Krug Emília az adás utolsó percében elbúcsúzott a három stúdióvendégtől. Megköszönte nekik a „kommentárokat”. Pontosan fogalmazott. Az egyik vendég ugyanis közismert védőügyvéd, a másik hitoktató, a harmadik pedig politológus volt. Elvárható tőlük, hogy A nap híre című ATV-műsorban magyarázzák a híreket. Márpedig a hírmagyarázatot kommentárnak nevezik.

E sajtó-műfaj az idő tájt született, amikor már nem egy betűmérettel dolgoztak a nyomdászok, hanem kettővel. Az újabbat, a kisebbiket arra szánták, hogy a túlnyomórészt gazdasági híreket értelmezhessék az újság munkatársai. A hírmagyarázatot keretbe zárták, így hívták fel rá a figyelmet. Azóta a hírmagyarázat a szakújságírók egyik legjellemzőbb megnyilvánulási formájává nőtte ki magát. Rövid, szakmai jellegű és nem túlságosan egyéni hangvételű iromány. Minél szubjektívebb az újságíró hangvétele, annál inkább közeledik a glosszához, a jegyzethez, a publicisztikához. Annál kevésbé kommentátor az újságíró.

Ezzel néhány évszázadig nem is volt különösebb gond. A hírmagyarázó kommentált, és a műsorvezető (moderátor) megköszönte neki a kommentárt. Tegnap este azonban a szegedi és a kieli kézilabdázók izgalmas mérkőzésén egy 38 éves, 247-szeres válogatott, nemrégiben visszavonult játékos, Császár Gábor ült a meccset közvetítő sportriporter (Méhes Gábor) mellett. A pályakezdő sportkommentátor azt találta mondani, hogy „Próbáltam szakkommentálni”. Itt pillanatnyi szünetet tartott, majd néhány másodperc múlva így folytatta: „telni”.

Zavara érthető. Újdonsült sportkommentátorként még nem képes eldönteni, hogy ha igésíteni akarja azt, amit mostanában egyre ügyesebben és alaposabban művel, akkor ő tulajdonképpen kommentál vagy kommentel. A bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy zavara korántsem egyedi. Például az egyik publicista nem dicsérni akarta Gyurcsány Ferencet, mégis felértékelte a volt miniszterelnök politikusi tevékenységét. A kommentálni kifejezéssel akaratlanul is szakmai felkészültséget feltételez róla. Maga Gyurcsány Ferenc is zavarba jött, amikor a pillanat hevében kellett eldöntenie, vajon ő most indulatos véleményeket (kommenteket) kapott-e vagy szakmailag megalapozott álláspontokat (kommentárokat).

A 2010 után kulturális államtitkárként is dolgozó költő pedig leértékelte magát, amikor úgy vélte, nincs abban a helyzetben, hogy kommentálhasson művészi életműveket. Kósa Lajos több mint három évtizede érkezett a politikába, és még mindig nem tudja, hogy mi a különbség a komment és a kommentár, a kommentelés (a zsigeri megnyilvánulás) és a kommentálás (a hírmagyarázat) között. S ami a legérdekesebb, a műsorvezetők között is akadnak, akik kommenteket várnak olyan stúdióvendégektől, akiket azért hívtak meg, mert értenek a szakmájukhoz.               

Tíz mondat a közéleti megnyilvánulásokról

Az a kommentátor közvetít jól, aki az eseményt átéli, és szavakban vissza tudja adni. (Szepesi György sportriporter, 168 Óra Online, 2008. július 29.)

Laptop fölé helyezett kézzel várja, hogy azonnal kommentálhassa a kormány legújabb baklövését. (Hont András publicista Gyurcsány Ferencről, Hírszerző.hu, 2011. március 30.)

Olimpiai aranyom még nincs. Néhány napig azt hittem, hogy van - Annus Adrián athéni győzelmét én kommentálhattam. (Faragó Richárd sportriporter a doppingról, Nemzeti Sport, 2013. július 27.)

Magamat kommentáljam? Aztán meg a kommentemet kommentáljam? (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Népszabadság, 2016. március 17.) 

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2016. szeptember 6.)

Hol vagyok én ahhoz, hogy kommentáljam ezeket a művészpályákat? (Szőcs Géza költő, Irodalmi Jelen, 2016/november)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető, ATV, 2020. október 23.)

Kíváncsi vagyok egy gyors kommentre. (Petúr András műsorvezető Pásztor István kézilabda szakkommentátorhoz, Sport 1, 2021. május 9.)

Köszönöm a kommentárokat. (Krug Emília műsorvezető, ATV, 2023. február 15.)

Próbáltam szakkomentálni… telni. (Császár Gábor kézilabda szakkommentátor, Sport 1, 2023. február 16.)

Ültem Ferihegyen, nyüzsgött körülöttem a repülőtér. Hallottam, hogy átellenben egy hatvan körüli hölgy szlovákul üvölt. Folyamatosan és mosolyogva, vagy fél órán át. De ha üvöltözik, miért nem indulatos? Ha pedig kedélyesen trécsel a férjével, miért üvöltözik?

Rejtélyes viselkedését akkor értettem meg, amikor beszálltunk a gépbe. Ráláttam a férje tarkójára, az egyik fülében nagyothalló készülék. Szegény asszony megszokta, hogy az unoka emésztéséről is üvöltve számoljon be az urának, aki otthon rest használni a parányi készüléket. Erről a chip zsenije, Andy Grove jutott az eszembe. Olvastam, hogy Gróf Andrásként került ki Amerikába. Úgy hagyta el az ötvenhatos Magyarországot, ahogy egy szocialista országbeli nagyothallóhoz illik.

A New York melletti menekülttáborban dolgozó vöröskeresztes nővérek szörnyülködve nézték kezében a szovjet ipar bombabiztos termékét, a böhöm nagy fülhallgatót. Másnap hoztak neki egy fülkagylóba illeszthető hallásjavító készüléket. Ha Gróf András nem süketül meg a második világháborúban, akkor Andy Grove a múlt század hatvanas éveiben aligha adja fejét a számítógépes félvezető miniatürizálására. A mikroprocesszor nélkül a hadiiparban és az egyetemeken használt, asztalnyi nagyságú számítógépből nem lett volna fokozatosan kisebbedő személyi számítógép, és a drága elitszerkentyűből olcsó tömegcikk.

Február elején ismét találkozom kommunikáció szakos diákokkal. Remélem, hogy fogékonyak lesznek az élet közeli példára. Arra, hogy az Intel cég alapítója miként lett a Time Magazin szerint 1997-ben az év embere. Idáig jutottam a tűnődésben, amikor a Lufthansa-gépen tízórait osztott a stewardess. Ugyanazt kaptam, mint a mellettem ülő koreai kisgyerek és az amerikai katona. Mondtam a szőke sztyuvinak, hogy lactosloses Mittagessen-t rendeltem. „Á, ön az?” - kérdezte.

Kiderült, hogy az egész gépen én vagyok az egyedüli, aki tejérzékenyeknek való ételt rendelt. Miközben kicserélte a tálcát, a média szinte korlátlan lehetőségein merengtem. Még otthon, a világhálón megnéztem, melyik légitársaság kecsegtet NLM-el (No Lactose Meal), és e-mailen megrendeltem a laktózmentes szolgáltatást. Felszállás előtt pedig azt „élveztem”, hogy egy szlovák nagypapa kivette füléből a parányi hallókészüléket. Úgy rémlik, életünkben egyre inkább jelen vannak a médiumok, ráadásul a szó leghétköznapibb értelmében.

Az egyik médiatanár kolléga barátilag tette szóvá, hogy a sajtóval kapcsolatban a kelleténél többet használom a médium kifejezést. Szerinte a médium szerepkörére legföljebb a pénzünkre pályázó jósnő tarthat igényt. Beül hozzá az özvegy, hogy „társaloghasson” a néhai férjével. A szélhámos háziasszony lefüggönyözött szobában fogadja, térdével megbillenti az asztallábat, és az imbolygó légkörbe hozza be a hajdani házastárs síron túli hangját. „Vajon a politikusokkal bratyizó újságírók nem ezt csinálják?” - kérdeztem vissza. Kollégám elnevette magát.    

A cél világos: fiatalos, friss, ugyanakkor konzervatív szemléletmód közvetítése. (Elek Nikolett újságíró, Magyar Demokrata, 2015. szeptember 23.)

A 888.hu elmegy a bulvár felé, és próbál jópofán trágár lenni. (Csorja Gergely publicista, Magyar Fórum, 2015. október 22.)

Internetes tombolda. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2016. január 28.)

A Habony-média troll-csatahajója. (Tóth Ákos újságíró, 168 Óra, 2018. április 19.)

Vezetem ezt a harcoló közösséget. Politikát csinálunk a magunk eszközeivel. (G. Fodor Gábor politológus, a 888.hu főszerkesztője, 24.hu, 2018. június 8.)

A kormány tacepaója. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2018. november 23.)

A 888.hu internetes portál valójában heccblog. (Nagy B. György újságíró, Népszava, 2021. május 8.)

Lesz 888 - az Origón. (G. Fodor Gábor, a 888.hu alapító-főszerkesztője, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, 888.hu, 2023. február 15.)

Az Origóra való átköltöztetése a kormánypárti médiaarzenál karcsúsítása. (Előd Fruzsina újságíró, Telex.hu, 2023. február 15.)

A kormányhoz kötődő médiafelületek racionalizálása folytatódhat az Origo és a 888 összevonásával. (Balkányi Nóra újságíró, Kreatív.hu, 2023. február 15.)

Mind az öt pannon lapban érdekes képet láttam. A Zalai Hírlapban, a Vas Népében, a veszprémi Naplóban, a Fejér Megyei Hírlapban és a Dunaújvárosi Hírlapban ugyanaz a fénykép jelent meg Hofi Géza kitüntetéséről. Schiffer János budapesti főpolgármester-helyettes látható rajta, amint a kaján humorista kezet csókol neki.

Mint kiderült, a kitüntetett váratlanul előkapott egy ősz hajú női parókát, a fejére tette, és úgy hajolt a protokolláris személyiség kezére, ahogy néhány hónapja az idős orvosfeleség Mezőkövesden az akkor még miniszterelnök Orbán Viktorénak. Hofi gondosan megtervezhette a furcsa jelenetet. Elvégre amikor Kossuth-díjat kapott, akkor is elejtette „véletlenül” azt a fránya kitüntetést, hogy aztán Göncz Árpád köztársasági elnökkel együtt keresgélje a szőnyegen.

Az a benyomásom, hogy híres kép lesz ez a mostani is. Csakúgy, mint amire hajaz. Tavaly nyáron fordult meg Orbán Matyóföldön. A laptudósítás szerint az őt kísérő, egyébként pedig helybéli Tállai András államtitkár „Tréfásan megjegyezte, hogy Mátyás király óta nem volt Mezőkövesden ennyi neves ember, akkor viszont a település városi rangot kapott. Talán Orbán Viktor is adakozó lesz.” (Észak-Magyarország, 2001. augusztus 8.)

A kíváncsi alattvalók között ott szorongott egy hölgy is, az elhunyt körorvos özvegye. Hajdani férje féltve őrzött könyvét nyújtotta át Orbán Viktornak, majd mindenki meglepetésére kezet csókolt neki. A miniszterelnök nem rántotta el a kezét. Ezt a pillanatot kapta le egy fotóriporter. Fényképét órákon belül megismerte az ország, a jelenet a miniszterelnök körül tudatosan alakítgatott kultuszt jelképezte.

Nem ok nélkül, mégis zavart, hogy a fotó hamarosan napvilágot látott a 168 Órában, a Hócipőben, majd később még vagy egy tucatnyiszor különböző újságokban is. Utoljára néhány napja tűnt fel az SZDSZ egyik pesti happeningjén, óriásplakátként. A képmezőt két részre osztották a tervezők. Az egyikben a híres, sőt hírhedt fénykép Mezőkövesdről, a másikban Kuncze Gábor, amint éppen kezet készül csókolni egy idős asszonynak.

Aligha kell magyarázni a páros kép jelentését. De vajon a másod- és sokadközlők kértek-e engedélyt a fotóriportertől? S ha kértek, vajon fizettek-e neki az újraközlésért? Egyáltalán, egy ilyen felvétel jó szemű készítőjének milyen szerzői jogai vannak? Ha például ez a bejegyzés megtetszik egy portál szerkesztőjének, akkor letölti a világhálóról a két kézcsókos jelenetet, „oszt’ jónapot”? Vagy inkább kisztihand?

Hogy lehet az ellenzéki összefogást működtetni, ha minden héten egymást szapulják? (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom vezetője, Spirit FM, 2022. január 13.)

Az ellenzéki szavazók elfordultak ezektől a pártoktól. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, 2022. június 16.)

A belső versenyt fontosabbnak tartják, mint a kormánnyal való versenyt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2022. június 28.)

Az ellenzéki pártok szedett-vedett csapatokban vannak. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, Klubrádió, 2022. november 28.)

Ha valóban működni akarnak, akkor újra össze kell őket rakni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2023. január 5.)

Ezek a pártok gyakorlatilag nem léteznek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Jelen.media.hu, 2023. január 13.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő, Magyar Hang, 2023. február 3.)

Adnak magukról életjelet. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2023. február 8.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, 2023. február 13.)

Nem kell összerakni, ami nem fér össze. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Klubrádió, február 13.)

Az együttműködés politikája nem volt más, csak technikázás és öncélú orbánozás.

Kevesebb pártra van szükség.

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk.

A politikában nincsenek messiások.

Gyurcsány imádja irányítani a hangulatot.

Gelencsér Ferenc arra kért fel, hogy arcot adjak a Momentum politikájának.

Nekem a NER lebontására van szerződésem.

Nem az értelmiségnek politizálunk.

A demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia.

Ami az internetre felkerül, az ott is marad.

Kerekasztal-beszélgetés a Független Médiaközpontban Gyűlöletbeszéd a magyar sajtóban címmel. Gerő András, Bernáth Gábor és Szilágyi-Gál Mihály tartott referátumot.

Gerő jó névnek számít a történészek között, én kedvelem a publicisztikáit is a Magyar Hírlapban. Bernáth a Roma Sajtóközpont vezetője, és az egyik tanítványom, Mohácsi Viki férje. Szilágyi-Gált most ismertem meg személyesen. Alig harmincas politológus, de írásaival már találkoztam a Médiakutató hasábjain. A vitát Monori Áron médiaelemző vezette. Úgy rémlett, mintha az előadók és a hozzászólók két véglet között hányódtak volna.

Az egyik felfogás szerint ha bárki bármit mondhat, és uszítás címén korlátozzák a megszólalás jogát, akkor óhatatlanul megsértik a sajtószabadságot.  A másik felfogás szerint viszont vannak olyan gondolatmenetek, amelyek az uszítás körébe tartoznak, és ezeket el kell zárni a nyilvánosság elől. Neveket azért nem rendelnék az egyik vagy a másik felfogás mellé, mert a korántsem markáns véleményekben sokféle mozzanat keveredik. Csupán azért hallottam ki sarkalatos megállapításokat az elhangzott okfejtésekből, mert felötlött Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisából egy figyelemre méltó töredék. 

A kanadai szerző azt írja, hogy az amerikai gyakorlatban a kifejezés szabadsága hangsúlyoztatik, a szovjet gyakorlatban pedig az, hogy ki férhet hozzá a kifejezési eszközökhöz (nem mindenki). Az előbbi megfelel a liberális felfogásnak: mindenki azt mond, amit akar; akár még uszíthat is. Az utóbbi gyakorlatot azzal szoktam érzékeltetni médiapolitikai előadás közben, hogy a szocialista világrendszer többet költött a Szabad Európa Rádió zavarására, mint az amerikai kongresszus a SZER pénzelésére. (A tinédzserpartiból ismert Cseke László szerint „Évente 400 millió dollárba került a Szovjetuniónak, hogy zavarja a Szabad Európa Rádió adásait. A rádió költségvetése csak 200 millió dollár volt.” (Kisalföld, 2001. február 19.)

Az a benyomásom, hogy a magyarországi gyakorlatban egyelőre keveredik a kétféle felfogás. Már meghaladtuk a szovjet rendszerét, de még nem emésztettük meg az angolszász hagyományokat.

A legutóbbi napokban Gulyás Gergely uniózott, Gyurcsány Ferenc gyengített, Hadházy Ákos gyurcsányozott, Szanyi Tibor dékázott, Donáth Anna arcot adott, Márki-Zay Péter pedig pártot alapított. Lefülelt mondatok.

A rendszerváltáshoz szükséges közmegegyezés körvonalai ma nem látszanak. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Népszava, február 4.)

Az a dolgunk, hogy gyengítsük ezt a kormányt (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Hír TV, február 5.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Rádió, február 6.)

Dékásnak lenni egy életérzés. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, február 6.)

/”Mi a különbség a Momentum és a DK között?”/ A DK-nak van országos hálózata. (Sermer Ádám újdonsült DK-politikus, Telex.hu, február 6.)

A DK abból él, hogy elcsábítja más pártok politikusait. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Mandiner.hu, február 6.)

Gyurcsányék a haza ellenségei. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, február 7.)

Az ellenzéki pártok megnézték a 2022-es választás eredményét, és magukban nem találtak hibát. (Nagy Iván László újságíró, hvg.hu, február 7.)

Kilábalás helyett egyelőre csak toporgás van. (Czene Gábor újságíró az ellenzéki pártokról, Népszava, február 7.)

Mi a rendszer ellenzéke vagyunk. Ez különböztet meg bennünket a többi párttól. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Mindenki Magyarországa Néppártról, ATV, február 7.)

Ők indulnának harcba a kormányrúdért 2026-ban, ha út közben bele nem fojtják egymást egy kanál vízbe. (Pilhál Tamás újságíró az ellenzéki pártokról, Magyar Nemzet Online, február 8.)

Adnak magukról életjelet. (Horn Gábor közvélemény-kutató az ellenzéki pártokról, ATV, február 8.)

Hetente igazolnak át más pártokból egy-egy politikust. (Kiszelly Zoltán politológus a DK-ról, Magyar Hírlap Online, február 8.)

A Momentumnak van programja, és ennek én arcot adok. (Donáth Anna Momentum-politikus, Telex.hu, február 9.)

A hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. (Lukácsi Katalin kereszténydemokrata aktivista, Mandiner.hu, február 9.)

Meglennénk európai uniós pénzek nélkül is. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter Szekszárdon, Teol.hu, február 10.)

Tizenhárom éve ismét önkényuralomban élünk. (Kardos András filozófus, Újnépszabadság.com, február 10.)

Orbán Putyinra tesz. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, február 10.)

Az igazságnak jót tesz-e, ha pont ő mondja ki? (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, február 10.)

A másik Magyarország a Facebookon fortyog. (Gál Mária újságíró, Népszava, február 11.)

Nekünk a balliberális értelmiségből is a legalja jutott. (Rákay Philip történelmi filmproducer, Mandiner, február 12.)

 Ma reggel hétkor Bauer Tamás közgazdász professzor föltett egy bejegyzést a fészbukos üzenőfalára. „Megvédte” miniszterelnökünket az ellenzéki véleményformálók haragjától, mert a Brüsszelbe érkezett ukrán államelnök bevonulásán nem tapsolta meg Zelenszkijt. Szerinte Orbán Viktor őszinte volt: a háborúban Putyinra tett, és következetességéből nem telt az udvarias gesztusra.

Elvégre a magyar kormányfő hivatkozott is arra, hogy ő a „béketábor” híve. A hetvenen túli Bauer ironikusan emlékezteti az olvasókat, hogy a múlt század hatvanas éveiben született Orbán aligha tudja: a béketábor kifejezés a Rákosi-korszak sajtójában a háborúra készülődést jelentette. Erről jut eszembe, hogy egy nappal korábban a publicistának is kitűnő közgazdász vitatkozott a magyar ellenzék új csillagával. Amikor ugyanis Donáth Anna a Momentum kongresszusán üzent Gyurcsány Ferencnek, „bántó és téves célzást” tett az őszödi beszéd leggyakrabban idézett mondatára.

Idézem a politikus kismamát: „Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik.” Majd hatásszünetet tartott, közelebb hajolt a mikrofonhoz, csippentett a szemével, és így folytatta: „Reggel, délben meg este.” Bauer Tamás szerint azért téves az utalás, mert Gyurcsány miniszterelnök a balatonőszödi kormányüdülőben ugyanazt sugallta 2006-ban, amit a múlt szombaton Donáth Anna. Így foglalható össze: „Véget kell vetni mindenféle hazudozásnak a politikában.” Ebben igaza lehet a bejegyzés írójának. De ha az egy nemzedékkel fiatalabb Orbán Viktorban a tájékozatlan miniszterelnököt fedezte föl, akkor a nála újabb nemzedékkel fiatalabb Donát Annában is fölfedezhette volna a tájékozatlan miniszterelnök-jelöltet.

Aligha kérhető számon rajta, hogy Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja ama mondatot, amely 2006. május 26-án hangzott el az MSZP-frakció zárt ülésén: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Csakhogy a volt miniszterelnöknek tulajdonított szállóige Örkény Istvánig vezethető vissza. Állítólag így hangzott el 1956. október 30-án, a Parlament épületébe telepített Szabad Kossuth Rádióban: 'Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.'

Akadnak, akik szerint olyan író gyakorolt önkritikát, aki az ötvenes évek legelején sematikus műveket adott ki a kezéből. Ezt persze lehet firtatni, még akkor is, ha Örkény később kiábrándult Rákosiból, és Nagy Imre köréhez csatlakozott. Ezért 1956 után ötéves szilenciumot kapott. De ha többes szám első személyben gyakorolt önkritikát, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Ennél azonban többről van szó.

Örkény István nem azt mondta, amit tulajdonítanak neki. Rab László bravúros nyomozásban derítette ki (Népszabadság Online, 2007.03.01.), hogy kétségkívül az író  jegyzete hangzott el, helyette azonban bemondó olvasta föl. E mondatot is: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának nyoma sincs, inkább távolságtartónak hat az egyik legfontosabb örkényiáda.

A nagy hírre vergődött gyurcsányiáda tehát egy ötvenhatos szállóige átköltése. Ezt azért érdemes tudatosítani, mert a mai Magyar Rádió esetében is időszerű kijelentés. 

A Demokratikus Koalíció tíz év alatt a legerősebb ellenzéki párt lett. (Facebook.com, 2022. június 8.)

A Demokratikus Koalíció érett, erős közösség lett. Alkalmas feladatára: vezetni az országot. (Facebook.com, 2022. szeptember 4.)

A politikai alternatíva megtestesítője a Demokratikus Koalíció árnyékkormánya. (Facebook.com, 2022. szeptember 16.)

Az a dolgunk, hogy újrarendezzük az ellenzéki térfelet. (Partizán, 2022. szeptember 27.)

Most van egymillió szavazónk, egy év múlva lesz másfél millió. (Partizán, 2022. szeptember 27.)

A választók úgy döntöttek, hogy inkább a Demokratikus Koalíció, mint bármely más ellenzéki párt. (Facebook.com, 2022. október 14.)

Annyian támogatnak minket, mint a többi ellenzéki pártot összesen. (Facebook.com, 2022. október 30.)

Mi vagyunk az ellenzék. (Facebook.com, 2023. január 28.)

A DK legyen otthona az Orbán-kormány ellenfeleinek! (Hír TV, 2023. február 5.)

A Demokratikus Koalícióval szemben politizálni, gyurcsányozni a vereség forgatókönyve. (Facebook.com, 2023. február 9.)