Médianapló

Médianapló - Szanyi Tibor tíz mondata az MSZP-ről

2020. január 06. 08:01 - Zöldi László

Baloldali fordulatra és teljes vezetőcserére van szükség az MSZP-ben. (hvg.hu, 2009. június 22.) 

Megfertőzték a hatalombrókerek és a mutyilovagok. (Népszava, 2009. november 23.)

2006-ban indult a romlás. Az önkormányzati választás volt az a pillanat, hogy elszakadtak a gyökerek. (tv2, 2012. március 28.)

Lehet azt mondani, hogy milyen marha szervezettek vagyunk, de vannak komplett megyék, amelyek úgy üresek, ahogy vannak. (ATV, 2014. május 26.)

Maga a párt jelenleg egy csődtömeg. (Tumblr.com, 2015. november 19.)

Az MSZP mint projekt már alig menthető. (Zoom.hu, 2018. június 13.)

Ez így nem párt, csak egy degenerálódó, belterjes klub. (atv.hu, 2019. június 3.)

Megszüntettem az MSZP-ben viselt tagságomat és tisztségeimet. (Twitter.com, 2020. január 6.)

Mintegy tizenöt éve mondom, hogy számomra az MSZP nem vagy nem eléggé baloldali. (Index.hu, 2020. január 6.)

Mindent megtettem, hogy balra fordítsam a pártot, de erre szóban volt csak hajlandóság. (InfóRádió, 2020. január 6.)

1 komment

Médianapló - "A rés már látszik a falon"

2020. január 05. 16:05 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Áder győzködött, Gulyás Gergely pontozott, Fekete-Győr orbánozott, Lendvai koptatott, Márki-Zay visszatartott, Puzsér fegyverkezett, TGM pedig térkövezett. Lefülelt mondatok.

   

Nem az számít, hogy ki a legnagyobb kicsi. (Tüttő Kata szocialista politikus, budapesti főpolgármester-helyettes az ellenzéki pártokról, ATV, december 30.)

A tömbbe összeállt ellenzék és az elforduló fiatalok olyan elegy, amitől ha nem is tántorog, de fejét forgatja a Fidesz. (Tóth Richárd újságíró, hvg.hu, december 30.)

Választási szempontból kifizetődő neki, ha egyszerű vidéki fiúnak látják. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, december 30.)

Előbbit kiütéssel nyerte a nemzeti oldal. Utóbbit viszont csak pontozással. (Pilhál Tamás újságíró az Európa-parlamenti és az önkormányzati választásról, PestiSrácok.hu, december 31.)

Aki kiütéssel szokott nyerni, annak a pontozásos győzelem visszalépés. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, atv.hu, december 31.)

Az egész évtizedet Orbán Viktor hatalmaskodása jellemezte. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Facebook.com, december 31.)

Minden borulni fog, ami nem korrekt alapokon nyugszik. (Bozsák Angéla jósnő 2020-ról, Fejér Megyei Hírlap, december 31.)

Nem a természetet, hanem a saját természetünket kell legyőzni. (Áder János köztársasági elnök, M1, január 1.)

A tudásból lesz művészet és hatalom. (Orbán János Dénes költő, Magyar Rádió, január 1.)

A győzelem nem tett minden ellenzékit zsenivé és szentté, lesznek mellényúlások és lenyúlások. (Lakner Zoltán politológus, HVG, január 2.)

Az utolsó tíz évben Magyarországon mindent letérköveztek. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, január 2.)

Vannak jó dolgok, de az egész nem jó. (Kincses Károly fotótörténész, Népszava, január 2.)

Jelenleg nagy pénz van és kis foci. (Bartus László újságíró, Hócipő, január 2.)

Nehezen tanulok, és könnyen felejtek. (Szacsvay László színész, Magyar Katolikus Rádió, január 2.)

Úgy, hogy hát így. (Bóta Gábor színikritikus, Klubrádió, január 3.)

A kormányzat újra meg újra kiönti műanyagból a kultúrát, de valahogy mindig valami fegyver alakú képződik belőle. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, január 3.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, január 3.)

A függetlenség nem véleménysemlegességet jelent, csupán azt, hogy az újságírók és a szerkesztők döntik el, mi és hogyan kerül be az újságba. (Babos Attila újságíró, SzabadPécs.hu, január 4.)

A Fidesz mindig is képes volt erőt meríteni az egyes választások tanulságaiból, legyenek azon kiütéses vagy pontozásos győzelmek. (Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkár, Magyar Nemzet, december 4.)

A hatás még tart, de napról napra kopik. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az Orbán-rendszerről, Facebook.com, január 4.)

A rés már látszik a falon. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, január 5.)

komment

Médianapló - A hetilapok túlélik-e a digitális sajtót?

2020. január 05. 10:38 - Zöldi László

A szerkesztést 1968-ban kezdtem diáklapnál, és nemrég fejeztem be diákportálnál. Közben megfordultam napilapnál, hetilapnál és folyóiratnál is. Leginkább a hetilap ritmusát éreztem, a karácsonyi összevont szám megszerkesztése után jól jött például a kéthetes szünet. Most már inkább csak olvasó és dokumentátor vagyok, ezzel magyarázható, hogy másként élem meg a helyzetet.

Hetente készítek összeállítást, és csütörtökön lelhető fel a legtöbb ütős mondat. Ekkor jelennek meg a hetilapok. Szombaton a napilapok hétvégi mellékletei látnak napvilágot, és e két hetilap-típus közé ékelődik a Magyar Hang, amely a pénteket választottá. A felhozatalból telik a Lefülelt mondatok című összeállítás második felére. Igen ám, csakhogy a Magyar Narancs december 19-én jelent meg 1500 forintért, a címlapján Vitray Tamással, és jövő csütörtökön várható az újévi első száma. A 168 Óra is december 19-én látott napvilágot 890 forintért, a címlapján Básti Julival, és ugyancsak jövő csütörtökön várható az idei első száma. A sors iróniája tehát, hogy ami hetilap-szerkesztőként a kényelmemre szolgált, amikor még az online sajtó éppen csak ébredezett, az most vásárlóként-dokumentátorként kellemetlenül érint.

Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a magyar nyelvű hetilapok nyereségesek, ezért függetleníthetik magukat az online versenytársaktól. A másik az, hogy reménytelen a helyzetük, és már nem is figyelik, mi történik a digitális sajtóban. Érzékelhetőek azonban a változtatni akarás jelei is. Az idén például január 2-i dátummal látott napvilágot az Élet és Irodalom, a HVG, egy nappal később pedig a Magyar Hang. (Csatlakozott hozzájuk a kéthetenként megjelenő Hócipő is.) Mellesleg megoldották a gondjaimat, elvégre ma délután teljes mondat-összeállítást adhatok le. Biztató, hogy vannak szerkesztőségek, amelyek vállalják a karácsony meg a szilveszter közti munkát, hogy az újév első hetében jelenhessenek meg.

Egyelőre azok a redakciók se jártak pórul, amelyek a dupla számot és a későbbi megjelenést választották. Digitális versenytársaik ugyanis megkímélték őket, a múlt év utolsó tíz napján fél gőzzel tartottak ügyeletet. Ebből azonban nem föltétlenül az következik, hogy mindig így lesz. Ha a hetilapok nem akarják elveszíteni az olvasóikat, akkor bizony a kényelmi szemponthoz ragaszkodó szerkesztőségeknek is be kéne tömni az év első hetében tátongó lyukat.                  

3 komment

Médianapló - Kitől származnak a jó mondatok?

2020. január 04. 10:23 - Zöldi László

A múlt év termése című bejegyzésem január elsején nem aratott átütő sikert. Mindössze néhány százan olvasták, valószínűleg az elvont témája miatt. A fikakultúrában aligha tarthat számot érdeklődésre az a gondolatmenet, amely a mondatok minőségét latolgatja. Az igényesebb kommentelők kifejtették persze az álláspontjukat, és a megnevezett médiumok közül hiányoltak néhányat. Nem sorolhattam föl mind a 109-et, amelyből hetente válogattam a Lefülelt mondatok című összeállításba, hogy érzékelhető legyen az ország hangulata. Egy-egy szerkesztőség mondattermő képességét illető kérdésre azonban szívesen válaszolok.

Egy újságíró kolléga például azt firtatta, vajon a FüHü.hu-t az egy kattintással hozzáférhető menüsorból miért helyeztem át a némi erőfeszítéssel elérhető kategóriába. A magyarázat látszólag egyszerű: 2018-ban még 75 fühüs mondatot vehettem föl a heti válogatásba, ezzel az élmezőny végén foglalt magának helyet a portál. Tavaly azonban csak 15 mondattal került be az évi 52 összeállításba. Vajon miért esett vissza? Leginkább azért, mert a portál tulajdonosa „elfelejtette” kifizetni a jó tollú munkatársakat, akik elhagyták a szerkesztőséget. Akik maradtak, igyekeztek ugyan fenntartani a szerkesztőség látszatot, ám az energiájukból csupán 15 jó (ütős) mondatra telt. Közéjük tartozott Szele Tamás, aki a gyér termésből 12 mondattal vétette észre magát. 2019 közepén ő is kiszállt, és a portál érdekessége elenyészett.

Még nem vonnám le a szakmai tanulságot, mert a magyar sajtó közelmúltjából ígérkezik egy másik példa is. Évtizedek óta a polgári újságírás zászlóshajójának számított a Magyar Nemzet. 1998 és 2008 között a munkatársai közé sorolhatta Temesi Ferenc írót, aki a hétvégi mellékletet tárcákkal tisztelte meg. Szállóige-gyűjteményemben a legtermékenyebb szerzők egyike, ebből a korszakból 22 kristálytiszta mondását jegyeztem föl. Ugyanebben az évtizedben a Magyar Nemzetből 61 ütős mondatot válogattam be, vagyis a szállóigék harmada egyetlen szerzőtől származott. Közte és a szerkesztőség között konfliktus alakult ki, mely szakítással végződött, és a redakció mondattermő képessége visszaesett.

Amikor tehát a sajtó két tevékenységi formáját vizsgáljuk, a hírgyártást és a véleménynyilvánítást, akkor az utóbbiban gyakran tűnnek föl egy-egy szerző eredeti gondolatai. A személyiség jelenléte megemeli az újság színvonalát, hiánya (távozása) pedig visszasüllyeszti a futottak még-kategóriába.             

1 komment

Médianapló - Tíz mondat az ellenzéki pártokról

2020. január 03. 12:17 - Zöldi László

Az ellenzéki pártok mindig akkor beszélnek összefogásról, amikor már nagyon késő vagy túl korai. (Gémesi György gödöllői polgármester, 24.hu, 2019. március 4.)

Elég nagy kudarc, hogy megint nem tudtak összeállni. (Kéri László politológus az Európa-parlamenti választásról, ATV, 2019. április 5.)

Pipa leszek, ha a kis küzdelmeinkre rámennek a nagy ügyeink. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester-jelölt, 24.hu, 2019. június 14.)

Az ellenzéki pártok legnagyobb problémája, hogy aszfaltpártok. (Galló Béla politológus, M1, 2019. június 30.)

Ez az együttműködés valódibb a korábbiaknál. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, 2019. augusztus 29.)

Főleg vidéken az ellenzéki pártok komoly káderhiányban szenvednek. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, 168 Óra, 2019. szeptember 5.)

Ha ilyen széles egységet létrehozva sem lesznek sikeresebbek, mint öt éve voltak, akkor minden reményük elvész. (Török Gábor politológus, Nyugat.hu, 2019. szeptember 12.)

Tizenkilencre lapot húztak, és véletlenül bejött nekik. (Pilhál Tamás újságíró az önkormányzati választásról, PestiSrácok.hu, 2019. október 15.)

Nem az számít, hogy ki a legnagyobb kicsi. (Tüttő Kata szocialista politikus, budapesti főpolgármester-helyettes, ATV, 2019. december 30.)

Egyelőre önkormányzási összeszokás van. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Népszava, 2020. január 3.)

1 komment

Médianapló - Miből élnek a szocialista képviselőcsoport tagjai?

2020. január 03. 10:54 - Zöldi László

Rájár a rúd az MSZP-re. Ma reggel a közszolgálati rádióban csípős nyelvek tették szóvá, hogy az országgyűlési frakció tagjai nem akarnak elszámolni 83 millió forinttal. A számonkérés előzménye, hogy 2018 közepén a szocialista honatyák és -anyák is megszavazták a képviselők fizetésemelését. Az alapdíj 748 ezerről 948 ezer forintra emelkedett, a havi jövedelem pedig a bizottsági tagságokból és vezetői pótlékokból eredő pénzzel együtt elérte ennek dupláját. Nem csoda, hogy a nyilvánosság fórumain egymás után jelentek meg a fanyalgó vagy kifejezetten elmarasztaló vélemények.

A kedvezőtlen visszhangot a szocialista képviselőcsoport tagjai olyannyira a szívükre vették, hogy bejelentették: a különbözetet jótékonysági célra utalják át. S bár a javukra írtam volna, ha ezt a pénzt a független sajtó működtetésére szánják, elfogadhatónak véltem a döntésüket, miszerint inkább a rászorulók étkeztetésére fordítják. Adósak maradtak ugyan az átláthatósággal, a kormányhoz húzó rádiósokkal ellentétben mégis elfogadtam, amit az egyik MSZP-politikus úgy fogalmazott meg, hogy Nyírbátortól Zalaegerszegig enyhítik a nélkülözők szinte kilátástalan helyzetét. Megértettem, hogy nem akarták nagydobra verni a szociális érzékenységüket.

Bangóné Borbély Ildikó tegnap, egy sajtótájékoztatón azért elkottyantotta, hogy a parlamenti jövedelméből havonta 260 ezer forintot szokott átutalni a Horn Gyula Szolidaritási Alap számlájára. Egy másik szocialista politikus elejtett megjegyzésből azt is megtudtam, hogy az adományok összege a legutóbbi másfél évben 33 millió forintra rúgott. Tóth Bertalan pártelnök pedig más adattal is fölkeltette az érdeklődésemet. Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Kövér László, az országgyűlés elnöke 2018 nyara óta 19 millió forintra büntette őket. Ha a 33 plusz 19 millióhoz, vagyis az 52 millió forinthoz számoljuk a nettó parlamenti jövedelem 10 százalékát, amelyet a szocialista politikusok az MSZP működtetésére szánnak, akkor kijön ama bizonyos 83 millió forint.

A tetemes összeg eddigi álláspontom felülvizsgálatára késztet. Már nem állítom, amit néhány hete könnyű kézzel írtam ide, hogy jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben. Kezdem kapiskálni, hogy áldozatkészségük miatt lett nehéz a sorsuk. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy mellékállásokat kényszerülnek vállalni, máskülönben nem volnának képesek megélni a közéleti tevékenységükből.    

37 komment

Médianapló - Tíz mondat a kultúrharcról

2020. január 02. 11:10 - Zöldi László

Azt mondom: vágjunk akkor bele a Kultúrharc 2018-ba. (G. Fodor Gábor politológus, miniszterelnöki tanácsadó, Látószög.blog, 2018. február 27.)

A kultúrharcnak ez a módja a kor ütőképes fegyvere. (Pozsonyi Ádám közíró, Sonline.hu, 2018. július 15.)

A kultúrkampfos sajtópolémiák ellenére hiszem, hogy együtt szolgáljuk a magyar kultúrát, új célokat találunk, amelyeket közösen fogunk megvalósítani. (Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár, Index.hu, 2018. szeptember 7.)

Amit ma idehaza Kulturkampf-nak aposztrofálunk, az sokkal inkább az önmagunkkal folytatott küzdelem. (L. Simon László Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, ATV, 2018.szeptember 20.)

Amit ma kultúrharcnak hívnak, az az emberek lelkéért folytatott küzdelem. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Idők, 2018. október 22.)

Ezt a kultúrharcot, ne féljünk kimondani, meg kell harcolni. (Boross Péter volt miniszterelnök, Magyar Hírlap Online, 2018. december 5.)

A kultúra nem harc, hanem teljesítmény. (Nacsa Lőrinc KDNP-politikus, ATV, 2018. december 27.)

A kultúrharc nem központi utasításra történik. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, PestiSrácok.hu, 2018. december 28.)

A kultúrharcot meg kell nyernünk. Meg kell nyernünk a szimbolikus csatákat, hogy később ne egy véres háborút kelljen. (Bálint Botond publicista, PestiSrácok.hu, 2018. december 29.)

Amit ma kultúrharcnak hívunk, az csak lökdösődés, helykeresés. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 168 Óra, 2019. június 6.)

 

5 komment

Médianapló - Október 13-án miért nem sikerült kiütni az ellenzéket?

2020. január 02. 10:24 - Zöldi László

A Pesti Srácok nevű portálon figyelemre méltó vezércikk jelent meg az év utolsó napján. Pilhál Tamás értékelte a kormánypártok 2022-es esélyeit, és nehézségeket jósolt, amennyiben nem emberelik meg magukat. Elemezte például a választásokat, és az Európa-parlamenti meg az önkormányzati szavazás eredményéről erre a következtetésre jutott: „Előbbit kiütéssel nyerte a nemzeti oldal. Utóbbit viszont csak pontozással.” Hm, érdekes a megfogalmazás. Úgy rémlik, mintha egy jó tollú újságíró némi késéssel megtalálta volna a magyarázatot arra, amit a Rogán-féle propaganda-minisztérium október 13-a óta sem lelt meg.

Igen ám, csakhogy ugyanezen a napon terjedelmes interjú látott napvilágot az ATV honlapján. Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter szintén értékelte a helyzetet, és a két választásról ezt mondta: „A miniszterelnök példája találó: aki kiütéssel szokott nyerni, annak a pontozásos győzelem visszalépés.” Nocsak, a két kijelentés között kísérteties a hasonlóság. A kormány második emberének becsületére válik, hogy meg is nevezte a forrást, Orbán Viktor kútfejét. De mit is mondott valójában a miniszterelnök? Karácsonykor adott interjút a Magyar Nemzet című napilapnak, amelyben elégedetlenül állapította meg: „Mike Tyson hiába nyert pontozással, tőle kiütést várnak.”

Az amerikai ökölvívó nem a harmincas Pilhál Tamás és Gulyás Gergely nemzedéktársa, hanem Orbán Viktoré. Az 54. évét tapossa, háromszor nősült, és nyolc gyereke van. A rossz nyelvek szerint mérkőzésenként változott a magassága 176-tól 182 centiig, csakúgy, mint a súlya is, amely 95 és 105 kiló között ingadozott. Leggyakrabban ismételt mondata ez volt: „Az agresszivitás a véremben van.” Bizonyára ezzel magyarázható, hogy a börtönt is megjárta. A magyar miniszterelnök nyilván a profi pályafutása miatt hozta szóba. Példátlan volt a sikersorozata: 58 mérkőzéséből 50-et megnyert, ráadásul 44-szer kiütéssel.

Lehetséges, hogy két és fél hónapnyi vajúdás után Rogánék végre megtalálták a kormányzati indoklást a helyhatósági választás felemás eredményére? Arra jutottak, hogy tavaly mindkét szavazáson ők nyertek, másodjára azonban „csak” pontozással. A jókora fáziskéséssel meglelt magyarázatot a miniszterelnök igyekezett személyessé tenni a számára rokonszenves tysonos hasonlattal. Amelyet pedig két évtizeddel fiatalabb beosztottjai most próbálnak bevinni a köztudatba. De miért ugyanazon a napon?

 

24 komment

Médianapló - Tíz mondat a kultúráról

2020. január 01. 09:50 - Zöldi László

Ha kormányzati pozícióba kerülünk, el fogunk indítani és felgyorsítani egy olyan generációs váltást a magyar közigazgatásban, gazdaságban, kultúrában, hogy a különböző pozíciókból végleg távozzanak az oda nem illők, és olyan tehetséges fiatalok váltsák fel őket, akik hajlandók és képesek a társadalom tisztességes szolgálatára. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Szegedi Egyetem, 1996. október 1.)

A magyar kultúrára még egy különleges misszió hárul, a nemzetegyesítés feladata. (Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, Napló, 2010. augusztus 10.)

Amelyik állam nem fordít elég pénzt a kultúrára, a saját sírját ássa. (L. Simon László Fidesz-politikus, Vas Népe, 2010. október 14.)

Ismét kultúrnemzet leszünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2013. február 22.)

Eddig kevesebb pénzt fordítottunk a kultúrára, mint akartunk, de többet, mint amit a magyar gazdaság megengedhet magának. (L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, Népszava, 2013. április 19.)

A kultúra nemcsak egy sor a költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

A politika vezeti az országot, de a kultúra hálózatrendszere gőzerővel készíti elő a bukást. (Szakács Árpád újságíró, Magyar Idők, 2018. december 15.)

A kultúra nem harc, hanem teljesítmény. (Nacsa Lőrinc KDNP-politikus, ATV, 2018. december 27.)

A magyar kultúra fejnehéz. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Magyar Hang, 2019. március 29.)

A kultúra frontján továbbra is csehül állunk. (Pilhál Tamás újságíró, PestiSrácok.hu, 2019. december 31.)

3 komment

Médianapló - A múlt év termése

2020. január 01. 08:42 - Zöldi László

Az új esztendő első napjáról Tabi Lászlónak van egy hangulatos tárcája. Szilveszterkor korán feküdt le, és másnap reggel azért kelt föl, hogy az utcán találkozhasson bulikról hazatántorgó emberekkel, akiken szánakozhatott. Életműve nem érte meg a XXI. századot, én pedig 2020 első napján épp most tértem vissza a reggeli sétából. Teremtett lélekkel se találkoztam, feltűnt viszont a sarki Ofotért üvegajtaján egy cédula. Tudtul adta, hogy december 31.-én megszűnt az üzlet. Erről jutott eszembe, hogy be kéne vonalazni egy A/4-es papírlapot.

Függőlegesen 30 médium neve fér el rajta, vízszintesen 14 krecli a hónapoknak, illetve az elején a szerkesztőségi jelöléseknek, a végén pedig a rovátkák összegzésének. Olvasás közben ugyanis a fehér lapon vékony hegyű, fekete filctollal jelzem az olvasmányélményt: a figyelemre méltó, ütős, szellemes, továbbgondolásra serkentő, egyszóval jó mondatokat. Kiderült, hogy az idei lapról ki kell hagyni a tavaly megszűnt médiumokat, például a kormánypárti profiltisztítás áldozatául esett Magyar Időket és Echo TV-t. De ha már húzogatom azokat a fránya vonalakat, érdemes azt is áttekinteni, vajon milyen volt tavaly a hazai redakciók mondattermő képessége.

Napilapnak tekinthető az újságon kívül az online médium is, amely a hírek mellett közli a mondatok kiválasztására alkalmas véleményeket. E kategóriában az ATV eggyel több mondatot produkált, mint a Facebook (167-166), mögöttük van a Népszava (104), a hvg.hu (66), a 24.hu (59), a Magyar Nemzet (57), az Index.hu (46), a Klubrádió (45) és a Magyar Rádió (33). A hetilapok mezőnyét a Magyar Hang vezeti 44 jó mondattal, mögötte található a Magyar Narancs (39) és a 168 Óra (38).

A papírlapot persze meg is lehet fordítani. A hátoldalra szoktam felírni ama médiumok nevét, amelyek nem fértek be az első harminc közé. Tavaly feltűnt a Mandiner.hu előretörése (25), a HírKlikk.hu-é (24) és az Azonnali.hu-é (22). De ha az idén átírom őket a címoldal hónapos kreclijeibe, akkor ki kell hagyni olyan szerkesztőségeket, amelyek 2019-ben lemaradtak a mondattermelésben. (Ettől persze még redakciók, elvégre híreket is állítanak elő.) Az idei címoldalról így marad le a Magyar Időkön és az Echo TV-n kívül a Fühü.hu (15), az Origo.hu (9), a Magyar Távirati Iroda (6) és a 888.hu (2).

Végül pedig hadd pontosítsam tegnapi önmagamat. Azt írtam, hogy körülbelül száz médiumból gyűlnek össze a jó mondatok. Több évnyi tapasztalat alapján saccoltam. Most már számoltam is, nos, 109-ből.            

2 komment
süti beállítások módosítása
Mobil