A tárca kihalóban lévő sajtóműfaj. De ha az újságírással kacérkodó diákok a vizsgán kézbe veszik az asztalra kikészített lapokat, még megmutathatják, hogy keretben, a hajtás alatt szokott megjelenni. A tárca egyik megújítója Darvasi László, aki Szív Ernő néven írja ki magából a hangulatait.

A szegedi Délmagyarország utolsó oldalán jelenik meg, változatosság kedvéért a hajtás fölött, ám keretbe zárva. Egyik írása jobb, mint a másik. Különösen azok tetszettek, amelyeket berlini ösztöndíjából küldött haza. Kintről élesebben látta Magyarországot, mint mi itthon a fáktól az erdőt, sőt mint ő, amikor hazajött. Ezt észre is vehette, mert elkezdett kísérletezni a tematikus tárcákkal. Például a szombati mellékletben, már a hajtás alatt közöl egy-egy témakörből több kis tárcácskát. Ez több alcímet és jobb tördelési lehetőséget is jelent a szerkesztő számára. A legutóbbi címe Párt a feleségem.

Szív Ernő a férj helyzetébe képzeli magát. Ha nyolc közül választhatna, vajon miként jellemezné a Fidesz-feleséget, az SZDSZ-t, az MSZP-t, a MIÉP-et, az MDF-et, a kisgazdát, a Munkáspárt- és a Centrum-feleséget? A metafora lefordítható. Az a bizonyos férj a választópolgár, akinek hamarosan el kell döntenie, melyik nő mellett köt ki, ha nem is örökre, de legalább négy évre.  Darvasitól mindegyik hölgy megkapja a magáét, a Magyar Hírlap szombati számában megjelenő rovatomba, a Lefülelt mondatokba mégis A Fidesz-feleség című részletből emeltem ki egy gondolatot.

Így hangzik: „Több pénze van, mint neked. És te nem tudod, honnan, amikor pedig te tartod el.” Azért éppen ezt választottam, mert hamisításon fogtam a magyar1 hírműsorát. A közszolgálati tévében a választások közeledtével a kincstári optimizmust kezdi felváltani a politikai ellenfelek lejáratása. A Híradó nem használ olyan durva eszközöket, mint A Hét című háttér-műsor. Profibb módon hamisít. Ha rokonszenvet akar kelteni a miniszterelnök iránt, akkor igyekszik megszólaltatni ama külföldi politikusokat, akik hajlandók jót mondani róla.

Épp Budapesten járt Wim van Velzen, az Európai Néppárt elnöke, nosza, állítsuk a kamera elé. Az angolul tökéletesen beszélő holland diplomata ezt mondta: „The Hungarian Goverment…” Néhány másodperc múlva hallani magyarul, hogy „az Orbán-kormány”. Welzen úr Nyugat-Európában tanulta a demokráciát. Vigyáz arra, hogy hivatalos személyként ne árulja el a rokonszenvét Orbán Viktor iránt. Ezért aztán a magyar kormányról beszél, amely szerinte jól dolgozik. No, ezt fordították a Magyar Televízió híradójában arra, hogy az Orbán-kormány jól dolgozik.

Pedig így más a mondat jelentése. Az eredeti a néphez kötődik, a hamisítás egy személyhez. A csúsztatás finom, szinte észrevehetetlen. De vajon miért gondolja a híradó szerkesztője, hogy a műsoránál maradt nézők közül senki sem tud angolul?