A szegedi napilaptól elbocsátották az egyik barátomat. Három újságírót rúgott ki az új tulajdonos, a KESMA rövidítésű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány. A lapszerkesztőt nem ismerem. A hírrovat vezetőjét talán vigasztalja, hogy az egyetemen tovább taníthatja az újságírással kacérkodó diákokat. Emberi és szakmai együttérzésem az övék is persze, Bakos Andrást azonban közelebbről ismerem.

Makón találkoztunk, az amerikai újságírást megújító Joseph Pulitzer szülővárosában. A tanítványaim gyakran pályáztak az ott alapított ifjúsági Pulitzer-díjra, melyből nyolcat haza is vittek Nyíregyházára. Andrást a szegedi Délmagyarország küldte tudósítónak, és élénken érdeklődött a diák-újságírók iránt. Azóta figyelem a megnyilvánulásait. Horgászként végigcserkészte a Tiszát, pecázás közben szerzett tapasztalatait és kapcsolatait újságíróként is hasznosította. Ahogy azonban szűkült a sajtótér - mert már a kormány közeli KESMA érkezése előtt a külföldi tulajdonos is nehezen viselte a „hosszú” riportokat -, nyúlfarknyi jegyzetekre fanyalodott.

Hetente állítottam össze rovatot a lefülelt mondatokból, természetszerűleg vidéki újságírókat is bevettem a válogatásba. 2010-től találtam Andrástól huszonhárom ütőset. Ez komoly szakmai teljesítmény, ha abból indulunk ki, hogy nála ismertebb pesti újságírók mondataiból kevesebbet sikerült föllelni. Van köztük szállóige („Magyarország szoborpark.” 2014. július 22.). S van olyan kérdés is - „Napirendre tértünk afölött, hogy a magyar sajtószabadság egyik őrangyala Simicska Lajos?” (2017. szeptember 21.) -, amely azt sejteti, hogy néhány napja olyan munkatársat távolítottak el a „Délmagyarból”, aki ellenzékinek se mondható. Igaz, kormánypártinak sem.

Teljesen normális újságíró, aki nem a politika gyalázására vagy igazolására szerződött, hanem arra, hogy ami jellemző a közéletre, arról kifejti a véleményét. Ez a publicisztikai gyakorlat szakadt meg Andy Vajna Szegedre érkezésével. Az ügyes üzletember annyit elfogadott az Orbán-kormány médiapolitikájából, hogy országos ügyekben a helyi újságíró fogja be a száját, az ellen azonban nem berzenkedett, hogy helyi ügyekkel foglalkozhassék. Ebben András tudósítóként utolérhetetlen volt. Ha a néhai Vajna utódjának, a KESMÁ-nak ez is piszkálja a csőrét, akkor lehet elképzelésünk arról, vajon a kormányzatnak mi baja van a nyilvánossággal.

A jegyzetíró után nem kell belőle a valóságot feltáró riporter sem.