(Utókori megjegyzés 2023. március 23-án: cikkírók találgatják, vajon Trump volt amerikai elnök miért akar bilinccsel a kezén beállítani ama kihallgatásra, ahol azt kérik majd számon rajta, hogy miért fizettetett le kamucéggel egy luxus-prostituáltat, nehogy elkotyogja az állítólag köztük történteket. Vajon ő találta ki a látványosnak ígérkező bilincses jelenetet, amely bejárja majd a világsajtót? Vagy az egyik kommunikációs munkatárs ötletét fogadta el? Van egy tippem, ezt azonban röviden nem tudom kifejteni.)
A Heti hetes legutóbbi adását nézve megértettem, hogy miért lett ideges Ónodi György, a főszerkesztő. Amikor elküldtem neki a megyei lapokból kiválasztott híreket, amelyeket érdemes volna értelmezni a következő adásban, izgatottan szólt vissza, hogy küldjem már el a cikk teljes szövegét is a Zalai Hírlapból. A történet dióhéjban, hogy a Lovas István-féle Sajtóklubban Bayer Zsolt megemlített egy kínos ügyet.
A Zala megyei önkormányzat elnöke és Verebes István közös vállalkozást működtet, és nemrégiben milliós állami támogatást is nyertek. A Zalai Hírlap szerkesztősége szóra bírta az egyik érintettet, és a megyei közgyűlés elnöke szerint Bayer csúsztatott. Ama bizonyos kft-nek nemcsak az ő egyetemista fia meg Verebes István kisgyereke a tulajdonosa, hanem további öt ember, akik évek óta foglalkoznak tanfolyamok szervezésével és területfejlesztéssel. Verebes a világhálón értelmezte a helyzetet.
A cég a felesége munkahelye, és beszállt a megvásárlásába, amikor lehetőség nyílt rá. A fia nevére azért íratták a tulajdonrészt, hogy legyen valamije, „ha ő feldobja a talpát”. A cikkben megszólaltatták egy állami cég, a Területfejlesztési Iroda igazgatóját is. Mint mondta, ők észrevették ugyan, hogy a megyei önkormányzat elnöke érdekelt a kft-ben, de tulajdonhányada nem érte el a huszonöt százalékot, ráadásul a pályázat „elég színvonalas” volt. A tizenvalahány milliós önrészhez ezért ítéltek 2,8 millió forintos támogatást. Azt pedig sajnálja, hogy a jogszerű ügyletbe „begyűrűzött” a választási kampány.
Kétségkívül begyűrűzött, különben nem lobogtattak volna papírokat a Sajtóklubban. Ha én volnék a megyei önkormányzat elnöke, aki hivatalból ismeri a területfejlesztési ügyeket, éppen a területfejlesztési feladatok megoldására nem alapítanék kft-t, és nem pályáznék állami pénzekre. Ezt nevezik bennfentességnek, amely talán nem büntetendő, erkölcsileg azonban kifogásolható. S ha sztár volnék a Heti hetesben, akkor a fiam nevére se íratnám a feleségem tulajdonhányadát. Sőt, az államot se bírálnám, miközben a cégünk állami hozzájárulást kér.
Bayer Zsoltnak mocskos a szája, nézeteit is utálom, mégis jól tette, hogy kipattintotta az ügyet. S íme, a következmény: a Heti hetes legutóbbi adásában Verebes István kézi bilincsben tűnt föl a képernyőn. Jótékony feszültség telepedett az adásra. Elismeréssel adózom Verebes rendezői tehetségének: így kell előkészíteni egy kínosnak ígérkező magyarázkodást. Kár, hogy az értelmezésből alig értett valamit a néző. Anyám telefonjából legalábbis erre következtetek.
Verebes István az ország egyik legjobb színházi rendezője. A színészek szívesen dolgoznak vele, mert ért a hatáselemzéshez. Rendezőként sosem feledkezik meg arról, amit médiasztárként figyelmen kívül hagyott. Azt hitte, hogy a nézők egytől-egyig látták-hallották a Sajtóklub műsorát. Csakhogy csupán bizonyos körzetekben fogható, és legföljebb két-háromszázezren nézik. A Heti hetest kétmilliónyian. A Zalai Hírlapból kigépelt cikket Verebes mégis úgy lobogtatta a közéleti kávéházban, mintha mindenki olvasta volna. Magától értetődőnek tartotta azt, ami rajta kívül kevesek számára volt evidens.
Magyarázkodása közben a kamera elidőzött az asztaltársaságban ülők arcán. Utálkozva hallgatták a kft-történetet, vagy olyan képet vágtak, mintha semmi közük nem volna hozzá. Szegény „bűnös” hiába kérte teátrális mozdulattal, hogy a műsorvezető a gondosan előkészített kulccsal nyissa ki azt a fránya bilincset, elvégre tisztázta magát a nyilvánosság előtt. Nem tisztázta, mert elfelejtette tisztázni magában, hogy mit is akart csinálni.
Ez a tehetséges színész és kitűnő rendező a Heti hetes talán legokosabb közreműködője. Az egész asztaltársaságból leginkább hitette el velem, hogy független értelmiségi. Az a benyomásom, hogy sok mindent megtanult, csak azt nem, hogy miként kell cáfolni valamit. Igaz, mindössze néhány éve, hogy a közéleti személyiségek nem térhetnek ki a nyilvánosság elől. Ez adta az ötletet, hogy ha már engem foglalkoztat a Verebes-ügy, akkor miért ne beszélhetném meg a szemináriumi hallgatósággal.
Meg is kérdeztem az újságírással kacérkodó főiskolásokat, hogy ki látta a Heti hetes legutóbbi adását. Legalább a kétharmaduk föltette a kezét. Parázs vita kerekedett, miután elolvastattam velük a Zalai Hírlap cikkét. A többség hiteltelennek érezte Verebes István magyarázatát, az őt védő egyetlen vélemény azonban elgondolkoztatott. Egy Szatmárból való lány nem értett egyet velem. Szerinte Verebes miért ne vehetné föl az állami támogatást - kérdezte félénken, aztán egyre bátrabban -, ha az állam a mi adóforintjainkat osztogatja? Van benne valami.
Akár köztisztviselő volnék, akár szabadfoglalkozású értelmiségi vagyok, az állam elvonja a jövedelmem negyven százalékát. Ebből épít utakat, ebből ad teát a fagyoskodó hajléktalanoknak, ebből tartja el az országgyűlési képviselőket is. Márpedig ha az én pénzemből gazdálkodik, akkor adófizető állampolgárként megengedhetem magamnak, hogy kifejtsem a véleményem a kormány hatalomgyakorlásáról. S ha az állam pályázatot ír ki, miért ne tarthatnék igényt a támogatásra?
Az okos diáklány érvelése nyomán módosítom az álláspontomat. Milyen kár, hogy eddig tévúton jártam. Amióta adózom, tartom magam ahhoz, hogy nem pályázom az államnál. Lehet persze, hogy hülye voltam, de legalább függetlennek érezhettem magam. Lehetséges, hogy a szellemi függetlenség tisztes szegénységgel kecsegtet?.
