Tegnapi bejegyzésemmel vitatkozott az egyik kollégám, akinek adok a véleményére. Elfogadta állításomat, hogy az ellenzéki véleményformálók gondolatai érdekesebbek, izgalmasabbak, mint az egyenirányított kormánypártiaké. A választási kampány közeledtével mégis zokon vette, hogy a kormány tevékenységét bíráló publicisták nem egységesítették az álláspontjukat.

A bejegyzésem utáni összeállításban van egy idézet, amelynek szerzője szabadcsapatnak nevezte a véleménybuborékban üldögélő közírókat. Arra sarkallt bennünket, hogy ütőképes hadsereggé álljunk össze. Hasznos lett volna, vannak azonban kétségeim. Azért rostokolunk a buborékunkban, körülvéve néhány száz vagy néhány ezer követővel, mert az ellenzéki pártok nehezen viselik, hogy nemcsak az Orbán-kormány hatalomgyakorlását fürkésszük, hanem az ellenzéki politikusok botladozásait is.

Ezzel magyarázható, hogy az önkormányzati választás óta eltelt két évben nem sikerült létrehozni ama médiumokat, amelyek fölerősíthették volna az egymástól elszigetelt publicisták hangját. Igényt tartanánk a közös fellépésre, ha nem azt várnák tőlünk az ellenzéki politikusok, hogy fogjuk vissza magunkat. Elfogadom persze Haraszti Miklós volt SZDSZ-politikus megállapítását, aki figyelmeztette az ellenzéki politikusokat, hogy „A különvélemény gyöngít.” (Klubrádió, 2021.11.29.) De vitatkozom Haraszti Miklós liberális médiapolitikussal, aki azt javasolta az ellenzéki közíróknak, köztük saját magának is, hogy „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket!” (Facebook.com, 2022.01.08.)

Fontos fejlemény, hogy az ellenzéki politikusok végre ugyanazt mondják. Számomra azonban az is fontos, hogy az ellenzéki publicisták ne mondják ugyanazt. Szűk körben megvitattuk azokat a kérdéseket, amelyek távolságot lopnak az ellenzéki pártok közé. Ha a fölerősíthető vitába a buborék-olvasókon túl bekapcsolódhattak volna az olvasók tömegei is, akkor a választási kampány kezdetéig kikristályosodhatott volna a pártok közös álláspontja, mellyel megszólíthatták volna a választópolgárokat is. Az esélyt elszalasztottuk.

Legföljebb az vigasztal bennünket, hogy a kormánypárti véleményvezéreknek nem adatott meg a szellemi függetlenség tudata. Amennyire jellemző, hogy a kormánypárti politikusok fegyelmezetten mondják ugyanazt, annyira jellemző az is, hogy a kormánypárti publicisták haptákba vágták magukat, és a kórusból nincs kiszólás. E gyakorlat nekem csöppet sem hiányzik.

Tíz mondat az ellenzéki nyilvánosságról

Az ellenzéki oldalt saját radikális véleményvezérei foglyul ejtették. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, ATV, 2020. március 23.)

A hagyományos, parlamenti demokráciákban hatékony eszközökön - interpelláció, sajtótájékoztató, interjú - túl semmi nem jut eszükbe. (Vásárhelyi Mária szociológus az ellenzéki pártokról, Facebook.com, 2020. május 19.)

Vannak - még - független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármiikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, Index.hu, 2020. december 8.)

Az ellenzéki nyilvánosságban egyre nagyobb az igény, hogy az egymástól függetlenül küzdő szabadcsapatok egyetlen, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé álljanak össze. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2021. május 10.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Mi lesz az ellenzékkel, ha nem tűri el a kritikát? A szájak befogását várja el, mondván: kampány van. (Bognár László gerillamarketinges, Facebook.com, 2021. november 20.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

Az ATV miért csak az ellenzéket szapuló „elemzőket” képes behívni? (Laczik Zoltán újságíró, Facebook.com, 2022. január 5.)

Akik a médiában dolgozunk, nehéz a helyünkön érezni magunkat, mert már nincsenek is nagyon helyek. (Rácz Zsuzsa közíró, Népszava, 2022. január 15.)

A hatalmi viszonyoktól teljességgel független újság, újságírás napjainkban is csak álom. (Daniss Győző újságíró, Tinta.blog.hu, 2022. január 17.)

Kálomista Gábor, a kimondhatatlan című dokumentum-játékfilm producere eddig megtalálta számítását a kulturális életben. Érdemes odafigyelni rá, mert kimondja azt, amit a kormánypárti politikusok ritkán feszegetnek.

Egy minapi interjúban például azt fejtegette, hogy egyik politikai oldalnak sincs túlsúlya a hazai nyilvánosságban. Hozzáfűzte azonban azt is, hogy azért érzékel mégis inkább baloldali fölényt, mert „onnan sokkal több alkotó érkezik”. Eszmefuttatását a szűkebb érdeklődési körére alapozta. Nem is vonnék le következtetést az egész nyilvánosságról, ha nem fogalmazta volna meg, hogy „Rengeteg baloldali sajtóorgánum szárnyal.” (168 Óra, 2022. január 13.)

Simicska Lajos 2015-ös elpártolása és a gondjaira bízott médiabirodalom elcsaklizása óta a kormányzat erőltetett ütemben alakította át, hajlította maga felé a nyilvánosságot. Jókora erőfölényre tett szert, ám ez nem azonos a túlsúllyal. Hiába harcolt ki fölényt a rengeteg (köz)pénzbe kerülő hírgyártásban, a vélemények frontján defenzívába szorult. A másik oldalon túl soknak találta a markáns (éles, határozott) véleményeket, ráadásul hatásosnak is. „Szárnyalnak” ugyebár a baloldali sajtóorgánumok.

Kétségtelen, hogy a szétforgácsolt ellenzéki oldalon sok a véleménybuborék. Az egyéni ízű álláspontok azonban nem jutnak el a tőlük szinte hermetikusan elzárt médiafogyasztók millióihoz. Ez jövő tavasszal akár újabb választási vereséggel is járhat. De mindez mit sem változtat azon, hogy az ellenzéki véleményformálók gondolatai érdekesebbek, izgalmasabbak, mint az egyenirányított kormánypártiaké, akiknek szárnyalásáról 12 év alatt lekopott az ékezet.

Kirajzolódik előttem egy játszótéri jelenet. A libikóka egyik ülésében a behemót kisfiú terjedelmes fenekével földhöz nyomja mindkét lábát, aminek következtében a szemközti ülésen levegőbe emelkedik a másik, vézna kisfiú. Nincs esélye arra, hogy lába a földdel érintkezzen, a játszótéren mégis mindenki őt figyeli, mert magasan van. Ha úgy tetszik: szárnyal. Ezt a helyzetet reagálta le Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár, aki mostanában az ügyeletes médiapolitikai megszólaló.

Okfejtését - minő véletlen - ugyanez a hetilap közölte, ugyanebben a számban. Íme: „Ha lassan is, de az államok mindig megtalálják a módját az új médiumok megfelelő szabályozásának az újságnyomtatástól az internetig.” Ahogy elnézem, a mai magyar állam a világháló megrendszabályozásáig még nem jutott el. Bizonyára innen származik a digitális nyilvánosságban élvezett baloldali túlsúly.

Tíz mondat a túlsúlyról

Az MSZP nyomasztó túlsúlya nem tette lehetővé, hogy markánsan megjelenjen a nyilvánosság előtt az SZDSZ arculata. (Magyar Bálint szabaddemokrata politikus, Hét Európai Nap, 1998. október 16.)

A kormány az első száz nap intézkedései kapcsán sikeres propagandát folytatott, amit a túlsúlyban lévő baloldali sajtó hatékonyan támogatott. (Áder János Fidesz-politikus a Medgyessy-kormányról, 24 Óra, 2002. szeptember 7.)

Egészségtelen multinacionális túlsúly volt a médiapiacon. Ez most változik. (Szombathy Pál újságíró, Heti Válasz, 2016. november 17.)

27 évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt blogger, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)

Nincs ellenzék, ellenzéki sajtó viszont nagyon is van. Ráadásul rendkívül olvasottak, sokkal olvasottabbak, mint a jobboldali sajtó. (Apáti Bence publicista, 888.hu, 2017. augusztus 26.)

A hazai médiaviszonyok mostanra persze jobbak lettek, de ha figyelembe vesszük a médiafogyasztási szokásokat, fenntartom, hogy továbbra is baloldali túlsúly tapasztalható. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2018. augusztus 18.)

Őrületes kormányzati média-túlsúly van. (Simon András műsorvezető, ATV, 2019. szeptember 4.)

Náluk van a média-túlsúly. (Tüttő Kata szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 24.)

Nincs brutális kormánypárti túlsúly. (Szombathy Pál újságíró, az Index volt főszerkesztője, 24.hu, 2020. december 21.)

Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)

Hajdan barátok voltunk, együtt készültünk például a német szigorlatra. Sváb családból származott, Nyugat-Németországba kitelepített rokonokkal, nem csoda, hogy a diploma megszerzése után disszidált hozzájuk. A Médianaplóról vannak kritikai megjegyzései, az azonban tatszik neki, hogy néhány hónapja a bejegyzések utáni összeállításban mások véleményét is idézem. Tegnap azt javasolta, hogy az idei termésből válasszak ki tíz mondatot Márki-Zay Péterről, ahogy ő írta, „az ellenzék üdvöskéjéről”.

Lusta emberként azonnal válaszoltam, nehogy még egyszer elő kelljen venni a Messenger-üzenetet. Azt írtam neki, hogy a perszonifikáció vagy perszonalizálódás, magyarul a személyesség (személyeskedés) előtérbe került a közéletnek is nevezhető politikában. Ez megterheli az itteni nyilvánosságot, de nem annyira, hogy az év első 17 napjában összekaparjak az ellenzéki miniszterelnök-jelöltről tíz mértékadó mondatot. Aztán persze kíváncsiságból utánanéztem a részleteknek, és kiderült, hogy tévedtem.  Márki-Zay Péterről húsz figyelemre méltó gondolatot olvastam, hallottam hét újságban, öt rádióban-tévében és nyolc online portálon.

Az nem lepett meg, hogy legtöbbet a Facebookon találtam. Az ország első számú publicisztikai rovatát Mr. Algoritmus szerkeszti, „aki” összegyűjti a zsigerből jövő, következésképpen nem túl árnyalt, ám annál kifejezőbb, pontosabb, szellemesebb, ha úgy tetszik: köntörfalazás nélkül megfogalmazott mondatokat. Ezekből könnyű volt kiválasztani azokat, amelyek az alábbi dokumentációban olvashatóak. Az viszont meglepett, hogy miközben a hódmezővásárhelyi polgármester tarolt, a nyilvánosság hivatalból első számú kedvezményezettje, a miniszterelnök visszaszorult a második helyre.

Az Orbán Viktorról kifejtett hét mondatból még a tízre sem telne, nemhogy Márki-Zay húszából. Mellesleg az ellenzéki miniszterelnök-jelölt az ellenzéki pártvezetőktől is elvette a felületet. Például Gyurcsány Ferenctől, aki 2010 óta szinte kibérelte Orbán mögött a második helyet. Most alig látszik a nyilvánosságban. Nála többször (háromszor) értelmezték, jellemezték a kormánypárti Novák Katalint, Varga Juditot és a „pornómilliárdos” Gattyán Györgyöt. (Futott még Áder János, Demeter Szilárd, Kövér László, Pintér Sándor és Szájer József.)

A nyilvánosság eszközrendszere, a média mintha lemondott volna arról, hogy a jelenséget elhelyezze az összefüggéseiben. Inkább rácsodálkozik a két lábon járó jelenségre.

Tíz idei mondat Márki-Zay Péterről

Eddig csaknem mindenkit megbántott, akitől a támogatást várja. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2022. január 2.)

Márki-Zay Péter számára a kommunikáció az, hogy elmondja, ami gondol. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2022. január 4.)

Úgy működik, mint egy szólista. (Bruck Gábor kampány-szakértő, Klubrádió, 2022. január 5.)

Konfliktusgenerátor. (Volner János volt Jobbik-politikus, Facebook.com, 2022. január 6.)

MZP megint nem úgy értette. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, 2022. január 9.)

A művelt, többdiplomás buta ember ritka típusa. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2022. január 11.)

Nem tudna Orbán Viktor lenni, hisz’ nincs is pártja. (Tóta W. Árpád publicista, Klubrádió, 2022. január 12.)

Ha nincs mögötte frakció, nehéz dolga lesz. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Magyar Hang, 2022. január 14.)

Épp elég bűnözőt látok a magyar politikában, de ő nem hasonlít rájuk. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 15.)

Márki-Zay nem egy piszi politikus. (Szöllősi Györgyi műsorvezető, ATV, 2022. január 17.)

Van az országgyűlésnek egy tagja, aki utálja a kapitalizmust. Székely Sándor a Szanyi Tibor nevéhez köthető és ISZOM rövidítésű pártot képviseli a parlamentben. Kikelt Fiala János, Gréczy Zsolt, Horn Gábor és Puzsér Róbert álságos gyakorlata ellen. Azt firtatta, vajon honnan veszik a bátorságot, hogy a közéletből kirekesztik ama politikusokat, akik nem tetszenek nekik. Azért kapta föl a fejvizet, mert a párt köztársasági elnökjelöltje, Pál Éva gúnyos fogadtatásban részesült.

Azt már én fűzöm hozzá, hogy ahol egy kis párt miniszterelnök-jelöltet indít Szanyi és államfő-jelöltet egy hajdani táncdalénekesnő személyében, ott korántsem indokolatlan a gunyoros hangvétel. Székely leginkább Puzséron köszörüli a tollát, aki „Abból él, hogy cikkekben, podcastokban, rádió- és tévéműsorokban másokat bánt.” (SzabadazÁ, 2022.01.15.) Elismerem az üvöltöző publicista véleményformáló adottságait, de talán nem kéne mindenkit legéppuskázni, aki él és mozog. Még akkor sem, ha épp egy Puskás „Peti” nevezetű popénekes és egy Majka művésznevű szintén zsűritag tűnik fel a láthatáron.

A kipécézettek persze vitriolosan válaszoltak, és élénk vita kerekedett a purparléból. S bár hozta a kattintásokat, az a benyomásom, hogy a celebek ledorongolása mégsem egyenértékű azzal, ha újságírók, műsorvezetők és publicisták választott döntéshozókat (politikusokat) bírálnak. Midőn e mondathoz értem, felötlött, hogy a múlt század hetvenes éveiben, pályakezdő újságíróként kiválasztottam magamnak egy akkori celebet, az öblös hangú és gurgulázó kacagású Abody Bélát, és nekirontottam az ifjúsági hetilap hasábjain. Besöpörtem a sikert, majd a következő évtizedekben igyekeztem tartalmasabb dolgokkal foglalkozni.

A XXI. században mégis visszatértem a módszerhez. A digitális bejegyzéseknek már nem fantáziacímet adok, hanem a kereső-optimalizáció jegyében a címet majd’ mindig ismert személy nevével kezdem. (Mint például most is.) Lehetséges, hogy Puzsér kolléga is ezért él vissza a celebek nevével és működésével? Hirtelen fölfedezett érintettként arra a következtetésre jutottam, hogy még a politikusok esetében is kerülni kéne a kirekesztéssel felérő okfejtéseket. Azzal enyhítem a karakterizálásokat, hogy a Médianapló inkább tűnődést, mint erkölcsi értékítéletet tartalmazó bejegyzései után tíz mondatban idézem mások akár velem is vitatkozó megnyilvánulásait.

Mint például most az egóról, ami jó, ha van egy véleményformálónak, de nem jó, ha túlcsordul.

Tíz mondat az egóról

A hatalom persze kellemes dolog, felfújja az ember egóját. (Hankiss Elemér szociológus, Magyar Hírlap, 1995. január 28.)

Túl nagy az egója. (Erdei Sándor debreceni újságíró Gyurcsány Ferencről, Hajdú-bihari Napló, 2004. október 4.)

Az egója kezd végzetesen rátelepedni - és az országra. (Friss Róbert újságíró Orbán Viktorról, Népszabadság, 2012. július 19.)

Itt nyugszik a magyar kereskedelmi rádiózás létrehozója, akinek egója nagyobb volt, mint az aurája. (Boros Lajos műsorvezető képzelt sírfelirata Bochkor Gáborról, Bumeráng, 2012. október 12.)

A politikusnak akkora az egója, mint egy kamion. (Bruck Gábor szociológus, kampány-szakértő, ATV, 2014. október 12.)

Az egója mindig nagyobb volt, mint a tehetsége. (Csontos János újságíró Friderikusz Sándorról, Magyar Idők Online, 2016. október 16.)

Mintha két egóm lenne. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó és Iron Lady, WMN.hu, 2016. november 23.)

Legyőztem az egómat a nemzetért. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Facebook.com, 2021. október 5.)

Rendkívül erős egója van. (Bencsik András újságíró Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Pesti TV, 2021. október 26.)

Egy miniszterelnöknek, egy jelöltnek is szüksége van jól fejlett egóra, de azért a jóból is megárt a sok. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 8.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor elnagyolt, Medgyessy Péter rá utalt, Márki-Zay Péter hangolt, Karácsony Gergely kezezett, Gattyán György megoldott, Hosszú Katinka pedig utazott. Lefülelt mondatok.

Csak a körúton belül élő választókkal nem lesz kormányváltás. (Vági Márton publicista, Azonnali.hu, január 9.)

MZP megint nem úgy értette. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, január 9.)

Az én hangom nemcsak betölti a teret, de ki is üríti. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, TikTok, január 10.)

Hatályos vírus az omikron. (Rangos Katalin újságíró, ATV, január 10.)

Népies barátaimmal kocsmába jártam, urbánus barátaimmal a New York kávéházba. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, január 11.)

Pintér Sándor a belügyet jól rajta össze. (Lengyel Róbert siófoki polgármester, Márki-Zay Péter rendészeti tanácsadója, Telex.hu, január 12.)

Több mint két hónapra szinte eltűnt az ellenzék. (Nagy Gergely Miklós újságíró, 24 Óra, január 12.)

Meglékeltem a Világmegváltó Eszme-görögdinnyét, és bizony a zöld héjjal rejtett vörös húsból barna magok potyogtak ki. (Veczán Zoltán újságíró az ellenzéki koalícióról, Mandiner.hu, január 12.)

A harmadik út iránti szimpátia Keletre visz - igaz, önfeledt röhögéssel, sok pornó mellett. (Béndek Péter publicista a Kutyapártról és a Gattyán-mozgalomról, Újnépszabadság.com, január 12.)

Az ő jobbkeze a Fidesz balkeze. (Karácsony Gergely ellenzéki politikus Gattyán Györgyről, ATV, január 13.)

MZP változtatott például a betűk dőlésszögén. (Teczár Szilárd újságíró, Magyar Narancs, január 13.)

Most a benzinárra is húztunk egy sapkát. (Orbán Balázs miniszterelnökségi államtitkár, 168 Óra, január 13.)

Az ereszcsatornán csúszott le a Fidesz kereszténysége meg erkölcsisége. (Tóta W. Árpád publicista, Klubrádió, január 13.)

Még a zakómat is be tudom, gombolni, és ezt nem mindenki mondhatja el magáról. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Magyar Hang, január 14.)

Aki az eszét használja, az eleve nem a Fidesz célközönsége. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, január 14.)

Ahol nem kell politikus, ott ne legyen. (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom vezetője, ATV, január 14.)

Épp elég bűnözőt látok a magyar politikában, de ő nem hasonlít rájuk. (Bruck András író Márki-Zay Péterről, Facebook.com, január 15.)

Akik a médiában dolgozunk, nehéz a helyünkön érezni magunkat, mert már nincsenek is nagyon helyek. (Rácz Zsuzsa terézanyu, Népszava, január 15.)

Mindig az út a fontos. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Nemzeti Sport Online, január 15.)

Mindenki ilyen nagy a családban? (Orbán Viktor miniszterelnök az öttömösi disznóvágás vendéglátóiról, Facebook.com, január 16.)

A könyökömön jövök ki. (Tamás Ervin publicista, Jelen-media.hu, január 16.)

Az ország első embere ötven és háromnegyed órája adott interjút a Magyar Rádiónak, és a 28 perces beszélgetés szövege még nem olvasható a Miniszterelnök.hu-n. Máskor a péntek reggeli beszélgetések leiratát már szombaton böngészhettük. A hanyagságnak van egy érdekes következménye. Ha a világhálón hallgatom a beszélgetést, végére járhatok annak, hogy mi rejlik Orbán Viktor krákogása mögött.

Tegnapelőtt mindössze kilencszer köszörülte a torkát. Kétszer az elején, amikor a koronavírus-járványról beszélt. Az árstopos résznél viszont hétszer krákogott, mert ez volt az újdonság. Az a benyomásom, hogy a torokköszörülés lehetséges okai közül kihúzhatunk kettőt. Az egyik az, hogy miniszterelnökünk túl van egy hónapokig elnyúló légzőszervi betegségen. A másik meg az, hogy a krákogás nem föltétlenül a tikkelés sajátos tünete. Aligha hozható összefüggésbe idegrendszeri jelenséggel.

Ha Orbán élő adásban fejti ki az álláspontját, akkor nem értelmiségiesen ööö-zve, még csak nem is amerikaiasan am-ozva keresi a szavakat, hanem magyarosan köszörüli a torkát. A már-már unalomig ismert témakörben, a járványkezelésben százszor elmondott kifejezéseket rutinosan ismételget, néhány élelmiszer-ár hatósági rögzítése közben viszont rögtönzésre kényszerül, amely gyakrabban készteti a torokköszörüléssel járó szókeresésre. Mindezt talán sosem tudtam volna meg, ha a miniszterelnöki honlap munkatársai nem vesznek ki szabadságot.

A rádióinterjú harmadik részében hangzott el az eszmefuttatás, amely élénk visszhangot keltett az ellenzéki buborékokban. Orbán Viktor a hetero- és a homoszexualitásról tűnődött, valamint „bizonyos szexuális szokásokról, amelyeket a szülők nem fogadnak el”. Márpedig szívesebben fogadják el a heteroszexualitást, mint a homót. Az összetett mondatból kizárásos alapon csak a homoszexualitás lehet „egy másik jelenség, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, arról van egy nagyon nagy vita”.

Igazuk lett azoknak, akik az úgynevezett gyermekvédelmi törvény elfogadtatásakor arról értekeztek, hogy a pedofíliáról fogalmazott jogszabályba nem véletlenül került a homoszexualitás. Csak így emelkedhetett most kampánytémává, az országgyűlési választás előtt 79 nappal. Az egymásból nem következő fogalmak összemosását sokan bírálták, Sándor Erzsi fészbukos bejegyzését tartom a legérdekesebbnek. A színésznőből lett író így fogalmazott: „Aztán hogy a futballmánia elvezet-e a politikai bűnözéshez vagy nem, arról nagyon nagy vita van.”         

A Springer nevű német cég húsz éve kitalált egy tippjátékot. Nyolc vidéki napilapjában az MSZP politikusai kaptak egy-egy fényképet és telefonszámot. Szavazni lehetett rájuk. Kikérték maguknak a „rosszízű miniszterelnök-jelölti kasztingot”. Máskülönben Németh Miklós lett az első 2848 vokssal. Kovács László 1196-ot, Medgyessy Péter 947-et, Horn Gyula 678-at, Lendvai Ildikó 454-et, Szili Katalin 405-öt és Lamperth Mónika 145 szavazatot kapott. A szocialisták végül a párton kívüli Medgyessyvel verték meg Orbán Viktort.

Nemrégiben az előválasztás nevű tippjáték arra kényszerítette az ismét ellenzékbe szorult politikusokat, hogy a döntésbe bevonják a választópolgárokat. Meglepetésre Márki-Zay Péter nyert. Nem elég azonban, hogy a szavazók a pártpolitikusok nyakába ültettek egy „civilt”, az ország vezetésére bejelentkezett a „pornómilliárdos” Gattyán György is. S bár a két kívülálló nem szíveli egymást, abban azért egyetértenek, hogy nem kérnek a hagyományos Orbán vagy Gyurcsány politizálásból. Másként képzelik el Magyarországot: Márki-Zay tisztességesebben, Gattyán digitálisabban. Az a fránya média pedig ahelyett, hogy hanyagolná, előnyben részesíti őket.

Márki-Zay elefántként forgolódik a közéleti porcelánboltban. Taktikája, hogy vasárnap esténként a házi videójában elejt egy-egy pikírt megjegyzést például az Orbán környékén megbúvó melegekről és zsidókról is. Majd várja a szerkesztők meghívását, hogy magyarázza el a nyilvánosság fórumain, miként is értette. Miközben magyarázkodik, sokat beszél, és keveset mond, ráadásul félbeszakítja (maga ellen hangolja) a műsorvezetőket. Több értelmező használta vele kapcsolatban az elszabadult hajóágyú kifejezést.

Gattyán György két fórumon, Jakupcsek Gabriella és Friderikusz Sándor műsorában jelentkezett be. Mintha befizette volna magát. Kiderült azonban, hogy röviden, udvariasan, mosolyogva mond kőkemény dolgokat, és nem lehet kihozni a sodrából. Azóta kézről kézre adják a műsorvezetők. Nem szól közbe, és nem magyarázkodik, csupán értelmez. Egy extraprofitra hajtó nemzetközi vállalkozás alapítójaként tárgyalótermekben szokta meg az értelmezést. Nekem se tetszik, hogy egy ősi mesterség digitalizálásából gazdagodott meg, de legalább megtanult egy nagy céget működtetni.

A címben megfogalmazott kérdésre adott válaszom, hogy Gattyánt nehéz félreérteni, Márki-Zayt pedig könnyű. Melyik a jobb ajánlólevél egy ország irányításához?      

 Tíz mondat két kívülálló miniszterelnök-jelöltről

Szexbizniszből a politikába: Gatyafi. (Halász Géza karikaturista Gattyán Györgyről, Facebook.com, 2021. december 3.)

Pornóapátiban érdemes lenne közös jelöltet állítanunk. Ha meg bejutunk a parlamentbe, koalíciót kötünk, és bevezetjük a dugódíjat. (Kovács Gergely kutyapárti elnök Gattyán Györgyről, Válaszonline.hu, 2022. január 2.)

Az a baj MZP-vel, hogy kimondja azt, amit mindenki tud, de senki nem mond ki. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2021. január 2.)

Márki-Zay Péter számára a kommunikáció az, hogy elmondja, ami gondol. (Balogh Gábor publicista, Azonnali.hu, 2022. január 4.)

Nem látok benne semmilyen politikai veszélyt. (Horn Gábor liberális politikus Gattyán Györgyről, HírKlikk.hu, 2022. január 6.)

MZP megint nem úgy értette. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, 2022. január 9.)

Női testek kizsákmányolásával kereste a milliárdjait. (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus Gattyán Györgyről, ATV, 2022. január 10.)

Kamu párt kamu vezetővel. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus a Megoldás Mozgalomról és Gattyán Györgyről, ATV, 2022. január 13.)

Vannak félrement mondatai. (Kardos András filozófus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. január 14.)

Ami a szívén, az a száján. (Bruck András író Mérki-Zay Péterről, Facebook.com, 2022. január 15.)

Nevezték őket delegáltnak, az ellenzéki választópolgárok szemének és fülének, független szavazatszámlálónak, sőt a tisztesség őrének is. Tegnap, az ATV egyik műsorában azért beszéltek róluk, mert 15 ezren jelentkeztek számlálóbiztosnak. A stúdióvendégek egyike szerint 20-30 ezerre volna szükség belőlük ahhoz, hogy az országgyűlési választás lebonyolítása zavartalan legyen. Húszezren bent ülnének a tízezer szavazókörben, és a két ellenzéki biztos közül az egyik elkísérné a mozgó urnát a korlátozott mozgású öregekhez. A kinti harmadik pedig figyelné a környéket, nehogy véletlenül láncszavazás menjen végbe.

A jelek arra utalnak, hogy a szavazatszámlálás lesz az április 3-i voksolás egyik kulcskérdése. A választási törvény szerint a listát állító pártok két bizalmi embert küldhetnek a 10285 szavazókörbe. Ez pártonként 20570 aktivistát jelent, innen a bűvös húszezres szám. Ehhez képest a legutóbbi országgyűlési választáson, 2018-ban a Fidesz-KDNP pártszövetség 15784 számlálóbiztost állított, az ellenzéki pártok összesen 16406-ot. Volt némi különbség az utóbbiak javára, igazán kár, hogy nem működtek együtt. Ezzel óhatatlanul lehetőséget teremtettek az eredmények torzítására.

A következő évben megrendezett uniós választáson a Fidesz-KDNP 14893 biztost küldött a szavazókörökbe, az ellenzéki pártok 11357-et. Az utóbbiak nem sokkal később összeálltak, és 2020 őszén kezdték képezni a jelentkezőket. Akik közül sokan aktivizálták magukat az előválasztáson, amelynek nem is titkolt célja volt, hogy rutinra tegyenek szert a szavazóköri munkában. Például a feszültségek kezelésében. Az immár együttműködő pártok most tartanak a 11 ezer regisztrált aktivistánál, és az épp zajló népszavazási aláírásgyűjtés után újabb számlálóbiztosok képzésére lesz lehetőség.

A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy az idáig vezető út korántsem volt zökkenőmentes. Két mozzanat rajzolódik ki. Az egyik az, hogy 2016 óta az aktivisták ügyében leginkább a szocialista politikusok aktivizálták magukat. A 2018-as vereség után tőlük vette át a kezdeményezést a többi ellenzéki politikus. A másik mozzanat pedig az, hogy az ellenzéknek hiába lesz jövő tavaszra húsz-, sőt talán harmincezer számlálóbiztosa, ha a kistelepülésekre egy sem jut belőlük. Pedig a választási törvény nem ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenőrzés kulcsfontosságú feladatkörét kizárólag helybéli lakos láthassa el.

Tíz mondat a számlálóbiztosokról

A tízezer szavazókörben nagyjából három-négyezer helyen van fix emberünk. (Szanyi Tibor szocialista politikus, InfoRádió, 2016. június 15.)

Valamilyen ellenzékinek kellett lennie a szavazókörökben. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, aki 6500 fix emberről beszélt, InfoRádió, 2018. április 11.)

Meg kell oldani, hogy mind a tízezer szavazókörben ott legyenek a mi számlálóbiztosaink a hatalom képviselőivel szemben. (Ujhelyi István szocialista politikus, Magyar Narancs, 2019. január 17.)

Az ellenzéki szavazatszámlálók a tisztesség őrei, az ellenzéki választók szemei, fülei. (Lendvai Ildikó volt szocialista pártelnök, HírKlikk.hu, 2019. május 15.)

A szavazókörökbe is keresünk delegátusokat. (Tóth Bertalan szocialista pártelnök, ATV, 2019. május 7.)

Ahhoz, hogy a legkisebb településekre is eljussunk, húsz-harmincezer aktivistát kell mozgósítanunk. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Népszava, 2020. május 8.)

Budapesti és egyéb városi szavazókörökben négy-öt ellenzéki számlálóbiztos üldögélt,  kistelepülésiekben egy sem. (Molnár Gyula volt szocialista pártelnök, ATV, 2020. szeptember 29.)

Ma Borsodban úgy sem volt 220 ellenzéki delegált a 110 szavazóhelyiségben, hogy pártelnökök és politikai celebek is jelentkeztek oda. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő egy időközi képviselőválasztásról, Facebook.com, 2020. október 11.)

Nem akarjuk, hogy a Fidesz töltse fel a szavazatszámláló helyeket, de azt sem akarjuk, hogy az utolsó nyírségi vagy Vas megyei faluban ne legyen független szavazatszámláló, hiába van Budapesten tíz is akár. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szabad Európa Rádió, 2021. szeptember 2.)

Ötezer körüli passzivistánk van, igaz, a fele budapesti. (Kovács Gergely kutyapárti elnök, ATV, 2022. január 13.)

A publicista közlő embert jelent. Olyan írástudót, aki alapos érvekkel és bő szókinccsel fejti ki álláspontját a közélet ügyeiről. Publicistának nevezhető az olyan értelmiségi is, aki soha nem dolgozott szerkesztőségben. Andor Mihály kiváló oktatásszociológus a nyugdíjba vonulása után átképezte magát közíróvá. Fészbukos üzenőfalán mindig találok olyan mondatokat, amelyek kifejezik az ország hangulatát.

Tegnapi bejegyzésében azt tekintette át, vajon az Operatív Törzs jegyzőkönyveit tíz évre titkosító rendelet milyen hullámokat váltott ki a nyilvánosság fórumain. „A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtóban” semmilyent, „a függetlenség látszatát őrző gleichsaltolt Index.hu-n” visszafogottat. Felsorolta „az összes megyei napilapot” is, amelyek hallgattak róla. A felsorolás hiánytalan, kár, hogy közéjük vette a Borsod, a Hajdú és a Szabolcs Online-t is. Ezek ugyanis nem napilapok, hanem az Észak-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló és a Kelet-Magyarország című napilapok digitális változatai.

Ami az Indexet illeti, a szerző aligha németes. A gleichschalten (még egy ch-val, és magyarul: egybehangolnit, egységesítenit jelent) Goebbels révén honosodott meg a szakirodalomban. A médiumok központosítását, propagandaeszközzé silányítását fejezi ki. A bejegyzésem utáni összeállításból pedig kirajzolódik, hogy az a fránya 95 százalék milyen karriert futott be. Akik hivatkoznak rá, a nyomasztó kormányzati médiafölény jellemzésére választották. Csakhogy ilyen felmérés nincs. Az idézetekből egy ellentmondás is kirajzolódik.

Simicska Lajos a gondjára bízott médiabirodalmat 2015-ben kivonta Orbán Viktor befolyás övezetéből. Másfél évvel később vajon hogyan lett ebből 95 százaléknyi kormányzati médiafölény, mielőtt például a Népszabadságot kivégezték volna? De ha a miniszterelnök a 2018-as választás előtt tetemes részeket szakított ki a nyilvánosságból, akkor ugyanez a hangadó hogyan jutott el napjainkban is a bűvös 95 százalékos médiafölényig?

Egyetlen felmérést azért ismerhetünk. A Mérték Médiaelemző Műhely 2019-ben végigszámolta a hirdetési piac bevételeit, és 78 százaléknyi egyenirányított állami reklámot talált. Aki 80 százalékra kerekíti a kormányzati médiafölényt, jó helyen kapiskál. Ezzel nem becsülöm alá tartalmilag Andor Mihály publicisztikáját. Csupán barátilag teszem szóvá, hogy a kitűnő szociológustól kitelt volna felméréssel alátámasztható becslés is.

Tíz mondat a médiaviszonyokról

Övé immár a média 95 százaléka. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, 2016. október 4.)

A kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság 90-95 százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be. (Németh Péter újságíró, Népszava, 2017. április 12.)

A média 94-95 százaléka nem szabad. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, ATV, 2017. június 28.)

A sajtó 94 százaléka kormánykézben van. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, ATV, 2017. október 24.)

A magyar sajtó 80 százalékban magántulajdonban van, és egy jelentős része erősen kritikus a magyar kormánnyal szemben. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2018. január 3.)

Attól, hogy valakinek szinte 100 százalékosan a kezében van a média, még meg lehet bukni. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2019. december 27.)

Árbevételi alapon a kormánypárti média 80 százalékkal rendelkezik a médiapiacon. (Urbán Ágnes médiakutató, Klubrádió, 2020. június 25.)

A piac körülbelül 80 százalékát tulajdonló külföldi befektetők apránként kivonultak az országból - lapjaik, tévéik, rádióik pedig a kormányzati oligarchák kezében kötöttek ki. (B. Simon Krisztián publicista, Mérce.hu, 2020. szeptember 4.)

A Fideszé a média 99 százaléka, de az ellenzéké az igazság. (Kis János liberális politikus, Jelen.media.hu, 2021. március 15.)

A média körülbelül 95 százalékát kitevő orbánhű sajtó ne is említse ezt a titkosítást! Nehogy az emberek gondolkodni kezdjenek rajta. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2022. január 12.)

Az ország hatodik leggazdagabb embere nyílt levélben fordult az ellenzéki pártokhoz. Részt kért a hatalomból, amelyet még nem is szereztek meg. Az LMP (Lehet Más a Politika) társelnöke szólalt meg először. Kanász-Nagy Máté szerint a felnőtt műsorok digitális terjesztője „női testek kizsákmányolásával kereste a milliárdjait”.

Másnap (tegnap este) a közös miniszterelnök-jelölt is megszólalt. Aki Márki-Zay Péter szerint nem vett részt az ellenzéki előválasztáson, arra törekszik, hogy megbontsa a résztvevő pártok egységét. Az atv-s műsorvezető többször megismételt kérdésére végül csak kimondta: ha a pornómilliárdos pénzt akar felajánlani a kampányra, nosza, másról azonban nem tárgyal vele. Az ellenzéki pártok kérnek tehát Gattyán György pénzéből, de nem kérnek a politikai ambíciójából.

El kell ismerni, a hat párt következetesen viselkedik. Elhárították az ISZOM tárgyalási ajánlatát, mert az arca, Szanyi Tibor olyan szervezetet alapított, amelynek rövidítése a szenvedélyét tükrözi. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt sem lesz része az ellenzéki összefogásnak, mert az arca, Kovács Gergely örök élettel és ingyen sörrel lehetetleníti el az ellenzéki politikusok választási ígéreteit. S most itt van ez a Gattyán a fránya digitális műsoraival. A fanyalgás érvei azonban másodlagosak.

Szanyival nem az a baj, hogy szereti a tütükét, hanem hogy nem szereti a kapitalizmust. Kovács Gergellyel nem az a baj, hogy bohóc, hanem hogy egy kalap alá veszi a Fideszben meg az ellenzéki pártokban lévő „megélhetési” politikusokat. Gattyán Györggyel pedig nem az a baj, hogy olyasmiből gazdagodott meg, ami kilóg a polgári értékrendből, hanem hogy kézbe akarja venni az ország digitális fejlesztését. (Zsíros üzlet.) S mert kívül rekednek az ellenzéki együttműködésen, április 3-án épp annyit csíphetnek le a szavazatokból, amennyivel az ellenzék veszíthet.

Egyébként következetességükben az ellenzéki pártok azt is akadályozzák, hogy a szintén kívülről érkezett miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter frakciót hozzon létre az új országgyűlésben. A hetedik csökkentené a hat párt esélyét, hogy külön-külön  képviselőcsoportjuk lehessen. Esélyükből talán telne öttagú frakciókra, erre azonban nem építenék stratégiát, mert a jelenlegi többség hatra, sőt hétre is emelheti az alapítás feltételét. Az ellenzéki pártok még így is maximalizálhatják jelenlétüket a parlamentben, függetlenül attól, hogy gyönge többséget vagy erős kisebbséget alkotnak-e majd.

Ehhez csakugyan nincs szükségük az ISZOM-ra, a Kutyapártra és a Gattyán-féle Megoldás Mozgalomra.

Tíz mondat a választási esélyekről

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

Az istenért, nehogy mi magunk rontsuk el a saját esélyeinket, az ország esélyét. (Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke, Facebook.com, 2021. június 24.)

Nincs sok szabadon csellengő százalék. (Pulai András szociológus, a Publicus közvélemény-kutató cég ügyvezetője, Index.hu, 2021. november 30.)

Még nagyobb helyi esélyt látok Lázár János legyőzésére, mint az ellenzék győzelmére a Fidesz ellen. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Index.hu, 2021. december 3.)

A bukásra az ellenzéknek még nagyobb az esélye. (Stumpf András újságíró, ATV, 2021. december 3.)

Az ellenzék egyszerű mandátumtöbbségének esélye is nagyon csekély. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, 2021. december 12.)

Az ellenzéki pártok politikusai segítik a kormányváltást, ahol látszik, és gáncsolják, ahol nem látszik. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2021. december 27.)

Itt a pártok döntöttek, nem a választók. (Haraszti Miklós liberális politikus a hetedik frakcióról és az előválasztásról, Facebook.com, 2022. január 6.)

Összeállt egy nem teljesen esélytelen ellenzéki alternatíva. (Lányi András ökofilozófus, Magyar Hang, 2022. január 7.)

Az ellenzéki vereség egyben az összefogás végét is jelentené. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. január 8.)