Az ukrán államelnök úgy vesz részt egy csomó világtalálkozón, hogy ki se mozdul a hazájából. Ismeretlen helyen ül, talán egy bunkerben, és az érdeklődőkkel világhálón osztja meg a gondolatait. Megszólította miniszterelnökünket is, ez késztette a kormánypárti sajtót arra, hogy méltatlankodjék. A jegyzetírók általában azt rótták föl a színészből (komikusból) lett államfőnek, hogy most is szerepet játszik. Például eszköztelenül, elvégre ’Ő még az asztalt sem csapkodta a cipőjével, miként egy másik ukrán vezér.”
A szerző, Pilhál Tamás vezetékneve ismerős. Édesapja, P. György szintén a Mygyar Nemzet munkatársa, és szerintem a kormánypárti sajtó legjobb glosszátora. Velős, csúfondáros jegyzetekben csipkedi az ellenzéki politikusokat, és íráskészsége anyagismerettel párosul. Az utóbbi egyelőre nem mondható el a fiáról, aki az idézett mondat után Hruscsovot nevezte meg. Az agyafúrt politikus tanulatlan parasztfiúból lett a szovjet tagköztársaság Ukrajna vezetője, majd a Szovjetunió első embere. Idestova 62 éve utazott el New York-ba, hogy móresre tanítsa az imperialistákat.
A világhálón föllelhető a nagy hírre vergődött fénykép. A lobbanékony természetű politikus gesztikulál a szónoki emelvényen, magasra tartott kezében pedig cipő. Erre utal a cikkíró, igazán kár, hogy a lábbelit utólag montírozták Hruscsov tenyerébe. Íme, a feltételezések. 1. New York-ban vásárolt egy pár cipőt, amely nyomta a bütykeit, ezért az ENSZ épületében levette. 2. Nem vette le, de befelé jövet az egyik cipő leesett a lábáról, és a kezében tartva vitte az ülésterembe, majd maga elé helyezte, a dossziéja mellé. Az egyik amerikai fotóriporter oldalról, alulról fényképezte le a sor szélén üldögélő politikust, akinek mindkét lábán volt cipő. 3. Páratlan cipővel csapkodta az asztalt, hogy hangot adjon nemtetszésének. Furcsa, korántsem civilizált módon tiltakozott, de nem a szónoki emelvényen.
Az anekdota jellemzi ugyan a nagyhatalom hajdani fejét, mégis maradnék az egyetlen bizonyítható adatnál. Annál, hogy a világszervezet közgyűlése 1960. október 12-én tárgyalta az úgynevezett magyar kérdést. (Erre Pilhál Tamás jól emlékeztet.) Hruscsov szenvedélyesen ecsetelte, hogy a felszólalók megsértették a szovjet embereket. Holott 1956-ért, országunk lerohanásáért személyesen őt tették felelőssé. Mint most Zelenszkij ukrán elnők Oroszország első emberét, Putyint.
Tíz mondat a cipőről
Ha a cég vezetője félretaposott cipőben jár, akkor a cég iránti bizalom is csámpás. (Petrenkó János üzletember, Népszabadság, 1990. március 13.)
Nem hagyom, hogy képviselőtársaim napról napra belém töröljék a cipőjüket. (Horn Gyula miniszterelnök, 168 Óra, 1995. június 27.)
Hófehér öltönyben, sárga cipőben, szabadnapos cigányprímásnak öltözve naiv parasztokat csókolgat napi öt gyűlésen. (Farkasházy Tivadar publicista Torgyán Józsefről, Népszabadság, 1998. május 16.)
Azt szeretném megérteni, hogyan élte meg az ország az elmúlt tíz évet, hol fáj a szív, hol szorít a cipő. (Németh Miklós volt miniszterelnök, Kisalföld, 2000. július 12.)
Az a kép él rólunk, hogy az MSZP a makkos cipős járási párttitkárok világa, akik ott fekszenek keresztbe a haladás útján, ahol csak tudnak. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mozgó Világ, 2010/3.)
Olyan az én hazám, mint a kitaposott cipő: annak a lábára illik a leginkább, aki mindig is viselte. (Lányi András publicista a szocialisták választási győzelméről, Heti Válasz, 2006. június 1.)
Orbánnak kavics lett a cipőjében. (Bartus László újságíró Schmitt Pálról, Amerikai Népszava, 2012. április 30.)
Orbán Hamupipőke lábára is arany futballcipőt húzna. (Nagy N. Péter publicista, Népszava, 2017. július 15.)
Ha cipőből sincs két egyforma, véleményből miért legyen? (Szele Tamás publicista, FüHü.hu, 2019. március 31.)
Ő még az asztalt sem csapkodta a cipőjével, miként egy másik ukrán vezér. (Pilhál Tamás újságíró Zelenszkijről és Hruscsovról, Magyar Nemzet Online, 2022. március 26.)
