A felvételen egy 21 éves fiatalember látható. Az NDK-ban dolgoztam, egy vegyi üzemben. Munkaruhában fényképeztek le, védősisakkal a fejemen. Elöl, középre vastag betűkkel írtam föl rá, hogy „Lukács”, fölötte ez olvasható: „husser” (ennyi látható az Althusserből). Csupán két betű látszik a bal fülemnél Karel Kosik cseh filozófus vezetéknevéből. A jobb fülemhez pedig - nem látszik ugyan, de - Gramsci nevét írtam föl. Őket olvastatták velünk a debreceni egyetemen olyan tanárok, akik nem kaptak katedrát a fővárosban.
Ránki György történész ragaszkodott Gramscihoz. Csomagban kaptuk hozzá István királyt és Machiavellit. Honalapítónk intelmei a fiához, Imre herceghez szóltak, és épp úgy a hatalom megszerzését-megtartását, a kormányzás lehetőségeit taglalták, mint a firenzei városállamot uraló család bizalmasáé. Gramsci Jegyzetek Machiavelliről című könyvecskéje épp akkoriban jelent meg magyarul. Ránki professzor néhány évvel később elolvastatta velem Az új fejedelem című Gramsci-kötetet is, amelyet Betlen János, a majdani tévés műsorvezető fordított magyarra.
Gramsci hatalomgyakorlásról vallott álláspontját a lexikonok úgy foglalták össze, hogy a kulturális hegemónia révén fogalmazta meg, miként próbálja fenntartani magát az állam a piacgazdaságnak nevezett kapitalizmusban. Ránki professzor pedig ránk bízta, mit olvasunk ki Szent István, Machiavelli és Gramsci nézeteiből. Mindezt azért hozom szóba, mert Békés Márton a Tihanyban megrendezett Tranzit-fesztiválon kifejtette, hogy a konzervatív, kormánypárti értelmiségiek szívesen tanulnak a „legnagyobb marxista teoretikustól”. Bezzeg a baloldali-liberális, ellenzéki értelmiségiek nem akarnak tanulni a konzervatív bölcselőktől.
Azért nem rezzentem össze, mert a diplomamunkámat Max Weber történetfilozófiájáról írtam. A bejegyzés címében föltett kérdésre pedig azt válaszolom, hogy az ellenzéki oldalon már vannak okulni való életművek, amelyeknek a szerzői a hetvenes-nyolcvanas éveiket tapossák. A kormánypárti oldalon viszont a harmincas-negyvenes teoretikusok még csak próbálgatják az oroszlánkörmeiket. Közéjük sorolom Békés Mártont, aki a Klubrádióban slágfertigen válaszolt Bolgár György kérdéseire.
A veterán műsorvezető vitába is bocsátkozott vele, szerinte ugyanis a Machiavelli és Gramsci bűvkörébe vont Orbán Viktor hatalomgyakorlásában az úgynevezett „hegemónia megdönthetetlen”. Lehetséges, hogy az a rendszer, amelyet a miniszterelnökünk nevéről neveztek el, megdönthetetlen, a hegemónia kifejezés azonban megsérült az élő adás rögtönzéseiben. A hegemónia ugyebár fölényben lévő párt, osztály, személy hatalomgyakorlását jelenti. Békés Márton Tihanyban nem ok nélkül nevezte Orbán Viktort fejedelemnek, akit a királlyal ellentétben választanak.
Más kérdés, hogy a hegemón (többségben lévő, de legálisan működő ellenzékkel is „megáldott”) miniszterelnök kiváltságos, kivételes, uralkodó helyzetre törekszik. Vagyis monopóliumra tör. A hegemón helyzet tehát megváltoztatható, a hatalmi monopólium viszont törvényes körülmények között gyakorlatilag megdönthetetlen. Itt még nem tartunk. Ami pedig a baloldali, liberális megmondó-emberek gramscizását illeti, két figyelemre méltó megjegyzést olvastam, hallottam.
Kardos András filozófus augusztus 29-én így jellemezte a tranzitos Békés Mártont: „Ezután rátért arra, hogy a jobboldal szellemi fölényben van, mert ők olvassák a baloldali-kommunista Gramsit.” A félig görög-albán, félig szárd eredetű olasz teoretikus nevét csakugyan így ejtik, de azért van benne egy c is. Hiányából nem arra következtetek, hogy a glosszátor nem olvasta Gramscit. Csupán arra, hogy a fészbukon nincs szerkesztője, aki észrevenné, ha írás közben kihagy egy betűt.
Ennél kínosabb Pulai András szóhasználata. A szociológus és közvélemény-kutató, akit gyakran hívnak meg vitaműsorokba, az ATV stúdiójában egyszer megemlítette a marxista teoretikus nevét. Így ejtette ki: „Gremszki”. Amerikainak vagy angolnak vélte. Aligha ártana az ellenzéki oldalnak, ha alaposabban tanulmányozná Gramsci kulturális hegemóniáról vallott nézeteit.
Tíz mondat a szellemi állapotról
Orbán Viktor a szellemi élet és a sajtó megfélemlítésével megpróbálkozhat a liberális baloldali tartós hegemónia megtörésével. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2010. április 30.)
Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)
Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)
Kulturális korszakba kellene ágyazni a politikai rendszert. (Orbán Viktor miniszterelnök, Echo TV, 2018. július 28.)
Honfoglalás kell a szellemi szférában is. (Boross Péter volt miniszterelnök, Echo TV, 2018. szeptember 5.)
Szerintem a jobb- és a baloldali média nagyjából partiban van egymással. (Andy Vajna filmipari kormánybiztos, Index.hu, 2018. december 10.)
Keresztény, konzervatív, kormánypárti ember létemre Élet és Irodalmat járatok, Magyar Narancsot olvasok. A Népszavával kezdem a napot, mert most még nincs Magyar Nemzet, ha én jó tollú cikket, glosszát akarok olvasni. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)
Érdemes eltanulni a Fidesztől, hogy a szellemi világ feletti ellenőrzést meg kell szerezni, mert lehet jó célra is használni. (Kaltenbach Jenő volt ombudsman, Klubrádió, 2021. május 12.)
Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)
Borzasztó szellemi állapot van a túloldalt. (Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója, Klubrádió, 2023. augusztus 29.)
