíró az energiaárakról, Magyar Narancs, február 16.)

Azt kérdezném tőle, hogy fej vagy gyomor. (Dombóvári István humorista Orbán Viktorról, RTL Klub, február 17.)

A mi Ferink. (Orbán Viktor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről, Hír TV, február 18.)

A felcsúti Churchill. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, február 19.)

Az ellenzék a kormányzat politikájára veszélytelen. (Török Gábor politológus, InfoRádió, február 20.)

Nem a történelemben erős, hanem a szarvasbőgésben. (Gábor György vallástörténész Semjén Zsoltról, Klubrádió, február 21.)

Formai szempontból mindkettő tisztes munka. (Kovács Ákos énekes az Elk.rtuk és a Blokád című filmről, Origo.hu, február 22.)

Amíg nem válaszolnak, hogy milyen nézeteket vallanak, nem nyilatkozom. (Németh Sándor, a háromszéki Vitézi Rend törzskapitánya az újságírókhoz, Transtelex.ro, február 23.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen mindenki mástól. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, február 24.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, február 25.)

Utólag szovjet tagköztársaság lettünk. (Spiró György író, Klubrádió, február 26.)

Kinn sunnyog, itthon brüsszög. (Balla Ferenc újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, február 27.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor erdélyi politikus, Magyar Rádió, február 28.)

Az a benyomásom, hogy a miniszterelnökünk jobb debatter, mint beszéd-felolvasó. Bocsánat az idegen szóért, mindjárt megmagyarázom.

A latin de (el) és a szintén latin battuere (üt) szóból származó kifejezés azt jelenti, hogy a vitázó félreüti az ellenfél vágását, ha úgy tetszik, az érvét. Kis híján ez történt az országgyűlés épületében, a napirend előtti kérdések óráján. Bedő Dávid Momentum-politikus azt firtatta, vajon hogyan jött ki a legutóbbi nemzeti konzultációnál a „magyarok” 97 százalékos tiltakozása az uniós szankciók ellen, ha csak 1,4 milliónyian reagáltak a kérdésekre. Orbán Viktor így felelt a pályakezdő honatya pikírt megjegyzésére: „A fontos kérdésekben a magyar kormány hasonló szankciókat fog szervezni a jövőben is.” (YouTube.com, 2023.02.27. ) Hát bizony a kormányfői válaszból kilóg a lóláb.

Úgy rémlik, hogy a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje már a szankciók elleni kampányt is szervezteti. Körülbelül úgy, ahogy két esztendeje elszólta magát az akkori nemzeti konzultációról: „Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket.” (Magyar Rádió, 2021. február 12.) Lehetséges, hogy országunk első emberének mégis van köze a tőle teljesen független konzultációban olvasható kérdésekhez? A rögtönzés kétségkívül erre utalt, a miniszterelnök mostani elszólását mégse idéztem az elmúlt hét legérdekesebb mondatait tartalmazó összeállításban.

A Lefülelt mondatok című idézetcsokor hitelességét azzal óvom három évtizede, hogy akkor sem élek a kínálkozó lehetőséggel, ha egyik-másik közéleti személyiség a rögtönzés hevében pontatlanul fogalmaz. Ahhoz ugyanis, hogy érdemben idézhessem, a szövegnek illeszkednie kell a már nem idézhető összefüggéshez. A textusnak a kontextushoz. Márpedig Orbán néhány napja úgy kezdte a parlamenti válaszát, hogy szavaiból kiderült: ő a nemzeti konzultációról beszél. Az idézetben elhangzott ’szankciók’ helyett tehát konzultációkat akart mondani.

Efféle tévedés bármelyikünkkel előfordulhat, emiatt nem érdemes senkit sem kipellengérezni. Még azt a politikust sem, akit a másik oldalon utálnak. Kár, hogy a YouTube tanúsága szerint a körülötte lévő kormánypárti képviselők szolgálatkészen nevettek a Főnök elmés riposztján, holott a rögtönzése kivételesen nem jött be. Ráadásul az őt froclizó ellenzéki képviselő se figyelt föl az elszólásra. Ahelyett, hogy pontosította volna (találatot vitt volna be neki), előzetesen megírta, hogy mit válaszolna, ha Orbán Viktor elhessegetné. Talán azért mulasztotta el a kínálkozó lehetőséget, mert egyelőre jobb felolvasó, mint debatter.          

A legutóbbi napokban Orbán Viktor brüsszögött, Polyák Gábor orbánozott, Jámbor András szikrázott, Raskó György parlamentált, Pusztai Erzsébet kamarázott, Kelemen Hunor pedig erdélyezett.

Ezt a pénzt Brüsszel vette ki a magyarok zsebéből a szankciókkal. (Orbán Viktor miniszterelnök a 4000 milliárd forintos tavalyi energiaszámláról, MTI, február 27.)

Kinn sunnyog, itthon brüsszög. (Balla Ferenc újságíró, Facebook.com, február 27.)

Erejük csekély, s azt a kicsit is inkább egymás ellen veszik igénybe. (Tamás Ervin újságíró az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, február 27.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese az erdélyi magyarokról, Magyar Rádió, február 28.)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara exkatások tízezreinek kötelezően fizetendő tagdíjából konkrétan a kata ellen politizált. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, február 28.)

Pintér miniszter úr most az orvosok közé lövet. (Lukács László György orvos, Jobbik-politikus a Magyar Orvosi Kamara kivéreztetéséről, ATV, február 28.)

A tisztikar megtizedelése után lassan jöhetnek az orvosperek. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, március 1.)

Alpári cirkusz zajlik a Tiszteletlen Házban. (Raskó György volt MDF-politikus a parlamenti munkáról, Újnépszabadság.com, március 1.)

Bármiféle irányváltást elnéznek neki a hívei. (Polyák Gábor médiajogász Orbán Viktorról, Klubrádió, március 2.)

A politikai nézőtér tükröződik vissza a nyilvánosságban is. (Koltay András médiajogász, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke, Origo.hu, március 2.)

Az ellenzéken belül a DK jelenti a legnagyobb erőt - a Fidesz nem kis örömére. (Nagy Attila Tibor politológus, Népszava, március 2.)

Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt. (Jámbor András országgyűlési képviselő, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Narancs, március 2.)

A szabad madarak neoliberális utódpártja. (Bán Károly újságíró a Momentumról, Magyar Hírlap Online, március 2.)

A polgári értékeket elhagyó Fidesz után maradt egy betöltetlen hely, ide próbál betalálni a Jobbik. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen.media.hu, március 3.)

A Munkáspárt eddig legfeljebb látogatóként jutott be a parlamentbe. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, március 3.)

Mindenki a maga szintjén nyomorog. (Varga Orsolya baranyai pedagógus, Magyar Hang, március 3.)

A kormány meglengette a jogalkotás bunkósbotját. (Danó Anna újságíró a Magyar Orvosi Kamara megbüntetéséről, Népszava, március 3.)

A világban sehol nincs ilyen rendőri szemlélettel irányított orvostársadalom. (Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, Medicalonline.hu, március 3.)

Világbotrány. (Pusztai Erzsébet orvos, volt egészségügyi államtitkár, volt MDF-politikus,  ATV, március 4.)

Férje reggel nyolckor közlegényként köszönt el tőle, ám mindjárt tíz óra, hamarosan sor kerül ellentengernagyi eskütételére. (Gábor György vallástörténész Novák Katalinról, Klubrádió, március 4.)

Van mit nem megnézni is. (Forgács Iván kritikus a Partizán-csatorna műsorválasztékáról, Népszava, március 4.)

Ha jól számoltam, a Népszava ma közölt hatvanötödször olyan politikai hirdetést, amelyet tulajdonképpen szégyellnie kellene. A tulajdonképpent nem mentségnek szánom, magyarázatként azonban akár még tudomásul vehető is, hogy akik október 17-e óta közlésre fogadják el a bombázós, az év eleje óta pedig a 97 %-os hirdetést, a megszűnéstől akarják megmenteni az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot. Kérdés persze, hogy ezt az árat, a hatvan és hetven millió forint közti összeget érdemes-e megfizetni az életben maradásért.

A sajtószakmai tapasztalatokat imigyen foglalta össze egy ma már nyugdíjas szerkesztő: „A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban.” Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese 1996. augusztus 3-án véste ezt a kor falára, midőn az újsága csúcsformában volt. Nyereséget könyvelhetett el, és megengedhette magának, hogy óvatosan közölje a másik politikai oldal hirdetéseit. Inkább odafigyelt a korabeli ellenzékre,  interjúkat készített az ellenzéki politikusokkal, és beszámolt a másik oldal eseményeiről is. Azóta több mint negyedszázad telt el, a Népszabadságot az időközben hatalomba került ellenzéki párt megszüntette, és a szállóige manapság így fogalmazható át: a hirdetők lapot vesznek, ha fizetnek az üzeneteik után.

A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy a 150 éves Népszava talán megéri a 151. születésnapját. A másikban meg az, hogy a patinás napilap hat az olvasóira, és óhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a százezernyi törzsközönség egy része csatlakozott az unióellenesek és putyinbarátok egyre népesebb táborához. E veszélyt a Népszava munkatársai is érzékelik. Miközben lapjuk minden második napon egész újságoldalnyi terjedelemben csatlakozott a kormányzati propaganda-hadjárathoz, ők a cikkeikben legalább tucatnyiszor határolódtak el a hatalmon lévők üzeneteitől. Vajon melyik hatásosabb: a hatvanöt újságoldalnyi politikai hirdetés vagy a tucatnyi és nyúlfarknyi politikai elhatárolódás?

A Népszava mai számában érdekes reklám jelent meg. Sárga alapon kék betűk, az ukrán nemzeti színek hirdetik, hogy „Szabadság, béke és energiafüggetlenség”. Alatta pedig ez olvasható: „Európa te vagy”. Mármint a fényképen látható és kört alkotó néhány fiatal. Vajon a hetedik oldalon látható „társadalmi hirdetés” ellensúlyozza-e a tizenharmadik oldalon megjelentetett „társadalmi célú hirdetés” 97 %-os tartalmát és remélhetőleg csekélyebb hatását? Vajon az egyrészt-másrészt szemlélet illik-e egy mégiscsak ellenzéki újság profiljába? Az újdonsült gyakorlat emlékeztet egy másik szerkesztőségére.

Az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt előkészítő kampány idején az ATV gyakran sugárzott egy-egy társadalmi, illetve társadalmi célú hirdetést. Az egyikben koros házaspár szomorkodik azon, hogy fiúk a saját neméhez vonzódik, ők persze így is szeretik és vállalják. Majd a következő blokkban feltűnt egy fiatalasszony, aki elment kislányáért az iskolába. S az alsó tagozatos gyerek arról számolt be, hogy az órára bejött egy bácsi, és elmesélte, hogy ő akár fiú is lehetne. A televízió számlájára mindkét hirdettető pénzt utalt át, csakhogy a kormányzati reklám „igazságtartalmát” (a pedofíliával törvényileg összekapcsolt homoszexualitást) a hatalmon lévők propagandagépezete ezerrel sulykolta. Kell ehhez még az ellenzéki fórumok támogatása is?   

Néhány napja a Médianapló-retróban közöltem egy húsz év előtti bejegyzést arról a sajtóbeli jogesetről, amely 2002-ben elég nagy port kavart a nyilvánosságban. A most először megjelent elemzést elküldtem az egyik főszereplőnek, a Békés Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztőjének azzal, hogy ha van kedve hozzá és ideje rá, akkor kommentálja a történteket. Nem élt a lehetőséggel, telefonon azonban elmesélte, hogy a másik főszereplő (Gyula akkori polgármestere) nem nyert az önkormányzati választáson. Elköltözött a városból, és nyoma veszett.

Majd Árpási Zoltán digitális postafordultával küldött egy jegyzetet, amelynek témáját időszerűbbnek véli. E rovat immár 21 éves történetében még nem jelent meg vendégszerző. Ezt is érdemes kipróbálni. Íme, a viszonyainkat és közérzetünket jellemző történet.       

Árpási Zoltán: Urnák

Ugyanabban a kórteremben feküdt az asszony és asszonylánya. A járvány alatt fertőződtek meg, akkor kerültek kórházba, pár nap különbséggel. Az előírt protokoll szerint lélegeztető gépre kapcsolták őket, így küzdöttek az életükért heteken keresztül. Aztán egy idő után a gépek üresen kezdtek járni, először az anyáé, valamivel később a lányáé. Csaknem egyszerre haltak meg. Az ilyenkor szokásos teendők intézése az asszony másik lányára és családjára hárult, akiket elkerült a vírus.

Két temetés, az édesanya és a testvér elvesztése lelkileg is iszonyú teher, hát még anyagilag. Ahogy a középosztálybeli család tagjai számba vették a teendőket, azzal szembesültek, hogy nincs miből eltemetni a szeretteiket. A hamvasztásra még futja - állapították meg -, aztán majd meglátjuk. Amikor a hamvak megérkeztek a kegyeleti irodába, átvették az urnákat, és úgy számolták, talán fél év múlva tudnak sírhelyet vagy kolumbáriumot vásárolni, és a szertartás költségeit megfizetni. Csakhogy az ismerősök egyre-másra kérdezték, mikor lesz a temetés, egy idő után pedig a sanda tekintetekről érezték, hogy hálátlannak tartják őket. Különféle magyarázatokkal álltak elő, szégyellték volna bevallani, hogy nem futja rá.

Az eset nem egyedi. Az elmúlt években, különösen a járvány időszakában a növekvő terhek még a viszonylag konszolidált körülmények között élő családokat is „megütötték”. Miközben a döntéshozók a fertőzöttek megmentésére összpontosítottak - nagyon helyesen -, megfeledkeztek a nagyszámú áldozat hozzátartozóiról. A túlméretezett és túlárazott lélegeztetőgép-beszerzés mellett senki nem törődött azzal, hogy az elhunytakat el is kell temetni. Egyik oldalon a segítség, másikon a magukra hagyott gyászolók. Oldják meg, ahogy tudják! Ha pedig nem tudják, viseljék annak következményeit. Akár a sanda tekinteteket is.                  

Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2007. október 1.)

Putyin elvtárs megérkezett a spájzba. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2014. január 18.)

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Putyin elnök úr vitatott, de elismert szereplője az európai politikának. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. február 13.)

Putyin nem Sztálin. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, 168 Óra, 2021. július 8.)

Putyin rakétái Ukrajnát lövik, de Orbánt is telibe találták. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 1.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, 2022. március 3.)

Ha magát ez boldoggá teszi, akkor agresszornak tartom Putyint. (Lázár János Fidesz-politikus, hvg.hu, 2022. március 27.)

Engem egyáltalán nem érdekel Vlagyimir Putyin. (Orbán Viktor miniszterelnök Berlinben, Miniszterelnök.hu, 2022. október 11.)

Orbán Putyinra tesz. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2023. február 10.)

E különös műfajjal kezdetben hobbiként, a rendszerváltás óta azonban már kutatóként foglalkozom. Azóta van rovatom valamelyik újságban a mögöttünk hagyott hét legérdekesebb megnyilvánulásaiból. Egy-egy összeállítás 21 mondatot tartalmaz, ez havonta 84 velős, szellemes korfestő adalékot jelent. Évente másfél ezer mondatból választom ki a heti 21-et. Ugyancsak évente átlagosan hatvanat emelek át a szállóige-gyűjteménybe. 2023 első két hónapjában tíz gyanúsítható azzal, hogy talán szállóige lesz belőle. Azt hiszem, meg kell magyarázni, hogy miért használtam a talán kifejezést. Azért, mert nem én döntöm el, hanem az utókor.

Ahhoz, hogy egy mondatból szállóige legyen, időre van szükség. El kell kopnia mögüle az alkalomnak, az eseménynek, az ügynek. Amikor az utókor embere utalás nélkül is megérti a gondolatot, és a saját korára, helyzetére nézve is időszerűnek és találónak tartja. Gyanúra ad okot, ha az idézett mondatot valaki „csak” a nevére vette. Olvasott valahol valamit, amiről eszébe jut valami. Elvesz vagy hozzáad, ezért akár társalkotónak is vélhető. Így lesz a konyhában látott faliszőttes-szövegből vagy a kocsmában hallott közmondásból a hozzáadott érték révén aforizma, maxima, azaz szállóige. Vagy nem lesz, mert hiába szellemes az a fránya mondat, az utókor nem érti az utalást.

Ahogy elnézem, az idei tízből három szállóige-gyanús gondolat a kormánypárti sajtóban jelent meg. Kettő az ellenzékiben, amely szőrmentén bírálja a hatalmat gyakorlókat. A kormányzati hirdetéseket visszafogottsággal hálálja meg, és ez nem föltétlenül kedvez a sarkos és szellemes fogalmazásnak. Öt pedig a hazai nyilvánosság független fórumain látott napvilágot. Az a benyomásom, hogy az olyan orgánumok, amelyek az olvasók, nézők, hallgatók jóvoltából próbálnak megélni, alkalmasabbak arra, hogy a helyzetünket, közérzetünket megvilágító szállóigékkel kecsegtessenek bennünket.   

Tíz mondat 2023-ból

Cenzúra, mikor valamit titkolnak, és propaganda, ha valamit sulykolnak. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, január 26.)

Nem vagyunk messze attól, hogy télen nyaraljunk, nyáron pedig túléljünk. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, február 4.)

Mindig helyzet van. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Nemzet Online, február 8.)

Az öregség jele, hogy már nem a jövődet, hanem a múltadat tervezed. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, február 13.)

A kocsma délelőtt presszó. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, február 17.)

A baj nem szól előre. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Utólag szovjet tagköztársaság lettünk. (Spiró György író, Klubrádió, február 20.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen mindenki mástól. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, február 24.)

A rendszer együtt él és hal a rendszergazdával. (Lengyel László publicista, Népszava, február 25.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese az erdélyi magyarokról, Magyar Rádió, február 28.)