A Klubrádió legtapasztaltabb műsorvezetője, Bolgár György tegnap mutatta be az új főszerkesztőt, Dési Jánost. A régi elment nyugdíjba. Utódja menet közben vette át a stafétabotot. Ő is régi bútordarab, nem kell megismerkednie a munkahelyével. Elmondta, hogy mire számíthatnak a hallgatók: leginkább arra építene, amit a három korábbi főszerkesztő hagyott rá. Ennél azért többre számítanék.
Az első és a második főszerkesztőről csupán annyit, hogy a Klubrádió életben maradt, és ebben bizonyára jelentős szerepet játszottak. Hardy Mihályról pedig az a benyomásom, ami a műsorvezetése alapján rajzolódott ki róla. Désinél távolságtartóbb, sótlanabb rádiós; kevesebb megjegyzésre érdemes gondolatot idéztem tőle a Lefülelt mondatok című heti összeállításban. Ám ettől még főszerkesztőként összetarthatta a Klubrádió kollektíváját. Meghökkentem persze, amikor egyszer interjúalanyként azt találta mondani, hogy szerinte 19 megyei napilap van Magyarországon.
Nem az zavart, hogy eggyel kevesebb van, mert Pest megyében évek óta nincs. A formális logika alapján bárki juthat arra, hogy minden megyére jut egy napilap. Csakhogy az ország legnépesebb megyéje körülöleli a fővárost, és ha a Klubrádió kitágítja akciórádiuszát a budapesti agglomerációra, akkor az 1,7 millió fővárosi lakos helyett 3 millió potenciális hallgatóval számolhatott volna. A tévedés szemléleti következménnyel járt. A Klubrádió pesti rádió maradt.
Ez még akkor is igaz, ha Józsa Márta szerkesztő kapcsolatot teremtett néhány nem fővárosi újságíróval. A tudósítói hálózat tagjai behozták műsorába a vidéki Magyarország örömeit és gondjait. Vagy inkább a gondjait és az örömeit. E rendszeres, de szórványos megnyilvánulásban rejlik a kitörés lehetősége, épp a digitális száműzetés „jóvoltából”. A kétezres években, a később elvett frekvenciák segítségével különböző hangminőségben sikerült behálózni majdnem az egész országot. (A határszéli településekre a Klubrádió sosem jutott el.)
A digitális száműzetés lehetővé tette volna, hogy ne csak Ausztráliában és az Egyesült Államokban élő magyarok hallgathassák jó hangminőségben a Klubrádiót. Azok is, akik Magyarország Budapesttől távolabbi megyéiben élnek. Meglepődnénk, ha kiderülne, hogy 2021 februárja óta hány digitális rádiókészüléket vásároltak a hazai áruházakban. Mégis az a benyomásom, hogy a szakmailag fölkészült műsorvezetők túlnyomórészt budapesti interjúalanyokat foglalkoztatnak, többnyire fővárosi eseményekről számolnak be, és jobbára a budapesti közlekedésről adnak hírt.
Van azonban valami, ami a Budapestre beszűkült és a nagyvilágra kitágult digitális Klubrádiót már jelenlegi állapotában is a hazai mezőny fölé emeli. Akad nála jobb vélemény-médium, és van nála jobb hír-médium is. De a hír és a vélemény egyensúlya leginkább a Klubrádió hallgatása közben érzékelhető. A félóránkénti hírblokkok nemcsak a klubrádiós műsorvezetőket kecsegtetik kommentálási (hírmagyarázási és hírmagyaráztatási) lehetőséggel. A hírszerkesztőségben készített információkra „rájárnak” a független médiumok is, amelyeknek nincs pénzük a hírgyártásra, de van munkatársuk a kommentárra.
Mindez a Lefülelt mondatok című heti összeállítások esetében azzal a következménnyel jár, hogy az idei évből eltelt kilencven napban a Klubrádió műsoraiból 25 figyelemre méltó (csípős, korjellemző, sarkos, szellemes) mondatot idézhettem. Ugyanebben a zsánerben a Népszava 20 mondattal képviseltette magát, a Magyar Nemzet Online 14-gyel, a Magyar Rádió 13-mal, az Index 11-gyel, az ATV 10-zel, a Telex pedig 9-cel.
Már-már közhelyszámba megy, hogy a Klubrádió az a kereskedelmi médium, amely közszolgálati tartalommal kecsegteti a hallgatókat. De hiába kereskedelmi médium, ha alig van hirdetési bevétele. Szerencsére a Szuverenitásvédelmi Hivatal nem talál rajta fogást, mert a külföldi támogatás aránya elenyésző. A Klubrádió ugyanis a hallgatók pénzéből működik. Az évenként kétszeri túlélési gyakorlat révén mintegy félmilliárd forint áll a házhoz. Évente körülbelül ilyen értékű állami hirdetést kap az egyetlen ellenzéki napilap, a Népszava.
Tíz mondat a Klubrádióról
Lekapcsolják a Klubrádió még megmaradt utolsó, budapesti frekvenciáját is. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.hu, 2021. február 14.)
A Klubrádió sosem volt kiemelkedő hallgatottságú országos adó. (Dull Szabolcs újságíró, Telex.hu, 2021. február 14.)
A Klubrádió élő paradoxon. Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András újságíró, Mérce.hu, 2021. február 15.)
A Klubrádiónak több az erénye, mint a hibája. (Jámbor András blogger, Mérce.hu, 2021. február 15.)
Internetre száműzött rádió. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2021. február 15.)
Tartalmában, műsorstruktúrájában semmit sem változik a Klubrádió attól, hogy elvették a frekvenciánkat, és az internetre kényszerültünk. (Stock Richárd, a Klubrádió vezérigazgatója, hvg.hu, 2021. február 17.)
Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)
A Klubrádió az utolsó országos adó, amire még érdemes volt a hírek élvezetének szándékával odakapcsolni. (Hargitai Miklós újságíró, Mozgó Világ, 2021/3.)
Mi vagyunk a független média legdiszkrimináltabb szereplője. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2024. augusztus 30.)
Tíz éve önöktől kapom a fizetésem. (Selmeci János műsorvezető a hallgatókhoz, Klubrádió, 2024. szeptember 20.)
