Rájár a rúd az MSZP-re. Ma reggel a közszolgálati rádióban csípős nyelvek tették szóvá, hogy az országgyűlési frakció tagjai nem akarnak elszámolni 83 millió forinttal. A számonkérés előzménye, hogy 2018 közepén a szocialista honatyák és -anyák is megszavazták a képviselők fizetésemelését. Az alapdíj 748 ezerről 948 ezer forintra emelkedett, a havi jövedelem pedig a bizottsági tagságokból és vezetői pótlékokból eredő pénzzel együtt elérte ennek dupláját. Nem csoda, hogy a nyilvánosság fórumain egymás után jelentek meg a fanyalgó vagy kifejezetten elmarasztaló vélemények.

A kedvezőtlen visszhangot a szocialista képviselőcsoport tagjai olyannyira a szívükre vették, hogy bejelentették: a különbözetet jótékonysági célra utalják át. S bár a javukra írtam volna, ha ezt a pénzt a független sajtó működtetésére szánják, elfogadhatónak véltem a döntésüket, miszerint inkább a rászorulók étkeztetésére fordítják. Adósak maradtak ugyan az átláthatósággal, a kormányhoz húzó rádiósokkal ellentétben mégis elfogadtam, amit az egyik MSZP-politikus úgy fogalmazott meg, hogy Nyírbátortól Zalaegerszegig enyhítik a nélkülözők szinte kilátástalan helyzetét. Megértettem, hogy nem akarták nagydobra verni a szociális érzékenységüket.

Bangóné Borbély Ildikó tegnap, egy sajtótájékoztatón azért elkottyantotta, hogy a parlamenti jövedelméből havonta 260 ezer forintot szokott átutalni a Horn Gyula Szolidaritási Alap számlájára. Egy másik szocialista politikus elejtett megjegyzésből azt is megtudtam, hogy az adományok összege a legutóbbi másfél évben 33 millió forintra rúgott. Tóth Bertalan pártelnök pedig más adattal is fölkeltette az érdeklődésemet. Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy Kövér László, az országgyűlés elnöke 2018 nyara óta 19 millió forintra büntette őket. Ha a 33 plusz 19 millióhoz, vagyis az 52 millió forinthoz számoljuk a nettó parlamenti jövedelem 10 százalékát, amelyet a szocialista politikusok az MSZP működtetésére szánnak, akkor kijön ama bizonyos 83 millió forint.

A tetemes összeg eddigi álláspontom felülvizsgálatára késztet. Már nem állítom, amit néhány hete könnyű kézzel írtam ide, hogy jó pénzért érzik rosszul magukat a parlamentben. Kezdem kapiskálni, hogy áldozatkészségük miatt lett nehéz a sorsuk. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy mellékállásokat kényszerülnek vállalni, máskülönben nem volnának képesek megélni a közéleti tevékenységükből.