Idestova négy évtizede állt a nyilvánosság elé. Arra már nem emlékszem, vajon még a válogatott keretek sportorvosa volt-e, vagy már kirúgták. Mindazonáltal leleplezte az élsportolók államilag irányított doppingolását. Nagy visszhangot kiváltó ÉS-beli cikkének szerkesztőjeként már nem kérdezhetem meg, mert meghalt.

Szerdahelyi Szabolcs (ön)leleplező gesztusa kínos helyzetbe hozta a politikai döntéshozókat, akik az idő tájt se riadtak vissza attól, hogy a nemzeti tudatot mesterséges körülmények között létrehozott világsikerekkel táplálják. Mindez arról jut az eszembe, hogy közeledik az atléták Budapesten megrendezendő világbajnoksága. Építettünk egy gyönyörű stadiont 240 milliárd forintért. 35 ezer néző fér bele, és az előjelek arról árulkodnak, hogy meg is telik. Aztán visszabontják, ami megint néhány milliárdba kerül.

Egykori atlétaként nem pedzegetem, vajon ezért a pénzért hány kórházat és iskolát lehetett volna rendbe hozni. Természetesen a helyszínen nézem meg hajdani számom, a 400 méter elő- és középfutamait meg a döntőt. Sőt, az unokáimat is befizetem egy dunai hajóútra a Batthiány tértől a ferencvárosi stadionig. Ettől azonban még eltűnődhetek azon, hogyan is állunk a doppingolással.

A Népszava mai számából kiderül, hogy a nigériai Tobi Amusan mégis indulhat. Igaz ugyan, hogy két évre tiltották el, mert egy év alatt háromszor mulasztotta el a doppingellenőrzést, a jövő héten azonban ideiglenes engedéllyel száz gáton megjavíthatja 12.12 másodperces világcsúcsát. A vébétől combizom-sérülés távol marad viszont Udodi Owuruzurike kétszázas sprinter, aki 19.76 másodperces idei eredményével akár győzhetett is volna Budapesten. Hiányának örülnek a magyar sportriporterek, akiknek nem kell kiejteni a vezetéknevét.

A húszéves férfiú nem amerikai egyetemen tanult, mint honfitársnője, ezért aligha tartozik azok közé, akik a doppingellenőrzésnél fejlettebb amerikai laboratóriumok gyártmányaival egészítik ki a fizikai edzések hatását. A doppingolásnak ugyanis két fészke van. Az egyik az afrikai elzártság, ahol kedvükre kísérletezhetnek az edzők, bár a versenyzőik könnyebben érhetőek tetten. Akadt év, amidőn a kenyai futók közül húszat tiltottak el. A másik véglet az amerikai fáziselőny, amidőn a turpisság csak évek múlva derülhet ki.

Akkor mutatja ki az ellenőrzés a doppingolás nyomait az évenként újra meg újra, egyre pontosabban ellenőrzött mintákban. Ez indokolja a sportújságírói körökben elterjedt mondást, miszerint könnyebb egy érmet megszerezni, mint megtartani. Például a pekingi (2008) és a londoni (2012) olimpián megszerzett érmekből utólag 79-et vontak vissza. A WADA rövidítésű ellenőrző testület egy évtizedig őrzi a mintákat. Ha az esélyes atléták netán fennakadnak a budapesti világbajnokságon, akkor bizony jövőre nem indulhatnak az anyagi és tekintélyi szempontból fontosabb párizsi olimpián.

Ezt jó néhányan nem kockáztatják meg. Például az amerikai Sydney McLaughlin-Levrone kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok. Eredetileg négyszáz gátas, aki az idén négyszáz síkkal próbálkozott. Ő került a legközelebb az NDK-s Marita Koch szédületes (állami doppinggal elért) 47.60-as világcsúcsához. Mégse jön Budapestre, mert „kisebb térdsérüléssel” bajlódik, és edzőjével együtt inkább a párizsi olimpiára való alaposabb felkészülést választotta.

Abby Steiner tavaly 10.90-et futott százon, 21.77-et kétszázon. A diploma megszerzése után az amerikai piacra betörni óhajtó német sportszer-gyártól, a Pumától évi egymillió dolláros szerződést kapott. Idén februárban, fedettpályán 35.54-et futott háromszázon, erre négyszázon világcsúcsot lehetett volna rátenni Budapesten. A nemzeti bajnokságon talán rosszul választotta meg az indulást, és kétszázon nem jutott a legjobb három közé. De a négyszer százas és a négyszer négyszázas váltóba azért befért volna, és akkor már nem kétszeres, hanem négyszeres világbajnok lehetne. Az a fránya saroksérülés azonban megakadályozta abban, hogy tiszteletét tehesse a magyarországi világbajnokságon. Ő is úgy döntött, hogy ősztől inkább a párizsi olimpiára készül.

Nem lepődnék meg, ha augusztus 19-ig még néhány aranyéremre esélyes megsérülne. Ami pedig a magyar atlétákat illeti, vajon  mire számíthatnak az itthon megrendezett világbajnokságon. A bejegyzésem utáni összeállításból három évtizedre visszamenőleg rajzolódik ki a doppingokkal szegélyezett útjuk. Az utolsó idézet így hangzik: „Atlétáink eredményein - tisztelet a kivételnek - nem látszik, hogy doppingolnának.”

A nálam bizonyára tájékozottabb sportújságíró kétértelműen fogalmazott. Talán pontatlanul, félreérthetően, de lehet, hogy inkább ironikusan. Tiszteletet kért azoknak, akikről esetleg kiderül majd, hogy teljesítményfokozó szereket használtak. 

Tíz mondat a doppingról

Az doppingol, akit elkapnak. (Gécsek Tibor eltiltott kalapácsvető Európa-bajnok, Fehérvári Hét, 1994. szeptember 8.)

A dopping olyan, mint az olaj, amellyel mindenki jól keres. (Németh Pál szombathelyi kalapácsvetés-edző, Magyar Hírlap, 2001. augusztus 31.)

Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, hvg.hu, 2007. november 13.)

Nem vagyok sem rosszabb, sem jobb a többieknél, már ami a doppingkérdést illeti. (Fazekas Róbert olimpiai bajnokságától megfosztott diszkoszvető, Origo.hu, 2010. augusztus 4.)

Becsületemre legyen mondva, nem doppingoltam. (Kővágó Zoltán eltiltott diszkoszvető, Facebook.com, 2012. július 26.)

Én sosem nyúltam tiltott szerhez, bár egyszer Tatán a kezembe nyomtak egy tasak furcsa „vitamint”, de ez végül a kukában landolt. (Szabó Ildikó volt válogatott távolugró, Szabolcs Online, 2016. augusztus 1.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Bakanek György orvos, dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

A hormonakrobatáknak előbb-utóbb súlyos árat kell fizetniük. (Pars Krisztián doppingolásért másfél évnyi kihagyásra ítélt kalapácsvető olimpiai bajnok, Nemzeti Sport Online, 2018. november 28.)

Azért van a listámon, akire érdemes odafigyelni. (Tiszeker Ágnes orvos, a Magyar Antidopping Csoport ügyvezetője, InfoStart.hu, 2022. január 25.)

Atlétáink eredményein - tisztelet a kivételnek - nem látszik, hogy doppingolnának. (Salánki Miklós sportújságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. január 24.)

A legutóbbi napokban Molnár Zsolt hadházyzott, a nyaraló politikusok távollétében pedig Batka Zoltán pintérezett, Farkasházy Tivadar panaszkodott, Gajdics Ottó libernyákozott, Kardos András puzsérozott és Lányi András ökozott.

Novák Katalin természetesen nő, ráadásul sokat tesz azért, hogy annak is lássák. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, augusztus 6.)

Ha az SZTK-ban egy rossz szobába nyitok be, a nőgyógyászaton kívül bárhol tudok panaszkodni. (Farkasházy Tivadar 77 éves újságíró, Story.hu, augusztus 6.)

Nem bízom ebben az országban. (Bruck Gábor szociológus, Újnépszabadság.com, augusztus 6.)

A véleményterroristák liberális eszmebuborékban úszkáló, önmagukat haladó szelleműnek kikiáltó kisebbség képviselői. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, augusztus 7.)

Azzal van bajuk a libernyákoknak, hogy elveszítették hegemóniájukat a közoktatásban. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 8.)

Én nem a készbe érkeztem meggazdagodni. (Pesty László „ősfideszes” filmes a NER-es szerencselovagokról, 24.hu, augusztus 8.)

Minden „nemzeti”, minden „központ”. (Gusztos István liberális politikus, Facebook.com, augusztus 9.)

Jó, hogy nem a gyereket fóliázzuk le. (Berta Beáta irodalomterapeuta, Telex.hu, augusztus 9.)

Csak az a jó magyar, aki minden propagandaszólamot elhisz, eljár a preferált rendezvényekre, kellőképpen sorosozik? (Hégli Dusán szlovákiai magyar koreográfus, Magyar Narancs, augusztus 10.)

Még mindig a petíció az egyik elérhető tiltakozási és szolidaritási forma. (Parászka Boróka publicista, Facebook.com, augusztus 10.)

Az ellenzéki oldalon nem szükséges hozzá igazodni. (Molnár Zsolt szocialista politikus Hadházy Ákosról, Mandiner.hu, augusztus 10.)

Mindenről is van véleménye. (Kardos András filozófus Puzsér Róbertről, Klubrádió, augusztus 10.)

Ha az egód vezényel, az rossz, ha a fejed, az jó. (Nikolics Nemanja volt válogatott focista, 24.hu, augusztus 11.)

A magabíró Magyarországnak nincs szüksége egy tudálékos, mindenbe beleszóló nagybácsikára. (Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet vezető elemzője az Egyesült Államokról, Magyar Hírlap Online, augusztus 11.) 

A „nemzeti nagytőke” az elmúlt évtized legnagyobb átverése. (Borbás Barna újságíró, Válaszonline.hu, augusztus 11.)

Itt már szinte senki se tud tettleg lázadni. (Ungváry Rudolf író, Népszava, augusztus 11.)

Ha akad valami ebben az országban, amit nem lehet központosítani, az a környezetvédelemnek nevezett társadalmi ellenállás. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, augusztus 11.)

A nemzet pedellusa. (Batka Zoltán újságíró Pintér Sándorról, Klubrádió, augusztus 12.)

Milyen lehet ma jó magyarnak lenni, amikor az eddigieknél jóval barátságosabb arcát mutatja az önkény? (Papp Sándor Zsigmond Bécsben élő író, Népszava, augusztus 12.)

Minél kisebb egy település, annál népszerűbb ott a Fidesz. (Felhévízy Félix újságíró, Magyar Nemzet Online, augusztus 13.)

Amikor nem akarunk szétrobbanni a dühtől, olyankor gúnyolódunk, ironizálunk a rendszer rémségein. (Lévai Júlia publicista, Facebook.com, augusztus 13.)

Szellemileg jól vagyok, de a testi bajaimtól már egy kaszárnya kipusztult volna. (Körmendi János színész, Heves Megyei Hírlap, 1995. március 4.)

Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (Balogh András szocialista politikus, 168 Óra, 2010. július 22.)

Kaszárnyakapitalizmus nem lehet ennek az országnak a jövője. (Jávor Benedek LMP-politikus, Budapesti Lámpás. 2012/ősz-tél)

A Fidesz egy kaszárnya egy nagyon energikus és mindenre elszánt őrmesterrel az élen. (Paul Lendvai bécsi újságíró, Népszava, 2012. november 24.)

A szocialista párt soha nem lesz kaszárnya. (Molnár Gyula szocialista politikus, InfoRádió, 2017. augusztus 7.)

Kuplerájban és kaszárnyában is rossz élni, ahol pedig egyszerre van kupleráj és kaszárnya, az jószerivel elviselhetetlen. (Vásárhelyi Mária szociológus, Jelen.media.hu, 2021. március 26.)

Onnan is tudjuk, hogy kaszárnyakapitalizmus van, hogy a nemzet csendőre felel a humánerőforrásokért. (Scheiring Gábor volt LMP-politikus Pintér Sándorról, Mérce.hu, 2023. május 31.)

Itt a közoktatásból kaszárnyát akarnak csinálni. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Szabad Európa.hu, 2023. június 16.)

A DK fegyelmezett, kaszárnyaszerű struktúrájába nehezen tudtam magam beleképzelni. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Válaszonline.hu, 2023. június 19.)

Ez a kaszárnyák, a kollégiumok és az öltözők világa. (Stefano Bottoni félig magyar történész az Orbán-rendszerről, Magyar Hang, 2023. augusztus 11.)

Szűkebb pátriám, Kecskemét focicsapata a nemzeti bajnokság első osztályában a Kisvárda ellen játszott. A mérkőzést a közszolgálati televízió közvetítette. A KTE gólt rúgott, amely szabályosnak látszott, a játékosok azonban rágták a körműket, mert az úgynevezett VAR-szobában azt vizsgálták a videóbírók, vajon előtte nem történt-e szabálytalanság. A riporter Knézy Jenő így firtatta a helyzetet: „Annullálni kell a találatot?” (M4, 2023. augusztus 7.)

Idegen szó tolult az ajkára, kérdezhette volna szebben is, Például azt mondhatta  volna, hogy semmissé kell-e tenni a találatot. A latin nullus ugyanis semmit jelent, az elé biggyesztett ’a’ pedig az ógörögből örökölt fosztóképző. S már nyakig is vagyunk a témában, amelyet néhány napja pedzegettem a Médianaplóban. Volt idő, amikor Jolsvai András közíró megfogalmazását idézve „Az ország két részre szakadt, szepesiánusokra és lázadókra.”

A rádiós Szepesi György így védekezett: „Azt mondták, hogy a null nem magyaros, mert a németből jött. Erre én azt mondom, hogy a nulla meg a latinból.” A lázadók nevében a tévés Vitray Tamás szólalt meg, szerinte „Különállásunk jelképe lett a nulla.” A két nagy előd közé ékelődött Hajdú B. István, aki bevallotta, hogy „A rádióban is szoktam közvetíteni, és ott nullt mondok.”

Mindezt ama bizonyos bejegyzésben foglaltam össze, melyről azt fejtegette az egyik tanítványom, aki sportújságíróként dolgozik, hogy igazán állást foglalhattam volna a két zseniális riporter hajdani vitájáról. De hisz’ épp azzal foglaltam állást, hogy tisztelem őket, akik a múlt század második felében arcot adtak egy nyelvhasználati vitának, amely két közintézmény között zajlott. A nullt előnyben részesítő Magyar Rádiónak Szepesi, a feltörekvő Magyar Televíziónak pedig Vitray.

Mindazonáltal engem is foglalkoztat, vajon a XXI. században melyik változatot használják a közvélemény formálói: a szikár németest vagy a dallamosabb, magánhangzókban gazdagabb latinost. A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy nincs benne egyetlen null sem. Úgy rémlik, hogy korunk közéleti személyiségei a nulla mellé álltak. Ami persze semmire sem kötelezi a köznapi tudat szférájában élőket, noha azért az írók, politikusok és politológusok megnyilvánulásai hatnak rájuk.

Nem vagyok nyelvész, csupán az anyanyelvét naponta írásban is gyakorló tollforgató. De tanultam latinul meg németül, és azt vettem észre, hogy a németek imádják a mássalhangzó-torlódást, amelyet mi, magyarok már csak a ragozós nyelvünk miatt se szívelünk. Ha tehetjük, a kimondhatóság kedvéért két mássalhangzó közé csempészünk egy-egy magánhangzót. Ez kedvez a nullának. Remélem, ezzel semmit és senkit sem annullálok.        

Tíz mondat egy szó használatáról

Sokan azt tartják rólunk, hogy nullás a vércsoportunk, hiszen mindenkinek adtunk már vért. (Lezsák Sándor volt MDF-politikus, Hét Európai Nap, 1998. november 20.)

Az én alapállásom nem az, hogy az oktatásügy minden kormányváltáskor a nulláról induljon. (Hiller István szocialista politikus, Magyar Nemzet, 2002. június 10.)

Gyurcsány Ferenc bizalmi tőkéjét az őszödi beszéd fogadtatása nullára írta. (Kis János SZDSZ-politikus, Élet és Irodalom, 2006. október 6.)

Ebben a műsorban talán el lehet mondani azt, amit a nulla-húszas híradóban nem lehet kifejteni. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, InfoRádió, 2013. november 12.)

Az összefogás a nulladik kilométer. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2014. január 9.)

Tíz év alatt a vezetésemmel lett a Jobbik egy nulla százalékos pártból a legerősebb ellenzéki erő, a Fidesz kihívója. (Vona Gábor Jobbik-politikus, Facebook.com, 2016. április 22.)

A hatalom leváltásának esélye a nullánál több, a valószínűnél kevesebb. Ceglédi Zoltán politológus (168 Óra, 2018. szeptember 13.)

A KDNP kis nullából lett nagy nulla. (Kéri László politológus, Klubrádió, 2019. december 23.)

Putyin lenullázta Orbán tizenkét évét. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. március 5.)

Gyurcsány Ferenc nulláról az Orbánon kívüli világ legerősebb pártját szervezte meg. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, 2022. június 11.)

Július utolsó napján köztársasági elnökünk bejelentette, hogy másnaptól nem lesz női tagja az Orbán-kormánynak. A hatalomgyakorlók szűk körének maga is tagja volt, mielőtt államfővé választották volna. Szavai ironikus tűnődésre késztették Föld S. Pétert.

A humoráról ismert újságíró az első magyar köztársasági elnöknőtől, Novák Katalintól és az immár csak egyetlen női kormánytag Varga Judittól elindulva ide jutott el: „Kéthly Annáról például, aki a 1922 és 1944 között volt országgyűlési képviselő, és több mint ezer alkalommal szólalt fel a parlamentben, annak idején az volt a vélekedés, hogy egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” Vajon a szellemes mondást ki találta ki? Sajtóbeli nyomozásom egyik eredménye Kozma Ferenc pécsi újságíró elgondolkoztató kijelentése, miszerint „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő - jegyezte föl a fáma Kéthly Annáról.”

Fáma istennőt szárnyakkal ábrázolják az ókori mitológiában. Két trombitát tart a kezében, a rövidebbel pletykát, a hosszabbal hírnevet terjeszt. A latin fama híresztelést, mendemondát, szóbeszédet jelent. Nem föltétlenül a megbízható információt jelzik vele tehát, ezért ellenőrzésre szorul. Ami pedig a hírnevet illeti, száz éve a marketing és a brand kifejezést aligha használták Magyarországon. Mindazonáltal Kéthly Anna volt az első közéleti személyiség, aki tudatosan építette föl a hírnevét. Mindig angolos kiskosztümben járt,és  nem változtatott a frizuráján meg az elvein.

Gépíró-lányként kezdte a Tolnai Világlapja című képe hetilapnál. Majd újságírásra váltott, és bekapcsolódott a nőmozgalmakba is. Harminchárom évesen, immár szociáldemokrata politikusként lett honanya. A 244 képviselő között az egyetlen nő. A szállóigeként terjedő minősítésre nem azonnal tett szert, hanem csak három és fél év múlva. 1925 karácsonyán felszólalt a hadirokkantak ürügyén, és a vérig sértett honatyák veréssel fenyegették, mert a háborús felelősségüket firtatta. A parlamenti ülésekről névtelen beszámolót a polgári radikálisok Világ című lapjában Purjesz Lajos főszerkesztő szokott írni. A szabadkőműves publicista vélhető a nagy hírre vergődött szólásmondás szerzőjének.

Amit azonban leírt, azt meghányták-vetették a kávéházi törzsasztaloknál. Elvettek belőle, hozzá is tettek, így alakult ki a végső, fanyarságig kicsontozott változat. A szellemes szállóige értelmezésében az áttörés 1983-ban következett be. A magyar szociáldemokrácia talán legismertebb kutatója, Strassenreiter Erzsébet a Társadalmi Szemle című folyóiratban vázolt portrét Kéthly Annáról. Elmarasztalta ugyan az 1956 utáni emigrációban betöltött szerepéért, de becsületére válik, hogy a két világháború közti tevékenységéért nem fukarkodott az elismeréssel. Akik a hazai sajtóban utána írtak Kéthlyről, többnyire tőle kölcsönözték az értékítéletet. Anélkül azonban, hogy kitették volna az idézőjelet.

A bejegyzésem utáni összeállításban olvasható szegedi idézetek közül az első 1974-ben jelent meg a Csongrád Megyei Hírlapban. Azért nem lett belőle országos botrány, mert a szegedi újságra kevésbé figyeltek a fővárosban. A napilapot megbízható ember szerkesztette, Tamasi Mihály, aki 2009-ben, immár nyugdíjasként és reaktivált helytörténészként tért vissza Kéthly Anna életművére. Abból az alkalomból, hogy a szegedi választókörzetet több ciklusban is képviselő honanyáról bemutatták Mészáros Márta filmjét.

Pilhál György 2018-ban még Schlachta Margitot tüntette ki a szállóigével. A kereszténydemokrata politikus szintén a nőmozgalmakból lépett át a budapesti parlamentbe, amelynek kétségkívül az első női tagja volt 1920-től 1922-ig. Tudtommal azonban csupán Kéthly Annát nevezték az egyetlen férfinak a macsó nemzetgyűlésben. Ezt másfél évvel később a neves glosszátor faramuci módon ismerte el: Kéthly Annát Schlachta Margittal együtt emlegette. Ezzel magyarázható, hogy nála az egyetlen honatya címére két képviselőnő tart igényt.

Tíz mondat az egyetlen honatyáról a nemzetgyűlésben

Odafönt a parlamentben az egyetlen nő a sok államférfi között. (Ács Mihály szociáldemokrata politikus, Csongrád Megyei Hírlap, 1974. május 1.)

Nem véletlenül terjedt el vele kapcsolatban az a mondás, hogy „egyetlen férfi van a parlamentben - az is nő”. (Strassenreiter Erzsébet történész, Társadalmi Szemle, 1983/8-9.)

„Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő” - jegyezte föl a fáma Kéthly Annáról. (Kozma Ferenc újságíró, Új Dunántúli Napló, 1990. november 4.)

A nehéz időkben közmondássá vált, hogy csak egy férfi van a parlamentben, az is nő. (Botyánszki György, a Kéthly Anna Szociáldemokrata Párt alelnöke, Békés Megyei Hírlap, 1995. november 3.)

Őszinte volt, kemény és bátor. Így lett ő az egyetlen férfi a parlamentben. (Mészáros Márta, az Utolsó jelentés Annáról című film rendezője, Magyar Demokrata, 2009. október 4.)

Határozottsága, a Horthy-rendszer bírálatában tanúsított keménysége nyomán az a szólásmondás terjedt el róla, hogy ő az igazi férfi a parlamentben. (Tamasi Mihály újságíró, Délvilág, 2009. november 3.)

1922-től 1931-ig, mintegy tíz esztendőn át az egyetlen nőképviselő az országgyűlésben. (B. Kádár Zsuzsanna történész, Tekintet, 2012/3.)

Schlachta Margitról a korabeli sajtó így írt: „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” Most Morvai Krisztina kapcsán mondhatjuk: egyetlen férfi van a Jobbikban, az is nő. (Pilhál György újságíró, Magyar Idők, 2018. április 13.)

Schlachta Margit mellett róla is azt mondták: „Egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.” (Pilhál Görgy újságíró Kéthly Annáról, Magyar Nemzet, 2019. november 16.)

Kéthly Annáról például, aki 1922 és 1944 között volt országgyűlési képviselő, és több mint ezer alkalommal szólalt fel a parlamentben, annak idején az volt a vélekedés, hogy egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. augusztus 6.)

A legutóbbi napokban Novák Katalin sajnálkozott, Gulyás Gergely és Majtényi László lölözött, Lázár János emzépézett, L. Simon László hiányolt, Baranyi Krisztina pedig kutyázott.

Minden aranyérmet megcélzunk. (Márton Gréta ferencvárosi kézilabdázó, Sportal.hu, július 29.)

A díj nélkül is kiváló művész vagyok. (Gyuriska János színész, Klubrádió, július 30.)

Holnaptól nem lesz női minisztere a kormánynak. (Novák Katalin köztársasági elnök Varga Judit lemondásáról, Facebook.com, július 31.

Nem a gyerekeknek kellene iskolaérettnek lenniük, hanem az iskoláknak gyerekérettnek. (Nahalka István oktatáskutató, Klubrádió, július 31.)

Nem tudunk szavazatokat elvenni a baloldali pártoktól, mert nincsenek baloldali pártok. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Hír TV, augusztus 1.)

Ha baj van Mészáros Lőrinccel, akkor az, hogy nem harminc vagy negyven van belőle. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, Telex.hu, augusztus 1.)

Álmomban harminc-negyven Mészáros Lőrinc voltam, és játszottam egymással. (Majtényi László alkotmányjogász, volt ombudsman, Facebook.com, augusztus 2.)

Háttal kezdheti a mondatot. (Vincze Attila újságíró Kós Hubert újdonsült hátúszó világbajnokról, Népszava, augusztus 2.)

Nem szabad annak az embernek a kezébe költségvetési pénzt adni, aki már bizonyíthatóan elárulta a hazáját, és külföldi érdekeket szolgál. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről, Délmagyarország, augusztus 3.)

Minden mérés szerint Budapesten a legerősebb ellenzéki párt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, augusztus 3.)

A szenzációban általában van némi valótlan. (Prószéky Gábor nyelvész, Magyar Narancs, augusztus 3.)

Minden Gyurcsány Ferenctől függ a balliberális oldalon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Magyar Rádió, augusztus 4.)

Az Orbán-rendszer csődgondnoki funkciót tölt be az oktatásban és az egészségügyben. (Antal Attila politológus, ATV, augusztus 4.)

Laposkúszásban érkezik a nyíregyházi akkugyár-beruházás. (Bakos Bernadett LMP-politikus, Népszava augusztus 4.)

Csakugyan az ilyen elmeroggyant fóliázások kedvéért kellett rendszert váltanunk? (Verebes István rendező, Magyar Hang, augusztus 4.)

Nem tehetünk arról, hogy nemzetünk túlnyúlik a határokon. (Pánczél Károly Fidesz-politikus, az országgyűlés nemzeti összetartás bizottságának elnöke, Magyar Rádió, augusztus 5.)

Ha szar a műved, nem tudok rá támogatást adni. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Népszava, augusztus 5.)

A széles közönséget a sikeres műveken keresztül lehet megszólítani. (L. Simon László Fidesz-kultúrpolitikus, Mandiner.hu, augusztus 6.)

A kulturálódás kenyerét könnyebb feladni, mint azét, amit lisztből gyúrtak. (Kőbányai János író, Index.hu, augusztus 6.)

Az összes nemzetközi válsággal kapcsolatban kiderült, hogy Orbán Viktornak van igaza. (Menczer Tamás külügyi államtitkár, Facebook.com, augusztus 6.)

A válság egyik ágazatról terjed a másikra. (Bruck András író, Facebook.com, augusztus 6.)

Okos, megtanulta a városvezetést, ügyesen vezette a miniszterelnökséget, szóba állt az ellenzéki újságírókkal is. A kormányból kicsöppenve pedig, országrész-megbízottként életben tartotta a mezőhegyesi méntelepet, létrehozta a Hódmezővásárhely és Szeged közti vonat-villamos járatot is. A jó külsejű, többnyire értelmesen beszélő Lázár János néhány napja interjút adott a Rádió7 nevű házi médiumnak.

Állítólag azt mondta benne, hogy Nem kap költségvetési pénzt, aki elárulta a hazáját. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert ekkora marhaságot nem képzelek el róla. Inkább utánanéztem a részleteknek. Kiderült, hogy másik házi médiumában, a Promenád24.hu-ban ezt fejtegette: „Ez a kormány nem fog külföldi érdekeket szolgáló emberek kezébe költségvetési pénzt adni.” (2023. augusztus 3.) A biztonság kedvéért megnéztem harmadik házi médiumát, a Délmagyarország című napilapot is.

Suki Zoltán szegedi újságíró meghallgatta az interjút, és ezt jegyezte föl belőle: „Nem szabad annak az embernek a kezébe költségvetési pénzt adni, aki már bizonyíthatóan elárulta a hazáját, és külföldi érdekeket szolgál.” (2023. augusztus 3.) Lázár nyilvánvalóan Márki-Zay Péterre, Hódmezővásárhely polgármesterére utalt, aki kétszer is legyőzte a régió legerősebb emberének jelöltjeit. Aki tehát nem nekünk paríroz, az megnézheti magát. Ha a kivéreztetett város polgármestere azzal enyhítené a költségvetési gondokat, hogy adót vet ki a környékbeli földekre, akkor a kormányzati többség törvényt fogad el, hogy nem lehet földadóval megrövidíteni a magyar embereket.

A vásárhelyi polgárok nyilván nem örülnek a Márki-Zay féle adónak, de a kisbirtokosokat inkább csak kellemetlenül érinti. Annál érzékenyebben érinti a nagybirtosokat, például Lázár Jánost. Ősei évszázadok óta gazdálkodnak. Sosem voltak szegények, de nagybirtokká a tehetséges és befolyásos sarj tette a rokonsági tulajdonú földeket. A Lex Lázár illik a NER hatalomgyakorlásához. De mi van akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk Lázár János eszmefuttatását? Elvégre az a költségvetési pénz, amelyről beszélt, voltaképpen a mi adónk.

Ezt persze az okos kormánypárti politikus elismerné. Hozzáfűzné azonban: az országgyűlési választáson a többség felhatalmazta pártját arra, hogy az elképzelésének megfelelően bánjon a felgyülemlett adóbevételekkel. Igen ám, de mi van akkor, ha az önkormányzati képviselőtestület azt az elképzelést fogadja el, hogy pénz híján megadóztatja a környékbeli földbirtokokat? Ehhez megítélésem szerint van (volna) joga. Ha rossz vért szül, legföljebb a következő önkormányzati választáson a döntést szorgalmazó polgármestert nem választják újra.

Az Európai Unióba való belépésünk óta a magyar kormányok elnapolják, elodázzák, halogatják, késleltetik, szabotálják a regionális berendezkedés brüsszeli kívánalmát. Az azóta eltelt csaknem két évtized alatt Lázár János honatya szűkebb pátriája, Délmagyarország (Békés, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megye) afféle kis parlamentet hozhatott volna létre. Beszedethetné az adókat, és megegyezhetett volna a kormányzattal az arányokon. Mondjuk fele-fele arányban. (De ismerünk Európában 40:60-as vagy 60:40-es arányokat is.)  

Ha nem a NAV szedné be az adókat, hanem a polgármesteri hivatalok, akkor a települések nem kormányzati kegyként kapnának vissza a költségvetési pénzekből. Akkor nem arra fordítanák, amit a kormányzat megenged nekik. Például Délmagyarország legjobb focicsapata a KTE, ezüstérmes lett az első osztályban. A kecskeméti együttes megérdemelne egy stadiont, amelyben nemzetközi mérkőzéseket lehetne játszani. A régió legjobb színháza pedig a szegedi. A kulturális fejlesztésre fölhalmozott pénzt nem föltétlenül a kecskeméti színházra fordítaná az országrész-gyűlés.

Lázár János kiharcolta a tram-traint, a 42 ezres Vásárhely és a 160 ezres Szeged közt közlekedő vonat-villamost. Ha a regionális parlament dönthetne, a nála maradt pénzekből lehetne tovább építeni a vonalat a 105 ezres Szabadkáig. Vásárhely és Szabadka között 74 kilométernyi a távolság. Ha Szerbia belép az Unióba, még ebben az évszázadban összeér a három város. Ha pedig a magyar állam a maga ötvenszázaléknyi adóbevételéből akarja befizetni az önrészt az alföldi Délmagyarországot keresztben átszelő Budapest-Belgrád expressz vasútvonalra, nosza, tegye meg.

Értem, hogy Lázár János miniszternek eme okfejtéssel gyökeresen ellenkező mondatokat kell mondania a nyilvánosság fórumain. Azt is érteni vélem, hogy nagybirtokosi érdekeiben sértve érzi magát. Lebecsülném azonban szellemi képességeit, ha nem tételezném föl róla, hogy a vázolt gondolatmenet megjárta az ő agyát is. Különösen most, hogy visszatérhetett a kormányba, és ő kapta a legdinamikusabb tárcát, a közlekedésit.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy az úgynevezett szubszidiaritás (a helyi ügyekről ott döntsenek, ahol az események-fejlemények a legközvetlenebbül érintik az embereket) hazai helyzetében még a kulcsszó is bizonytalan. A központosítás vagy az újraelosztás? Mindkét idézetcsokrot azzal nyújtom át az olvasóknak, hogy együtt tűnődhessünk. Vajon az ellenzéki politikusok miért hagyják figyelmen kívül a NER talán legsebezhetőbb pontját? Csak tán nem azért, mert kormányváltás esetén maguk is ragaszkodnának a központosításból eredő újraelosztáshoz?    

Tíz mondat a központosításról

A szocialisták alapállásban jobban szeretnek előbb pénzt központosítani, aztán elosztani. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2003. július 18.)

A Fidesz eddig mindent államosított és központosított. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Rádió, 2010. november 8.)

A Fidesz abszurditásig fokozta a hatalom központosítását. (Boda Zsolt - Csigó Péter szociológusok, Hírszerző.hu, 2012. március 26.)

Az unortodoxia varázsszava mögött minden lehetséges területen központosít, államosít. (Rajcsányi Gellért újságíró az Orbán-kormányról, Mandiner.hu, 2013. január 4.)

A rendszer túlközpontosított lett, és nemcsak a felesleges, hanem a hasznos viták is megszűntek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, 2014. május 29.)

Nem szabad központosítani semmit. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, InfoRádió, 2014. október 7.)

A Fidesz nem annyira konzervatív, mint amennyire jobboldali párt. A konzervatív a spontán folyamatokban hisz, decentralizál. A jobboldali központosít. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Nemzet, 2015. október 10.)

A rezsim fő jellemzője az erőszakosság, a központosítás, a kíméletlenség. (Sólyom László volt köztársasági elnök, Index.hu, 2016. április 27.)

A központosuló hatalom egyre szűkebb cella. (Bödőcs Tibor humorista, Magyar Narancs, 2017. szeptember 7.)

A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. április 21.)

Tíz mondat az újraelosztásról

Vigyázzunk, hogy a rendszerváltás ne a kisemberek rovására módosítsa a jövedelmek elosztását. (Nyers Rezső, az MSZP elnöke, Népszabadság, 1990. március 6.)

Amikor kormányra kerültünk, mi csak azon gondolkodhattunk, hogyan osszuk el a mínuszokat, a jelenlegi kormányra viszont a pluszok elosztása hárul. (Magyar Bálint SZDSZ- politikus, Hét Európai Nap, 1998. október 16.)

Az államnak nem magától van pénze. Adókból szedi be, és az elosztásról a közös akarat a parlament üléstermében születik meg. (Dobrev Klára közgazdász, Népszava, 2007. március 31.)

Nagyon kevesen dolgoznak, és sokan élnek az állami újraelosztásból. (Bajnai Gordon miniszterelnök, Népszabadság, 2009. március 16.)

Gyurcsány Ferenc „baloldali”, azaz népjóléti, újraelosztási, „szociális” ígéretekkel került hatalomra, majd fiskális szigorral, megszorításokkal, leépítésekkel kormányzott. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Magyar Narancs, 2011. május 26.)

A lopás az állami újraelosztás kifejezés magyar fordítása. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2014. július 11.)

A mostani kádárizmus ugyanúgy a központi elvonás és elosztás rendszerére épül. (Réz András esztéta, Népszava, 2016. január 23.)

Hiszek az újrafelosztásban, az államot demokratikus körülmények között jó gazdának tartom. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)

2010-től dönteni kellett a társadalmi újraelosztásról, aminek az lett az eredménye, hogy lentről még forrásokat is vettek el, és odaadták a közép- és felső osztályoknak. (Kovách Imre szociológus, 24.hu, 2021. május 14.)

 A mostani klientista újraelosztási rendszer morálisan tönkreteszi a helyi politikát. (Pálné Kovács Ilona pécsi politológus, Népszava, 2021. október 18.)

Ha valóban működni akarnak, akkor újra össze kell őket rakni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2023. január 5.)

Inkább alibiznek a Parlamentben. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, Népszava, 2023. január 25.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás független országgyűlési képviselő, Magyar Hang, 2023. február 3.)

Nem kell összerakni, ami nem fér össze. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Klubrádió, 2023. február 13.)

Egymást jobban utálják, mint a Fideszt. (Schiffer András volt LMP-politikus, Spirit FM, 2023. február 17.)

Az ellenzéki pártok nincsenek rossz állapotban. Ami nem azt jelenti, hogy jó állapotban vannak. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2023. március 21.)

Az ellenzéki pártoknak nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Népszava, 2023. április 22.)

Hét ellenzéki pártnak tíz elnöke van. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, 2023. május 24.)

Az ellenzéki pártok világnézeti kérdésekben elbliccelik a vitát a Fidesszel. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, 2023. május 26.)

Ezek az ellenzéki pártok a negyedik kétharmadot hozták össze. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, 2023. augusztus 3.)

Tegnap reggel kijelentett valami ilyesmit Baranyi Krisztina, amiből hír lett a nyilvánosság fórumain. A napilapok és szintén napi újságként működő portálok azt emelték ki a mintegy órányi interjújából, hogy Karácsony Gergely budapesti főpolgármester esélyeit az egy év múlva esedékes önkormányzati választáson nem is annyira a Fidesz veszélyezteti, mint inkább az ellenzéki pártok. Az utóbbiak sem szívelik a független ferencvárosi polgármestert.

A Klubrádióban elhangzott gondolatát alkalmasnak véltem arra, hogy benne legyen a héten lefülelt mondatok összeállításában. Ehhez azonban utána kellett nézni, mit is mondott valójában. Ha tudtam volna, hogy említett okfejtése a Reggeli gyors című műsor utolsó perceiben hangzott el, akkor valószínűleg nem hallgattam volna végig az archivált felvételt. De ha nem hallgattam volna végig Herskovits Eszter és Selmeci János bejelentkezését, nem szereztem volna tudomást arról, hogy a ferencvárosi polgármester sokkal fontosabb mozzanatokról is beszélt.

Az interjúból egy felelősen gondolkodó várospolitikus képe bontakozott ki. Olyan civil közéleti személyiségé, aki képes kompromisszumot kötni, ha abból előnyük származik az őt megválasztó lakosoknak, képtelen azonban a megegyezésre, ha hátrányuk. A szűkebb pátriához fűződő érzelmeiből és érdekeiből rajzolódik ki az a nézőpont, amelyből például ellenszenvesnek hat, ha a városnyi nagyságú kerületben hatalmon lévő ellenzéki pártok igyekeznek elhelyezni bizalmi embereiket az önkormányzati cégeknél. Nemcsak azért, hogy rálátásuk legyen a belső viszonyokra. Azért is, hogy havi jövedelemhez juttassák az aktivistáikat.

Ez a gyakorlatias közelítésmód indokolta a polgármester asszony okfejtését a főpolgármester esélyeiről. Ez akkor is tűnődésre késztet, ha még aznap a Klubháló másik műsorában egy betelefonáló DK-rajongó felháborodva utasította el. Valószínűleg nem hallotta magát az interjút, amelyben Baranyi Krisztina mindössze egyszer említette a Demokratikus Koalíció nevét. Azt is csak rövidítve és más összefüggésben.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a Klubrádiónak van elképzelése az efféle műsorokról. Akár még egy sorozat része is lehet, amelyben Budapest minden ellenzéki kerületvezetője kap egy órát arra, hogy átfogó képet fessen a gondjaira bízott fővárosrészről. Azon se lepődnék meg - elvégre beleférne abba, hogy a Klubháló menedzsmentje budapesti és agglomerációs rádiót működtet -, ha koncepcióját kiterjesztené ama városokból álló gyűrűre, amelynek lakossága 2019-ben az ellenzéket segítette a helyi hatalomba.

Azon viszont meglepődnék, ha a menedzsment figyelme kiterjedne az egész országra. Kétségkívül vannak olyan műsorok a Klubrádióban, amelyekben fel-felbukkan a fővárosi vonzáskörzeten túli Magyarország. De a műsorkészítők szemlélete egy-két kivételtől eltekintve annyira pesti, hogy az országos kitekintés aligha várható tőlük. Holott az egyik ellenzéki politikus a ’19-es választás után leltárt készített, és úgy találta, hogy az ellenzéknek 52 polgármestere van országszerte, beleértve a budapesti kerületvezetőket is. 

Az önkormányzati választást jövő nyáron rendezik meg. Márpedig egy év épp 52 hétből áll.

Nyolc mondat Baranyi Krisztinától (Klubrádió, 23.08.03.)

A testületben dolgozó képviselők egyike se akarta, hogy én polgármester legyek.

Két éve egyetlen uniós forráshoz sem jutunk.

Minden mérés szerint Budapesten a legerősebb ellenzéki párt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt.

Karácsony Gergely nyerni fog a jövő évi önkormányzati választáson.

A győzelem esélyét egyetlen dolog veszélyezteti. Nem a Fidesz, hanem az ellenzéki pártok ambíciói.

Mi tudunk olyan helyzetet teremteni, hogy megbuktatjuk a saját jelöltünket.

Ezek az ellenzéki pártok a negyedik kétharmadot hozták össze. 

Az emberek nem bíznak abban, hogy az ellenzék bármit is el tud érni.

Ceglédi Zoltán politológus, ezt azonban kevesen tudják róla. Úgy dolgozik a nyilvánosságban, mintha civilként fejtené ki az álláspontját. Ezt nem bántó szándékkal írom róla. Szívós munkával - tévészereplésekkel, olvasótalálkozókkal, spontánnak látszó megnyilvánulásokkal - érte el, hogy a Facebookon 59 ezer követője legyen. Felépítette önmagát a nyilvánosság első számú fórumán. Tegnap azt írta rajta, hogy valamivel föl kéne váltani a Facebookot, mert tűrhetetlen a működése.

Azt hozza példának, hogy nemrégiben kikelt a homoszexuálisokat becsmérlő kormánypárti sajtó ellen, és Mr. Algoritmus nem volt képes megkülönböztetni a b betűvel kezdődő uzizás elleni szövegét a b betűvel kezdődő uzizástól. A tiltás okát abban látja, hogy akik készítik az algoritmust, nem ismerik eléggé a magyar nyelvet, és vagy ismerjék meg az árnyalatait, vagy ő és publicista társai előbb-utóbb más fórumot választanak maguknak. Oké, egy véleményformálóval kevesebb lesz, akinek a Facebookon kíváncsi lehetek a véleményére. Így is maradnak elegen.

Körülbelül másfél éve foglalkoztam a Facebook-jelenséggel, és akkor 26 publicistát soroltam fel, akiknek szinte kizárólagos megnyilvánulási formájuk a fészbukos üzenőfal. Akkor úgy véltem, hogy a Facebook jobb híján lett a nyilvánosság zászlóshajója. A Fidesz térhódításával párhuzamosan veszítették el a hagyományos fórumaikat, és leltek digitális buborékra a kereskedelmi alapon működő Facebookon. Azóta két mozzanat erősödött fel. Mindkettőről van véleménye Ceglédi Zoltánnak.

Tegnap azt fejtegette, hogy „Mióta a Megafon brutálisan leverte Bajnaiék social médiás cégét, a Fidesz sem kapkod a Facebook megregulázásáért.” A másik okfejtése már inkább értékítélet, mint ténymegállapítás: „Sajnos idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook.” A  politikai-gazdasági csatornát kereskedelmivel egészíteném ki, ha tehetném. Így volna teljes a gondolat. Azt Ceglédi javára írom, hogy ha nem is fogadta el, de legalább kvázi tudomásul vette a Facebook sajtótermék jellegét.

Látható az idézetcsokorban, hogy két újságíró (Szele Tamás és Parászka Boróka) tagadja a Facebook sajtótermék jellegét, egy pedig (N. Kósa Judit) a kevésbé lényeges sajtótermékek között tartja számon. Vannak érveik is. Például a Facebook azért nem sajtótermék, mert nem szerkesztik. Illetve az újságíró megengedheti magának, hogy ne nézzen utána a választott témájának, elvégre ez a közösségi oldal is az ösztönkiélés immár hagyományos fóruma. Keresetlen szavakkal kiabálhatjuk ki magunkból az indulatainkat. A harmadik újságíró nem vonja kétségbe a Facebook sajtótermék jellegét, de a felületes témák számára tartja fenn - nem is ok nélkül. Ezzel a kvázis Ceglédi Zoltánnal együtt a köztes álláspontot képviseli.

Úgy vagyok ezzel, hogy szerkesztőnek ott vagyok én, fél évszázados gyakorlattal. Ráadásul van két kolléga-barát, akik azonnal szólnak, ha észrevesznek olyasmit, ami a megjelent fészbukos írásban pontatlan vagy félreérthető. Ami pedig az ösztönkiélést illeti, természetesen az indulatok is megfogalmazhatóak, de egy újságíró nem lehet alapos, ha pénzért ír cikket egy újságba, és alaptalan, ha nem kap pénzt a Facebookon. Akkor sem lehet tehát felületes, ha azt írja meg, amit nem írhatott meg egy magát sajtóterméknek tekintő újságnak.

S itt értünk el a lényegi mondandómhoz. A másfél év előtti cikkemben felsorolt 26 publicistának már akkor sem volt fóruma. Részint azért, mert a kormányon lévők kivéreztették az őket foglalkoztató újságokat, mint például a Népszabadságot. Néhány egyéb médiumot pedig vagy pacifikáltak (a digitális közegbe száműztek, mint a Klubhálót), vagy domesztikáltak (állami hirdetéssel szelídítettek meg, mint a Népszavát). S történt még valami.

Van néhány publicista, akiktől rendszeresen kérnek cikket az ellenzéki orgánumok, ám a kiadóhivatal azzal próbálja megszerezni a honoráriumra valót, hogy ezeket a szerzőket kirekeszti a tágabb olvasói körből. Plusz pénzt kell fizetni, ha a mindenki számára elérhető első sorok után tovább akarjuk olvasni a cikkeiket. Értem a művelet hasznát, de ami végbement, mégis azzal az a eredménnyel járt, hogy tavaly, a választási kampányban a legjobbak közé tartozó ellenzéki publicisták gondolatai eltűntek a választópolgárok elől.

Egyszerűbben szólva: nem fejthették ki teljes körben a nézeteiket. Aztán ebbe vagy belenyugodtak, vagy a követőik előtt megnyitották a Facebook-profiljukat. Ezzel magyarázható, hogy az akkor 26-os névsor mára negyven körülire gyarapodott.

Tíz mondat a Facebook-ról

A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebook egyfajta zászlóshajóként a központi hírcsatorna. (Szalay Lajos Tamás újságíró, Népszava, 2021. december 4.)

A Megafonnal letarolták a Facebook-oldalakat. (Hajnal Miklós Momentum-politikus, ATV, 2022. szeptember 23.)

A facebookos propaganda felfalja a régimódi pártsajtót. (Presinszky Judit újságíró, Telex.hu, 2022. december 2.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, 2023. február 11.)

Idehaza a legfontosabb, kvázi sajtótermékké és politikai-gazdasági kommunikációs csatornává lett a Facebook. (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2023. augusztus 1.)