Néhány napja föltettem egy kérdést a közösségi üzenőfalra. Szeretnék kimaradni az országos felhördülést kiváltó vármegyézésből, elég gyakran foglalkozom azonban a megyei sajtóval. Lehetséges, hogy hamarosan kötelező lesz vármegyei sajtót írni? Azóta a Médianaplóban kizárólag egy Amerikába elszármazott magyar értelmiségi kalandos életéről morfondíroztam. Az egyik kollégám telefonon össze is kapcsolta a két jelenséget. Mondván, hogy azért menekülök egy második világháborús történetbe, mert nem akarok a jelen húsba vágó ügyeiről, például a miniszterelnök vármegye-szemléletéről tűnődni.

Van igazság a feltételezésben. Mentségemre szóljon, hogy George Gerbner professzor, a világhírű médiatudós előélete idestova két évtizede foglalkoztat. Ráadásul ama bizonyos 1945-ös epizódot (a magyar háborús bűnösök felkutatását a német nyelvterület amerikai megszállási övezetében) figyelemmel kísérték a Médianapló olvasói is. Az öt rész eddig 15669 érdeklődőt vonzott. S épp most kaptam az értesítést, hogy az ötödik megjelent az Indexben is. Mindez naponta mintegy háromezres átlagot jelent majd, ami azt sejteti, hogy a múlt ködébe vesző részletek másokat is érdekelnek. A szellemi utazáshoz váratlan helyről kaptam támogatást.

A Hét című bukaresti magyar újság hajdani tudományos szerkesztője, a Marosvásárhelyen élő Ágoston Hugó elküldte egy holland származású ausztrál tudós szócikkét. Berndt Janse van Rensburg a 2,3 milliós Brisbane-ben működő Queesland-egyetem kutatója. Szócikke kizárólag Gerbner professzor tudományos tevékenységét érinti, van azonban egy bevezető rész, amelyben kitér a médiakutató magyarországi előéletére is. Az erdélyi közvetítéssel Ausztráliából érkezett közleményben ez olvasható Gerbner Györgyről: „1938-ban a budapesti egyetemen kezdett tanulni, miután elnyerte a magyar irodalmi pályázat első díját.”

Ezt gyökeresen másként írtam meg a tegnapi bejegyzésben. Mindazonáltal lehet, hogy Dr. Janse-nek van igaza. Ennek kiderítéséhez azonban időre van szükség. Addig is leszögezem, hogy az Eötvös-gimnázium nyolcadikos tanulója 1937-ben kétségkívül nyert az országos tanulmányi verseny magyar nyelv és irodalom kategóriájában. De ha egyáltalán eljutott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, akkor az útja göröngyös volt. Nem elég szörfölni az Arcanum páratlan sajtódokumentációjában. Holnap délután kézbe veszem a korabeli újságok foszladozó példányait, már csak a semmi máshoz nem hasonlítható illatuk miatt is. 

Akik foglalkoztak vele, hajlamosak két m-mel írni a nevét. Holott ég és föld a két férfi. Heinrich Himmler az SS főnöke és Hitler közeli munkatársa volt. Martin Himler egy mátraverebélyi zsidó családból gyalog járt be a pásztói iskolába. Kamasz fővel szökött Amerikába, ahol mindent kipróbált, hogy újságíró és ügyvéd lehessen. Aki ellentmondásos személyiségéről többet akar tudni, olvassa el Királyhegyi Pál humorista Első kétszáz évem című könyvét, amelyben hitelesen jellemzi a nagybátyját.

A szélsőjobboldali sajtóban ördögnek festik le Martin Himlert. A méltányosabban viszont azt írják Himler Mártonról, hogy a rangjához képest néhány hónapig élet-halál ura lett. Ha fő művéről, a háborús bűnösök hazahozataláról lehántjuk a mendemondákat, egy leleményes hírszerző képe rajzolódik ki. 1937-ben az FBI hazaküldte, hogy nézzen körül. Beszélgessen sok emberrel, és a politika formálóiról készítsen listát. Majd amikor kitört a világháború, és magyar politikusok emigráltak az Egyesült Államokba, abból éltek, hogy frissebb élményeik alapján pontosították Himler listáját.

1945 elején, az olaszországi Bariban az amerikai hadsereg titkosszolgálatánál, az OSS-ben a magyar osztályt vezette. Azért tette át székhelyi az ausztriai Salzburgba, mert a négy megszállási övezetre osztott német nyelvterület amerikai zónájában, 170 ezer négyzetkilométeren 250 ezer magyar menekült bolyongott. Himler őrnagy magyarul beszélő beosztottjai módosított listával a kezükben keresték köztük a háborús bűnösöket. Pocakos, joviális külsejű főnökük 1945 nyarán tűnt fel Budapesten. Egyeztetett a koalíciós kormány egyébként torzsalkodó tagjaival, akik készültek a novemberben esedékes országgyűlési választásra. A kampány fontos kérdése lett a háborús bűnösök sorsa.

Himler Márton október 21-én vette a sátorfáját. Elvégezte a munkáját, a huszonéves beosztottak vállalták a fogolyszállítást. Az 57 éves hírszerző már csak arra tért vissza, hogy átvegye Tildy Zoltán államelnöktől és Nagy Ferenc miniszterelnöktől a Köztársasági érdemrend második fokozatát. Látszólag üzletember lett belőle, az egyik róla írt nekrológból azonban kiderül, hogy a múlt század ötvenes éveiben, két közel-keleti megbízatás között gyakran jelent meg az izraeli magyar újságírók Tel Aviv-i törzshelyén. Az a benyomásom, hogy nem akkor ment nyugdíjba, amikor az OSS-től ezredesi rangban leszerelt, hanem amikor a amerikai hadsereg titkosszolgálata önálló intézménnyé fejlődött. A rövidítése CIA.  

Tíz mondat Martin Himlertől és Himler Mártonról

Az ausztriai és németországi amerikai katonai kormányzat magyar osztályának vagyok a vezetője. Az osztály tíz főből áll. (Martin Himler őrnagy, Kossuth Népe, 1945. július 1.)

Himler Márton a magyar nyomozótisztünk. (George Kovach alezredes, az Amerikai Katonai Misszió vezetője, Világosság, 1945. október 3.)

Himler azért jött Magyarországra, hogy a magyar hatóságoknak elmondja nyomozásának eredményét, és rendelkezésünkre bocsássa a háborús bűnösöknél talált feljegyzéseket és történelmi dokumentumokat. (Fahídy József újságíró, Világ, 1945. október 4.)

Himler Márton, az amerikai politikai nyomozók magyar csoportjának főnöke befejezte vállalt munkásságát. Hír szerint mozgalmat indít az amerikai magyarok körében az óhazai ínségesek jelentős támogatására. (Kis Újság, 1945. október 21.)

Magyarországi zsidó származású fejvadász. (Fiala Ferenc nyilas újságíró, Vádló bitófák, London, 1958.)

47 vérrokon deportálása után értette meg, hogy aki zsidónak született, azt keresztvízzel lemosni nem lehet. (Sauber-Michájlovits Sándor izraeli újságíró, Új Kelet, 1961. augusztus 11.)

Abban a munkakörben, amelyben szolgálatot teljesített, származása csak fokozta elkötelezettségét. (Zinner Tibor történész, Élet és Irodalom, 1987. június 26.)

Himler az OSS civil részlegének volt szerződéses tagja. (Dr. Sziklay Andor /A. C. Klay/ CIA-ügynökből lett amerikai diplomata, Amerikai Magyar Népszava, 1995. november 24.)

Az országot 1945-ben elhagyók felderítésére az amerikai hadsereg külön egységet állított fel a magyar származású Himler Márton vezetésével. (Kovács Tamás történész, Múltunk, 2006/3.)

Egy Martin Himler nevű magyar zsidó. (Győri Béla újságíró, a MIÉP szóvivője, Magyar Fórum, 2008. augusztus 21.)

Valaki azt kérdezte, hogyan akadtam George Gerbnerre. Nem kellett reá akadni. A szakmánkban közismert kutató, a magyar szakirodalomban is gyakran hivatkoznak az írásaira. 1999. április 23-án a szegedi egyetemen előadást tartott a média gyermekekre gyakorolt hatásáról, majd a Tisza parti ifjúságházban egy bulit szerveztek.

Annyit azért tudtam a nyolcvanéves tudós kalandos előéletéről, hogy az OSS rövidítésű katonai titkosszolgálat tisztje volt. Hajnalig beszélgettünk a második világháborúról, azt azonban elfelejtettem megkérdezni, hogyan került az Egyesült Államokba. Azóta kiderült. Az olvasó talál egy 1937-es idézetet a bejegyzésem utáni összeállításban. Gerbner György, a budapesti Eötvös-gimnázium diákja megnyerte az országos tanulmányi versenyt irodalomból. Herczeg Ferencről, a korszak legdivatosabb írójáról írt, aki német (bánsági sváb) családból választotta a magyar kultúrát. A témaválasztás aligha véletlen. Mint ahogy az sem, hogy a tanulmányi verseny kategória-győztesei közül a keresztényeket fölvették az egyetemre. Őt nem.

Mexikóban a magyar és a német mellé megtanult spanyolul is. Majd amikor egy kaliforniai egyetemről bevonult az amerikai hadseregbe, a nyelvtudása miatt a titkosszolgálatnál kötött ki. Háromszor dobták le ejtőernyővel Kelet-Európában, ráadásul magyar nyelvterületen. A háború után nem szerelt le, hanem magyar anyanyelvű társaival az amerikai megszállási övezetben kutatta a háborús bűnösöket. Közreműködött a bujkáló miniszterelnökök közül Bárdossy László, Imrédy Béla, Sztójay Döme, valamint a detektívfőnök Hain Péter és a színész Kiss Ferenc elfogásában is. 1945. október 3-ától karácsonyig pedig minden második héten ő volt ama repülőgépnek a parancsnoka, amelyen hazaszállították a háborús bűnösöket.

Másfél évre ragadt a szülővárosában. Főnöke, az Amerikai Katonai Missziót vezető George Kovach alezredes helyett kiállításokra és hangversenyekre járt. Estéit pedig színházban töltötte, feleséget is onnan választott. A snájdig főhadnagy 1947 februárjában utazott vissza az Egyesült Államokba, és folytatta egyetemi tanulmányait. A front mögötti titkos akciókban ő volt a háromtagú team rádiósa, ezért a médiára szakosodott. Attól a pennsylvaniai tábortól, ahol a gerillaharcra kiképezték, egy ugrásnyira van az egyetem, ahonnan dékánként vonult vissza. 2005 karácsonyán halt meg, az itthoni nyilvánosság most kezd ismerkedni a nácivadász múltjával.       

Tíz mondat Gerbner Györgytől és George Gerbnerről

Megnyerte a szellemi diákolimpiász irodalmi versenyét. Néhány évvel ezelőtt a kultuszminiszter kijelentette, hogy az országos tanulmányi verseny győzteseit létszám felett is felveszik az egyetemekre. A kitűnő és tehetséges Gerbner György felvételi kérvényét visszadobták. (Esti Kurír, 1937. szeptember 16.)

A mosolygó, 20-25 éves, magyar származású amerikai katona: „Megyünk vissza Salzburgba, hogy a még ott őrizetben tartott 546 bűnös Magyarországra való szállításánál segítsünk.” (Fahídy József újságíró, Világ, 1945. október 5.)

Elfogunk mindenkit, akinek része van az ország feldúlásában. (George Gerbner hadnagy, az OSS magyar szekciójának tagja. Fényszóró, 1945. október 10.)

Az Amerikai Szövetséges Ellenőrző Bizottság hét katonai tehergépkocsin magyar háborús bűnösök újabb szállítmányát indította útnak Salzburgból Budapest felé. A gépkocsi-oszlop megérkezett már Sopronba, és kedden vette át a szállítmányt a budapesti Amerikai Misszió részéről Gerbner amerikai hadnagy, és Péter Gábor rendőr vezérőrnagy, a budapesti rendészeti osztály vezetője. (Népszava, 1945. november 21.)

Az Amerikai Katonai Misszió képviseletében, Kovách alezredes nevében helyettese, George Gerbner hadnagy nyitotta meg az óbudai Árpád-gimnáziumban Kácsa Gábor és Barkász Lajos festőművészek képkiállítását. (Magyar Nemzet, 1945. december 13.)

Gerbner George hadnagy, USA, az Amerikai Katonai Misszió tagja, iroda: V. Kossuth Lajos-tér 18., 160-699 (A budapesti egységes hálózat betűrendes távbeszélő névsora, 1947/január)

Kutas Ilona színésznő, a Pódium volt tagja férjével, George Gerbnerrel, aki az amerikai hadsereg budapesti missziójánál mint újságíró működött, Hollywoodba érkezett. (Színház, 1947. február 5.)

A pennsylvaniai egyetem professzora szerint a gyerekeknek nem a család, nem az egyház, nem a közösség mesél, hanem a televízió. Ennek az a veszélye, hogy a tévés reklámokon felnövő gyerek nem szerez tudomást a szegényekről, mert őket csak ritkán mutatja be a média. (Hegedűs Szabolcs szegedi újságíró, Délvilág, 1999. április 26.)

Kiss Ferenc, az esendő színészkirály 1945 májusában még Németországban bujkált. Az angol megszállási övezetben fogták el az amerikaiak. A magyar származású George Gerbner hadnagy hozta haza, aki Páger Antalnak is a nyomába eredt, és részt vett Imrédy Béla elfogásában is. (Sellei Erzsébet székesfehérvári újságíró, Fehérvár, 2019. március 7.)

George Gerbner azok közé a Magyarországról elszármazott tudósok közé tartozik, akik külföldön vívtak ki maguknak nemzetközi elismerést. (Terestyéni Tamás médiakutató, Élet és Irodalom, 2006. április 7.)

Az újságírás a nyilvánosság mestersége. Olyan szakmát művelünk, amelyben a legtöbb tévedésünket nyilvánosan követjük el. Ezt rótta föl, egyébként tapintatosan, Szele Tamás kollégám. Tegnapi bejegyzésemhez szólt hozzá, és kifejtette, hogy az a repülőgép, amelyen 1945. október 3-án Magyarországra szállították a háborús bűnösöket, nem Douglas-bombázó volt. Fel is sorolta a típusokat, amelyeket az amerikai hadsereg rendszeresített a második világháborúban. Bizonyára igaza van, elvégre velem ellentétben ért a repülőgépekhez. Mégse tévedtem.

Kétségkívül pedzegettem az előzményekben, hogy a salzburgi repülőtéren „kibeleztek” egy Douglas-bombázót. Máskülönben a kialakított tizennyolc ülőhelyhez nem láncolhatták volna kettesével a foglyokat. Kellett a hely négy katonának is. A háborús bűnökkel vádolt közéleti személyiségekre az amerikai különítményből géppisztollyal ügyelt a magyarul feltűnően jól beszélő Bochkor Károly, Ecséry Miklós, Herzog Béla (Knight hadnagy) és Nemes János. Kellett a hely a pilótafülkében ülő gépparancsnoknak is. Ezt a szerepet felváltva töltötte be Granville hadnagy (Grósz György) és George Gerbner hadnagy (Gerbner György). Szükség volt egy vagy két pilótára is. A hajdani bombázóban tehát 24 vagy 25 embernek kellett a hely.

Igen ám, csakhogy történt valami, ami kétségessé tette a gondosan előkészített akciót. A H-315526 jelű repülőgép elindult ugyan Salzburgból, de valahol az Alpokban túl alacsonyan szállt, és súrolta az egyik fát. A pilóta nem kockáztatott, visszafordult a sérült géppel. A tartalék szintén Douglas volt, ezt ismerte föl Szele Tamás a MAFIR (Magyar Filmiroda) október 4-i mozihíradójában. Az emberek utaztatására kevésbé alkalmas géppel magyarázható, hogy csupán tizenegy fogoly érkezett október 3-án a mátyásföldi repülőtérre. A háborús bűnösök többi, hetenként egyszer érkező csoportját már az eredetileg is erre a célra átalakított Douglason hozták haza.

Stark Tamás történész szerint az amerikaiak 390 foglyot szállítottak Salzburgból Budapestre. 1945 karácsonyáig, a légi akciósorozat utolsó napjáig azonban „csak” 227 háborús bűnös ült a tartalék, illetve az átalakított Douglason. A különbözet 163. Őket az amerikai titkosszolgálat magyar szekciójának tagjai novemberben és decemberben teherautókon juttatták el Magyarországra. Ezt a mozzanatot érzékletesen mutatja be Budapest romokban című regényében Kondor Vilmos.

Tíz mondat a háborús bűnösök szállításáról

A rendőrség politikai osztálya minden előkészületet megtett a háborús bűnösök fogadására, a repülőgép azonban nem érkezett meg. (Kis Újság, 1945. október 2.)

Tegnap délután négy órakor beszéltem telefonon Granville hadnaggyal, aki távollétemben az ottani magyar szekció vezetője, és azt az információt kaptam, hogy a Szálasiék rszére kijelölt gép képtelen felszállni. (Martin Himler őrnagy, az amerikai katonai kormányzat magyar szekciójának vezetője, Világosság, 1945. október 3.)

Tulajdonképpen a most hazahozott tizenegy „államférfi” között csak négy van szoros összefüggésben Szálasi bűnperével. (Népszava, 1945. október 5.)

Elsőnek Granville amerikai magyar származású hadnagy hatalmas teste tűnik fel a gép ajtajában. (Németh József újságíró, Kossuth Népe, 1945. október 10.)

A repülőgépet Gerbner hadnagy vezette. (Huszadik Század, 1945/október)

Hirtelen kinyílt a nagy kabinajtó, és megjelent egy amerikai repülőtiszt papírlappal a kezében. Jelentést tett Czerniuk ezredesnek, majd a háborús bűnösök névsorát tartalmazó listát átadta Péter Gábor főkapitány-helyettesnek. (Világosság, 1945. október 23.)

Az Amerikai Szövetséges Ellenőrző Bizottság hét katonai tehergépkocsin magyar háborús bűnösök újabb szállítmányát indította útnak Salzburgból Budapest felé. A gépkocsi-oszlop megérkezett már Sopronba, és kedden vette át a szállítmányt a budapesti Amerikai Misszió részéről Gerbner amerikai hadnagy és Péter Gábor rendőr vezérőrnagy, a budapesti rendészeti osztály vezetője. (Népszava, 1945. november 21.)

A háborús bűnösök újabb csoportja ma reggel teherautókon elindult Pest felé. Péter Gábor vezérőrnagy a politikai osztály több tagjával együtt ma délben az újabb szállítmány elé ment Komáromba. (Világ, 1945. november 22.)

Magyar származású amerikai tisztek kísérik őket a H-315526-os amerikai bombázó fedélzetén. Elmondják, hogy a foglyok mindaddig nyugodtan viselkedtek, míg észre nem vették a Dunát - akkor jöttek rá, hogy hová szállítják őket. (Magyar Hírlap képes melléklete, 1984. október 27.)

Valójában a magyar hatóságok 483 magyar és 38 német háborús bűnös kiadatását kérték az amerikai hatóságoktól. Az amerikaiak 390 háborús bűnöst szállítottak haza. (Stark Tamás történész, Történelmi Szemle 2000/3-4.)           

Tegnap arról tűnődtem, amit Lázár György firtatott Péter Gábor rendőr főkapitány-helyettes és az amerikai titkosszolgálat kapcsolatáról. A kaliforniai magyar közgazdász fél évtizede már írt erről a Szombat című folyóiratba. Jó néven venném, ha segítene annak megválaszolásában is, kik voltak a magyarul kifogástalanul beszélő amerikai tisztek, akik 1945 őszétől karácsonyig repülőn, majd teherautón szállították haza a háborús bűnösöket.

Rengeteg Európából menekült fiatalember jelentkezett az amerikai hadseregbe. Egy Donovan nevű ezredes kiválasztott közülük 900 zsidó vallásút, szociálpszichológusok javasolták ugyanis, hogy a Hítler megszállta országokban maradt rokonaik sorsa miatt kérlelhetetlenebbek lesznek. Gerillaharcra a pennsylvaniai Camp Sharpe-ben képezték ki, majd ejtőernyővel dobták le őket abba az országba, melynek nyelvét és kultúráját ismerték. Sokan nem érték meg a háború végét, az életben maradtakat pedig az OSS rövidítésű katonai titkosszolgálat az ausztriai Salzburg mellett gyűjtötte össze.

Donovan tábornok 18 európai ország leszármazottjait sorolta hétfőnyi különítményekbe. A harcedzett katonák kapták a feladatot, hogy a 170 ezer négyzetkilométernyi amerikai zónában szedjék össze az óhaza bujkáló bűnöseit. A magyar szekció főnöke az 57 éves ügyvéd, Martin Himler lett. A Szombat-cikk azt sejteti, hogy őt elég jól ismeri Lázár György, ám érdemes megemlíteni a beosztottjait is. Helyettese Georg W. Granville hadnagy volt. Az angol nevét többféleképpen írták a korabeli magyar sajtóban, egyébként pedig „Grósz papa” fia.

Közismert apja az újlipótvárosi Odense-kávéházat működtette, a mai jazzklub épületében. Granville főhadnagyként utazott vissza Amerikába, és szőrmekereskedő lett New York-ban. Himler Márton másik helyettese George Gerbner hadnagy volt, aki médiatudósként a világhírig vitte. Személyesen ismertem, egy éjszakai beszélgetésen számolt be a katonai előéletéről. 1947-ig maradt Magyarországon, amerikai egyenruhában feszítő főhadnagyként a társasági élet snájdig alakja lett. A Fővárosi Operettszínházból nősült.

A többiek: Bochkor Károly, Ecséry Miklós, Herzog Béla (Knight hadnagy) és Nemes János a repülőgépen párosával egymáshoz bilincselt foglyokat tartották szemmel, kezükben géppisztollyal. Majd amikor teherautón hozták haza a háborús bűnösöket, ők ültek a volánnál. Jó volna tudni, vajon a sorsuk miként alakult a tengeren túl, esetleg már itthon.

Tíz mondat az 1945-ös sajtóból

A rendőrség politikai osztálya minden előkészületet megtett a háborús bűnösök fogadására, a repülőgép azonban nem érkezett meg. (Kis Újság, 1945. október 2.)

Tegnap délután négy órakor beszéltem telefonon Greenville hadnaggyal, aki távollétemben az ottani /salzburgi/ magyar szekció vezetője, s azt az információt kaptam, hogy a Szálasiék részére kijelölt gép képtelen felszállni a zuhogó eső miatt. (Martin Himler amerikai őrnagy, Világosság, 1945. október 3.)

/A salzburgi táborban megakadályozott szökésről/ Az első magyar csoport hazaszállítását megelőző éjszakán a magyar háborús bűnösök kitörtek. A drótsövényhez legközelebb Szálasi Ferenc „nemzetvezető” testvére jutott. (Képes Figyelő, 1945. október 3.)

Himler azért jött Magyarországra, hogy a magyar hatóságoknak elmondja nyomozásának eredményét, és rendelkezésünkre bocsássa a háborús bűnözőknél talált feljegyzéseket és történelmi dokumentumokat. (Fahidy József újságíró, Világ, 1945. október 4.)

/Egy „mosolygó, 20-25 éves, magyar származású amerikai katona”/ Megyünk vissza Salzburgba, hogy a még őrizetben tartott 546 bűnös Magyarországra való szállításánál segítsünk. (Világ, 1945. október 5.)

Elfogunk mindenkit, akinek része van az ország feldúlásában. (George Gerbner amerikai hadnagy, Fényszóró, 1945. október 10.)

Himler Márton, az amerikai politikai nyomozók magyar csoportjának főnöke befejezte vállalt munkásságát. Hír szerint mozgalmat indít az amerikai magyarok körében az óhazai ínségesek jelentős támogatására. (Kis Újság, 1945. október 21.)

Hirtelen kinyílt a nagy kabinajtó, és megjelent egy amerikai repülőtiszt papírlappal a kezében. Jelentést tett Czerniuk ezredesnek, majd a háborús bűnösök névsorát tartalmazó listát átadta Péter Gábor főkapitány-helyettesnek. (Zsolnai László újságíró, Világosság, 1945. október 23.)

A háborús bűnösök újabb csoportja ma reggel teherautókon elindult Pest felé. Péter Gábor vezérőrnagy a politikai osztály több tagjával együtt ma délben az újabb szállítmány elé ment Komáromba. (Világ, 1945. november 22.)

/Imrédy Béla volt miniszterelnök tárgyalásáról/ Az amerikai misszió teljes létszámban jelent meg. Towsend ezredes, a misszió vezetője, Kovács alezredes és Grainville hadnagy is, aki a háborús főbűnösöket repülőgépen Budapestre hozta. (Szabadság, 1945. november 24.)

Moldova György utóélete kezd érdekessé válni. A Mérce.hu egyik szerzője, Tóth Csaba Tibor górcső alá vette az író életművét, és elakadt a Beszélő című szamizdat hajdani közleményénél. Ennek szerzője, Radnóti Sándor elmarasztalta az írót, ez pedig most nem tetszik a publicistának, akinek cikkét a neves esztéta föltette a közösségi üzenőfalára. Vita bontakozott ki, ennek a mellékszála foglalkoztat.

George Lazar Kaliforniában élő hazánkfia ezt írta: „Nekem az is furcsa, hogy Budapesten szinte semmi sem olvasható Péter Gábor és a ’korai ÁVO’ amerikai (OSS - CIA előd) kapcsolatáról, különösen a magyar háborús bűnösök felkutatásában.” A Magyar Filmhíradó világhálón hozzáférhető felvétele tanúsítja, hogy 1945. október 3-án egy Douglas típusú bombázó szállt le a mátyásföldi repülőtéren. Belsejéből 18 borotválatlan, gyűrött ruhájú férfi kászálódott elő. Amerikai katonák hoztak őket a salzburgi gyűjtőtáborból. A nagyok (Truman, Churchill és Sztálin) ugyanis megegyeztek, hogy az első számú háborús bűnösöket Nürnbergben állítják bíróság elé, a többieket pedig kiszolgáltatják a nemzeti hatóságoknak.

Bárány Balázs történész idézi Rákosi Mátyás levelét Dimitrov bolgár vezetőhöz: „Amikor olvastam, hogy Bulgáriában minden minisztert sikerült elfogni, csorgott a nyálam… Reméljük, hogy kiadják nekünk a fasiszta vezetőket, s akkor megrendezzük a pert.” (Azonnali.hu, 2021. január 10.) Az amerikai zóna német nyelvterületen 170 ezer négyzetkilométernyi lett, és a megszálló hadsereg titkosszolgálata, az OSS héttagú különítményeket szervezett Európából elszármazott katonákból. Közéjük tartozott „öt-hat magyarul is jól beszélő pesti fiatalember” (az idézet Fiala Ferenc nyilas újságíró emlékiratából való). Ők kutatták fel a magyar háborús bűnösöket.

A mátyásföld repülőtéren még nem a belügyminisztériumtól függetlenített ÁVH (Államvédelmi Hatóság) szinte teljhatalmú, rettegett vezetője, Péter Gábor fogadta őket, hanem Péter Gábor, a politikai rendőrségnek nevezett ÁVO (Államvédelmi Osztály) vezetője. A szabóból lett rendőrtisztet csak néhány héttel később neveztek ki vezérőrnaggyá. S bár osztályvezetői minőségében meglátogatta a salzburgi gyűjtőtábort, a jelek arra utalnak, hogy Rákosi egy másik bizalmi emberét, Horváth Mártont bízta meg azzal, hogy a háborús bűnösök ügyében tartson kapcsolatot az amerikai kormányzattal. Ami pedig a magyarul anyanyelvi szinten beszélő amerikai nácivadászokat illeti, róluk a holnapi bejegyzésben írok.                  

Reggeli szörfölés közben a világhálón érdekes cikk tűnt fel. A megyei lapok online kiadása szerint a címben említett politikus bejelentkezett a válságban lévő párt vezetésére. Két bekezdés közé tördeltek egy hirdetést: „Zsákbamacska, előfizetési akció 15 %-os kedvezménnyel.”

Nem újdonság, hogy a budapesti központból küldött szöveg mind a 18 megyei napilapban megjelent. Az sem, hogy mindegyik újságban változatlan szöveggel látott napvilágoz. Élénk visszhangot keltett 2016 karácsonyán, hogy a székesfehérvári újságban, ráadásul Orbán Viktor szűkebb pátriájában meghekkelték a miniszterelnöki interjút. Öt mondatot néhány mulatságos szóval egészítettek ki. Egy csomó újságírót kirúgtak, valakit még bíróság elé is állítottak. Azóta pedig a megyeszékhelyi szerkesztőségek betűnyit se változtathatnak a központi szövegen.

Ebből adódott néhány hete, május 10-én 16.25-kor az a sajtótörténeti ritkaság, hogy az összes megyei lapban ugyanaz a cím látott napvilágot. Idézem: „sbfgjgkhgfdess”. Senki se merte kiegészíteni. A Jobbik-politikus esete szintén tanulságos, de csak a kecskeméti újság szerkesztőségét érintette kínosan. A Petőfi Népe digitális kiadása is közölte a központi szerkesztőség elmarasztaló (karaktergyilkos tartalmú) cikkét az ellenzéki politikusról, „elfeledkezett” azonban arról, hogy Gyöngyösi Márton ezer szálon kötődik a hírös városhoz.

Nagyapja, Gyöngyösi Imre a Katona József Gimnáziumban érettségizett, a budapesti Műegyetem egyesületében lett főiskolai futóbajnok. A diploma megszerzése után hazaköltözött, és városi főmérnökségig vitte. Közben megszervezte a helyi atlétikát is. Azonos nevű fia szintén a Katonában érettségizett, edzőpartnerek voltunk, 200 méteren megyei ranglistavezető is lett. A fővárosban végezte el a közgazdasági egyetemet, és diplomataként dolgozott a világ különböző részein. Fiát egy indiai angol iskolába adta. Innen ered Gyöngyösi Márton kifogástalan nyelvtudása és külpolitikai tájékozottsága. Mindez nem olvasható a róla szóló cikkben.

Nem vagyok Jobbik-szimpatizáns, a fiatal politikus megnyilvánulásaiban is találtam már olyasmit, ami nem tetszett. De ha most kecskeméti lapszerkesztő volnék, szégyellném, hogy egy parlamenti párt vezetésére bejelentkezett, közismerten konzervatív értékrendű polgárcsalád sarjáról nem tájékoztattam tárgyszerűen a helyi nyilvánosságot.

Tíz mondat a sajtóról

Az MSZP az egyetlen párt, amelynek megyei napilapjai vannak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. január 29.)

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul el a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

Az országos sajtóban például már megjelent, hogy csőd közeli helyzetben van a pécsi önkormányzat, a Dunántúli Napló szerint azonban Pécsen megszűntek a problémák. (Póré László kolbászárus, a Dunántúli Napló volt főszerkesztője, Média2.0, 2017. június 6.)

A sajtó nagy részéből faliújságot csináltak. (Tamás Ervin újságíró, Népszava, 2018. április 14.)

Közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megmaradásához. (Magyar Közlöny, 2018. december 4.)

Én a Mediawosktól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)

Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró a megyei sajtóról, Nyugat.hu, 2019. február 12.)

Orbánék jól működő, profi megmondó hálózatot építettek ki a nyilvánosság befolyásolására. (Ujhelyi István szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. augusztus 30.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Gyurcsány Ferenc zsörtölődött, Nagy Bandó András orbánozott, Szöllősi György puskásozott, Puzsér Róbert pedig moszkvázott. Lefülelt mondatok.

A változásban reménykedők most éppen reményvesztettek. (Majtényi László alkotmányjogász, Mozgó Világ, 2022/6.)

Nem vásároltunk jegyet, mégis velünk fizettetik ki az árát. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, június 12.)

Ebben a helyzetben közellenség az egyetlen profi politikus, aki a semmiből a legnagyobb ellenzéki pártot hozta létre. (Bartus László újságíró Gyurcsány Ferencről, Amerikai Népszava, június 13.)

Az ellenzék előrelépéséhez nem kevesebb, hanem több Gyurcsányra van szükség. (Bálint Orsolya újságíró, Médialógus.blog, június 13.)

Horn Gyula összerántaná a baloldalt. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, június 13.)

Magyarország újra Moszkvától vesz olajt és földgázt, ideológiát és berendezkedést. (Puzsér Róbert publicista, YouTube.com, június 13.)

Isten nem ver bottal, csak négy bombagóllal. (Varga Mátyás Zsolt újságíró az angol-magyarról, Mandiner.hu, június 14.)

Kár volt emelni. Ezt is elissza. Jövő ilyenkor megint nem lesz egy fillérje sem. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, június 14.)

Talán ebből végre sikerül egy keveset félretenni. (Árpási Bence újságíró Orbán Viktor fizetésemeléséről, Népszava, június 15.)

Most is azt mondom, hogy kövér, de már látok benne fantáziát. (Belénessy Csaba újságíró Ádám Martin válogatott középcsatárról, Facebook.com, június 15.)

Puskásék után most a Puskás akadémisták végezték ki az angolokat. (Szöllősi György főszerkesztő, NemzetiSport.hu, június 15.)

Biztos, hogy voltak olyan ellenzéki politikusok, akik nem akartak nyerni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, M1, június 15.)

Az ellenzéki szavazók elfordultak ezektől a pártoktól. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártokról, Klubrádió, június 16.)

Az oktatás úgy kell neki, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. (Föld S. Péter újságíró az Orbán-kormányról, HírKlikk.hu, június 16.)

Viktor tíz pedagógus havi nettó fizetésének megfelelő összeggel emelte meg a fizetését. (Nagy Bandó András humorista Magyar Hang, június 17.)

Az összes baloldali párt összerogyott, a Jobbik egyenesen atomjaira hullott. (Pető Péter újságíró, 24.hu, június 17.)

Putyin megteremtette az ukrán nemzetet. (Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, Klubrádió, június 17.)

Az Európai Unió és a NATO félig-meddig háborúban áll Oroszországgal. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, június 18.)

Az EU Amerika kesztyűbábja. (Fricz Tamás politológus, Magyar Nemzet Online, június 18.)

Hatalma immár féktelen. (Németh Péter újságíró Orbán Viktorról, Népszava, június 18.)

Moldova tényleg kommunista. Az egyik utolsó. De az utolsókból lesznek az elsők. (Tóth Csaba Tibor publicista, Mérce.hu, június 19.)

A legszívesebben azt írnám, hogy semennyire. A komment ugyanis nem más, mint ösztön-kiélésnek nevezhető, zsigeri megnyilvánulás. Sajnos azonban ennél bonyolultabb a helyzet.

Domokos Lajos tegnap terjedelmes cikket közölt a blogjában. Több nyelven tájékozódik, orosztanári diplomával a zsebében olvassa, hallgatja és nézi a putyini nyilvánosság fórumait. Miközben sok magyar újságíró szerint a diktátor az utolsókat rúgja, tanult kollégám azt fejtegeti, hogy az orosz államelnök ehhez képest 45 perces előadást tartott. A HVG-t például úgy jellemzi, hogy „komment elemeket is tartalmazó, orientáló jellegű beszámolót tett közzé” a nagy hírre vergődött szentpétervári eseményről. Van itt egy ellentmondás.

Ha a gazdasági hetilap orientáló (tájékoztató) jelleggel számolt be a Putyin-beszédről, akkor Oroszországra szakosodott munkatársa a kommentár (hírmagyarázat) műfajában jeleskedett. Ha viszont ennek ellenére voltak komment elemeket is tartalmazó mozzanatok a cikkében, akkor kétségbe vonható a szakújságírói felkészültsége. Ahhoz, hogy az ellentmondást megértsük és feloldjuk, érdemes figyelembe venni az Alkotmánybíróság meghatározását, miszerint „a komment nyilvánosságnak szánt magánvélemény”.

Elődje, az idestova félezer éves múltra visszatekintő kommentár jelentése ma már nemcsak hírmagyarázat. Bíráló megjegyzés lett belőle, innen fejlődött át a digitális XXI. században a kommentbe. Márpedig a kommentár és a komment között szürke zóna található, amelybe az újságírói és a nem újságírói vélemény is belefér. A nyilvános magánvélemények között az a különbség, hogy a profi (a témakörre szakosodott újságíró) nevéhez a kommentár fűződik, az amatőr (a nem újságíró hozzászóló) nevéhez pedig a komment.

Csakhogy a legutóbbi évtizedben több száz újságíró lett állástalan, és egymástól függetlenül kezdtek ugyanabba a kísérletbe. A miskolci Északhírnök alapítója például kijelentette, hogy őt bizony a komment tartja életben. Újságírói eszközökkel elkészíti az épp esedékes hír magyarázatát, majd megír hozzá harminc indulatos hozzászólást. E kommentek naponta mintegy száz zsigeri véleményt vonzanak. Így csurran-cseppen neki annyi hirdetés a helyi vállalkozóktól, amennyiből megélhet.

Nem azt állítom, hogy általában ez jellemzi az állam piactorzító hatásának kitett nyilvánosságot. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy ez az egyik jellemző vonulata. Ezért volna jó, ha érzékelnénk és pontosan értelmeznénk a kommentár és a komment közti különbséget. 

Tíz mondat a kommentről

Magamat kommentáljam? Aztán meg a kommentemet kommentáljam? (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Népszabadság, 2016. március 17.) 

Kommentekkel nem mérgezem magam. (Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár, Mandiner.hu, 2016. június 29.)

Föltettem a kérdést a saját magam kommentjével. (Kálmán Olga műsorvezető, ATV, 2016. október 11.)

A komment digitális ujjlenyomat. (Várkonyi Zsolt újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. április 22.)

A kommentek sora időnként nagyon hasonlít a kocsmaasztalok intenzív eszmecseréjéhez. (Minya Károly nyelvész, Magyar Idők, 2017. szeptember 8.)

Engem a komment tart felszínen. (Pusztai László miskolci újságíró, az Északhírnök portál alapítója, 444.hu, 2021. március 7.)

A közösségi médiában megnyitni és elolvasni a kommentet sokszor jobb, mint egy vígjátékra befizetni a moziban. (Gáll Anna újságíró, Index.hu, 2021. április 24.)

Önvédelemből nagyon ritkán olvasok kommentet. (Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszó, Hang.hu, 2021. augusztus 2.)

Magyarország hadüzenettel felérő kommenttel fogadta Németország új kancellárját. (Kőrössi P. József író, Facebook.com, 2021. december 9.)

A HVG saját szerzője tollából komment elemeket is tartalmazó, orientáló jellegű beszámolót tett közzé „Putyin nem visszakozik” címmel. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2022. június 18.)

Micsoda kérdés! Hát persze, hogy Nagy Imre, a mártír miniszterelnök. Moldova György is nagy veszteség, de ő „csak” író volt, ráadásul ágyban, párnák közt halt meg 89 éves korában. Arról nem is szólva, hogy a szerző jobban tette volna, ha a címet nem az íróval, hanem a hajdani miniszterelnökkel kezdi. Ha az olvasók körülbelül ezt gondolták, akkor jó nyomon jártak. Van azonban mentségem a címadásban föllelhető sorrendre.

Mindkét közéleti személyiségtől, illetve -ről föltettem mondatokat a közösségi üzenőfalra. Moldovától tízet, Nagy Imréről szintén annyit. Az író mondatait a Blog.hu kimutatása szerint 24308-an olvasták, az egykori miniszterelnökről írottakat-mondottakat 207-en. Érteni vélem, hogy a nemrégiben elhunyt író életműve miért foglalkoztatja sokkal inkább a közvéleményt, mint az 1958. június 16-án, tehát 64 éve kivégzett miniszterelnök életműve. Az érdeklődés aránytalansága mégis tűnődésre késztet.

Moldova György száznál több könyve 14 millió példányban jelent meg, és ahogy egyik értékelője, Láng Zsuzsa megjegyezte az idősebb korosztályról, rólunk: „Moldovája mindenkinek volt otthon.” (Jelen.media.hu, 2022. június 12.) Nagy Imrének idén nem volt kerek évfordulója, mindazonáltal elgondolkozhattunk volna a sorsán. A nyilvánosság fórumain alig jelent meg róla valami, egy-két langyos protokoll-szöveg. Mert igaz ugyan, hogy a miniszterelnök a nyilvánosság első számú kedvezményezettje, bukás esetén azonban ő viszi el a balhét. Nem is mindig élte túl a felelősségre vonást.

Olyan országban élünk, amelyben 1849 ősze óta hat miniszterelnököt végeztek ki. Batthyány Lajost, Imrédy Bélát, Bárdosssy Lászlót, Sztójay Dömét, Szálasi Ferencet és Nagy Imrét. Tisza István merényletnek esett áldozatul, Teleki Pál pedig önkezével vetett véget az életének. 173 év alatt nyolc magyar miniszterelnök halt meg erőszakos körülmények közepette. Ilyen múltú országban örülhetünk annak, hogy vannak politikusaink, akik a leszavazásuk, leváltásuk, megbuktatásuk, megpuccsolásuk után békésen élhetnek közöttünk. Néha még a véleményüket is megkérdezik az újságírók, mint például manapság Németh Miklósét, Medgyessy Péterét, Gyurcsány Ferencét vagy Bajnai Gordonét.

Sokan elégedetlenek a rendszerváltással, nem is ok nélkül. De azt igazán a javára írhatnánk, hogy legalább életben hagyja a miniszterelnökeit.

Tíz mondat a miniszterelnökségről

Én lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. (Antall József történész, Magyar Nemzet, 1990. június 6.

Egyetlen normális ember sem vágyik miniszterelnökségre. Az más dolog, hogy milyen helyzet alakul ki. (Horn Gyula szocialista politikus, Össztűz, 1993. június 17.)

Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink (megölték, meghalt, megőrült egyikük-másikuk), nem túl vonzó a feladatkör. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Új Hírnök, 1997. november 22.)

A miniszterelnök olyan, mint a dodzsemvezető: mindenkinek nekimegy, aki időben nem tér ki. (Burány Sándor szocialista politikus, Budapesti Lap, 1999/október)

Nem a szocialisták miniszterelnöke vagyok, hanem az országé. (Medgyessy Péter közgazdász, volt pénzügyminiszter, Vas Népe, 2002. szeptember 21.)

Nagy valószínűséggel nem leszek miniszterelnök a politikailag és emberileg elképzelhető jövőben. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2010. október 10.)

Önjelöltekből nem szokott miniszterelnök lenni. (Bajnai Gordon E14-politikus, volt miniszterelnök, InfoRádió, 2013. április 10.)

A mi szakmánkban ez a csúcs. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Miniszterelnök-jelöltünk az én kutyám lesz. (Kovács Gergely, a Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Hír TV, 2017. október 3.)

Nem szeretnék úgy miniszterelnök lenni, hogy egy korrupt kormányt kellene irányítanom. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Index.hu, 2020. október 27.)