A szocialista pártvezetők szombati sajtótájékoztatójának volt még egy mozzanata. Tóth Bertalan elnök lefokozta a kampányban patkányozó Bangónét, aki már nem helyettese a parlamenti frakcióban. Ráadásul „közös megegyezéssel” megvált az MSZP kommunikációs igazgatójától, Láng Balázstól is. Bangóné elszólását már értelmeztem, a kommunikációs vezető eltávolítása pedig megérdemel egy eszmefuttatást.

Azzal szerzett nevet magának a szakmán kívül, hogy 2017. április 29-én lefideszbérencezte Pető Pétert, a 24.hu főszerkesztő-helyettesét, aki „ennyi, magát függetlennek nevező orgánummal/újságíróval ilyen lelkesen szolgálja ki a propagandagépezet céljait”. Láng Balázs tehát a nem kormánypárti sajtóból elmarasztalta azokat az újságírókat, akiknek nem tetszett Bangóné botrányos megnyilvánulása. Nemcsak azért vélem botrányosnak, mert változatlanul ez a véleményem róla. Azért is, mert az ügyetlenül fogalmazó politikusnő elszólását a lefokozással most már a saját pártja is beárazta.

Felelősségre vonásukról mégis az a benyomásom, hogy az MSZP vezetése nem nézett szembe az uniós választásban elszenvedett vereséggel. Bár jó helyen kapiskál, ha kommunikációs elszólásért viteti el a balhét egy felkészületlen politikussal és az őt védő kommunikációs igazgatóval. Följegyeztem azonban egy korábbi kommunikációs igazgató szavait. Kerényi György, akit Botka László miniszterelnök-jelölt hívott az apparátusba, ezzel köszönt be: „Nem tehetek mást, mint hogy azt a politikai terméket, amit a szocialista párt politikája jelent, megpróbálom hatékonyan eljuttatni az emberekhez.” (ÚjSzó.com, 2017. június 17.)

Egy szóvivő, sajtófőnök, kommunikációs igazgató olyan alkalmazott, akit nem azért fizetnek, hogy a saját véleményével traktálja a nyilvánosságot, hanem hogy a szervezet álláspontját képviselje. Kerényi György is csak addig húzta persze, amíg az MSZP szembe nem fordult a saját miniszterelnök-jelöltjével. Láng Balázs bizonyára azt az álláspontot képviselte, mely a Bangóné-botrány kirobbanásakor az MSZP hivatalos véleménye volt. Ha most útilaput kötöttek a talpára, akkor ezt azt sejteti, hogy a szocialista párt némi áldozat árán módosította az álláspontját.

A cikcakkok nyomába eredő szociológus, Tamás Pál napra pontosan egy hónappal Láng Balázs fészbukos kirohanása után ezt írta a Népszavában: „A rokonszenves fiatalok a pártvezetésben ideológiai és kommunikációs szempontból analfabéták.” Hm.

Karácsony Gergellyel most a Párbeszéd láthatósági mellényt kapott. (Böcskei Balázs politológus a Párbeszéd-mozgalom miniszterelnök-jelöltjéről, 24.hu, 2017. május 8.)

Egy országos szervezettel rendelkező párt és egy párttal nem rendelkező, de népszerű politikus egymásra talált. (Hiller István szocialista politikus Karácsony Gergelyről, Echo TV, 2017. december 17.)

Karácsony a saját egyszázalékos pártja mellett egy másik, szintén elég gyenge párt mellé állt be. (Windisch Judit újságíró, hvg.hu, 2018. február 10.)

Kivel állapodott meg az MSZP? A mérhetetlen Párbeszéddel. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Hír TV, 2018. március 17.)

A Párbeszéd az egyik legkevésbé látható párt. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2018. október 1.)

Nélkülünk nem lenne frakciója. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Facebook.com, 2018. november 12.)

Ez a párt jelenleg parazitaként él az MSZP gazdatestén. (Farkas Örs politológus, Origo.hu, 2018. december 28.)

Ha ők lesznek az MSZP KDNP-je. (Lengyel Anna dramaturg, Facebook.com, 2019. május 25.)

Rossz helyre kötötte be magát a hiteles és innovatív programmal bíró Párbeszéd, amikor összeállt a hanyatló MSZP-vel. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, 2019. május 26.)

A Magyar Szocialista Párt és a Párbeszéd közös listája kudarcot vallott az európai parlamenti választásokon. (Tóth Bertalan szocialista pártelnök, Facebook.com, 2019. június 1.)

A legutóbbi napokban az uniós választást értékelték a nyilvánosság fórumain. Az értelmezők gyakran hozták szóba a Gyurcsány-házaspárt. Lefülelt mondatok.  

Egy év alatt sikerült magunkat leamortizálni. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Mandiner.hu, május 26.)

A Jobbikra jelen állás szerint nincs szükség, szélsőséges pártnak ott van a Fidesz. (Föld S. Péter újságíró, Hírklikk.hu, május 26.)

Történt egy kis átrendeződés a Momentum megerősödésével és az LMP megsemmisülésével. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, ATV, május 27.)

Azok szerepeltek jobban, akiknek volt politikai teljesítményük és mondanivalójuk. (Török Gábor politológus, InfoRádió, május 27.)

A világos nyelvezet és a kemény munka kifizetődik. (Techet Péter publicista a DK-ról és a Momentumról, Azonnali.hu, május 27.)

Dobrev Klárának sikerült az, ami Orbán Viktornak nem: eltüntette a közéletből Gyurcsány Ferencet. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, május 27.)

Orbán Viktor nem az asztalnál ül, hanem rajta van az étlapon. (Pető Péter újságíró a brüsszeli tárgyalásokról, ATV, május 28.)

Az ellenzéki oldalon már réges-rég kellett volna egy profiltisztítás. (Lakatos Júlia politológus, MéltányosságKözpont.blog, május 29.)

Gyurcsány megmaradt egyedüli profinak az ellenzéki oldalon. (Tamás Pál szociológus, Népszava, május 29.)

Az online kommunikációban vertük a teljes ellenzéket. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, 24.hu, május 29.)

Nem lehetne, hogy Gyurcsány, ha már nem fér a bőrébe, menjen Brüsszelbe hadakozni, Klára pedig itthon maradjon melózni? (Kereszty András újságíró, AHaza.blog, május 29.)

Róluk hihető a leginkább, hogy a NER valódi ellenfelei. (Bundula István újságíró a DK-ról és a Momentumról, Magyar Narancs, május 30.)

Az ellenzéki közvélemény éppen most ítéli meg, szüksége van-e ránk. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, május 30.)

Puzsér Róbert rögtön lefalcolt az LMP-ről. (Lakner Zoltán politológus, 168 Óra, május 30.)

Az értelmiségnek nem az a dolga, hogy igazolja vagy gyalázza a politikát. (Lányi András ökofilozófus, Mandiner.hu, május 31.)

Magyarországon inkább ellenzékváltó hangulat van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, május 31.)

Nemsokára eldől, hogy a pártok kiket küldenek Brüsszelbe, a kádertemetőbe. (Libik André dokumentumfilmes, Facebook.com, május 31.)

A pártelnök is hozta a primadonnát. (Magyar György ügyvéd Torgyán Józsefről és Torgyánné Cseh Mária országgyűlési képviselőről, ATV, június 1.)

Ha ráérzett volna az árnyékba húzódás édes ízére, és nem akarná magát önbizalommal telve újfent előtérbe tolni, össze is szedhetné magát Magyarországon valamiféle ellenzék. (Gazda Albert újságíró Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, május 31.)

Láriferi. (Pilhál György újságíró Gyurcsány Ferencről, Magyar Nemzet, június 1.)

A párt nevében immár jelentés nélkül fityeg a szocialista szó. (Büttl Ferenc közgazdász az MSZP-ről, Mérce.hu, június 1.)

Tegnap sajtótájékoztatót tartott a szocialista párt két vezetője. Kunhalmi Ágnes választmányi elnök háromperces monológban fejtette ki, hogy új alapokra helyezné a magyar szociáldemokráciát. Ez adta az ötletet, hogy átnézzem a házi dokumentációt, vajon az MSZP eddigi három évtizede során hírértékű megnyilatkozásban hányszor hangzott el, jelent meg az új szó.

A 311 oldalon mintegy két és félezer mondat található, és az új valamelyik származéka 252-szer jött ki. Feltűnt, hogy a 2010-es kormányváltás előtti huszonegy évben pontosan százszor, azóta viszont 152-szer. Először Barabás János beszélt róla a Kelet-Magyarország című nyíregyházi újság 1989. szeptember 12-i számában: „Hiszem, hogy az MSZMP-ból hamarosan egy új profilú, új szellemű párt formálódik.” Utoljára pedig az uniós választási kudarc nyomán Tóth Bertalan pártelnök tegnap ejtette ki a száján, a Facebook tanúsága szerint így: „Új stratégiát alkotunk.”

Az új származékai közül felfigyeltem a megújulásra, mellyel ötvenötször szembesültem ábránd, áhítozás, cél, elképzelés, kívánalom, óhaj, remény, sóvárgás, törekvés vagy vágyálom formájában. Érzelmi megnyilvánulás keveredett indokolt tervezéssel. Tanulságos a megoszlás is. A szocialista politikusok 1989 őszén négyszer akartak megújulni, ’90-ben kétszer, aztán hosszú kihagyás. Majd 2000-ben és 2009-ben háromszor-háromszor, 2010-ben nyolcszor, ’11-ben tizenháromszor, ’12-ben tizenegyszer, ’13-ben és ’14-ben négyszer-négyszer, ’16-ban kétszer, ’18-ban pedig egyszer.

Lendvai Ildikó volt pártelnök azonban figyelmeztetett arra, hogy „Gondolatok nélkül a sokat emlegetett ’megújulás’ nem volna más, mint a belső huzakodások fedőneve.” (Népszava, 2011. július 9.) Szavait komolyan vettem, ezért a házi dokumentációban megnéztem az új másik, szintén hangoztatott származékát is. Az aktivitást, cselekvőképességet, iparkodást, működést feltételező megújítás 1989-ben, ’90-ben és 2003-ben egyszer-egyszer hangzott el, jelent meg, 2010-ben négyszer, ’11-ben háromszor, ’14-ben kétszer, ’16-ban pedig egyszer.

Azóta egyszer se hallottam, olvastam, hogy a szocialista politikusok az átalakítás, előrehaladás, emelkedés, erősödés, fejlődés, föllendülés, gyógyulás, javítás, jobbítás, kibontakozás, növekedés, továbblépés, tökéletesedés közül valamelyik fogalom zálogának tekintették volna. Vagyis az MSZP idestova három évtizede ad teret egy mérkőzésnek, amelyben a megújulás 55:13-ra vezet a megújítás ellen.  

145 tagunk van, 1800 aktivistánk, és 266 ezren állnak mögöttünk. (Soproni Tamás a nolimpiai népszavazásról, ATV, 2017. február 17.)

143 tagunk van, ebből 99-en szeretnék, ha párttá alakulnánk. (Pottyondy Edina, Sonline.hu, 2017. március 15.)

Most veszünk fel kilencszáz új tagot, velük együtt leszünk nagyjából ezren. (Fekete-Győr András, Magyar Nemzet, 2017. április 22.)

Jelenleg 370-400 tagunk van, és további 1100 ember felvétele van folyamatban. (Fekete-Győr András, Magyar Narancs, 2017. május 11.)

Szervezetünk 150 főből 1100-ra növekedett. A Momentum több ezer aktivistával rendelkezik. (Orosz Anna, ATV, 2017. augusztus 7.)

A belünket is kidolgoztuk, hogy esélyt kapjunk a választóktól. (Fekete-Győr András, Népszava, 2018. november 6.)

Nyolcvan olyan alapszervezetünk van, ami támogatásában és lelkesedésében is erős, és élvezi a helyi közösség támogatását. (Donáth Anna, Mandiner.hu, 2019. május 25.)

Budapesten kívül az összes nagyvárosban is erősek vagyunk, és a kisebb településeken is megvetettük a lábunkat. (Cseh Katalin, 24.hu, 2019. május 26.)

Most vasárnap a külföldön leadott szavazatok nélkül 340 ezer ember voksolt arra, hogy új politikai erő képviselje az Európai Parlamentben. (Fekete-Győr András, Kálmánolga.hu, 2019. május 31.)

A választás megmutatta, hogy a Momentum Magyarország harmadik legerősebb pártja. (Cseh Katalin, 168 Óra, 2019. május 30.)

A szegedi napilaptól elbocsátották az egyik barátomat. Három újságírót rúgott ki az új tulajdonos, a KESMA rövidítésű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány. A lapszerkesztőt nem ismerem. A hírrovat vezetőjét talán vigasztalja, hogy az egyetemen tovább taníthatja az újságírással kacérkodó diákokat. Emberi és szakmai együttérzésem az övék is persze, Bakos Andrást azonban közelebbről ismerem.

Makón találkoztunk, az amerikai újságírást megújító Joseph Pulitzer szülővárosában. A tanítványaim gyakran pályáztak az ott alapított ifjúsági Pulitzer-díjra, melyből nyolcat haza is vittek Nyíregyházára. Andrást a szegedi Délmagyarország küldte tudósítónak, és élénken érdeklődött a diák-újságírók iránt. Azóta figyelem a megnyilvánulásait. Horgászként végigcserkészte a Tiszát, pecázás közben szerzett tapasztalatait és kapcsolatait újságíróként is hasznosította. Ahogy azonban szűkült a sajtótér - mert már a kormány közeli KESMA érkezése előtt a külföldi tulajdonos is nehezen viselte a „hosszú” riportokat -, nyúlfarknyi jegyzetekre fanyalodott.

Hetente állítottam össze rovatot a lefülelt mondatokból, természetszerűleg vidéki újságírókat is bevettem a válogatásba. 2010-től találtam Andrástól huszonhárom ütőset. Ez komoly szakmai teljesítmény, ha abból indulunk ki, hogy nála ismertebb pesti újságírók mondataiból kevesebbet sikerült föllelni. Van köztük szállóige („Magyarország szoborpark.” 2014. július 22.). S van olyan kérdés is - „Napirendre tértünk afölött, hogy a magyar sajtószabadság egyik őrangyala Simicska Lajos?” (2017. szeptember 21.) -, amely azt sejteti, hogy néhány napja olyan munkatársat távolítottak el a „Délmagyarból”, aki ellenzékinek se mondható. Igaz, kormánypártinak sem.

Teljesen normális újságíró, aki nem a politika gyalázására vagy igazolására szerződött, hanem arra, hogy ami jellemző a közéletre, arról kifejti a véleményét. Ez a publicisztikai gyakorlat szakadt meg Andy Vajna Szegedre érkezésével. Az ügyes üzletember annyit elfogadott az Orbán-kormány médiapolitikájából, hogy országos ügyekben a helyi újságíró fogja be a száját, az ellen azonban nem berzenkedett, hogy helyi ügyekkel foglalkozhassék. Ebben András tudósítóként utolérhetetlen volt. Ha a néhai Vajna utódjának, a KESMÁ-nak ez is piszkálja a csőrét, akkor lehet elképzelésünk arról, vajon a kormányzatnak mi baja van a nyilvánossággal.

A jegyzetíró után nem kell belőle a valóságot feltáró riporter sem.   

Tegnap este néztem a hazai közélet legújabb fölfedezettjét az ATV stúdiójában. A magas, stílusosan öltözött asszony gördülékenyen beszélt, egyetlen apróság mégis árulkodott a rutintalanságáról.

A műsorvezető elé ugyebár futószalagon érkeznek az interjúalanyok. De hogy ezt ne vegyük észre, a két vendég között mindig van egy tizenöt-húsz másodpercnyi holtidő. Ilyenkor a tévékben otthonos közéleti személyiség nem áll fel rögtön, inkább kortyol még egyet a pohárból. Mire visszajön a kép, már másik vendég ül az előmelegített székben. E művelethez azonban szükség van arra, hogy a régi beszélgetőpartner ne távozzon túl gyorsan, hanem kellő ritmusérzékkel hódoljon a nyilvános vízivás szenvedélyének. A DK névadója, Dobrev Klára tegnap nem várta meg a villanásnyi szünetet. A dolga végeztével azonnal fölállt, és lelépett a pódiumról.

Kíváncsiságból a világhálón megkerestem néhány jelenetet a kampányából. Feltűnt, hogy milyen ügyesen forgolódott az érdeklődők között. Egyik leghatásosabb eszköze a csók, becenevén a csócsi, puszedli, puszi, puszkó és pusszancs lett. Egy cuppanás jobbról, egy balról az idősebb hölgyek arcára, olykor pedig a korosabb férfiakéra is. Igen ám, de DK azt még nem sajátította el, amit Amerikában és Nyugat-Európában tanítanak. Ha a politikus a szó szoros értelmében érintkezik valamelyik választópolgárral, akkor egy pillanatra a szemébe néz, hogy majdani szavazója megérezze: most kizárólag rá figyel a híres ember.

A magas asszony puszilkozás közben hajlamos elnézni a kiválasztott feje mellett, hogy megtalálja az újabb, kapcsolatteremtésre alkalmas választópolgárt. E módszer szembenézős változatát rutinosabban alkalmazták ama nőnemű magyar politikusok, akikkel hosszú pályafutásom alatt interjút csináltam. A kézfogástól gyakran jutottak el a beszélgetést megkoronázó pusziig. Hímnemű politikusokkal is készítettem persze interjúkat, ők azonban - ki tudja, miért - egyszer sem voltak csókos kedvükben. Ellenzékből a szemembe néztek a kézfogás pillanatában, hatalomból viszont próbáltak elnézni a 186 centim mellett. Ha pedig ismét ellenzékbe kerültek, visszatértek a barátságosabb, figyelmesebb, kedvesebb, nyájasabb, személyesebb, szívélyesebb változathoz.

Vajon a nemek közti felfogásbeli különbséggel is magyarázható, hogy a nemrégiben lezajlott uniós választáson ama pártok gyarapították a táborukat, amelyek leginkább politikusnőket küldtek a szavazók közé?              

Az új párt sokaké lesz. Azt remélem, hogy 2014-re milliónál is több szavazóé. (Gyurcsány Ferenc, Vasárnapi Hírek, 2011. október 22.)

A tagságunk 5500 felett van, ami több, mint az LMP és a Jobbik taglétszáma összesen. (Molnár Csaba, Eztígyhogyvolt.hu, 2012. július 3.)

Egy-két választókörzet kivételével országos lefedettsége van a pártnak. (Debreczeni József, Vagy.hu, 2012. augusztus 30.)

A DK-nak országosan már több mint kilencezer tagja van, s mind a 106 egyéni választókörzetben van DK-szervezet. Amiben pedig a legerősebbek vagyunk az ellenzéki pártok közül, az az, hogy majdnem kilencszáz településen dolgozunk az országban. (Molnár Csaba, Dunaújvárosi Hírlap, 2013. november 7.)

A legszervezettebb baloldali párt vagyunk a tízezresnél kisebb településeken. (Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2014. május 22.)

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy a Demokratikus Koalíció egy másik MSZP, jelzem, hogy a tagság kevesebb mint húsz százaléka érkezett a szocialista pártból. (Gréczy Zsolt, Facebook.com, 2014. június 9.)

A DK-nak van tízezer tagja és ötszázezer támogatója. (Vadai Ágnes, ATV, 2017. április 25.)

Amit gondolok erről a világról, az hétszázezer embernek fontos. (Gyurcsány Ferenc, FüHü.hu, 2018. március 16.)

Sokan vagyunk, de még nem elegen. (Dobrev Klára, Nyugat.hu, 2019. április 29.)

Az online kommunikációban vertük a teljes ellenzéket. (Gyurcsány Ferenc, 24.hu, 2019. május 29.)

Az uniós választások után világossá vált, hogy a Jobbik a második legnagyobb politikai erő. (Árgyelán János, Fejér Megyei Hírlap, 2014. június 24.)

Tíz év alatt a vezetésemmel lett a Jobbik egy nulla százalékos pártból a legerősebb ellenzéki erő, a Fidesz kihívója. (Vona Gábor, Facebook.com, 2016. április 22.)

Szoktam viccelődni Schiffer Andrással, hogy több alapszervezetünk van, mint nekik tagjuk. (Novák Előd, Hír TV, 2016. május 31.)

Van 17 ezer tagunk. (Volner János, ATV, 2017. május 11.)

Ahogyan a Jobbik egyre inkább elfogadhatóvá válik a társadalomban, úgy épít hidakat Vona Gábor az LMP és a Momentum irányába. (Csikós Attila, Népszava, 2017. november 24.)

Erőtlen politikai formáció, miközben még mindig az ellenzék legerősebb pártja. (Toroczkai László, 24.hu, 2018. május 18.)

A jelenlegi, karakterét vesztett politikánkkal már csak biodíszlet leszünk az Orbán-rendszerben. (Volner János, Magyar Hírlap Online, 2018. október 5.)

A legerősebb ellenzéki pártként továbbra is harcolunk a NER ellen. (Szilágyi György, ATV, 2018. október 16.)

Az ellenzéki összefogásnak a Jobbik a motorja. (Gyöngyösi Márton, Index.hu, 2019. május 15.)

Otthon maradtak a szavazóink. (Sneider Tamás, Index.hu, 2019. május 27.)

Tegnap este Tüttő Katát az ATV stúdiójában beültették két kaján újságíró közé. Fekete Norbert és Dömsödi Gábor pofákat vágott, miközben a szocialista politikusnő magyarázni próbálta, miért szerepelt le pártja az uniós választáson. Nem igazán sikerült neki.

A megjelenése azonban sikerült. Lábai közül az egyiket oldalra nyújtotta, ahogy illik, a másikat pedig elegánsan helyezte rá. Felül mélyen kivágott, végiggombolható, extra anyagból készült rucit viselt, a sárga alapon fekete virágokkal. Felötlött, hogy ugyanebben a svarcgelb öltözékben tűnt fel az osztrák határ melletti Szombathelyen is. Az Iseum mezején kampányolt pártja másik arcával, Kunhalmi Ágnessel együtt. Látogatásukról tudósításban számolt be a Nyugat.hu, mely öt fényképet is közölt róluk. Az újságíró, Sz. J. ezt a címet adta a cikkének: ’Tüttő Kata: Orbán Viktor az európai gondolat Geréb Ernője”. (2019.05.24.)

Szilágyi József korrekt tudósításából nem derült ki, vajon iróniából idézte-e a szocialista politikusnőt, vagy ő is régen olvasta A Pál utcai fiúkat. Molnár Ferenc ugyanis a Dezső nevet adta Gerébnek, az Ernőt Nemecsek, a főszereplő kapta. A csinos, kifogástalanul öltözött, polgári kultúrából érkezett politikusnő összekeverte az áldozat és az áruló keresztnevét, az újságíró pedig ezt vagy nem ismerte föl, vagy tapintatból nem csipkedte meg a vendéget. De van más baj is Dezsővel. Geréb ugyebár Nemecsekék csapatába tartozott, aki a vörösingeseknek elárulta a Pál utcai fiúk sebezhető pontjait.

Márpedig az MSZP-ben is van egy politikus, akiről az hírlik, hogy mutyizik a Fidesszel, esetleg falaz a Fidesznek. S mert Botka László kivételével a szocialista vezetők nem határolódtak el tőle, az MSZP uniós választási szereplését értelmezők szerint a tisztázatlan helyzet is szerepet játszott a párt gyászos teljesítményében. De Tüttő Kata Szombathelyen nem a fővárosi pártszervezet vezetőjéről beszélt, hanem a miniszterelnökről, aki gerébként árulta el az Európai Unió sebezhető pontjait Putyinnak. Ez épp annyira bizonyítatlan, talán bizonyíthatatlan is, mint a fővárosi pártvezető gerébsége.

Kampány-állításnak persze megteszi, feltéve, ha a Pál utcai fiúkra emlékeztető politikusnő kidolgozza a hasonlatot, és nem kutyulja össze a keresztneveket. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tüttő Kata az értelmiségi Bangóné, ám a patkányozás és az ernőzés a felkészületlenség képzetét kelti. Az efféle elszólások, sejtetések, utalások aligha használtak az MSZP választási kampányának.