A legutóbbi napokban Varga Judit vált, Gyurcsány Ferenc puszilt, Gréczy Zsolt cáfolt, Medgyessy Péter árkolt. Puzsér Róbert kaszált, Ragályi Elemér és Tamás Ervin pedig orbánozott.  

Gyanús, hogy tizenhárom év alatt nem voltak képesek az „ellenzéki” pártok ellenzéki pártokká válni. (Hanyecz István „pártonkívüli demokrata”, Facebook.com, március 5.)

A politikában az árkokat nem ásni kell, hanem betemetni. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, RTL Klub, március 6.)

Gyurcsány lefogta két kézzel a frissen megválasztott képviselő asszonyt. (Nagy Attila Tibor politológus Földiné Rácz Judit honanya köszöntéséről, Hír TV, március 6.)

Ez már szinte abúzus. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, hvg.hu, március 7.)

A billentyűzeten találtam meg a nagy Ő-t. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, március 7.)

Valóban válófélben vagyunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Mandiner.hu, március 7.)

Nem jöhet mindenki! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus az átigazolásokról, ATV, március 7.)

Az országgyűlésben fogyatkozó számban ugyan, de mégiscsak ülnek ellenzékiek, vagy annak látszó politikusok. (György Zsombor újságíró, Hang.hu, március 7.)

Nagyon kevés dolog működik az ellenzékben. (Hann Endre szociológus, közvélemény-kutató, Klubrádió, március 8.)

Nemzeti dombormű. (Ragályi Elemér filmoperatőr Orbán Viktorról, Facebook.com, március 8.)

Végre egy magyar csapat megérte a kupatavaszt. (Varga Péter újságíró a Ferencváros focistáiról, Magyar Rádió, március 8.)

A diktatúra nélkülözhetetlen kelléke a feljelentés. (Nemes Gábor újságíró, Klubrádió, március 9.)

Tömegtársadalomban élünk, ahol a többség kommentekből és szalagcímekből tájékozódik. (Gulyás Ábel politológus, Magyar Narancs, március 9.)

A baráti ölelés nem abúzus. (Gréczy Zsolt DK-politikus, Facebook.com, március 9.)

Mindenki más háborúpárti. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 10.)

Orbán Viktor szereti átvezetni népét az egyik félelemből a másikba. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, március 10.)

Az átlag mindent eltakar. (Baka F. Zoltán újságíró, 24.hu, március 10.)

A fogai betöltik a Kárpát-medencét. (Puzsér Róbert publicista Kasza Tibor műsorvezetőről, Magyar Hang, március 10.)

Európa a csorda legyengült állata. (Lánczi Tamás politológus, Demokrata, március 11.)

Inkább illett volna egy elhagyott kapualjba, mint az Országgyűlésbe. (Kárpáti András újságíró Földiné Rácz Judit köszöntéséről, Magyar Nemzet Online, március 11.)

Inflációban tényleg jók vagyunk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, március 12.)

A cím dallamos, bár idegenül hangzik. Egy kétezres lélekszámú halászfalu a Csendes-óceán partján, San Francisco és Portland között. Itt lelt otthonra és nyugalomra Radó Béla. Néhányunknak gimnáziumi osztálytársa, szűkebb pátriánkban pedig a hajdani színigazgató fia. Három napja fénykép jelent meg róluk az Élet a régi Kecskeméten című Facebook-csoport üzenőfalán.

Vili bácsi egy fejjel alacsonyabb a 185 centis fiánál, de kevésbé szürkül a haja. Alighanem azért, mert egy előadás előtt vagy után készült a fotó, és a huszonéves fiatalember őszes hajú amorózót játszott benne. De a családból a színház tagja volt Béla mamája és nagybátyja is. Pestről szerződtek a Katona Józsefről elnevezett társulathoz, amely a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben országos hírnévre tett szert. Az akkori színházak közül a legközelebb volt a fővároshoz, és a pályakezdők, akiknek a főiskola után két évet kellett lehúzniuk „vidéken”, akár naponta megtehették a 86 kilométernyi utat. Arról nem is szólva, hogy a politikai okból letiltott színészeket is tárt karokkal várta Vili bácsi.

A Radó-házaspár minden idejét a színházban töltötte, és fiuknak mi voltunk a társaság. E sorok írója hat évig, az általános iskola felső tagozatában és a gimnázium első két tanévében. A főutcában laktunk; ő az elején, a régi KTE-pályával szemben, egy „Kádár-kockában”, én a közepén. Gyakran mentünk együtt az iskolába, s mert Béla nemigen tanult otthon, összefoglaltam neki a magyar és a történelem leckét. Jó fejű, jó svádájú gyerek volt, ha kiszólították, némileg a tárgyhoz kapcsolódva olykor hármasra is kidumálta magát. Egyébként matematikából is, amire az osztály legjobb matekosa, D. Laci (manapság nyugalmazott mérnök) készítette föl.

Imponált nekünk a színigazgató fiának bohém életmódja. Ő volt a legszabadabb osztálytársunk, aki fittyet hányt a szabályokra. Most, hogy megérkezett a halálhíre, felhívtam a fiúkat, és kiderült, hogy hasonlóképpen vélekednek róla. Mindenkinek volt egy története, melyből ugyanaz a szeretetre méltó és szeretetre éhes fiú képe bontakozott ki. A gimnázium harmadik osztályát már nem velünk kezdte. Egy Benkóczy Zoltánnal készített interjúból tudtam meg, hogy padtársak voltak a szegedi Tömörkény Gimnáziumban. Benkóczyt fölvették a főiskolára, Bélát nem. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy Amerikában kötött ki.

Évtizedekig keveset tudtunk, bár az osztálytalálkozókon sokat beszéltünk róla. Vagy két éve találtam meg a Facebookon, akkor már Gualalán élt. Volt egy saját öble, halászott az óceánban (Vili bácsi is nagy pecás volt), és immár nyugdíjasként leginkább azzal foglalkozott, hogy apja emlékére alapítványt szervezett. Tartotta a kapcsolatot Radó Vilmos fölfedezettjeivel, köztük néhány Kossuth-díjassal is. Másik amerikás osztálytársunk, a repülőmérnök Tibor tavaly nyáron látogatott haza. Azt javasoltuk neki, hogy ha már mindketten Kaliforniában élnek, találkozzanak fél úton. San Diegótól Gualaláig mintegy 1200 kilométernyi a távolság, a tervezett tavaszi találkozó azonban már nem valósulhat meg.

Nekünk, az itthon maradottaknak annyi maradt, amennyi kiviláglott Béla szűkszavú Messenger-üzeneteiből. Nemcsak mi gondoltunk rá, hanem ő is ránk.         

Harminc évnél több nemzetközi tapasztalat mondatja velem.

Soha ilyen közel nem voltunk ahhoz, hogy a lokális háborúból világháború legyen.

A nyugati világ vezetői háborús lázban égnek.

A hősiesen küzdő ukránok mögött amerikaiak vannak.

Magyarország veszített háborúkat és területeket.

Mindenki más háborúpárti.

A békéhez erő kell.

Fontos, hogy a honvédség ütőerő legyen.

Akkora a súlyunk, amekkora a hadseregünk és a dzsidipink.

Ez nagyon veszélyes kérdés, és nem szabad lépre mennem.

Anna sokkal keményebb, mint én. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

/”Lehetne belőle az ország első női miniszterelnöke?”/ Akár. A képességei megvannak hozzá. (Donáth László evangélikus lelkész, 168 Óra, 2019. május 2.)

Nem elég pártelnöknek lennie, annak is kell látszania. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 20.)

Donáth Annában tényleg látok lehetőséget. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2022. október 19.)

Olyankor is világítótoronyként mutatja az irányt, amikor nem ő vezeti a közösséget. (Soproni Tamás Momentum-politikus, Telex.hu, 2023. február 4.)

Neki van olyan alakja (szép, magas, fiatal, nő), aki kívülről a legegyértelműbben Orbán ellentettjének tűnik. (Csatári Flóra Dóra újságíró, hvg.hu, 2023. február 4.)

Van egy kisbaba. Mostantól nézegethetjük a Momentum kismamáját a plakátokon. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság, 2023. február 4.)

Apja országgyűlési képviselő, nagyapja neves baloldali politikus volt. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2023. február 10.)

Donáth Annának van önálló karaktere, ami nagyban megkülönbözteti a többi ellenzéki politikustól. (Lass Gábor újságíró, Demokrata, 2023. február 11.)

Az országot rábíznák, de a Momentumot nem? (Nótin Tamás újságíró, Index.hu, 2023. február 17.)

Bodor Palinál Pilisszentivánon, a tó fölötti házban. Öreg, hamarosan 72 éves barátom elpanaszolta, hogy sok pénzt költött a Diurnus című kötet kiadására, és az MSZP kongresszusán mindössze hat példányt adott el belőle. Bezzeg Kende Péter nyolcszázat A Viktorból, Juszt László pedig százat az interjúkötetéből. Azzal vigasztaltam, hogy lesz ez még rosszabb is.

Ha Orbán Viktor újabb négy évre prolongálja a hatalmát, még inkább bezárulnak Pali előtt a könyvkiadók. Tűdőtágulása miatt oxigénpalackra szorul, nincs hangja a folyamatos előadáshoz, a tanítást is abba kellett hagynia a Budapest Média Intézetben. Ez újabb kereset-kiesés. Erről jutott eszembe, hogy Havas Henrik, a BMI tulajdonosa, aki közös főnökünk volt a szegedi egyetem Kispestre kihelyezett tagozatán, egy szombaton kivitt hozzá Szentivánra. Elhatározta, hogy szobrot emeltet magának. Én majd kifaggatom Bodor Palit meg őt, és a párhuzamos életrajzokat összeszerkesztem.

Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki az egészből. Havas elkezdett beszélni az újpesti gyerekkoráról, a sváb apja intelmeiről, az autószerelő műhelyről, ahol szakmát tanult, és a rádió hírszerkesztőségéről, ahol egy másikat. Mi ketten hallgattuk. Pali figyelmesen, én egyre lankadtabban. Vagy öt óra múlva megkérdeztem, hogy Pali mikor meséli el az életét, számomra ugyanis érdekesebb az ő újságírói pályája. De ha Henrik úgy gondolja, hogy Bodor Pál, az egyik legjobb publicista csak mellékfigura lesz az ő szobránál, akkor más kőfaragót kell keresnie.

Havas föl is kérte Szegvári Katit egy életrajzra. Szegény Kati fölvett vele egy kötetnyi interjút, és sokat dolgozott a kéziraton. Henriknek nem nagyon tetszhetett, mert elállt a kiadásától. Egyszer szívesen olvasnám Kati Havas-arcképét. igazán kár, hogy Henrik ezt a kísérletet bulvárújságban is bejelentette. Nyilvánosan alázta meg Katit. Aztán néhány hónap múlva kaptam egy meghívót, miszerint megjelenik Odze György tollából a Henrik című könyv. A budai Feneketlen-tónál lévő bárban a „cím” tisztelettel dedikálta a kötetet. Néhány méterrel arrébb Gyuri is, de ő beszédes arckifejezéssel fordított egy lapot, nehogy ugyanazon az oldalon legyen az ő dedikációja is.

Félrehúzódtunk. Arra kért, hogy amint elolvastam a könyvet, azonnal hívjam föl. Otthon elalvás előtt átlapoztam a karcsú kötetet. Olvastatta magát, nem kell szégyellnie a szerzőnek. Egy magyarosan provinciális médiasztár képét rajzolta meg. Henrik pedig dicshimnusznak olvasta azt, ami tulajdonképpen gúnyrajz. Mindezt el is mondtam Gyurinak, hajnali fél háromkor. Álmából riasztva küldött el a pokolba. Mire „ártatlanul” emlékeztettem: mintha este azt mondta volna, hogy azonnal hívjam föl, amint elolvastam a könyvet. Levágta a kagylót. Délelőtt tizenegykor azzal hívott vissza, hogy köszöni az éjjeli véleményt. Azt kapta tőlem, amit író ritkán kap kritikustól.

Képtelenségnek tartottam, hogy vasfüggöny zuhanhat Balzac és Dosztojevszkij közé. (Csepeli György szociálpszichológus, Békés Megyei Hírlap, 2003. március 18.)

Schengen olyasmi, mint a vasfüggöny, csak nem lőnek. (Tóth Ferenc szekszárdi újságíró, Tolnai Népújság, 2003. április 13.)

Vasfüggöny nélkül is elszigetelődtünk Európa boldogabbik részétől. (Bitó László író, Népszabadság, 2011. december 6.)

Új vasfüggöny épül. Csak nehogy mindkét oldalán magunkat találjuk. (Munkácsi Imre újságíró a déli határzárról, Dunaújvárosi Hírlap, 2015. június 18.)

Egy drótkerítés fölhúzása emlékeztet a vasfüggönyre. (Rezsőházy Rudolf Belgiumban élő szociológus, Mos Maiorum, 2015. június 24.)

Az új vasfüggönyt az ásotthalmi polgármester, Toroczkai László dobta be a köztudatba. (Bíró-Nagy András politológus, ATV, 2015. június 25.)

Civilizációs szakadék tátong az egykori vasfüggöny helyén. (Prőhle Gergely uniós ügyekért felelős államtitkár-helyettes, Heti Válasz, 2016. június 16.)

Mi a rossz oldalán voltunk a vasfüggönynek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Zalaegerszegi TV, 2019. május 20.)

Az újra leereszkedő vasfüggöny csikorgását halljuk. (Lányi András publicista, Válaszonline.hu, 2022. február 25.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2023. február 25.)

Milyen hely az, ahol a gazdaságot a tankgyártás fűti? (Szénási Sándor műsorvezető Oroszországról, Klubrádió, február 1.)

A legutóbbi harminc évben az ellenzék egyetlen megjegyezhető jelmondata a „Fizessenek a gazdagok!” volt. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, február 2.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő az ellenzéki pártokról, Magyar Hang, február 3.)

Orbán Viktor napjai naponta meg vannak számlálva. (Ungár Péter LMP-politikus, Telex.hu, február 4.)

A Momentum tudja, amit a DK, csak kevesebb ballaszttal. (Szarvas Koppány Bendegúz volt DK-politikus, 444.hu, február 5.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Rádió, február 6.)

Az ellenzéki pártok megnézték a 2022-es választás eredményét, és magukban nem találtak hibát. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, február 7.)

Mindig helyzet van. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Nemzet Online, február 8.)

A Demokratikus Koalícióval szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, február 9.)

Az igazságnak jót tesz-e, ha pont ő mondja ki? (Hadházy Ákos országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, február 10.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, február 11.)

Nekünk a balliberális értelmiségből is a legalja jutott. (Rákay Philip publicista, Mandiner, február 12.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, február 13.)

Magyarország Nyugatra tart, de újra meg újra Keleten köt ki. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, február 14.)

Csak az egyik politikai erő - az, amelyik kormányon van - vett emberszámba. (Deák Bill Gyula blues-énekes, Mandiner.hu, február 15.)

Az időjárás kegyesebb volt a kormánynál. (F. Szabó Emese újságíró az energiaárakról, Magyar Narancs, február 16.)

Azt kérdezném tőle, hogy fej vagy gyomor. (Dombóvári István humorista Orbán Viktorról, RTL Klub, február 17.)

A mi Ferink. (Orbán Viktor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről, Hír TV, február 18.)

A felcsúti Churchill. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, február 19.)

Az ellenzék a kormányzat politikájára veszélytelen. (Török Gábor politológus, InfoRádió, február 20.)

Nem a történelemben erős, hanem a szarvasbőgésben. (Gábor György vallástörténész Semjén Zsoltról, Klubrádió, február 21.)

Formai szempontból mindkettő tisztes munka. (Kovács Ákos énekes az Elk.rtuk és a Blokád című filmről, Origo.hu, február 22.)

Amíg nem válaszolnak, hogy milyen nézeteket vallanak, nem nyilatkozom. (Németh Sándor, a háromszéki Vitézi Rend törzskapitánya az újságírókhoz, Transtelex.ro, február 23.)

A polgár önmagától függ, a nincstelen mindenki mástól. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, február 24.)

Ebből vasfüggöny lesz. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, február 25.)

Utólag szovjet tagköztársaság lettünk. (Spiró György író, Klubrádió, február 26.)

Kinn sunnyog, itthon brüsszög. (Balla Ferenc újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, február 27.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor erdélyi politikus, Magyar Rádió, február 28.)

Az a benyomásom, hogy a miniszterelnökünk jobb debatter, mint beszéd-felolvasó. Bocsánat az idegen szóért, mindjárt megmagyarázom.

A latin de (el) és a szintén latin battuere (üt) szóból származó kifejezés azt jelenti, hogy a vitázó félreüti az ellenfél vágását, ha úgy tetszik, az érvét. Kis híján ez történt az országgyűlés épületében, a napirend előtti kérdések óráján. Bedő Dávid Momentum-politikus azt firtatta, vajon hogyan jött ki a legutóbbi nemzeti konzultációnál a „magyarok” 97 százalékos tiltakozása az uniós szankciók ellen, ha csak 1,4 milliónyian reagáltak a kérdésekre. Orbán Viktor így felelt a pályakezdő honatya pikírt megjegyzésére: „A fontos kérdésekben a magyar kormány hasonló szankciókat fog szervezni a jövőben is.” (YouTube.com, 2023.02.27. ) Hát bizony a kormányfői válaszból kilóg a lóláb.

Úgy rémlik, hogy a hazai nyilvánosság első számú kedvezményezettje már a szankciók elleni kampányt is szervezteti. Körülbelül úgy, ahogy két esztendeje elszólta magát az akkori nemzeti konzultációról: „Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket.” (Magyar Rádió, 2021. február 12.) Lehetséges, hogy országunk első emberének mégis van köze a tőle teljesen független konzultációban olvasható kérdésekhez? A rögtönzés kétségkívül erre utalt, a miniszterelnök mostani elszólását mégse idéztem az elmúlt hét legérdekesebb mondatait tartalmazó összeállításban.

A Lefülelt mondatok című idézetcsokor hitelességét azzal óvom három évtizede, hogy akkor sem élek a kínálkozó lehetőséggel, ha egyik-másik közéleti személyiség a rögtönzés hevében pontatlanul fogalmaz. Ahhoz ugyanis, hogy érdemben idézhessem, a szövegnek illeszkednie kell a már nem idézhető összefüggéshez. A textusnak a kontextushoz. Márpedig Orbán néhány napja úgy kezdte a parlamenti válaszát, hogy szavaiból kiderült: ő a nemzeti konzultációról beszél. Az idézetben elhangzott ’szankciók’ helyett tehát konzultációkat akart mondani.

Efféle tévedés bármelyikünkkel előfordulhat, emiatt nem érdemes senkit sem kipellengérezni. Még azt a politikust sem, akit a másik oldalon utálnak. Kár, hogy a YouTube tanúsága szerint a körülötte lévő kormánypárti képviselők szolgálatkészen nevettek a Főnök elmés riposztján, holott a rögtönzése kivételesen nem jött be. Ráadásul az őt froclizó ellenzéki képviselő se figyelt föl az elszólásra. Ahelyett, hogy pontosította volna (találatot vitt volna be neki), előzetesen megírta, hogy mit válaszolna, ha Orbán Viktor elhessegetné. Talán azért mulasztotta el a kínálkozó lehetőséget, mert egyelőre jobb felolvasó, mint debatter.          

A legutóbbi napokban Orbán Viktor brüsszögött, Polyák Gábor orbánozott, Jámbor András szikrázott, Raskó György parlamentált, Pusztai Erzsébet kamarázott, Kelemen Hunor pedig erdélyezett.

Ezt a pénzt Brüsszel vette ki a magyarok zsebéből a szankciókkal. (Orbán Viktor miniszterelnök a 4000 milliárd forintos tavalyi energiaszámláról, MTI, február 27.)

Kinn sunnyog, itthon brüsszög. (Balla Ferenc újságíró, Facebook.com, február 27.)

Erejük csekély, s azt a kicsit is inkább egymás ellen veszik igénybe. (Tamás Ervin újságíró az ellenzéki pártokról, Jelen.media.hu, február 27.)

A helyzet nem rossz, de a jó nem pont ilyen. (Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a román kormány miniszterelnök-helyettese az erdélyi magyarokról, Magyar Rádió, február 28.)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara exkatások tízezreinek kötelezően fizetendő tagdíjából konkrétan a kata ellen politizált. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, február 28.)

Pintér miniszter úr most az orvosok közé lövet. (Lukács László György orvos, Jobbik-politikus a Magyar Orvosi Kamara kivéreztetéséről, ATV, február 28.)

A tisztikar megtizedelése után lassan jöhetnek az orvosperek. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, március 1.)

Alpári cirkusz zajlik a Tiszteletlen Házban. (Raskó György volt MDF-politikus a parlamenti munkáról, Újnépszabadság.com, március 1.)

Bármiféle irányváltást elnéznek neki a hívei. (Polyák Gábor médiajogász Orbán Viktorról, Klubrádió, március 2.)

A politikai nézőtér tükröződik vissza a nyilvánosságban is. (Koltay András médiajogász, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke, Origo.hu, március 2.)

Az ellenzéken belül a DK jelenti a legnagyobb erőt - a Fidesz nem kis örömére. (Nagy Attila Tibor politológus, Népszava, március 2.)

Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt. (Jámbor András országgyűlési képviselő, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Narancs, március 2.)

A szabad madarak neoliberális utódpártja. (Bán Károly újságíró a Momentumról, Magyar Hírlap Online, március 2.)

A polgári értékeket elhagyó Fidesz után maradt egy betöltetlen hely, ide próbál betalálni a Jobbik. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen.media.hu, március 3.)

A Munkáspárt eddig legfeljebb látogatóként jutott be a parlamentbe. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, március 3.)

Mindenki a maga szintjén nyomorog. (Varga Orsolya baranyai pedagógus, Magyar Hang, március 3.)

A kormány meglengette a jogalkotás bunkósbotját. (Danó Anna újságíró a Magyar Orvosi Kamara megbüntetéséről, Népszava, március 3.)

A világban sehol nincs ilyen rendőri szemlélettel irányított orvostársadalom. (Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara alelnöke, Medicalonline.hu, március 3.)

Világbotrány. (Pusztai Erzsébet orvos, volt egészségügyi államtitkár, volt MDF-politikus,  ATV, március 4.)

Férje reggel nyolckor közlegényként köszönt el tőle, ám mindjárt tíz óra, hamarosan sor kerül ellentengernagyi eskütételére. (Gábor György vallástörténész Novák Katalinról, Klubrádió, március 4.)

Van mit nem megnézni is. (Forgács Iván kritikus a Partizán-csatorna műsorválasztékáról, Népszava, március 4.)

Ha jól számoltam, a Népszava ma közölt hatvanötödször olyan politikai hirdetést, amelyet tulajdonképpen szégyellnie kellene. A tulajdonképpent nem mentségnek szánom, magyarázatként azonban akár még tudomásul vehető is, hogy akik október 17-e óta közlésre fogadják el a bombázós, az év eleje óta pedig a 97 %-os hirdetést, a megszűnéstől akarják megmenteni az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot. Kérdés persze, hogy ezt az árat, a hatvan és hetven millió forint közti összeget érdemes-e megfizetni az életben maradásért.

A sajtószakmai tapasztalatokat imigyen foglalta össze egy ma már nyugdíjas szerkesztő: „A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban.” Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese 1996. augusztus 3-án véste ezt a kor falára, midőn az újsága csúcsformában volt. Nyereséget könyvelhetett el, és megengedhette magának, hogy óvatosan közölje a másik politikai oldal hirdetéseit. Inkább odafigyelt a korabeli ellenzékre,  interjúkat készített az ellenzéki politikusokkal, és beszámolt a másik oldal eseményeiről is. Azóta több mint negyedszázad telt el, a Népszabadságot az időközben hatalomba került ellenzéki párt megszüntette, és a szállóige manapság így fogalmazható át: a hirdetők lapot vesznek, ha fizetnek az üzeneteik után.

A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy a 150 éves Népszava talán megéri a 151. születésnapját. A másikban meg az, hogy a patinás napilap hat az olvasóira, és óhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy a százezernyi törzsközönség egy része csatlakozott az unióellenesek és putyinbarátok egyre népesebb táborához. E veszélyt a Népszava munkatársai is érzékelik. Miközben lapjuk minden második napon egész újságoldalnyi terjedelemben csatlakozott a kormányzati propaganda-hadjárathoz, ők a cikkeikben legalább tucatnyiszor határolódtak el a hatalmon lévők üzeneteitől. Vajon melyik hatásosabb: a hatvanöt újságoldalnyi politikai hirdetés vagy a tucatnyi és nyúlfarknyi politikai elhatárolódás?

A Népszava mai számában érdekes reklám jelent meg. Sárga alapon kék betűk, az ukrán nemzeti színek hirdetik, hogy „Szabadság, béke és energiafüggetlenség”. Alatta pedig ez olvasható: „Európa te vagy”. Mármint a fényképen látható és kört alkotó néhány fiatal. Vajon a hetedik oldalon látható „társadalmi hirdetés” ellensúlyozza-e a tizenharmadik oldalon megjelentetett „társadalmi célú hirdetés” 97 %-os tartalmát és remélhetőleg csekélyebb hatását? Vajon az egyrészt-másrészt szemlélet illik-e egy mégiscsak ellenzéki újság profiljába? Az újdonsült gyakorlat emlékeztet egy másik szerkesztőségére.

Az úgynevezett gyermekvédelmi törvényt előkészítő kampány idején az ATV gyakran sugárzott egy-egy társadalmi, illetve társadalmi célú hirdetést. Az egyikben koros házaspár szomorkodik azon, hogy fiúk a saját neméhez vonzódik, ők persze így is szeretik és vállalják. Majd a következő blokkban feltűnt egy fiatalasszony, aki elment kislányáért az iskolába. S az alsó tagozatos gyerek arról számolt be, hogy az órára bejött egy bácsi, és elmesélte, hogy ő akár fiú is lehetne. A televízió számlájára mindkét hirdettető pénzt utalt át, csakhogy a kormányzati reklám „igazságtartalmát” (a pedofíliával törvényileg összekapcsolt homoszexualitást) a hatalmon lévők propagandagépezete ezerrel sulykolta. Kell ehhez még az ellenzéki fórumok támogatása is?