A kényszeredett mondat az osztrák és a magyar kormányfő bécsi találkozója után, sajtótájékoztatón hangzott el. Azóta anélkül vitatkozunk róla, hogy hallottuk volna. Bár kutattam, nem találtam a hangfelvételt, amelyet a kormánypárti sajtó érthető okból nem sietett közölni. A kormány tevékenységét firtató szerkesztőségek pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy a helyszínről számolhassanak be a történtekről. Csak a Telex.hu tudósításából ismerjük a fejleményeket.

Ezzel magyarázható, hogy a nyilvánosság ellenzéki fórumain az a mondat terjedt el, miszerint Orbán Viktor így reagált volna a hazai és a nemzetközi sajtó ama megállapítására, hogy tusványosi beszédében faji alapon értelmezte az úgynevezett migráns-kérdést: „Előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmazok.” Nem vonom kétségbe, hogy csakugyan ezt mondta, a nyilvános megszólalásait jegyzőkönyvi pontossággal rögzítő Miniszterelnök.hu azonban más szórendben adta közre. Így: „Az, hogy néha félreérthetően fogalmazom, előfordul.”

Amíg nem kerül elő egy képpel alátámasztott hangfelvétel, nem foglalnék állást az önkritikának is vélhető mondat értelmezésében. A 2500 karakternyi terjedelemből hiányzó 1200 leütést egy villámvitával töltöm ki. Egy filozófusnak a bécsi mondatról híres sajtóhiba jutott az eszébe. Így írta ki a fészbukos üzenőfalára: „Megrendelten közöljük, hogy Sztálin elvtárs…” Egy kommentelő pontosította: „Megrendeléssel…” A filozófus elismerte a pontatlanságot, én pedig utánanéztem a részleteknek.

A Népszava szerkesztősége 1953. március 6-án újságoldalnyi terjedelemben közölte az állami intézmények, a gyárak és téeszek részvétnyilvánításait. Az összeállításhoz Gyertyán Ervin ügyeletes szerkesztő írt egy kopfot, megfejelte néhány sorral a megrendülésről árulkodó üzeneteket. Idézem az első sort: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” Kollégám már nem él, de többször is elmesélte, hogy miként élte meg az Államvédelmi Hatóság vizsgálatát.

A hasáblevonatban talált egy sajtóhibát, amelyet kijavított. Ebből lett a galiba, az akkori nyomdatechnológia folytán ugyanis az egész betűsort újra kellett szedni. Ekkor kerülhetett a szövegbe megrendülés helyett megrendelés. Őt végül is békén hagyta az ÁVH, mert kiderült az ártatlansága, a tördelőszerkesztőt és a kéziszedőt azonban letartóztatták. Súlyos hónapokat töltöttek börtönben.

Tíz mondat a félreértésről

Ha valami nagy félreértés van, akkor a tolmácsra lehet kenni az egészet. (Horn Gyula külügyminiszter, Képes 7, 1989. szeptember 30.)

Ezek a fiúk félreértik a rájuk bízott hatalmat. Botránypolitizálást ellenzékben kell folytatni, nem kormánypártban. (Suchman Tamás szocialista politikus a Fidesz-politikuskról, Somogyi Hírlap, 2004. augusztus 24.)

Engem nem zavar, ha félreértenek. Úgy, ahogy én értem magam, más már nem fog. (Sebeők János író, Velvet.hu, 2006. május 3.)

2005 elején a magyar parlamentben szóltam, és azt mondtam, nem vagyunk elég bátrak, hogy megmondjuk az igazat. És ezt nem értette meg senki. Félreértették a párttársaim és az ellenzékem is. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Új Dunántúli Napló, 2006. szeptember 24.)

A Jobbikkal nem az a baj, hogy félreérthetően fogalmaznak, hanem az, hogy egyértelműen. (Rockenbauer Zoltán Fidesz-politikus, Parlamenti TV, 2012. december 3.)

Aki így fogalmaz, számíthat arra, hogy félreértik a gondolatait. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus Bayer Zsoltról, Magyar Hírlap, 2013. január 17.)

Kevesen tudták róla, mennyire művelt volt - és sokan értették félre a humorát. (Szele Tamás újságíró Torgyán Józsefről, Huppa.hu, 2017. január 22.)

Kunhalmi Ágnes az MSZP kommunikációs félreértése. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2018. június 13.)

Márki-Zay Péter szinte ontja magából a könnyen félreérthető és még könnyebben félremagyarázható kijelentéseket. (Czinkóczi Sándor újságíró, 444.hu, 2022. február 16.)

Az, hogy néha félreérthetően fogalmazom, előfordul. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszternök.hu, 2022. július 28.)

A tusványosi beszédet sok oldalról jártuk körül. A legerősebb visszhangot a kevert fajúságról szóló eszmefuttatás váltotta ki. Nemcsak itthon, hanem a határokon túl is. De a beszédben volt egy másik gondolatmenet, amely rávilágít Orbán Viktor szónoki módszerére.

Azt fejtegette, hogy az Európai Unió vezetése szerint „Mindenkinek csökkentenie kell kötelezően 15 százalékkal a gázfogyasztását. Nem látom, hogy hogy’ kényszerítik ki, bár erre van német know how - régebbről, úgy értem.” (Miniszterelnök.hu, 2022. 07.23.) A második hogy utáni, rövidítést jelző ’ és a hatásszünetet jelző gondolatjel azt sejteti, hogy az előadó föltekintett a vázlatból, és olyasmit fűzött a leírt szavakhoz, amit rögtönzött. S mert ritkán használ idegen kifejezést, a know how (felkészültség, szakértelem) is a pillanat hevében jutott eszébe. Tartott azonban attól, hogy a közönség átsiklik a szellemesnek szánt utalás fölött, ezért a felvilágosításukra így nyomatékosított, vezetett rá: „régebbről, úgy értem”.

A jelenség ismerős. Olvasunk vagy hallgatunk valamit, és beugrik róla egy kifejezés. Sajnos azonban ki is mondjuk, és bár kuncogást vált ki a közönség egyik részében, a gyakorlott előadó érzékeli, hogy a kés is megállt a levegőben. A közönség soraiban megsértette azokat, akik nem tartják mulatságosnak a megjegyzését. A miniszterelnök humorizálásában nem az a bántó, hogy emlékeztette a németeket az Endlösungra (a végső megoldásra), vagyis a zsidók és más alantas „fajok” nagyüzemi megsemmisítésére. Az a megbocsáthatatlan, hogy miközben viccelődött a mai németekkel, akik egyébként államilag szervezett módon néznek szembe Hitler örökségével, megsértette 438 ezer magyar állampolgár emlékét.

Ama kevesek, akiknek sikerült visszatérni a koncentrációs táborokból, évtizedekig gyászolták a gázkamrákban megfulladt rokonaikat, barátaikat, ismerőseiket, köztük mintegy százezer gyereket. S bár a túlélők mára alig vannak már, a leszármazottaik aligha kuncogtak a jelenlegi magyar miniszterelnök odavetett megjegyzésén. Lehet persze azt mondani, amit Orbán Viktor ki is fejtett - olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban -, hogy őt is meglepi, miként magyarázzák a szavait. Mégis hitelesebbnek vélem Gábor György megállapítását. A neves vallástörténész tegnapelőtt, a Facebookon értelmezte a miniszterelnök módszerét, és erre jutott: „A szónok pontosan tudja, hogy a kommunikációs mezőben nem ő, hanem a kommentelők hada fogja befejezni a beszédét.”

Tíz Orbán-mondat a beszédről

Mindig is utáltam a hosszú tanácskozásokat, legalább annyira, mint a hosszú beszédeket. (Magyar Rádió, 1999. június 28.)

/Évértékelő beszéd a Vigadóban/ Engem is zavarba ejt az általam elmondottak magyarázata. (Délmagyarország, 2000. február 14.)

Nem lehet a munkát beszéddel kiváltani, s a kormányzati eredményeket az ellenzék támadásával pótolni. (Fejér Megyei Hírlap, 2005. május 28.)

/A Nagy Imre koporsójánál elmondott beszédről/ A szöveg farigcsálása közben rájöttem, hogy a  hétoldalas beszédet húzogatni nem lehet, inkább írtam helyette egy teljesen újat. (Magyar Nemzet, 2006. március 25.)

Durva beszéd soha nem vezet eredményre. (Hír TV, 2008. június 13.)

Nem vagyok híján a kurucos beszéd iránti szimpátiának. (Duna TV, 2013. március 4.)

/Semjén Zsoltról/ Irigylem őt, ő még mondhat fejből beszédet. (Miniszterelnök.hu, 2017. június 27.)

Életem első maszkban elmondott sajtótájékoztatóját vagy beszédét tartom. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. október 14.)

Az én hosszú beszédeim helyett minden elintézhető lenne röviden és egyszerűen is. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 19.)

/A tusványosi beszéd utáni sajtótájékoztatón/ Nem akarok egy újabb hosszú előadást tartani, inkább képekben beszélek. (Miniszterelnök.hu, 2022. július 23.)

Szánthó Miklóst, a több mint négyszáz médiumot gondozó alapítvány, a KESMA-kuratórium elnökét azért szólaltatták meg, mert a miniszterelnök élénk visszhangú beszédet mondott egy erdélyi fürdővárosban. Az interjúalany egyébként álláshalmozó, az Alapjogokért Központ igazgatója is. Ebbéli minőségében adott ki egy fél évszázada írt francia regényt, amelyről Tusványoson bevallotta Orbán Viktor, hogy felkészülés közben ez volt az egyik forrása. Ízlelgessük Szánthó úr okfejtését!

„Sem itthon, de nagy valószínűséggel a világon sincs még egy olyan gyakorló politikai vezető, aki a napi adok-kapok kezelésén túlmenően csípőből tud hihetetlen éleslátással felvázolni geostratégiai összefüggéseket, és azok alapján kormányozni országát a jó irányba.” (Mandiner.hu, 2022.07.27.) Épp az a baj, hogy Orbán Viktor csípőből vázolt föl valamit, amit végig kellett volna gondolnia. A miniszterelnök iránti áhítatot tükröző interjúrészletben van még egy mondat, amely tűnődésre késztet: „A beszédet követő első pár órában a balos fake news-gyár még nem is fedezte fel magának a ’fajelméleti’ részt.”

Ezt azzal magyarázza, hogy a keretezés „annyira nagy ívű, számos geopolitikai és stratégiai szempontot egybefogó volt, hogy nem találtak rajta azonnal fogást.” Ha van egyáltalán hamis információkat gyártó műhely a baloldalon, akkor engem hál’istennek kihagytak belőle. Csak annyit írhatok, hogy szombat délelőtt meghallgattam Orbán Viktor előadását, följegyeztem a legérdekesebb gondolatait, majd megvártam, hogy a Miniszterelnök.hu-n megjelenjen a fajsúlyos szöveg. Egyeztettem a cédulákon és a jegyzőkönyvben olvasható mondatokat, és csak utána fogalmaztam meg álláspontomat a Médianaplóban.

Ami pedig mások „késlekedését” illeti, a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy néhányan az üzenőfalukra írták föl a véleményüket. Márpedig a közösségi oldal menedzsmentje aligha szólította fel őket arra, hogy ugyanazt a tartalmat fedezzék föl a miniszterelnök előadásában. S aki nem a Facebokon fejtette ki az álláspontját, hanem Köves Slomó Orbán-párti rabbi honlapján, egy világhálóra száműzött rádióban vagy egy kereskedelmi tévében, az abban az időpontban válaszolt az újságírók kérdéseire, amikor a riporterek munkahelye ezt lehetővé tette.

Szánthó úr mélyen szántó állítása tehát, hogy azok a fránya balos féknyúz-gyártók, köztük a miniszterelnök frissiben lemondott főtanácsadója összebeszéltek volna, cáfolható. Nem felel meg a valóságnak.

Tíz mondat a fajról

Hitler tévedett! Eredetében a magyarság a legtisztább faj a világon, hetven százaléka árja, a maradék a turáni. (Siklósi András, a Szittya Világkongresszus alelnöke, Délmagyarország, 1993. május 15.)

A Magukfajták ideje lejárt. Nem garázdálkodhatnak tovább a mi hazánkban. (Morvai Krisztina Jobbik-politikus Föld S. Péterhez, Klubháló, 2008. április 2.)

Ha kevesen vagyunk, nem tudunk mindig egymással barátkozni vagy fajtánkbelivel házasodni. (Matl Péter kárpátaljai szobrász, a sátoraljaújhelyi turulszobor alkotója, Magyar Nemzet, 2020. június 6.)

Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni. (Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn, Miniszterelnök.hu, 2022. július 23.)

Orbánnak nincs pótvizsga lehetősége a „kevert fajú” meg nem gondolt gondolat után. (Simkó János újságíró, Facebook.com, 2022. július 23.)

Tegnapi náci szövege kiír bennünket a becsületes népek világából. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2022. július 24.)

Szerencsétlen szóhasználat „fajokról meg fajok keveredéséről” beszélni. (Köves Slomó rabbi, Neokohn.hu, 2022. július 35.)

Eme „szerencsétlen szóhasználat” miatt irtották ki apám teljes kecskeméti rokonságát, s anyám egész családját. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2022. július 25.)

Nem véletlenül szólta el magát. (Schiffer András volt LMP-politikus Orbán Viktorról, Klubrádió, 2022. július 26.)

Ez egy náci beszéd. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, miniszterelnöki főtanácsadó Orbán Viktor tusványosi előadásáról, RTL Klub, 2022. július 26.)

Amikor elkezdtem írni a Médianaplót, lemondtam bizonyos szavak használatáról. Egy sajtószakmai rovatban nincs szükség trágárságokra, de kerülöm a divatszavakat is. A kormány tevékenységét fürkésző sajtóban otthonos „csirke-farhát” kifejezést most írom le először, ezt is csak a példa kedvéért. A lakájsajtót pedig azért száműztem, mert írás közben mindig lakásajtó lett belőle. Mindez azért ötlött fel, mert tegnap Gábor György ezt jegyezte föl az üzenőfalára: „Meddig rágja még a nemzet testét ez a patkány fajzat?”

A miniszterelnök egyik tusványosi eszmefuttatására utalt, amelyben Orbán szóba hozta a kevert fajúságot. Az a benyomásom, hogy a fajvédelmi okfejtés rögtönzés eredménye. Volt a beszédnek olyan írásbeli mozzanata, mely megengedte a Kárpát-medencében élő keresztény etnikumok keveredését, tiltotta viszont a más vallású és kultúrájú emberekkel való közösködést. Országunk első embere nyilván a határzár előtt várakozó muszlin menekültekre utalt, de az előadás lendületében továbbgondolt okfejtés érzékenyen érintette a nem keresztény vallású honfitársainkat is. Ebből fakad a neves vallástörténész fészbukos megnyilvánulása. A patkány kifejezéssel óvatosabban bántam volna.

Ha beírjuk a legnagyobb digitális újság-archívum, az Arcanum keresőjébe, akkor 250 oldalnyi lista jön ki, egy oldalon húsz címmel. Körülbelül a fele (állat)orvosi szócikk, a másik két és félezerből több száz azonban a hazai zsidóság azonosítása ama bizonyos állattal. (Például Wass Albert Hazafiak karácsonya című versében az „orros patkány”.) A nagy orrú bankár a két világháború közti sajtóban közismert karikatúra volt, majd a Rákosi-korszakban is megjelent a lapokban - mint Uncle Sam, az „imperialista” Amerika megszemélyesítője. Érteni vélem Gábor György értelmezését, a patkányozása mégis zavar.

Azért, mert 24 órán belül még két másik véleményformáló is satnyította a közbeszédet. Deutsch Tamás kormánypárti politikus ezzel vágott vissza Gyurcsány Ferencnek és Gyöngyösi Mártonnak: „Mindketten elmehetnek a p…ba.” Legföljebb annyit fejlődött, hogy néhány éve még nem pontozta volna ki az utolsó szót. Konok Péter publicista (civilben történész) pedig így foglalta össze az állami rendszer állapotát: „A NER szarban van.” Deutsch 15 ezer követőt mondhat magáénak a Facebookon, Gábor 16, Konok 40 ezret. Többen olvassák őket, mint a jobb létre szenderült Magyar Hírlapot.

Vajon tévedek-e, ha azt írom, hogy felelősséggel tartoznak a szavaikért?                   

Tíz mondat a patkányról

Torgyán József egyszer felveszi a sábeszdeklit, máskor meg durván liberális patkányokat emleget. (Gerbovits Jenő kisgazda politikus, Somogyi Krónika, 1996. március 28.)

Ahogy roskad össze az MSZP, és nő a DK népszerűsége, egyre több patkány szalad át az MSZP süllyedő hajójáról. (Andor Mihály szociológus, Galamus.hu, 2014. július 4.)

Míg a kései Bayernél a „patkány” tölti be a vessző szerkezeti helyét, addig a fiatal Bayernél ez a „koton”. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2016. április 21.)

/”A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt.” Orbán Viktor (Miniszterelnök.hu, 2018. március 15.)/ Az összes patkány azon sivalkodik, hogy a miniszterelnök megfenyegette őket. (Bayer Zsolt publicista, Echo TV, 2018. március 19.)

/”Hogyan lehetséges az, hogy a Fidesz támogatottsága folyamatosan emelkedik, míg mondjuk az önöké folyamatosan csökken?”/ Ha már szókimondó vagyok, sok a patkány Magyarországon. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, ATV, 2019. április 25.)

Patkánykormányzás zajlik Magyarországon. (Ujhelyi István szocialista politikus, Facebook.com, 2019. április 29.)

Ez a patkányozás csak szűkíti az ellenzék lehetőségeit. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, 2019. április 29.)

A patkány úgy szaladt ki Bangóné száján, hogy arra nem kapott felhatalmazást. (Sitkei Levente újságíró, VajdaságMa.info, 2019. május 1.)

Az ellenzék csak műesésekkel, patkányozással és nagyarányú választási vereségekkel tudja magára felhívni a figyelmet. (Szikszai Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese, Demokrata, 2019. június 3.)

Meddig rágja még a nemzet testét ez a patkány fajzat? (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2022. július 25.)

Háromévnyi szünet után állt miniszterelnökünk az erdélyi szabadegyetem hallgatósága elé. Azzal kezdte Tusnádfürdőn, hogy megkérdezte a házigazda Németh Zsoltot, mennyi időt szán az előadásának. Régi harcostársa válaszát így idézte: „Fele annyit, mint szerettem volna.” A félről mondott egy poént, amivel megnevettette a közönséget. Majd a YouTube-felvételen maradt egy párbeszéd, amelyet nem a nyilvánosságnak szánt. Az előadás végén ezt firtatta: „Hány perc volt Zsolti?” „Egy óra.” „Ó.”  Ebben az ó-ban benne van minden. Magyarország első embere megtudakolta a korlátot, aztán túllépett rajta.

A több mint egyórányi előadásban meglepően kevés megörökítésre érdemes gondolatot hallottam. Arányosan többet viszont a táborlakóknak adott nyúlfarknyi válaszokban. A kérdések aligha lehettek Orbán Viktor ellenére, mert elemében érezte magát. Meg is magyarázta: „Nem akarok egy újabb hosszú előadást tartani, inkább képekben beszélek.” A képes beszéd csakugyan megkülönbözteti a legtöbb magyar politikustól. Hasonlatokban ő a legügyesebb. A metaforákat sokféleképpen lehet érteni, és ő meg a hozzá közel állók nyugodtan mondhatják, hogy akarta a fene.

A kétfenekű megnyilvánulások Tusványoson abban mutatkoztak meg, hogy Orbán ezúttal nem olvasta föl az előadás szövegét. Inkább bő vázlatnak használta, és ki-kiszólt belőle. Például a kevert fajokról elmondott eszmefuttatása ellenzéki körökben kiverte a biztosítékot. A történeti hűség kedvéért olvasható ugyan a Miniszterelnök.hu-n megjelent jegyzőkönyvben, kimaradt azonban az angol nyelvű változatból. A rögtönzést a kommunikációs stáb feláldozta a nemzetközi kapcsolatok oltárán.

Az előadás egy pontján miniszterelnökünk kiejtette a diverzifikáció szót. Ekkor ötlött fel, amit tíz éve fejtegetett: „A kormányüléseken is sokat szenvedek azzal, hogy az idegen szavakat megpróbálom az előterjesztésekből kihagyni.” (Orbanviktor.hu, 2012. május 25.) Azonnal elmagyarázta a tusványosi gyülekezetnek, hogy minél több forrásból szerezzük be a kőolajt és a földgázt, annál kevésbé vagyunk kitéve egy nyersanyagokban gazdag országnak. Szavaiból némi önkritikát hallottam ki, amiben akár tévedhetek is.

Vissza-visszatérő tapasztalatom, hogy ha az ellenzéki politikusok nyilvánossághoz jutnak, akkor simán kimondják a diverzifikációt, és „elfelejtik” magyarra fordítani. Ebben bizony tanulhatnának a (telj)hatalmat gyakorló miniszterelnöktől.  

Tíz mondat Orbán Viktortól (Tusnádfürdő, 2022. július 23.)

Mindig többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk.

Minden válságból erősebben jöttünk ki, mint ahogy bementünk.

Továbbra is jóval több a temetés, mint a keresztelő.

Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúak lenni.

Magyarországra több víz jön be, mint amennyi kimegy. (sajtótájékoztató)

/A beruházásokról/ Torzó semmi sem maradhat.

Kétharmados kormányt nem lehet feldönteni.

Nem kell mindenkinek katonának lennie, elég, ha mindenki katonaként gondolkodik. (sajtótájékoztató)

Ellenzékben kell őket tartani, ameddig csak lehet. (sajtótájékoztató)

Valójában 2030-ra gyúrunk.

A legutóbbi napokban Vona Gábor orbánozott, Novák Katalin és Varga Judit berzenkedett, Hoppál Péter megújított, Lázár János és Donáth Anna katázott, Puzsér Róbert pedig hiányolt. Lefülelt mondatok.

Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetések után születik döntés. (Novák Katalin köztársasági elnök a katatörvényről, Facebook.com, július 18.)

Politikai dögkeselyűk köröznek a tüntetéstetem fölött. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a katás megmozdulásokról, PestiSrácok.hu, július 18.)

Márki-Zay Péter elvegyült a tömegben, de szemlátomást alig foglalkoztak vele az emberek. (Suki Zoltán újságíró a szegedi hídfoglalásról, Délmagyarország, július 19.)

Több mint 400 ezer vállalkozóra kimondják, hogy csalók. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, július 19.)

Vissza fog térni a feketepiac, mert inkább számla nélkül csináljuk meg a munkát. (Varga Viktória Beáta győri katás vállalkozó, Kisalföld, július 19.)

Efféle helyzetben vette fel Horn Gyula Bokros Lajost. (Tömpe István közgazdász, volt privatizációs kormánybiztos, Népszava, július 19.)

A katás az új kulák. (Kardos Gábor publicista, Index.hu, július 20.)

Ha a megélhetési válságból nem lehet politikát gyártani, akkor nem tudom, hogy miből lehet. (Lakner Zoltán szociológus az ellenzéki pártokról, Klubrádió, július 20.)

A kata tíz éve gazdaságfehérítő intézkedés volt, mára az elektronikus számlázással megszűnt ez a létjogosultsága. (Lánczi Tamás politológus, 168 Óra, július 21.)

Egy évtized alatt a forint elvesztette értékének egyharmadát. (Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, Magyar Narancs, július 21.)

Nem gondolhatja senki komolyan, hogy erre vonatkozó valós szándék felmerült volna bárkiben. (Tarnai Richárd Fidesz-politikus, Pest megyei főispán a királyságról, Mandiner.hu, július 21.)

Aki úgy érzi, hogy a kata bevezetési módja nem volt sportszerű, attól én országgyűlési képviselőként elnézést kérek. (Lázár János Fidesz-politikus, építési és beruházási miniszter, Rádió7, július 21.)

Szép gesztus a bocsánatkérés a munkapiacon lévők tíz százalékától, a biciklifutártól a szobafestőig. Van is miért. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, július 22.)

Van olyan, amit egy politikusnak nem kell elviselni. (Varga Judit Fidesz-politikus, igazságügyi miniszter, Telex.hu, július 22.)

Kovászai akarunk lenni Európa kulturális megújulásának. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, kultúráért felelős államtitkár, 444.hu, július 22.)

Megélhetési ellenzék. (Lányi András publicista, Magyar Hang, július 22.)

Itt és most tízszer ennyi embernek kellene lennie. (Puzsér Róbert publicista egy budapesti tüntetésen, YouTube.com, július 23.)

Kétharmados kormányt nem lehet feldönteni. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, július 23.)

Orbánnak Tusványos olyan nyári szeánsz, amelyen nem mint politikus, hanem mint táltos szólal meg. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, július 23.)

Címerünk koronás, az Alaptörvényben nem szerepel a köztársaság szó. (Wiegandt Richárd sajtólevelező, Népszava, július 23.)

Kelemen Hunor a megszólalásig, sőt azután is hasonlít Gulyás Gergelyre. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró az RMDSZ-elnök tusványosi beszédéről, ÚjHét.com, július 24.)

Ha helytelenítek valamit, kellemetlenül érint, hogy a mondandómat néhány kommentelő kárörvendően értelmezi. „Lám, pellengérre állította a csirkefogót.” (A vaskosabb megfogalmazásokat nem idézem.) Holott korántsem azért teszem szóvá a sajtószakmai hibákat, hogy kollégákat bántsak. Inkább azért, hogy az újságírással kacérkodó kommunikáció szakos diákok figyelmébe ajánljam az élő adás hevében véletlenül kihasznált hibalehetőségeket. Nem azért, hogy elkövessék, hanem hogy elkerüljék őket.

Itt van például az atlétikai világbajnokság, amely a végéhez közeledik. A közvetítési jogát megvásárolta az anyagilag legjobban eleresztett állami televízió. Két sportra szakosodott munkatársa elutazott az Egyesült Államok nyugati partvidékére. Kilencórányi az időeltolódás, és rendszeresen számolnak be a reggel kilenckor (magyar idő szerint délután hatkor) kezdődő előfutamokról, majd az este hatkor (nálunk hajnali háromkor) folytatódó elődöntőkről és döntőkről. Naponta hat órán át tartják a frontot, veszik át egymás szájából a szót.

Néha évődve pontosítják is egymást. Ha egyikük az indiai gerelyhajító láttán elkottyantja, hogy hárommilliárdos országból érkezett, a másik finoman beleszövi a mondandójába a „mindössze” 1,3 milliárdos lélekszámot. A kulturált szóváltásból így is, úgy is kiderül, hogy már nem Kína a földkerekség legnépesebb országa. Az élő adásban pedig óhatatlanul bekövetkezik az, amit a szakmai zsargon bakinak (baklövésnek, elszólásnak, nyelvbotlásnak) nevez. A műsorvezető vagy az interjúalany olyasmit talál mondani, amit már nem lehet visszaszívni.

Mindig akad valaki, aki ezt szóvá is teszi. Jobbik esetben egy munkatárs, rögtön a műsorban. Személyemben utólag egy médiatanár. De miközben megemlítem, hogy a két magyar riporter mivel koronázta meg a világbajnokság pillanatnyilag egyetlen világcsúcsát, nem akarom elmarasztalni őket. Elismerem a szakmai felkészültségüket, az olajozott gépezetbe azonban óhatatlanul becsúszik egy-egy baki, melyet tanulságként érdemes megörökíteni a sportújságíráshoz vonzódó fiatalok számára.

Nem ismerem annyira Székely Dávid és Vásárhelyi Tamás hangját, hogy megállapíthatnám, melyikük száján csúszott ki a meghökkentő mondat egy 22 éves amerikai gátfutó csakugyan fantasztikus világcsúcsa nyomán: „Csodát tett az orrunk szeme láttára.” A bejegyzésem utáni összeállításban talál az olvasó hasonló megnyilvánulásokat. Az élő adás inkább mulatságos, mint nevetséges melléktermékeit.

Tíz mondat az elszólásokból

Ezt a vak is tudja. (Havas Henrik műsorvezető, ATV, 2017. november 30.)

Bátornak tartom magam, sok esetben tökösnek is. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. május 17.)

Ez az uniós lába a segítő kéznek. (Kiss Miklós Zsolt vidékfejlesztési államtitkár a fiatal gazdák támogatásáról, Magyar Rádió, 2018. augusztus 27.)

A világ legszebb munkahelyéről mentem egy kolostorba. (Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentről, Hír TV, 2019. január 10.)

A szemünk láttára lopták ki a szemünket. (Kálmán Olga DK-politikus, ATV, 2020. február 20.)

Ellenségi sajtó. (Vejkey Imre KDNP-politikus, Hír TV, 2020. március 30.)

Bár Ujhelyi István úgy néz ki, de nem vadorzó. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. július 22.)

A kultúra kihúzta a gyufát a miniszterelnök szemében. (Gémesi György gödöllői polgármester, ATV, 2020. december 21.)

Vannak nagyon tisztességes DK-s politikusok is. (Ungár Péter LMP-politikus, Hang.hu, 2021. október 28.)

Csodát tett az orrunk szeme láttára. (Székely Dávid vagy Vásárhelyi Tamás újságírók Sydney McLaughlin 400 gátasról, M4Sport, 2022. július 23.)

A hét eseménye, hogy a parlamenti többség Csipkerózsika-álmából életre keltette a történelmi ódonságú vármegyét. A jelenséget kivesézték a közösségi nyilvánosságban. Ha nem volna olyan mozzanata, mely érinti szűkebb érdeklődési körömet, akkor nagy ívben kerülném. Kérdés azonban, hogy a vármegyésítés hoz-e majd változást a megyei sajtóban. Könnyű változtatni, elvégre a megyei lapok egy kézben vannak, egy kormány közeli nonprofit alapítvány, a KESMA működteti őket.

Kissé kilóg közülük a salgótarjáni napilap, amely bizonyos értelemben családi vállalkozás, bár külsejében és tartalmában zökkenőmentesen alkalmazkodik a megyei sajtót gondozó fővárosi cég, a Mediaworks vonalvezetéséhez. Egyébként a Nógrád Megyei Hírlap épp úgy a közvetlenül érintett szerkesztőségek csoportjába tartozik, mint a békéscsabai Békés Megyei Hírlap, a székesfehérvári Fejér Megyei Hírlap és az egri Heves Megyei Hírlap. Nem lepődnék meg, ha javában készítenék elő azt a fránya névváltoztatást, a Vár toldást az immár kis kezdőbetűs megyei elé.

Látszólag szerencsésebb helyzetben vannak ama újságok, amelyek annak idején tájegységi alapon választottak nevet. A debreceni Hajdú-bihari Naplót, a kaposvári Somogyi Hírlapot, a szekszárdi Tolnai Népújságot, a szombathelyi Vas Népét és a zalaegerszegi Zalai Hírlapot körülményesebb a Vármegyei jelzővel ellátni, de korántsem lehetetlen. A harmadik kategóriába tartoznak azok a megyei újságok, amelyeket eleve megyén túlmutató regionális szándékkal hoztak létre.

Ilyen a szegedi Délmagyarország, a pécsi Dunántúli Napló, a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a győri Kisalföld. Joggal kérdezheti a figyelmes olvasó, vajon mivel magyarázható, hogy az országunk részeit tartalmazó újságneveket másként írják. Azzal, hogy a Délmagyarországot 1910-ben alapították, az egybeírás az akkori nyelvszabályt tükrözi. (Mellesleg a jelenleg is megjelenő lapok közül csak a Népszava régebbi nála.) Az Észak- és Kelet-Magyarország nevében látható kötőjel pedig a napilapok 1944 végi, ’45 eleji keletkezésére utal.

Van még egy csoport, amelybe a tatabányai 24 Óra, a veszprémi Napló, a kecskeméti Petőfi Népe és a szolnoki Új Néplap sorolható. Ezeket a szerkesztőségeket is lázba hozhatja persze a vármegyei elnevezés-hevület, a Nemzeti Együttműködés Rendszere csekélyebb feladatokat is megoldott már.             

Tíz mondat a megyei sajtóról

Szabad választásokra készülünk, de közben a kormányzó pártnak továbbra is tulajdonában vannak a megyei napilapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus az MSZP-ről, Fidesz-kampányfilm, 1990. március 23.)

Nem az a baj, hogy több megyei lap van egy kézben, hanem az, hogy minden megyében csak egy napilap van. (Debreczeni József MDF-politikus, Vas Népe, 1992. november 27.)

A megyei lapok többsége versenyben volt a helyi lapvállalkozásokkal, illetve a Pesti Hírlap kormányzati támogatással létrehozott vidéki testvérlapjaival, s eközben kénytelen volt elsajátítani a pártsemlegesség szakmai gyakorlatát. (Bokor Pál újságíró, Vas Népe, 1993. július 30.)

A nagy kiegyenlítő a médiaügyben a helyi sajtó lesz. Annál is inkább, mert a helyi ügyek nagyon láthatóak. És jó néhány olyan regionális lapról tudunk, amely nagyságrenddel több példányban jelenik meg, mint az ország fontos, vezető napilapjai. (Csintalan Sándor szocialista politikus, Dunaújvárosi Hírlap, 1998. január 21.)

A megyei sajtó legfeljebb az adott terület lakosságát célozza meg. A kisebb piac miatt sem húzhat erre vagy arra, minden körülmények között pártatlannak kell maradnia. (Szabó Miklós debreceni sajtómenedzser, az Inform Média ügyvezetője, Médiapiac.com, 2006/5.)

A Fidesz nem tud és nem is akar beavatkozni a megyei sajtóstruktúrába. Egy ilyen vállalkozás nemcsak sok pénzbe kerülne, hanem kudarcra is lenne ítélve. (Szájer József Fidesz-politikus, Kisalföld, 1999. március 12.)

A 24 Óra már régen nemcsak egy napilap, inkább egy sok csatornás hírgyűjtő centrum. (Takács Zoltán újságíró, Regio Regia, 2010. június 8.)

A megyei lapok megszerzése annyira fontos volt, hogy szakmailag nem készültek fel rá. (Klecska Ernő székesfehérvári újságíró, 24.hu, 2018. május 3.)

Az országos tematikájú cikkek egységesítése messze nem ördögtől való dolog, hanem nagyon is racionális média-gazdaságtani megfontolások is állhatnak mögötte, ugyanakkor az arányok és maga a tartalom az, ami túllő a célon. (Bogatin Bence újságíró a KESMA-napilapokról, Mértékblog.hu, 2019. augusztus 12.)

A KESMA gyakorlatilag bekebelezte a vidéki sajtót, hogy helyi hírek helyett mindenhol ugyanaz és ugyanúgy jelenik meg, ahogy azt megkapják a központból. (Sajó Dávid újságíró, Telex.hu, 2021. február 3.)

Tegnap a katásokról tűnődtem, és egy bekezdést szántam arra, hogy milyen foglakozásokat űznek. Az olvasók tizennégy munkalehetőséggel toldották meg a listát. A kiegészítéseket köszönettel vettem, most pedig egy félreértést tisztáznék.

Például marosvásárhelyi barátom azt firtatta, vajon milyen adatsorban találtam a furcsának ható foglalkozásokat. Utaltam erre, de talán nem elég nyomatékosan. Az elnevezések korántsem adóhivatalból valók, bár bizonyára van ilyen lista, ha kormányzati tényezők azzal magyarázták a kata-törvény „módosítását”, hogy adócsalók a katások. De a közölt lista nem is a képzeletem szüleménye, amit szintén feltételezett néhány olvasó. Májusban Parragh László kormányzati hangerősítő belengette a katásók megrendszabályozását. Azóta följegyeztem, hogy mivel keresik a kenyerüket, akik a nyilvánosság fórumain beszámoltak a néha csakugyan furcsa munkájukról.

Mire a parlamenti többség megszavazta a törvény módosítását, vagyis „a kiskapu bezárását” (by Lázár János), meglepően sok szakma gyűlt össze a cédulákon. Ezeket egészítették ki pótlólag az immár megjelent bejegyzés olvasói. Többnyire a tanítványaim. Három évtizedig tanítottam újságírással kacérkodó kommunikáció szakos főiskolásokat és egyetemistákat, akik 169 szerkesztőségben helyezkedtek el. Bár a legutóbbi évtizedben sokan hagyták el a pályát, a Médianaplót több-kevesebb rendszerességgel figyelik, olykor véleményezik is. Mostani érdeklődésük hajdani kötelezettségükből fakad: szemináriumi dolgozatot kellett írni szűkebb pátriájuk nyilvánosságáról.

A tizennégy kiegészítés közül kilenc tőlük származik, köztük a jeges is. A kiskőrösi gyerekkorból ismertem a kánikulában trikót viselő, izmos felsőtestű bácsit. Rongyot helyezett a vállára, arra fektette a hosszú jégtáblát, amelyet bent, a konyhában jégcsákánnyal darabolt, hogy a mintegy félkilónyi részek beférjenek az apám által lécekből eszkábált jégszekrénybe. Azóta több évtized telt el, és nehéz elhinni, hogy az elektromos hűtőszekrények korában még szükség van jegesre. Falun élő tanítványom elmesélte, miből tengődik a jegesük. Ha tavasztól őszig meghal valaki, és nem temethetik el egy-két napon belül, akkor a ravatalozó melletti hullakamrában jégtáblák közé fektetik.

A szükségből eredő szokás hány faluban dívik? Ama bizonyos bekezdésben ugyanis többes számban vettem számba a katásokat. Vajon a listájukba utólag okkal írhattam be a jegeseket? S a jegelés illik-e a katásokra?       

Tíz mondat a katásokról

Olyan vállalkozó kör is csatlakozik a katához, amely a legtöbbször nagyobb üzleti megrendeléseket teljesít, illetve munkaviszony elkerülésére, átminősítésére használja a katát. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Magyar Nemzet Online, 2022. július 9.)

Végre tönkre lehet tenni egy rebellisnek számító csoportot. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2022. július 11.)

Ezt a fürdővizet valóban ki kellett önteni, de sajnos a gyerek, a szellemi szabadfoglalkozásúak esetenkénti számlázása is benne maradt. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, 2022. július 12.)

Orbán kényszerít több százezer magyart több adó fizetésére és bonyolult könyvelési adminisztrációra a kata megszüntetésével. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2022. július 12.)

A liberonácik verik a tamtamot. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. július 12.)

Ha a kata ellen hoznak döntést, gyakorlatilag a kulturális éra szereplői ellen hozzák. (Czinkl Ferenc, a Szépírók Társaságának elnöke, Népszava, 2022. július 13.)

A katásokat régen maszeknek hívták. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

Több mint 400 ezer vállalkozóra kimondják, hogy csalók. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2022. július 19.)

Vissza fog térni a feketepiac, mert inkább számla nélkül csinálják meg a munkát. (Varga Viktória Beáta győri katás vállalkozó, Kisalföld, 2022. július 19.)

Aki úgy érzi, hogy a kata bevezetési módja nem volt sportszerű, attól én országgyűlési képviselőként elnézést kérek. (Lázár János Fidesz-politikus, Rádió7, 2022. július 21.)           

Évtizedek óta dokumentálom a közérzet megnyilvánulásait. Mostanság érdekes jelenségre figyeltem föl. Két téma borzolja a kedélyeket: a katások megrendszabályozása és a rezsicsökkentés csökkentése. Az utóbbi majd’ mindenkit érinthet, mégis a kisadózók kormányzati ellehetetlenítése váltotta ki az erőteljesebb visszhangot.

Ezt úgy fedeztem föl, hogy a katások helyzetéről 51 figyelemre méltó mondatot sikerült összegyűjteni, az energiaválság várható következményeiről pedig még a felét sem. Ami nemcsak arról árulkodik, hogy a rezsinövelés 23 mondatából nehezebb összeállítani egy tízes idézetcsokrot. Arról is, hogy eleve kevesebb benne az ütős gondolat. De hányan is vannak azok a fránya katások, akik a társadalmi többségnél hatékonyabban képesek megfogalmazni a közérzetüket?

A tőlük kamarai tagdíjat beszedő Parragh László 430 ezerről beszélt május 6-án a Népszavában. Július 13-án, a Klubrádióban 460 ezerre pontosított. Orbán Viktor miniszterelnök két nap múlva, a Magyar Rádióban 450 ezernél kötött ki. Újabb két nap múlva György László innovációs államtitkár a Magyar Nemzetben nem foglalt állást a katások létszámáról, ám a törvény-módosítás „300 ezer embert érint hátrányosan”. Újabb két nap múlva, tegnapelőtt Donáth Anna Momentum-politikus pedig az ATV szerint így szólalt meg egy győri hídfoglaláson: „Több mint 400 ezer emberről mondják ki, hogy csaló.” Kik azok, akik a nyilvánosság fórumain katásnak nevezték magukat, vagy a hatalom képviselői katásnak nevezték őket?

Betegápolók, biztosítási ügynökök, bloggerek, bohócdoktorok, borbélyok, böllérek, burkolók, cipészek, dalszövegírók, díszletmunkások, dramaturgok, ételfutárok, fazekasok, fodrászok, foltvarrók, gázszerelők, gerillamarketingesek, grafikusok, hangoskönyv-olvasók, háztartási alkalmazottak, hullamosók, időjósok, informatikusok, ingatlanközvetítők, írók, jegesek, keresztrejtvény-készítők, képkeretezők, kiadói szerkesztők, koreográfusok, kovácsok, kozmetikusok, könyvelők, könyvkötők, könyvügynökök, könyvvizsgálók, közönségszervezők, kutyasétáltatók, lakatosok, lovasterapeuták, masszőrök, műkörmösök, nyelvtanárok, őszeresek, öregtársalgók, pedikűrösök, pesztonkák, pékek, pincérek, publicisták, sintérek, sírásók, súgók, személyi edzők, szikvíz-készítők, színészek, szobafestők, szobrászok, takarítók, táncosok, tévészerelők, újságírók, üvegesek, varrónők, versfelolvasók, villanyszerelők, virágkötők, vízvezeték-szerelők, zenészek, zugügyvédek.

Nálam egy bekezdés nem hosszabb hét sornál. A létében veszélyeztetett kisebbség felsorolása kilenc sort tesz ki a számítógép képernyőjén.

Tíz mondat a katáról

Aki az egész falunak vágja a haját, az a vállalkozó, akire ezt a kedvezményes adózást kitaláltuk. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 6.)

Az adónem célja a gazdaság kifehérítése. (Tállai András pénzügyminisztériumi államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2022. július 12.)

Feketedik a magyar adórendszer. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2022. július 12.)

Kataklizma. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook, 2022. július 12.)

A kata fő előnye, hogy egyszerű volt. (Harkai István, a Minősített Könyvelők Egyesületének elnöke, Népszava, 2022. július 14.)

Ételfutárok és magamfajta íródeákok, színészek és művészek utolsó mentsvára volt. (Rab László publicista, VárosiKurír.hu, 2022. július 14.)

50-150 ezer kisvállalkozónak találtuk ki a katát. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. július 15.)

A katából mindent megszüntettek, amit meg kellett volna tartani, és mindent megtartottak, amit meg kellett volna szüntetni. (Krémer Balázs szociológus, Klubrádió, 2022. július 16.)

Helyesebb lett volna, ha a módosításokról érdemi egyeztetések után születik döntés. (Novák Katalin köztársasági elnöke, Facebook.com, 2022. július 18.)

A katás az új kulák. (Kardos Gábor publicista, Index.hu, 2022. július 20.)