Félő, hogy Tribolt Lajos neve csak a Fejér megyei olvasóknak ismerős. Már nyugdíjas volt, el is költözött a megyéből. Sokáig a régió egyik legjobb tollforgatójának számított. Cikkeiben nem titkolta baloldali értékrendjét, ami azért lett érdekes, mert együtt dolgozott a Fejér Megyei Hírlap legjobboldalibb munkatársával. Közös rovata volt Tihanyi Tamással, a szintén jó tollú újságíróval, aki az úgynevezett nemzeti radikálisokhoz állt közel. A Négyszem-köz a fehérvári újság talán legolvasottabb rovata volt.

Most Tihanyi búcsúzott Tribolttól, a másik t betűstől. A nekrológ elejét bosszankodva olvastam, mert úgy fogalmazott, hogy „Egy újabb szereplője távozott el örökre a vármegye újságírásának.” Csakhogy amit hivatalosan vármegyének hívnak, az a közös idejükben megelégedett a megyei titulussal. Később azonban csodálkozássá szelídült a bosszúságom, mert a furcsa páros életben maradt tagja azt fejtegette, hogy a két szerkesztőségi véglet között barátság szövődött.

Együtt ettek-ittak a büfében, volt közös asztaluk egy szerkesztőség közeli kocsmában is. A kockás abrosznál zajló vitájuk tükröződött másnap a Négyszem-közben. Magán a jelenségen azért nem lepődtem meg, mert magam is megyei lapnál kezdtem. A hagyományos (papír alapú) újság legföljebb néhány száz példánnyal jutott túl a megye határain. Nem engedhette meg magának, hogy behódoljon a politikai tömbösödésnek. A szakkifejezés Haraszti Miklóstól származik, és értelmezésemben azt jelenti, hogy a nagy lapok egy-egy világnézet mentén csoportosítják az újságírókat.

A fővárosban óhatatlanul lesz egy jobboldali, egy baloldali és egy liberális újság, amelyeket országszerte terjesztenek. E szerkesztésmód árnyoldala, hogy csak azok adnak pénzt érte, akik a saját érzéseiket, gondolataikat látják viszont a „lapjukban”. Ezzel magyarázható, hogy a politikailag tömbösített újságok példányszáma sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint az „ökumenikus” megyei lapok példányszáma. A Tihanyi-Tribolt féle modell kisebb-nagyobb mértékben az összes megyei napilapot jellemezte.

Az élmezőnyben volt a Fejér Megyei Hírlap, amelyet a csúcsidőben az Erdélyből érkezett Elekes András szerkesztett. Azt hozta magával, hogy minden jó tollú magyar írástudóra szükség van. A megye szülöttjéhez, a hol ellenzéki politikus, hol miniszterelnök Orbán Viktorhoz annak középiskolai osztálytársát, B. Kiss Lászlót küldte. Tribolt Lajos interjúvolta a megyébe látogató Horn Gyulát és Gyurcsány Ferencet, Tihanyi Tamás pedig Torgyán Józsefet és Csurka Istvánt. Mindenki íjelen volt a lap hasábjain, akinek számított a véleménye.

E tevékenységi forma azért is eltérhetett a politikailag tömbösödött országos napilapokétól, mert a német tulajdonos elviselte, bizonyos értelemben el is várta az ökumenikus szerkesztésmódot. A WAZ (Westdeutsche Allgemeine Zeitung) úgy jött létre a második világháború után, hogy két fiatal újságíró sörözött egy Ruhr-vidéki kocsmában. Meghányták-vetették a helyzetet, és úgy látták, hogy a választási vetésforgó két pártnak kedvez: a kereszténydemokratának és a szociáldemokratának.  Egyikük az egyiket választotta, másikuk a másikat, és halálukig az volt a cég arca, akinek a pártja éppen kormányzott.

A külföldi tulajdonosoktól visszavásárolt megyei sajtó 2010 után fokozatosan veszítette el ökumenikus jellegét. Politikailag tömbösítve fújja a kormány nótáját, és a példányszáma rohamosan csökken. A baloldali meg a liberális jegyzetírók és publicisták már nem dolgozhatnak a vármegyésített újságnak. Aki dolgozhat, mint például Tihanyi Tamás, szerencsére megörökítette ideológiai ellenfele és elhalálozott cimborája, Tribolt Lajos emlékét.

Tíz mondat a megyei sajtóról

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Nem az a baj, hogy több megyei lap van egy kézben, hanem az, hogy minden megyében csak egy napilap van. (Debreczeni József MDF-politikus, Vas Népe, 1992. november 27.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Gratulálok az FMH-nak és mindenkinek, aki Székesfehérváron a nyilvánosságban dolgozik. A gratuláció alól csak kevesen kivételek, de ők tudni fogják majd, hogy rájuk gondoltam. (Orbán Viktor miniszterelnök a székesfehérvári sajtó 125. évfordulójáról, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, az FMH volt munkatársa, 24.hu, 2018. május 3.)

Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett  mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Amíg volt Magyarországon külföldi tulajdonban lévő lap, az soha nem volt pártoskodó vagy szélsőséges. Épp ezért kellett felszámolni. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2021. október 30.)