Ma reggel hétkor Bauer Tamás közgazdász professzor föltett egy bejegyzést a fészbukos üzenőfalára. „Megvédte” miniszterelnökünket az ellenzéki véleményformálók haragjától, mert a Brüsszelbe érkezett ukrán államelnök bevonulásán nem tapsolta meg Zelenszkijt. Szerinte Orbán Viktor őszinte volt: a háborúban Putyinra tett, és következetességéből nem telt az udvarias gesztusra.
Elvégre a magyar kormányfő hivatkozott is arra, hogy ő a „béketábor” híve. A hetvenen túli Bauer ironikusan emlékezteti az olvasókat, hogy a múlt század hatvanas éveiben született Orbán aligha tudja: a béketábor kifejezés a Rákosi-korszak sajtójában a háborúra készülődést jelentette. Erről jut eszembe, hogy egy nappal korábban a publicistának is kitűnő közgazdász vitatkozott a magyar ellenzék új csillagával. Amikor ugyanis Donáth Anna a Momentum kongresszusán üzent Gyurcsány Ferencnek, „bántó és téves célzást” tett az őszödi beszéd leggyakrabban idézett mondatára.
Idézem a politikus kismamát: „Aki a magyar kormány idő előtti leváltását ígéri, az hazudik.” Majd hatásszünetet tartott, közelebb hajolt a mikrofonhoz, csippentett a szemével, és így folytatta: „Reggel, délben meg este.” Bauer Tamás szerint azért téves az utalás, mert Gyurcsány miniszterelnök a balatonőszödi kormányüdülőben ugyanazt sugallta 2006-ban, amit a múlt szombaton Donáth Anna. Így foglalható össze: „Véget kell vetni mindenféle hazudozásnak a politikában.” Ebben igaza lehet a bejegyzés írójának. De ha az egy nemzedékkel fiatalabb Orbán Viktorban a tájékozatlan miniszterelnököt fedezte föl, akkor a nála újabb nemzedékkel fiatalabb Donát Annában is fölfedezhette volna a tájékozatlan miniszterelnök-jelöltet.
Aligha kérhető számon rajta, hogy Gyurcsány Ferencnek tulajdonítja ama mondatot, amely 2006. május 26-án hangzott el az MSZP-frakció zárt ülésén: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Csakhogy a volt miniszterelnöknek tulajdonított szállóige Örkény Istvánig vezethető vissza. Állítólag így hangzott el 1956. október 30-án, a Parlament épületébe telepített Szabad Kossuth Rádióban: 'Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, minden hullámhosszon.'
Akadnak, akik szerint olyan író gyakorolt önkritikát, aki az ötvenes évek legelején sematikus műveket adott ki a kezéből. Ezt persze lehet firtatni, még akkor is, ha Örkény később kiábrándult Rákosiból, és Nagy Imre köréhez csatlakozott. Ezért 1956 után ötéves szilenciumot kapott. De ha többes szám első személyben gyakorolt önkritikát, akkor olyan ember beszélt belőle, aki már túllépett az életmű romlékony mozzanatain. Ennél azonban többről van szó.
Örkény István nem azt mondta, amit tulajdonítanak neki. Rab László bravúros nyomozásban derítette ki (Népszabadság Online, 2007.03.01.), hogy kétségkívül az író jegyzete hangzott el, helyette azonban bemondó olvasta föl. E mondatot is: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” Önkritikának nyoma sincs, inkább távolságtartónak hat az egyik legfontosabb örkényiáda.
A nagy hírre vergődött gyurcsányiáda tehát egy ötvenhatos szállóige átköltése. Ezt azért érdemes tudatosítani, mert a mai Magyar Rádió esetében is időszerű kijelentés.
