Ami nem ízlik, az egészséges. (Baon.hu, 2013. december 25.)

Az edzés akkor jó, ha fáj. (Népszabadság, 2014. január 18.)

Mindenki tehetséges valamiben. Én az úszásban, más másban. (Playboy, 2015/november)

Otthon Katinka vagyok, a medencében Iron Lady. (Origo.hu, 2016. november 29.)

Készülünk az úszást követő életre. (Magyar Nemzet Online, 2016. december 21.)

Nehéz úgy újat keresni, ha az előző működött. (M4, 2018. augusztus 3.)

/Az újrakezdésről/ Csúszott a víz a kezeim között. (Nemzeti Sport Online, 2021. október 14.)

Nem szeretem a vizet, ha nem látom az alját. (Mandiner.hu, 2022. május 12.)

Az úszásban én már nagyon korosnak számítok. (Forbes.hu, 2022. június 9.)

Előbb vagy utóbb el fog jönni az az idő, amikor véget ér az úszókarrierem. (Glamour, 2022. november 28.)

Jó néhány évig voltam az Élet és Irodalom filmkritikusa, a nevemet általában fölülre írta a tördelő Váncsa István. Ezt a mérsékelt elismerés jeleként könyveltem el. Pista egyszer tett kivételt, megnéztem a bekötött évfolyamban: 1987. július 31-én. A cikkemet keretbe zárta, tárcaszerűen tördelte, és klisé-aláírással jelentette meg. Vagyis megadta azt, ami a különleges írás szerzőjének kijár. Kétségkívül különleges élménybeszámoló volt.

Épp akkoriban jártam egy külföldi fesztiválon, ahol bemutatták az 1972-ben forgatott Deep Throat-t. A Mély torokként magyarítható cím jelzi a szexuális aktus mibenlétét. Tördelőszerkesztőnk elismerését azzal vívtam ki, hogy Linda Loveloce állástalan színésznő „kardnyelő” mutatványát esztétikailag elemeztem. Még a meghatározására is vállalkoztam: „Ha a dráma lényege az akció, a szexé pedig az erekció, akkor a szexfilm az akció és erekció szintézise.”

A film forradalmi jelentőségére vall, hogy világforgalmazása 600 millió dollárt jövedelmezett. Miközben az egész forgatás 25 ezer dollárba került. Ha jól számolom, a Mély torok huszonnégyezerszeresét hozta vissza a szerény befektetésnek. Amikor a médiatörténeti előadásokon szóba kerül az úgynevezett Watergate-ügy, amely Nixon elnök bukásához vezetett, a kommunikáció szakos főiskolásoknak és egyetemistáknak el szoktam mesélni, hogy az Egyesült Államok első emberét leleplező újságírók kormányzati forrását is Mély toroknak nevezték el a Washington Post szerkesztőségében, Találó hasonlat.

A kormány célja nem az infláció csökkentése, hanem a pénzromlás növelése. (Mellár Tamás közgazdász, Népszava, 2012. október 1.)

Öt éve a magyar gazdaság a tönk szélén állt, most meg nulla százalék az infláció. (Szájer József Fidesz-politikus, Heti Válasz, 2014. november 6.)

Az inflációban a szegények még soha nem jártak jól. (László Csaba volt pénzügyminiszter, Magyar Narancs, 2021. június 24.)

Az alkotmányt át kell írni: az apa férfi, az infláció nő. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, 2022. március 30.)

Az inflációt egyharmad részben a nemzetközi hatások okozzák, kétharmad részben a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikája. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Klubrádió, 2022. július 5.)

Gyorsul az infláció. (Virovácz Péter pénzügyi elemző, ATV, 2022. augusztus 8.)

Az év végéig egy számjegyűre gyaluljuk az inflációt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Az infláció velünk marad. (Madár István közgazdász, Klubrádió, 2023. március 9.)

Inflációban tényleg jók vagyunk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. március 12.)

Az Európai Unióból bőven fölfelé lógunk ki. (Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, ATV, 2023. március 13.)

Március 15. egy nagy, közös születésnap.

A kiskőrösi Petrovics-család adta nekünk Petőfi Sándort.

Minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben van minden magyar.

A legnagyobb magyar költő.

Petőfi nyelvét mindenki érti.

Verset úgy írt, ahogyan mi, földi halandók levegőt veszünk.

Sosem hagyta el a kereszténység erőterét.

Mi nem akárkik, hanem magyarok vagyunk.

Mi is úgy szeretnénk távozni a világból, hogy minden nekünk kirótt kötelességet teljesítettünk.

Könnyű úgy barátkozni, ha a barátunk tökéletes.

Nem azt tartják számon, hogy miért nem kaptam Kossuth-díjat, hanem azt, amiért kaptam. (Gábor Miklós színész, Naplójegyzetek, 1990. január 20.)

Gábor Miklós nem Kossuth-alakítására kapott Sztálin-díjat, hanem Sztálin-alakítására Kossuth-díjat. (Molnár Gál Péter kritikus, Élet és Irodalom, 2003. december 29.)

A Kossuth-díj nem betegség, noha meg lehet kapni. (Parti Nagy Lajos író, Népszava, 2007. április 7.)

A magyar politikusok még a Kossuth-díjat is csak egymás ellen képesek osztani. (Sándor Erzsi író, Népszava, 2012. november 3.)

Láttam olyat, amikor valaki a Kossuth-díjtól Kossuth-díjassá vált. (Mácsai Pál színész, hvg.hu, 2014. március 14.)

Politikai kifizetőhely ma már a Kossuth-díj is. (Cserhalmi György színész, Fejér Megyei Hírlap, 2014. október 18.)

Aki Kossuth-díjat kapott, az megérdemelte. Aki pedig nem kapott, az nem érdemelte meg. (Fenyő Miklós rockzenész, Magyar Nemzet, 2017. december 2.)

Vágytam a Lajosra. (Kútvölgyi Erzsébet színésznő, FüHü.hu, 2018.december 25.)

Egyetlen határokon belül élő magyar író sem bizonyult érdemesnek a Kossuth-díjra. (Asperján György író, Facebook.com, 2021. március 25.)

A legrockerebb Kossuth-díjas. (Orbán Viktor miniszterelnök Nagy Feróról, Facebook.com, 2021. augusztus 20.)

A sajtószabadság a demokrácia fokmérője. (Tabajdi Csaba szocialista politikus, 168 Óra, 2011. március 24.)

A sajtószabadság, ahogy ezt megálmodták, nem létezik. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Katolikus Rádió, 2015. március 25.)

Ahol válság van, ott a sajtószabadság az első kárvallott. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2015. április 29.)

A magyar társadalom jelenleg nem igényli a sajtószabadságot. (Eötvös Pál újságíró, a Népszabadság volt főszerkesztője, 168 Óra Online, 2016. október 12.)

A sajtószabadság nemcsak a tartalom, hanem a hozzáférés szabadsága is. (Pallagi Ferenc újságíró, 168 Óra, 2016. október 27.)

A sajtószabadság szóra sem érdemes. (Werner Krisztina győri újságíró, Kisalföld, 2017. március 8.)

Mindenki tudja, hogy nálunk nagyobb a sajtószabadság, mint mondjuk Németországban. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2018. február 27.)

Sajtószabadságunknak rövid idő jutott. Élt 1989 és 2010 között. (Lengyel László publicista, Népszava, 2019. március 23.)

A sajtószabadság csak a kormány párhuzamos valóságában létezik. (Szél Bernadett volt LMP-politikus, Facebook.com, 2021. február 25.)

Magyarországon a sajtószabadság nem kérdőjelezhető meg. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, 2023. március 12.)

Március 15. megünneplésének módja és hőfoka az adott kor politikai értékmérője lett. (Sandi István szegedi újságíró, Délmagyarország, 1990. március 15.)

Szegény Petőfi! Ha látta volna, hogy mi lesz ebből a napból, valószínűleg föl sem kel azon a reggelen. (Baranyai Mihály egyetemi hallgató, A Jövő Mérnöke, 1992. március 12.)

Sajnos sok rendszer aggatta már március 15-ére a saját jelvényeit. (Kovács István színész, Kisalföld, 1997. április 30.)

Ez a nap a szabadságharcosok napja. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2012. március 15.)

Ha rajtam múlna, akkor március 15-én egy színpadon lennénk. (Gyurcsány Ferenc ellenzéki politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2013. március 13.)

A Szabad Sajtó Napján a magyar kormány kizárólagos sajtót kíván teremteni. (Botka László szegedi polgármester, Délmagyarország, 2015. március 15.)

Ez a nap olyan ennek a nemzetnek, mint egy engedélyezett teljesítményfokozó. (Ökrös Csaba kecskeméti újságíró, Baon.hu, 2016. március 14.)

Ha a médiát a XIX. században találják föl, akkor ’48-ban nincs március 15-e. (Lányi András publicista a rádiózó, tévéző választópolgárokról, Klubrádió, 2016. július 6.)

Március 15. jó hívószó. (Horgas Béla civil aktivista, Klubrádió, 2023. március 8.)

Szétszórtan ünnepel az idén az ellenzék. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2023. március 13.)

A legutóbbi napokban Varga Judit vált, Gyurcsány Ferenc puszilt, Gréczy Zsolt cáfolt, Medgyessy Péter árkolt. Puzsér Róbert kaszált, Ragályi Elemér és Tamás Ervin pedig orbánozott.  

Gyanús, hogy tizenhárom év alatt nem voltak képesek az „ellenzéki” pártok ellenzéki pártokká válni. (Hanyecz István „pártonkívüli demokrata”, Facebook.com, március 5.)

A politikában az árkokat nem ásni kell, hanem betemetni. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, RTL Klub, március 6.)

Gyurcsány lefogta két kézzel a frissen megválasztott képviselő asszonyt. (Nagy Attila Tibor politológus Földiné Rácz Judit honanya köszöntéséről, Hír TV, március 6.)

Ez már szinte abúzus. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, hvg.hu, március 7.)

A billentyűzeten találtam meg a nagy Ő-t. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, március 7.)

Valóban válófélben vagyunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Mandiner.hu, március 7.)

Nem jöhet mindenki! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az átigazolásokról, ATV, március 7.)

Az országgyűlésben fogyatkozó számban ugyan, de mégiscsak ülnek ellenzékiek, vagy annak látszó politikusok. (György Zsombor újságíró, Hang.hu, március 7.)

Nagyon kevés dolog működik az ellenzékben. (Hann Endre szociológus, közvélemény-kutató, Klubrádió, március 8.)

Nemzeti dombormű. (Ragályi Elemér filmoperatőr Orbán Viktorról, Facebook.com, március 8.)

Végre egy magyar csapat megérte a kupatavaszt. (Varga Péter újságíró a Ferencváros focistáiról, Magyar Rádió, március 8.)

A diktatúra nélkülözhetetlen kelléke a feljelentés. (Nemes Gábor újságíró, Klubrádió, március 9.)

Tömegtársadalomban élünk, ahol a többség kommentekből és szalagcímekből tájékozódik. (Gulyás Ábel politológus, Magyar Narancs, március 9.)

A baráti ölelés nem abúzus. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, március 9.)

Mindenki más háborúpárti. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 10.)

Orbán Viktor szereti átvezetni népét az egyik félelemből a másikba. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, március 10.)

Az átlag mindent eltakar. (Baka F. Zoltán újságíró, 24.hu, március 10.)

A fogai betöltik a Kárpát-medencét. (Puzsér Róbert publicista Kasza Tibor műsorvezetőről, Magyar Hang, március 10.)

Európa a csorda legyengült állata. (Lánczi Tamás politológus, Demokrata, március 11.)

Inkább illett volna egy elhagyott kapualjba, mint az Országgyűlésbe. (Kárpáti András újságíró Földiné Rácz Judit köszöntéséről, Magyar Nemzet Online, március 11.)

Inflációban tényleg jók vagyunk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, március 12.)

A cím dallamos, bár idegenül hangzik. Egy kétezres lélekszámú halászfalu a Csendes-óceán partján, San Francisco és Portland között. Itt lelt otthonra és nyugalomra Radó Béla. Néhányunknak gimnáziumi osztálytársa, szűkebb pátriánkban pedig a hajdani színigazgató fia. Három napja fénykép jelent meg róluk az Élet a régi Kecskeméten című Facebook-csoport üzenőfalán.

Vili bácsi egy fejjel alacsonyabb a 185 centis fiánál, de kevésbé szürkül a haja. Alighanem azért, mert egy előadás előtt vagy után készült a fotó, és a huszonéves fiatalember őszes hajú amorózót játszott benne. De a családból a színház tagja volt Béla mamája és nagybátyja is. Pestről szerződtek a Katona Józsefről elnevezett társulathoz, amely a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben országos hírnévre tett szert. Az akkori színházak közül a legközelebb volt a fővároshoz, és a pályakezdők, akiknek a főiskola után két évet kellett lehúzniuk „vidéken”, akár naponta megtehették a 86 kilométernyi utat. Arról nem is szólva, hogy a politikai okból letiltott színészeket is tárt karokkal várta Vili bácsi.

A Radó-házaspár minden idejét a színházban töltötte, és fiuknak mi voltunk a társaság. E sorok írója hat évig, az általános iskola felső tagozatában és a gimnázium első két tanévében. A főutcában laktunk; ő az elején, a régi KTE-pályával szemben, egy „Kádár-kockában”, én a közepén. Gyakran mentünk együtt az iskolába, s mert Béla nemigen tanult otthon, összefoglaltam neki a magyar és a történelem leckét. Jó fejű, jó svádájú gyerek volt, ha kiszólították, némileg a tárgyhoz kapcsolódva olykor hármasra is kidumálta magát. Egyébként matematikából is, amire az osztály legjobb matekosa, D. Laci (manapság nyugalmazott mérnök) készítette föl.

Imponált nekünk a színigazgató fiának bohém életmódja. Ő volt a legszabadabb osztálytársunk, aki fittyet hányt a szabályokra. Most, hogy megérkezett a halálhíre, felhívtam a fiúkat, és kiderült, hogy hasonlóképpen vélekednek róla. Mindenkinek volt egy története, melyből ugyanaz a szeretetre méltó és szeretetre éhes fiú képe bontakozott ki. A gimnázium harmadik osztályát már nem velünk kezdte. Egy Benkóczy Zoltánnal készített interjúból tudtam meg, hogy padtársak voltak a szegedi Tömörkény Gimnáziumban. Benkóczyt fölvették a főiskolára, Bélát nem. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy Amerikában kötött ki.

Évtizedekig keveset tudtunk, bár az osztálytalálkozókon sokat beszéltünk róla. Vagy két éve találtam meg a Facebookon, akkor már Gualalán élt. Volt egy saját öble, halászott az óceánban (Vili bácsi is nagy pecás volt), és immár nyugdíjasként leginkább azzal foglalkozott, hogy apja emlékére alapítványt szervezett. Tartotta a kapcsolatot Radó Vilmos fölfedezettjeivel, köztük néhány Kossuth-díjassal is. Másik amerikás osztálytársunk, a repülőmérnök Tibor tavaly nyáron látogatott haza. Azt javasoltuk neki, hogy ha már mindketten Kaliforniában élnek, találkozzanak fél úton. San Diegótól Gualaláig mintegy 1200 kilométernyi a távolság, a tervezett tavaszi találkozó azonban már nem valósulhat meg.

Nekünk, az itthon maradottaknak annyi maradt, amennyi kiviláglott Béla szűkszavú Messenger-üzeneteiből. Nemcsak mi gondoltunk rá, hanem ő is ránk.         

Harminc évnél több nemzetközi tapasztalat mondatja velem.

Soha ilyen közel nem voltunk ahhoz, hogy a lokális háborúból világháború legyen.

A nyugati világ vezetői háborús lázban égnek.

A hősiesen küzdő ukránok mögött amerikaiak vannak.

Magyarország veszített háborúkat és területeket.

Mindenki más háborúpárti.

A békéhez erő kell.

Fontos, hogy a honvédség ütőerő legyen.

Akkora a súlyunk, amekkora a hadseregünk és a dzsidipink.

Ez nagyon veszélyes kérdés, és nem szabad lépre mennem.