Zajlik a kaszting, véleményformálók keresik az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét. A nyilvánosság fórumain szóba került Bajnai Gordon, Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Szanyi Tibor. Nyilván a vícc kedvéért még a kutyapárti Kovács Gergely is. Bokros Lajost nem ajánlotta senki. Vajon miért nem?

Legkevésbé a Bokros-csomagra gyanakszom. Fájt ugyan, de végül is rendbe szedte a szétzilált gazdaságot. Oknyomozás közben viszont eszembe jutnak a dolgozatai, amelyeket a brüsszeli parlamentből küldött haza. A föderatív Európa szellemében sugallta, hogy amerikai és német mintára a központi kormány és a szövetségi államok (tartományok, régiók) állapodjanak meg az adóbevételekről. Mennyit tarthat meg belőlük a rész, hogy saját belátása szerint azt csináljon, amit az érdekei kívánnak. Mennyi jut az államkincstárnak, amennyiből a központi hatalom autópályát építhet és fizetheti a nyugdíjakat.

Bokros tragikai vétsége, hogy amit értelmiségi körben pedzegetett, azt nem vállalta a szélesebb nyilvánosság előtt, egy kis párt elnökeként. Pedig ha az újraelosztásról vallott nézeteivel kiállt volna, nem biztos, hogy népszerűtlen lett volna. Az is lehet azonban, hogy reálpolitikusként fölismerte: ha a végletekig központosító Orbánnal szemben hirdeti meg figyelemre méltó koncepcióját, kirekeszti magát a központosítástól korántsem ódzkodó ellenzékből. Például az Európai Egyesült Államok eszméjével házaló Demokratikus Koalíció programjáról is az a benyomásom, mintha Gyurcsányék se mondanának le a centralizálás kormányzati előnyeiről. Hát akkor mit várhatunk a többi ellenzéki párttól, amely nem is az európai föderáció gondolatával házal?

Amikor Bokros hazajött Brüsszelből, átmenetileg tagja lett az úgynevezett Intercity-professzorok keddi körének. Reggel hatkor a Nyugati pályaudvarról indultunk, és az étkezőkocsiban váltottuk meg a világot. Szolnokon leszálltak, akik az aradi egyetemre utaztak, Püspökladányban, akik a nagyváradira. A volt pénzügyminiszter a debreceni jogi karon tartott előadásokat. Hajdúszoboszlónál azt vettem észre, hogy cihelődik. Végigsétált az étkezőkocsin, és összeszedte az ott hagyott újságokat. Értem, hogy a túlzott központi hatalmat ellensúlyozó, ráadásul spórolós Bokros Lajos nem jöhet számításba az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként. De akik számításba jönnek, vajon összeszednék-e az étkezőkocsi asztalán felejtett újságokat?

Tíz mondat Bokros Lajosról

A pénzügyminiszter úgy készül a télre, hogy parazsat gyűjt a fejére. (Kopiás Sándor szolnoki újságíró, Jászkun Krónika, 1995. június 24.)

Horn még nem fogadta el Bokros lemondását, a nép már igen. (Horpácsi Sándor miskolci újságíró, Új Hírnök, 1995. december 9.)

Bokros halott ember a magyar politikában. (Hamvas László nyíregyházi MDF-képviselő, Új Kelet, 1996. február 20.)

Egy ország integetett utána. A többség ököllel. (Pilhál György újságíró, Magyar Fórum, 1996. március 14.)

Kiváló inkvizítor volt a gazdaságban, de reformot soha nem csinált. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2006. február 2.)

A legkiérleltebb programja Bokros Lajosnak van, csak éppen nincs pártja. (Kéri László politológus, ATV, 2014. január 15.)

Nem tudom, hogy Bokrost hová soroljam. Ő már volt minden. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, 2014. szeptember 26.)

2018-ban fölényes győzelmet arathat a lagymatag és fantáziátlan Tarlóssal szemben, feltéve, hogy gazdasági reformját egy Árpád-házi restauráció programjába csomagolja. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2014/11.)

A szívemből beszél, de kormányképes erőt nem képes felmutatni. (Bojár Gábor üzletember, Propeller.hu, 2015. április 22.)

Bokros politikai szavatossága lejárt. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra Online, 2018. január 18.)

A két macskám és a két kutyám nem érti, miért vagyok állandóan a lakásukban. (Sándor Erzsi író a karanténról, Facebook.com, április 1.)

Elzárkózás közben is beszélgetünk egymással. (Gémesi György gödöllői polgármester a világhálóról, ATV, április 2.)

A kisebb falvakban előbb jelent meg az éhezés, mint a koronavírus. (Cseke Balázs újságíró Tornanádaskáról, Index.hu, április 3.)

Mint hatvan úszóedző a Szaharában. (Bruck Anrás író az országgyűlés ellenzéki képviselőiről, Facebook.com, április 4.)

Nem most fogjuk megtanítani a káliumot. (Farczádi Bence józsefvárosi iskolaigazgató a digitális távoktatásról, 444.hu, április 5.)

A cél az, hogy amennyi munkahelyet a vírus tönkretesz, mi annyi munkahelyet hozzunk létre. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, április 6.)

Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, ATV, április 7.)

Ez a váratlan sokk elég rossz állapotban találta az országot. (Balázs Péter volt külügyminiszter, Válaszonline.hu, április 8.)

Az ápolónőknek adjunk havi 3 milliót, a focistákat pedig este, az erkélyen tapsoljuk meg! (Békesi László volt pénzügyminiszter, Facebook.com, április 9.)

A populista erők olyanok, mint a vírus. Hatnak, hatnak, de közben ellenanyagot termelnek. (Ara-Kovács Attila DK-politikus, Klubrádió, április 10.)

Elkezdődött a napi száz fertőződés és nyolc-tíz halott időszaka. (Ésik Sándor publicista, Azonnali.hu, április 11.)

Az alkotmányos jogállam homlokzatáról Orbán Viktor leverte a vakolatot. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, április 12.)

A kormány jobban fél az ellenzékvírustól, mint a koronavírustól. (Juhász Ferenc szocialista politikus, ATV, április 13.)

Orbánnak annyi köze van a konzervativizmushoz, hogy időnként eszik konzervet. (Oláh Gábor gasztroblogger, Blog.hu, április 14.)

A pandémia első pillanatában kiderült, a kormány Kásler Miklóssal nem tud erőt sugározni. (Élő Anita újságíró, Válaszonline.hu, április 15.)

Háború idején még sose kergettek el diktátort. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, április 16.)

Ne csak a tisztekről beszéljünk, hanem a tesztekről is! (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Facebook.com, április 17.)

Az illegális migránsinvázió legalább annyira veszélyes, mint a koronavírus. (Csizmadia László, a Civil Összefogás Fóruma elnöke, Magyar Hírlap Online, április 18.)

Lelassult az életünk. (Váradi Júlia műsorvezető, Klubrádió, április 19.)

Nincs érkezési sorrend, csak túlélési esély. (Gábor György filozófus a betegekről, Facebook.com, április 20.)

A védekezés több életbe kerülhet, mint a járvány. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a kórházi ágyak kiürítéséről, ATV, április 21.)

Úgy védekezem a járvány ellen, hogy nem olvasok újságot, és a tévében is kerülöm a hírműsorokat. (Kárpáti György olimpiai bajnok vízilabdázó, Blikk.hu, április 22.)

Orbán okos, csak a telefonja buta. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, április 23.)

A legfontosabb, hogy ne rezeljünk be. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, április 24.)

Bántani akarnak mindenkit, akik nem ők. (Cserhalmi György színész a hatalmon lévőkről, 24.hu, április 25.)

Nem háború van, hanem járvány. (Pálinkás József volt oktatási miniszter, HírKlikk.hu, április 26.)

Mindenkinek azért kell szurkolnia, hogy a kormány sikeresen kezelje a válságot. (Mesterházy Attila szocialista politikus, atv.hu, április 27.)

Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Demokrata.hu, április 28.)

Mindannyian a magyar nemzet részei vagyunk. (Szél Bernadett ellenzéki politikus, Facebook.com, április 29.)

A korona után megváltozunk. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, Hajónapló.ma, április 30.)

A legutóbbi napokban Orbán olimpiázott, Kunhalmi és Lengyel László orbánozott, Gyurcsány közösködött, Jakab faragott, Schmidt Mária pedig filézett. Lefülelt mondatok.

A politika nem a sértődés világa, hanem az alkalmazkodásé. (Lakner Zoltán politológus, Jelen.media, december 27.)

Nincs más személyes célom, mint a közös ellenzéki győzelem. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, atv.hu, december 27.) 

Az ellenzéki összefogás nem intézményesült. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, december 28.)

Miféle társaság az, amelynek nem Gyurcsány az extrém széle? (Botond Bálint újságíró a Jobbikkal tarkított ellenzékről, Magyar Nemzet Online, december 28.)

Ha csak egyszerű többségünk lesz, addig faragjuk a jogot, míg igazság nem lesz belőle. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Alfahír.hu, december 28.)

Mire 2004-ben az Unióhoz csatlakoztunk, már ki voltunk filézve, mint a sütésre előkészített hal. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, december 28.)

Ha Jézus benézne mostanság, mint egy kissé sötét bőrű, idegen ábrázatú otthontalan, vajon vele mit tennének? (Perintfalvi Rita teológus a migránsozásról, Újnépszabadság.com, december 28.)

Az ideális családmodell: az apa, aki férfi, az anya, aki nő és egy vak komondor. (V. Miklós János sajtólevelező, Népszava, december 29.)

Az Unió európai szintű szereplőt csinált belőle, ráadásul egy multimilliárdost. (Polyák Gábor médiajogász Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, december 29.)

Az uniós támogatás épp arra elegendő, hogy a mérhetetlen pazarlást el lehessen viselni. (Bokros Lajos volt pénzügyminiszter, Klubrádió, december 30.)

Kásler úr, a semmire sem alkalmas miniszter. (Tamás Ervin publicista, Jelen.media, december 30.)

Szeretném még megérni, hogy Magyarország olimpiát rendez. (Orbán Viktor miniszterelnök, Nemzeti Sport Online, december 31.)

Nyugtalanító, hogy Magyarország mai miniszterelnöke a sporton keresztül látja az országot, sőt a világot. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, december 31.)

A lelkesen csápoló tömeg már jó ideje kiállt Orbán Viktor mögül, de csak lassan indul el a másik irányba. (Lengyel László politológus, Újnépszabadság.com, december 31.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, december 31.)

Az „átkosban” sem kedvelt a hatalom, és most, az „üdvösben” is gyanús elemnek számítok. (Koltai Róbert színész, volt Illetékes elvtárs, Magyar Hang, január 1.)

Legyen kevesebb a kérdés és több az elfogadás, kevesebb a kétely és több a bizalom! (Áder János köztársasági elnök, YouTube.com, január 1.)

Voltak egyértelműen jobboldali emberek is azok között, akiket menesztettem. (Dézsi Csaba András győri polgármester a Borkai utáni rendcsinálásról, Kisalföld, január 1.)

Több van az országban, mint amit Orbán kihoz belőle. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, atv.hu, január 1.)

Az Orbán-kormányok regnálása alatt a nehezen kiépített magyar demokratikus jogállamból végletekig centralizált pártállam lett. (Gál Mária újságíró, Népszava, január 2.)

Az ország csúszik Kelet felé. (Bródy János dalszövegíró, hvg.hu, január 3.)

Az egész Horthy-korszak örökösei vagyunk. (Toroczkai László Mi Hazánk-politikus, Indavideó, március 1.)

30 év alatt a puha diktatúrából eljutottunk a kemény demokráciába. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, március 2.)

Eltűntek az érdemi véleménykülönbségek az ellenzéki oldalon. (Schiffer András volt LMP-politikus, Facebook.com, március 4.)

A DK-nak nincs hódító személyzeti politikája, nem vagyunk fejvadászok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Magyar Narancs, március 5.)

Ha az értelmiség nem áll ki a népért, ne várja, hogy a nép kiálljon érte. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, március 6.)

A másodpercek alatt elterjedt ISZOM rövidítéshez rögtön hozzákapcsoltak egy gyakorló alkoholistát. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, az Igen - Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítója, Magyarnarancs.hu, március 7.)

Még a Közgázra jártunk, amikor hallottam a Fiatal Alkotók Széchenyi Országos Köréről. Azóta ez a legjobb. (Janurik János közgazdász az ISZOM-ról, Facebook.com, március 8.)

Úgy tűnik, az ellenzéki oldalon többen akarják Gyurcsányt leváltani, mint Orbánt. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, március 9.)

A liszthez nem árt élesztőt is venni. (Kárpáti Iván újságíró a házilag készítendő kenyérről, Klubrádió, március 10.)

Nekünk is volt tíz évünk jobbá lenni Gyurcsánynál. (Ungár Péter LMP-politikus, hvg.hu, március 11.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, ATV, március 12.)

A vészhelyzet demokrácián túli állapot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, március 13.)

Orbán elrendelte azt, amit még 14 órával korábban esztelenségnek tartott. (Gergely Márton újságíró az iskolák bezárásáról, hvg.hu, március 14.)

Szemben a migránsokkal, a vírus valóban itt van Magyarországon. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, március 15.)

Hirtelen ránk szakadt a XXI. század. (Törley Katalin tanár a digitális távoktatásról, Népszava, március 16.)

Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 17.)

Sietős lett minden, ami eddig ráért. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.blog, március 18.)

Zuhanunk. (Varga Mihály pénzügyminiszter, ATV, március 19.)

Szobafogságban a nemzet. (Ceglédi Zoltán politológus, Szeged.hu, március 20.)

A rendkívüli jogrend határozatlan idejű meghosszabbítása olyan biankó csekk lenne a kormány számára, amiről mindig is ábrándozott. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, március 21.)

A rendeleti kormányzás klasszikus kifejezéssel diktatúra. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, március 22.)

Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéknek, Miniszterelnök.hu, március 23.)

Nemcsak a vírus ellen harcolunk, hanem a megmaradt demokráciáért is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, március 24.)

A hülyeség is vírus, amit naponta a hivatalos tényezők ránk tüsszentenek. (Marx József filmesztéta, Facebook.com, március 25.)

Nem a meghozott, hanem az elmaradt intézkedések miatt bírálják a kormányt. (Teczár Szilárd újságíró, Magyar Narancs, március 26.)

Szájmaszk után 24 óra alatt átállnak szemfedőre. (Földvári Gábor kommentelő a járványhoz alkalmazkodó cégekről, Facebook.com, március 27.)

Az információhiány szükségszerűen rémhíreket teremt. (Márok Tamás újságíró, Szeged.hu, március 27.)

Nem a kórházi ágy és a lélegeztetőgép kevés, hanem túl sokan vannak az utcán. (Bende Balázs újságíró, Magyar Rádió, március 29.)

Léket kapott a védekezésünk hajója. Ezt a léket ma sikerült befoltozni. (Orbán Viktor miniszterelnök a felhatalmazási törvényről, Miniszterelnök.hu, március 30.)

Orbán fizetéses szabadságra küldte a parlamentarizmust. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, március 31.)

Fiatal koromból három barátot örököltem. Ketten meghaltak, a harmadik egy vidéki városban él. Telefonálgatunk, olykor találkozunk is. Adok a véleményére, ő pedig el-elmondja, mit tetszik, mi nem tetszik neki a Médianaplóban. Ezúttal fejmosást kaptam tőle.

Minapi bejegyzésemből kipécézte azt a kérdést, amelyet a központosított, egyenirányított sajtóról írtam: „Vajon a katonás fegyelem, az előre gyártott tételmondatok kötelező ismétlése nem megy-é az eredeti gondolatok rovására?” Barátom mérgesen tudakolta, ha más bejegyzésekben annyira odavagyok a megyei sajtóért, akkor az okfejtésből most miért felejtettem ki a két éve kormánypárti alapítványhoz került vidéki napilapokat. Igaza van, nagyon is illettek volna az eszmefuttatásba. A baj csak az, hogy a bejegyzések terjedelme szabott, márpedig a 2500 karakter csupán egy téma kibontását teszi lehetővé. Szerencsére a baráti korholás lehetőséget teremt az újabb tűnődésre.

A megyei sajtó legutóbbi fél évtizede viszontagságosra sikeredett. A külföldi tulajdonosok túladtak rajta, akik pedig megvették a 18 megyei napilapot, azokról előbb-utóbb kiderült, hogy a kormány emberei (strómanjai?) voltak. Végül mindegyik szerkesztőség közös masszába olvadt, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványba, melyet KESMA-ként ismer az olvasóközönség. Közben az újságírói életformához tartozó vélemény-műfajok fokozatosan, ám annál érzékelhetőbb módon szorultak ki az újságokból. Megnéztem, vajon a hozzám legközelebb állókból hány ütős mondatot emeltem ki a heti összeállításokba. Az első szám a 2015-ös felhozatalt jellemzi, az utolsó a tavalyit.

A szegedi Délmagyarország termése: 42, 40, 31, 5, 4. 3. A győri Kisalföldé: 29, 28, 14, 5, 4, 3. A debreceni Hajdú-bihari Naplóé: 25, 21, 9, 4, 4, 3. A kecskeméti Petőfi Népé: 11, 10, 5, 3, 2, 1. Engem is meglep, hogy a számok hitelesítik, visszaigazolják az egyéni, szellemes, korjellemző mondatok eljelentéktelenítését. A mondatok mögött pedig emberek vannak, akiknek érdekelt a sorsa. Például a Délmagyarországból az ütős mondat reményében mindig elolvastam öt újságíró glosszáit, jegyzeteit, publicisztikáit. Néhány perce fölhívtam szegedi nyugdíjas kollégámat, firtatván a helyzetüket. Válaszát idézőjelben közlöm. 

Bakos András „kirúgva”, Dombai Tünde „kirúgva”. Farkas Judit „most is ott dolgozik”, Hollósi Zsolt „kirúgva”, Szabó C. Szilárd „kirúgva”. Kell ehhez bármit is hozzáfűzni?

Elsőrangú hatalmi pozíciókból másodrangú írókat kanonizálnak harmadrangú irodalmárok. (Kenyeres Zoltán irodalomtörténész a kultúrharcról, Népszava, február 1.)

A jelenlegi rendszernek az a sajátossága, hogy minél gyengébbé válik, annál durvább lesz. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, HírKlikk.hu, február 2.)

Ez libatömés. (Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 3.)

Vége van annak a kilenc kegyelmi évnek, amikor mindig mi nyertünk. (Balog Zoltán Fidesz-politikus, volt emberi erőforrás miniszter, Index.hu, február 4.)

A kormány által nagy kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor újságíró a Nemzeti Alaptantervről, Klubrádió, február 5.)

A szövegben 369-szer fordul elő a nemzet kifejezés, Európát jóval kevesebbszer említi, míg a globalizációt 51 alkalommal. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógus Társaság ügyvezetője a Nemzeti Alaptantervről, 168 Óra, február 6.)

Orbánék a fékeket fake-ekre cserélték. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, február 6.)

A mostani hatalom hiába tölti tele az irodalomkönyveket olyan szerzőkkel, akiket ő választ ki, a fiatalok átlapozzák. (Vámos Mikós író, Magyar Hang, február 7.)

Piszok nehéz volt azokkal leülni egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen létrejöttünk. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Hír TV, február 8.)

Akik nem bírják egymás szagát kampányban, hogyan fogják kormányon? (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Index.hu, február 9.)

A független irodalom intézményei a szemünk láttára rohadnak szét. (Csete Soma író, Litera.hu, február 10.)

A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, február 11.)

Kultúráról beszélünk kulturálatlanul. (Magyar György ügyvéd, ATV, február 12.)

Nálunk a WC-vel szemben a fürdőszoba van, nem egy stadion. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktor felcsúti házáról, Facebook.com, február 13.)

Én Mészáros Lőrinc helyében kisegíteném az elszegényedett, vagyontalan miniszterelnököt. (Hell István közíró, Facebook.com, február 14.)

Sárban, porban járunk, miközben évi félmilliárd forint ment látványsportra közpénzből. (Csőzik László érdi polgármester a női kézilabda csapatról, Facebook.com, február 15.)

A liberális nem más, mint kommunista diplomás. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, február 16.)

Voltam már jachtozáson olyan emberekkel, akik közel voltak a nagy dolgokhoz. (Kelemen Anna celeb, Azonnali.hu, február 17.) 

A magasirodalom lába nem ér le a földre. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Pestihirlap.hu, február 18.)

A színház egy liberális cucc. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, február 19.)

A szemünk láttára lopják ki a szemünket. (Kálmán Olga DK-politikus, volt műsorvezető, ATV, február 20.)

Senki sem tekintheti lábtörlőjének a Magyar Szocialista Pártot. (Tóth Bertalan MSZP-elnök, Szeged Televízió, február 21.)

A Nyugat pénzén a Kelet zsarnoksága - ez Orbán egyetlen újítása. (Bruck András író, Facebook.com, február 22.)

A Néppárt nagy része baloldalibb, mint nálunk a szocialista párt. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Magyar Rádió, február 23.)

2020 elejére berzenkedő lábtörlő lett az egykori váltópártból. (Galló Béla politológus az MSZP-ről, Mozgástér.blog, február 24.)

Az ellenzék városi környezetben eljut a választókhoz. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, február 25.)

26 év alatt felépítettem magam, és 4 év alatt leépítettek. (Bugár Béla szlovákiai politikus, Népszava, február 26.)

Egymás kárára nem politizálhatunk. (Ujhelyi István szocialista politikus a DK és az MSZP kapcsolatáról, Azonnali.hu, február 27.)

Van már beteg, csak augusztusra kapott időpontot a kórházba. (Kuncze Gábor liberális politikus a koronavírus-járványról, ATV, február 28.)

A magyar úgy fél, hogy megy, és kifosztja a boltot. (Ésik Sándor publicista a járványról, Azonnali.hu, február 29.)

A búcsúzó év utolsó perceiben nem szakadt le a plafon a felvétel színhelyén. A közönség ugyanis hálásan fogadta a mondatot, bár azért nem vitte túlzásba. A szállóige így hangzott: „Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos.” Maksa Zoltán, a hírmagyarázatokra szakosodott humorista nem először tette magáévá a kétségkívül szellemes eszmefuttatást.

Az ATV stúdiójában ezt mondta 2015. október 25-én: „Magyarország földrajzilag a régi Magyarországgal, gazdaságilag a csodával határos.” 2017. július 8-án pedig a Magyar Rádióban ezt: „Magyarország földrajzilag önmagával, gazdaságilag a csodával határos.” A Rádiókabaré szerkesztői igazán észrevehették volna, hogy a műsorukban nem először sütötte el a szóviccet. De ez a maximum, ami felróható Maksának. Elvégre önmagától csaklizta, tulajdonította el, fújta meg, nyúlta le a korjellemző mondatot. Elvett, hozzátett, farigcsált rajta. Egyedül végezte el azt a munkát, amelyet a kávéházi asztaltársaság tagjai kalákában szoktak végigcsinálni.

Gondolatmenete harmadjára öltött végleges formát, aligha lehet már hozzáfűzni vagy elvenni belőle valamit. Legföljebb az róható föl neki, hogy a csodás résznek volt már gazdája. Először egy szolnoki újságírótól olvastam ezt: „Új térképet kell rajzolni, mert a szakemberek szerint Magyarország a csodával határos.” (Jászkun Krónika, 1995. május 27.) Még az sem biztos persze, hogy Kópiás Sándor volt az első, aki imigyen foglalta össze a rendszerváltás utáni fél évtizedet. Elképzelhető, hogy ő is csak nevére vette a kávéházi beszélgetések sűrítményét. Mindazonáltal a Maksa-féle összetett mondat másik részének vannak bizonyos előzményei.

A történelmi Magyarország idestova száz éve vesztette el területének csaknem háromnegyedét és lélekszámának a kétharmadát. Az elcsatoltak közül 3,3 milliónyian voltak magyar származásúak, akik többnyire a Trianonban megállapított határokhoz közel laktak. Az úgynevezett békediktátum lehetett volna méltányosabb is. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után ez a kérdés foglalkoztatta a közéleti személyiségeket. Kijelentéseiket a bejegyzés után olvasható összeállítás tartalmazza.

Magyarország sorsát azonban Szakály Ferencnél, a fiatalon meghalt történésznél fájóbban senki sem érzékeltette. Szűkebb pátriájában, Szekszárdon, a Tolnai Népújság 1993. szeptember 4-i számában fejtette ki, hogy „Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték.”

Tíz mondat Magyarország környülállásáról

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Eperjes Károly színész, Kisalföld, 1996. január 6.)

Köztudomású sokat támadott definícióm: Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. (Torgyán József kisgazda politikus, Új Magyarország, 1996. augusztus 5.)

Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely körös-körül hajdani önmagával lenne határos. (Sütő András író, Magyar Nemzet, 1997. december 20.)

Saját magunkkal vagyunk körülvéve. (Csete György építész, Magyar Rádió, 2004. december 26.)

Egy politikai poén szerint Trianon óta Magyarország az egyetlen ország, amelyet saját maga vesz körül. (Pekarek János újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2007. január 4.)

Magyarország abban a helyzetben van, hogy saját területei veszik körül. (Usztics Mátyás színész, Magyar Rádió, 2012. március 15.)

Körül vagyunk véve saját magunkkal. (Bayer Zsolt publicista, Echo TV, 2015. július 10.)

Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul körös körül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. február 28.)

Magyarország önmagával határos egy történelmi szerencsétlenség következtében. (Lázár János Fidesz-politikus, Klubrádió, 2017. június 29.)

Magyarország földrajzilag régi önmagával, gazdaságilag pedig a csodával határos. (Maksa Zoltán humorista, Magyar Rádió, 2020. december 31.)

A mögöttünk hagyott év utolsó napjaiban érdekes interjú jelent meg. Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője fejtette ki álláspontját a nyilvánosságról. Okfejtéséből egyetlen mondatot emelnék ki: „A Fidesz piaci súlya kétharmados, sőt még annál is brutálisabb a reklámpiaci arány, körülbelül 20 százalék, ami nem a kormánypárthoz vándorol.” (HírKlikk.hu, 20.12.29.) A kormányzat tehát szívós munkával 66, illetve 78 százaléknyi fölényre tett szert a nyilvánosságban.

Jó volna, ha e két számot bázisként kezelnénk. Csakhogy a kormánypárti elemzők az ütős mondatok hatását is igyekeznek figyelembe venni. Arra jutottak, hogy például a digitális sajtóban ellenzéki fölény alakult ki. Ebben van igazság. Évente úgy másfél ezerből válogatok a Lefülelt mondatok című heti összeállításba. Tavaly mintegy félezer szóródott szét a kevésbé politizáló szerkesztőségek között. A maradék ezer mondatot pedig két részre osztom: amelyek a kormánypárti, illetve az ellenzéki sajtóból valók. Az egyszerűség kedvéért mindkét oldalról 15-15 szerkesztőség mondattermő képességét hasonlítom össze.

A kormánypártiaknál a Magyar Nemzet vezeti a mezőnyt 44 mondattal. Magyar Rádió (41), Mandiner.hu (16), PestiSrácok.hu (14), Miniszterelnök.hu (13), Hír TV (12), Magyar Hírlap (12), Origo.hu (11). Továbbá: InfoRádió (7), Demokrata (6), Hajónapló.ma (6), 888.hu (5), Vasárnap.hu (5) Duna TV (4) és Kontra.hu szintén 4 mondat. Ez összesen 200. Most nézzük a másik oldalt! ATV (151), Népszava (103), Klubrádió (66), HírKlikk.hu (53) Magyar Hang (45), Magyar Narancs (44), 168 Óra (42), 24.hu (40). Valamint hvg.hu (36), Azonnali.hu (35), Újnépszabadság.com (31), 444.hu (23), Mérce.hu (17) és Válasz Online (13). Ez összesen 699.                  

Ütős mondat egyéni hangú véleményben jelenik meg, hangzik el. Márpedig a felsoroltak között vannak hírközpontú szerkesztőségek is. Elismerem, hogy a 699:200 aránypár nem tükrözi hajszálpontosan a nyilvánosság valóságát. De ha közöm volna a kormánypárti sajtóhoz, mégis eltűnődnék, vajon a katonás fegyelem, az előre gyártott tételmondatok kötelező ismétlése nem megy-é az eredeti gondolatok rovására?

Azt már csak mellékesen említem, hogy ama bizonyos ezerhez hiányoznak még egy közösségi fórum mondatai. Az üzenőfalra azok is felírják a véleményüket, akik konzervatív értékrendükkel kiszorultak a kormánypárti médiumokból. De azok is, akik túl baloldaliak vagy túl liberálisok ahhoz, hogy rendszeres szerzői legyenek az inkább kormány-, mint rendszerváltásban érdekelt orgánumoknak. A Facebook piacvezető a maga 179 mondatával.  

Tíz mondat a mondatról

A legócskább mondatokat, közhelyeket is hitelesíti a nagy név. (Bodor Pál író, Népszava,augusztus 7.)

Ha közszereplő kiforgatható mondatot mond, ki is forgatja a média. (Osztovits Ágnes újságíró, Heti Válasz, 2004. január 2.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

Most minden mondatot sarkítanak. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2007. október 20.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Ostobák a mondatok mind a két oldalon. Minden nyegle véleménymondás megbosszulja magát. (Ascher Tamás rendező, Népszabadság Online, 2013. április 2.)

Az erős mondat ott kezdődik, hogy kimondom, amit gondolok. (Nagy Feró rocker, 24.hu, 2016. szeptember 2.)

Mindig a legerősebb mondatokat vágjuk be. (Veiszer Alinda műsorvezető, Média 2.0, 2017. május 10.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András író a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Orbánt tízéves mondataival szokták szembesíteni, Cecíliát tíznapossal is lehet. (Farkasházy Tivadar újságíró, 2020. május 15.)

A tudásból lesz művészet és hatalom. (Orbán János Dénes publicista, Magyar Rádió, január 1.)

Az utolsó tíz évben Magyarországon mindent letérköveztek. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, január 2.)

A kormányzat újra meg újra kiönti műanyagból a kultúrát, de valahogy mindig fegyver alakú képződik belőle. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, január 3.)

A hatás még tart, de napról napra kopik. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az önkormányzati választáson elért ellenzéki sikerekről, Facebook.com, január 4.)

A választást nem a baloldal nyerte meg, hanem a Fidesz veszítette el. (Lázár János Fidesz-politikus, Promenád.hu, január 5.)

Lázár János az Orbán utáni időre készül. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, január 6.)

Van ellenfél. Ettől elszokott a Fidesz. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, január 7.)

Sokan vannak, de nem elegen. (Murányi András újságíró a Fideszből kibeszélő politikusokról, ATV, január 8.)

Az lesz a feladatunk, hogy nyugdíjba küldjük a múltat. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, Magyar Narancs, január 9.)

A miniszterelnök testőrökkel védi magát a sajtótól. (Babos Attila újságíró, SzabadPécs.hu, január 10.)

Orbán okosabb, mint a politikusai és a sajtója. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, január 11.)

Nem is nevezhetjük marhaságnak, mert disznóság. (Szele Tamás újságíró a sertéshús magyar zászlós jelöléséről, Forgókínpad.blog, január 12.)

Lehet egy zászlóval több? - kérdezte a hentessegéd. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, január 13.)

Novák Katalin gyakorlatilag kizárta a Néppártot a Fideszből. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, január 14.)

A közvélemény nem lehet titok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus a kormányzati felmérésekről, Facebook.com, január 15.)

A Fidesz centrális pozíciója megszűnt, de nem szűnt meg az erőtere. (Ceglédi Zoltán politológus, Klubrádió, január 16.)

Egy centire voltunk attól, hogy kilépjünk a Néppártból. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, január 17.)

Azzal teremtettünk alkuhelyzetet a kormánnyal, amivel lehet. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Népszava, január 18.)

Nagyváradon a „zsidó” egy ember, Budapesten egy sértés. (Szele Tamás újságíró, Facebook.com, január 19.)

Belülről is egyre több a kritikus hang. (Török Gábor politológus a Fideszről, ATV, január 20.)

Annyi pénzt kérünk a Lánchídra, amennyibe a miniszterelnök várbéli dolgozószobája került. (Tüttő Kata budapesti főpolgármester-helyettes, ATV, január 21.)

Ne is reménykedjen, hogy végig tudja mondani! (Farkas Erika műsorvezető, Magyar Rádió, január 22.)

Lázadjatok, de csak módjával! (Nagy Feró rocker a szombathelyi egyetemistáknak, Nyugat.hu, január 23.)

A nemzeten belül lőnek. (Szél Bernadett volt LMP-politikus a kormányzati gyűlöletkampányról, ATV, január 24.)

Már nem egy centire, hanem kilométerekre vagyunk a Néppárt egyes részeitől. (Novák Katalin Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, január 25.)

A magyar kultúra uradalmi gazdatisztje. (Gábor György filozófus Demeter Szilárdról, Facebook.com, január 26.)

Az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Index.hu, január 27.)

Orbán évtizedekben gondolkodik. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, ATV, január 28.)

Az ellenzék gyenge, országos infrastruktúrája romokban. (Szűcs Zoltán Gábor politológus, Mérce.hu, január 29.)

A Fidesz elveszítette az utcát. (Juhász Ferenc szocialista politikus, volt honvédelmi miniszter, ATV, január 30.)

Antall József azt mondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Orbán Viktor beéri 2 millióval. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, január 31.)

Menedzserei tíz-tíz percet csíptek le beszélgetős műsoraikból, hogy két humoristával beharangoztassák a szilveszteri adást. Aradi Tibor figyelemre méltó megnyilvánulásáról most azért nem tűnődnék, mert alkotótársa megpendített valamit, ami engem is foglalkoztat. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a műsorukba bekerül-e Szájer József, Varga Ferenc József nemmel válaszolt. Szerinte az ereszcsatornán kúszó politikus ügye lerágott csont. Annyira megcsócsálták a nyilvánosság hazai fórumain, hogy már nem érdemes vele foglalkozni. Ekkor ötlött fel, hogy Németh Sándor, a Hit Gyülekezet alapítója mostanában többször is hitet tett az Orbán-kormány mellett.

S bár jóhiszeműen nem feltételezem róla, hogy az ATV egyik tulajdonosaként beleszól a televízió napi ügyeibe, frissiben támadt éberségemet csak Varga Ferenc József másik érve altatta el. Kifejtette, hogy eddigi műsoraikat gyakran ismételte az ATV, és ez késztette őket a megfontolásra. Példának említette Rogán Antal esetét, amidőn a kormánypárti politikus 2016 őszén helikoptert vett igénybe, hogy akkori feleségével együtt részt vehessen egy kelet-magyarországi esküvőn. Ha most úgy emlegetnék az immár propagandaminisztert, mint a „helikopteres” Rogánt, a közismerten rövid emlékezetű médiafogyasztók nem tudnák hová tenni a jelzőt. Ugyanez történne néhány év múlva, ha a ma esti műsor majdani ismétlésekor azt hallanák a nézők, hogy az „ereszcsatornás” Szájer.

Magam is küszködöm az utalás fránya jelenségével. Például azt írtam föl a közösségi üzenőfalra, hogy „Korunk jelképe a baráti helikopter, a lyukas zokni és a brüsszeli ereszcsatorna.” 19-en lájkolták, 9-en viccesnek és 5-en szomorúnak találták. Igen ám, csakhogy az értékelők közül minden második vagy a tanítványom, vagy a kollégám. Képesek tájékozódni a közéletben, és értették, hogy a három korjellemző adalék közül a helikopter Rogán Antalt, a lyukas zokni Borkai Zsoltot, a brüsszeli ereszcsatorna pedig Szájer Józsefet jelenti. De ha e mondatot egy fél évtized múlva megjelenő szállóige-gyűjteményben képzelem el, akkor bizony a kötet szerkesztőjeként attól tartanék, hogy az olvasóknak már nem ugranának be a nevek.

Indokoltnak tartom tehát Varga Ferenc József visszafogottságát. Olyan nagyon mégse lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy az ATV vezetése esetleg megkérte a vele szerződésben álló humoristákat, ugyan kíméljék már meg a ma esti műsorban az alaptörvény fogalmazóját.

Tíz mondat Szájer Józsefről

A derék alkotmányozó otthagyott egy harminc évre visszanéző karriert az ereszen. (Rangos Katalin újságíró, Facebook.com, 2020. december 1.)

A következő néhány évben a magyar alkotmány említésekor egy hangulatosan bevilágított lebuj jut majd eszünkbe. (Bede Márton újságíró, 444.hu, 2020. december 1.)

Katedrától az ereszcsatornáig. (Torkos Matild újságíró, Index.hu, 2020. december 1.)

Nem válogatta meg rendesen a haverjait Brüsszelben. (Ágoston Dániel újságíró, Azonnali.hu, 2020. december 2.)

Ha nem menekül az ereszcsatornánk, jobban jár. (Kovács Zoltán újságíró, Élet és Irodalom, 2020. december 2.)

Amit Szájer József képviselőtársunk tett, az a mi politikai közösségünk értékrendjébe nem fér bele. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet Online, 2020. december 2.)

Nem elég konzervatív családapának látszani, annak is kell lenni. (Pilhál Tamás újságíró, PestiSrácok.hu, 2020. december 2.)

Szájer házhoz ment a botrányért. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2020. december 3.)

Nem Szájer bukott meg, hanem a szellemiség. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, ATV, 2020. december 4.)

Hagyjuk már ezt a szegény, csúszkáló embert! (Simon András műsorvezető, ATV, 202. december 30.)