Egy rokonszenves angoltanár szerint amennyiben az újságíró bloggerkedik, akkor ezt azért teszi, hogy végre megírhassa a véleményét. Ebben van igazság, mégis vitatkoznék vele. Mielőtt azonban megfogalmaznám, hogy miért, érdemes leszögezni, hogy érteni vélem Mártha Bence okfejtését.
Abból indul ki, hogy az általa jobban ismert sportújságírók inkább csak híreket gyártank, és ha véleményeznek is valamit vagy valakit, nem merészkednek túl a kommentáron, amit magyarul hírmagyarázatnak nevezünk. A blogger viszont elszakadhat a sportújságírás kötelező formáitól, sőt még a közhelyessé fakult nyelvezetétől is, és azt írja, ami a megszenvedett és végiggondolt álláspontja. A vitatémát én is a műfaji elmélkedésben találtam meg. Bár szinte napra pontosan huszonegy éve kezdtem e Médianaplót, nem blognak tartom. Helyette inkább a rovat kifejezést használom.
Kulturális újságíróként sosem választottam el a hírgyártást a véleményformálástól, igaz, nem is kényszerültem erre. Ha jól vagy rosszul műveltem mindkettőt, a két tevékenységi forma engem jellemzett és minősített. Például nem azért írtam a Médianapló nyolcezer bejegyzését, mert csak a világhálón fogalmazhatom meg az álláspontomat. Sokkal inkább azért, mert a sajtó-műfajok közül a tárca az egyetlen, amelyben az újságíró egyes szám első személyben fogalmazhat. Nem azt állítom persze, hogy mind a nyolcezer bejegyzés tárca volt, de talán akad köztük néhány száz, amely elérte a legirodalmibb sajtó-műfaj színvonalát.
Mártha Bence sportblogger ezt is kimondta: „Az emberek azt gondolják, hogy az újságírás intellektuális szakma, ez azonban nem igaz.” Hm. Nem elég, hogy újságíróként nem tartom magam bloggernek, rokonszenves és kulturált vitapartnerem megtagadja tőlem, hogy az újságírást intelligensen is lehet művelni? Megint csak érteni vélem, hogy baja van azokkal a fránya sportújságírókkal. Elismerem, hogy a neki és a hozzá hasonlóan tájékozott, művelt, jól író bloggereknek nemcsak a trollokkal meg a focistából lett sportkommentátorokkal kellett megküzdeniük az egyenjogúságért, a vélemény szabadságáért, hanem a fizetett egzisztenciájukat őrző sportújságírók féltékenységével is.
Az a benyomásom, hogy az általánosításban túl messzire ment, márpedig a túláltalánosítás előítéletet jelent. Van azonban valami, ami a vitánk ellenére a javára írható. Az Unibet Magyarország Szándékos Kezelés című műsorában szólalt meg, és a csaknem órányi beszélgetést eddig 5,6 ezren kísérték figyelemmel. Ebben az időtartamban legalább NB I-es teljesítmény, ha egy közéleti személyiség tíz jó mondattal véteti észre magát. Mártha Bencétől tizenöt továbbgondolásra ingerlő mondatot jegyeztem föl. Ezen pedig a magukat oly nagyra tartó politikusok is eltűnődhetnének.
Tíz mondat Mártha Bencétől (YouTube.com, 2023. február 4.)
Ha egy újságírónak van blogger énje, megírja pusztán a saját véleményét.
A sportblogolás arról szól, mintha a kocsmában dumálnál a szurkoló társaddal.
Vélemény kell hozzá, helyesírás meg stílus.
Nem hírkövetést, hanem véleményt kínálnánk az embereknek.
Sportújságot kell csinálni, amit bloggerek írnak.
Minden bloggernek van egy életútja.
Kötelességből blogolni szörnyű.
A blog melós, de rohadtul.
A blog kilehelte a lelkét.
Akik tíz évvel ezelőtt blogot írtak, most influenszerkednek.