A legutóbbi napokban Orbán Viktor palkovicsozott, Ungár Péter orbánozott, Komjáthi Imre téglázott, Fürjes Balázs őrködött, Vidnyánszky Attila pedig áthangolt. Lefülelt mondatok.

Tovább nőtt a milliárdos kormánytagok száma. (Róna Dániel politológus Lantos Csaba újdonsült energiaipari miniszterről, ATV, november 14.)

Amíg Orbán van, zöldfordulat nem lesz. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, november 14.)

A környezet hálás, ha kevesebbet fogyasztunk. (Lukácsi Katalin zöld aktivista, ATV, november 15.)

A kormányban lassan már csak milliárdosok ülnek, ki nyíltan az, ki megbízottak útján. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, november 15.)

Minden gyermek egy újabb őrhely. (Fürjes Balázs miniszterelnökségi államtitkár Debrecenben, a tócóvölgyi óvodában, Hajdú Online, november 16.)

Őfelsége, az olvasó. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, november 16.)

A magyar miniszterelnök útonállóként zsarolja az uniót. (Harangozó Gábor szocialista politikus, ATV, november 17.)

A kormány nemzeti színű szalaggal átkötött téglával veri a mellét. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Magyar Narancs, november 17.)

Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (Vidnyánszky Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Népszava, november 17.)

Eleinte játékunk nem volt, utána pedig pontunk. (Ágai Kis András sportújságíró a női kézilabda válogatott szerepléséről az Európa-bajokságon, 24.hu, november 17.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 18.)

Az élőlánc ugye az a tüntetési forma, amelyben a kevés résztvevő is soknak látszik. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, november 18.)

Nincs kormányképes ellenzék, és hogy ne is alakulhasson ki, arról gondoskodik a jelenleg regnáló hatalom. (Jaksity György közgazdász, Magyar Hang, november 18.)

Az MSZP megújítása a feladat. (Góra Balázs, az MSZP zalaegerszegi szervezetének elnöke, Zaol.hu, november 18.)

A versei zenével működnek. (Kőbányai János közíró Bródy Jánosról, Index.hu, november 18.)

Jezsuitába oltott lázadó kamasz. (Hamvay Péter újságíró Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikusról, hvg.hu, november 19.)

A közösségi média a bolondok bibliája. (Bognár György volt válogatott labdarúgó, NB1.hu, november 19.)

Trikó és rövidnadrág helyett tréningruha és mackónadrág az új viselet. (Kovács Gábor kaposvári újságíró a 18 fokos tornaórákról, Sonline, november 19.)

Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, november 19.)

Miért is tartunk lélegeztetőgépen egy unión kívüli roncsállamot? (Gajdics Ottó újságíró Ukrajnáról, Magyar Nemzet Online, november 19.)

A kormánybérből és pártfizetésből élő visszhangok szemforgató módon belecsimpaszkodnak egy-egy lóf@szba. (Gábor György filozófus a diáktüntetésekről, Újnépszabadság.com, november 20.)

A Kádár-korszak utolsó hónapjaiban történt, hogy néhány megyében leváltották az állampárti első titkárt. Zalában egy nagykanizsai ügyvédet választottak a helyébe, aki az autójával elindult Zalaegerszegre. Ám a város határában segítséget kellett kérnie, mert nem tudta, hogy hol van a megyei pártbizottság épülete. Ekkoriban fejtegette egyik munkatársa, hogy a 16 ezer MSZMP-tag közül mintegy tízezren lépnek majd át az MSZP-be.

A Magyar Szocialista Pártnak több tagja volt a 300 ezres lélekszámú megyében, mint amennyien most országszerte tagdíjat fizetnek neki. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy Góra Balázs sajtótájékoztatójáról beszámolt a megyei napilap. A zalaegerszegi pártszervezet elnöke azt találta mondani, hogy „Az MSZP megújítása a feladat.” A megújítás elkopott a használatban, de voltaképpen nem rossz szó. Jobb, mint a megújulás, amelyet az ismert szocialisták ötvennégyszer használtak.

Ami ugyanis megújul, azzal magától lesz valami. Amit pedig megújítanak, ahhoz aktivitás szükséges. Ezzel magyarázható, hogy a szocialista politikusok ritkábban hangoztatták a megújítást, házi archívumom tanúsága szerint tizenhétszer. E kínálatból választottam ki a legjellemzőbb tízet, amelyek a bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak. Az rajzolódik ki belőlük, hogy vannak bizonyos csomópontok, amikor gyakrabban ejtették ki szájukon az elkoptatott kifejezést.

A rendszerváltás körül. A 2010-es választási vereség után, amidőn megszűnt az illúzió, hogy az MSZP egyedül alakíthat kormányt. A 2014-es választási kampány után, amelyből az MSZP középpártként került ki. A 2018-as választási vereség után, amikor az elemzők már kis pártként tartották számon. Az idei vereség után pedig immár a szocialista politikusok is tudomásul vették, hogy pártjukat a közvélemény-kutatók a parlamenti küszöb alá mérik. De ha kis párt lett az MSZP, akkor könnyebb képviselni például a kisemberek, a kistelepülések és a kisebbségek érdekeit.   

Eltűnődtem azon is, hogy mi történt a tízekkel. Góra Balázs Zalaegerszegen tartja a frontot. Horn Gyula meghalt, Baja Ferenc és Lendvai Ildikó nyugdíjban. Simon Gábor házi őrizetben, Tóbiás József a Kanári-szigeteken. Botka László úgy lépett ki a pártból, hogy nem lépett be máshová. Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula és Szabó Zoltán viszont a Demokratikus Koalícióban politizál. Vajon ők kilencen nem azért kerültek döntésen kívülre, mert az MSZP-n belüli megújítás szándéka kudarcba fulladt?

Tíz mondat az MSZP megújításáról

Új pártot akartunk és nem „megújítottat”. (Baja Ferenc, Kelet-Magyarország, 1989. október 14.)

A párt sokat tett ugyan önnön megújításáért, ám tevékenysége sokszor egybekapcsolódott a kormány működésével, ami nehezítette a párt helyzetét. (Horn Gyula, Népszabadság, 1990. április 29.)

A kampányban a Fidesszel néztünk szembe. Most a magunk helyzetével kell szembenéznünk. Megújítani, izgalmassá és vonzóvá tenni megkopott önmagunkat. (Lendvai Ildikó, Népszava, 2010. április 17.)

Végig kell gondolni az ellenzéki stratégiánkat, felfrissíteni az értékeinket, visszaszerezni a támogatóink bizalmát, megújítani saját belső működésünket, hogy 2014-re váltópárti státust érjen el az MSZP. (Simon Gábor, Népszava, 2010. június 28.)

A Demokratikus Koalíció Platform valóban elkötelezett volt a párt működésének megújításában, ameddig lehetett, ezt képviselte. (Szabó Zoltán, Magyar Narancs, 2011. október 27.)

Az egyetlen szocialista nagyvárosi polgármester vagyok. Nem tehetem meg, hogy ne vegyek részt a szocialista párt megújításában. (Botka László, Klubrádió, 2011. november 15.)

Minden kísérletünk, hogy tartalmi, működési szempontból megújítsuk a pártot, elbukott. (Gyurcsány Ferenc, Index.hu, 2014. június 18.)

Én nem megújítani, hanem megnyitni szeretném a szocialista pártot. (Tóbiás József, 168 Óra, 2014. június 26.)

Az MSZP-vel kapcsolatban a megújítás szót nem volna szabad használni. Elkoptattuk. (Molnár Gyula, Magyar Rádió, 2016. június 27.)

Az MSZP megújítása a feladat. (Góra Balázs, Zaol.hu, 2022. november 18.)

Egy harminc körüli újságíró az élő adás hevében olyasmit mondott, ami tűnődésre késztet. Az ATV vitaműsorában szóba került, hogy a közép-európai országok, az úgynevezett V-négyek házelnöki összejövetele elmarad. A cseh országgyűlés elnöke szerint ugyanis „A magyar kormány Oroszország trójai falova.” Illetékes közjogi méltóságunk, Kövér László igaztalannak és tiszteletlennek vélte a kijelentést, a műsor vendégei pedig értelmezték a fejleményeket. Az említett kolléga például Orbán Viktort „Oroszország falovának” titulálta.

Nem minden újságíró mélyült el az ógörög mitológiában, mégis illene tudni róla valamit, ha már gyakran minősítünk politikusokat és jelenségeket trójai falónak. A hasonlat ugyebár Homérosz Iliász című eposzából való. A támadók éveken át eredménytelenül ostromolták Tróját. Látszólag visszavonultak, és egy hatalmas falovat hagytak hátra a várkapu előtt. Az ostromlottak bevontatták a mintegy négyemeletnyi jószágot, amelyből éjszaka kimásztak az ógörög kommandósok, és beengedték az időközben visszalopózott sereget.

Bárdosi Vilmos nyelvész professzor, a Szólások, közmondások eredete című kézikönyv szerzője a trójai falovat úgy értelmezte, hogy „beépített” személy. Tágabb értelemben ártalmatlannak látszó, de veszélyes dolog, ráadásul vírus, amely megfertőzi a számítástechnikai programokat. Van azonban egy negyedik jelentése is. Néhány éve a hazai zöldek felfújtak egy nyolcméternyi, lóra kísértetiesen hasonlító léggömböt, és lecövekelték a győri megyeháza elé. Megismételték Budapesten, a Parlament épülete előtt is, így tiltakoztak a magyar és az amerikai kormány egyezménye ellen, amely lehetővé tette a genetikailag módosított növények behozatalát.

A bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint szinte nincs is jelentős politikus és párt, akit és amelyet ne tituláltak volna legalább egyszer trójai falónak. A legviccesebb Hende Csaba volt honvédelmi miniszter verbális hadjárata. A Fidesz-politikus egy szombathelyi választókörzetben fogta ki ellenfélként Ungár Péter LMP-politikust. Schmidt Mária miniszterelnöki tanácsadó fiát azzal próbálta ellehetetleníteni, hogy a Fidesz beépített embere. Vajon hogyan szavaztak volna a helybéli választópolgárok, ha a DK-s Czeglédy Csaba az ellenzéki előválasztáson nem győzi le a zöldpárti Ungár Pétert?

Az már a sors iróniája, hogy aztán azért szenvedett vereséget Hende Csabától, mert a kormánypárti képviselőjelölt elmélyült az ógörög mitológiában.

Tíz mondat a trójai falóról

A Fidesz nevű trójai falóból még meglepetést okozó harcosok ugrálhatnak ki. (Torgyán József kisgazda politikus, Magyar Hírlap, 1996. június 29.)

Kezd kinyílni a fideszes „trójai faló” ajtaja, és előbukkan mögötte az egész jobboldal. (Vastagh Pál szocialista politikus, Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus 26.)

/”Ha mai fejjel dönthetne, meghívná-e Gyurcsányt a kormányába?”/ Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2014. augusztus 27.)

A kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Hírlap, 2015. október 3.)

Mi nem a Nyugat védőbástyája, hanem a Kelet trójai falova vagyunk. (Hargitai Miklós újságíró, Népszabadság, 2015. október 3-4.)

Az első jelentősebb magyarországi trójai projekt Tétényi Éva volt. Az építésznő mögé sorolt az MSZP-től a Jobbikig mindenki. (Máté T. Gyula újságíró a volt esztergomi polgármesterről, Magyar Demokrata, 2018. május 23.)

Kína még a saját trójai lovát is a mi pénzünkön építi meg. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a pesti Fudan-egyetemről, Facebook.com, 2021. június 6.)

Ő egy trójai faló. (Hende Csaba Fidesz-politikus Ungár Péter LMP-politikusról, ATV, 2021. július 16.)    

Betölti az orosz trójai faló szerepét Európában. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester Orbán Viktorról, Facebook.com, 2022. február 22.)

Oroszország falova. (Sarkadi-Illyés Csaba újságíró, az Alfahír főszerkesztője Orbán Viktorról, ATV, 2022. november 17.)

Palkovics államtitkár a legzseniálisabb egyeztető. Bármit bármikor le tud szerelni kis kerekasztalozással. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, volt oktatási miniszter, 444.hu, 2018. november 28.)

Mérnökből lett szenvedélyes verőlegény. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. február 14.)

Ideje nagy részét azzal tölti, hogy levezényelje a Magyar Tudományos Akadémia kivéreztetését. (Keller-Alánt Ákos újságíró, Magyarnarancs.hu, 2019. február 15.)

Palkovics úr kiváló mérnök. (Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Népszava, 2019. február 19.)

Mindent elintéz, amit nem kellene. (Odze György író, Facebook.com, 2019. április 27.)

A magyar gazdaságtörténet legerősebb minisztériumát hoztuk létre, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztériumot megalkottuk, olyan jogkörökkel és erőforrásokkal, amelyek elegendő energiát adnak a miniszternek, hogy a jövő ajtaját berúgja. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. május 20.)

A megcsonkított tárca vezetését már nem vállalja a hatalmi küzdelemben alulmaradt Palkovics. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen-media.hu, 2022. november 9.)

Ritka egy olyan tehetség, aki pár röpke év alatt ennyi kárt tud okozni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. november 9.)

Palkovics elkopott a politikai harcokban. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2022. november 18.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. november 18.)

Miniszterelnökünket újra hallottam a rádióban. Három hétre elment nyaralni Dalmáciába, és a hazatérése óta hébe-hóba megszólalt ugyan a Magyar Rádió pénteki adásában, leszoktam azonban róla. A Miniszterelnök.hu-n csupán olvastam az eszmefuttatásait. Ma reggel jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy az adriai széljárás enyhítette Orbán Viktor légúti nehézségeit. A nem egészen félórás interjúban mindössze háromszor köszörülte a torkát.

Amit mondott, amiről és ahogyan beszélt, abból kitelt tíz idézet a bejegyzésem utáni összeállításban. De talán az olvasó is egyetért majd velem abban, hogy ezúttal nem hagyta el a száját olyan gondolat, amely besorolható volna a szállóige-gyűjteményembe. S bár a nyilvánosság első számú kedvezményezettje az élmezőnyben foglal helyet, pályája nagyjából két egyenlő részre osztható. Hol ellenzékben volt, hol hatalmon, márpedig a hatalmi helyzet nem kedvez azoknak a gondolatoknak, amelyeket asztaltársaságban érdemes ismételgetni.

Egyszerűbben szólva az ellenzéki Orbán érdekesebb mondatokkal kecsegtetett bennünket, mint most, a hatalmat gyakorló. Érteném, ha ma reggel abból indult volna ki, hogy akik nem szoktak rá szavazni, kevésbé hallgatják az erősen hozzá húzó Magyar Rádiót. Akik viszont hallgatják, azoknak olyasmit is mondhat, amit a napi érdekei diktálnak. Gondolatmenetében találtam ilyen mondatot. Azonosította magát Magyarországgal, és úgy fogalmazott, hogy országunk nevében sosem támogatta a Putyin-ellenes szankciókat.

Ezt a Magyar Rádió rendszeres hallgatói bizonyára elhiszik neki, hisz’ egy közvélemény-kutatás szerint úgy tudják, hogy nem is szavazta meg őket. Ő persze tudja, hogy ezt néhány százezren másként tudjuk, azokhoz képest azonban nem számítunk, akik isszák a szavait. Áthallás abból keletkezett, hogy olyan okfejtésbe bonyolódott, amelynek lényege: az unió vezetői hajlamosak arra, hogy utólag másként emlékezzenek a döntéseikre. Aki el-eltűnődik Orbán Viktor szavain, ugyanezt a tipikusan politikusi magatartást felróhatja neki is.

Az interjú végén pedig azt firtatta, vajon mit ad cserébe ama ellenzéki politikus, aki külföldi pénzből kampányolt az április 3-i országgyűlési választás előtt. Nem nevezte meg, de nyilván Márki-Zay Péterre gondolt. Én meg arra, hogy ugyanez a kérdés akár országunk vitathatatlanul első emberére is vonatkozhat, aki esetleg orosz vagy kínai hitelből akarja finanszírozni az országát.

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2022. november 17.)

Három nagy válságot vezényeltem le. (A 2010-es pénzügyi helyzetről, a migrációról és a Covidról.)

Az egész kormányzás nem áll másból, mint a tapasztalatokból adódó tanulságok levonásából.

Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket.

Le kell beszélni az európai vezetőket arról, hogy utólag másként emlékezzenek a döntéseikre.

Ezt az inflációt politikai döntések hozták létre.

A szankciós politika egy lépés a háború felé.

Sosem adunk fel fontos nemzetstratégiai célokat.

Nem a piac dönti el, hogy ezek a termékek mibe kerülnek. (Az ársapkákról.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére.

Ha politikai vezető külföldről kap pénzt, akkor mit ad érte cserébe?

Online barátom Marosvásárhelyről írja, hogy „Az Új Hét amolyan szellemi-lelki kommunikációs átjátszóállomás.” Ágoston Hugó A Hét című bukaresti hetilap utódját és digitális változatát szerkeszti. Szerinte az ÚjHét.com „A szónak mindkét értelmében megosztó.” Megosztja az olvasóknak a legérdekesebb cikkeket, amelyek azonban megosztják az olvasókat is. Egyszerűbben szólva az UHC fölerősíti a számára rokonszenves hangokat.

Ismertem még egy ilyen egyszemélyes szerkesztőséget. Kereszty András évekig csinálta Szentendrén az Újnépszabadság.com-ot, portálját el is nevezte „blogújságnak”, a 30 ezer magyar blog színe-javát válogatta ugyanis. Az orvosok azonban ráparancsoltak, hogy fogja vissza magát, ezért az UNG áttért a többszerkesztős rendszerre. Minden napnak meglesz a maga válogatója, akik persze fizetség nélkül végzik a dolgukat. Épp úgy, mint a marosvásárhelyi utánközlő.

Az ellenzéki nyilvánosságban a sikeresnek mondható 2019-es önkormányzati választások óta, immár több mint három éve zajlik a küzdelem. Az egyik tábor szeretné fölerősíteni a civil véleményformálók hangját. A másik tábor nem tiltakozik ugyan, de igyekszik ezt megakadályozni. Nem azért, mert az ellenzéki pártvezetők utálják az egymástól függetlenül dolgozó bloggereket (publicistákat). A rendelkezésükre álló néhány százmillió forintból a saját politikusaikat fizetik be a közösségi oldalakra, leginkább a Facebookra.

Holott a hangerősítők anyagi támogatásától elzárkózó döntéshozók is tudják, hogy a profi publicisták jobban írnak, árnyaltabban gondolkodnak, mint a profi politikusok. De azt is tudják persze, hogy azok a fránya bloggerek nem föltétlenül azt írják, amit ők időszerűnek vélnek. Sőt, még az is kitelik a szemléletmódjukból és az íráskészségükből, hogy oda-odapirítanak az ellenzéki politikusoknak, akik szerintük jó pénzért érzik rosszul magukat a Parlament épületében.

Őfelsége ellenzéke tisztában van azzal, hogy ha elzárkózik a hangerősítők támogatásától, akkor nem lehet versenyképes a hatalmon lévőkkel. Orbánék ugyanis megengedhetik maguknak, hogy közpénzből fizetik be politikus, politológus és publicista véleményformálóikat a közösségi oldalakra, leginkább a Facebookra. Az ellenzéki hangerősítők magára hagyottságát dacosan és büszkén jellemezte tegnap a marosvásárhelyi utánközlő: „Tartson meg minket épségben, függetlenségben, szerkesztettségben őfelsége, az olvasó.”          

Tíz mondat a hangerőről

Szeretnénk létrehozni egy független hírszolgálatot, amolyan ellenzéki MTI-t. Az ellenzéki városok és a budapesti kerületek médiumai megosztanák egymással az anyagaikat, így terjesztve azokat a híreket, amelyek nem jutnak el az emberekhez a közmédián és a megyei lapokon keresztül. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Népszava Online, 2020. február 10.)

A Megafon segít felerősíteni azokat a hangokat, amelyekről tudjuk, hogy léteznek, de jelenleg nem hallhatók. (Kovács István, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, 888.hu, 2020. október 16.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke az ellenzéki nyilvánosságról, 168 Óra, 2020. november 6.)

A kormány nemcsak azért foglalta el a média nagyobb részét, hogy ott beszélhessen. A lényeg az volt, hogy az ellenzék viszont ne beszélhessen. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2021. április 27.)

Az ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2021. május 10.)

Szeretném felhangosítani a patrióták hangját a Facebookon. (Rákay Philip publicista a Megafonról, Mandiner.hu, 2021. május 28.)

Ha az egymással szövetkező ellenzéki pártok segítenék az egymástól függetlenül dolgozó véleményformálókat, sokkal inkább növelhetnék az érvelés átütő erejét, mintha fegyelmezett hadsereggé formálnák őket. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2021. június 7.)              

Kövesdi Péter, a Független Hírügynökség egykori vezetője hangsúlyozta: ellenzéki MTI-ről túlzás lenne beszélni, nem akarnak professzionális hírügynökséget építeni, mindössze arról van szó, hogy van igény a lokális médiavilágban létrejövő tartalmak „felhangosítására”. (Kósa András újságíró, Népszava, 2021. június 14.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

A választásokra a sajtónak a politikusok hangját kell lehalkítani vagy felerősíteni. (Szentesi Zöldi László újságíró, Pesti TV, 2022. június 20.)

Nemrégiben fölvettem a menüsorba a Napunk.sk nevű, magyar nyelvű szlovákiai portált. Tartalmas újság, másoknak is ajánlom, bár nem promóciós céllal hoztam szóba. Az érdeklődéséből telt arra, hogy interjút készítsen a Magyar Hang lapigazgatójával.

A beszélgetés aligha véletlen. Az Orbán-kormány tevékenységét bíráló, ráadásul magát polgári hetilapnak nevező újság Magyarországon nem talált nyomdára. A Felvidéken állítják elő, és a kiadóhivatalnak euróban kell érte fizetni, ami a gyengülő forint idején elég nagy érvágás. Lukács Csaba arról számolt be, hogy azoknak készítik a Magyar Hangot, akik „korábban a Fideszre szavaztak, de már nem szavaznak rá”. A hatalmon lévők épp ezért tartják veszélyesnek. Nemcsak a hazai nyomdákból szekálták ki, hanem hirdetést sem adnak neki, sőt a munkatársait sem hívják meg sajtótájékoztatókra.

A lapigazgatói okfejtést úgy értelmezem, hogy a Magyar Hangot azért rekesztették ki a magyarországi nyilvánosságból, mert emlékezteti az olvasókat arra, hogy vannak még konzervatív újságírók, akik a szakmánk kulturáltabb, nemesebb, tartalmasabb válfaját művelik. A sors iróniája, hogy a kormányzat szigorúbb karanténba zárta a 7200 példányban elkelő hetilapot, mint az állami hirdetésekkel hébe-hóba megkínált baloldali-liberális orgánumokat. Ezzel magyarázható, hogy levegőnek is nézik.

Árulkodó Rogán Antal megnyilvánulása.  A propagandaminiszter azt fejtegette, hogy „Jó néhány olyan baloldali médium van, a Népszavát is beleértve, de akár az RTL Klubig vagy az ATV-ig bezárólag, aki ha ebben az időszakban nem részesült volna a kormányzati kommunikációs költségekből, akkor nehezebben tudta volna sikeresen zárni ezt az évet.” (444.hu, 2021. november 24.) Megjegyzem, ki sem ejtette száján a Simicska-féle Magyar Nemzet romjain létrehozott Magyar Hangot és a Heti Válasz romjain alapított Válaszonline.hu-t.

Harmadikként a liberális Klubrádió sem kap állami-kormányzati hirdetést, szintén a piacról próbál megélni. Nem mentségnek, inkább magyarázatnak szánom, hogy a Rogán-idézetben említett, nem kormánypárti szerkesztőségek is csupán annyi hirdetést kapnak, amennyi az éhenhaláshoz sok, a jóllakáshoz kevés. Az Orbán-kormány szelektív nyilvánosságszemléletéről és médiapolitikájáról árulkodó rogániádát pedig tűpontosan jellemezte Sebes György: „Ami nem lett az övék, azt is képesek kordában tartani.” (HírKlikk.hu, 2022. augusztus 28.)

Tíz mondat a kormánykritikus konzervatív sajtóról

A Magyar Nemzet jobboldali és konzervatív maradt, ám erősen kormánykritikus ellenzéki pozíciót vett fel. (Finta Márk pozsonyi újságíró, ÚjSzó.com, 2018. április 11.)

Akármilyen fordulatot vesznek is az események, az bizonyos, hogy a Magyar Nemzet fontos korszaka a mai nappal bezárul. (Pethő Tibor publicista a simicskátlanításról, Magyar Nemzet, 2018. április 11.)

A választás után nem általában az ellenzéki sajtót érték érzékeny veszteségek, hanem annak nem baloldali részét. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, 2018. június 14.)

Úgy szívnak a konzervatívok, mintha Biszku Béla szerzett volna itt kétharmadot. (Tóta W. Árpád publicista a Magyar Nemzet átalakításáról és a Heti Válasz megszüntetéséről, hvg.hu, 2018. június 10.)

A konzervatívok számára sincs menekvés, ha nem vonalasak. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2018. szeptember 25.)

A jobboldali közönségnek szóló, nagyon színvonalas hetilap. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje a Magyar Hangról, Partizán, 2021. június 15.)

Ameddig van olvasónk, nem túl lényeges kérdés, mennyire nehezíti meg életünket a kormány. (Lukács Csaba lapigazgató, Magyar Hang, 2021. július 30.)

Jelzi a demokrácia romlását, a kormányzat szándékait, ha üldözik a szabad sajtót. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

Ma is lehet független lapot alapítani, üzletként kevésbé, hanem afféle szamizdatként. (Vágvölgyi B. András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. június 28.)

Árulónak tartanak minket, és ezt ki is mondják. (Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója a kormánypárti sajtóról, Napunk.sk, 2022. november 10.)

Idestova négy éve múlt, hogy országunk első embere szólásra emelkedett az Európa Parlament strassbourgi épületében. A Sargentini-jelentésről fejtette ki lesújtó véleményét. Ekkor hangzott el az, amely csúfondáros mottó lett az analóg hullámhosszától megfosztott Klubrádió műsoraiban: „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk.” (Hír TV, 2018. szeptember 11.)

A teremben kitört a nevetés, annyira abszurdnak hatott a kijelentés. Pedig az a benyomásom, hogy Orbán Viktor csakugyan komolyan gondolta, amit mondott. Ha meg akarjuk érteni a nyilvánosságszemléletét és médiapolitikáját, akkor érdemes egy pillantást vetni a bejegyzésem utáni összeállításra. Az rajzolódik ki belőle, hogy amíg tagjai vagyunk az Európai Uniónak, mindig hallatszanak kormánykritikus hangok. A hatalom gyakorlói egyelőre nem fogják be a szájunkat.

Az első Orbán-kormány idején néhány kormánypárti politikus terjesztette be az úgynevezett Lex Répássyt, amely a két alapjog, a véleménynyilvánítás szabadsága és a személyiségi jog közül az utóbbit részesítette előnyben. Ez azért figyelemre méltó, mert az Alkotmánybíróságnak volt egy kilencvenes évekbeli határozata, miszerint a közéleti szereplőknek többet kell eltűrniük, mint a köznapi tudat szférájában élő embereknek.

Ezt az elvet gyakorolták a magyar bíróságok, amíg a két választási ciklusra is ellenzékbe szorult Fidesz 2010-ben vissza nem szerezte a hatalmat. Első dolga volt új médiatörvényt elfogadtatni a kétharmados parlamenti többségével. A 2001-es Lex Répássyval ellentétben nem korlátozta ugyan a véleménynyilvánítást, de olyan helyzetet teremtett, amelyben lassanként, fokozatosan létrehozta az első és a második nyilvánosságot.

Az elsőben mindmáig állami hírekkel árasztja el az országot, a másodikba pedig az ellenzéki véleményeket száműzi, például digitális buborékokba szorítja. Bármilyen álláspont megjelenhet, elhangozhat, csak éppen azok juthatnak hozzá, akiknek van pénzük, szándékuk és számítástechnikai lehetőségük a kritikus vélemények befogadására. A hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje pontosan fogalmazott, amikor azt mondta: sose vetemedne arra, hogy elhallgattassa azokat, akik nem értenek egyet vele.

Inkább lehalkította a bírálók hangját, és fölerősítette a kormánypárti véleményformálókét. A címben föltett kérdésre tehát az a válaszom, hogy a véleményt nem lehet szabályozni, csupán a hatókörét és a hatásfokát korlátozni. Ez is elég az újabb és újabb kétharmadhoz.

Tíz mondat a véleményről

A 72 százalékos többség pöffeszkedővé tette a kormányt, amely az ellenzék véleményére nem tart igényt. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1996. október 19.)

Mi az alkotmányos szabadságjogok közül előbbre valónak tekintjük az emberi méltóság védelmét, mint a véleménynyilvánítás szabadságát. (Répássy Róbert igazságügyi államtitkár, HVG, 2001. február 24.)

A médiatörvény az információhoz jutás szabadságával szemben a vélemény szabadságát helyezi előtérbe. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Magyar Hírlap, 2010. május 29.)

Nem hiszem, hogy úgy kéne megítélni azt, amikor valaki otthon írogatja a véleményét a világról, azzal, aki mindezt egy 300 ezres látogatottságú portálon teszi meg. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2011. március 3.)

Demokráciában az egyet nem értőknek joguk van véleményt nyilvánítani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Televízió, 2015. február 23.)

A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)

Egyfajta balliberális véleménycunami jön velünk szembe a közösségmédia-felületeken. (Kovács István, a kormány közeli Megafon Nonprofit Kft alapítója, 888.hu, 2020. július 4.)

A konzervatív sajtónak biztosítania kell a fősodortól eltérő vélemények megjelenítését. (Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2021. november 18.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

Amikor a jobboldalhoz beszél Ungár képviselőtársunk, akkor idesorolja a jobboldal ismert publicistáit is. Mi a tisztelői vagyunk, de azt hiszem, Ön túlértékeli szerepüket a jobboldal álláspontjának kialakításában. (Orbán Viktor miniszterelnök viszonválasza Ungár Péter LMP-politikusnak, Miniszterelnök.hu, 2022. szeptember 16.)                

Kollégám évtizedeket húzott le egy megyei napilap szerkesztőségében. Hetven körüliként már csak annyi köze van az újságíráshoz, hogy hébe-hóba hozzászól a Médianapló bejegyzéseihez. Velősen kifejtett álláspontját nem gondolom kommentnek, e kifejezést fenntartom az amatőr írástudóknak, akik a világhálót az indulataik kiélésére használják. Az immár nyugalmazott profi tegnap egy ellentmondásra hívta fel a figyelmet.

Tudomásul veszi, hogy szerintem a rendszerváltás utáni magyar sajtóban létezett egy angolszász gyakorlat, amelyben különválasztották a hír- és a véleményrovatot. A hír-újságírók ugyebár nem dolgozhattak a vélemény-rovatba, a vélemény-újságírók (publicisták) pedig a hírrovatba. Kollégám szelíden felrója, hogy néhány hónapja volt egy másik bejegyzésem is, amelyben viszont azt feszegettem, hogy amióta a megyei napilapok kormány közeli alapítványhoz tartoznak, megszakadt egy termékeny szerkesztői-újságírói gyakorlat.

Szerinte azt írtam meg, hogy a pályakezdő újságíró elmélyült egy témakörben, szakújságíróvá képezte magát, és már nemcsak másokat szólaltatott meg, hanem ő is megírta a véleményét. Megyei lapnál szocializálódott kollégám szerint e szakmai fejlődést rekesztette meg a központi vonalvezetés. Már nincs szükség a helyi újságírók publicisztikáira, melyekről a fővárosi szerkesztőség gondoskodik. Nos, az a benyomásom, hogy az angolszász módszernek épp úgy volna létjogosultsága, mint a gyökeresen másként gondolkodó megyei lapszerkesztők gyakorlatának.

Az utóbbiak a tízes évek közepéig igényelték, hogy a hír-újságírók szakújságíróként is kifejthessék az álláspontjukat. Manapság vannak még maradványai a hír- és véleményrovat szétválasztásának, és a jelek arra utalnak, hogy a legutóbbi fél évtizedben ugyanilyen sorsra jutottak a megyei napilapok szakújságíró munkatársai is. Ama ellentmondás tehát, amelyet a kolléga nekem ró fel, nem az enyém, hanem a közös szakmánké. A kritikájából elfogadom persze, hogy miután a kétféle gyakorlatot két különböző bejegyzésben írtam meg, ő akár arra is következtethet, hogy egyszerre pártolom a merőben különböző szerkesztőségi gyakorlatokat.

„Szerencsére” a megyei sajtó gleichschaltolására (egybehangolására) vállalkozó alapítvány feloldotta az ellenmondást. Immár nemcsak az angolszász gyakorlatot szórványosan művelő szerkesztőségek tiltják el hír-újságíróikat a véleményes publicisztikától, hanem a kormány közeli alapítvány is a megyei napilapok témakörben járatos munkatársait.

Tíz mondat a hírről és a véleményről

Jogában áll tudni az olvasónak a tényeket, mielőtt az újságíró véleményével megismerkedik. (Lampel Tamás /Joseph Lapid/ izraeli újságíró, Robert Maxwell angol médiabefektető magyarországi képviselője, Népszabadság, 1990. január 19.)

Az újságírás nehézkes dolog. Ott, ugye, adatok kellenek, tények meg igazságok. Az irodalomban mindez felesleges. Elég, ha az ember zseniális. (Huszár Sándor író, 24 Óra, 1994. december 31.)

Az újságírónak mindenről van véleménye, de néha fogalma sincs semmiről. (Sajtos Lajos költő, Fejér Megyei Hírlap, 2002. január 26.)

Az újságíró a sajtószabadság érdekében jár el, mert csak informáltan lehet véleményt alkotni. (Sólyom László köztársasági elnök, Index.hu, 2007. december 4.)

A médiatörvény az információhoz jutás szabadságával szemben a vélemény szabadságát helyezi előtérbe. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. május 29.)

Oknyomozó újságírás híján marad a vélemény-újságírás. (Frei Tamás újságíró, FN24.hu, 2011. október 26.)

A véleményünk szabad, az információszerzés azonban mindennapos küzdelem. (Nagy Iván Zsolt újságíró, hvg.hu, 2019. április 17.)

A tény halott, a vélemény szabados. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2021. január 8.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, 2021. február 13.)

A hír akkor is szent, ha a vélemény szabad. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. július 11.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor hazament, Darvasi László orbánozott, Lendvai Ildikó palkovicsozott, Gréczy Zsolt kormányzott, Toroczkai László elhatárolódott, Vitray Tamás pedig kilencvenezett. Lefülelt mondatok.

A magyar nemtudommiben minden hatalom Orbáné. (Dési János újságíró, Klubrádió, november 7.)

Egyre nagyobb súlyt kapnak azok, akik képtelenek az érdemi vitára, személyi kultuszt építenek. (Nagy-Huszein Tibor volt DK-politikus a Demokratikus Koalícióról, Facebook.com, november 7.)

Ebben az országban zsidónak lenni nem nagy öröm, de nekem egész szépen megbocsátották. (Vitray Tamás 90 éves tévériporter, hvg.hu, november 7.)

Kovács Kati és Zalatnay Cini a szocializmus farvizén ügyesen éltek a lehetőségeikkel. (Kardos András esztéta, Facebook.com, november 8.)

Ez egy magántelevízió, ami úgy döntött, hogy nem kíván egyetlen politikai oldal szekértolója lenni. (Németh S. Szilárd, az ATV vezérigazgatója, Szemlélek, november 8.)

Bartha Barna már nem elnöke a pártunk nemzetpolitikai kabinetjének. (Toroczkai László, a Mi Hazánk Mozgalom elnöke az erdélyi akasztásos kijelentésről, ATV, november 8.)

Ha kivonjuk a problémából, hogy „cigány”, akkor más kontextusba kerül. (Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos, Vaol.hu, november 9.)

Az elnök épphogy csak berúgta az ajtót. (G. Fodor Gábor politológus Novák Katalin köztársasági elnökről, 888.hu, november 9.)

A megcsonkított tárca vezetését már nem vállalja a hatalmi küzdelemben alulmaradt Palkovics. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen.media.hu, november 9.)

Ritka az olyan tehetség, aki pár röpke év alatt ennyi kárt tud okozni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Palkovics Lászlóról, Facebook.com, november 10.)

Minden harmadik Covid-fertőzéssel kórházba került beteg meghalt. (Dézsi Csaba András orvos, győri polgármester, Magyar Narancs, november 10.)  

A statisztika nem hazudik, legalábbis ha nem politikusok készítik. (Vincze Attila újságíró, Népszava, november 10.)

Lassan csak azok maradnak a minőségi sajtóban, akik vagy elég bátrak, vagy megtanulták leplezni a gyengeségüket. (Gergely Márton újságíró, hvg.hu, november 10.)

A valóságban nem mindegyik ellenzéki képviselő, aki papír szerint nem fideszes. (Porcsin Zsolt újságíró a debreceni önkormányzati testületről, Debreciner.hu, november 10.)

Hat és fél évet dolgoztam az ATV-nél, sok ellenzéki politikussal beszéltem, furcsa, hogy pont most akarnak meghazudtolni. (Kárász Róbert műsorvezető, távozóban az ATV-től, Mandiner.hu, november 11.)

Nem az a lényeg, mit mond, mert mond ő bármit. (Darvasi László író Orbán Viktorról, Magyar Hang, november 11.)

Az a cél, hogy kormányozzuk ezt az országot. (Gréczy Zsolt DK-politikus, HírKlikk.hu, november 11.)

A következő években Gyurcsány színfoltból újra tényező lesz. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Mandiner, november 12.)

140 éves a Háromhárs óvoda. 53 év után újra elhozott Anyukám. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, november 12.)

Orbán Viktor, ha teheti, ellátogat gyermekkora színhelyeire, mellőzve a protokollt. (Zsohár Melinda újságíró, Feol.hu, november 12.)

Az Orbán-rendszer választásokon nem bukhat meg, tehát össze fog omlani. (Krebsz János publicista, ÚjHét.com, november 13.)