Vajon a két és félezer önkéntes megkapja-e? A szervezőbizottság társelnöke, Fürjes Balázs javasolta őket a sportszerűségi díjra. Föl is kereste Kamuti Jenőt, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökét, aki nem adott neki kitérő választ. Megtapasztaltam a Nemzeti Atlétikai Központban, hogy az önkéntesek aranyosak és segítőkészek voltak. Leginkább diáklánynak néztek ki, akik a kilencnapos munkáért igazán megérdemelnek némi erkölcsi megbecsülést.

De vajon a mögöttünk hagyott világbajnokságon mi történt azzal a sokat vitatott sportszerűséggel? Erről nem jutott el hozzám megjegyzésre érdemes történet. Az Egyesült Államok azonban úgy nyerte meg fölényesen a nem hivatalos pontversenyt 12 aranyéremmel és összesen 27 éremmel, hogy a talán legtekintélyesebb edzője, Bob Kersee kijelentette: fontosabbnak tartja a jövőre esedékes olimpiát, mint az idei világbajnokságot. Ez nem tekinthető a legsportszerűbb gesztusnak.  

A férfi négyszáz méter egyik esélyese, az olimpiai és világbajnok Michael Norman (26) el se jött Budapestre. Készül az olimpiára. A másik esélyes, a szintén olimpiai és világbajnok Steven Gardiner (27) eljött ugyan, de a döntőben a lábához kapott, és elterült. Amikor a tévé megismételte a sérülés pillanatát, az volt a benyomásom, mint amikor megismétlik a furfangos focisták műesését. Nem lepődnék meg, ha egyszer majd kiderülne, hogy a bahamai futó el akarta kerülni az érmesekre kirótt vizeletvizsgálatot.

Az amerikai atléták közül lesérült a kétszeres olimpiai bajnok és háromszoros világbajnok Sydney McLaughlin-Levrone (24). „Kisebb térdproblémára” hivatkozott, de azért edzője meglebegtette, hogy néhány hét múlva esetleg megmérkőzik a budapesti világbajnokság hősnőjével, a holland Femke Bol-lal. A 24 éves holland lány a vegyes váltóban kétszer, a gáton háromszor, a női váltóban szintén kétszer futotta végig a négyszáz métert. Kilenc nap alatt hét négyszáz és két aranyérem, ez a sportszerűség szempontjából is kimagasló eredmény.

Az ugyancsak amerikai és kétszeres világbajnok Abby Steiner (23) hiányzott a százas és a négyszázas váltóból, Baj van az achillesével, de most rápihen, és szeptembertől készül a párizsi olimpiára. Szintén az achillesével kínlódik a kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Nafisattou Thiam (29). A Belgiumot képviselő hétpróbázó alighanem simán nyert volna Budapesten is. Ugyancsak kihagyta a magyar fővárost az egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnok Malaika Mihambo (29). A Németország színeiben versenyző távolugró combhajlító izmával bajlódik. Türelmet kért az atlétabarátoktól, hogy jövőre mindent beleadhasson az olimpiai szereplésbe.

Érdekes az olimpiai és világbajnok Pedro Pichardo (30) esete. A portugál hármasugró állítólag elindult Budapestre, de a repülőgépen megfájdult a háta, és lemondta a vébét. A tavalyi világbajnokság egyik győztese, az amerikai Brooke Anderson (28) megérkezett a magyar fővárosba, de a selejtezőből nem jutott tovább. Sorolhatnám még a példákat, leginkább az afrikai futókról, akik között tucatnyi olimpiai és világbajnok múlta alul magát Budapesten. Félő, hogy fontosabbnak tartották a sok pénzzel járó Gyémánt Liga-versenyeket, mint a vébét.

S itt érkeztünk el a kulcsmozzanathoz. A nemzetközi fair play-díjra fölterjesztett önkéntesek mellett volt még néhány száz szakember, akiknek a munkája nélkül nem lett volna teljes a budapesti világbajnokság. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője kifejtette, hogy a 2100 atlétától 650 vér- és 500 vizeletmintát vettek. Az első szám azt jelenti, hogy minden harmadik versenyzőtől előzetesen vettek mintát. Ezt nem nehéz elkerülni, elvégre a másik kettőtől nem vettek. Kínosabb a vizeletvizsgálat, mert az már csak a a legjobb helyezésekhez kötik.  

A mintavételi csoport 94 tagú; 50 dopping-ellenőr, 32 asszisztens és 12 vérvételben járatos szakdolgozó van benne. Tevékenységüket 10 koordinátor és 164 önkéntes segíti. A leleteket épp most elemzik egy Bécs melletti laboratóriumban. Megértem, hogy a 104 szakember majdani megállapításai óvatosságra intik az atlétikai világbajnokság szervezőit. De azért Fürjes Balázs igazán javasolhatná a sportorvosokat és a vegyészeket segítő 164 önkéntest is a fair play-díjra.     

Tíz mondat a doppingról

Kérjük, a sípszó után hagyjon vizeletet! (Elekes András újságíró az athéni olimpiáról kizárt magyar dobóatléták képzeletbeli üzenetrögzítőjéről (Fejér Megyei Hírlap, 2004. szeptember 1.)

A doppingot tiltják, de a lebukás a bűn. (Frenkl Róbert sportorvos, Magyar Televízió, 2004. november 13.)

Bárkit le lehet buktatni a jelenlegi rendszerben, minden sportoló az ellenőrök jóindulatára és elnézésére van bízva. (Győrffy Dóra válogatott magasugró, hvg.hu, 2007. november 13.)

A doppinghoz vezető út legális teljesítményfokozó módszerekkel van kikövezve. (Dr. Petróczi Andrea doppingkutató, Népszabadság, 2008. augusztus 16.)

Voltak olyan magyar sportolók, akiknek indokolt volt a rendszeres ellenőrzésük. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Nemzet, 2012. szeptember 8.)

Amíg pénz jár a sikerért, lesznek tiltott szerek. Csak a dicsőségért senki nem halna meg. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, Népszabadság, 2013. július 22.)

Ma már nincsenek magányos doppingolók. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, Magyar Rádió, 2013. augusztus 10.)

A dopping jó agyakkal történő, negatív szándékú dolog. (Dr. Funk Sándor drog-szakértő, ATV, 2016. augusztus 4.)

Akkor jelenthetjük ki, hogy valaki olimpiai bajnok, ha tíz év múlva sem lesz pozitív a lelete. (Dr. Bakanek György dopping-szakértő, ATV, 2016. augusztus 8.)

Azért van a listámon, akire érdemes odafigyelni. (Dr. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője, InfoStart.hu, 2022. január 25.)