Zajlik a kaszting, véleményformálók keresik az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét. A nyilvánosság fórumain szóba került Bajnai Gordon, Dobrev Klára, Fekete-Győr András, Gyurcsány Ferenc, Jakab Péter, Karácsony Gergely, Márki-Zay Péter, Szanyi Tibor. Nyilván a vícc kedvéért még a kutyapárti Kovács Gergely is. Bokros Lajost nem ajánlotta senki. Vajon miért nem?
Legkevésbé a Bokros-csomagra gyanakszom. Fájt ugyan, de végül is rendbe szedte a szétzilált gazdaságot. Oknyomozás közben viszont eszembe jutnak a dolgozatai, amelyeket a brüsszeli parlamentből küldött haza. A föderatív Európa szellemében sugallta, hogy amerikai és német mintára a központi kormány és a szövetségi államok (tartományok, régiók) állapodjanak meg az adóbevételekről. Mennyit tarthat meg belőlük a rész, hogy saját belátása szerint azt csináljon, amit az érdekei kívánnak. Mennyi jut az államkincstárnak, amennyiből a központi hatalom autópályát építhet és fizetheti a nyugdíjakat.
Bokros tragikai vétsége, hogy amit értelmiségi körben pedzegetett, azt nem vállalta a szélesebb nyilvánosság előtt, egy kis párt elnökeként. Pedig ha az újraelosztásról vallott nézeteivel kiállt volna, nem biztos, hogy népszerűtlen lett volna. Az is lehet azonban, hogy reálpolitikusként fölismerte: ha a végletekig központosító Orbánnal szemben hirdeti meg figyelemre méltó koncepcióját, kirekeszti magát a központosítástól korántsem ódzkodó ellenzékből. Például az Európai Egyesült Államok eszméjével házaló Demokratikus Koalíció programjáról is az a benyomásom, mintha Gyurcsányék se mondanának le a centralizálás kormányzati előnyeiről. Hát akkor mit várhatunk a többi ellenzéki párttól, amely nem is az európai föderáció gondolatával házal?
Amikor Bokros hazajött Brüsszelből, átmenetileg tagja lett az úgynevezett Intercity-professzorok keddi körének. Reggel hatkor a Nyugati pályaudvarról indultunk, és az étkezőkocsiban váltottuk meg a világot. Szolnokon leszálltak, akik az aradi egyetemre utaztak, Püspökladányban, akik a nagyváradira. A volt pénzügyminiszter a debreceni jogi karon tartott előadásokat. Hajdúszoboszlónál azt vettem észre, hogy cihelődik. Végigsétált az étkezőkocsin, és összeszedte az ott hagyott újságokat. Értem, hogy a túlzott központi hatalmat ellensúlyozó, ráadásul spórolós Bokros Lajos nem jöhet számításba az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként. De akik számításba jönnek, vajon összeszednék-e az étkezőkocsi asztalán felejtett újságokat?
Tíz mondat Bokros Lajosról
A pénzügyminiszter úgy készül a télre, hogy parazsat gyűjt a fejére. (Kopiás Sándor szolnoki újságíró, Jászkun Krónika, 1995. június 24.)
Horn még nem fogadta el Bokros lemondását, a nép már igen. (Horpácsi Sándor miskolci újságíró, Új Hírnök, 1995. december 9.)
Bokros halott ember a magyar politikában. (Hamvas László nyíregyházi MDF-képviselő, Új Kelet, 1996. február 20.)
Egy ország integetett utána. A többség ököllel. (Pilhál György újságíró, Magyar Fórum, 1996. március 14.)
Kiváló inkvizítor volt a gazdaságban, de reformot soha nem csinált. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Heti Válasz, 2006. február 2.)
A legkiérleltebb programja Bokros Lajosnak van, csak éppen nincs pártja. (Kéri László politológus, ATV, 2014. január 15.)
Nem tudom, hogy Bokrost hová soroljam. Ő már volt minden. (Horn Gábor liberális politikus, ATV, 2014. szeptember 26.)
2018-ban fölényes győzelmet arathat a lagymatag és fantáziátlan Tarlóssal szemben, feltéve, hogy gazdasági reformját egy Árpád-házi restauráció programjába csomagolja. (Dalos György író, Mozgó Világ, 2014/11.)
A szívemből beszél, de kormányképes erőt nem képes felmutatni. (Bojár Gábor üzletember, Propeller.hu, 2015. április 22.)
Bokros politikai szavatossága lejárt. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra Online, 2018. január 18.)
