Okos, megtanulta a városvezetést, ügyesen vezette a miniszterelnökséget, szóba állt az ellenzéki újságírókkal is. A kormányból kicsöppenve pedig, országrész-megbízottként életben tartotta a mezőhegyesi méntelepet, létrehozta a Hódmezővásárhely és Szeged közti vonat-villamos járatot is. A jó külsejű, többnyire értelmesen beszélő Lázár János néhány napja interjút adott a Rádió7 nevű házi médiumnak.
Állítólag azt mondta benne, hogy Nem kap költségvetési pénzt, aki elárulta a hazáját. Azért nem tettem ki az idézőjelet, mert ekkora marhaságot nem képzelek el róla. Inkább utánanéztem a részleteknek. Kiderült, hogy másik házi médiumában, a Promenád24.hu-ban ezt fejtegette: „Ez a kormány nem fog külföldi érdekeket szolgáló emberek kezébe költségvetési pénzt adni.” (2023. augusztus 3.) A biztonság kedvéért megnéztem harmadik házi médiumát, a Délmagyarország című napilapot is.
Suki Zoltán szegedi újságíró meghallgatta az interjút, és ezt jegyezte föl belőle: „Nem szabad annak az embernek a kezébe költségvetési pénzt adni, aki már bizonyíthatóan elárulta a hazáját, és külföldi érdekeket szolgál.” (2023. augusztus 3.) Lázár nyilvánvalóan Márki-Zay Péterre, Hódmezővásárhely polgármesterére utalt, aki kétszer is legyőzte a régió legerősebb emberének jelöltjeit. Aki tehát nem nekünk paríroz, az megnézheti magát. Ha a kivéreztetett város polgármestere azzal enyhítené a költségvetési gondokat, hogy adót vet ki a környékbeli földekre, akkor a kormányzati többség törvényt fogad el, hogy nem lehet földadóval megrövidíteni a magyar embereket.
A vásárhelyi polgárok nyilván nem örülnek a Márki-Zay féle adónak, de a kisbirtokosokat inkább csak kellemetlenül érinti. Annál érzékenyebben érinti a nagybirtosokat, például Lázár Jánost. Ősei évszázadok óta gazdálkodnak. Sosem voltak szegények, de nagybirtokká a tehetséges és befolyásos sarj tette a rokonsági tulajdonú földeket. A Lex Lázár illik a NER hatalomgyakorlásához. De mi van akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk Lázár János eszmefuttatását? Elvégre az a költségvetési pénz, amelyről beszélt, voltaképpen a mi adónk.
Ezt persze az okos kormánypárti politikus elismerné. Hozzáfűzné azonban: az országgyűlési választáson a többség felhatalmazta pártját arra, hogy az elképzelésének megfelelően bánjon a felgyülemlett adóbevételekkel. Igen ám, de mi van akkor, ha az önkormányzati képviselőtestület azt az elképzelést fogadja el, hogy pénz híján megadóztatja a környékbeli földbirtokokat? Ehhez megítélésem szerint van (volna) joga. Ha rossz vért szül, legföljebb a következő önkormányzati választáson a döntést szorgalmazó polgármestert nem választják újra.
Az Európai Unióba való belépésünk óta a magyar kormányok elnapolják, elodázzák, halogatják, késleltetik, szabotálják a regionális berendezkedés brüsszeli kívánalmát. Az azóta eltelt csaknem két évtized alatt Lázár János honatya szűkebb pátriája, Délmagyarország (Békés, Csongrád-Csanád és Bács-Kiskun megye) afféle kis parlamentet hozhatott volna létre. Beszedethetné az adókat, és megegyezhetett volna a kormányzattal az arányokon. Mondjuk fele-fele arányban. (De ismerünk Európában 40:60-as vagy 60:40-es arányokat is.)
Ha nem a NAV szedné be az adókat, hanem a polgármesteri hivatalok, akkor a települések nem kormányzati kegyként kapnának vissza a költségvetési pénzekből. Akkor nem arra fordítanák, amit a kormányzat megenged nekik. Például Délmagyarország legjobb focicsapata a KTE, ezüstérmes lett az első osztályban. A kecskeméti együttes megérdemelne egy stadiont, amelyben nemzetközi mérkőzéseket lehetne játszani. A régió legjobb színháza pedig a szegedi. A kulturális fejlesztésre fölhalmozott pénzt nem föltétlenül a kecskeméti színházra fordítaná az országrész-gyűlés.
Lázár János kiharcolta a tram-traint, a 42 ezres Vásárhely és a 160 ezres Szeged közt közlekedő vonat-villamost. Ha a regionális parlament dönthetne, a nála maradt pénzekből lehetne tovább építeni a vonalat a 105 ezres Szabadkáig. Vásárhely és Szabadka között 74 kilométernyi a távolság. Ha Szerbia belép az Unióba, még ebben az évszázadban összeér a három város. Ha pedig a magyar állam a maga ötvenszázaléknyi adóbevételéből akarja befizetni az önrészt az alföldi Délmagyarországot keresztben átszelő Budapest-Belgrád expressz vasútvonalra, nosza, tegye meg.
Értem, hogy Lázár János miniszternek eme okfejtéssel gyökeresen ellenkező mondatokat kell mondania a nyilvánosság fórumain. Azt is érteni vélem, hogy nagybirtokosi érdekeiben sértve érzi magát. Lebecsülném azonban szellemi képességeit, ha nem tételezném föl róla, hogy a vázolt gondolatmenet megjárta az ő agyát is. Különösen most, hogy visszatérhetett a kormányba, és ő kapta a legdinamikusabb tárcát, a közlekedésit.
A bejegyzésem utáni összeállításból kiviláglik, hogy az úgynevezett szubszidiaritás (a helyi ügyekről ott döntsenek, ahol az események-fejlemények a legközvetlenebbül érintik az embereket) hazai helyzetében még a kulcsszó is bizonytalan. A központosítás vagy az újraelosztás? Mindkét idézetcsokrot azzal nyújtom át az olvasóknak, hogy együtt tűnődhessünk. Vajon az ellenzéki politikusok miért hagyják figyelmen kívül a NER talán legsebezhetőbb pontját? Csak tán nem azért, mert kormányváltás esetén maguk is ragaszkodnának a központosításból eredő újraelosztáshoz?
Tíz mondat a központosításról
A szocialisták alapállásban jobban szeretnek előbb pénzt központosítani, aztán elosztani. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2003. július 18.)
A Fidesz eddig mindent államosított és központosított. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Rádió, 2010. november 8.)
A Fidesz abszurditásig fokozta a hatalom központosítását. (Boda Zsolt - Csigó Péter szociológusok, Hírszerző.hu, 2012. március 26.)
Az unortodoxia varázsszava mögött minden lehetséges területen központosít, államosít. (Rajcsányi Gellért újságíró az Orbán-kormányról, Mandiner.hu, 2013. január 4.)
A rendszer túlközpontosított lett, és nemcsak a felesleges, hanem a hasznos viták is megszűntek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, 2014. május 29.)
Nem szabad központosítani semmit. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, InfoRádió, 2014. október 7.)
A Fidesz nem annyira konzervatív, mint amennyire jobboldali párt. A konzervatív a spontán folyamatokban hisz, decentralizál. A jobboldali központosít. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Nemzet, 2015. október 10.)
A rezsim fő jellemzője az erőszakosság, a központosítás, a kíméletlenség. (Sólyom László volt köztársasági elnök, Index.hu, 2016. április 27.)
A központosuló hatalom egyre szűkebb cella. (Bödőcs Tibor humorista, Magyar Narancs, 2017. szeptember 7.)
A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. április 21.)
Tíz mondat az újraelosztásról
Vigyázzunk, hogy a rendszerváltás ne a kisemberek rovására módosítsa a jövedelmek elosztását. (Nyers Rezső, az MSZP elnöke, Népszabadság, 1990. március 6.)
Amikor kormányra kerültünk, mi csak azon gondolkodhattunk, hogyan osszuk el a mínuszokat, a jelenlegi kormányra viszont a pluszok elosztása hárul. (Magyar Bálint SZDSZ- politikus, Hét Európai Nap, 1998. október 16.)
Az államnak nem magától van pénze. Adókból szedi be, és az elosztásról a közös akarat a parlament üléstermében születik meg. (Dobrev Klára közgazdász, Népszava, 2007. március 31.)
Nagyon kevesen dolgoznak, és sokan élnek az állami újraelosztásból. (Bajnai Gordon miniszterelnök, Népszabadság, 2009. március 16.)
Gyurcsány Ferenc „baloldali”, azaz népjóléti, újraelosztási, „szociális” ígéretekkel került hatalomra, majd fiskális szigorral, megszorításokkal, leépítésekkel kormányzott. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Magyar Narancs, 2011. május 26.)
A lopás az állami újraelosztás kifejezés magyar fordítása. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2014. július 11.)
A mostani kádárizmus ugyanúgy a központi elvonás és elosztás rendszerére épül. (Réz András esztéta, Népszava, 2016. január 23.)
Hiszek az újrafelosztásban, az államot demokratikus körülmények között jó gazdának tartom. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)
2010-től dönteni kellett a társadalmi újraelosztásról, aminek az lett az eredménye, hogy lentről még forrásokat is vettek el, és odaadták a közép- és felső osztályoknak. (Kovách Imre szociológus, 24.hu, 2021. május 14.)
A mostani klientista újraelosztási rendszer morálisan tönkreteszi a helyi politikát. (Pálné Kovács Ilona pécsi politológus, Népszava, 2021. október 18.)
