Felhívott a filmrendező ismerősöm. Nem lettünk barátok, mert filmkritikusként nem közeledtem azokhoz az alkotókhoz, akikről írtam. De szívélyes kapcsolat alakult ki köztünk, néha le is ülünk egy Duna-parti kávéházban. Most azt firtatta, hogy mit szólok Jeles „Andris” fészbukos bejegyzéséhez.
Nem tudtam, hogy miről van szó, de abból, ahogy elmondta, kiéreztem a sajnálkozást. Magam is megrendültem, ám néhány évtizednyi újságíróskodás után azért utánanéztem a részleteknek. Sajnos a hír igaznak bizonyult. Jeles András fizikai munkát keres, mert szeretné valamiből eltartani a családját. Amikor először olvastam a néhány sornyi bejegyzését, arra gondoltam, hogy provokál bennünket. Ironikusan bejelent valamit, aztán kajánul figyeli, miként reagálunk rá.
Gyanús volt, hogy egy 78. évében lévő, Kossuth-díjas filmrendező az értékes életmű után ilyen rosszul áll anyagilag. A kommentekhez fűzött megjegyzéséből azonban kiderült, hogy nincs kedve viccelődni. S mert megnyilvánulását fontosnak véltem, megosztottam a digitális ismerősökkel is. Nemcsak azért, hogy olvassák a korjellemző adalékot. Azért is, hogy talán akad valaki, aki Jeles Andrást felkészültségének megfelelő munkához képes juttatni.
Ehhez igénybe vettem a Facebook egyik szolgáltatását. Fekete alapot választottam, hogy fehér betűkkel adjam tovább a hírt. Csakhogy a közösségi oldal korlátozza a karakterszámot, ezért csupán a legfontosabb mondatot emeltem ki. De vajon a „gépkocsi vezetést” egybe vagy külön kell-e írni? Jeles külön írta, én a kompromisszumos kötőjelet választottam. S hogy az idézet beleférjen a fészbukos keretbe, a dátumot lerövidítettem.
Ez a szöveg jelent meg az üzenőfalamon: „A filmiparban bármilyen fizikai munkát vállalok - statisztálást is -, színházaknál úgyszintén, továbbá gépkocsi-vezetést, építőiparban rakodást, betonozást. (Jeles András, FB,03.23.)” Egyik digitális ismerősöm, Belénessy Csaba is hozzászólt, majd föltette az üzenőfalára. Megosztotta, oké, de úgy, mintha ő nézett volna utána a részleteknek. Ez az időrendből sejthető, meg abból, hogy szintén kötőjellel írta azt a fránya gépkocsi vezetést.
Ráadásul bejegyzésében a 23.03.23-as dátum olvasható, holott ő nem a színes alányomást választotta. Akár a teljes dátumot is kiírhatta volna, sőt a márciust betűvel is írhatta volna. Nem azért berzenkedem, hogy egy újságíró kollégát a pellengérre állíthassak. Csabával is szívélyes kapcsolatban vagyok, bár nem szoktunk kávéházban találkozgatni. Szétváltak az útjaink, ő a jelenlegi kormány szolgálatát választotta. Ettől persze még figyelünk egymásra, és nemcsak a rosszat látjuk meg a másik működésében.
Még csak azt se állítom, hogy rosszul döntött, amikor úgy közölte a szöveg-változatomat, mintha ő találta volna ki. Csupán nem bajlódott a részletekkel. Nem nézett utána, hogy Jeles András miként adta közre a szomorú mondandóját. Voltaképpen normálisan viselkedett, mint egy átlagos kommentelő. Csakhogy ő nem átlagos hozzászóló. Néhány évig a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójaként dolgozott. Annyit bizonyára megtanult az MTI-ben felnőtt munkatársaitól, hogy mielőtt közre adunk valamit, ellenőrizzük az információ hitelességét és pontosságát.
Máskülönben köszönöm neki, hogy a saját körében hívta fel a figyelmet egy alkotó nehéz helyzetére. Hátha akad olyan döntéshozó ismerőse, aki fantáziát lát Jeles András valamelyik forgatókönyvében.
Tíz mondat a filmről
A film a hatalommal való olyan szembenállás, amelyet a hatalom fizet. (Szabó István filmrendező, Filmvilág, 1993/1.)
A magyar film diszkrét bája az volt, hogy állami pénzen csinálhattunk ellenzéki alkotásokat. (Bacsó Péter filmrendező, Kurír, 1994. július 22.)
Ma nem az csinál filmet, akinek mondanivalója van, hanem akinek pénze. (Usztics Mátyás színész, Kisalföld, 1997. május 16.)
Elegem van a Julianus barátokból, a Wass Albert-filmekből. Elegem van a fércművekből. Művészetet szeretnék látni. (Szörényi Levente zeneszerző, Heti Válasz, 2012. december 13.)
Vajna rendszerével nem az a baj, hogy amerikanizált, hanem hogy kizárólagos. (Kemény Lili filmrendező, Magyar Narancs, 2014. augusztus 28.)
Egy új Várkonyira van szükség. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a történelmi filmek hiányáról, Magyar Idők, 2018. augusztus 18.)
Ez a rendszer azt hiszi, hogy a tehetséget ki lehet nevezni. (Kardos Sándor filmoperatőr, Népszava, 2020. november 16.)
Az éhes politikai komisszárok most kitalálták, hogy filmet akarnak csinálni. (Herendi Gábor fimrendező, Magyar Narancs, 2021. november 4.)
Kicsavarták a szakma kezéből a döntéshozatali rendszert. (Mundruczó Kornél filmrendező, Magyar Narancs, 2021. november 25.)
Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (Vidnyánszky Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Népszava, 2022. november 17.)
