Felhívott a filmrendező ismerősöm. Nem lettünk barátok, mert filmkritikusként nem közeledtem azokhoz az alkotókhoz, akikről írtam. De szívélyes kapcsolat alakult ki köztünk, néha le is ülünk egy Duna-parti kávéházban. Most azt firtatta, hogy mit szólok Jeles „Andris” fészbukos bejegyzéséhez.

Nem tudtam, hogy miről van szó, de abból, ahogy elmondta, kiéreztem a sajnálkozást. Magam is megrendültem, ám néhány évtizednyi újságíróskodás után azért utánanéztem a részleteknek. Sajnos a hír igaznak bizonyult. Jeles András fizikai munkát keres, mert szeretné valamiből eltartani a családját. Amikor először olvastam a néhány sornyi bejegyzését, arra gondoltam, hogy provokál bennünket. Ironikusan bejelent valamit, aztán kajánul figyeli, miként reagálunk rá.

Gyanús volt, hogy egy 78. évében lévő, Kossuth-díjas filmrendező az értékes életmű után ilyen rosszul áll anyagilag. A kommentekhez fűzött megjegyzéséből azonban kiderült, hogy nincs kedve viccelődni. S mert megnyilvánulását fontosnak véltem, megosztottam a digitális ismerősökkel is. Nemcsak azért, hogy olvassák a korjellemző adalékot. Azért is, hogy talán akad valaki, aki Jeles Andrást felkészültségének megfelelő munkához képes juttatni.

Ehhez igénybe vettem a Facebook egyik szolgáltatását. Fekete alapot választottam, hogy fehér betűkkel adjam tovább a hírt. Csakhogy a közösségi oldal korlátozza a karakterszámot, ezért csupán a legfontosabb mondatot emeltem ki. De vajon a „gépkocsi vezetést” egybe vagy külön kell-e írni? Jeles külön írta, én a kompromisszumos kötőjelet választottam. S hogy az idézet beleférjen a fészbukos keretbe, a dátumot lerövidítettem.

Ez a szöveg jelent meg az üzenőfalamon: „A filmiparban bármilyen fizikai munkát vállalok - statisztálást is -, színházaknál úgyszintén, továbbá gépkocsi-vezetést, építőiparban rakodást, betonozást. (Jeles András, FB,03.23.)” Egyik digitális ismerősöm, Belénessy Csaba is hozzászólt, majd föltette az üzenőfalára. Megosztotta, oké, de úgy, mintha ő nézett volna utána a részleteknek. Ez az időrendből sejthető, meg abból, hogy szintén kötőjellel írta azt a fránya gépkocsi vezetést.

Ráadásul bejegyzésében a 23.03.23-as dátum olvasható, holott ő nem a színes alányomást választotta. Akár a teljes dátumot is kiírhatta volna, sőt a márciust betűvel is írhatta volna. Nem azért berzenkedem, hogy egy újságíró kollégát a pellengérre állíthassak. Csabával is szívélyes kapcsolatban vagyok, bár nem szoktunk kávéházban találkozgatni. Szétváltak az útjaink, ő a jelenlegi kormány szolgálatát választotta. Ettől persze még figyelünk egymásra, és nemcsak a rosszat látjuk meg a másik működésében.

Még csak azt se állítom, hogy rosszul döntött, amikor úgy közölte a szöveg-változatomat, mintha ő találta volna ki. Csupán nem bajlódott a részletekkel. Nem nézett utána, hogy Jeles András miként adta közre a szomorú mondandóját. Voltaképpen normálisan viselkedett, mint egy átlagos kommentelő. Csakhogy ő nem átlagos hozzászóló. Néhány évig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójaként dolgozott. Annyit bizonyára megtanult az MTI-ben felnőtt munkatársaitól, hogy mielőtt közre adunk valamit, ellenőrizzük az információ hitelességét és pontosságát.

Máskülönben köszönöm neki, hogy a saját körében hívta fel a figyelmet egy alkotó nehéz helyzetére. Hátha akad olyan döntéshozó ismerőse, aki fantáziát lát Jeles András valamelyik forgatókönyvében.       

Tíz mondat a filmről

A film a hatalommal való olyan szembenállás, amelyet a hatalom fizet. (Szabó István filmrendező, Filmvilág, 1993/1.)

A magyar film diszkrét bája az volt, hogy állami pénzen csinálhattunk ellenzéki alkotásokat. (Bacsó Péter filmrendező, Kurír, 1994. július 22.)

Ma nem az csinál filmet, akinek mondanivalója van, hanem akinek pénze. (Usztics Mátyás színész, Kisalföld, 1997. május 16.)

Elegem van a Julianus barátokból, a Wass Albert-filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni. (Szörényi Levente zeneszerző, Heti Válasz, 2012. december 13.)

Vajna rendszerével nem az a baj, hogy amerikanizált, hanem hogy kizárólagos. (Kemény Lili filmrendező, Magyar Narancs, 2014. augusztus 28.)

Egy új Várkonyira van szükség. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a történelmi filmek hiányáról, Magyar Idők, 2018. augusztus 18.)

Ez a rendszer azt hiszi, hogy a tehetséget ki lehet nevezni. (Kardos Sándor filmoperatőr, Népszava, 2020. november 16.)

Az éhes politikai komisszárok most kitalálták, hogy filmet akarnak csinálni. (Herendi Gábor fimrendező, Magyar Narancs, 2021. november 4.)

Kicsavarták a szakma kezéből a döntéshozatali rendszert. (Mundruczó Kornél filmrendező, Magyar Narancs, 2021. november 25.)

Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (Vidnyánszky Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Népszava, 2022. november 17.)

Az utóbbi években gyakran lehet látni az autók hátsó szélvédőjén Nagy-Magyarország alakú, országjelző matricát, a közepén H betűvel. Szlovákiai és romániai utazáshoz nem ajánljuk. (Boros Géza művészettörténész, Mozgó Világ, 2002/2.)

Amikor Nagy-Magyarország matricát látok egy autón, kedvem lenne a tulajdonosától megkérdezni, tudja-e, milyenek voltak az etnika viszonyok 1918 előtt. (Sólyom László köztársasági elnök, Mandiner.blog, 2008. december 10.)

A Nagy-Magyarország jelkép a szomszédos országok nem magyar lakosságának ellenszenvére pályázik. (P. Szűcs Julianna művészettörténész, Mozgó Világ, 2009/3.)

A Nagy-Magyarország álmát akkor tudjuk elérni, ha törődünk a határon túli magyarokkal. (Rátosi Ferenc sümegi polgármester, Magyar Rádió, 2013. január 25.)

A polgármester az augusztus 20-i rendezvény egyik eseményére pólóban érkezett. A pólón Nagy-Magyarországot ábrázoló térkép díszelgett felirattal. (Horváth Gyula újságíró Németh Szilárd csepeli polgármesterről és Fidesz-politikusról, Csepel, 2013. szeptember 12.)

A Nagy-Magyarország egy visszaállíthatatlan képlet.(Kende Péter Franciaországban élő szociológus, Népszava, 2016. június 4.)

A Kárpátok vonulata látványosan kirajzolódik. Ez a természetes határvonal szinte tökéletesen megrajzolja az egykori Nagy-Magyarország korvonalait. (Lányi Gusztáv szociálpszichológus, Valóság, 2020/7.)

Megnyugtatóbb volna a haderőfejlesztés, ha a miniszterelnök nem nagy-magyarországos sálban járna focimeccsre. (Hamvay Péter újságíró, HVG, 2022. november 24.)

A sálján lévő Nagy-Magyarország térképnek csakis politikai üzenete van, a fociban értelmezhetetlen. (Bolgár György újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2022. november 26.)

Régebben az autóján is nagy-magyarországos matrica volt. (Ungváry Krisztián történész Orbán Viktorról, Népszava, 2023. március 24.)

 (A jelzős szerkezet Homérosz Iliász című eposzából való. A támadók éveken át eredménytelenül ostromolták Tróját. Látszólag visszavonultak, és egy hatalmas falovat hagytak hátra a várkapu előtt. Az ostromlottak bevontatták a mintegy négyemeletnyi jószágot, amelyből éjszaka kimásztak az ógörög kommandósok, és beengedték az időközben visszalopózott sereget. Bárdosi Vilmos nyelvész professzor, a Szólások, közmondások eredete című kézikönyv szerzője úgy értelmezte a trójai falovat, hogy „beépített” személy.)

A Fidesz magatartása arra a megállapításra késztet, hogy nem jó, ha a trójai faló zab után nyerít. (Torgyán József kisgazda politikus, Magyar Hírlap, 1996. június 29.)

Kezd kinyílni a fideszes „trójai faló” ajtaja, s előbukkan mögötte az egész jobboldal. (Vastagh Pál szocialista politikus, Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus 26.)

A negatív jelentéstartalmú szállóigéink egyik legismertebbike a „trójai faló”. (Béres Barna ungvári újságíró, Kárpáti Igaz Szó, 2002. október 19.)

/”Ha mai fejjel dönthetne, meghívná-e Gyurcsányt a kormányába?”/ Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2014. augusztus 27.)

A kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Hírlap, 2015. október 3.)

Az Európai Ügyészség elképzelése egy trójai faló, mert az egyes államok küldöttei immáron az EU-t képviselnék saját tagállamukkal szemben (Polt Péter legfőbb ügyész, Magyar Demokrata, 2019. június 26.)

A trójai faló gyomrából sorra másznak ki a harmadik világból érkezett harcosok, akik lángba fogják borítani Európát. (Tamáska Péter történész, Magyar Hírlap, 2020. szeptember 23.)

Kína még a saját trójai lovát is a mi pénzünkön építi meg. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a Fudan-egyetemről, Facebook.com, 2021. június 6.)

Betölti az orosz trójai faló szerepét Európában. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus Orbán Viktorról, Facebook.com, 2022. február 22.)

Ami úgy néz ki, mint az oroszok trójai falova, és úgy nyikorog, mint az oroszok trójai falova, az az oroszok trójai falova. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2023. március 23.)

(Utókori megjegyzés 2023. március 23-án: cikkírók találgatják, vajon Trump volt amerikai elnök miért akar bilinccsel a kezén beállítani ama kihallgatásra, ahol azt kérik majd számon rajta, hogy miért fizettetett le kamucéggel egy luxus-prostituáltat, nehogy elkotyogja az állítólag köztük történteket. Vajon ő találta ki a látványosnak ígérkező bilincses jelenetet, amely bejárja majd a világsajtót? Vagy az egyik kommunikációs munkatárs ötletét fogadta el? Van egy tippem, ezt azonban röviden nem tudom kifejteni.) 

A Heti hetes legutóbbi adását nézve megértettem, hogy miért lett ideges Ónodi György, a főszerkesztő. Amikor elküldtem neki a megyei lapokból kiválasztott híreket, amelyeket érdemes volna értelmezni a következő adásban, izgatottan szólt vissza, hogy küldjem már el a cikk teljes szövegét is a Zalai Hírlapból. A történet dióhéjban, hogy a Lovas István-féle Sajtóklubban Bayer Zsolt megemlített egy kínos ügyet.

A Zala megyei önkormányzat elnöke és Verebes István közös vállalkozást működtet, és nemrégiben milliós állami támogatást is nyertek. A Zalai Hírlap szerkesztősége szóra bírta az egyik érintettet, és a megyei közgyűlés elnöke szerint Bayer csúsztatott. Ama bizonyos kft-nek nemcsak az ő egyetemista fia meg Verebes István kisgyereke a tulajdonosa, hanem további öt ember, akik évek óta foglalkoznak tanfolyamok szervezésével és területfejlesztéssel. Verebes a világhálón értelmezte a helyzetet.

A cég a felesége munkahelye, és beszállt a megvásárlásába, amikor lehetőség nyílt rá. A fia nevére azért íratták a tulajdonrészt, hogy legyen valamije, „ha ő feldobja a talpát”. A cikkben megszólaltatták egy állami cég, a Területfejlesztési Iroda igazgatóját is. Mint mondta, ők észrevették ugyan, hogy a megyei önkormányzat elnöke érdekelt a kft-ben, de tulajdonhányada nem érte el a huszonöt százalékot, ráadásul a pályázat „elég színvonalas” volt. A tizenvalahány milliós önrészhez ezért ítéltek 2,8 millió forintos támogatást. Azt pedig sajnálja, hogy a jogszerű ügyletbe „begyűrűzött” a választási kampány.

Kétségkívül begyűrűzött, különben nem lobogtattak volna papírokat a Sajtóklubban. Ha én volnék a megyei önkormányzat elnöke, aki hivatalból ismeri a területfejlesztési ügyeket, éppen a területfejlesztési feladatok megoldására nem alapítanék kft-t, és nem pályáznék állami pénzekre. Ezt nevezik bennfentességnek, amely talán nem büntetendő, erkölcsileg azonban kifogásolható. S ha sztár volnék a Heti hetesben, akkor a fiam nevére se íratnám a feleségem tulajdonhányadát. Sőt, az államot se bírálnám, miközben a cégünk állami hozzájárulást kér.

Bayer Zsoltnak mocskos a szája, nézeteit is utálom, mégis jól tette, hogy kipattintotta az ügyet. S íme, a következmény: a  Heti hetes legutóbbi adásában Verebes István kézi bilincsben tűnt föl a képernyőn. Jótékony feszültség telepedett az adásra. Elismeréssel adózom Verebes rendezői tehetségének: így kell előkészíteni egy kínosnak ígérkező magyarázkodást. Kár, hogy az értelmezésből alig értett valamit a néző. Anyám telefonjából legalábbis erre következtetek.

Verebes István az ország egyik legjobb színházi rendezője. A színészek szívesen dolgoznak vele, mert ért a hatáselemzéshez. Rendezőként sosem feledkezik meg arról, amit médiasztárként figyelmen kívül hagyott. Azt hitte, hogy a nézők egytől-egyig látták-hallották a Sajtóklub műsorát. Csakhogy csupán bizonyos körzetekben fogható, és legföljebb két-háromszázezren nézik. A Heti hetest kétmilliónyian. A Zalai Hírlapból kigépelt cikket Verebes mégis úgy lobogtatta a közéleti kávéházban, mintha mindenki olvasta volna. Magától értetődőnek tartotta azt, ami rajta kívül kevesek számára volt evidens.

Magyarázkodása közben a kamera elidőzött az asztaltársaságban ülők arcán. Utálkozva hallgatták a kft-történetet, vagy olyan képet vágtak, mintha semmi közük nem volna hozzá. Szegény „bűnös” hiába kérte teátrális mozdulattal, hogy a műsorvezető a gondosan előkészített kulccsal nyissa ki azt a fránya bilincset, elvégre tisztázta magát a nyilvánosság előtt. Nem tisztázta, mert elfelejtette tisztázni magában, hogy mit is akart csinálni.

Ez a tehetséges színész és kitűnő rendező a Heti hetes talán legokosabb közreműködője. Az egész asztaltársaságból leginkább hitette el velem, hogy független értelmiségi. Az a benyomásom, hogy sok mindent megtanult, csak azt nem, hogy miként kell cáfolni valamit. Igaz, mindössze néhány éve, hogy a közéleti személyiségek nem térhetnek ki a nyilvánosság elől. Ez adta az ötletet, hogy ha már engem foglalkoztat a Verebes-ügy, akkor miért ne beszélhetném meg a szemináriumi hallgatósággal.

Meg is kérdeztem az újságírással kacérkodó főiskolásokat, hogy ki látta a Heti hetes legutóbbi adását. Legalább a kétharmaduk föltette a kezét. Parázs vita kerekedett, miután elolvastattam velük a Zalai Hírlap cikkét. A többség hiteltelennek érezte Verebes István magyarázatát, az őt védő egyetlen vélemény azonban elgondolkoztatott. Egy Szatmárból való lány nem értett egyet velem. Szerinte Verebes miért ne vehetné föl az állami támogatást - kérdezte félénken, aztán egyre bátrabban -, ha az állam a mi adóforintjainkat osztogatja? Van benne valami.

Akár köztisztviselő volnék, akár szabadfoglalkozású értelmiségi vagyok, az állam elvonja a jövedelmem negyven százalékát. Ebből épít utakat, ebből ad teát a fagyoskodó hajléktalanoknak, ebből tartja el az országgyűlési képviselőket is. Márpedig ha az én pénzemből gazdálkodik, akkor adófizető állampolgárként megengedhetem magamnak, hogy kifejtsem a véleményem a kormány hatalomgyakorlásáról. S ha az állam pályázatot ír ki, miért ne tarthatnék igényt a támogatásra?

 Az okos diáklány érvelése nyomán módosítom az álláspontomat. Milyen kár, hogy eddig tévúton jártam. Amióta adózom, tartom magam ahhoz, hogy nem pályázom az államnál. Lehet persze, hogy hülye voltam, de legalább függetlennek érezhettem magam. Lehetséges, hogy a szellemi függetlenség tisztes szegénységgel kecsegtet?.

A legnagyobb ellenzéki párt egyik sajtósa, Csák László meghívott Szolnokra. Beszéljek az MSZP aktivistáinak a vidéki nyilvánosságról! A Jász-Nagykun-Szolnok megyeieken kívül Bács-Kiskunból és Békésből is jöttek olyanok, akik társadalmi munkában szervezik a pártjuk kapcsolatait.

Meglepődtek, amikor végigelemeztem: ha egy-két százalékon múlik, hogy a két nagy közül melyik párt nyer a választásokon, akkor a mérleg nyelvét a vidéki kommunikáció döntheti el. Ez fölértékeli az ő munkájukat. Majd amikor azt firtattam, hogy miért fizetett hirdetésben számolt be az Új Néplap Keller László szolnoki sajtótájékoztatójáról, Csák Laci azt válaszolta, hogy azért, mert a megyei napilap nem közölt tudósítást a látogatásáról. Ezen eltűnődtem.

Két nappal azután ugyanis épp a szocialista politikus fölszólalása nyomán a hatalmon lévők lehazaárulózták a szocialistákat. Vajon a szolnoki újság számára miért nincs hírértéke a miniszterelnök által személyesen elmarasztalt országgyűlési képviselőnek? A helyi lap szerkesztője megorrontotta talán, hogy a szocialista politikus egy tízkilós betondarabbal érkezik a sajtótájékoztatóra, amelyet az újonnan „épített” autópálya összetöredezett széléből hozott magával?

Kiderült, hogy Csák Laci 37.500 forintot fizetett a maga írta tudósításért. Nem hagyta a pártját elhallgattatni. Azért korszakalkotó a megyei lapszerkesztő találmánya, mert immár nincs szüksége munkatársakra, hogy begyűjtsék és megírják a híreket. Elég, ha az újság oldalait adja bérbe azoknak, akik értesíteni akarják valamiről az olvasókat. Aztán a politikai szervezet megtartja a sajtótájékoztatót, megírja a tudósítást, és kifizeti a hirdetést. Nem is rossz üzlet.

A fizetett tudósítás alján pedig még egy érdekesség: „Bővebben: www.maszp.hu/szolnok.” Csák Laci elmondta, hogy választási kampány idején a megyei napilap munkatársai egyenlő arányban számolnak be a politikai pártok rendezvényeiről. Ez rendben is van, aki azonban nem akarja beérni azzal, amit az újság közölt az MSZP-rendezvényről, további részletekhez juthatott az internet révén. Az egy sorért meg a szintén közöltetett pártlogóért Laci alkalmanként 4100 forintot fizetett a kiadóhivatalnak. Szerinte megéri.

Mindig fölkeresi a honlapjukat harminc-negyven érdeklődő, olykor ötven is. Sose lehet tudni - fejtegette a nagydarab, ügyes sajtós -, hátha ezek a plusz információk döntik el a választókörzet sorsát. Van benne valami 1998-ban volt olyan körzet, ahol az MSZP tizenhat szavazattal veszített, és további hat-nyolc körzetben maradt alul negyven-ötven vokssal. Ha az ottani sajtóügyeket is Csák László intézte volna, akkor most az MSZP-kormánynak kéne rettegnie a feltörekvő ellenzéktől.

Egyre többen lesznek Petőfik. (Herczog Noémi irodalomtörténész, Magyar Narancs, 2012. április 15-16.)

Akkor mind Petőfik voltunk. (Tóth-Máté Miklós író 1956-ról, Hajdú Online, 2016. december 30.)

Mindenki először Petőfi akar lenni. (Szilágyi Zsófia irodalomtörténész, Magyar Rádió, 2018. március 2.)

Meglett a sír. Aztán meglett még egy sír. És egyik sem az, de egy kicsit mindben ő. Hát így vagyunk egy kicsit mindnyájan Petőfik. (Lutor Katalin szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2018. július 31.)

Egy picit talán minden magyar Petőfi szeretne lenni. (Rákay Philip, a készülő Petőfi-film producere, InfoRádió, 2022. december 31.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi, és Petőfiben ott van minden magyar. (Orbán Viktor miniszterelnök, Duna TV, 2023. március 15.)

Orbán megtalálta önmagát Petőfi Sándorban. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2023. március 15.)

Csak az Orbánban lévő Petőfi nem jut szóhoz. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2023. március 17.)

Meglehet, minden magyarban van egy kis Petőfi, de a legtöbb magyarban egyelőre csak szunnyadozik. (Szerető Szabolcs, Magyar Hang, 2023. március 17.)

Minden március 15-én minden politikus felpróbálja magára Petőfi Sándort, mint egy kacagányt. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, 2023. március 17.)

A tárca kihalóban lévő sajtóműfaj. De ha az újságírással kacérkodó diákok a vizsgán kézbe veszik az asztalra kikészített lapokat, még megmutathatják, hogy keretben, a hajtás alatt szokott megjelenni. A tárca egyik megújítója Darvasi László, aki Szív Ernő néven írja ki magából a hangulatait.

A szegedi Délmagyarország utolsó oldalán jelenik meg, változatosság kedvéért a hajtás fölött, ám keretbe zárva. Egyik írása jobb, mint a másik. Különösen azok tetszettek, amelyeket berlini ösztöndíjából küldött haza. Kintről élesebben látta Magyarországot, mint mi itthon a fáktól az erdőt, sőt mint ő, amikor hazajött. Ezt észre is vehette, mert elkezdett kísérletezni a tematikus tárcákkal. Például a szombati mellékletben, már a hajtás alatt közöl egy-egy témakörből több kis tárcácskát. Ez több alcímet és jobb tördelési lehetőséget is jelent a szerkesztő számára. A legutóbbi címe Párt a feleségem.

Szív Ernő a férj helyzetébe képzeli magát. Ha nyolc közül választhatna, vajon miként jellemezné a Fidesz-feleséget, az SZDSZ-t, az MSZP-t, a MIÉP-et, az MDF-et, a kisgazdát, a Munkáspárt- és a Centrum-feleséget? A metafora lefordítható. Az a bizonyos férj a választópolgár, akinek hamarosan el kell döntenie, melyik nő mellett köt ki, ha nem is örökre, de legalább négy évre.  Darvasitól mindegyik hölgy megkapja a magáét, a Magyar Hírlap szombati számában megjelenő rovatomba, a Lefülelt mondatokba mégis A Fidesz-feleség című részletből emeltem ki egy gondolatot.

Így hangzik: „Több pénze van, mint neked. És te nem tudod, honnan, amikor pedig te tartod el.” Azért éppen ezt választottam, mert hamisításon fogtam a magyar1 hírműsorát. A közszolgálati tévében a választások közeledtével a kincstári optimizmust kezdi felváltani a politikai ellenfelek lejáratása. A Híradó nem használ olyan durva eszközöket, mint A Hét című háttér-műsor. Profibb módon hamisít. Ha rokonszenvet akar kelteni a miniszterelnök iránt, akkor igyekszik megszólaltatni ama külföldi politikusokat, akik hajlandók jót mondani róla.

Épp Budapesten járt Wim van Velzen, az Európai Néppárt elnöke, nosza, állítsuk a kamera elé. Az angolul tökéletesen beszélő holland diplomata ezt mondta: „The Hungarian Goverment…” Néhány másodperc múlva hallani magyarul, hogy „az Orbán-kormány”. Welzen úr Nyugat-Európában tanulta a demokráciát. Vigyáz arra, hogy hivatalos személyként ne árulja el a rokonszenvét Orbán Viktor iránt. Ezért aztán a magyar kormányról beszél, amely szerinte jól dolgozik. No, ezt fordították a Magyar Televízió híradójában arra, hogy az Orbán-kormány jól dolgozik.

Pedig így más a mondat jelentése. Az eredeti a néphez kötődik, a hamisítás egy személyhez. A csúsztatás finom, szinte észrevehetetlen. De vajon miért gondolja a híradó szerkesztője, hogy a műsoránál maradt nézők közül senki sem tud angolul?   

Tudjuk, hogy Ráczné Földi Judit egy tisztességes, becsületes politikus. (Barkóczi Balázs DK-politikus, RTL Klub, 2023. február 14.)

Ha visszalép a jelöléstől, hosszabb távon tekintélyt szerezne önmagának, s megmentené a DK-t is attól, hogy ráragadjon egy olyan bélyeg, amelyre nem szolgált rá. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2023. február 16.)

Öt éve vagyok a parlamentben, de ilyen viselkedést még nem láttam. (Juhász Hajnalka KDNP-politikus az újdonsült képviselőnő köszöntéséről, Hír TV, 2023. március 6.)

Lefogta két kézzel a frissen megválasztott képviselő asszonyt. (Nagy Attila Tibor politológus Gyurcsány Ferencről, Hír TV, 2023. március 6.)

Mi tüntetőleg, hosszan öleltük egymást, azt üzenve, hogy mindenki mehet a csudába. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2023. március 7.)

Ez már szinte abúzus. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, hvg.hu, 2023. március 7.)

Tipikus bántalmazó mozdulat. (Skrabski Fruzsina újságíró, Facebook.com, 2023. március 8.)

A baráti ölelés nem abúzus. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2023. március 9.)

Inkább illett volna egy elhagyott kapualjba, mint az Országgyűlésbe. (Kárpáti András újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. március 11.)

Képviselővé ölelt politikus. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, 2023.március 21.)

A Zalai Hírlap tegnapi tudósítása szerint Paróczai Csaba átadta a Hermann Ottó-képet a fenékpusztai kutatóháznak. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a történet 2000 őszén nagy visszhangot váltott ki, és most jutott el a végkifejlethez. Dióhéjban annyit róla, hogy Skultéty Sándor, a környezetvédelmi minisztérium államtitkára a születésnapját ünnepelte a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kutatóházában. Vele vigadott a huszonéves fia, a kabinetfőnöke (Paróczai Csaba), néhány kollégája, barátja és vadásztársa, köztük Balázs Fecó popzenész is.

A kompánia tagjai berúgtak, és valaki közülük észrevette a tanácsterem falán azt a képet, amelyet a Balaton-felvidéken élő Somogyi Győző festett a tudós Hermann Ottóról. A képzőművész úgy ábrázolta a XIX. századi polihisztort és természetbúvárt, mint Jézust a tanítványai körében. Logikus. Ha ugyanis Jézus tanítványai, élükön Péterrel halászok voltak, akkor Hermann Ottót is körülvehetik a kisbalatoni halászok. Az egybehangzó információk szerint az ittas államtitkár - úgy is, mint a Hermann Ottó-alapítvány elnöke - azt kérdezte a cimboráktól: „Mit keres itt ez a zsidó?”

Egy magyar nemzeti államtitkárból a rendszerváltás és egy liter bor után épp úgy kitör az antiszemita, mint a múlt század hetvenes éveiben a járási párttitkárból. Annál is inkább, mert az abonyi illetőségű Skultéty annak idején a járási pártbizottság politikai munkatársa volt Szolnokon. Máskülönben a szélsőjobbos Király B. Izabella bátyja, a kilencvenes évek elején MDF-es köztársasági megbízott Nógrád megyében, a kilencvenes évek második felében elnökségi titkárságvezető a Peták István-féle Magyar Televízióban, az évtized végétől pedig a Fidesz megbízásából államtitkári fokozatú ellenőr a kisgazdák vezette környezetvédelmi minisztériumban.

Nosza akcióba lendültek a részeg ünneplők. A szemtanú gondnok szerint leakasztották a képet, kivitték az udvarra, és a kút kávájához állították. Lövő alakzatba hasaltak, és sortűzzel kivégezték. Amikor aztán kipattant a szégyenletes és szánalmas ügy, a kabinetfőnök magára vállalta a botrányt, mondván, hogy megbotlott a lépcsőn, nekidőlt a festménynek, amely leesett, és olyannyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált. Ki is dobta. S most, íme, bejelentette a helyileg illetékes újságban, hogy saját költségén elkészíttette a festményt, és visszaakasztotta a tanácsterem falára.

A megyei napilapban az újrafestett kép előtt feszít Paróczai Csaba. Büszke magára, mert azt nyilatkozta, hogy egy tévévetélkedőn nyert pénzből bírta rá a festőt a megrongált kép pótlására. Közben persze történt egy s más. A kínos ügybe belehalt a kijózanodott államtitkár, aki pedig elvitte helyette a balhét, már nem dolgozik a környezetvédelmi minisztériumban. A tévében nyert néhány millióból telt a kép megfestetésére, de arra is, hogy kifizesse a 200 ezer forintos bírságot, mert nem ment el a bírósági tárgyalásra. Egyébként elbocsátották a fenékpusztai kutatóház gondnokát is, hisz’ tanúskodni mert a lövöldözők ellen.

Kis híján börtönbe került az oknyomozó újságíró is, aki feltárta a hátborzongató ügyet. Szvitek Erzsébetet még a Zalatáj című hetilap hasábjairól ismerem. A rendszerváltás idején alapította Ekler Elemérrel együtt, és amit nem írt meg az óvatos Zalai Hírlap, azt ők részletesen, sorozatban taglalták. Ez a törékeny asszony csapott le a fenékpusztai témára, melyről tudott a zalaegerszegi napilap szerkesztősége is. De nem kapkodta el. Most is csak szőrmentén tudósított a lassan csordogáló bírósági tárgyalásról.

Azért tudok a fejleményekről, mert a szegedi egyetemen tanítottam Szvitek Erzsébet lányát, ő mesélt az édesanyja hányattatásairól. A megszállott riporter nélkül soha nem robbant volna ki a botrány, amely egy másik környezetvédelmi disznóság mellékszála, így került a látókörébe. Javasoltam is az újságíró szövetségben, hogy terjesszük föl a „jó szimatú” kollégáknak kijáró Magyar Lajos-díjra. Abból indultam ki, hogy ha megkapja a szakmai elismerést, akkor a környezetvédelmi minisztérium anyagilag jól eleresztett jogászai alighanem meggondolják, vajon pereljék-e a már nem is annyira magányos riportert.

Sajnos nem kapta meg, így akár majd integethet is a cella ablakából a börtön másik szárnyában elhelyezett kabinetfőnöknek.       

A legutóbbi napokban Gulyás Gergely sajtózott, Demeter Szilárd cenzúrázott, Szijjártó Péter interjúzott, Lázár János brüsszelezett, sokan pedig petőfiztek.  

A pápa előbb vonná kétségbe Isten létezését, mint egy kormányszavazó O. V. szavahihetőségét. (Bruck András író, Facebook.com, március 11.)

Tabuk nélkül írunk - legfeljebb meglesz a következménye. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, március 12.)

Magyarországon a sajtószabadság nem kérdőjelezhető meg. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Távirati Iroda, március 12.)

Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra. (Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója, Mandiner.hu, március 13.)

A világ legfiatalabb 200 évese. (Farkas Adrienn műsorvezető Petőfi Sándorról, Magyar Rádió, március 13.)  

El kell fogadni, hogy a NER ennyit kínál. (Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója a korrupcióellenes munkacsoportról, Klubrádió, március 14.)

Magyarországon újságírókat titkos megfigyeléssel ellenőriznek. (Kocsi Ilona, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Múosz.hu, március 14.)

Brüsszel azért bünteti hazánkat XXI. századi státuszfogolyként, mert másképp merünk gondolkodni, mint a fősodor. (Lázár János Fidesz-politikus Pécsett, Bama.hu, március 15.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi. (Orbán Viktor miniszterelnök Kiskőrösön, Duna TV, március 15.)

Orbán megtalálta önmagát Petőfi Sándorban. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, március 15.)

A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen.media.hu, március 15.)

Mivel én szerkesztettem az iskolaújságot, feltehettem neki egy-két kérdést. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, győri díszpolgár Orbán 1995-ös látogatásáról, Kisalföld, március 16.)

Kordonok mögött beszél folyamatosan a szabadságról. (Vas András újságíró Orbán Viktorról, Népszava, március 16.)

A média ellátása fikciókkal és közhelyekkel állami feladat. (Cseresnyési László nyelvész, Magyar Narancs, március 16.)

A magyar jobboldal iszonyúan erős. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, március 16.)

Jó, ha tudjuk, hogy végső soron a Fidesz az ellenfelünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, március 16.)

A DK-n és a Magyar Hazánkon kívül pártpolitikai hulladékok vannak az ellenzéki térfélen. (Zárug Péter Farkas politológus, ATV, március 17.)

Meglehet, minden magyarban van egy kis Petőfi, ahogy Orbán Viktor mondta, de a legtöbb magyarban egyelőre csak szunnyadozik. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, március 17.)

 A demokrácia nem végállomás, hanem maga az utazás. (Eörsi Mátyás DK-politikus, Népszava, március 18.)

Nevet változtatott, hogy a magyarsághoz tartozzon. (Fráter Zoltán irodalomtörténész Petőfiről, Magyar Rádió, március 19.)

Több esetben az érdem érdekké silányult. (Nagy Bandó András humorista az állami kitüntetésekről, Újnépszabadság.com, március 19.)