Reggelente a Népszavából mindig a sportrovatot lapozom át először. Elszomorít, hogy ma nem az új országos csúcsról, a női százméteres síkfutásban elért 11,14 másodpercről írt a patinás újság. Foglalkozhatna többet is kedvenc sportágammal, a siófoki kézilabda válságáról írott cikk azonban így is érdemes a figyelemre.

Tünetértékű, ahogy a névtelen szerzők érzékeltetik, miként került közel egy építőipari vállalkozó a Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Szó szerint beépítette a Balaton déli partját, majd kiépített egy nemzetközi szereplésre alkalmas női kézilabda csapatot. Közben persze adósságokat is csinált, ezért sorra hagyták faképnél a külföldi sztárok. A mostani energiaválság idején az állami pénzből felépített sportcsarnok kétszázmilliós villanyszámlája tette be neki a kaput. Kizárták a nemzeti bajnokság első osztályából. A sportmecénás vállalkozó kezdheti elölről (alulról) az egészet, ha lesz még hozzá kedve.

A figyelemre méltó cikk ezzel a mondattal fejeződik be: „Azt sem gondolta volna senki, hogy Stadler József bármiben is megőrizte volna a korát. Pedig de: az összeomlásban.” Szellemes a csattanó, de csak félig igaz: Stadler ugyanis a magánvagyonából húzta föl a pusztaságban ma már pusztulásnak indult betonkalitkát. Ismertem személyesen, mert a szomszédos településen gyerekeskedtem. Családunkban három suszter volt, és a múlt század ötvenes éveiben fából eszkábáltak és nyersgumiból faragtak talpat a cipőknek. Állami boltvezető apám szerzett nekik bőrt a talpaláshoz, forrása az állattenyésztéssel foglalkozó Stadler-család volt.

József túl van a kétszeri börtönbüntetésen. Immár a mennyből nézi az állami milliárdokból épített stadionokat, amelyekbe hálni jár a lélek. Annyiban kétségkívül előképe volt a mai stadionépítőknek, hogy miután a kilencvenes évek elején összeomlott a magyar-szovjet árucsere-forgalom, az államtól átvette a stafétabotot. Konzervekkel, űdítőkkel, mezőgazdasági termékekkel látta el a 150 milliós Oroszországot. Az ebből szerzett milliárdokat vajon erkölcstelenebb volt eltitkolni az adóhatóság elől, mint manapság a TAO révén elkerülni az adózást?

Az a benyomásom, hogy a stadion mára a kivagyiság, az úrhatnámság jelképévé „nemesedett”. Építéséért már nem büntetés jár, hanem kiváltság. Az állami kapcsolatok révén felhalmozott pénzből egy helybéli vállalkozó alap nélkül teremthet élsportot.

Tíz mondat a stadionokról

Minden pártnak felajánlottam ingyen és bérmentve a stadiont, de eleddig csak Torgyán úr jelentkezett. (Stadler József akasztói vállalkozó, Kurír, 1996. május 5.)

Csak egy embernek volt eddig maszek stadionja Magyarországon, ő is leüli az árát. (Kiss László újságíró Stadler Józsefről, Magyar Hírlap, 2003. január 31.)

A 2002 után félbehagyott stadionokat megpróbáltuk gatyába rázni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nemzeti Sport, 2012. július 22.)                             

A futballstadion az úri kaszinó. (Majtényi László alkotmányjogász a VIP-páholyokról, Népszava, 2013. március 18.)

Egyszer próbálja ki, milyen az, amikor stadion áll a kertje végében. Olyan, mintha autópálya közlekedne ott. (Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben Harangozó Tamás szocialista politikushoz, Youtube.com, 2015. december 15.)

A stadion kulturális beruházás. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Index.hu, 2016. július 22.)

Nemcsak a stadionok üresek, hanem a templomok is. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. április 7.)

A stadionszékek 17 százalékán ül néző. (Muszbek Mihály sport-közgazdász, 24.hu, 2020. szeptember 27.)

Mi a rosszabb nekünk? Ha a miniszterelnök a stadionba megy be, vagy a templomból jön ki? (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, 2022. december 20.)

Nekünk stadionjaink vannak, a horvátoknak pedig futballjuk. (Föld S. Péter újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. január 10.)

A jelenkori sajtóban leginkább botrányok idején emlegetjük a hullámzó tengert.

Borkai Zsolt adriai jachton csintalankodott, és kínos helyzetbe hozta pártját a ’19-es önkormányzati választáson. Szijjártó Péter is kölcsönjachton élvezte az Adriát, midőn azt imitálta, hogy a Duna partjáról irányítja a külügyeket. Orbán Viktor pedig tavaly a háborús veszélyre hivatkozva meghirdette a rendeleti kormányzást, majd eltűnt három hétre az országból. Szakállas képpel számolt be arról, hogy az adriai szigetek között hajókázik. Az ellenzéki oldal sem tétlenkedett. Például Tüttő Kata Égei tengeri lovaglással borzolta a kedélyeket.

Ebben az összefüggésben a Kossuth Lajosnak tulajdonított szállóige, a Tengerre, magyar! szóba se került. Ami persze magyarázható azzal, hogy politikusaink és újságíróink ódzkodnak a régi fránya, műveltséggyanús mondásoktól. De van e tartózkodásnak érzékelhetőbb történelmi, gazdasági oka is. A szállóige annyira kötődik az Osztrák-Magyar Monarchiához, hogy Trianon (1920) után elveszítette a jelentőségét.

Előzményei az 1843-as országgyűlésig nyúlnak vissza. Két álláspont ütközött a pozsonyi diétán. Széchenyi grófé, aki a Tisza és a Duna révén a Fekete tengerre terelte volna a legfontosabbnak vélt magyar exportcikket, a gabonát. Kossuth viszont az Adriai tengeren kereste a kibontakozás útját. Ő a témát később átvitte a sajtóba is. A hírlapi vitában a két nagy magyar már egyetértett abban, hogy Fiume lehetne a tengeri kikötő, ahonnan a dús alföldi rónaságon megtermett gabonával láthatnánk el a világot. Ám abban még mindig különbözött a felfogásuk, hogy a vasútvonal Ausztrián (Széchenyi) vagy Magyarországon át (Kossuth) vezessen-e.

S most átadom a szót Tóth Bélának, a szállóigék tudósának, aki a XIX. és a XX. század fordulóján, a Szájrul szájra című könyvben, korabeli helyesírással összegezte a mondás fél évszázados történetét: „Eredeti alakja nem ez volt, s egyik bizonyító példája annak, hogy a szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni és csattanóssá tenni. Keletkezett Kossuth Lajosnak a Hetilap 1846-iki 8-ik számában megjelent ’Tengerhez magyar, el a tengerhez!’ című vezércikkéből, melyben Kossuth Fiumébe való utazását írja le s arra buzdítja az országot, hogy építsen vasutat a magyar kikötővárosig. Változott az ige jelentése is. Akkor nagy közgazdaságpolitikai fontossága volt; ma már csak a tengerészpályára buzdítják vele az ifjúságot, vagy tréfásan alkalmazzák.”

A mai Magyarország irányítói tréfásan sem alkalmazzák, mindazonáltal az idestova százéves tengertelenség után se mondtak le arról, hogy megvessék lábukat egy adriai kikötővárosban. Jó pénzért vásároltak egy kietlen részt Triezsztben. A szórványos megnyilvánulásokból az derült ki, hogy nemcsak a magyar gabonát vinnék oda, hanem a Kaszpi tengeri olaj is oda érkezne. Aki pedig intézte a külgazdasági akciót (Szijjártó Péter), még nem jutott el odáig, hogy Széchenyi vagy pláne Kossuth ékesszólásával adná tudtunkra, vajon a XXI. században miért tengerre, magyar.

Tíz mondat egy régi szállóigéről

Magyar és hazafi, … kinek a magyar tenger szemléletén keble felmelegült, érezni fogja a kimondhatatlan érdeket, mely ez ügyhöz csatolva van, s nem fogja tőlünk megvonni pártfogását. Tengerhez, magyar!, el a tengerhez! (Kossuth Lajos politikus és újságíró, Hetilap, 1846. január 27.) 

Kossuth Lajos örökemlékű felhívása, a „Tengerre magyar, el a tengerre” elsősorban a magyar tőkének a tengerhajózásban, a magyar iparnak és kereskedelemnek a tengerentúli forgalomban való elhelyezkedésére célzott. (Gramantik Mihály újságíró, Kincses Kalendárium, 1932)

Tengerre magyar, ez volt még Széchenyi István és Kossuth Lajos jelszava. (Kozma Ferenc miskolci újságíró, Magyar Jövő, 1939. november 7.)

Több olvasó szóvá tette, hogy az Élet és Tudomány múlt évi 47. számában megjelent Tengerre, magyar című cikk tévesen tulajdonítja Kossuthnak a tengerészeti pályára buzdító jelszót, mert az Széchenyi Istvántól származik. Horváth Antal levélírónk pedig azt javasolja, hogy húzzuk meg az olvasószerkesztő fülét, és gondoskodjunk a helyesbítésről … Kétségtelen, hogy Széchenyi se mondott ellent ebben a kérdésben Kossuthnak, de ebben az időben (1846) főként a Tisza szabályozása foglalkoztatta. Levélírónk bírálata tehát nem helytálló. Nem az olvasószerkesztő füle érdemel húzást, hanem az övé. (A szerkesztőség, Élet és Tudomány, 1968. február 23.)

A közel másfél évszázados jelszó: „Tengerre magyar!” napjainkban szinte teljesen elveszítette jelentőségét, hiszen hazánknak nincs tengere. (Dr. Pataky Iván nyugállományú ezredes, Magyar Honvéd, 1991. január 25.)

Korát megelőzve gróf Széchenyi István meghirdette: Tengerre, magyar! (Csontos László miskolci újságíró, Déli Hírlap, 2001. december 31.)

Itt ez a kikötő, melyre Kossuth gondolt, amikor kiadta a jelszót: Tengerre, magyar! (Horváth Lajos újságíró Fiuméről, Szabad Föld, 2004. január 2.)

„Tengerre, magyar!” - Kossuth némileg módosított szállóigéjéből ismerős a reformkori elképzelés, mely szerint az igazi gazdasági fejlődés nem nélkülözheti a tengeri kikötőt. Széchenyinek is merész tervei voltak a várossal, „világkikötőnek” álmodta meg. (Paál Bence újságíró Fiuméről, Új Könyvpiac, 2004/szeptember)

A kormány tengerikikötői kapacitásfejlesztést jelenleg Triesztben tervez. (Menczer Tamás külügyi államtitkár, 444.hu, 2020. október 2.)

Akinek van tengere, és vannak tengeri kikötői, az hajókon tud szállítani olajat a világ bármely pontjáról, de vannak országok, amelyeknek nincsenek tengerei, nekünk is lenne, ha nem vették volna el őket. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. május 6.)

 Van egy nünükém. Mint majd’ minden publicistának, bloggernek, nekem is van egy rajongásig elfogult ellenségem. Tapad rám, mint a pióca, és nem képes leszakadni rólam. Körülbelül tíz éve hetente egyszer-kétszer álnéven jelentkezik, és úgy képzelem, hogy őseit nemesi kúriából ebrudalták ki Rákosiék, a szemlélete pedig megrekedt Herczeg Ferencnél. Márai Sándorig már nem jutott el.

Ezúttal ama bejegyzésemhez szólt hozzá, melyet 2002-ben írtam az országgyűlési választás kampányáról, de csak néhány napja jelent meg itt, a Médianaplóban.  Orbán Viktor akkori miniszterelnök nyílt levélben fogadta el Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt kihívását egy vitára. A hirdetésként feladott szöveg megjelent több lapban, és a Fidesz ragaszkodott ahhoz, hogy az ő nevét 12 pontos betűvel, az MSZP-ét azonban 10 pontossal szedjék. Az újságok teljesítették a kívánságát, ám a Népszabadság megmakacsolta magát, és az MSZP nevét is 12 pontos betűvel szedette.

A névtelen levélíró diadalmasan hívta föl a figyelmet egy frissiben megjelent bejegyzésre, melynek szerzője a Fidesz nevét kis kezdőbetűvel írta, bezzeg a neki rokonszenves szervezetekét naggyal. Ilyenkor mindig megnézem a forrást, és lám,.Vásárhelyi Mária a fészbukos üzenőfalán kétségkívül nagy kezdőbetűvel tisztelte meg a Demokratikus Ellenzéket és a Solt Ottília-féle SZETÁ-t (Szegényeket Támogató Alapot). A számára ellenszenves Fideszt viszont háromszor fidesznek írta, a KDNP-t pedig egyszer kdnp-nek.

Nem vitatkoznék abban, hogy a kisebbítés szándéka nemcsak az egyik politikai oldalt jellemezheti, hanem a másikat is. Ahogy elnézem, a „pontos” értékítélet a politikusok furcsa kiváltsága. Mégis az a benyomásom, hogy a nünükém alapjában érti félre a helyzetet. 2002 tavaszán a szelektív kisebbítés vétkét egy párt követte el, amely ráadásul meg is sértődött, mert az egyik szerkesztőség nem fogadta el a kétpontos értékítéletét. Vásárhelyi Mária szociológus azonban nem párt, hanem magánember.

Nem hirdetésként adott föl egy szöveget, hanem 2023. július 10-én az üzenőfalán, a saját szerkesztésében csoportosította, különítette el, választotta szét a múlt század utolsó évtizedében működő alakulatokat, egyesületeket, intézményeket, közületeket, pártokat, társaságokat. Ha tehát nünüke az álláspontomra kíváncsi, akkor szerintem se szerencsés a kisbetűvel való megkülönböztetés. Mindazonáltal az efféle közelítésmódot nevezzük önálló, saját véleménynek, amelynek igenis van helye a Facebookon.

Tíz mondat a véleményről

Ha egy vezető politikus a magánvéleményét közli, az mégsem ugyanaz, mintha ugyanezt teszi bárki más. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Somogyi Hírlap, 1995. január 5.)

Egy ilyen kis országban egy vélemény is elegendő. (Böcz Sándor újságíró, Magyar Nemzet, 1997. április 18.)

A véleményemet kiviszem a piacra, és ha megveszik, akkor vagyok. (Farkasházy Tivadar újságíró, ATV, 2006. április 16.)

Egy jó véleménycikk eleve sérti a méltóságot. (Papp László Tamás publicista, Hírszerző.hu, 2010. június 18.

Nem hiszem, hogy úgy kéne megítélni azt, amikor valaki otthon írogatja a véleményét a világról, azzal, aki mindezt egy 300 ezres látogatottságú portálon teszi meg. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2011. március 3.)

A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)

Számomra a fészbuk az egyetlen hely, ahol a véleményem elmondhatom. (Cseresnyési László nyelvész, Facebook.com, 2019. november 6.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2021. január 18.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, 2021. február 13.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

Önkéntes ügyészt játszik. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2018. július 20.)

A korrupció elleni harc védőszentje. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Újnépszabadság.com, 2021. február 15.)

Hadházy úgy váltogatja a pártjait, mint más az alsógatyáját. (Tóth Csaba szocialista politikus, 168.hu, 2021. február 17.)

Hadházy Ákos az ellenzék ellenzéke. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2022. június 9.)

Hadházy Ákos egymaga felér az ellenzékkel. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2022. szeptember 26.)

Hadházy Ákos lódoktor és ellenzéki mutatványos. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. szeptember 28.)

Nincs ellenzék, kivéve Hadházy Ákost. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. november 2.)

A gerillákat nem szokták szeretni a reguláris hadseregekből. De gyakran motorjai a győzelemnek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. november 4.)

Egy szőrét hullató, rossz, vidéki róka. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2023. július 6.)

Hadházy Ákos a sunyi, sompolygó róka. (Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Facebook.com, 2023. július 9.)

A mögöttünk hagyott hét végén két országos bajnokságot néztem végig. A kétnapos magyart és a háromnapos amerikait. Technikailag eljutottunk odáig, hogy egy újlipótvárosi számítógép képernyőjén feltűnhetett az idei világbajnokság majdani és a tavalyi volt színhelye.

A magyar atléták a ferencvárosi-csepeli vadonatúj stadionban ismerkedtek a körülményekkel. Az amerikai atléták egy oregoni kisváros stadionjában harcoltak azért, hogy eljöhessenek Budapestre. Ellentétben a magyarokkal, muszáj volt csúcsformában lenniük. A szigorú szabályok miatt ugyanis csak az első, második és a harmadik helyezett indulhat az augusztusi világbajnokságon. Nálunk azonban van még negyven nap a csúcsformáig, mert rendező országként olyan atlétáink is versenyezhetnek majd, akik nem föltétlenül tartoznak az élmezőnybe.

Elismerem, hogy torz az összehasonlítás, amelyhez csupán annyit fűznék, hogy ex-atlétaként hajdani számaimban néztem körül. A hölgyekre összpontosítottam, náluk az erőkifejtés bájjal és kellemmel párosul. Egyébként a két rendezvény időtartama közti egynapos különbség azzal magyarázható, hogy lányaink-asszonyaink az idei eredmények alapján soroltattak időfutamba. A legjobbak úgy jutottak bajnoki címhez, hogy csupán egyszer kellett futniuk érte. Az Egyesült Államokban olyan nagy a konkurencia, hogy előfutamokon kellett beverekedni magukat a döntőbe. Márpedig az augusztusi vébé szempontjából nem mindegy, hogy a versenyző mennyire bírja a naponte kétszeri futást.

Íme, az eredmények. Elől az amerikaiaké, zárójelben pedig a magyarokéi, az elsőtől a nyolcadik helyezettig. Női száz méteren: 10.82 másodperc (11.36), 10.90 (11.45), 10.99 (11.51). 11.03 (11.57).11.03 (11.84), 11.05 (12.08), 11.08 (12.13), 11.12 (12.14).  Női kétszáz méteren: 21.60 másodperc (23.27), 21.94 (23.49), 22.01 (23.51), 22.07 (24.07), 22.12 (24.13), 22.43 (24.53), 22.45 (24.74), 22.65 (24.77). Női négyszáz méteren: 48.74 másodperc (52.61), 49.79 (53.32), 49.93 (53.33), 50.11 (53.71), 50.41 (53.83), 50.96 (54.71), 51.12 (55.01), 51.50 (55.07). A közvetítések színvonala között nem volt ekkora különbség.      

A legutóbbi napokban Orbán Viktor rókázott, Medgyessy Péter orbánozott, Kósa Lajos kolbászozott, Kunhalmi Ágnes fideszezett, Nagy Bandó András pedig szarkázott.

Nagyon kevesen tudnak rólam, de amikor itt éltem, akkor még kevesebben tudtak. (Magyar Éva Londonból hazalátogató színésznő, Telex.hu, július 2.)

A már kizárólag férfiakból álló kormány összetétele világossá teszi, hogy Magyarországon a politika milyen szerepet szán a nőknek. (Antoni Rita újságíró Varga Judit lemondásáról, Újnépszabadság.com, július 2.)

A Fidesz erőszakosan iparosít. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, július 3.)

Mindent meg tudott csinálni, ami elég volt ahhoz, hogy hatalomban maradjon. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök Orbán Viktorról, 24.hu, július 3.)

Itt mindenért „Brüsszel” lesz a felelős, és ennek a hecckampánynak lesz az arca Varga Judit. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, július 4.)

Elhivatottsága alighanem nagyobb a tehetségénél. (Hegyi Iván újságíró Szoboszlai Dominikról, Népszava, július 4.)

Ha kolbászból lenne a kerítés, akkor tüntetnének a vegetariánusok. (Kósa Lajos Fidesz-politikus az oktatási válságról, Telex.hu, július 4.)

Papíron meg lesz tartva a fizika óra ősszel is. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, július 4.)

Ez már a csőd, és még megélni sem lehet belőle. (Pilz Olivér miskolci fizikatanár, 444.hu, július 5.)

Bennünket nem érdekel, hogy ki nyer. (Kövér László Fidesz-politikus az orosz-ukrán háborúról, InfoRádió, július 6.)

A Ludas Mátyás egy felnőtt, nagykorú havilap, ami gyerekcipőben jár. (Diószegi-Horváth Nóra újságíró, 444.hu, július 6.)

Egy szőrét hullató, rossz, vidéki róka. (Orbán Viktor miniszterelnök Hadházy Ákosról, Facebook.com, július 6.)

Ha Hadházy rókának minősül, akkor ellenfele a farkas, aki a róka tanácsára a farkával próbál halászni a jeges tóban, ám a farka odafagy. (Gábor György vallástörténész, Klubháló, július 7.)

A miniszterelnöknek rögtönöznie kellett, és mint kiderült, ebben a műfajban nem annyira jó. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, július 7.)

Le lett darálva. (Ruff Bálint politológus Varga Juditról, SzabadEurópa.hu, július 7.)

Egy kis országban nem lehet mindig mindenhonnan felállni. (Jakupcsek Gabriella műsorvezető, Magyar Hang, július 8.)

A magyarság nagyon gyakran egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy megszólítható közösség. (Demény Péter erdélyi költő, Népszava, július 8.)

Hadházy az egyetlen közpénzen kitartott ellenzéki, aki érdemben is cselekszik. (Vándor Ágnes újságíró, Facebook.com, július 8.)

A miniszterelnök korántsem uralja már minden egyes szavát. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, július 8.)

Mondja ezt válasz helyett egy megtollasodott szarka. (Nagy Bandó András humorista a rókázásról, Újnépszabadság.com, július 8.)

Ügyesen hazudnak. (Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-politikus a kormánypárti propagandáról, Klubrádió, július 9.)

Bárkire szavazunk, ugyanaz a róka bújik elő, legföljebb más-más kotorékból. (Siklósi András szegedi mérnök, a Szittya Világkongresszus alelnöke, Reggeli Délvilág, 1994. szeptember 26.)

Csak a menekülő róka hiszi, hogy aki mellett már elfutott, az többé nem kerül elébe. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök. Heti Válasz, 2006. december 14.)

A róka sohase mondja meg egyenesen, hogy a sajtot akarja kiénekelni a szánkból. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2012. január 16.)

Az újságíró őrkutya, akit azért tartunk, hogy jelezzen, ha róka dézsmálja a tyúkokat. (Kövesdi Péter újságíró, Népszava, 2021. március 20.)

Rókák ellenőrzik majd a tyúklopást. (Bartus László újságíró a NER tervezett korrupcióellenes hatóságáról, Amerikai Népszava, 2022. szeptember 8.)

Egy szőrét hullató, rossz, vidéki róka. (Orbán Viktor miniszterelnök Hadházy Ákosról, Facebook.com, 2023. július 6.)

Most megtudtuk, hogy rókából a vidéki a megvetendő. (Pető Péter újságíró, Facebook.com, 2023. július 6.)

Ha Hadházy rókának minősül, akkor ellenfele a farkas, aki a róka tanácsára a farkával próbál halászni a jeges tóban, ám a farka odafagy. (Gábor György vallástörténész, Klubrádió, 2023. július 7.)

Ha Orbán sunyi rókának nevezte Hadházyt, akkor ezt a hatalmi attitűdöt egy megsebzett vadállathoz hasonlítanám. (Németh Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. július 8.)

A falusi fickó rókázott a parlamentben. (Föld S. Péter újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, 2023. július 8.)

Meglepett, hogy Orbán Viktor kedvenc lapjában, a Nemzeti Sportban tegnap politikai hirdetés jelent meg. Előzménye, hogy a szocialisták miniszterelnök-jelöltje vitára hívta ki a jelenlegi kormányfőt. Orbán nem siette el a választ, majd amikor kínosabbá vált a helyzet, nyílt levelet intézett Medgyessy Péterhez, amelyben elfogadta a kihívást.

A szöveg közepén ez olvasható: „Ezért a Fidesz - Magyar Polgári Párt és az MSZP pártelnökeinek április 4-én sorra kerülő vitája után 2002. április 5-én este nyolc órakor várom Önt a Közgazdasági Egyetemen.” A miniszterelnök ugyebár Pokorni Zoltánra és Kovács Lászlóra utalt, de témánk szempontjából ez mellékes. A lényeg az, hogy a két párt neve nem ugyanazzal a betűmérettel jelent meg. Az MSZP két ponttal kisebb betűkkel látható. Ezt egy civil aligha veszi észre, én azonban csaknem két évtizedet töltöttem nyomdai ügyeletben.

Évszázadokkal ezelőtt a nyomdászok három egységre osztották a betűket. A középső sávban van a betű négypontnyi teste. Példánknál maradva ilyen az MSZP. Ha ugyanis csupa nagybetűvel írom, akkor nem lóg le a p betű lába, amely az alsó sávban található és szintén négypontnyi. A felső sávban található a betű szeme, ugyancsak négypontnyi terjedelemben. Ilyen például a „k”-ban a felül kilógó szár. A háromszor négy pontból lett az átlagbetű, cicerónak nevezték el a nyomdászok.

A jelek azt sejtetik, hogy a Fidesz marketingesei a saját pártjuk nevét ciceróban rendelték meg, az MSZP-ét viszont tízpontos garmondban. Nemcsak két pontot spóroltak, hanem a politikai hirdetéssel csőbe is húzták a Nemzeti Sportot. Igen ám, de a nyílt levelet elküldték a Népszabadságnak is. A tegnapi számban változatlan maradt ugyan a szöveg, ám a szerkesztőség - vagy a nyomdai szerkesztő - nem tartotta be a megrendelő kívánalmát. Az MSZP-t is tizenkét pontos betűvel szedette. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a Fidesz tiltakozott, esetleg nem is akar fizetni.

Bár szokatlan a változtatás, helyeslem a Népszabadság döntését. Nem azért, mert ellenzéki lap lévén az ellenzéki pártok pártját fogta. Inkább azért, mert választási kampány idején komolyan vette, hogy a hatalomért harcoló politikai csoportosulásoknak egyenlő esélyt illik adni. Márpedig az a benyomásom, hogy a kormánypárt trükközött. Pitiáner módon akart előnyt kicsikarni a nyilvánosság fórumain.

Ma egyébként Nyíregyházán, a főiskolán tanítottam. Már itthon számolhatok be arról, hogy a Kelet-Magyarország című helyi újságban is olvastam a miniszterelnök nyílt levelét. A szerkesztőség a megrendelő szándékához híven tízpontos betűvel szedette az MSZP nevét. Kár.         

A tegnap bizonyára lábjegyzet lesz a magyar oktatáspolitika történetében. A parlamenti többség megszavazta a „bosszútörvényt”, amely rendfenntartó alakzatba sorolta a jobb sorsra érdemes pedagógusokat. Ama írástudók, akiknek nem tetszik az új jogszabály, kifejtették az álláspontjukat. Közéjük tartozik Juhász Dániel, a Népszava oktatási szakírója is.

Ismeri az iskolák világát, és az immár csak egyetlen ellenzéki napilap mai számában ostorozta a kormánypárti képviselőket. Akik vezényszóra nyomják meg a gombot, lett légyen szó bármiről az ország házában. Imigyen fogalmazott róluk: „Valójában fingjuk sincs, miről szavaztak aznap.” Értem a felháborodását. Azt is érteni vélem, hogy érzetének olyan szóval akart hangot adni, mely nagyot szól. (Hogy stílusosan fogalmazzak.)

Másképpen fejeztem volna ki a nemtetszésemet, de hallottam már az úgynevezett gonzó-újságírásról, amely nem a finomkodó (mesterkélt) nyelvhez közelíti a sajtót, inkább a köznapi nyelvhasználathoz. Mielőtt azonban eltűnődnék egy tehetséges kolléga szokatlan megnyilvánulásáról, arra próbálok válaszolni, vajon a Népszavába illenek-e a nép keresetlen szavai.   

A bejegyzésem utáni összeállításban négy idézet való a Népszavából. Az elsőben egy író-szociográfus beszélteti az alanyát. A másodikban egy szociológus végzettségű volt miniszter beszélteti a rovott múltú alanyát. A harmadikban pedig egy ex-színházrendező és a hatáselemeket jól ismerő újságíró beszélteti a riportalanyát. A bő szókincsű szerzők szűk szókincsű emberek jellegzetes szavajárásával jellemzik őket. A negyedik Népszava-idézet szerzője a saját véleményét fejezte ki az inkriminált szóval. Nem biztos, hogy jól tette.

Az összeállításban található két olyan idézet is, amikor a szerzők azt írják, hogy valakinek nincs fogalma, illetve dunsztja valamiről. Majd érzik, hogy ennél nyomatékosabban kéne fogalmazni, ezért az iménti két kifejezéshez biggyesztik a témában olvasható szókészlet legnépiesebb elemét is. Egyébként a német der Dunst párát, gőzt jelent. Átvitt értelemben kigőzölgést, amely illik is az emlegetett életfunkcióhoz. A szerzők az unalomig ismételt ’fogalmuk sincs’ helyett használhatták volna például a gőzük (lila gőzük, halvány lila gőzük), lövésük, ötletük, sejtelmük sincs kifejezést.

Nem vonom kétségbe, ha egy pályakezdő újságíró az egyetlen ellenzéki napilapban a szellentés népies szinonimájával ostorozza a kormánypárti törvényhozókat. Mégis az a benyomásom, hogy jobban jártunk volna, ha a nemtetszését árnyaltabban és kulturáltabban fogalmazta volna meg.   

Tíz mondat egy durva szóról

Állítom, hogy a góréknak halvány fingjuk sincs, hogy mi megy itt lenn - nevet a szobafestő-mázoló-mérlegkocsis. (Tábori Zoltán szociográfus, Mozgó Világ, 1998/5.)

Olyanok hozzák ezt a törvényt, akiknek fingjuk sincs, mi megy az utcán. (Csányi Viktor blogger a drogtörvényről, Wanted, 1998/11.)

A megzavarodott állampolgároknak fogalmuk sincs arról, hogy ki mond igazat és ki hazudik. Fingjuk sincs arról, hogy kire szavazzanak. (Szabados Gábor miskolci humorista, Új Hírnök, 2002. január 12.)

Ha Vitray Tamás vagy Szilágyi János írna tévékritikát, arra biztos, hogy odafigyelnék. De ha mondjuk a Népszabadságban egy Murányi András ír tévékritikát vagy György Péter az Élet és Irodalomban, azon csak nevetek, mert fingjuk sincs a szakmáról. (Havas Henrik tévés műsorvezető, Vasárnapi Kelet, 2009. július 12.)

Akik nem élnek ebben, fingjuk sincs az egészről - csak ugatnak, mint kutya a holdra. (Kőbányai János szociográfus egyik riportalanya a beatkorszakról, Népszava, 2015. február 7.)

Nem is ismerik a sport világát, az utolsó emlékük az uszodáról az volt, amikor kijöttek a zuhany alól, és összeszedtek egy lábgombát. Fingjuk sincs arról, amiről írnak. (Lévai Katalin író egyik regényhőse, Népszava, 2016. szeptember 24.)

Az ELTE hallgatóinak fingjuk sincs arról, milyen Kányádi költészete, de órákig tudnak beszélni Esterházyról. (Orbán János Dénes költő és publicista, Magyar Hang, 2018. augusztus 3.)

Halvány dunsztjuk, fingjuk nem volt arról, hogy elkerülhető lett volna a fújó paripák átszáguldása anno a 26 és fél éves költő teteme fölött, ha pénze van, ha nem kell eladnia a lovát. (Simó Márton író a Petőfi-kultusz ápolóiról, Látó, 2021/6.)

Fogalmuk sincs semmiről, mert csak a híradót nézik, és ha elmondom nekik, hogy mit összeloptak az Orbánék, akkor engem néznek hülyének Érti? Fingjuk sincs semmiről, és mégis én vagyok a hülye városi. (Ungár Tamás riportjában egy Gizella nevű, 71 éves asszony 82 ezer forint nyugdíjjal a falusi rokonokról, Népszava, 2021. november 22.)

Valójában fingjuk sincs, miről szavaztak aznap. (Juhász Dániel újságíró a pedagógusi státusztörvény megszavazóiról, Népszava, 2023. július 6.)

Új műfajjal kísérletezem. Rövid portré egy közéleti személyiségről, utána mondatok tőle és róla. Tíz legjellemzőbb mondata, tíz másik önmagáról és újabb tíz róla. A néhány napja lemondott Varga Judit illene a sorba, mert ideje volna a számvetésnek. Kár, hogy nem találtam húsz figyelemre méltó gondolatát. Holott lett volna lehetősége és tehetsége hozzá.

Csinos, negyven körül sem testesedett meg, a konzervatív öltözködésből pedig divatot teremtett. Az olvasók figyelmében ajánlom Barnóczki Brigitta bravúros elemzését a Telexen. Kezdem kapiskálni, hogy ha manapság egy tehetséges fiatal karriert akar csinálni, akkor bizony alkalmazkodnia kell az ország első emberéhez. Márpedig Orbán Viktor harcias szóhasználata nem áll jól egy olyan hölgynek, aki a kormány verőlegényének is nevezhető.

Talán Picassótól származik a gondolat, hogy a profi megtanulja a szakma szabályait, a művész pedig megszegi. Olvasva Varga Judit néhány nap híján négyéves miniszteri életművét, találtam négy mondatot, amelyek a tanulékonyságról árulkodnak. Azért érdemes idézni őket, mert nem felelnek meg a valóságnak. S leltem egyet, amely azt sejteti, hogy a miniszterelnöktől örökölt szabvány szövegeknél többre lett volna képes. Úgy hangzik, hogy nem a fejléc, hanem a házszám a fontos.

Elfogadható gondolat számomra is, szívesen venném föl a szállóigék gyűjteményébe. Igen ám, csakhogy kiötlője hozzáfűzött még egy szót, az imént ezért nem tettem ki az idézőjelet. Így fogalmazott az idő tájt, amikor a pártja kilépett az Európai Parlament néppárti frakciójából: „Nekünk nem a fejléc - a házszám a fontos.” A nekünkkel leszűkítette a máskülönben általánosítható mondandót. Nem lépett túl egy részen, amelyet a köznyelv pártnak nevez. (A párt ugyebár a latin pars - rész - szóból ered.)

Egyik ellenfele, Vadai Ágnes „Facebook miniszter”-nek titulálta. Varga Juditnak 175 ezer követője van, naponta több posztot helyez el az üzenőfalon, és a anyanyelve mellett angolul is közre adja a mondandóját. Eddig külön kommunikációs stáb gondoskodott a pártszerű fogalmazásról és az ízlésesen elkészített fényképekről. Vajon mi lesz a közösségi oldalával kommunikációs szakemberek nélkül?

Egyébként a róla mondottak összeállítása azt tükrözi, hogy a pártján állók hallgatásukkal fejezték ki a bizonytalanságukat, vajon most mi történt vele. Információk híján az ideológiai ellenfelek sem képesek eldönteni, hogy a kardos menyecske lefelé vagy fölfelé bukott-e. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az immár csak hajdani miniszter asszony a válás után új életet kezd. Első megnyilatkozása szellemes és végre egyéni: „Nem leköszönök, hanem beköszönök.”       

Tíz mondat Varga Judittól

Tini koromban is sokat dekáztam, a rekordom 115 volt. (Blikk.hu, 2019. március 18.)

Unalmasan zakatoló minisztériumot szeretnék. (InfoRádió, 2019. július 17.)

Nekünk nem a fejléc - a házszám a fontos. (Magyar Nemzet, 2020. január 25.)

A kormány legnagyobb teljesítménye a jogállamiság folyamatos tiszteletben tartása. (Azonnali.hu, 2020. február 11.)

A mai kormányban vannak ikonok, akik ezért a szabadságért megküzdöttek. (Telex.hu, 2021. július 1.)

Átfogó jogszabályi környezet biztosítja az újságírói és a szerkesztői szabadságot. (Facebook.com, 2021. július 5.)

Van olyan, amit egy politikusnak nem kell elviselni. (Telex.hu, 2022. július 22.)

A guruló dollárok sem értek semmit áprilisban a népakarattal szemben. (Borsod Online, 2023. január 5.)

Virágzik a civil társadalom Magyarországon. (Facebook.com, 2023. március 21.)

Nem leköszönök, hanem beköszönök. (Hír TV, 2023. június 29.)

Tíz mondat Varga Juditról

Szerintem nyilvánvaló, hogy Vargának vége. (Odze György író, Facebook.com, 2023. június 28.)

Mindent megtett, hogy végképp aláássa a magyar igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. (Tóth Ákos újságíró, Jelen.media.hu, június 28.)

Azzal, hogy Varga Judit lett a Fidesz EP-listavezetője, nem új feladatot kapott, hanem megbukott. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, 2023. június 28.)

Igazságügyi minisztereként megbukott, politikusként nem bukott meg. (Gáspár Kristóf politológus, ATV, 2023. június 28.)

Európából igazolta, oda is toloncolta vissza Orbán Viktor Varga Juditot. (Gergely Márton újságíró, hvg.hu, 2023. június 28.)

Jó miniszter asszony „önként” lemond, mielőtt kormánytagként érné utol a Völner-Schadli-Rogán ügy. (Tordai Bence Párbeszéd-politius, Facebook.com, 2023. június 28.)

Orbán Viktor - egyéb érdemei elismerése mellett - a Fidesz EP-listavezető tisztségébe száműzte őt a miniszteri bársonyszékből. (Somogyi Zoltán szociológus, hvg.hu, 2023. június 30.)

Varga Juditot a különféle kényes ügyei miatt jobbnak látták eltávolítani a kormányból. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Népszava, 2023. július 4.)

Varga Judit is bekerült a Fidesz rozsdatemető programjába. (Magyar György ügyvéd, HírKlikk.hu, 2023. július 4.)

Itt mindenért „Brüsszel” lesz a felelős, és ennek a hecckampánynak lesz az arca Varga Judit. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2023. július 4.)