Annak idején csak egy-egy részt láttam a Híradósok című tévésorozatból. Keddenként a HBO-n azért nézem az ismétlést, hogy az egész történet, az amerikai média működése megismerhető legyen. E rovatban lesz még lehetőség a jól megcsinált és sajtószakmai szempontból is tartalmasnak ígérkező sorozat értelmezésére, tegnap azonban elakadtam egy mondásnál.

A főszereplő egy tévés műsorvezető, aki nem vágott bele rögtön az épp esedékes hír magyarázatába, hanem így kezdte a kommentárt: „Mark Twain azt mondta, hogy a hazugság félig megkerülte a Földet, mire az igazság felhúzza a csizmáját.” Ismerős a gondolat, bár a szállóige-szakirodalomban inkább Churchillnek tulajdonítják. Csakhogy a brit államférfi 1874-ben született, az amerikai író pedig 1835-ben. A dátumok azt sejtetik, hogy nem Twain merített Churchill kútfejéből, hanem a fiatalabbik az idősebbikéből. Vagy talán mégsem?

Némi nyomozás után kiderült, hogy az angolszász nyelvterületen szájról szájra vándorló szállóige egy harmadik embertől származik. Charles Haddon Spurgeon baptista lelkipásztorként rengeteg prédikációt tartott a brit szigetországban, és másfél ezer (!) bölcs mondás fűződik a nevéhez. Közülük az egyik a bevezetőben idézett eszmefuttatás, amelyet 1859-ben szerényen közmondásnak minősített. A boot (bakancs, csizma, magas szárú cipő) kifejezést használta. Az Atlanti óceán másik partján élő kortársa, Mark Twain a shoe (cipő, félcipő) szót, a tőlük évtizedekkel fiatalabb Churchill pedig a pant (nadrág) mellett tört lándzsát.

Lépést tartottak országuk és koruk divatjával, a szállóigék történetében gyakran előfordul az ilyesmi. Van egy közmondás (amely ugyebár a nép szállóigéje), ezt alakítja át és veszi nevére egy közismert személyiség, elvégre a szállóige az értelmiség közmondása. Aztán a gondolatmenetet tovább formálja, és szintén a nevére veszi egy másik értelmiségi, majd jön egy harmadik is, aki némi változtatással ugyancsak adoptálja. Efféle kacskaringók után örökült át magyar nyelvterületre, ahol első miniszterelnöksége idején Orbán Viktor vette pártfogásába. Így tömörített rajta: „Mire az igazság egyet fordul, a hazugság megkerüli a Földet.” (Magyar Rádió, 2001. január 3.)

Ügyes. Kedvet is csinált ahhoz, hogy korunk két jellemző fogalmát a hazai nyilvánosságában próbáljam elhelyezni. Arra jutottam, hogy a propaganda nem az igazságot keresi, hanem a hazugságot sulykolja.

A volt miniszterelnökkel készített interjú tegnapelőtt jelent meg a Boom Magazin online kiadásában. A menedzsereknek szánt újság azért szólaltatta meg, mert 2004-ben ő írta alá a Magyar Köztársaság belépését az Európai Unióba. Másfél évtizeddel később Medgyessy Péter azt fejtegette, hogy milyen következményekkel járt az Uniót feltupírozni a posztszocialista országokkal. Mondandóján el is töprengenék, ha nem említett volna meg egy nagy hírre vergődött bakit.

Szerinte „Európa útelágazáshoz érkezett - és az útelágazás szóba nem botlott bele a nyelvem, mint korábban, amivel froclizni szoktak.” A froclizott baki az egyik leggyakrabban nézett coub - ismétlődő videórészlet - a világhálón, sőt a tizenöt másodpercnyi teljes mondat 107757 érdeklődőt vonzott a YouTube-on. A miniszterelnök 2004. február 16-án évet értékelt a Parlamentben, és próbálta kimondani az „útelágazás”-t. Az a benyomásom, hogy a „logopédiai bonyodalom” (Magyar Nemzet, 2009. február 6.) mögött nem egyszerűen szónoki tehetségtelenség vagy felkészületlenség rejlik.

Olvastam a kézírásos javításokkal teletűzdelt beszédet, és azt vettem észre, hogy rengeteg összetett mondat van benne. A beszédíró kiemelt, majd mellékmondattá bővített egy-egy fontos szót, és a két elemet törvényszerűen vonatkozó névmással kapcsolta össze. Márpedig a kimondhatóság, a gördülékeny előadás íratlan szabálya, hogy ha a főmondat magánhangzóval végződik, akkor a vonatkozó névmást mássalhangzóval érdemes kezdeni. (Példa: macska, mely…) De ha a főmondat mássalhangzóval végződik, a vonatkozó névmást magánhangzóval. (Állam, amely…)

Csak így akadályozható meg a magán- vagy mássalhangzó-torlódás, amely a beszéd felolvasóját előbb-utóbb hibára készteti. Szegény és talán gyanútlan miniszterelnök igyekezett megbirkózni a hangzótorlódásokkal, és a negyvenedik perc táján elfáradt. Ekkor jutott az utolsó bekezdéshez, amely ezzel kezdődött: „Útelágazáshoz érkeztünk.” Megkönnyebbült, hogy túl van a nehezén, ezért akadt meg a végzetesnek bizonyuló szónál. Háromszor rugaszkodott neki, egyre kínosabb mosollyal. Vajon ki írta Medgyessy Péter beszédét?

Vagy olyan munkatárs, aki nem volt tisztában a retorikai szabályokkal. Márpedig ebben az esetben mit keresett a kommunikációs stábban? Vagy olyan munkatárs, aki érzékelte, hogy a miniszterelnök tekintélye megingott a szociálliberális koalícióban, és úgy vélte, hogy meggyorsítja a távozását. Ami fél év múlva be is következett.

Kilenc éve vezeti a fővárost, mögötte áll a Fidesz kétharmada, így csak az győzheti le, akit a budapestiek tartanak valós kihívónak. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Népszava, 2018. november 12.)

Az előválasztás legnagyobb előnye, hogy elvileg a legesélyesebb jelölt szállhat szembe a Fidesz emberével. (Föld S. Péter újságíró, FüHü.hu, 2018. november 16.)

Tarlós egy nyilatkozógép és egy szalagátvágó berendezés. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2018. november 24.)

Tarlós akciórádiusza nagyobb Budapesten, mint a Fideszé. (Lánczi Tamás politológus, a Figyelő főszerkesztője, InfoRádió, 2018. november 26.)

Nem polgármestert - tanácselnököt választunk. Annak meg úgyis Tarlós a legjobb. (Haskó László orvos, Népszava, 2018. december 7.)

Büszkén modortalan. (Ceglédi Zoltán politológus, hvg.hu, 2018. december 10.)

Tarlósnál bárki jobb főpolgármester lesz. (Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje, ATV, 2019. január 28.)

Tarlós a golyóit Orbán nadrágjában hordja. (Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt, Facebook.com, 2019. március 2.)

Minden tekintetben kiérdemesült városvezető. (Asperján György író, Facebook.com, 2019. június 15.)

Már rég elvesztette főpolgármester jellegét. (Karácsony Gergely, az MSZP- Párbeszéd főpolgármester-jelöltje (ATV, 2019. június 23.)

Torzít a látószögem. E rovatban mindent és mindenkit a média nézőpontjából értelmezek, ezért a jó kommunikátorok óhatatlanul fölértékelődnek. Ezzel magyarázható, hogy a budapesti főpolgármester-jelöltek tegnap esti vitájában furcsa sorrend alakult ki. Rögtönző képességével a Demokratikus Koalíció támogatásával induló Kálmán Olga bizonyult a legjobbnak.

Ha valamelyik versenytársa mondott valami figyelemre méltót, rögtön reagált rá, röviden és hatásosan, ahogy megszokta a rádió- és tévéműsorokban. Elvitte a show-t a másik két jelölttől, különösen az MSZP-Párbeszédet képviselő Karácsony Gergelytől. A momentumos Kerpel-Fronius Gábortól kevésbé, mert ő nem is mondott érdekeseket. A mintegy órányi vitában Karácsonytól négy erős mondatot hallottam, Kálmántól egyet, Kerpel-Froniustól egyet sem. A stúdióba ültetett támogatók (a felsorolt pártokhoz tartozó politikusok) körében a legélénkebb tetszést a termetével kimagasló jelölt mondása aratta: „Lehet, hogy Tiborcz nem közszereplő, de közpénz-szereplő.”

Ma még tudhatjuk, hogy a bíróság nem tekintette közszereplőnek a miniszterelnök közpénzzel gazdálkodó vejét, ezért Tiborcz István néhány napja bejelentette, hogy a róla elnevezett adójavaslat miatt - ha Karácsony Gergely lesz a főpolgármester, akkor megadóztatja az 500 millió forintnál többet érő fővárosi lakásokat - bepereli a nyurga politikust. Csakhogy a kétségkívül ütős mondatból valószínűleg nem lesz szállóige. Időre van ugyanis szükség ahhoz, hogy a digitális kávéházakban üldögélő (fészbukozó) választópolgárok szájról szájra adhassák. Mire a folyamat végére jutnának, már talán nem is tudják majd, ki volt az a Tiborcz. Legföljebb Tiborc panaszára gondolnak a kötelező olvasmány Bánk bánból.

Amúgy pedig a jelöltek közül Kerpel-Fronius Gábor hatott a legrokonszenvesebbnek. Tegnap este ő volt az egyedüli, aki be merte vallani, ha a műsorvezető kérdéseire nem tudott válaszolni. A másik kettő kísérletezett a számokkal, többnyire sikertelenül. A legkevésbé ismert jelölt abból indult ki, hogy egy városmenedzsernek nem kell a legapróbb részletekig ismerni a számokat. Inkább az a dolga, hogy jó szakembereket válasszon maga mellé, máskülönben nem lesz képes üzemeltetni a települést. Az előválasztás ironikus ellentmondása, hogy ehhez előbb ügyes rögtönzésekre és ütős mondatokra lett volna szüksége. Nélkülük aligha lehet ősszel Tarlós főpolgármester ellenzéki kihívója.

A legutóbbi napokban az ellenzéki előválasztás uralta a nyilvánosság fórumait, amelyek fölött Gyurcsány Ferenc szellemujja lebegett. Lefülelt mondatok.

A könyvhéten sokan böngésznek, de kevesen vesznek. (Köves József könyvkiadó, Facebook.com, június 16.)

A hatalom végrehajtásra való. (Csák János üzletember, a Mol volt elnöke, volt londoni nagykövet, 24.hu, június 17.)

A krónikusan alulfinanszírozott magyar politikából becsületesen nehéz meggazdagodni. (Weiler Vilmos LMP-politikus, Mérce.hu, június 18.)

Piros-zöld koalíció, közte egy kis fehér. (Mesterházy Attila szocialista politikus az MSZP-Párbeszéd szövetségről, ATV, június 18.)

Csinálunk egy fantasztikus történetet, aminek katarzis lesz a vége. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, június 19.)

Nem azért lettem listavezető, mert Gyurcsány felesége vagyok, hanem annak ellenére. (Dobrev Klára, a DK Európa-parlamenti képviselője, 444.hu, június 19.)

Aki a halottakról ír, az közéjük vegyül. (Spiró György író, Népszava, június 19.)

Az ellenzék arra hajt, hogy este behívják az Egyenes beszédbe vagy a Klubrádióba, ahol jól fel tud háborodni. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Narancs, június 20.)

Az ellenzék leginkább panaszirodaként működik. (Révész Sándor újságíró, hvg.hu, június 20.)

Ebben az országban mindenki megosztó, aki erős karakter. (Kálmán Olga, a DK főpolgármester-jelöltje, 168 Óra, június 20.)

A tegnapi vitán elköltöttünk 1000 milliárd forintot. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, ATV, június 20.)

Az előválasztás már tényleg nem a baloldal belügye. (Kerpel-Fronius Gábor, a Momentum főpolgármester-jelöltje, Válaszonline.hu, június 20.)

Az előválasztás célja, hogy megpróbálják a szereplőket átárazni. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Magyar Hírlap Online, június 20.)

Tarlós István egyelőre kényelmesen nézi ezt az eseményt. (Mráz Ágoston Sámuel politológus az előválasztásról, InfoRádió, június 20.)

Jobb, ha van, mintha nem lenne. (Majtényi László alkotmányjogász az előválasztásról, ATV, június 21.)

Gyurcsány mellekkel. (Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt Dobrev Kláráról, 444.hu, június 21.)

Amit kapott, azt egy normál lelkületű ember nem bírná sokáig. (Nyáry Krisztián irodalomtörténész Gyurcsány Ferencről, Magyar Hang, június 21.)

Van olyan, amikor a reflektorfény helyett csak gyertyafény jut. (Skaliczki László, a kézilabda-válogatott volt szövetségi kapitánya, a Vác NB I-es csapatának edzője, Népszava, június 21.)

Az ellenzék állapota továbbra is siralmas. (Csáky Pál szlovákiai politikus a magyarországi helyzetről, Mandiner.hu, június 22.)

A kihívó minden valószínűség szerint Gyurcsány Ferenc legújabb magyar hangja, Kálmán Olga lesz. (Bencsik Gábor újságíró, Magyar Nemzet, június 22.)

Száz éve az utca volt a közönség. Most az internet az utca. (Hajós András youtuber, 24.hu, június 23.)

Puzsér Róbertet nem kedvelem, zavar a feltűnési viszketegsége és az ordibálása. Meglepett azonban tegnapelőtti interjúja a 444.hu digitális felületén, amelyről tegnap számoltam be. Feltűnt, hogy történelmi műveltség keveredik trágár szavakkal. Az is, hogy a többi, nála komolyabbnak vélt főpolgármester-jelölttel ellentétben kiforrott a világképe.

Ettől nem lett persze rokonszenvesebb, mégis túlzásnak tartottam, hogy egyik állandó olvasóm ezt írta a tegnapi bejegyzés végén közölt Puzsér-szemelvényekről: „Hát, nekem ezekből a mondatokból csak a nettó gyurcsányozás jön le.” A hozzászólóról csupán annyit tudok, hogy délelőtt fél tizenegy körül olvassa a bejegyzéseimet, és elsőként kommenteli, hogy befolyásolhassa a többi hozzászóló álláspontját. A töredék információkból kirajzolódik, hogy Szombathelyen él, és utálja Orbán Viktort. S bár álnéven jelentkezik, felemás ismeretségünk talán onnan származik, hogy tanítottam néhány évig a helybéli főiskolán.

Azt válaszoltam neki, hogy félreolvasta a bejegyzést, mert az idézett mondatokról nem azt írtam, hogy jók, hanem hogy erősek, vadásznak a hatásra. Erre válaszolta: „Hm, jogos. Nem olvastam az interjút sem, annyira nem érdekel a tag.” Hozzászólótól utoljára akkor olvastam efféle beismerést, amikor azt írta, hogy „Igazad van, de azért a qurva anyádat.” A szombathelyi kommentelő mindig kulturáltan fogalmazott, mostani korrektségét pedig nyilvánosan is megköszönöm. Mindazonáltal szembe ötlött a kommentkultúra egyik jellegzetessége.

Bizonyára azért csodálkozom a gyakran felbukkanó magatartásformán, mert a diploma megszerzése után Kosáry Domokos mellett dolgozhattam. Professzorom, Ránki György hozzá osztott be a történettudományi intézetben, és azt mondta, hogy a rendszer nem kedveli ugyan, de tőle lehet megtanulni a szakmát. A börtönből néhány évvel korábban szabadult történész tanított meg arra, hogy csak arról érdemes vitatkozni, amiben tárgyismeretre tettünk szert. Ez annyira magától értetődő lett, hogy évtizedek óta igyekszem szem előtt tartani. Mióta azonban a digitális sajtóban hozzászólásokkal szembesülök, ritkán tapasztalható, hogy a velem vitatkozók utánanéztek volna a részleteknek.

Úgy rémlik, hogy a zsigeri megnyilvánulás a kommnetelés lényegéhez tartozik. A módjával érdeklődők olykor még azt a bejegyzést sem olvassák végig, amelyhez hozzáfűzik a véleményüket. Mentségükre szóljon, hogy nem Kosáry Domokostól tanulták a szakmát.

Óvatosságból megnéztem a Magyar Hang legfrissebb számát is. A hetilapban rovata van Puzsér Róbertnek, a szerkesztőség az olvasott utolsó oldalra tördelteti a gondolatait. Ezúttal vetélytársa, Karácsony Gergely úgynevezett Tiborcz-adóját elemezte, és Botka László nagy hírre vergődött kampánymondatáig vezette vissza. Bár téved abban, hogy a szocialista miniszterelnök-jelölt a „Fizessenek a gazdagok!”-at tavaly dobta be a köztudatba (egy évvel korábban lepett meg bennünket vele), publicisztikai vonalvezetése világos. Nem hozott azonban lázba, annál inkább késztet tűnődésre terjedelmes interjúja a 444.hu digitális felületén.

Ugyancsak tegnap jelent meg, de érdekesebbnek, izgalmasabbnak, összefogottabbnak, szórakoztatóbbnak hat. Olyan ember világképe rajzolódik ki belőle, aki a rendszerváltást zsákutcának tartja, két legártalmasabb politikusának pedig Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort, akik megérdemlik egymást, de mi nem érdemeljük meg őket. Mindazonáltal elismeri, hogy a politikai mezőnyből rajtuk kívül senki sem képes identitással kecsegtetni a választópolgárokat. Az azonosulási vágyat úgy foglalnám össze, hogy Gyurcsány a XXI. századi kádárizmus európai, Orbán pedig az ázsiai változatát kínálja közfogyasztásra.

Az interjúban tizenhárom figyelemre méltó mondatot találtam, amely átlagon felüli teljesítmény. (Ilyesmire a közéleti személyiségek közül csak a legjobb formában lévő Orbán és Gyurcsány volt képes.) Ezekben a napokban a többi főpolgármester-jelölttel szintén készültek terjedelmes interjúk. Tarlós Istvánnál öt figyelemre méltó mondatot leltem, Karácsony Gergelynél négyet, Kálmán Olgánál hármat, Kerpel-Fronius Gábornál egyet. Interjúikból világkép nem bontakozott ki.

A publicista és a politikus között az a különbség, hogy a publicista kitálal, a politikus pedig kitalál. Vagy legalábbis megpróbálja kitalálni, vajon mit akar hallani tőle a választópolgár. S mire beérik, már arra sem emlékszik, mivel hozakodott elő hajdanában. Puzsér Róbert túl harsány és trágár ahhoz, hogy valaha is szalonképes politikus lehessen belőle. Erős mondatai azonban emlékeztetnek a csúcsformában lévő Bertha Bulcsúra, aki a múlt század nyolcvanas éveiben az Élet és Irodalom hasábjain formálta az értelmiségiek szemléletét. Puzsér még adós a szemléletformáló publicisztikák megírásával, bár egyet már elmondott Sarkadi Zsoltnak, a 444-es interjú készítőjének.

Tíz erős mondat az interjúból

Készen állunk Orbán rendszerét leváltani arra, aki okozta?

Hiába próbál az ellenzékben bárki bármilyen alternatívát alapozni a Fidesszel szemben, Gyurcsány odamegy, és összegyurcsányozza.

Aki Gyurcsánnyal összefog, az Gyurcsány része lesz.

Gyurcsány Ferenc az egyetlen, aki biztosan nem alkalmas arra, hogy leváltsa Orbán Viktort.

/Gyurcsányékról/ Velem ne tegyék meg azt, amit Orbán tesz velük.

/Dobrev Kláráról/ Gyurcsány mellekkel.

/Gyurcsányról és Orbánról/ Ők az a két politikus az elmúlt húsz évből, akik mertek megosztó közléseket megfogalmazni.

Identitást kell szembeállítani velük, mert ők identitást kínálnak. Mindenki más megúszni próbálja a politikát.

Identitás a konfliktusok és az erős mondások megúszásával nem képezhető.

A f@szom kiszorít a világból egy darabot, amit a nők sokkal etikusabb módon a csöcsükkel tesznek.

Kedvenc publicistám írja a Népszava mai számában: „Budapest a főpolgármester-jelöltek előválasztási lázában ég.” Nem baj, ha Friss Róbert így érzi, mert van igazság a megállapításában. A baj az, hogy az ellenzéki sajtó is a budapesti előválasztás lázában ég, és hajlamos megfeledkezni a fővároson túli országról. Ezekben a napokban a vidéki Magyarország még csak nem is a második számú témakör. Megelőzi Brüsszel, amelynek uniós pozícióharcai szintén lázban tartják a budapesti újságírókat.

Tragikomikus a fel-felbukkanó érvelés, miszerint a fideszes propagandagépezettől végre elvettük a kezdeményezést, mert már mi határozzuk meg a politikai napirendet, és a kormánypárti sajtó is kénytelen a témáinkkal foglalkozni. Ebben is van igazság, csak éppen nem vesszük észre, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az ellenzéki sajtó akaratlanul is a kormányzat érdekét szolgálja. Minél kevesebbet foglalkozik a vidéki Magyarországgal, annál inkább bebetonozza Orbán Viktort a hatalomba. Vannak persze mentőkörülmények a kormányzat tevékenységét fürkésző sajtó számára.

A Népszava mai számában Vas András a balatoni strandokról, Doros Judit a falusi postásokról tűnődik, Balogh Gyula a kecskeméti színház előadásáról, Vincze Attila pedig a váci kézilabda-csapatról ír. Igen ám, de az amúgy figyelemre méltó megnyilvánulások inkább csak enyhítik az előválasztási téma burjánzását. Értem, hogy például az ATV-t és a Klubrádiót csak Budapesten és vonzáskörzetében lehet fogni. Azt is, hogy a két adó a többi régióban és külföldön csupán a világhálón nézhető-hallható. Szakmailag még azt is megértem, hogy miért hagyják figyelmen kívül a Közép-Magyarországon túli régiókat, különösen akkor, ha az előválasztás lázában égnek.

Azt nem értem, hogy miért nem értik: az ellenzéki Budapest bázisán aligha lehet megalapozni a 2022-es országgyűlési választás győzelmi esélyét. Ehhez legalább azokat a nagyvárosi polgármester-jelölteket kéne bemutatni és figyelemmel kísérni, akiket az alkalmilag egyesült ellenzék arra választott ki, hogy idén ősszel versenyezzenek a kormánypártok jelöltjével. Már jó néhány helyen van közös ellenzéki jelölt, akiről azonban többet nem tudunk. Az a benyomásom, hogy ebben a tekintetben az ellenzéki pártok és a civil egyesületek előbbre tartanak, mint a velük rokonszenvező országos médiumok. Vajon ez akkor is így marad, ha a Budapesten elhatalmasodott előválasztási láz elmúlik?

Az előválasztás veszélyes műfaj. Váratlan jelöltek is felbukkanhatnak. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, InfoRádió, 2019. január 14.)

Az előválasztás az új várospolitika előszobája. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, ATV, 2019. január 28.)

Az előválasztás egy roncsderbi. (Lánczi Tamás politológus, M1, 2019. január 28.)

Végre egy választás oly sok kudarc, fiaskó után, amit garantáltan ők nyernek meg. (Megyeri Dávid újságíró a baloldalról, Magyar Idők, 2019. január 29.)

Jobb, mint az áttekinthetetlen háttéralkuk. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. január 30.)

Azt eddig is tudtam, hogy a DK-nek lesz jelöltje az előválasztáson, de eddig azt hittem, hogy én leszek. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje Kálmán Olga indulásáról, Facebook.com, 2019. június 6.)

Ha volt bármi értelme az előválasztást kitalálni, ez az a pillanat, a Dobrev-Kálmán duó színre lépése. (Ceglédi Zoltán politológus, cegledizoltan.hu, 2019. június 6.)

Az előválasztás beugró. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, 2019. ATV, június 7.)

Az ellenzék most jelöltet keres, nem főpolgármestert. (Kálomista Gábor filmproducer, Hír TV, 2019. június 13.)

Az előválasztás dologban Karácsony Gergő volt a legaktívabb. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2019. június 19.)

A Demokratikus Koalíció körül épp úgy gyülekeznek az arctalan és arcátlan trollok, mint a kormányzó pártok digitális holdudvarában is. Aki értelmezni meri a DK-elnök ellentmondásos tevékenységét, azt gyűlölködéssel vádolják, és fideszbérencnek kiáltják ki. Ha a világhálós támadás engem érint, akkor behúzom fülem-farkam, és elhatározom, hogy soha többé nem írok Gyurcsányról. Ő azonban nem hagyja magát, és gondoskodik arról, hogy felfigyeljenek rá.

A tegnap esti interjúját ma reggel ismét megnéztem az ATV honlapján, hogy ellenőrizzem magam. Kiderült, hogy néhány órával korábban rosszul figyeltem meg a metakommunikációját. Tegnap este még azt hittem, hogy lekezeli, lenézi, semmibe veszi a Momentum budapesti főpolgármester-jelöltjét. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem akarta tudni Kerpel-Fronius Gábor keresztnevét. De másodjára rájöttem, hogy tényleg nem tudta. Arckifejezéséből, gesztusaiból az sejlett ki, hogy nem ugrik be neki a Gábor, mert hálás tekintettel fogadta a műsorvezető Krug Emília segítségét.

Ha lett is volna bennem előítélet Gyurcsány Ferenc iránt, az ma reggel elenyészett. Egyre nyilvánvalóbb, hogy korántsem a nagyképűség beszélt belőle. De ha még csak tanulgatja a momentumos jelölt keresztnevét, vajon mivel magyarázható, hogy a műsorvezető kérdésére bevallotta: olvasta ugyan Karácsony Gergely és Kálmán Olga programját, a harmadikéra azonban nem maradt ideje. Elvégre azért érkezett a tévéstúdióba, hogy az előválasztásról fejtse ki az álláspontját. Számíthatott arra, hogy a főpolgármester-jelöltek programjai is szóba kerülnek.

A kínos érzést nem csökkentette, hogy kiderült: Gyurcsány a negyedik jelölt programját sem olvasta, mert „Puzsér nem politikai tényező”. Lehet, hogy ebben igaza van, mindazonáltal az előválasztás megzavarására vállalkozó publicista mintegy 150 oldalnyi elképzelést tett le a nyilvánosság asztalára. Akadnak benne figyelemre méltó mozzanatok. Mindezek után úgy áll össze a kép, hogy a pillanatnyilag legkevésbé sikertelen ellenzéki párt vezetője a négy lehetséges program közül nem olvasta a második legkevésbé sikertelen ellenzéki pártét, és ama jelöltét sem, aki el akar majd vinni néhány százalékot az előválasztáson nyertes ellenzéki jelölttől. Ez talán épp elég lesz Tarlós István győzelméhez.

A DK-s trollok örömére fölmentem tehát Gyurcsány Ferencet a siker mámorában előjött nagyképűség vádja alól. De mit kezdjünk azzal, hogy elfelejtett fölkészülni egy tévéinterjúra?