E különös műfajjal kezdetben hobbiként, a rendszerváltás óta azonban már kutatóként foglalkozom. Azóta van rovatom valamelyik újságban a mögöttünk hagyott hét legérdekesebb megnyilvánulásaiból. Egy-egy összeállítás 21 mondatot tartalmaz, ez havonta 84 velős, szellemes korfestő adalékot jelent. Évente másfél ezer mondatból választom ki a heti 21-et. Ugyancsak évente átlagosan hatvanat emelek át a szállóige-gyűjteménybe. 2023 első két hónapjában tíz gyanúsítható azzal, hogy talán szállóige lesz belőle. Azt hiszem, meg kell magyarázni, hogy miért használtam a talán kifejezést. Azért, mert nem én döntöm el, hanem az utókor.

Ahhoz, hogy egy mondatból szállóige legyen, időre van szükség. El kell kopnia mögüle az alkalomnak, az eseménynek, az ügynek. Amikor az utókor embere utalás nélkül is megérti a gondolatot, és a saját korára, helyzetére nézve is időszerűnek és találónak tartja. Gyanúra ad okot, ha az idézett mondatot valaki „csak” a nevére vette. Olvasott valahol valamit, amiről eszébe jut valami. Elvesz vagy hozzáad, ezért akár társalkotónak is vélhető. Így lesz a konyhában látott faliszőttes-szövegből vagy a kocsmában hallott közmondásból a hozzáadott érték révén aforizma, maxima, azaz szállóige. Vagy nem lesz, mert hiába szellemes az a fránya mondat, az utókor nem érti az utalást.

Ahogy elnézem, az idei tízből három szállóige-gyanús gondolat a kormánypárti sajtóban jelent meg. Kettő az ellenzékiben, amely szőrmentén bírálja a hatalmat gyakorlókat. A kormányzati hirdetéseket visszafogottsággal hálálja meg, és ez nem föltétlenül kedvez a sarkos és szellemes fogalmazásnak. Öt pedig a hazai nyilvánosság független fórumain látott napvilágot. Az a benyomásom, hogy az olyan orgánumok, amelyek az olvasók, nézők, hallgatók jóvoltából próbálnak megélni, alkalmasabbak arra, hogy a helyzetünket, közérzetünket megvilágító szállóigékkel kecsegtessenek bennünket.   

Tíz mondat 2023-ból

Cenzúra, mikor valamit titkolnak, és propaganda, ha valamit sulykolnak. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, január 26.)

Nem vagyunk messze attól, hogy télen nyaraljunk, nyáron pedig túléljünk. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, február 4.)

Mindig helyzet van. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Nemzet Online, február 8.)

Az öregség jele, hogy már nem a jövődet, hanem a múltadat tervezed. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, február 13.)

A kocsma délelőtt presszó. (Bödőcs Tibor humorista, Comedy Central TV, február 17.)

A baj nem szól előre. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Utólag szovjet tagköztársaság lettünk. (Spiró György író, Klubrádió, február 20.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen mindenki mástól. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, február 24.)

A rendszer együtt él és hal a rendszergazdával. (Lengyel László publicista, Népszava, február 25.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese az erdélyi magyarokról, Magyar Rádió, február 28.)