Sinkó Zoltán író 1990-ben települt át Romániából. Veszprémben talált szerkesztőségre, és szellemessége miatt a Napló című újság egyik legolvasottabb szerzője lett. Heti válogatásban adta közre meg nem írt cikkeiből a legjobb mondatokat. Korjellemző hangulatuk miatt gyakran idéztem tőle, feltüntetve persze a nevét. Most épp a nevével van baj.

A Klubrádiót megszólította egy hallgató, aki a szerkesztőség figyelmébe ajánlott egy cikket, amely 1992. november 5-én látott napvilágot a Napló cmű veszprémi újságban. A Kiskorú nemzet a Ceausescu-diktatúrából érkezett szerző gondolatait tükrözi, de akár a mai Magyarországra is vonatkozhatna. Annyira megtetszett az online rovat szerkesztőjének, hogy utánanézett az Arcanumban, és közölte a beszkennelt eredetit is. Az újságban látható alatta a szerző neve is: a Kvári Sinkó Zoltán. A következő sorban pedig a klubrádiós szerkesztő harmadszor is módosította: „Kvázi Sinkó Zoltán”. Talán úgy gondolta, hogy ennek legalább van értelme?

A kvázi ugyebár azt jelenti, hogy csaknem Sinkó, körülbelül Sinkó, majdnem Sinkó, szinte Sinkó, úgyszólván Sinkó. A Kvári pedig akár azt is jelentheti, hogy például kaposvári Sinkó. Nos, az erdélyi humorista, kabarészerző, színdarab-író, publicista kolozsvári. Amikor letelepedett a dunántúli városban, a Kvári rövidítéssel sugallta, hogy kiábrándult ugyan Romániából, de szülővárosa változatlanul a szíve csücske. A sors iróniája, hogy miközben a Klubrádió online szerkesztője időt és energiát szentelt az eredeti írás felkutatására, tájékozatlannak bizonyult erdélyismeretből.

Az eltorzított név tegnap délután ötkor jelent meg a Klubrádió címoldalán. Azóta tizenhét és fél óra telt el, és a munkatársak közül senki nem vette észre a pontatlanságot. Figyelmetlenségüket mégis köszönöm, elvégre alkalmat teremtettek arra, hogy összeállítást közölhessek egy erdélyi író ama mondataiból, amelyek a halála után két évtizeddel is érvényesek.

Tíz mondat Kvári Sinkó Zoltántól

A hazugságok mindig kiderülnek, de beválnak. (Napló, 1994. május 7.) 

A pénzügyminiszter ne adjon pénzt szamárságokra, azokra a kultuszminiszter adjon pénzt. (Napló, 1994. június 16.)

Konspiráció, ha összebeszélnek, forradalom, ha visszabeszélnek, és demokrácia, ha össze-vissza beszélnek. (Napló, 1994. június 28.)

A sajtó remegő lábú nagyhatalom. (Napló, 1994. november 26.)

Nem tudom zsebre tenni a kezem, mert állandóan benne van az állam keze. (Napló, 1995. február 11.)

Az a jó a demokráciában, hogy bárki nyugodtan tiltakozhat, nem történik semmi. (Napló, 1995. április 19.)

A könyv régen a legjobb barát volt, ma a legdrágább barátnő. (Napló, 1995. június 7.)

A tények beszélnek, a svindli ordít. (Napló, 1995. szeptember 11.)

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Napló, 1995. október 27.)

A demokrácia nagy veszélye, hogy bárkiből lehet polgármester. (Napló, 1997. október 13.)

Korunk divatos műfajában, a podcast egyik fórumán tegnapelőtt figyelemre méltó beszélgetés hangzott el . Két politikus tűnődött a rendszerváltás előzményeiről.

Jeszenszky Géza, a későbbi Antall-kormány külügyminisztere szerint 1989 őszén, egy pótválasztási összejövetelen „A Fidesz részéről hangzott el, hogy döngöljük agyagba a kommunistákat.” Fodor Gábor, aki Fidesz-alapító létére miniszter lett Horn Gyula, majd Gyurcsány Ferenc kormányában is, nem vonta kétségbe az állítást, csupán pontosította: „Az agyagba döngölés a választások legendás szólama volt. Orbán Viktorhoz kötötték, de nem ő mondta, hanem Németh Zsolt egy zalaegerszegi kampánygyűlésen.”

Mindkét megjegyzés az Indavideón hallható. Ama bizonyos mondat pedig annak idején nagy visszhangot keltett, még az országgyűlés is foglalkozott vele. Kövér László a Fidesz-frakció nevében elismerte, hogy az erőszakosnak ható kijelentés elhangzott az egerszegi főtéren, a Zalai Hírlap tudósítója azonban szerinte lehagyta az utolsó szavát. Mármint azt, hogy a fiatal demokraták pártja az 1990-es „választásokon” akarják agyagba döngölni a kommunistákat.

Nevet nem olvashatunk a Zalai Hírlap 1989. szeptember 13-i tudósítása végén, de nem valószínű, hogy a szerkesztőség gyakornokot küldött volna az előző nap délutánján megrendezett nagygyűlésre. Az utókorból visszanézve azért megemlítem, hogy a lap főszerkesztő-helyettese képviselőjelöltként indult a pótválasztáson, érintett volt tehát. Ennek ellenére nyitva hagynám a kérdést, vajon a szerkesztőség félretájékoztatta-e a nyilvánosságot.

Akadt ugyanis a korabeli értelmezők között, aki úgy rekonstruálta a körülményeket, hogy az „agyagba” után a szónok hatásszünetet tartott. Majd miután érzékelte, hogy borzongás hullámzik végig a tömegen, a „választásokon” szóval enyhítette a fenyegető kijelentést. Egyébként a Zalai Hírlapban közölt fotó tanúsága szerint az előtérben emberfejek sokasága látszik, a háttérben villanyoszlopok és zászlók, a pódiumon pedig Dr. Marx Gyula helybéli orvos, az MDF képviselőjelöltje. Felszólalt még Orbán Viktor is.

A tudósító szerint a Fidesz-politikus kifejtette, hogy a szocializmus falat emelt az emberek közé. A kommunistákat azonban nem döngölte agyagba. Illetve nem ő döngölte, hanem a mellette álló Németh Zsolt. Mire Marx doktor elhatárolta magát tőle, mondván, hogy az MSZMP nélkül nem lehet kormányozni Magyarországot. Ez volt a még Bíró Zoltán elnökölte MDF hivatalos álláspontja.

A rendszerváltás utáni első években senki sem tulajdonította Orbán Viktornak a közéleti vitákban gyakran használt szállóigét. De a hozzászólók minél távolabb kerültek az időtől és a tértől (1989 őszétől és a zalaegerszegi Dísz-tértől), annál többször feledkeztek meg Németh Zsoltról. Egyre inkább Orbán Viktornak tulajdonították a súlyos mondatot. 2010 után nem a szelíd hatalom képe bontakozott ki előttük. Ezt még az Orbán-hívők sem állítják. Vezetőjének, a korszak névadójának ugyanis sajátos a hatalomgyakorlási tachnikája. Illik hozzá a döngölés.  

Pedig Németh Zsolté a szállóige, noha még az se biztos, hogy ő találta ki. 2013. március 12-én, immár külügyminisztériumi államtitkárként is vállalta ugyan, de a Népszabadság Online képernyős interjújában hozzáfűzte: bár a zalaegerszegi nagygyűlésen ő döngölte agyagba a kommunistákat, az ütős mondatot azonban Kövér László találta ki.   

Tíz mondat az agyagba döngölésről

A választási célokról, az ellenfélről s az MSZMP-ről szólva kijelentette: „Bele kell döngölni őket az agyagba. Úgy kell velük végezni, mint amilyen egy fájdalmas műtét.” (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Zalai Hírlap, 1989. szeptember 13.)

Zsolt nem szegte meg a Fidesz alapelveit, hanem egy szerencsétlen mondatot mondott ki. (Rockenbauer Zoltán Fidesz-politikus, Heti Hírnök, 1989. november 29.)

Németh Zsolt azóta barátaitól a „keramikus” becenevet kapta. (Dányi László újságíró, Délkelet, 1991. október 31.)

Nekünk 1994 után nem agyagba döngölni valónk lesz, sokkal inkább megegyezni valónk. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Délmagyarország, 1994. január 11.)

/”És az emlékezetes ’agyagba döngölni a kommunistákat’ kijelentésével is egyetértett?”/ Először is tisztázzuk: ezt nem Orbán mondta, hanem Németh Zsolt. (Hegedűs B. András, az 1956-os Intézet társigazgatója Bossányi Katalin kérdésére, Mozgó Világ, 1996/10.)

Azt hiszem, Orbán Viktornak volt igaza, amikor Nagy Imre ravatalánál azt mondta, hogy a kommunistákat agyagba kell döngölni. (Kővári Antal budapesti sajtólevelező, Új Magyarország, 1997. március 4.)

Miniszterelnökünk sem akar senkit az agyagba döngölni, hatalomra kerülve már oda az ifjonti hév. (Kaszás Kálmán budakalászi sajtólevelező Orbán Viktorról, Magyar Demokrata, 2000. május 4.)

Ahhoz képest, hogy annak idején Orbán Viktor agyagba akarta döngölni a kommunistákat, nagyot változott a kurzus. (Ménesi György újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2001. március 26.)

Orbán Viktor korábban azt mondta, hogy agyagba döngöli a kommunistákat, ám ehelyett a nemzeti pártokat döngöltw agyagba. (G. Nagyné Maczó Ágnes kisgazda politikus, Fejér Megyei Hírlap, 2002. március 21.)

„Agyagba döngölni a kommunistákat a választásokon” - pontosan így hangzott el tőlem 1989 szeptemberében Zalaegerszegen, egy pótválasztáson. Egy teherautó platójáról beszéltem. (Németh Zsolt Fidesz-politikus, hvg.hu, 2013. április 5.)

Minket már huszonkétszer eltemettek. (Harangozó Tamás, ATV, 2021. október 5.)

Az MSZP jóval erősebb, mint amit a közvélemény-kutatások sugallnak. (Szekeres Imre, HírKlikk.hu, 2021. október 29.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István, Facebook.com, 2022. április 24.)

Több politikus azzal ment el, hogy ők lesznek az IBM, mi pedig a Ganz-Mávag. (Mesterházy Attila, Narratíva Podcast, 2022. május 26.)

Nem érdemes a párt megszűnéséről szóló károgást komolyan venni. (Hegyi Gyula, Népszava, 2022. július 1.)

Az MSZP még mindig az ellenzék legszervezettebb pártja. (Komjáthi Imre, ATV, 2022. augusztus 31.)

Önkormányzati szinten az MSZP a legerősebb demokrata ellenzéki párt. (Komjáthi Imre, Index.hu, 2022. október 22.)

Már túl van a holtponton. (Hiller István, Index.hu, 2022. december 5.)

A Magyar Szocialista Pártnak több tagja van, mint az összes többi ellenzéki pártnak együttvéve. (Kunhalmi Ágnes, ATV, 2023. március 17.)

Szervezettségben és beágyazottságban az MSZP ma is az egyik legerősebb budapesti párt. (Horváth Csaba, Index.hu, 2023. április 24.)

Ma reggel a Népszava hitelesített egy hírt. Bejelentette, hogy elhunyt Cs. Németh Lajos. A 83 éves színész „Több filmben is feltűnt, köztük Keleti Márton  A tizedes meg a többiek-jében, melyben Grisát, a sebesült orosz katonát játszotta.” Több digitális buborékban, például az enyémben is vita alakult ki, vajon nem egy névtársa halálozott-é el. Nem. Cs. Németh Lajos legismertebb szerepe pedig kétségkívül az a bizonyos Grisa volt. Még szállóige is kerekedett belőle.

Vannak, akik Major Tamásnak tulajdonítják, és vannak, akik Sinkovits Imrének. Mindkét színész jelentős szerepet játszott az 1965-ben bemutatott filmben, a kastélyban felejtett komornyikot megjelenítő Major azonban nem mondhatta. Ama spájzot ugyanis másik helyszínen rendezték be a dramaturgiailag fontos befőttes üvegekkel. Egy erdészlakban, ahol a visszavonuló SS-egység parancsnoka (Márkus László) elvárta, hogy a kiadós zabálás után a beosztottja kompótot is szerezzen neki. Ám Gutnacht (Jóéjszakát) hadnagy útját elállta az erdész felesége, hisz’ a spájzban sebesült szovjet katonát rejtegetett.

A szolgálatkész tisztet játszó Horváth Tivadar félretolta az asszonyt, és a befőttek közül a körtés üveget választotta. Ekkor nézett szembe egy dobtáras géppisztoly csövével. Kiszédelgett az éléskamrából, és az Obersturmführer (alezredes) fülébe súgta: „Die Russen sind schon in der Speise.” Itt érdekes dolog történt: a rendező a magyar nézők kedvéért felirattal látta el a német szöveget. Csakhogy nem bízott a hatásában, ezért túlbiztosította magát. Az SS-ek elkotródása után beküldte a spájzba a dezertált magyar katonák és az elszökött munkaszolgálatosok alkalmi vezérét. Molnár tizedessel (Sinkovits Imrével) élő szóban is megismételtette a feliratot: „Az oroszok már a spájzban vannak.”

A bejegyzésem utáni idézetek magukért beszélnek. Azt viszont érdemes tisztázni, vajon szállóigének tekinthető-e a gyakran használt mondás. Abban az értelemben feltétlenül, hogy csaknem hat évtized óta szájról szájra terjed. Ahhoz azonban, hogy ne szerző nélküli szólás legyen, valakinek a nevéhez kéne kötni. Ez akár Sinkovits Imre is lehetne, esetleg Horváth Tivadar. De azon se lepődnék meg, ha a még élő stábtagok közül valaki kibökné, hogy a  magyar film egyik legszellemesebb alkotója, a forgatókönyvet jegyző Szász Péter találta ki.

Tíz mondat „az oroszok a spájzban vannak”-ról

A film azt az utat vázolja, melyet azóta is járunk, kicsit hősiesen, kicsit komikusan, miközben a németek az előszobában, az oroszok a spájzban vannak. (Szentmihályi Szabó Péter publicista, Új Magyarország, 1993. február 3.)

Az unió spájzában vagyunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december 17.)

Tizenegy évvel azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták az országot,, most nem fegyverrel, hanem pénzzel az oroszok ismét a spájzban vannak. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Index.hu, 2002. november 22.)

Az a manipuláció teteje, hogy amikor az oroszok a spájzban vannak, az azt jelenti, hogy ez jó. (Fábry Sándor humorista, Magyar Múzeumok, 2003/2.)

Ne itt lógassátok az orrotokat a Rózsák terei templom sekrestyéjének lépcsőjén, mert mindjárt itt vannak az oroszok. A spájzban, ahogy azt Sinkovits Imre is megmondta. (Demeter Mihály újságíró, Taxisok világa, 2003. december 1.)

Az ausztrálok pedig lassan kezdhetik átérezni a szállóigévé lett Major Tamás-idézet lényegét: „Az oroszok a spájzban vannak.” (Csurka Gergely újságíró az orosz teníszezők térhódításáról, Képes Sport, 2005. január 25.)

Az „oroszok a spájzban vannak” mondás nyelvi lelemény volt, a megbocsátható gyávaság, a kényszerű belenyugvás megjelenítője. (Csillag István volt SZDSZ-politikus, volt gazdasági miniszter, Élet és Irodalom, 2010. október 29.)

Putyin elvtárs megérkezett a spájzba. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2014. január 18.)

Se benzin, se kompót, csak oroszok a spájzban. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, 2022. december 7.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, 2023. április 20.)

Hajdani rádiókritikusként figyeltem föl Krusovszky Dénes működésére. A hazai sajtóban ma már szinte egyedüliként műveli ezt a szép mesterséget. Íráskészségét, esztétikai érzékét és társadalomismeretét kamatoztatja a Magyar Narancs hasábjain. A legutóbbi számban ezt írta a Klubrádióról: „A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle.”

Azokkal ért tehát egyet, akiknek a felfogását úgy foglalnám össze, hogy a hatalmon lévők kiszúrtak ugyan a legközszolgálatibb magánrádióval, de akaratlanul is lehetőséget teremtettek arra, hogy munkatársai végre abban a közegben próbálják ki magukat, amelytől sokáig ódzkodtak: az online térben. Megelégedtek azzal, hogy az érdeklődők országszerte hallgatták őket. Bár amikor a legnagyobb volt az akciórádiuszuk, keleten és délen akkor sem érték el az országhatárt, nem is beszélve a határon túli magyarokról.

Az Orbán-kormány a Klubrádiót visszaszorította a fővárosra és környékére. Majd amikor a hagyományos frekvenciáját átjátszotta egy másik rádiónak, a digitális hullámhosszra fanyalodott klubrádiósok előtt kinyílt az egész világ. Én pedig vásároltam egy digitális sugárzásra alkalmas készüléket, noha a dolgozószobában lévő asztali számítógéppel hallgathattam volna az adást. Csakhogy nappal mással foglalkozom, az éjszakai ismétlésekhez kellett a hálószobában egy online szerkentyű.

Azt hallgatom, ami a Klubrádió veszte lett. A médiahatóság ugyanis egy másik cég ismétlési gyakorlatát jobbnak tartotta, ez volt a „visszaminősítés” egyik hivatalos indoka. Egyébként a Klubrádióban vannak olyan műsorok, amiket szívesen hallgatok, és vannak, amiket hanyagolok. Éjszaka azonban csak a legjobbakat mentik át az ismétlési rendszerbe. Például Szénási Sándor műsorát, a Három az igazságot, amelyben az író Spiró Györgyöt és a történész Hatos Pált szólaltatja meg.

A legmagasabb szellemi szinten adják közre a mondandójukat, legutóbb az antiszemitizmusról, majd a giccsről. A nem egészen egyórás műsort reggel hat és hét között szoktam hallgatni. Ugyanezt, ha jól számoltam, az izraeli Haifában reggel héttől kísérte figyelemmel a barátom, a vőm Dubajban reggel nyolctól, a sógorom özvegye a texasi Dallasban este tizenegytől, a középiskolai osztálytársam a kaliforniai San Diegóban este kilenctől, az ifjúkori barátnőm pedig Hawaii szigetén este héttől.  Út közben, a kocsiban, a munkahely felé, vagy munka után, már otthon. Az a benyomásom, hogy a „rossz” ismétlési rendszer mögött átgondolt elképzelés rejlik, ami föl sem túnt a médiahatóságnak.  

Nem öröm persze, hogy néhány magyarországi megye és Kárpát medencei tájegység magyar lakossága anyagi és technikai okból kiesett a Klubrádió hatósugarából. Mindazonáltal örvendetes, hogy az online száműzetés „jóvoltából” új hallgatóréteget hódíthatott meg a  vidéki Magyarországon és a határon túl rekedt vagy kitelepült magyarok között. Nappal az órás sávokba gyömöszölt műsorokat színvonalas hírblokkok szakítják meg, vagy választják el egymástól. Az éjszakai adásból a műsorszerkesztő kiszedi a híreket, és az órás sávrendszerben néhány perces lyukak jönnek létre.

E hézagokat tölti ki Göczey Zsuzsa zenével. A zenei szerkesztő merész dallamú és elgondolkoztató szövegű magyar számokkal, többnyire fiatal és jó hangú színészek közreműködésével. Olyan zenei világba pillanthatunk be, mellyel e sorok írója ritkán találkozhat a budapesti hangversenytermekben. A határon túli hallgatók pedig végképp nem szembesülhetnének vele.            

Médianapló - Tíz mondat a Klubrádióról

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

Kétszáz-kétszázötvenezer napi hallgatóból nagyjából húszezer maradna meg. (Bolgár György műsorvezető a digitális átállításról, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 19.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Baloldali propagandarádió. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, 2021. február 16.)

Az online móddal talán valamelyes földrajzi tágulás jár, netán a Klubrádió végre komolyan beleáll az országos terjeszkedésbe, amit 2011 óta kellett volna csinálni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Facebook.com, 2021. február 18.)

A Klubrádió húsz éve szól, miközben már nem először „hallgattatták el”. (Bréhm-Nagy Ferenc újságíró, Magyar Hírlap Online, 2021. február 20.)

Bokros Lajos a megszüntetett Klubrádióban szörnyülködött a magyar gazdaság helyzetén. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. augusztus 13.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

A legutóbbi napokban Gyurcsány Ferenc orbánozott, Dobrev Klára futott, Karácsony Gergely szükségelt, Gyöngyösi Márton túlélt, Csányi Sándor pedig kiállított.

Mi épp egy autokráciában küzdünk a túlélésért. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Válaszonline.hu, április 17.)

Mi, vörösek. (Komjáthi Imre, az MSZP társelnöke, ATV, április 17.)

A pécsi polgármester szíve-joga, hogy mivel bántja meg ismét a pécsieket. (Dr. Kamarás Péter KDNP-politikus Pressman amerikai nagykövet látogatásáról, Bama.hu, április 17.)

Olaj a tűzre. (Mellár Tamás közgazdász, független országgyűlési képviselő a kormány gazdaságpolitikájáról, Klubrádió, április 18.)

Nekünk ma már tényleg Riviéra a Balaton, ha csak az árak felől közelítünk. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, április 18.)

Pártját ritkító intellektus. (Föld S. Péter újságíró Deutsch Tamásról, HírKlikk.hu, április 18.)

Az MSZP tovább szaporodik osztódással. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, április 18.)

Önálló pártalapításával halvány kísérletet tett arra, hogy leváljon a Gyurcsány-féle köldökzsinórról. (Fricz Tamás politológus Mesterházy Attiláról, Magyar Nemzet Online, április 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, az árnyékkormány miniszterelnöke, Klubrádió, április 19.)

Csak a révész cserélődött, maradtunk kompország. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, április 19.)

Orbán védi Putyint. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, április 20.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, április 20.)

Magyarország jelenleg átok a világban. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, április 20.)

A Fidesz nem csupán kormánypárt, hanem állampárt is. (Sebők Éva Momentum-politikus, ATV, április 20.)

A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, április 21.)

Nem a médiának, hanem a médiáért bontunk kordont. (Kele János Momentum-politikus, Magyar Hang, április 21.)

Jó irány rozsdából kultúrát csinálni. (Bardóczi Sándor budapesti főtájépítész, Klubrádió, április 21.)

Marco Rossinak megígértem, ha kijutunk a világbajnokságra, a halála után kiállítjuk a Nemzeti Múzeumban. (Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, M4Sport.hu, április 21.)

A pártoknak nagyobb szükségük van rám, mint nekem rájuk. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester az ellenzéki pártokról, Népszava, április 22.)

Gyurcsány Ferenc nagyon aktív korszakát éli. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, április 22.)

Ma már Rogán Antalnak akkora az árnyéka, hogy a fél országot betakarja. (Fiala János riporter, Klubrádió, április 23.)

Megújítható-e utoljára az MSZP? (Gáspár Kristóf politológus, ATV, 2022. április 25.)

A megújulással csúsztak vagy tíz-tizenkét évet. (Holoda Attila energetikai szakértő, ATV, 2022. április 25.)

Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus, Jelen.media.hu, 2022. július 8.)

Hiller István elfogadható személyisége a pártnak, de nem tudnék mást mondani, akivel leülnék beszélgetni az MSZP-ből. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2022. október 19.)

Az MSZP megszűnt, noha két elnöke is van. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2022. október 23.)

Az MSZP tíz ember üzleti klubja. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Hír TV, 2022. október 25.)

A régi-új vezetés inkább tűnik a párt felszámolóbiztosának. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2022. október 28.)

Menthetetlen. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, ATV, 2023. február 2.)

Sokkal tökösebb MSZP-t képzeltem volna el. (Mesterházy Attila volt szocialista politikus, ATV, 2023. április 4.)

Az MSZP tovább szaporodik osztódással. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. április 18.)

Egy Dunára néző erkélyt is építenek majd, ahonnan a miniszterelnök a vendégeinek megmutathatja a budapesti panorámát. (Csordás Lajos újságíró, Népszabadság, 2016. április 22.)

Kolostorba költözik a miniszterelnök. (Kovács András újságíró, Origo.hu, 2018. december 24.)

A világ legszebb munkahelyéről mentem egy kolostorba. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. január 10.)

Micsoda jelkép minden huhogás ellenére, hogy a magyar miniszterelnök és munkatársai egy volt kolostor tereiben működnek a nemzetért. (László Tamás építészmérnök, Magyar Hírlap, 2019. augusztus 6.)

A labda a Karmelita kolostor erkélyén éppen a mai Nemzeti Sportot lapozgató Orbán Viktorhoz kerül. Kedves miniszterelnök úrnak sem kell több, mellel leveszi, majd akkorát bikáz bele, hogy a négy kilométerre lévő Puskás Stadion lelátóján landol. (Vágvölgyi Bálint szombathelyi újságíró egy reklámfilmről, Úgytudjuk.hu, 2019. november 15.)

Orbán Viktor a dőzsölés szimbólumában tölti mindennapjait. (Iványi Gábor metodista lelkész, HVG, 2020. augusztus 1.)

Orbán Viktor várbeli bunkere. (Ráczné Földi Judit DK-politikus, dkp.hu, 2020. november 22.)

Haramiatanyává lett kolostorépület. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2023. február 15.)

Orbán színháza, a Karmelita. (Mizsei Zsuzsa volt KDNP-politikus, 2023. április 12.)

Az oroszok már nem a spájzban, hanem a Karmelitában vannak. (Mándy Gábor blogger, Népszava, 2023. április 20.)

Hajdani edzőpartneremmel, a kitűnő négyszázas atlétával a madridi repülőtéren futottam össze. A közgazdász diploma megszerzése után külkereskedő lett, és épp új állomáshelyére indult. Azt újságolta, hogy a fiát sikerült beíratni egy indiai angol iskolába, jól jön majd neki a nemzetközi érintkezés nyelve.

A fiú azóta felnőtt, és politikus lett belőle. Az Európai Parlamentben kamatoztatja perfekt angolját és nemzetközi kapcsolatait. Itthon pedig újraszervezte a pártját. Egy tegnapelőtt megjelent interjúban azt fejtegette, hogy a megtámadott Ukrajnából először ő küldte haza az oroszokat. Ez nem felel meg a valóságnak. Néhány héttel a háború kirobbanása után Németh Zsolt kormánypárti politikus a fészbukos üzenőfalán már használta a „Ruszkik, haza!” állandósult szókapcsolatot.

Kétségtelen, hogy gesztusát elkésettnek vélte az egyetlen ellenzéki napilap munkatársa. Arról azonban legalább tűnődhettünk, hogy a Fidesz-politikusból vajon az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszélt-e, vagy a kormánypárt atlantista vonulatának vezéralakja. Azaz hivatalosnak tekinthető-e a figyelemre méltó megnyilvánulása. Egyébként a „Ruszkik. haza!” szállóigének több évtizedre visszanyúló története van.

A második világháború végén a szovjet hadsereg nemcsak keresztülverekedte magát Magyarországon, hanem itt is maradt. Egyelőre homályos, hogy ki használta először a gimnasztyorkás katonákat hazaküldő kifejezést, annyi azonban kiolvasható a dokumentumokból, hogy a kétszavas szólás akkor rajzolódott ki a házak falán, amikor a szovjet csapatok 1955-ben kivonultak Ausztria általuk megszállott részéből. Ha a „sógoroknak” sikerült megszabadulni tőlük, nekünk miért ne sikerülhetne? Ezzel magyarázható a kétszavas üzenet 1956-os karrierje.

November 4-e után persze kiszorult a nyilvánosság államilag ellenőrzött fórumairól, és csak a nyolcvanas évek végén tért vissza a médiába. Az utolsó szovjet csapatok 1991-es kivonulása után megint mintha nyoma veszett volna. A XXI. század második évtizedében bukkant fel, amikor a kormánypárt egyik megmondó-embere, Deutsch Tamás szóba hozta. Nem teljesen függetlenül attól, hogy Putyin orosz elnök népszavazást szervezett a Krimben, és a félszigetet néhány nap múlva el is vette Ukrajnától. A Fidesz-politikus figyelmeztetése a közösségi médiában látott napvilágot, és ismét tűnődhettünk rajta, vajon a magyar kormány hivatalos álláspontját tükrözi-e.

Azóta felgyorsultak az események. A bejegyzésem utáni összeállítás arról árulkodik, hogy a népérzületet kifejező szállóigét a hivatásos véleményformálók (a politikusok és az újságírók) újra a szájukra vették. Köztük Gyöngyösi Márton is.                      

Tíz mondat a „Ruszkik, haza!” szólásról

A „Ruszkik, haza!”-szerű szélsőséges, érzelmek diktálta megnyilvánulásnak úgy lehet a legegyszerűbben elejét venni, ha kivonják a szovjet csapatokat. (Márok Tamás szegedi újságíró, Délmagyarország, 1989. december 9.)

A ruszkik, haza tömeglélektanilag pontosan annyit tesz, mint a privát szférában a bazdmeg. (Megyesi Gusztáv publicista, Élet és Irodalom, 1990. február 9.)

Lassan mondom, hogy Putyin is megértse: Ruszkik haza! (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Twitter.com, 2014. március 3.)

Kövért jól ismertem 1989-ben, akkor azt mondta: „Ruszkik, haza!” Ma azt mondja: „Ruszkik, gyertek vissza!” (Charles Gati amerikai magyar politológus, 168 Óra, 2014. november 6.)

„Ruszkik, haza!” Akkor ők mondták, most meg nekik. (Farkas Judit szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. április 13.)

Ruszkik, haza? Ugyan már. Mintha újra 1956-ban lennénk: csak hazamennek az oroszok, és akkor minden jóra fordul. De hát 1989-ben hazamentek, és mégsem fordult minden jóra. (Szilágyi Ákos költő, 168 Óra, 2017. május 11.)

Ruszkik, haza! (Németh Zsolt Fidesz-politikus, Facebook.com, 2022. március 17.)

Hetekig tartott, amire 12 év összenövés után sikerült kimondani egy fideszesnek, hogy Ruszkik, haza! (Balassa Tamás újságíró, Népszava, 2022. március 26.)

Az igazságos békéhez ki kell mondani, hogy ruszkik, haza. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Facebook.com, 2023. március 19.)

Azt az üzenetet, hogy „Ruszkik, haza!”, én fogalmaztam meg először a magyar politikában a jelenlegi orosz agresszió kapcsán. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Válaszonline.hu, 2023. április 17.)

Magyar György blogjában néha érdekes mondatok tűnnek föl. Most például ezt találtam Orbán Viktorról: „Valaha a parlamentben bekiabálta, hogy csuhások térdre. (Magyarügyvéd, 2023. április 14.) Arra utalt az ellenzéki körökben véleményformálónak elismert blogger, hogy a miniszterelnök pályakezdő honatya korában kigúnyolta a szenteskedő kereszténydemokrata politikusokat, most pedig nemcsak velük kormányozza az országot, hanem a mögöttük álló egyházakat is kistafírozza.

Értem Magyar doktor indulatát, amely azonban nemcsak őt jellemzi. Olvasólevelekben, kérész életű hozzászólásokban (kommentekben) a liberális pályakezdő politikus és az illiberális miniszterelnök kétarcúságát gyakran a csuhás szállóigével értelmezik. Nem bonyolódnak bele a rendszerváltást közvetlenül követő évek parlamenti csatáiba, egyszerűen Orbánnak adományozzák a csúfondáros megjegyzést. Erre készteti őket, hogy a nyilvánosság fórumain csak röviden írhatják meg a véleményüket. De van más ok is az indulatos (és felületes) megnyilvánulásokra.

A digitális korban annyira megszemélyesedett (perszonifikálódott) a közéleti vitakultúra, hogy a rendszer ellenzői majdnem mindent a rendszer névadójához vezetnek vissza. Aki egyébként maga is tesz arról, hogy majdnem minden róla szóljon. Ettől persze a hivatásos véleményformálók, a politikusok és az újságírók tényszerűbbek is lehetnének. Például utánanézhetnének a részleteknek, vagy ha már restek erre, figyelembe vehetnék az eredetkutatás megállapításait. Nem kecsegtetem őket a megoldással, de talán mégis érdemes figyelemmel kísérni a szállóige fejlődéstörténetét.

A „Csuhások! Térdre, imához!” 1991-ben ütötte meg az országgyűlési képviselők fülét. A parlamenti jegyzőkönyv szerint Andrásfalvy Bertalan néprajz-kutató utalt vissza rá 1992. február 25-án: „Amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt, mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.” Az Antall-kormány kulturális minisztere mögött a Fidesz frakciója ült, vezetőjét Orbán Viktornak hívták.

Az országgyűlés legkisebb pártja polgárpukkasztó jelmondatokkal hívta föl magára a figyelmet, ezek egyike volt a csuhás is. Ha a kormánypárti KDNP valamelyik politikusa megszólalt, akkor bizony kórusban csuházták az ellenzéki Fidesz-képviselők. Hiteles forrást mégse leltem arra, hogy a frakcióvezető személyesítette volna meg a kórust. Amíg ilyen dokumentum nem tűnik föl, az Orbán Viktor kétségtelen pálfordulására utaló mondást szóbeszédnek, vándormotívumnak, városi legendának tartom.

Nem zárom ki, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek jutott eszébe gúnyolódni a kereszténydemokratákon. De úgy ismertem meg a közéleti működését, hogy szívesebben irányítja a kórusból azokat, akik helyette is használják a nem szalonképes kifejezéseket. A csuhás szállóige idővel közhely, panel, klisé lett. Kimondóját a jelek szerint sokan hajlamosak Orbán Viktornak elképzelni. Egyelőre nem kéne.

Tíz mondat a Csuhások! Térdre, imához! szólásról

Amikor szemben a Kereszténydemokrata Néppárt valamelyik képviselője kezdett beszélni, Viktor refrénszerűen megszólalt: „Térdre, imához!” Néhány ifjú demokrata ilyenkor kötelezően vigyorgott. (Ilkei Csaba volt MDF-es országgyűlési képviselő, Népszabadság, 2000. szeptember 11.)

Baloldali liberális erőként féktelenül gyalázták a nemzeti oldalt. Én magam többször is hallottam ordítani őket, hogy csuhások, ki a házból, meg Jézus Krisztus, térdre, imára. Például amikor Andrásfalvy Bertalan az egyházi iskolák létrehozása érdekében mondott beszédet. (Torgyán József kisgazda politikus, az első Orbán-kormány minisztere a Fidesz-képviselőkről, 168 Óra, 2004. május 27.)

Talán tényleg nincs más hátra, mint egy jó kis kutatóintézet, amely majd kimutatja, hogy míg a többiek paktumoztak, a Fidesz hótisztán vívta harcait. Orbán nem ordította be a kereszténydemokratáknak, hogy térdre csuhások, és Deutsch Tamás sem hordott fülbevalót. (N. Kósa Judit újságíró, Népszabadság, 2013. március 25.)

Az utolsó őszinte szó keresztényügyben a miniszterelnöki ajakról az volt, hogy „Csuhások, térdre!” (Esterházy Péter író, Vasárnapi Hírek, 2014. június 16.)

Nincs mindent elsöprő bizonyíték arra, hogy mindez valóban ebben a formában valaha is elhangzott. (Bihari Dániel újságíró, 24.hu, 2015. február 11.)

A kereszténydemokratákat fricskázó beszólást Orbán Viktornak tulajdonítja a politikai folklór. (Szabó C. Szilárd szegedi újságíró, Délmagyarország, 2015. március 20.)

Az Országgyűlésben azt kiabálták: „Csuhások, ki a házból! Jézus Krisztus térdre, imához!” Ebből a jegyzőkönyvvezető annyit hallott meg, hogy „térdre, imához”. (Torgyán József volt kisgazda politikus, Magyar Nemzet, 2016. április 23.)

A parlamentben megkérdeztem Orbántól, hogy ez mégis mire jó. „A választóink ezt akarják hallani” - válaszolta röviden. (Kasza László újságíró, a Szabad Európa Rádió munkatársa, Népszava, 2018. január 17.)

Az Orbán Viktornak tulajdonított „térdre, csuhások!” bekiabálás valószínűleg sosem hangzott el ebben a formában, de jól jelzi a Fidesz akkori hozzáállását a vallási és egyházi ügyekhez. (Kövesdi Péter és Markotay Csaba újságírók, Vasárnapi Hírek, 2018. január 20.)

Orbán Viktor, aki a KDNP hasznos idiótáinak köszönhetően már jó húsz évvel ezelőtt eljutott a „csuhások, térdre, imához” parlamenti beszólástól a püspökök barátságáig. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2019. június 7.)