A szerkesztést 1968-ban kezdtem diáklapnál, és nemrég fejeztem be diákportálnál. Közben megfordultam napilapnál, hetilapnál és folyóiratnál is. Leginkább a hetilap ritmusát éreztem, a karácsonyi összevont szám megszerkesztése után jól jött például a kéthetes szünet. Most már inkább csak olvasó és dokumentátor vagyok, ezzel magyarázható, hogy másként élem meg a helyzetet.

Hetente készítek összeállítást, és csütörtökön lelhető fel a legtöbb ütős mondat. Ekkor jelennek meg a hetilapok. Szombaton a napilapok hétvégi mellékletei látnak napvilágot, és e két hetilap-típus közé ékelődik a Magyar Hang, amely a pénteket választottá. A felhozatalból telik a Lefülelt mondatok című összeállítás második felére. Igen ám, csakhogy a Magyar Narancs december 19-én jelent meg 1500 forintért, a címlapján Vitray Tamással, és jövő csütörtökön várható az újévi első száma. A 168 Óra is december 19-én látott napvilágot 890 forintért, a címlapján Básti Julival, és ugyancsak jövő csütörtökön várható az idei első száma. A sors iróniája tehát, hogy ami hetilap-szerkesztőként a kényelmemre szolgált, amikor még az online sajtó éppen csak ébredezett, az most vásárlóként-dokumentátorként kellemetlenül érint.

Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a magyar nyelvű hetilapok nyereségesek, ezért függetleníthetik magukat az online versenytársaktól. A másik az, hogy reménytelen a helyzetük, és már nem is figyelik, mi történik a digitális sajtóban. Érzékelhetőek azonban a változtatni akarás jelei is. Az idén például január 2-i dátummal látott napvilágot az Élet és Irodalom, a HVG, egy nappal később pedig a Magyar Hang. (Csatlakozott hozzájuk a kéthetenként megjelenő Hócipő is.) Mellesleg megoldották a gondjaimat, elvégre ma délután teljes mondat-összeállítást adhatok le. Biztató, hogy vannak szerkesztőségek, amelyek vállalják a karácsony meg a szilveszter közti munkát, hogy az újév első hetében jelenhessenek meg.

Egyelőre azok a redakciók se jártak pórul, amelyek a dupla számot és a későbbi megjelenést választották. Digitális versenytársaik ugyanis megkímélték őket, a múlt év utolsó tíz napján fél gőzzel tartottak ügyeletet. Ebből azonban nem föltétlenül az következik, hogy mindig így lesz. Ha a hetilapok nem akarják elveszíteni az olvasóikat, akkor bizony a kényelmi szemponthoz ragaszkodó szerkesztőségeknek is be kéne tömni az év első hetében tátongó lyukat.