Mindenki úgy szeretne összefogást, hogy mögötte alakuljon ki. (Krekó Péter szociálpszichológus. ATV, 2012. február 1.)

Eltart egy darabig, amíg minden összefogáspártinak leesik, hogy az összefogáshoz össze kell fogni. (Koltai Tamás színikritikus, 168 Óra, 2013. június 20.)

Még az összefogásban is széthúzunk. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, ATV, 2014. január 10.)

Az ellenzéki összefogás olyan, mint Columbo felesége. Mindenki beszél róla, de senki sem látja. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, ATV, 2017. szeptember 18.)

Az összefogáson - a remélt és megszerzett pozíciók elosztásán - túl nem látok ellenzéki stratégiát. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Mérce.hu, 2019. október 25.)

Minden pártban beárazták, hogy ha a teljes ellenzéki összefogás sem működik, akkor a napjaik meg vannak számlálva. (Kálmán Attila újságíró, 24.hu, 2021. január 14.)

Az Összefogás széthúzó erőkből áll. (Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, Hír TV, 2021. május 2.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2022. április 6.)

Az ellenzéki összefogást nem én vizionálom, vagy az MSZP, hanem a választók. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2023. szeptember 6.)

Az összefogás további lebegtetése és a róla folyó parttalan vita a párt maradék hitelét rombolhatja le.  (Hegyi Gyula szocialista pilitikus az MSZP-ről, Népszava, 2023. szeptember 6.)

A sportok királynője megkapta a koronáját. (Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Építészfórum.hu, 2023. június 19.)

Átadták Magyarország legújabb és egyben legdrágább stadionját. (Luigits Tanás híradós újságíró, RTL Klub, 2023. július 17.)

A Nemzeti Atlétikai Központ sokkal több, mint stadion. Egyben városrehabilitáció is. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus. az atlétikai világbajnokság szervező bizottságának társelnöke, Magyar Távirati Iroda, 2023. augusztus 18,)

Olyan ország a házigazda, ahol az atlétikai stadionra jut több százmilliárd forint, de sporteseménynél lényegesen fontosabb dolgokra egy fillér sem. (Bede Márton újságíró, 444.hu, 2023. augusztus 18.)

Csodálatos atlétikai komplexum épült. (Orendi Mihály nyíregyházi edző, Szabolcs Online, 2023. augusztus 24.)

A létesítmény fantasztikus. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. augusztus 25.)

Nem a világbajnokság hetében kell szapulni a stadionokat. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2023. augusztus 27.)

Vannak, akiknek nem veszi be a gyomra a sokszorosan túlárazott stadiont. Vannak, akik örülnek, hogy legalább szép lett és jó minőségű. (Szabó Gábor sportkommentátor, Mandiner.hu, 2023. augusztus 30.)

Ami kordonon belül van, a profi, ami azon kívül tapasztalható, az kínos. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, 2023. augusztus 31.)

Maradt ránk néhány futó élmény és egy teljesen felesleges stadion. (Mélyi József művészettörténész, Magyar Narancs, 2023. szeptember 7.)

Lázár Jánost nem szabad lebecsülni. Néhány ellenzéki véleményformáló számon kérte rajta, hogy elzarándokolt Horthy Miklós sírjához, és kifejtette kedvező véleményét Magyarország hajdani kormányzójáról. Ismerem az álláspontját, néhány éve csakugyan megdicsérte Horthyt. Annál azonban okosabb, hogy az újratemetés harmincadik évfordulója alkalmából megrendezett ünnepségen is részt vegyen.

A kenderesi temetőbe „csak” az Orbán-kormány volt miniszterei zarándokoltak el. A jelenleg közlekedésért is felelős miniszter, Lázár János néhány száz méterrel arrébb, a vasútállomás várótermébe invitálta a helybélieket a megeredt eső elöl. Hogy pontosan mit mondott Horthy Miklósról, az nem derült ki a tudósításokból. Még a Rádió7-ből és a Promenád 24-ből sem, amelyek közvetlenül hozzá kötődnek. Az viszont kiderült, hogy mit mondott a kormányzó fiáról, Horthy Istvánról, a MÁV Gépgyár főmérnökéről, majd a MÁV vezérigazgatójáról.

Ami ugyebár hivatali kötelessége, ezért nem is érheti szó. Bizonyára a véletlen műve, hogy ő is épp akkor tartózkodott a Horthy-család szűkebb pátriájában, amikor az Orbán-kormány szolgálaton kívüli miniszterei lerótták kegyeletüket a kormányzó sírjánál. Mindezt nemcsak azért bocsátottam előre, mert jó lett volna, ha Lázár ellenzéki bírálói alaposabban néztek volna utána a részleteknek. Azért is, mert készítettem egy idézetcsokrot a MÁV-ról. Teljes nevén a Magyar Államvasutakról, amelynek fejlesztésében Horthy István jelentős szerepet vállalt.

Eme összeállítás legjobb (legszellemesebb) mondata Csepeli Györgytől származik. A kitűnő szociálpszichológus a maga közismert fanyarságával szólt hozzá a fészbukon egy témához. Ezt találta írni: „A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán.” A forrást és a dátumot azért nem fűzöm hozzá, mert a bejegyzésem utáni válogatás, amely a MÁV legújabb kori ellentmondásait feszegeti, tartalmazza ezeket az információkat.

Azt azért megemlítem, hogy Csepeli professzor nem az a fészbukos hozzászóló, aki csak úgy rögtönöz. Egy sornál többet ritkán ír, ám tőmondatai társadalomlélektani szempontból világítják meg az adott témát. A haddelhadd abból lett, hogy e mondatot kiemeltem, és föltettem a fészbukos üzenőfalra. Kíváncsi voltam a fogadtatásra. Vegyes lett. Digitális ismerőseim között akadtak, akik megértették. De olyanok is, akik úgy értették meg, hogy nem olvasták ki belőle az iróniát. A fájdalmas, mélyen megszenvedett irónia azt a Magyar Államvasutakat állította pellengérre, amely Horthy István orosz fronton bekövetkezett halála után két évvel fontos szerepet játszott egy náci akciósorozatban.

A német megszállás után Eichmann SS-Obersturmbannführer (alezredes) megérkezett néhány tucat emberével az úgynevezett Endlösung magyarországi lebonyolítására. Helyet foglalt Budapest egyik patinás szállodájában, és a miniszteriális vezetőkkel folytatott megbeszélései nyomán a Magyar Államvasutak szinte zökkenőmentesen szállított Auschwitzba 437402 magyar állampolgárt. 1944. április 16. és július 10. között a vidéki gettókban összegyűjtött zsidóságot.

E csúcsteljesítményt illette kesernyés iróniával a szociálpszichológus. Ebből kerekedett vita a fészbukon. Volt olyan vitázó - a szakmájában nagyra becsülöm -, aki „ízléstelennek” vélte az idézetet. Szerintem nem az, de ennél több szót nem vesztegetnék rá, mert van még valami, amit szeretnék elmondani. Amikor a MÁV „szinte zökkenőmentes” 1944-es működtetéséről tűnődtem, a szinte azt jelentette, hogy volt legalábbis egy eset, amikor folt esett a Magyar Államvasutak szakmai tekintélyén.           

Idestova négy évtizede interjút készítettem New York-ban Randolph L. Braham-mel, a talán legjelentősebb holokauszt-kutatóval. Az egyik kérdésre lázba jött, és elnézést kért, hogy félórányira megszakítja a beszélgetést. Eszébe jutott valami, amit ellenőrizni kéne. Csupán egy óra múlva tért vissza, és amit megtalált, az örökre emlékezetembe vésődött. Két változatról tudok.

Az egyik szerint Joel Brand, a magyarországi zsidóság képviseletében fölkereste Eichmannt, és hitsorsosaiért 12 ezer teherautót ajánlott fel. A német szervezési specialista nem vette túl komolyan az ajánlatot, de sose lehet tudni-alapon annyit ígért, hogy 30 ezer zsidót zárol a következő tárgyalásig. A másik változat szerint a Németországba betagozott osztrák tartomány gauleitere (helytartója) magyar zsidókat kért Hitlertől mezőgazdasági munkára. Témánk szempontjából mindkét változatban az a lényeg, hogy Eichmannék választása a Bécshez legközelebbi gettó kényszerlakóira esett. 

A magyar hatóságok a győri gettóban gyűjtötték össze az észak-dunántúli zsidókat. A magyar masiniszta által vezetett MÁV-szerelvény elindult észak felé. Érsekújvárott azonban nem nyugat (Bécs) felé fordult, hanem a szokásos útvonalon keletre, Auschwitzba. A szerelvény parancsnoka, egy SS-Scharführer (őrmester) a kassai állomáson az úti okmányokba pillantott, és döbbenten fedezte föl, hogy eltévesztette az irányt. Fölhívta telefonon Eichmannt, aki megrótta ugyan, de ha már Kassáig jutott, ne forduljon vissza. Majd küld máshonnan zsidókat az osztrák tartományba cukorrépát egyelni.

A történtekről ezt mondta Braham az interjúban: „A sors tragikus tréfája, hogy a győri zsidók halálának árán szegedi és debreceni zsidók ezrei maradtak életben.” Az epizód föllelhető Braham átdolgozott alapművében, az interjú pedig az Élet és Irodalom 1984. június 15-i számában. Arra kérem fészbukos vitapartnereimet, hogy e részletek figyelembevételével olvassák el újra Csepeli György mélyenszántó gondolatát a Magyar Államvasutakról. Hátha most már ízlésesebbnek találják.

Tíz mondat a MÁV-ról

A MÁV számára az állami költségvetés a vastüdő. (Virrasztó Zsolt újságíró, Zalai Hírlap, 2008. szeptember 4.)

A MÁV kékfényes vágóképpé egyszerűsödött. (Tömpe István közgazdász, Népszabadság, 2010. július 30.)

A magyar vasútnak nem a szárnyai „betegek”, a baj a fejben van. (Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület alelnöke, Népszabadság, 2010. szeptember 3.)

A MÁV többször közel állt ahhoz, hogy csődbe jusson. Adósságállománya öt év alatt tízszeresére emelkedett, saját tőkéje elfogyott. (Putsay Gábor újságíró, Magyar Hírlap, 2010. november 24.)

Mire a pályák megújulnak, a gördülőállománynak alkalmasnak kell lennie a 160km/órás sebsségre. (Dávid Ilona, a MÁV Zrt elnök-vezérigazgatója, Heti Válasz, 2015. június 11.)

Azért kell a síneket lerakni, mert a kommunisták fölszedték. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. április 30.)

A MÁV utoljára 1944-ben volt a helyzet magaslatán. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, 2018. október 3.)

Tudok valakit, aki imád kisvasutazni. Ha neki volna valami hely a MÁV-nál, azt nem kifogásolnám. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. november 14.)

Az ellenzékiek kiélhetik magukat a MÁV-on, a fideszesek pedig a fővároson. (Lukácsi Katalin volt KDNP-politikus az első hóról, ATV, 2019. december 3.)

Arra szeretném kérni a MÁV vezetését, hogy ne okoskodjanak, hanem csinálják azt, amire utasítottam őket. (Lázár János Fidesz-politikus, közlekedésért felelős miniszter, SzabadEurópa.hu, 2023. augusztus 30.)

 A Fidesznek nincs véleménye Horthy Miklós újratemetéséről. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1993. szeptember 6.)

Horthy Miklós a XX. század legnagyobb magyar államfője volt. (Faludi Sándor Fidesz-politikus, Új Néplap, 2003. szeptember 8.)

Nem szívügyem, hogy hazánkban Horthy-szobor álljon, de ettől még el tudom képzelni, hogy másoknak az. (L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, Heti Válasz, 2012. június 21.)

Soha életemben nem értettem egyet azzal, hogy Horthy Miklósnak szobra legyen. Se neki, se Kádárnak nem jár. (Rogán Antal Fidesz-politikus, ATV, 2013. november 3.)

A kormány nem támogatja olyan politikus szoborállítását, aki kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak. (Orbán Viktor miniszterelnök, nfft.hu, 2015. december 15.)

Hogy mégsem temetett bennünket maga alá a történelem, azt néhány kivételes államférfinek köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kunó miniszternek. Kormányzó nélkül nincs miniszterelnök, miniszterelnök nélkül nincs miniszter, és ezt a tényt nem vonhatja kétségbe Magyarország második világháborús, gyászos szerepvállalása sem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Én nagy magyar hazafinak tartom Horthy Miklóst. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, ATV, 2017. június 22.)

Hős katona volt, igaz magyar hazafi. (Lázár János volt miniszter, Facebook.com, 2019. november 16.)

Nélküle lehet, hogy nem is lenne Magyarország. (Fazekas Sándor volt vidékfejlesztési miniszter, PestiSrácok, 2023. szeptember 4.)

Horthy Miklós, a XX. századi államalapító. (Fazekas Sándor volt vidékfejlesztési miniszter, Telex.hu, 2023. szeptember 4.)

Gyerekeknek is nagy élmény. Káromkodás nincs, teljesítmény van. (Simonyi Balázs blogger, Facebook.com, 2023. augusztus 25.)

A világbajnokság óriási lökést adott a magyar atlétikának. (Fürjes Balázs Fidesz-politikus, az atlétikai világbajnokság szervezőbizottságának társelnöke, M4, 2023. augusztus 26.)

Ez volt talán az utolsó olyan nagy sportverseny, amely még hiányzott ahhoz, hogy Orbán Viktor a világbajnokságra érkező sportdiplomaták és a NOB elnöke előtt mondhassa: „Ha nem is egyszerre, de több darabban már mi is rendeztünk olimpiát.” (Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Nemzeti Sport Online, 2023. augusztus 27.)

Hólabda-effektussal értük el, hogy egyre nagyobbra gyúrtuk a rendezvényt. (Németh Balázs, a Budapest 23 Nonprofit Zrt vezérigazgatója, Szabolcs Online, augusztus 28.)

Kifejezetten büszkeséggel tölt el, hogy Budapesten rendezték meg az atlétikai világbajnokságot, és végtelenül elszomorít, hogy ebből sem sikerült egy valódi nemzetegyesítő ünnepet csinálni. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Magyar Nemzet Online, 2023. augusztus 30.)

Attól még nem lesz sportoló nemzet a magyar, hogy volt itt egy atlétikai vb. (F. Szabó Emese újságíró, Magyar Narancs, augusztus 31.)

Rengeteg pénzt költöttünk a világbajnokságra. De vajon ez biztosítja-e, hogy a magyar atlétika elmozduljon a holtpontról? (Ficsor Benedek újságíró, Magyar Hang, 2023. szeptember 1.)

Ha nem is minden magyar, de nagyon-nagyon sok magyar nagyon büszke erre a világbajnokságra. (Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, InfoRádió, 2023. szeptember 2.)

Ha a világbajnokságot máshol rendezik, a versenyek akkor is ilyen jók lettek volna. Nem lettek volna ilyen jó hangulatúak. (Hajdú B. István sportkommentátor, m4sport.hu, 2023. szeptember 2.)

Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus, Facebook.com, szeptember 2.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor győzikézett, Balog Zoltán kapcsolt, Németh Balázs hólabdázott, Pesty László lölözött, Föld S. Péter és Tamás Ervin orbánozott, Pankotai Lili pedig bábuzott.

Az, hogy Orbán Viktor egy velem közös fényképet is megosztott a közösségi oldalán, hatalmas megtiszteltetés. (Győzike celeb, Bors Online, augusztus 27.)

Győzike fotózkodott Deutsch Tamással is. (Mészáros Juli újságíró, 444.hu, augusztus 28.)

Hólabda-effektussal értük el, hogy egyre nagyobbra gyúrtuk a rendezvényt. (Németh Balázs, a Budapest 23 Nonprofit Zrt vezérigazgatója az atlétikai világbajnokságról, Szabolcs Online, augusztus 28.)

Ok sz.rul lenni több is van, mint kéne. (Geszti Péter dalszövegíró, Telex.hu, augusztus 29.)

Sajtója, frekvenciája, hullámhossza dögivel. (Föld S. Péter újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, augusztus 29.)

Az oroszok a 2. világháború után megszálltak bennünket. Amikor pedig 1956-ban meg akartunk tőlük szabadulni, újra leverték a forradalmunkat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, augusztus 30.)

Ami kordonon belül van, a profi, ami azon kívül tapasztalható, az kínos. (F. Szabó Emese újságíró a Nemzeti Atlétikai Központról és a környezetéről, Magyar Narancs, augusztus 31.)

Részletekben már-már megrendeztünk egy teljes olimpiát. (Szöllősi György sportújságíró, Nemzeti Sport Online, augusztus 31.)

Az egész Lölö-jelenség az ellenzéknek segít. (Pesty László dokumentumfilmes, Index.hu, augusztus 31.)

Pesty László, a Kárpátok Prigozsinja. (Novák Zoltán politológus, ATV, szeptember 1.)

Nem lett rosszabb hely pár Orbán-mondattól. (Selmeci János műsorvezető, a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium volt tanulója a felújított épület faláról, Klubrádió, szeptember 1.)

Úgy vált nézetet, mint más alsóneműt. (Tamás Ervin újságíró Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, szeptember 1.)

Pártsaját média - a nyilvánosság halálos ítélete. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, szeptember 1.)

Hiába hiszünk most is a saját igazunkban, ha valójában fogalmunk sincs arról, hogy az ország másik fele miért tartja a Fidesz által kínált valóságot igaznak. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Index.hu, szeptember 1.)

Az ellenzéket nehéz kritizálni, mert a választási kampányokat leszámítva több mint egy évtizede nincs jelen. (Reisz Gábor filmrendező, Népszava, szeptember 1.)

Az ellenzék 75 százaléka a Fidesz által kitartott bábu. A másik 25 százaléka pedig balf.sz. (Pankotai Lili diák-aktivista, Index.hu, szeptember 1.)

A mostani ellenzéknek nem az Orbán-rendszer a legnehezebb ellenfele, hanem saját maga. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, szeptember 2.)

Amíg csak lehetséges, szeretnék jogkövető állampolgárként viselkedni. (Horgas Péter, a Civil Bázis Egyesület elnöke, Jelen.media.hu, szeptember 2.)

Politikailag a magyarok minden számban elsők lettek. (Csepeli György szociálpszichológus az atlétikai világbajnokság kommunikációjáról, Facebook.com, szeptember 2.)

Az egyházi intézmények feladata, hogy összekössék a legmodernebb tudást az ősi bölcsességgel. (Balog Zoltán református püspök, volt emberi erőforrás miniszter, Veol.hu, szeptember 2.)

Az egykor félelmetes ellenzék benne van a rezervátumban. Szépen megférnek a nekik kijelölt területen, és kapják az állami támogatást. (Krebsz János publicista, ÚjHét.com, szeptember 3.)

Félő, hogy Tribolt Lajos neve csak a Fejér megyei olvasóknak ismerős. Már nyugdíjas volt, el is költözött a megyéből. Sokáig a régió egyik legjobb tollforgatójának számított. Cikkeiben nem titkolta baloldali értékrendjét, ami azért lett érdekes, mert együtt dolgozott a Fejér Megyei Hírlap legjobboldalibb munkatársával. Közös rovata volt Tihanyi Tamással, a szintén jó tollú újságíróval, aki az úgynevezett nemzeti radikálisokhoz állt közel. A Négyszem-köz a fehérvári újság talán legolvasottabb rovata volt.

Most Tihanyi búcsúzott Tribolttól, a másik t betűstől. A nekrológ elejét bosszankodva olvastam, mert úgy fogalmazott, hogy „Egy újabb szereplője távozott el örökre a vármegye újságírásának.” Csakhogy amit hivatalosan vármegyének hívnak, az a közös idejükben megelégedett a megyei titulussal. Később azonban csodálkozássá szelídült a bosszúságom, mert a furcsa páros életben maradt tagja azt fejtegette, hogy a két szerkesztőségi véglet között barátság szövődött.

Együtt ettek-ittak a büfében, volt közös asztaluk egy szerkesztőség közeli kocsmában is. A kockás abrosznál zajló vitájuk tükröződött másnap a Négyszem-közben. Magán a jelenségen azért nem lepődtem meg, mert magam is megyei lapnál kezdtem. A hagyományos (papír alapú) újság legföljebb néhány száz példánnyal jutott túl a megye határain. Nem engedhette meg magának, hogy behódoljon a politikai tömbösödésnek. A szakkifejezés Haraszti Miklóstól származik, és értelmezésemben azt jelenti, hogy a nagy lapok egy-egy világnézet mentén csoportosítják az újságírókat.

A fővárosban óhatatlanul lesz egy jobboldali, egy baloldali és egy liberális újság, amelyeket országszerte terjesztenek. E szerkesztésmód árnyoldala, hogy csak azok adnak pénzt érte, akik a saját érzéseiket, gondolataikat látják viszont a „lapjukban”. Ezzel magyarázható, hogy a politikailag tömbösített újságok példányszáma sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint az „ökumenikus” megyei lapok példányszáma. A Tihanyi-Tribolt féle modell kisebb-nagyobb mértékben az összes megyei napilapot jellemezte.

Az élmezőnyben volt a Fejér Megyei Hírlap, amelyet a csúcsidőben az Erdélyből érkezett Elekes András szerkesztett. Azt hozta magával, hogy minden jó tollú magyar írástudóra szükség van. A megye szülöttjéhez, a hol ellenzéki politikus, hol miniszterelnök Orbán Viktorhoz annak középiskolai osztálytársát, B. Kiss Lászlót küldte. Tribolt Lajos interjúvolta a megyébe látogató Horn Gyulát és Gyurcsány Ferencet, Tihanyi Tamás pedig Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Mindenki íjelen volt a lap hasábjain, akinek számított a véleménye.

E tevékenységi forma azért is eltérhetett a politikailag tömbösödött országos napilapokétól, mert a német tulajdonos elviselte, bizonyos értelemben el is várta az ökumenikus szerkesztésmódot. A WAZ (Westdeutsche Allgemeine Zeitung) úgy jött létre a második világháború után, hogy két fiatal újságíró sörözött egy Ruhr-vidéki kocsmában. Meghányták-vetették a helyzetet, és úgy látták, hogy a választási vetésforgó két pártnak kedvez: a kereszténydemokratának és a szociáldemokratának.  Egyikük az egyiket választotta, másikuk a másikat, és halálukig az volt a cég arca, akinek a pártja éppen kormányzott.

A külföldi tulajdonosoktól visszavásárolt megyei sajtó 2010 után fokozatosan veszítette el ökumenikus jellegét. Politikailag tömbösítve fújja a kormány nótáját, és a példányszáma rohamosan csökken. A baloldali meg a liberális jegyzetírók és publicisták már nem dolgozhatnak a vármegyésített újságnak. Aki dolgozhat, mint például Tihanyi Tamás, szerencsére megörökítette ideológiai ellenfele és elhalálozott cimborája, Tribolt Lajos emlékét.

Tíz mondat a megyei sajtóról

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Nem az a baj, hogy több megyei lap van egy kézben, hanem az, hogy minden megyében csak egy napilap van. (Debreczeni József MDF-politikus, Vas Népe, 1992. november 27.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az FMH volt munkatársa, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett  mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Amíg volt Magyarországon külföldi tulajdonban lévő lap, az soha nem volt pártoskodó vagy szélsőséges. Épp ezért kellett felszámolni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)

A felvételen egy 21 éves fiatalember látható. Az NDK-ban dolgoztam, egy vegyi üzemben. Munkaruhában fényképeztek le, védősisakkal a fejemen. Elöl, középre vastag betűkkel írtam föl rá, hogy „Lukács”, fölötte ez olvasható: „husser” (ennyi látható az Althusserből). Csupán két betű látszik a bal fülemnél Karel Kosik cseh filozófus vezetéknevéből. A jobb fülemhez pedig - nem látszik ugyan, de - Gramsci nevét írtam föl. Őket olvastatták velünk a debreceni egyetemen olyan tanárok, akik nem kaptak katedrát a fővárosban.

Ránki György történész ragaszkodott Gramscihoz. Csomagban kaptuk hozzá István királyt és Machiavellit. Honalapítónk intelmei a fiához, Imre herceghez szóltak, és épp úgy a hatalom megszerzését-megtartását, a kormányzás lehetőségeit taglalták, mint a firenzei városállamot uraló család bizalmasáé. Gramsci Jegyzetek Machiavelliről című könyvecskéje épp akkoriban jelent meg magyarul. Ránki professzor néhány évvel később elolvastatta velem Az új fejedelem című Gramsci-kötetet is, amelyet Betlen János, a majdani tévés műsorvezető fordított magyarra.

Gramsci hatalomgyakorlásról vallott álláspontját a lexikonok úgy foglalták össze, hogy a kulturális hegemónia révén fogalmazta meg, miként próbálja fenntartani magát az állam a piacgazdaságnak nevezett kapitalizmusban. Ránki professzor pedig ránk bízta, mit olvasunk ki Szent István, Machiavelli és Gramsci nézeteiből. Mindezt azért hozom szóba, mert Békés Márton a Tihanyban megrendezett Tranzit-fesztiválon kifejtette, hogy a konzervatív, kormánypárti értelmiségiek szívesen tanulnak a „legnagyobb marxista teoretikustól”. Bezzeg a baloldali-liberális, ellenzéki értelmiségiek nem akarnak tanulni a konzervatív bölcselőktől.

Azért nem rezzentem össze, mert a diplomamunkámat Max Weber történetfilozófiájáról írtam. A bejegyzés címében föltett kérdésre pedig azt válaszolom, hogy az ellenzéki oldalon már vannak okulni való életművek, amelyeknek a szerzői a hetvenes-nyolcvanas éveiket tapossák. A kormánypárti oldalon viszont a harmincas-negyvenes teoretikusok még csak próbálgatják az oroszlánkörmeiket. Közéjük sorolom Békés Mártont, aki a Klubrádióban slágfertigen válaszolt Bolgár György kérdéseire.

A veterán műsorvezető vitába is bocsátkozott vele, szerinte ugyanis a Machiavelli és Gramsci bűvkörébe vont Orbán Viktor hatalomgyakorlásában az úgynevezett „hegemónia megdönthetetlen”. Lehetséges, hogy az a rendszer, amelyet a miniszterelnökünk nevéről neveztek el, megdönthetetlen, a hegemónia kifejezés azonban megsérült az élő adás rögtönzéseiben. A hegemónia ugyebár fölényben lévő párt, osztály, személy hatalomgyakorlását jelenti. Békés Márton Tihanyban nem ok nélkül nevezte Orbán Viktort fejedelemnek, akit a királlyal ellentétben választanak.

Más kérdés, hogy a hegemón (többségben lévő, de legálisan működő ellenzékkel is „megáldott”) miniszterelnök kiváltságos, kivételes, uralkodó helyzetre törekszik. Vagyis monopóliumra tör. A hegemón helyzet tehát megváltoztatható, a hatalmi monopólium viszont törvényes körülmények között gyakorlatilag megdönthetetlen. Itt még nem tartunk. Ami pedig a baloldali, liberális megmondó-emberek gramscizását illeti, két figyelemre méltó megjegyzést olvastam, hallottam.

 Kardos András filozófus augusztus 29-én így jellemezte a tranzitos Békés Mártont: „Ezután rátért arra, hogy a jobboldal szellemi fölényben van, mert ők olvassák a baloldali-kommunista Gramsit.” A félig görög-albán, félig szárd eredetű olasz teoretikus nevét csakugyan így ejtik, de azért van benne egy c is. Hiányából nem arra következtetek, hogy a glosszátor nem olvasta Gramscit. Csupán arra, hogy a fészbukon nincs szerkesztője, aki észrevenné, ha írás közben kihagy egy betűt.

Ennél kínosabb Pulai András szóhasználata. A szociológus és közvélemény-kutató, akit gyakran hívnak meg vitaműsorokba, az ATV stúdiójában egyszer megemlítette a marxista teoretikus nevét. Így ejtette ki: „Gremszki”. Amerikainak vagy angolnak vélte. Aligha ártana az ellenzéki oldalnak, ha alaposabban tanulmányozná Gramsci kulturális hegemóniáról vallott nézeteit.                     

Tíz mondat a szellemi állapotról

Orbán Viktor a szellemi élet és a sajtó megfélemlítésével megpróbálkozhat a liberális baloldali tartós hegemónia megtörésével. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2010. április 30.)

Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)

Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)

Kulturális korszakba kellene ágyazni a politikai rendszert. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2018. július 28.)

Honfoglalás kell a szellemi szférában is. (Boross Péter volt miniszterelnök, Echo TV, 2018. szeptember 5.)

Szerintem a jobb- és a baloldali média nagyjából partiban van egymással. (Andy Vajna filmipari kormánybiztos, Index.hu, 2018. december 10.)

Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre Élet és Irodalmat járatok, Magyar Narancsot olvasok. A Népszavával kezdem a napot, mert most még nincs Magyar Nemzet, ha én jó tollú cikket, glosszát akarok olvasni. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Érdemes eltanulni a Fidesztől, hogy a szellemi világ feletti ellenőrzést meg kell szerezni, mert lehet jó célra is használni. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Klubrádió, 2021. május 12.)

Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)

Borzasztó szellemi állapot van a túloldalt. (Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, Klubrádió, 2023. augusztus 29.)

 A Népszava sportrovata tegnap még két újságoldalon jelent meg. Az egyiken Hegyi Iván búcsúzott az atlétikai világbajnokságtól. Sportújságírói tapasztalataiból telt arányos, méltányos, sportszerű értelmezésre. Az „Elég volt a háborúból! Itt az ideje a békének!” kormányzati hirdetésnek pedig a kiadóhivatali vagy szerkesztőségi döntnök más helyet keresett. (A kulturális rovat járt rosszul.)

Ma már túl vagyunk az atlétikai seregszemlén, megint a sportrovat rovására maradt életben a kormányzati hirdetéseket közlő ellenzéki napilap. De ha már így alakult a helyzet, érdemes foglalkozni az atlétikai világbajnokságról megjelent Népszava-cikkekkel. Az első nap olvashattunk újságoldalnyi interjút Gyulai Miklóssal, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökével. A hajdani válogatott sprinter az esélyeket is latolgatta, és a pillanatnyilag legjobb kalapácsvetőnknek érmet jósolt. Jövendölése bevált, ám az egyik mondata félresiklott. Ez olvasható a Népszava augusztus 18-i számában: „Halász Bence Európa-bajnok.”

A kitűnő dobóatléta pályakezdő korában csakugyan a kontinens egyik vagy talán a legtehetségesebb kalapácsvetőjének számított. Nyert is európai versenyeket, a felnőtt Európ-bajnokságokon azonban sosem szerzett aranyérmet. Gyulai Miklós tudja ezt. Ő legföljebb azért hibáztatható, hogy nem kérte Vincze Attilától, a sportrovat munkatársától a megjelenésre szánt szöveget. Holott nem ártott volna pontosítani. Halász Bence később se járt jobban a Népszavában. Két nap múlva a sportrovat másik munkatársa, Varga T. Róbert írt róla, és az egyik megállapítása ez volt: „A 26 éves kiskunhalasi atléta.”

Bence édesapja fogalom volt szűkebb pátriámban. Időrendben három gerelyhajító neve fémjelezte a Bács-Kiskun megyei atlétikát a múlt század második felében. A bajai Zag, a kecskeméti Grosán és a halasi Halász. Igen ám, de Halász-papa Jánoshalmán élt, így szintén dobóatlétává nevelt fia akár jánoshalminak is nevezhető. Mégis maradnék a szombathelyi jelzőnél, elvégre 14 éves korától az ottani mesteredző és „dobópápa”, Németh Pál vette a szárnyai alá. Ha a Népszava a világbajnokság előtt érdemben foglalkozott volna a legnagyobb esélyesnek vélt magyar atlétával, akkor egy hangulatos riportban ezt a három szálat ügyesen lehetett volna összesodorni.

Érdemes megemlíteni még egy cikket az atlétikai világbajnokságról, amelyet Bod Péter írt a múlt heti eseménysorozat politikai elágazásáról. Vérbeli publicisztika volt az augusztus 22-i számban. Ezt elismerve a sokoldalú szerző a Népszava augusztus 28-i számában sort kerített arra is, hogy Orbán Viktor kiket hívott meg az atlétikai világbajnokságra. Idézem őt: „Milyen szellemi izgalmakat tartogathat a török elnökkel, Erdogannal vagy a szerb miniszterelnök Vuciccsal tárgyalni?”

A kéziratot olvasó szerkesztő még arra is ügyelt, hogy a szerb politikus nevében a c-n valami ékezet félét helyezzen el. Azt viszont nem vette észre, hogy a szerző Vucicsot köztársasági elnökből miniszterelnökké fokozta le.

Tíz mondat a sajtóhibáról

Régi időkben a szedőszekrény koboldját tették felelőssé a sajtóhibákért. Ma már tudjuk, hogy a kobold csak akkor tréfálkozik, ha nem fékezzük meg. (Dr. Harkai Schiller Pál pszichológus, A Sajtó, 1935/3-4.)

Nem lehet minden hibát véletlennek értelmezni, amikor a sajtóhibák jelentékeny része politikai. (Galló Ernő, a Papíripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Betű, 1950. július 13.)

Régóta tudom, hányszor véletlen bábáskodik a sajtóhibák születésénél, ezért senkit sem hibáztatok miattuk. (Rákos Sándor költő, Élet és Irodalom, 1969. július 19.)

A sajtóhibák legtöbbször a véletlen szülöttei. (Galambos Ferenc újságíró, Csongrád Megyei Hírlap, 1972. február 1.)

Bár a sajtóhibák egy lelken száradnak, oly sokan vehetik észre őket, hogy majdnem mind kiderülnek. (Iszlai Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 1983. szeptember 16.)

A legfrappánsabb sajtóhibákból minikönyv formájában tetszetős ajándéktárgy is született. (- földes -, Élet és Irodalom, 1985. január 11.)

A sajtóhibáért felelős az újságíró, a gépírónő, a lektor, a szerkesztő, a szedő, a korrektor és az olvasó. (Bada István újságíró, Magyar Szó, 1986. július 27.)

A sajtóhiba a nyomdatechnika és a figyelmetlen ellenőrző olvasás (korrektúra) eredménye. (B. Márovits Károly újságíró, A Hírlap, 1994. július 2.)

A sajtóhiba mindig örömet okoz az olvasónak, mert egy pillanatra okosabbnak érzi magát. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 13.)

A sajtóhiba oka, hogy nem a megfelelő betű kerül a szövegbe, és a korrektor elnézi azt. (Kulcsár István újságíró, Népszava Online, 2023. augusztus 13.)

Vajon a két és félezer önkéntes megkapja-e? A szervezőbizottság társelnöke, Fürjes Balázs javasolta őket a sportszerűségi díjra. Föl is kereste Kamuti Jenőt, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökét, aki nem adott neki kitérő választ. Megtapasztaltam a Nemzeti Atlétikai Központban, hogy az önkéntesek aranyosak és segítőkészek voltak. Leginkább diáklánynak néztek ki, akik a kilencnapos munkáért igazán megérdemelnek némi erkölcsi megbecsülést.

De vajon a mögöttünk hagyott világbajnokságon mi történt azzal a sokat vitatott sportszerűséggel? Erről nem jutott el hozzám megjegyzésre érdemes történet. Az Egyesült Államok azonban úgy nyerte meg fölényesen a nem hivatalos pontversenyt 12 aranyéremmel és összesen 27 éremmel, hogy a talán legtekintélyesebb edzője, Bob Kersee kijelentette: fontosabbnak tartja a jövőre esedékes olimpiát, mint az idei világbajnokságot. Ez nem tekinthető a legsportszerűbb gesztusnak.  

A férfi négyszáz méter egyik esélyese, az olimpiai és világbajnok Michael Norman (26) el se jött Budapestre. Készül az olimpiára. A másik esélyes, a szintén olimpiai és világbajnok Steven Gardiner (27) eljött ugyan, de a döntőben a lábához kapott, és elterült. Amikor a tévé megismételte a sérülés pillanatát, az volt a benyomásom, mint amikor megismétlik a furfangos focisták műesését. Nem lepődnék meg, ha egyszer majd kiderülne, hogy a bahamai futó el akarta kerülni az érmesekre kirótt vizeletvizsgálatot.

Az amerikai atléták közül lesérült a kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Sydney McLaughlin-Levrone (24). „Kisebb térdproblémára” hivatkozott, de azért edzője meglebegtette, hogy néhány hét múlva esetleg megmérkőzik a budapesti világbajnokság hősnőjével, a holland Femke Bol-lal. A 24 éves holland lány a vegyes váltóban kétszer, a gáton háromszor, a női váltóban szintén kétszer futotta végig a négyszáz métert. Kilenc nap alatt hét négyszáz és két aranyérem, ez a sportszerűség szempontjából is kimagasló eredmény.

Az ugyancsak amerikai és kétszeres világbajnok Abby Steiner (23) hiányzott a százas és a négyszázas váltóból, Baj van az achillesével, de most rápihen, és szeptembertől készül a párizsi olimpiára. Szintén az achillesével kínlódik a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Nafisattou Thiam (29). A Belgiumot képviselő hétpróbázó alighanem simán nyert volna Budapesten is. Ugyancsak kihagyta a magyar fővárost az egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Malaika Mihambo (29). A Németország színeiben versenyző távolugró combhajlító izmával bajlódik. Türelmet kért az atlétabarátoktól, hogy jövőre mindent beleadhasson az olimpiai szereplésbe.

Érdekes az olimpiai és világbajnok Pedro Pichardo (30) esete. A portugál hármasugró állítólag elindult Budapestre, de a repülőgépen megfájdult a háta, és lemondta a vébét. A tavalyi világbajnokság egyik győztese, az amerikai Brooke Anderson (28) megérkezett a magyar fővárosba, de a selejtezőből nem jutott tovább. Sorolhatnám még a példákat, leginkább az afrikai futókról, akik között tucatnyi olimpiai és világbajnok múlta alul magát Budapesten. Félő, hogy fontosabbnak tartották a sok pénzzel járó Gyémánt Liga-versenyeket, mint a vébét.

S itt érkeztünk el a kulcsmozzanathoz. A nemzetközi fair play-díjra fölterjesztett önkéntesek mellett volt még néhány száz szakember, akiknek a munkája nélkül nem lett volna teljes a budapesti világbajnokság. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője kifejtette, hogy a 2100 atlétától 650 vér- és 500 vizeletmintát vettek. Az első szám azt jelenti, hogy minden harmadik versenyzőtől előzetesen vettek mintát. Ezt nem nehéz elkerülni, elvégre a másik kettőtől nem vettek. Kínosabb a vizeletvizsgálat, mert az már csak a a legjobb helyezésekhez kötik.  

A mintavételi csoport 94 tagú; 50 dopping-ellenőr, 32 asszisztens és 12 vérvételben járatos szakdolgozó van benne. Tevékenységüket 10 koordinátor és 164 önkéntes segíti. A leleteket épp most elemzik egy Bécs melletti laboratóriumban. Megértem, hogy a 104 szakember majdani megállapításai óvatosságra intik az atlétikai világbajnokság szervezőit. De azért Fürjes Balázs igazán javasolhatná a sportorvosokat és a vegyészeket segítő 164 önkéntest is a fair play-díjra.     

Tíz mondat a doppingról

Kérjük, a sípszó után hagyjon vizeletet! (Elekes András újságíró az athéni olimpiáról kizárt magyar dobóatléták képzeletbeli üzenetrögzítőjéről (Fejér Megyei Hírlap, 2004. szeptember 1.)

A doppingot tiltják, de a lebukás a bűn. (Frenkl Róbert sportorvos, Magyar Televízió, 2004. november 13.)

Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, hvg.hu, 2007. november 13.)

A doppinghoz vezető út legális teljesítményfokozó módszerekkel van kikövezve. (Dr. Petróczi Andrea doppingkutató, Népszabadság, 2008. augusztus 16.)

Voltak olyan magyar sportolók, akiknek indokolt volt a rendszeres ellenőrzésük. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Nemzet, 2012. szeptember 8.)

Amíg pénz jár a sikerért, lesznek tiltott szerek. Csak a dicsőségért senki nem halna meg. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, Népszabadság, 2013. július 22.)

Ma már nincsenek magányos doppingolók. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Rádió, 2013. augusztus 10.)

A dopping jó agyakkal történő, negatív szándékú dolog. (Dr. Funk Sándor drog-szakértő, ATV, 2016. augusztus 4.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

Azért van a listámon, akire érdemes odafigyelni. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, InfoStart.hu, 2022. január 25.)