Ha jól számoltam, a Népszava ma közölt hatvanötödször olyan politikai hirdetést, amelyet tulajdonképpen szégyellnie kellene. A tulajdonképpent nem mentségnek szánom, magyarázatként azonban akár még tudomásul vehető is, hogy akik október 17-e óta közlésre fogadják el a bombázós, az év eleje óta pedig a 97 %-os hirdetést, a megszűnéstől akarják megmenteni az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot. Kérdés persze, hogy ezt az árat, a hatvan és hetven millió forint közti összeget érdemes-e megfizetni az életben maradásért.

A sajtószakmai tapasztalatokat imigyen foglalta össze egy ma már nyugdíjas szerkesztő: „A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban.” Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese 1996. augusztus 3-án véste ezt a kor falára, midőn az újsága csúcsformában volt. Nyereséget könyvelhetett el, és megengedhette magának, hogy óvatosan közölje a másik politikai oldal hirdetéseit. Inkább odafigyelt a korabeli ellenzékre,  interjúkat készített az ellenzéki politikusokkal, és beszámolt a másik oldal eseményeiről is. Azóta több mint negyedszázad telt el, a Népszabadságot az időközben hatalomba került ellenzéki párt megszüntette, és a szállóige manapság így fogalmazható át: a hirdetők lapot vesznek, ha fizetnek az üzeneteik után.

A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy a 150 éves Népszava talán megéri a 151. születésnapját. A másikban meg az, hogy a patinás napilap hat az olvasóira, és óhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a százezernyi törzsközönség egy része csatlakozott az unióellenesek és putyinbarátok egyre népesebb táborához. E veszélyt a Népszava munkatársai is érzékelik. Miközben lapjuk minden második napon egész újságoldalnyi terjedelemben csatlakozott a kormányzati propaganda-hadjárathoz, ők a cikkeikben legalább tucatnyiszor határolódtak el a hatalmon lévők üzeneteitől. Vajon melyik hatásosabb: a hatvanöt újságoldalnyi politikai hirdetés vagy a tucatnyi és nyúlfarknyi politikai elhatárolódás?

A Népszava mai számában érdekes reklám jelent meg. Sárga alapon kék betűk, az ukrán nemzeti színek hirdetik, hogy „Szabadság, béke és energiafüggetlenség”. Alatta pedig ez olvasható: „Európa te vagy”. Mármint a fényképen látható és kört alkotó néhány fiatal. Vajon a hetedik oldalon látható „társadalmi hirdetés” ellensúlyozza-e a tizenharmadik oldalon megjelentetett „társadalmi célú hirdetés” 97 %-os tartalmát és remélhetőleg csekélyebb hatását? Vajon az egyrészt-másrészt szemlélet illik-e egy mégiscsak ellenzéki újság profiljába? Az újdonsült gyakorlat emlékeztet egy másik szerkesztőségére.

Az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt előkészítő kampány idején az ATV gyakran sugárzott egy-egy társadalmi, illetve társadalmi célú hirdetést. Az egyikben koros házaspár szomorkodik azon, hogy fiúk a saját neméhez vonzódik, ők persze így is szeretik és vállalják. Majd a következő blokkban feltűnt egy fiatalasszony, aki elment kislányáért az iskolába. S az alsó tagozatos gyerek arról számolt be, hogy az órára bejött egy bácsi, és elmesélte, hogy ő akár fiú is lehetne. A televízió számlájára mindkét hirdettető pénzt utalt át, csakhogy a kormányzati reklám „igazságtartalmát” (a pedofíliával törvényileg összekapcsolt homoszexualitást) a hatalmon lévők propagandagépezete ezerrel sulykolta. Kell ehhez még az ellenzéki fórumok támogatása is?